Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

I Cél — az alkotó légkör kialakítása Beszélgetés a Pedagógusok Szakszervezetének X kongresszusáról SiusivuuT ca nemzedéke — de a' utánuk .lövőké sem — Au és nem is akar meg- azaM-újin: a oáború élme­»yettá; ’Számukra és az utá­nuk :öy51; számúra, de a/ err.u;.-;-árf egésze számára ■ein eflV íiáborű roll az a saju to sut közül, hanem „a" háború amely új értékrendet vezetet1, be régieket kérdő­jelezett meg és a legalapve­tőbbet. a szerdal izmus érték- rendiéi tette kegyetlen pró­bára ,V próba történelmileg sikerült — elnézést e profín megfogalmazásért. Tudta ezt a hadtörténet, a társadalom- tudomány, a történelem égt­él talán, tudja a politika, -de hogy az egyes ember, a tár­sadalmai alkotó, a jövőt új­rateremteni képes ember lel­kében. jellemében, belső tör­ténéseiben mint jelentett „a" háború — ezt csak az írók tudják. A jó írók. Az igazi írok. Ilyen igazi fró Sámonov. És ilyen igaz emberi történet, a belül is markáns, bölcs, a háború új viszonyaival tudatosan is szembenézni képes ember története voll az öl nap há­ború nélkül. Lopatyin hadi­tudósító — Szimonov önma­ga egykori, voltának újrate­remtése — Taskentbe utazik háborús filmjének befejezé­séi-e. Taskent Moszkvától is. repülőgéppel is öt órai út. vonattal. háborús időkben nem is napokba, de hetekbe telő i-dőtávolságra .van a fronttól. Itt. ilyen messze öt napot eltölteni háború né1, kül — lehet-e szebb és jobb vágya az állandóan a halál mezsgyéjét taposó ember­nek? És Lopatyin, bár nem .hall­ja az ágyúk dübörgését, a gépfegyverek ugatását, bár íem lát maga körül halotta­kat és sebesülteket, megdöb­benve «isi és látja: a háború utána jött. Nem úgy és azért, mert nincs fűtőanyag és fáz­nak a még Tuskentben is hi­deg éjszakákon az emberek, nem úgy. hogy rendkívül nyomorúságos az ellátás, hogy a békében jelenték teleiig dolgoknak é- tárgyaknak most óriási értékük van. így is Hanem úgy, hogy minden és mindenki a háborúra em­lékezteti, hogy mindenki együtt érez, együtt izgul, al­szik és ébred a távoli front­tal, hogy mindenki gondola­tát. álmait a háború tölti ki, nogy itt, ahol a fegyverek szava nem volt hallható, messzebbnek tűnt a béke, mint a lövészárkok mélyén, szemtől szemben a fasiszták­kal. És megváltoztak az embe­rek. Ki több lett, ki keve­sebb, ki megtisztult, ki be- mocskolódott a háború tüzé- ben, viharában. De érintet­len, sebzetten senki nem ma­radt. öt nap háború nélkül? Nem, ez az öt nap is azt igazolta, hogy az egész szov-' jel ország és az egész szovjet nép egyetlen és egységes frontvonalat alkotott: a lö vészárolrtól a hátországon át a telkekig. S ez adott új erőt a 1: arcosnak! Ritka alkalom volt Iglódi István mindenfajta pate tíkusságot, színpadiasságot Otnap háború nélkül száműző, szinte a szárazságig menő realisztikus rendezésé­ljen olyan találkozás szemta­nújának lenni, mint amilyen találkozás volt Soviogyvári Rudolfé és Szimonov Lopa- tyinjáé. Valahol egy író megteremt egy alakot, s va­lahol egy színész elindul a pályáján, és mint valami két aszteroida, valahol a végte­lenség egy pontján — a kép­ernyőn — találkoznak. És fölfánylik a látóhatár! Mintha Somogyvári Ru­dolfról mintázta volna a szerző főhősét, vagy hogy in­kább, mintha a színész azo­nosult volna önmagával az emlékező íróval, mai és egy­kori alakjával. Somogyvári körül nem éreztünk sem ka­merát, sem stúdiófalakat. At­moszférateremtő erejéből maga köré építkezte az im­máron történelemmé vált ko­rabeli világot. És e világ kö­zepén olyan mélységeit vil­lantotta fel az embernek, a hőssé válni dehogy, is szán­dékozó, de tisztának marad­ni