Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

fpíapacs és társai A Móra Kiadó és a Kozmosz karácsonyi könyvespolca A Móra Könyvkiadó és « Kozmosz szerkesztősége jól felkészült a* idei karácsony­ra; azt bizonyltja az a gazdag választék la, amellyel gyer­mek- é« Ifjúsági könyvekből, valamint a felnőtt fiatalok­nak szánt könyvekből fogad­ják az érdeklődőket, a vá­sárlókat a könyvüzletek. A legkisebbeknek a sok ®ép színes leporelló mellett két kedvet» „Felelgetős" könyv is ajándékozható. Az egyik a „Játsszunk utazást?” a másik a „Hol terem a sok gyümölcs'/" (Mindkettő Ma­rék Veronika munkája, szí­nes illusztrációkkal.) Kedves s persze egy kicsit a felnőt­tek számára is elgondolkoz­tató versek találhatók a mai ■véd gyermekversek most megjelent kötetében, címe: „Ami a szivedet nyomja’. Egy csokor játékos, hangu­latos gyermekverset tartal­maz Galambos! László: „Lepkekirály" című kötete. Kicsinyeknek s nagyobbak­nak egyaránt élményt Jelent a „Lóci óriás lesz", amely Szabó Lőrinc klasszikus ér­tékű költői életművéből tar­talmazza a gyerekeknek ké­szült, vagy róluk szóló verse­ket. Sokadik kiadásban lá­tott napvilágot a két évtize­de kedvelt óvodás-vérses- könyv a „Bóbita”, Weöres Sándor verseivel, Hincz Gyu­la illusztrációival. A kisgyerekeknek szóló mesék, meseregények, gyer- mektürténetek közt mast is ott találhatók „Andersen legszebb meséi", Benedek Elek, Illyés Gyula, Móra Fe­renc, Hans Falláda mesekö­tetei, a „Kisgyermekek nagy rnesekönyve", Salnt-Exu- pery: „A kis herceg” című bűbájos könyve, „A dzsungel könyve” Kiplingtől stb. Szí­Pályakép egy pályakezdésről Illusztráció Illyés Gyula: Hét mese című könyvéhez. meg hét magyar nép­ncs képeskönyvek, a népsze­rű „Bölcs bagoly" könyvek, a „Kisdobosok évkönyve". A felső tagozatos általános Is­kolásoknak pedig klasszikus művek — Gárdonyi, Dickens, Krúdy, Jókai, Mark Twain, Molnár Ferenc, Jack Lon­don, Jules Verne mindig örömet 6zerző müvei — könnyítik meg az ajándék- könyvek kiválogatását. A nagyobbaknak, n 14—Ifi éveseknek 6zóló könyvek közt vannak, az ismert és keresett Delfin-könyvek, a különböző Ifjúsági regények, elbeszélések. Néhány ezek közül: Gergely Márta: „A mi lányunk", Megay László: „A nagyfülű krokodil", Kari May: „A medveölő fia", Ber­kes Péter: „Utánam, srácok”, Szergej Alekszejev: „A‘kron- stadti tengerészlány'', Eric Linklater: „Szél fúj a Hol­don", Karin Michaelis: „A nagy vendégség”, Szántó György: ,„A három vaskoro­na”, illetve „A tibeti biblia”, Varka Katalin: „Micsoda esztendő", Varga Domokos: „Ipiapacs", Konsztantyin Ba- gyigin: „A Grumant foglyai". Két új Pöttyös-könyv is megjelent. Fazekas László: „Villantó” és Ingrid Bred- berg: „Katrin professzor” cí­mű kötete, A Csíkos-köny­vek sorozatúnak újdonsága a „Paulina”, Apa Marie Matule tollából. Az ismeretterjesztő könyvek barátainak szerez örömet az „Élet a mikrosz­kóp alatt", továbbá Lengyel Dénes: „Magyar mondák a tö­rök állápból és a kuruc kor­ból” című, több mint, 300 Oldalas kötete. Üj Búvár zsebkönyv a „Kövületek”, A bollokba kerül ezekben a napokban, hetekben a Lá­nyok évkönyve és a Fiúk év­könyve is, sok-sok érdekes, színes olvasnivalóval. Több verseskötet is megje­lent köztük a „Kezek dicsé­rete" a Világirodalom gyöngyszemei