Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
fpíapacs és társai A Móra Kiadó és a Kozmosz karácsonyi könyvespolca A Móra Könyvkiadó és « Kozmosz szerkesztősége jól felkészült a* idei karácsonyra; azt bizonyltja az a gazdag választék la, amellyel gyermek- é« Ifjúsági könyvekből, valamint a felnőtt fiataloknak szánt könyvekből fogadják az érdeklődőket, a vásárlókat a könyvüzletek. A legkisebbeknek a sok ®ép színes leporelló mellett két kedvet» „Felelgetős" könyv is ajándékozható. Az egyik a „Játsszunk utazást?” a másik a „Hol terem a sok gyümölcs'/" (Mindkettő Marék Veronika munkája, színes illusztrációkkal.) Kedves s persze egy kicsit a felnőttek számára is elgondolkoztató versek találhatók a mai ■véd gyermekversek most megjelent kötetében, címe: „Ami a szivedet nyomja’. Egy csokor játékos, hangulatos gyermekverset tartalmaz Galambos! László: „Lepkekirály" című kötete. Kicsinyeknek s nagyobbaknak egyaránt élményt Jelent a „Lóci óriás lesz", amely Szabó Lőrinc klasszikus értékű költői életművéből tartalmazza a gyerekeknek készült, vagy róluk szóló verseket. Sokadik kiadásban látott napvilágot a két évtizede kedvelt óvodás-vérses- könyv a „Bóbita”, Weöres Sándor verseivel, Hincz Gyula illusztrációival. A kisgyerekeknek szóló mesék, meseregények, gyer- mektürténetek közt mast is ott találhatók „Andersen legszebb meséi", Benedek Elek, Illyés Gyula, Móra Ferenc, Hans Falláda mesekötetei, a „Kisgyermekek nagy rnesekönyve", Salnt-Exu- pery: „A kis herceg” című bűbájos könyve, „A dzsungel könyve” Kiplingtől stb. SzíPályakép egy pályakezdésről Illusztráció Illyés Gyula: Hét mese című könyvéhez. meg hét magyar népncs képeskönyvek, a népszerű „Bölcs bagoly" könyvek, a „Kisdobosok évkönyve". A felső tagozatos általános Iskolásoknak pedig klasszikus művek — Gárdonyi, Dickens, Krúdy, Jókai, Mark Twain, Molnár Ferenc, Jack London, Jules Verne mindig örömet 6zerző müvei — könnyítik meg az ajándék- könyvek kiválogatását. A nagyobbaknak, n 14—Ifi éveseknek 6zóló könyvek közt vannak, az ismert és keresett Delfin-könyvek, a különböző Ifjúsági regények, elbeszélések. Néhány ezek közül: Gergely Márta: „A mi lányunk", Megay László: „A nagyfülű krokodil", Kari May: „A medveölő fia", Berkes Péter: „Utánam, srácok”, Szergej Alekszejev: „A‘kron- stadti tengerészlány'', Eric Linklater: „Szél fúj a Holdon", Karin Michaelis: „A nagy vendégség”, Szántó György: ,„A három vaskorona”, illetve „A tibeti biblia”, Varka Katalin: „Micsoda esztendő", Varga Domokos: „Ipiapacs", Konsztantyin Ba- gyigin: „A Grumant foglyai". Két új Pöttyös-könyv is megjelent. Fazekas László: „Villantó” és Ingrid Bred- berg: „Katrin professzor” című kötete, A Csíkos-könyvek sorozatúnak újdonsága a „Paulina”, Apa Marie Matule tollából. Az ismeretterjesztő könyvek barátainak szerez örömet az „Élet a mikroszkóp alatt", továbbá Lengyel Dénes: „Magyar mondák a török állápból és a kuruc korból” című, több mint, 300 Oldalas kötete. Üj Búvár zsebkönyv a „Kövületek”, A bollokba kerül ezekben a napokban, hetekben a Lányok évkönyve és a Fiúk évkönyve is, sok-sok érdekes, színes olvasnivalóval. Több verseskötet is megjelent köztük a „Kezek dicsérete" a Világirodalom gyöngyszemei