Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Ankarai kézfogás KÖZISMERT IGAZSÁG, bogy napjainkban minden korábbinál gyakoribbak a vezető államférfiak utazásai, hogy korunk egyik jellemzője a személyes diplomácia gyümölcsözőnek bizonyult gyakorlata. A magas szintű látogatásokról szóló kommentárok visszatérő eleme az a megfogalmazás, hogy a szóban forgó találkozó „fontos állomást jelent a két ország kapcsolatainak útján”. Amikor most, Alekszej Koszi gin törökországi látogatása után mind a szovjet, mind a török sajtó így fogalmaz, ez a megállapítás ebben az esetben jóval több egyszerű udvariassági gesztusnál. Minden jel arra mutat, hogy a szovjet kormányfő ankarai látogatása valóban, a lehető legkomolyabb értelemben „fontos állomást”, nem egy tekintélyes megfigyelő szerint „új szakaszt” jelent a két ország kapcsolatában. Amióta a húszas évek elején a nagy török átalakulás vezetője, Musztafa Kemal, a feudális szultánságot felváltó Török Köztársaság első államfője Leninnel, a szovjet állam megalapítójával megteremtette a kölcsönös megbecsülésen alapuló jószomszédi viszonyt, soha nem jelent meg a mostanj közleményhez hasonlíthatóan i meleg, baráti hangú közös okmány. * MI A HÁTTERE ennek az örvendetes új fejleménynek? A török közvélemény és török politikai élet vezetői rádöbbentek arra, hogy az egyoldalú amerikai orientáció távolról sem felel meg az ország valóságos érdekeinek. Ez a felismerési folyamat az utóvbi időben felgyorsult. Egyrészt azért, mert az ország nyugati kapcsolatai hosszabb távon nem jelentették a várt segítséget a török gazdasági élet modernizálásához — ugyanakkor minden segítség politikai feltétele az volt — és maradt —, hogy Törökországban „vaskézzel” útját állják a haladó reformtörekvéseknek. Legalább ilyen fontos a külpolitikai motívum Washington Ciprussal kapcsolatban más vonatkozásokban is: Sorra okozta a súlyos csalódásokat a török közvéleménynek. A tömeghangulat olyan volt, hogy ennek kormányszinten is tükröződnie kellett így következett el az ismert török lépés, amely mind az amerikai bázisok, mind egyéb NATO-vonatkozások tekintetében lazított korábbi kötelékein. Ez az érem egyik oldala. A MÁSIK annak a békepolltikánafc Helsinkiben kicsúcsosodó látványos sikere, amely elsősorban a Szovjetunió érdeme, valamint a Moszkvában tapasztalható folyamatos jószándék a kétoldalú kapcsolatok viszonylatában is. Ezért válhatott gyakorlati lépéssé török részről is az elmúlt esztendők komplex politikai tapasztalata. Ezért írhatta a Tasvir című török lap, hogy Koszigin látogatása során „szilárdabb alapokra helyezték a szovjet—török jószomszédi viszonyt”. Schmidt-nyilatkozat Eredményes volt az 1975-ös esztendő A nemzetközi diplomácia legfontosabb történéseit értékelő televíziós nyilatkozatában Helmuth Schmidt szövetségi kancellár eredményesnek minősítette az 1975- ös esztendőt. A Helsinkiben aláírt okmányok messzemenően célokat jelölnek meg és még néhány évig eltarthat, amíg ezek a célok egyetemesen és teljes mértékben megvalósulnak — mondotta. Az NSZK szempontjából Schmidt igen jelentősnek minősítette a kétoldalú megbeszéléseket, amelyeket Helsinkiben tartott. Edward Gierekkel tartott megbeszélése konkrét megállapodásokat eredményezett (lengyel— nyugatnémet megállapodások a nyugdíjak rendezéséről, a családegyesítési akcióról és a hitelnyújtásról) és hasonló eredmények születtek annak az eszmecserének a nyomán