sorozatban a „Koncert”, amely a zenéről, a zene hatásáról szóló verse­ket fogja csokorba. Nem fe­ledkeztek meg a fantasztikus irodalom kedvelőiről sem. A nekik szóló karácsonyi könyvajánlatban találjuk Mesterházi Lajos: „Sempi­ternin” című kötetét, „A psziborgok álmai” című kö­tetet (szerző Pierre Barbat), a „Garin mérnök hiperbo- loidja" című Alekszej Tolsz- toj-kötetet, ,.A városgépet” (Louis Trimble tollából), hogy csak néhányat említ­sünk. (KS) Aligha van újkori törté­nelmünknek olyan szereplő­je, akinek személyisége köré unnyl hamis legenda, elfer­dített történet fonódott, mint amilyen Horthy Miklós életútját övezi. Vas Zoltán biográflkus igénnyel meg­fogalmazott életrajza még­sem tekinthető egyszerű életrajznak. A szerző a két világháború között, politikai okból több mint tizenhat évet töltött a börtönben, így a legcsekélyebb Indulat mellett is nehezen képzelhe­tő, hogy a szerző mentesíteni tudja magát az elfogultság­tól. Vas Zoltán méjjwéin sze­mélyes „bosszúból” elfogult. Meggvőződésesen vallja: személyi tettek fölött nem személyiségnek van joga ítélkezni, hanem a történe­lemnek. A történelem pedig már kimondta az ítéletet. A történelem bonyolult összefüggéseit ritkán lehet személyes életutakban tet­ten érni. A valóság tényét­nek .szövetrendszerében az objektív meghatározók mel­lett mégis mindig megbú- vik a szubjektív faktor, mint az eseményeket befo­lyásoló, vagy az azokat in­kább érzékletesen példázó, megjelenítő elem. Vas Zol­tán könyve azért is több egy egyszerű életrajznál, mert Horthy 1921-ig tartó életútját akként ábrázolja, hogy egy idejét múlt „törté­nelmi osztály” miként foly­tat, átmenetileg még sikere­ket is tartalmazó küzdelmet, megnyirbált gazdasági és po­litikai hatalmának restaurá­lására. Vas Zoltán egy poli­tikai garnitúráról ír, HortTly- ról. Gömbösről, Bethlenről, akik a tizenkilenc utáni el­lenforradalmi rendszer meg­alapozói voltak. Vas Zoltán? Horthy A szerző igyekszik fel­használni mindent, ami vá­lasztott témáját és az ábrá­zolt kor levegőjét az átélő, vagy napjaink embere, ,,szá- mára érzékletesen megjele­nítheti. Történetírásunk ma már alapos feldolgozásokat publikált a korszak törté­nelmi társadalmi problémái­ról, Vas Zoltán ezeket ép­pen úgy felhasználja, mint a korszak egykorú szereplői­nek visszaemlékezéseit, saj­tódokumentumait, titkos je­lentéseket, levéltári anyago­kat. Horthy személyes élet­útja mögé a szerző igyekszik felrajzolni azt a politikai küzdelmet, amelyet a szá­zadelőn a politikai jobboldal folytatott mindenféle de­mokratikus kísérlettel szem­ben. Horthy Miklós személyes életútjának tizenkilenc előt­ti része alig tér el osztály­társaiétól. A polgári fejlő­déssel azonosulni nem tudó, a gazdasági prosperitásból kiesett, főleg katonai pá­lyákon érvényesülő dzsentri osztály az övé. A szerző azt igyekszik kimutatni, hogy a társadalmi és családi deter­minációk hatása alatt mi­ként formálódik egy szemé­lyiség a katonai pályán is szokatlan, inkább harcias, lovagias erényeket fitogtató, politikai és szociális kérdé­sek megragadására képtelen emberré. Kirajzolódik egy portré, melyet vezénysza­vak, mindenáron érvénye­sülni akaró karriervágy, fel­felé vakon engedelmeskedő, lefelé ugyanezt elváró sze­mélyiségjegyek inkább jelle­meznek, mint a körülmé­nyeket racionálisan is mér­legelni tudó képességek megléte. 