sorozatban a „Koncert”, amely a zenéről, a zene hatásáról szóló verseket fogja csokorba. Nem feledkeztek meg a fantasztikus irodalom kedvelőiről sem. A nekik szóló karácsonyi könyvajánlatban találjuk Mesterházi Lajos: „Sempiternin” című kötetét, „A psziborgok álmai” című kötetet (szerző Pierre Barbat), a „Garin mérnök hiperbo- loidja" című Alekszej Tolsz- toj-kötetet, ,.A városgépet” (Louis Trimble tollából), hogy csak néhányat említsünk. (KS) Aligha van újkori történelmünknek olyan szereplője, akinek személyisége köré unnyl hamis legenda, elferdített történet fonódott, mint amilyen Horthy Miklós életútját övezi. Vas Zoltán biográflkus igénnyel megfogalmazott életrajza mégsem tekinthető egyszerű életrajznak. A szerző a két világháború között, politikai okból több mint tizenhat évet töltött a börtönben, így a legcsekélyebb Indulat mellett is nehezen képzelhető, hogy a szerző mentesíteni tudja magát az elfogultságtól. Vas Zoltán méjjwéin személyes „bosszúból” elfogult. Meggvőződésesen vallja: személyi tettek fölött nem személyiségnek van joga ítélkezni, hanem a történelemnek. A történelem pedig már kimondta az ítéletet. A történelem bonyolult összefüggéseit ritkán lehet személyes életutakban tetten érni. A valóság tényétnek .szövetrendszerében az objektív meghatározók mellett mégis mindig megbú- vik a szubjektív faktor, mint az eseményeket befolyásoló, vagy az azokat inkább érzékletesen példázó, megjelenítő elem. Vas Zoltán könyve azért is több egy egyszerű életrajznál, mert Horthy 1921-ig tartó életútját akként ábrázolja, hogy egy idejét múlt „történelmi osztály” miként folytat, átmenetileg még sikereket is tartalmazó küzdelmet, megnyirbált gazdasági és politikai hatalmának restaurálására. Vas Zoltán egy politikai garnitúráról ír, HortTly- ról. Gömbösről, Bethlenről, akik a tizenkilenc utáni ellenforradalmi rendszer megalapozói voltak. Vas Zoltán? Horthy A szerző igyekszik felhasználni mindent, ami választott témáját és az ábrázolt kor levegőjét az átélő, vagy napjaink embere, ,,szá- mára érzékletesen megjelenítheti. Történetírásunk ma már alapos feldolgozásokat publikált a korszak történelmi társadalmi problémáiról, Vas Zoltán ezeket éppen úgy felhasználja, mint a korszak egykorú szereplőinek visszaemlékezéseit, sajtódokumentumait, titkos jelentéseket, levéltári anyagokat. Horthy személyes életútja mögé a szerző igyekszik felrajzolni azt a politikai küzdelmet, amelyet a századelőn a politikai jobboldal folytatott mindenféle demokratikus kísérlettel szemben. Horthy Miklós személyes életútjának tizenkilenc előtti része alig tér el osztálytársaiétól. A polgári fejlődéssel azonosulni nem tudó, a gazdasági prosperitásból kiesett, főleg katonai pályákon érvényesülő dzsentri osztály az övé. A szerző azt igyekszik kimutatni, hogy a társadalmi és családi determinációk hatása alatt miként formálódik egy személyiség a katonai pályán is szokatlan, inkább harcias, lovagias erényeket fitogtató, politikai és szociális kérdések megragadására képtelen emberré. Kirajzolódik egy portré, melyet vezényszavak, mindenáron érvényesülni akaró karriervágy, felfelé vakon engedelmeskedő, lefelé ugyanezt elváró személyiségjegyek inkább jellemeznek, mint a körülményeket racionálisan is mérlegelni tudó képességek megléte. 