is, amelyet Helmuth Schmidt és Erich Honecker tartott. A külpolitikai események között megemlékezett a kancellár Pekingben tett látogatásáról, amelyet szükségesnek nevezett, noha a felek között nem alakult ki teljes egyetértés. Menekülés Chiléből Chilében szabidon engedték Sheila Cassidy angol orvosnőt, akit november elseje óta tartottak börtönben azzal a váddal, hogy orvosi segítséget nyújtott egy megsebesült gerillának. Az orvosnő Santiagóból hazaindult Londonba — közölte a santiagói brit nagykövetség. •k A CÍME, az európai bevándorlással foglalkozó kormányközi bizottság szóvivője Santiagóban bejelentette, hogy a chilei rezsim szabadon bocsátott és kiutasított az országból tizenöt baloldali személyt, akiket katonai bíróságok korábban különböző időtartamú — három évtől életfogytiglanig terjedő — börtönbüntetésre ítéltek. Az érintettek között nincsenek ismert politikai személyiségek. Angolai háború Tito és Kreisky találkozója Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök a szlovéniai Brdo Kod Kran- jában találkozott Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellárral. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A Rádió Nációnál de Angola arról számolt be, hogy az Unita, dél-afrikai reguláris alakulatokkal együttműködve kifosztották a Luandától 659 kilométerre délre fekvő Lobito városát. Egyebek között négy külfölditől 1,3 millió dollárnak megfelelő összeget raboltak el. Egyes jelentések szerint a két szervezet között szabály- szerű csata folyik Huambo (Mova Lisboa) birtoklásáért és a várost pillanatnyilag az FNLA csapatai tartják megszállva. ítélet az athéni perben Egy athéni bíróság kedden ítéletet hozott 32 volt katonai, illetve politikai vezető ügyében, akiknek tevékeny részük volt abban, hogy 1973 novemberében az athéni műszaki főValószínűleg nem Is találja meg, ha másért nem, azért, mivel lehetetlen házkutatási engedéllyel valamennyi amerikai családhoz behatolni. E kis várak hallgatag ajtói mögött pedig teljes gőzzel dolgozik egy kicsiny, házi használatú démongyár; a neve: elidegenedés. A burzsoá családi boldogságot már Engels úgy határozta meg, mint az elviselhetetlenül unalmas házassági együttélést. A családi boldogság amerikai módja a hetvenes évek végén még ennél is rettenetesebb. A külsőleg virágzó családi klánon belül minden kapcsolat felbomlóban van, kivéve „az érzelmi halál kötelékeit”. Ezt az elriasztó terminológiát Herbert Hendin pszichoanalitikus használja, hogy megmagyarázza, mi az, ami a gyermekeket, házastársakat és szülőket egy olyan ház fedele alatt tartja együtt, amely, néha rettenetesebb a halottasháznál is. A gyerekek egyre gyakrabban nem kellenek a szülőknek, ha nem csodagyerekek, s már bölcsőjükben nem kezdik meg a társadalmi létrán való felfelé haladást —; véli a tudós. A szülők nem kellenek a gyerekeknek, ha nincs kielégítő bankszámlájuk. Az amerikai családi tűzhely egyre inkább a minden emberi 1 megsemmisítő krematóriumra hasonlít. Hendin, a New York-i pszichoszociális kutatásokat végző központ vezetője »ok évet szentelt a családi tűzhely „hamujának” vizsgálatára. Nemrég megjelent könyvében, „A szenzációk növekedésében” ezt írja: „Az amerikai család számos szociológusnak olyan börtönnek tűnik, amelynek minden tagját magánzárkába dugták, egyedül hagyva szenvedéseivel. Az olyan fogalmak, mint az intimitás, az összetartozás, a lelki melegség, de legalább a gondoskodás — itt hiányoznak.” #S7V december 31„ szerda Kiből lesz elnökgyilkos? (2.) Revolvercső a halántékon Az amerikai kamasz fejében az élethídon haladtában egyre gyakrabban fordul meg a gondolat: Mi lenne, ha leugranék a mélybe? A fiatalok öngyilkosságai olyan komoly problémát jelentenek, hogy Hen- • din külön fejezetet szentel a kérdésnek könyvében, az elszomorító „kamasz öngyilkosjelöltek” címet adva neki. Az utóbbi húsz évben a 15—23 éves fiatalok között háromszorosára nőtt azok száma, akik kezet emelnek magukra. Van egy másik kiút is a családi pokolból. A szabadulni vágyó a pisztolyt nem saját halántékához, hanem másra emeli. Lázadás ez a család és a társadalom ellen, egy 45-ös kaliberű colt- tal a kézben. Menekülés a társadalmi rendjükből kiszabadult emberek föld alatti világába, bárhogy hívja is őket a társadalom, beatnikeknek, hippiknek, vagy Manson híveinek, az önjelölt próféta, Charles Manson követőjének. A vörös hajú, maxiszoknyás fiatal hölgy a lázadást választotta. Lynne Fromme Manson szektájához tartozott, miután apja, a kaliforniai Redondo Beach városának tehetős repülőmérnöke egy családi botrány után elzavarta a háztól. Ebben a családban még „az érzelmi halál” láncai sem voltak meg. Az elnök elleni merénylet után a rendőrség megtalálta Fromme naplóját, és az amerikaiak ma olvashatják kaotikus kéziratát, igyekezvén megérteni, mivel kezdődött minden, mikor kezdte meg működését a démon gyár. Akkor-e, amikor Lyne egyszer csak az utcán találta magát, egyik kezében egy értelmező szótárral, másik kezében kozmetikai ' szereket tartalmazó táskálával? „Hová vigyelek, Cica?” — „Minél távolai*» íbmSi»* Vagy később Charles Manson indította-e el a lelkében a démongyár működését? A szektának vagy inkább kábítószeres bandának nevezhető csoportosutas „főnöke”, aki jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti, és aki 1967-ben így magyarázta ! Lynne Fromm enak a filozófiáját: — Arról van szó, Sivító, hogy sem te, sem én nem férünk meg a „szabad világgal'’, más szóval mindkettőnket undorít e társadalom és a dolgok helyzete az országban. Ezért létrehozzuk a mi külön világunkat. Manson keresztelte Ly- nettet Sivítónak. természetellenesen magas, vékony hangja miatt. Ilyen hangot adhat a szög, amikor nedves deszkából húzzák ki. Az elnök elleni merényletkor az egyik riporter magnetofonja be volt kapcsolva. A tömeg zúgásán keresztül világosan hallhatók rajta Lynne Fromme ßzavai: — Mocskos az egész ország! Amerikának ez a megítélés, amely szerint az egész ország visszataszító társadalmi és erkölcsi bűnök színtere, volt az ami minden valószínűség szerint Lynne egész viselkedeset meghatározta a szülői házból való szökése után. Ugyanezen program alapján tevékenykedett az a sok száz fiatal, aki Charles Mansont parancsolójának ismerte el, messiásnak. Krisztusnak kiáltotta ki, és végül — ami egész meglepő — atyjának. A szekta „családnak” nevezte magát. Manson követői számára a dél-kaliforniai barlangok és romos házak a családi tűzhely egyetlen lehetséges pótszerét jelentették. Manson 1969,-i letartóztatása után nem volt kérdéses, hogy ki legyen a szekta vezetője. A „családsabb és nagyobb tekintélynek örvendő vezéregyéniség, mint Lynne Fromme, ö sajátította el legjobb tanítójának hitvallásá: Ez a piszkos társadalom nem alkalmas arra, hogy emberek éljenek benne, amíg meg nem tisztítjuk. Manson ügyének tárgyalásán Sivító és Manson többi követői homlokukra rajzolt hatalmas keresztekkel jelentek meg: „Kihúztuk magunkat ebből a világból.” Később a szekta tagjai teljesen annak szentelik magukat, hogy „megtisztítsák” Amerikát, olyan értelemben, ahogy ezt ők értik. Hogyan? A Mansonról forgatott dokumentumfilmben, amelyben öt évvel ezelőtt Sivító is filmszalagra került (elsősorban kedves arca miatt) és ahol még nem sejtette, hogy mi lesz a folytatás, puskával kezében egy temetőben ad hátborzongató Interjú. Mit jelent a hosszú vörös szoknya? Szerzetesnők vagyunk — magyarázza Lynne —, elhivatott szerzetesnők. Meg kell tisztítanunk a levegőt, a vizet és a földet az Egyesült Államokban. Ruliánk azok vérétől vörös, akik e munkának áldozatul esnek. A családok elleni lázadás, az Amerika-szerte tapasztalható képmutatás és hazugság nem véletlenül idézi fel Sivítóban a vér színét A terror, mint a társadalmi tiltakozás formája, annak a társadalomnak a következménye, ahol az erőszak kultusza uralkodik, ahol az utolsó szó mindig a golyóké. Lynne Frommeban és a hozzá hasonlókban a „virágzó” társadalom saját magára emel fegyvert. Vlagyimir Szimoncro (APN—KS) iskolán fegyveres erővel törték le a diákok lázadását. A brutális akció során — mint emlékezetes — 40 személy életét vesztette és mintegy kétezren megsebesültek. Az október óta tartó per végén a bíróság a 32 vádlott közül húszat bűnösnek talált és közülük hármat, Dimitriosz Joannidisz nyugalmazott dandártábornokot, az athéni rendőrség akkori főparancsnokát, Sztavro6Z Varnavasz volt közbiztonságügyi minisztert és Mikolao6z Dertilisz dandártábornokot; életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtott. A per során kihallgatott tanúk szerint Joanni- disz nemcsak a katonaság bevetésében volt vétkes, hanem egyenesen provokálta hogy teremba lázadó diákokat, megfelelő ürügyet hessen egyrészt a fegyveres erők bevetéséhez, másrészt, hogy előkészítse a talajt későbbi hatalomátvételéhez. Joannidisz, aki Papadopu- losz volt elnököt alig egy héttel a műszaki főiskolán lezajlott véres események után fosztotta meg a hatalmától, 1974 júliusáig állt az athéni junta élén. Papadopulosz volt elnököt és négy további vádlottat a bíróság 25 évi börtönbüntetésre ítélte. Ez utóbbiak között van Dimitriosz Zagorianakosz, a fegyveres erők egykori vezérkari főnöke is. Tizenkét vádlottat 10 hónaptól 20 évig terjedő szabadság- vesztésre ítéltek. Tizenkét vádlottat — bizonyítékok • hiányában — felmentettek. Bomba a New York-i repülőtéren Tizennégy ember életét vesztette és további 75 súlyos sérüléseket szenvedett hétfőn este helyi idő szerint 18 óra 33 perckor a New York-i Laguardia repülőtér fő poggyászcsamo- kában, egy pusztító erejű robbanás következtében. A poggyászcsarnok a karácsonyi ünnepekről hazatérő utasokkal volt tele, amikor a detonáció bekövetkezett. A tűzoltók idejében lokalizálták a robbanás nyomán támadt tüzet. John O. Hasgins, New York-i tűzoltó főoarannsnok „beteg sitette a támadást. A New York-i rendőrségnek és ai FBI-nak egyelőre nincs konkrét támpontja, hogy kik állhatnak a terrorakció hátterében. A PFSZ egyik egyesült államokbeli szóvivője cáfolta azt a feltételezést, hogy a támadás' szervezete hajtotta végre és elítélte a bombarobbanást. A Colorado állambeli Vail-ban szabadságát töltő Ford elnök kijelentette- „mélységesen megrendítette” a Laguardia repülőtéren bekövetkezett robbanás híre. Az elnök vizsgálatot nadelt iá az ügyben. (AFPJ