tudó és akaró Lopatyin- ban, hogy ebben egyértel­műen szikrázott fel a leg- szenvedélyesebb és a legköz­vetlenebb humanizmus. Katona és humanizmus? Igen: a katona és a humaniz­mus! Hiszen, éppen ennek az ellentmondásnak a feloldása oly nagyszerű Szimonov mű­vészetében. hiszen éppen az a megkapó, ahogyan Szimo­nov bebizonyítja, nincs is ebben semmi ellentmondás. És ezt a feloldást varázsolta a képernyőre érett művésze­tével. raagy elhitető erővel Somogyvári Rudolf. Gyurkó Géza Álom. a Borospohár és Re­zeda . Kázmér vallomása: hűen tükrözték az örök út- és boldogságkeresést, a szer­ző és rendező szándékait. Egy elsüllyedt világ hangjai és .képei keltek életre a hangszóró mellett ezen a szürke novemberi alkonya­ién. Krúdyt -valóban csak ősszel érdemes olvasni és mondatai csak ősszel mesél­nek a magányról és menekü­lésekről. Ebergényi Tibor (Befejező részt — Hát az hogy volt, ami­kor buborékokat eregettél? — Miféle buborékokat? — Paavo úgy tett, mintha nem tudná, miről kérdezem. Hogy véletlenül meg ne sértsem, messziről, kerülővel igyekeztem a lényegre térni. — Na, ott Tolpäniemiben, amikor a traktor a jég alá süllyedt. . — Ahá! Ki duruzsolt a fü­ledbe? Kíváncsi lennék rá, Itt már nem térhettem ki. el kellett mondanom. Igaz, azzal a fenntartással, hogy úgy adom tovább, ahogy én is hallottam. Amikorra Paavo megjött a háborúból, a falujában nem maradt se traktor, se trakto­rista. De azután találtak egy végsőkig lerobbant traktort. Paayo nem sajnálta sem az időt, sem a dohányt, hogy ki­pofozza a masinát. Olykor- olykor — bármennyire szé­gyen ez a becsületes ember­nek — mindenfelé nyüzsög­nie, ravaszkodnia kellett, hogy megszerezze a pótalkat­részeket! Hamarosan azonban úgy ment a traktor, akár egy új. És attól az ősztől fogva, a falu földjeit időben fel­szántották és bevetették. Pár év múlva a járásban szovhozt alapítottak, Paavo faluja is belépett. Üj gépek jelentek meg, hatalmas, en­gedelmes traktoróriások. Pa- avónak is felajánlották, hogy új traktorra üljön. Am a ré­gi nagyon a szívéhez nőtt, de meg aztán hogy is lehetne hűtlen ahhoz, amit csavaron­ként ő rakott össze? Egyszer, amikor egy távo­li kaszálón volt, a traktorát tutajra rakták, a motoros vontatónak pedig a járási központba kellett volna jut­Hazánkban kétszázezer pe­dagógus — óvónő, tanító, ál­talános, középiskolai, főisko­lai és egyetemi tanár — fog­lalkozik az ifjúság nevelé­sével. Munkájukról, eredménye­ikről, gondjaikról esett szó a Pedagógusok Szakszerve­zetének X. kongresszusán, amelyet a budapesti ÉDOSZ- székházban rendeztek. Megyénk ötezer-négyszáz oktatóját kilenctagú kül­döttség képviselte. Többek között Molnár Lászlómé, a Pedagógusok Szakszervezete Heves megyei Bizottságának titkára. Munkatársunk vele beszélgetett a kétnapos ta­nácskozás tapasztalatairól. — Miként készültek fel, milyen ötletekkel, javaslatokkal indultak a fővárosba? — Visszapillantottunk az elmúlt négy évre, számba vettük a sikereket és mér­legeltük a tennivalókat. Nagy segítséget jelentett az, hogy a Pedagógusok Lapjában már májusban közzétettélt az elnökség beszámolóját. Ezt az iskolai taggyűlése­ken megvitatták, mi össze­geztük az észrevételeket. 1971 óta több területei! is előbbre léptünk. Jól haladt a párt oktatáspolitikai hatá­rozatának végrehajtása, ja­vultak a pedagógusok etet­és munkakörülményei, az új \ rendtartás bevezetése valódi tartalmat adott a demokra­tizmus kibontakozásának. Igyekeztünk — a lehetősé­gekhez képest — mindent megtenni a kiemelkedő szorgalom, a h’vatásszeretet megbecsüléséért. a törzs- gárdatagsúg matatáséért. Többen részesültek kor- m'ánykttüntetésben, s külön böző rangos díjakban. A művelődésügy illetékesei/ s a megyei tanács vezetői igen sokat tettek az oktatás tár­gyi és személyi fettételeinek jobbttásáért. Erre gondolva, joggal érezhettük., hogy a következő időszak tenniva­lóival is megbirkózunk majd. — A beszámoló és dr V!