1919 után " a hatalmát vesztett nagybirtokos arisztokrácia politikai uralmát jórészt a fenti tulajdonságokkal jellemzett dzsentrí- kutonatlsztl réteg segítségével restauráltatja. Vus Zoltán utal azokra a — jórészt szakirodalomban már tisztázott — tényezőkre és összefüggésekre, amelyek/az ellenforradalmi erőknek ezt a szövetségét elősegítettek. Megérthetjük, miként tudta a szélsőjobboldal fajvédő, soviniszta agttáclóval, rzo- ciális demagógiával a „történelmi középosztály” uralmának újbóli szükségességét elég széles körben elfogadtatni. Horthy Miklós ebben a politikai erőtérben kezdetben egyszerű eszköz-ember lesz, akit nem politikai elveti, vagy az életrajzírótól ráakasztott, hazáért aggódó államférfiúi bölcsességek mozgatnak, hanem önző hatalomvágy. A történelem palackjából kiengedett szellem azután önálló életet élt, hogy újkori történelmünk negyedszázados szakaszában személyével megtestesítsen egy politikai magatartást, amely gátat vetett mindennek, ami progresszív tartalmú társadalmat mozdító gondolat, vagy reform volt a két világháború között. Vas Zoltán tollát természetesen nem a szaktörténészi igényű kutatás vezeti. Nem elemezni akar, inkább szembesíteni. Szembesíteni a mát a tegnappal, a történelmet a személyiséggel. Mítoszt oszlatni. Azt, hogy egy történelmi személyiség fölött nem lehet ítélőbíró egy tendenciózusan megírt memoárkötet, csak a történelem. (Szépirodalmi K. 1975.) SZŐKE DOMONKOS Szép nekem „mint olyan”. Mindig is vonzott a kert, már gyerekkoromban is szeretteim benne turkálni, de, mintha idők múltán, még inkább vonzana. Nem haladok, egyszóval, a korral, 1 sőt az való kedvemre, ha fejlődhetek valamicskét mindig — visszafelé. Ha tölthetern a draga időt a kertben, ha naponta többször is körbejárom, mit változott, mióta utoljára láttam. Utoljára, azaz: reggel vagy délben, vagy akár egy órával azelőtt. Ha rohanó korunkban bámulhatom a harkályt, a cinkék tornászmutatványait. Ha ideges korunkban számolgathatom a rügyeket az ágon, melyikből türamlik ki a virág jövője. Ha a tudományostechnikai forradalom, az űrkutatás, a kibernetika, az automatika korában fogom a kapát, a kaszát, az ásót, és teszem kedvtelésből ugyanazt, amit az apám, a nagyapáim többnyire nem kedvtelésből csináltak. Mi tagadás, szeretem a kertet. Még ilyenkor is. amikor a tetszhalálra készül; színehagyott kopár, dísztelen. A novemberi nap már alig melegít, de annál inkább ragyog; szétömlik a fénye a kopasz ágak rftkás hálóján át akadálytalanul minden zugba, ahova tavasz óta be sem szivároghatott. Minden évszakban szép a kert. és mindig másképpen szép. Télen, amikor a tiszta hópaplanban szinte elmagányosodva ácso- rognak a fekete fatörzsek; szétterül fölöttük a könnyű zúzmara-fátyol, szikrákat csihol rajta a napfény ... Tavasszal, ahogy bomlik a rügy, serken a fű, bolyhosoddk a barka; menyasszonyi díszbe öltözködnek a szilvafák ... Azután a májusi lomb üdezöid- je; a mindenfelől szaporodó piros, kék sárga, lila színek, nyíló rózsák kertivlrágok. az érett meggy nyálfakasztó csokrai. a barack sárgája, hamvaspir >sa ... Fekete Gyula: M egint azon kaptam