1919 után " a hatalmát vesztett nagybirtokos arisz­tokrácia politikai uralmát jórészt a fenti tulajdonsá­gokkal jellemzett dzsentrí- kutonatlsztl réteg segítségé­vel restauráltatja. Vus Zol­tán utal azokra a — jórészt szakirodalomban már tisztá­zott — tényezőkre és össze­függésekre, amelyek/az el­lenforradalmi erőknek ezt a szövetségét elősegítettek. Megérthetjük, miként tudta a szélsőjobboldal fajvédő, soviniszta agttáclóval, rzo- ciális demagógiával a „törté­nelmi középosztály” ural­mának újbóli szükségességét elég széles körben elfogad­tatni. Horthy Miklós ebben a politikai erőtérben kezdetben egyszerű eszköz-ember lesz, akit nem politikai elveti, vagy az életrajzírótól rá­akasztott, hazáért aggódó államférfiúi bölcsességek mozgatnak, hanem önző ha­talomvágy. A történelem pa­lackjából kiengedett szel­lem azután önálló életet élt, hogy újkori történelmünk negyedszázados szakaszá­ban személyével megteste­sítsen egy politikai maga­tartást, amely gátat vetett mindennek, ami progresszív tartalmú társadalmat moz­dító gondolat, vagy reform volt a két világháború kö­zött. Vas Zoltán tollát termé­szetesen nem a szaktörténé­szi igényű kutatás vezeti. Nem elemezni akar, inkább szembesíteni. Szembesíteni a mát a tegnappal, a történel­met a személyiséggel. Mí­toszt oszlatni. Azt, hogy egy történelmi személyiség fö­lött nem lehet ítélőbíró egy tendenciózusan megírt me­moárkötet, csak a történelem. (Szépirodalmi K. 1975.) SZŐKE DOMONKOS Szép nekem „mint olyan”. Mindig is vonzott a kert, már gyerekkoromban is szeretteim ben­ne turkálni, de, mintha idők múl­tán, még inkább vonzana. Nem haladok, egyszóval, a kor­ral, 1 sőt az való kedvemre, ha fejlődhetek valamicskét mindig — visszafelé. Ha tölthetern a draga időt a kertben, ha naponta több­ször is körbejárom, mit változott, mióta utoljára láttam. Utoljára, azaz: reggel vagy délben, vagy akár egy órával azelőtt. Ha rohanó korunkban bámulha­tom a harkályt, a cinkék tornász­mutatványait. Ha ideges korunk­ban számolgathatom a rügyeket az ágon, melyikből türamlik ki a virág jövője. Ha a tudományos­technikai forradalom, az űrkuta­tás, a kibernetika, az automatika korában fogom a kapát, a kaszát, az ásót, és teszem kedvtelésből ugyanazt, amit az apám, a nagy­apáim többnyire nem kedvtelés­ből csináltak. Mi tagadás, szeretem a kertet. Még ilyenkor is. amikor a tetsz­halálra készül; színehagyott ko­pár, dísztelen. A novemberi nap már alig melegít, de annál inkább ragyog; szétömlik a fénye a ko­pasz ágak rftkás hálóján át aka­dálytalanul minden zugba, ahova tavasz óta be sem szivárogha­tott. Minden évszakban szép a kert. és mindig másképpen szép. Télen, amikor a tiszta hópaplan­ban szinte elmagányosodva ácso- rognak a fekete fatörzsek; szétte­rül fölöttük a könnyű zúzmara-fá­tyol, szikrákat csihol rajta a nap­fény ... Tavasszal, ahogy bomlik a rügy, serken a fű, bolyhosoddk a barka; menyasszonyi díszbe öltözködnek a szilvafák ... Azután a májusi lomb üdezöid- je; a mindenfelől szaporodó piros, kék sárga, lila színek, nyíló ró­zsák kertivlrágok. az érett meggy nyálfakasztó csokrai. a barack sárgája, hamvaspir >sa ... Fekete Gyula: M egint