öle­sem József főtitkár szóbeli JAAKKO RUGÓÉI7 :* tatnia a tulajt. Szerencséjére Paavo éppen aznap tért ha­za és a motorcsónak tatjáról meglátta a tutajt, a tutajon pedig a masináját. Élesein odakanyarodott a csónakkal: — Hová viszitek az öre­gemet? — A roncstelepre —■ kiál­tott a vontatóról egy göndör hajú fickó. — Nekünk is tel­jesíteni kell a vasgyűjtési tervet! Paavo nem vesztegette hl- • ába a szót, odauszoít a csó­nakkal a vontató tatjához, fejszével elvágta a kötelet és kezdte odaerősíteni a maga csónakjához. — Te sátán! Kalóz! — ki­áltoztak a vontatón. — Tűnjetek eV Szerencsés hajózást! — felelt Paavo a fejszével integetve és bekap­csolta a motort. A motorcsónak lassan, ám biztosan vonszolta a tutajt a part felé. Nemsokára az öreg traktor — éppúgy, mint az­előtt ■— ismét ott dohogott a szántóföldön. A vezetőség mérgelődött is. mulatott is rajta. — Amíg ez a traktor be van írva a brigádnak, nem adnak újat — morfondíroz­tak és törték a fejüket, ho­gyan szabaduljanak meg tő­le. — Küldjük el Paavót va­lami áruéri a központba. Amilior befagy <t tó. Tölpä- nieminél ősszel elég vékony a jég... — Mindenesetre embereket is kell utána küldeni, külön­kiegészítése minden lénye­ges témát érintett. Elemezte a szakszervezet kettős fel­adatát: az oktatáspolitika: célkitűzések megvalósulását szolgáló és az érdekvédelmi tevékenységet. Felhívta a figyelmet arra, hogy minde­nütt alkotó légkört kell ki­alakítani, olyan atmoszférái, amelyben kibontakozhat, a nevelők egyénisége, érvé­nyesülhet kísérletező kedve, hiszen ennek a felnövekvő nemzedékek látják hasznát. Ez persze csak akkor kép­zelhető el. ha az iskolai élet, demokratizmust) még inkább erősödik, s a vezetők és a vezetettek összefognak a kö­zös cél érdekében. Így kap­hat az eddiginél is nagyobb szerepet a nevelés is, amely — s ezt nem árt hangsú­lyozni — össztársadalmi ten­nivaló. Emiatt kell tartal­masabb kapcsolatokat for­málni az üzemekkel, a ter­melőszövetkezeti gazdasá­gokkal. Megkönnyíthetnénk ezzel a tanulók pályairányí­tását, pályaválasztását is. A nyíltabbá váló iskola köze­lebb kerül a közművelődés­hez, s ez az együttműködés mindkét fél iavára válna. A szót kérő küldöttek érintet­ték az országszerte észlel­hető gondokat: a képesítés nélküliek továbbra is nö­vekvő számát, a pályázati rendszer hibáit, a módosítá­sok szükségességét. Jő né- hányan sürgették a szabad szómba*os rendszer beveze­tését. Felvetették a pálya el­nőiesedésével járó problé­mákat, Nem feledkeztek meg a bérgazdálkodás hiányossá­gairól sem, jelezve azt. hogv sok helyüti az előírt, az évi háromszázalékos bérfejlesz­tést sem oldják meg. holott Az élelmisziereUenőrző és vegyvizsgáló intézetek ada­tai szerint idén tovább ja­vult a kenyér és a péksüte­mény minősége. A negyedik ötéves terv­időszakában 25 új, illetve fel­újított kenyérgyárhoz adtak korszerű berendezéseket, kö­zöttük nem egy világszínvo­nalú gyártmányt. Az ipar­ben még a traktorista Is bu­borékot fog eregetni! Ezt a beszélgetést, ameny- nyire én tudom, egyetlen kí­vülálló sem hallotta. ÉS en­gem se hívjon senki tanúnak: Elég az hozzá, alighogy be­fagyott a tó, Paavo elindult a traktorán a központba, va­lamilyen cséplőgépért. És Tölpánieminél engedett a jég. Alásüllyedt Paavo is, a traktor is, a pipa is! Jöttek ám felfelé a buborékok! Meg­szeppentek a kísérők. De ab­ban a percben