hogy konzervatív a kert. magam, vagyok. A kert, \ BÉRI KÉRJ És ahogyan mélyülnek, gazdagodnak tovább a színfoltok: kénsárga, aranybarna, alvadtvér-bor- dó, szilvakék — színék, hangulatok zuhatagja a kert az oldalazó őszi fényben ... Sikerült talán ennyivel is érzékeltetnem, milyen reménytelenül konzervatív vagyok. E s nyilvánvalóan kispolgár; a jelek szerint már gvó- gyíthatatlanul. Kitetszik ez abból is. hogy, noha számtalanszor figyelmeztettek-okos újságcikkek; a kert. a telek merőben kispolgári képződmény, és a kistulajdonosi mentalitás melegágya — sohasem tudtam igazán odafigyelni. Itt, a nyilvánosság előtt letagadhatnám, de magam előtt azt a gyanúmat sem tagadhatom, hogy a kistulajdonosi mentalitás is valószínűleg megfertőzött mái': minduntalan azon kapom magam, hogy jobban ízlik a gyümölcs arról a fáról, amelyet én ültettem, én neveltem föl, mintha zöldsc- gesboltban vásárolnám meg ugyanazt. Vagy akár szebbet, különlegesebbet vásárolnék — annál is jobban ízlik. Gyanakodtam már, hogy netán a mindenfelől paraszti ősök ösztöne éledt föl bennem, az fertőz, de a kertszomszédaim sorra rácáfolnak erre a gvanúra. Hiszen egyikük-másikuk azt, sem igen tudta kezdetben, melyik végével kell a facsemetét elültetni, ma pedig már nem győz betelni a kertjével, mondván; sosem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos ízű szamóca, reiek, barack, sárgarépa, karalábé is létezik Ügy lehet, meg fertőződtek ők is — a többi hat-hót millióval együtt. Mert hozzávetőleg ennyien tallózunk — fűződünk szoros szálakkal — ahhoz a jó kétmilliónyi családhoz, amelyben még használatos szerszám az ásó, a kapa, a kasza. Kertészkedő minőségében mostoha gyereke a népgazdaságnak ez a hat-hét millió. Vitathatatlan: a kiskert — nem nagyüzem. Kiesik tehát abból a látókörből, amelyben a legkorszerűbb — nyilvánvalóan; nagyüzemi-termelési ágazatokat tartják számon. I gaz ugyan, hogy zöldség- és ■ gytimolcsíogyawztásunk jó harmadrészét a házikert fedezi; igaz, hogy jórészt olyan — szaknyelven szólva — „hulladék” munkaerő foglalkoztatásával, amelyet másként alig hasznosíthatnánk. Igaz továbbá, hogy többnyire olyan területen, amely nagyüzemi művelésre alkalmatlan, sőt az is igaz, hogy ilyen, nagyüzemi hasznosításra alkalmatlan terület még bőven van az országbun, alig harmadrészét foglalja el a telek, a házikert. Igaz, igaz, igaz de hát kétségkívül nem nagyüzem a kiskert. Amiből világosan következik, hogy: nőm Igazán korszerű gazdálkodási forma. Ha órabérben kiszámoljuk a ráfordított Időt, a költségeket, a rezsit — ez cáfol - hatatlanul bizonyítható. És; hobbynak sem igazan korCf/UUMlC Ha Jól értem némely hobby- szaktekirvtély fejtegetéseit, annál korszerűbb a hobby, minél haszontalanabb. s értelmetlenebb. Aki szabad idejében költséget és fáradtságot nem kímélve mini- üvegeket gyűjt, vagy változatos színű és formájú díszgyertyákat, aki fog piszka lóból viking hajómo- '- 'eket készít, vagy söröskupak- 1 fölépíti a pisai ferde tornyot, - nvfivánvalóan megközelíti ezt A. a korszerű hobbyeszményt. De f kiskertre még ellenfelei sem igei foghatják rá, hogy haszontalar időtöltés a beléölt munka — ki szorul tehát a reklámozott hobby! köréből is. Nem édesgyermeke sem a nép gazdaságnak, sem a szabadidő mozgalmaknak. Mindkét felmenő je — mostoha. Itt van példának a november Facsemete- lerak at, az egyik bu dapesti vasútállomásnál. Szamba déli csúcsforgalom. Egyetlen kiszolgáló buzgó! kodil a csemetéknél, egy a szőlőoltvá nyoknál. A vevők drótkordonna bekerítve, tolongva vitatkoznak kJ érkezett előbb. A választék ugyanaz, mint hosz szú évek óta minden novem berben és minden márciusban ugyanaz a szegényes típusmenü. Tíz- és tízezer kertészkedő búj ja a szakkönyveket, ismerkedil a legújabb, ajánlott fajtákkal nyomozga* a talajhoz, az éghaj lathoz, a környezethez, a csalác ízléséhez szükségleteihez légin kább alkalmas fajtavóltozatol után. szelektál, kísérletezik — egyi kük-másikuk puszta szórako- zásból már a növénynemasítéi szintjén — és valahányszor jön i november, mindig ugyanaz a sze gényes típusmenü fogadja a cse meteleraka tokban. Eszi — nem eszi. D eceptnek nem újdonság, de * * ebben a szakmában mégis említést, érdemei, hogy a silánj választék itt hűsz-harminc esztendőre megeteti a vásárlót — élethossziglan megeteti. Azzal a fajtával, amit végtére a kezébe nyomnak, vagy — minthogy még a szegényes választékot sem tekintheti át a drótsövényen innen — azzal, amelyikre éppen ráhi- báz. Szűkre szabom a példát, és nem is szaporítom, hiszen csak Ismételgethetném a kertészkedók unalomig hangoztatott, nehezen fogyó panaszait. Maga a leltár mit sem vallana a panaszok gyökér- zetéröl; mélyre nyúló gyökerek azok. Ha sejtésem nem csal, mező- gazdaságunk képes volna arra is, hogy bő választékú, korszerű sza- j pori tóanyaggal lássa el a kertész- , kedőket. Iparunk képes volna ar- j ra is, hogy korszerű kisgépeket , gyártson, jó szerszámokat, munka- eszközöket — ne olyan ásót, amelyről az a szólás járja: nem az a baja,, hogy meggörbül, hanem az, hogy vissza is lehet görbíteni. Tudományos kutatóink tehetségéből, létszámából bizonyára telnék a kerti művelésre különösen ’• alkalmas növények nemesítésére- is. Külkereskedelmünk is képes t volna az áruválaszték bővítésére, kiegészítésére, a gazdasági egyensúly veszélyeztetése nélkül, hl* 1 szén éz a fajta fogyasztás egy- ben termelői beruházás is: az ál- 1 lám polgárok önkéntes beruházásai, a saját zsebükből, végső soron a népgazdaság, a társadalom javára. Belkereskedelmünk ugyancsak oldott már meg nehezebb felada- : tokát is a fogyasztók ellátása, a választék bővítése telén. Eszerint nem a mezőgazdaság, < az ipar, a tudómén’, a kereske- , delem színvonalában, . lehetőségé- . ben. „kapacitásában" gyökereznek I a hibák. Ha sejtésem nem csal, abban a * szemléletben gyökereznek, amely beiekozmált a „korszerűség" avult , sablonjaiba, doktriner fogalmaiba, í s nenv képes, vagy nem hajlandó észrevenni, hogy az elparentált kiskert új más, nagyon is korszerű szerepet kap az életünkben. Új távlatokat nyit a kertészkedés 5 fejlődése előtt — éppen a civilizáció. Minél többen szorulnak az eme- ; leire a várcsokóan, a lakótelepe- < , ken, és minél több munkaidót töl- | ; tünk gombok nyomkodásával, an- < nál erősebben ébred a vágy ben- $ nünk -az elárvult kapanyél után. < C egy talpalatnyi zöld . után, 5 ** amelyet még nem borít be 5 az aszfalt. 5