azon kaptam hogy konzervatív a kert. magam, vagyok. A kert, \ BÉRI KÉRJ És ahogyan mélyülnek, gazda­godnak tovább a színfoltok: kén­sárga, aranybarna, alvadtvér-bor- dó, szilvakék — színék, hangula­tok zuhatagja a kert az oldalazó őszi fényben ... Sikerült talán ennyivel is ér­zékeltetnem, milyen reménytele­nül konzervatív vagyok. E s nyilvánvalóan kispolgár; a jelek szerint már gvó- gyíthatatlanul. Kitetszik ez abból is. hogy, noha számtalanszor fi­gyelmeztettek-okos újságcikkek; a kert. a telek merőben kispolgári képződmény, és a kistulajdonosi mentalitás melegágya — sohasem tudtam igazán odafigyelni. Itt, a nyilvánosság előtt leta­gadhatnám, de magam előtt azt a gyanúmat sem tagadhatom, hogy a kistulajdonosi mentalitás is va­lószínűleg megfertőzött mái': minduntalan azon kapom magam, hogy jobban ízlik a gyümölcs ar­ról a fáról, amelyet én ültettem, én neveltem föl, mintha zöldsc- gesboltban vásárolnám meg ugyan­azt. Vagy akár szebbet, különle­gesebbet vásárolnék — annál is jobban ízlik. Gyanakodtam már, hogy netán a mindenfelől paraszti ősök ösz­töne éledt föl bennem, az fertőz, de a kertszomszédaim sorra rá­cáfolnak erre a gvanúra. Hiszen egyikük-másikuk azt, sem igen tudta kezdetben, melyik végével kell a facsemetét elültetni, ma pe­dig már nem győz betelni a kert­jével, mondván; sosem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos ízű szamóca, reiek, barack, sárgarépa, karalábé is létezik Ügy lehet, meg fertőződtek ők is — a többi hat-hót millióval együtt. Mert hozzávetőleg ennyien tallózunk — fűződünk szoros szá­lakkal — ahhoz a jó kétmilliónyi családhoz, amelyben még haszná­latos szerszám az ásó, a kapa, a kasza. Kertészkedő minőségében mos­toha gyereke a népgazdaságnak ez a hat-hét millió. Vitathatatlan: a kiskert — nem nagyüzem. Kiesik tehát abból a látókörből, amelyben a legkorsze­rűbb — nyilvánvalóan; nagyüze­mi-termelési ágazatokat tartják számon. I gaz ugyan, hogy zöldség- és ■ gytimolcsíogyawztásunk jó harmadrészét a házikert fedezi; igaz, hogy jórészt olyan — szak­nyelven szólva — „hulladék” mun­kaerő foglalkoztatásával, amelyet másként alig hasznosíthatnánk. Igaz továbbá, hogy többnyire olyan területen, amely nagyüzemi művelésre alkalmatlan, sőt az is igaz, hogy ilyen, nagyüzemi hasz­nosításra alkalmatlan terület még bőven van az országbun, alig har­madrészét foglalja el a telek, a házikert. Igaz, igaz, igaz de hát kétség­kívül nem nagyüzem a kiskert. Amiből világosan következik, hogy: nőm Igazán korszerű gaz­dálkodási forma. Ha órabérben kiszámoljuk a ráfordított Időt, a költségeket, a rezsit — ez cáfol - hatatlanul bizonyítható. És; hobbynak sem igazan kor­Cf/UUMlC Ha Jól értem némely hobby- szaktekirvtély fejtegetéseit, annál korszerűbb a hobby, minél ha­szontalanabb. s értelmetlenebb. Aki szabad idejében költséget és fáradtságot nem kímélve mini- üvegeket gyűjt, vagy változatos színű és formájú díszgyertyákat, aki fog piszka lóból viking hajómo- '- 'eket készít, vagy söröskupak- 1 fölépíti a pisai ferde tornyot, - nvfivánvalóan megközelíti ezt A. a korszerű hobbyeszményt. De f kiskertre még ellenfelei sem igei foghatják rá, hogy haszontalar időtöltés a beléölt munka — ki szorul tehát a reklámozott hobby! köréből is. Nem édesgyermeke sem a nép gazdaságnak, sem a szabadidő mozgalmaknak. Mindkét felmenő je — mostoha. Itt van példának a november Facsemete- lerak at, az egyik bu dapesti vasútállomásnál. Szamba déli csúcsforgalom. Egyetlen kiszolgáló buzgó! kodil a csemetéknél, egy a szőlőoltvá nyoknál. A vevők drótkordonna bekerítve, tolongva vitatkoznak kJ érkezett előbb. A választék ugyanaz, mint hosz szú évek óta minden novem berben és minden márciusban ugyanaz a szegényes típusmenü. Tíz- és tízezer kertészkedő búj ja a szakkönyveket, ismerkedil a legújabb, ajánlott fajtákkal nyomozga* a talajhoz, az éghaj lathoz, a környezethez, a csalác ízléséhez szükségleteihez légin kább alkalmas fajtavóltozatol után. szelektál, kísérletezik — egyi kük-másikuk puszta szórako- zásból már a növénynemasítéi szintjén — és valahányszor jön i november, mindig ugyanaz a sze gényes típusmenü fogadja a cse meteleraka tokban. Eszi — nem eszi. D eceptnek nem újdonság, de * * ebben a szakmában mégis említést, érdemei, hogy a silánj választék itt hűsz-harminc eszten­dőre megeteti a vásárlót — élet­hossziglan megeteti. Azzal a faj­tával, amit végtére a kezébe nyomnak, vagy — minthogy még a szegényes választékot sem te­kintheti át a drótsövényen innen — azzal, amelyikre éppen ráhi- báz. Szűkre szabom a példát, és nem is szaporítom, hiszen csak Ismételgethetném a kertészkedók unalomig hangoztatott, nehezen fo­gyó panaszait. Maga a leltár mit sem vallana a panaszok gyökér- zetéröl; mélyre nyúló gyökerek azok. Ha sejtésem nem csal, mező- gazdaságunk képes volna arra is, hogy bő választékú, korszerű sza- j pori tóanyaggal lássa el a kertész- , kedőket. Iparunk képes volna ar- j ra is, hogy korszerű kisgépeket , gyártson, jó szerszámokat, munka­- eszközöket — ne olyan ásót, amelyről az a szólás járja: nem az a baja,, hogy meggörbül, hanem az, hogy vissza is lehet görbíteni. Tudományos kutatóink tehetsé­géből, létszámából bizonyára tel­nék a kerti művelésre különösen ’• alkalmas növények nemesítésére- is. Külkereskedelmünk is képes t volna az áruválaszték bővítésére, kiegészítésére, a gazdasági egyen­súly veszélyeztetése nélkül, hl* 1 szén éz a fajta fogyasztás egy­- ben termelői beruházás is: az ál- 1 lám polgárok önkéntes beruházá­sai, a saját zsebükből, végső so­ron a népgazdaság, a társadalom javára. Belkereskedelmünk ugyancsak oldott már meg nehezebb felada- : tokát is a fogyasztók ellátása, a választék bővítése telén. Eszerint nem a mezőgazdaság, < az ipar, a tudómén’, a kereske- , delem színvonalában, . lehetőségé- . ben. „kapacitásában" gyökereznek I a hibák. Ha sejtésem nem csal, abban a * szemléletben gyökereznek, amely beiekozmált a „korszerűség" avult , sablonjaiba, doktriner fogalmaiba, í s nenv képes, vagy nem hajlandó észrevenni, hogy az elparentált kiskert új más, nagyon is korsze­rű szerepet kap az életünkben. Új távlatokat nyit a kertészkedés 5 fejlődése előtt — éppen a civili­záció. Minél többen szorulnak az eme- ; leire a várcsokóan, a lakótelepe- < , ken, és minél több munkaidót töl- | ; tünk gombok nyomkodásával, an- < nál erősebben ébred a vágy ben- $ nünk -az elárvult kapanyél után. < C egy talpalatnyi zöld . után, 5 ** amelyet még nem borít be 5 az aszfalt. 5

Next

/
Thumbnails
Contents