a lékből bugy- borékolás hallatszott. Egy makacsul kapaszkodó kéz ra­gadta meg a lék szélét, kiha­lászta a jeges fürdőből a sli­des sapkát, utána előbukkant a kissé pisze orr is. Mint ren­desen, a pipa most is az agya­rai között lógott. A rémült úti társak összeszedték magu­kat és kivonszolták a jégre Paavót. Egyikük levetette magáról a kabátját, a másik a szvetterét, a harmadik a száraz zokniját ajánlotta fel. Valaki reszkető kézzel gyu­fát próbált sercinteni, hogy meggvú.ista Paavo pipáját... Hát, így történt. Én pedig türelmetlenül vártam, mit szól mindehhez Paavo. Az meg kiverte a pipáját és ko­mótosan újra megtömte. Fel­szította. mélyet szívott, aztán azt mondta: — 7-gén... Abban van az egésznek a sava-borsa hogy a végén kihúztam a traktort is. —, És most hol van? — Ahol mindig ú lenni szo­kott. így is lehetne javítani « pedagógusok élctkörülr.u. ­-ayein. Szerencsére ezen mi már túljutottunk: ebben au évben megyénk minden ok látási . intézményében fel­használták ezt az összeget. Mindenki egyetértett a több gyermekes pedagógusszülők támogatásával. Ezzel kapcso­latban hadd említsem a gyöngyösiek példáját: a vá­ros művelődésügyi osztálya és a pa-dagógus-szakszerve ■ zet városi bizottsága 56 ezer forintot biztosított erre » célra. — Az életképes elkép­zelésekből mi került * határozatok sorába? — Az alkotó légkör, a de mokratizmus szélesítésénél', a munkaköri kötelességé.; rögzítésének — a szakszerű a pontos leírás mindmái/ hiányzik! — fontossága, a bérrendezés szültségessége Egyszóval: a hivatásszerete:, a jövő iránti felelősségtu­dat és annak erkölcsi és anyagi méltatása. — Megtörtént a tiszt-i újítás, megválasztották a tizenkilenc tagú elnöksé­get. Ön is közéjük ke­rült, milyen pluszmun­kát jelent ez számára? — Elsősorban bizalmat ét- megtiszteltetést, s termesze tesen kötelességek sorát Szeretnék helytállni, s kot légáftn — a járási, az isko­lái szakszervezeti titkárok segítségével — hozzájárul« ahhoz, hogy megyénk okta­tói gárdája folyvást * jobb élet- és munkakörülménye!: között nevelje a jövő fel­nőttéit. (pécsi) most újabb típust állított elő, tovább bővítve a ke nyél-gyári berendezések vs lasztékát. Az új gépeket az ötödik ötéves tervben sorozatban gyártják, ily módon az ipar tovább javíthatja a kenyér és a péksütemény minősé gét. (MTI> — .És működik? — 'Nem rosszabbul a töb­binél. — Ide figyelj, Paavo, le­fényképezhetlek? A pipá­val. — Rajta. Ha nem félsz, hogy az objektíved szétesik! Egészen beleizzadtam, mi­re megtaláltam a felvételhez, a legmegfelelőbb pontot. — így tartsd a pipát.. . 1-igy... Nem, egy picit ma­gasabbra, .. Még egyszer... A számlálószerkezet égj kedvűén mutatta a felvétő , leket: nyolc, tíz, tizenhat... Paavo arca egyre komoraké lett. Kivette a pipát a szájá­ból és a szokott szüneteknél kül így szólt: — Na, elég! Nem szoktam modellt állni... Hacsak az igazolványomhoz nem csinál­nak ilyen vacakot... Éppen akkor tért- '.ússza a barátja i — Kiállítottam a fuvarle­velet. Gyerüük a teherkikö­tőbe. — Dugattyú is van? — Azt is szereztem. Sőt, dugattyúgyürűt is. — A traktorodhoz kell? — kérdeztem. — Aha — bólintott elégé detten Paavo. — No, minden jót! Lementek a hídról a kiké tőbe, beugrottak a motorcsó­nakba. A fiatal beindította » motort. Paavo a kormány mögé állt. Amikor a szájába dugta a pipát, tizenhetedszer is elsütöttem a gépet. Ha még többet akarnak megtudni, jöjjenek el Kale­vala faluba. Itt a legelső já­rókelő mindent elmond önök­nek az öreg traktorról, a pi­páról és Paavo egyéb viselt dolgairól. fordította: Zahemszkg Ldasté // • a P WEVUWTT i és vak hegedűsökkel van tele Két Krúdy-bemutató — a Boldogult úrfikoromban epi­zódjai és Török Tamás Krú- dy-fantáziája — is idézte századunk nagy romantiku­sát. A késői Krúdy-regényt az irodalomtörténet-írás rea­lista alkotásnak fogja fel, mert a terézvárosi asztal tár- saság, a Bécs városához cím­zett pesti vendéglő, Kacsko- vics úr, Vilma, a trafikos, a borbély, a pincér a pesti és az óbudai élet színeit, alak­jait ábrázolja. Mégis álomvi­lág ez. ö teremtette, hogy láthassa egy elmúlt korszak mélytengeri alakjait, akik épp annyira tünékenyek és megfoghatatlanok mint az őszi és nyírségi hangulatok, a sohasemvolt Pest különös szokásaival. modorosságai­val. Valami olyan időt mu­tattak Krúdy órái, amilyen idő talán soha nem volt. Magányos író volt mint Móra vagy Bródy és csodál­kozó szeretettel vette köriil alakjait. Pénzért írt, de hi­vatásból, mert hitt az iroda­lomban és értette a szavak zenéjét. Jókait és Mikszáthot olvasott, de páratlan volt. Költő és mesélő, hősei kü­lön értékrend és erkölcsök «érint a maguk éoítette vi­lágban évszázados hiedelmek és szokások szerint éltek. ■ ■ ■ ■ Közelebb állt a mai hallga­tóhoz Török Tamás Krúdy- fantáziája, mert árnyai az egész Krúdy-életművet fog­ták át: „Álomvárossá lett Budapest áldozócsütörtök tá­ján, mely napon mindenki azt álmodhatta, amit akart, öregek ifjúnak gndolták ma­gukat, asszonyok megszépül­tek, ablakok fénylettek, tor­nyok ragyogtak, tán még Re­zeda Kázmér is boldognak érezte magát. Délután a ló- vasútra ül, végigutazik a bu­dai utcákon, meghallgatja a földszintes kocsmaházak ud­varairól kihangzó harmoni­kát, megnézi, hogy piroslik a bor és az emberek arca a veresterítékes asztaloknál, majd végigkocsizik Zuglige­ti», amely ünnepnap dél­utánokon szerelmes párokkal magatartásformák bemutatá­sára mint a szokásos adaptá­ciók. Az egymásra játszott mondatok, az Árnyék, az és végiggondol ifjúságán Látja a félig földbe süllyedt tabáni és vízivárosi házikó­kat, ahol a zöld cserepekkel berakott szűk ablakok mö­gött varrólányok majálisra készítik a remekmívű szok- nyácskákat és ahol az abla­kok mögött öregek gumyasz- tanak” — írja. És a történet? Rezeda Kázmér az Álmot, Antóniát kereste és keresi vagy öt­vem éve a tajtékozó Poprád partján, a podolini kolostor fölött, a vidéki udvarházak bolthajlásai alatt, a határszé­li gimnáziumban, a Nyírség­ben a messzefutó jegenyesor alatt. Mindez azonban csak lehetőség és alkalom a szer­zőnek, hogy megmutassa ezt a Krúdy által teremtett vi­lágot útvesztőivel és ködlo­vagjaival, mert Óbudát sze­rette, ezt a süllyedő Atlan­tiszt, az apró házakat, ame­lyek palatetőit már moha fe­di, ahol a pincékben bort fej­tenek a rövid januári nappa­lokon." Ezt az óbudai világot szerette, mely Semmiben sem különbözött a késmárki, lőcsei, soproni vagy egri bel­tenyészettől. Ismerte a zso­kék és a nők természetét, a kisvárosok éjszakai nyugal­mát és csendjét, ahová a nagyváros zajai elől mene­kült. Regényeinek nincs szerke­zete, történeteit a hangulat és nyelv zeneisége tartja össze, ezért is alkalmasak rádió- és filmfeldolgozások­ra. Török Tamás rádiókom­pozíciója — Latinovits Zol­tán és Császár Angéla közre­működésével — ezt a soha­semvolt világot idézte amelynek határait valahol a századfordulón kell keres­nünk, ha a Krúdy-művek egyáltalán korhatárok közé illeszthetők. A hangjátéknak ez a faja, épp a rádió határtalan tech­nikai lehetőségei miatt al­kalmasabb életművek, íréi — Terítékre kerültek-e a legfontosabb kérdések, s ha, igen, akkor hogyan reagáltak ezekre a hoz­zászólók? (avult a kenyér minősége Finnugor nyelvrokonaink írod limaitól 1 pipa V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents