Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

RÉMHÍRVIVŐK Jegyzetek egy egri színházi bemutatóról 9 ' A közhelyek is lehetnek Igazak. Sót, néha az igazság­nak kell sokat várnia, hogy közhellyé válhasson. Ilyen közhely például, hogy a szín­ház a közönségért van. Meg ilyen az is, hogy a színház a szerzőkért van. Az új szer­zőért, illetőleg az új darabo­kért és a mindig régi és a mégis mindig megújuló kö­zönségért. Szerencsésnek mondhatja magát az a szín­ház, amely e két közhely­igazságot dialektikus egység­be tudja foglalni, vagy'hogy inkább feloldani képes, ahol soha nem okoz konfliktust a kérdés és a rá adandó vá­lasz sem: kiért és miért van a színház?- Dehogy szerencsés az ilyen Színházi Megalkuvó inkább! ®s előbb vagy utóbb, egyiké sem lesz: sem a szerzőé, azaz a jó és uj drámáé, sem a közönségé, azaz az új és a régi generációé. Látványosság étarad, ha egyáltalán marad, megszűnik színháznak, em­bert formáló, kort vallató és korról valló varázsos műhely­nek lenni, ahol egyszerre ne­mesedik néző, színész, szer­ző. . Be kell vallanom őszintén, hogy, Serfőző Simon Rémhír­vivők című tragikomédiája egymagában nem indokolta volha ezt a töprengést a szín­ház státuszát illetően. Nem miatta csak, érte is ez a töprengés. A költőnek bizo­Űgy van Gyöngyössel Mol­nár József, mint a görög mi­tológia nőse, aki mindig a föld megérintésével tudta erejét visszanyerni és meg­sokszorozni. Ez a szülőföldi kapcsolat Molnár József és Gyöngyös, illetve Nagyréde Között r -r- hosszú ,évek óta tart,' megújul és felfrissül, mert szüksége van a festő­nek is az otthoni szép izékre, bensőséges hangulatokra, a rokonok, barátok és jó isme­rősök, az őt értők figyelmére, segítő szándékú véleményére. így nyitott most ajtót a gyöngyösi Kertészeti Főisko­la klubjában mindazok előtt, akik kíváncsiak rá, az utób­bi években benne lezajlott változásokra, világlátásának módosulására, művészeté­nek teljesedésére. , >• Meghitt, kamarajellegű ki­állítás ez a mostani, ami ta­lán sok meghökkentő és meglepő dolgot nem is ad azoknak, akik eddig is tö­rődtek Molnár Józseffel. Hi­ssen legsajátosabb lényégé: elválaszthatatlan és elgyen­gíthetett«! kapcsolata a szü­lőfölddel, az itt kapott első él­ményekkel. ma .is munkája* nak a. legfőbb meghatározó­ja.-Ezt az éknényanyagot for­málja, módosítja, változtatja, érleli,-, ezzel viaskodik,-.-hogy úgy adja vissza, ahogy azt rajta-kívül senki más nem tudja.. . . • :v * . Időnként talán kiruccan más tájakra is, más, élmé­nyek is elcsábítják, hosszabb- zovidebb, időre, de essek csak olyan • múlékony hatások, amelyek végül is gazdagít­ják,. de. meghatározó módon nem, befolyásolják festői. lá­tásmódját, képek alkotására Kényszerítő önmegvalósító szándékát. Itt vannak a legfrissebbek közül valók, az olasz élmé­nyeket tükröző képek, de a róla összeállt eddigi portrét ezek csak érintik. Inkább a bélső tartalom, a derűsebb ég. _az oldottabb életforma, a szikrázó hangulat viszi előbbre Molnár József festői alkatát, őt is kilendítve, a korábbi, bezártságból, kétsé­gek és bizonytalanságok sö­tétjéből'. elindítva egy felszá- •badúltabb;,; lelkileg is derű­sebb élet felé. nyitáson már igen csak túl jutott Serf őzó Simon, éppen a minap, az országos irodal­mi hetilapban megjelent ri­portjában é6 riportjával is újra igazolta, hogy a „penná­val” történő alkotás sírás mezején sem betévedt idegen. Az a tény hát, hogy megpró­bálkozott a színpaddal, az nemcsak joga, hanem az egri bemutatón látottak alapján meg lehetne kockáztatni, hogy kötelessége is. Pedig a Rémhírvivők kimondottan rossz dráma. És lám, milyen paradoxon: egy gyengécske dráma is igazolhat egy ön­magában Véve helyes próbál­kozást '■ B Valahol egy tanyán — Bé­késben, vagy Nyírségben, Csongrádban, vagy akár He­vesben is: mindegy — szó­val, egy tanyán ütött tanyát a rémület. ' Mikor érkeznek oda is él a tsz-agitátarok, hogyan lehetne kikerülni őket, elmenekülni előlük és persze az egész új világ elől? Hogyan lehetne egyáltalán megúszni ezt az egész tsz- ezc-r vezést ? Ez itt a kérdés, ha nem is hamleti, de Ha­mar Imre-i. A történet, amely az írói szándék sze­rint nem szűkölködött voln 4 sem komédiában, sem tragé­diában, mint ahogyan az éiet sem egysíkú, a halálnak, is megvan a torkot főj toga *o komédiája és az igazi komé­Oldódnak és kisimultabbí lesznek a képek, ki világosod­nak a színek, lazulnak a me­revebb fonnák a belső erők kényszerítő hatására, hiszen mindaz, ami a stílus, a kép- szerkesztés és más külső forma, lényegében a legbelső művészi énnek a kivetítődése az adott lehetőségek kereté­ben. Anélkül, hogy most egyes képeket említenénk meg, ezt a csendes tűnődést fogadják úgy, mint felhívást . arra, hogy megnézzék Molnár Jó­zsef kiállítását, akár azért is, hogy vitára késztessék ma­gukat á jelen meditélásává) szemben. fsmf) Első novella Élt .tehát valaha Milanó­ban egy nemet. ki szolgálat­ban, állott, bizonyos Gulfár- dö nevezetű; derék éy hű­séges annak irányában, >fiá- nék szolgálatába szegődött, mii- pedig ritka - dolog a né- metéknéi; mivel pedig min­dig ' hűségesen * Ragadta amaz néaszt, melyet. ‘ néka kölcsönadtak,- számos .keres­kedő'akadt volna. , k: csekély kamatra szívesen - kölcsön­zött volna saki ákármeiy nagy summa pénzt. Ez tehát Milánóban lakozván, beíé- saasetetz bizonyos madonna Ambruogia neveaeBű szépéé- ges hölgybe. lat felesége volt Guasparruole Cagascracciio nevezetű gazdag kereskedő­nek, le jó ismerőse és ba­rátja volt; és sereimében oly tartózkodóan viselkedett, hogy sem a férj, sem más semmit ram vett észre; üzent tehát egy napra, a hölgynek, s kérte, hogy ke­gyesen hajoljon szerelmére, ő pedig viszontag készsége­sen hajlandó mindent meg­cselekedni. mit csak tőle kí­ván. A hölgy sek huzavona után arra az elhatározásra jutott, hogy megteszi azt, mit Gulfardö kíván, hahogy az két ' feltételt' teljesít: egyik, hogy emez dolgot so­ha seabed s=a2» éé» dia mélyén is ott szorongat a fei-íeltömi akaró sírás — mondom a történet erről a tanyai Hamar Imréről szól. Belép, nem lép? Ez volt ak­kor a kérdés.- Ma már a kér­dés említése is idejét múlta, mert a jó egy, másfél évti­zed alatt olyan ívet tett meg a mezőgazdaság és benne az ember, hogy a téma ilyetén felvetése teljesen érdekte­len. Még egy tanulmányban is, nemhogy egy színpadi mű­ben. Am azt vizsgáim, abból a történelmi szituációból ma., hogy ebben a történelmi helyzetben is hogyan riado- zik az ember mindig az újtól, azt vizsgálni, hogy nem a be­lépés volt akkor sem a dön­tő, ami végtére csak egy aláírási aktus volt —, igaz, sokan úgy érezték, hogy ke­gyetlen aktus —, hanem a közös munka, a nagyüzemi élet es termelés szellemi és jellemi befogadása — nos, mindez a ma embere szá­mára is izgalmas lehet. Tör­ténésnek is. Természetesen, önmagáról a történeti tény­ről, a belépésről is lehet drá­mái' írni, ha' felfűtött igazi emberi érzések izzanak fel a színpadin,- ha nem ma elkép­zelt,' illetőleg üisszuképzelt emberek mondanak el sok okosságot és még több köz­helyet ott, a képzeletbeli ri­valdák mögött. Ma- már történelmi igaz­ság, hogy a szövetkezetek át­szervezése sorsforduló volt a magyar nép életében. Az egész magyar népéljen. Hogyne lehetne, vagy mi­ért ne kellene írni erről? Tragédiát is, komédiát is, tár­sadalmi vígjátékot is, 6Őt, uram bocsá’, talán még mu­sicalt is! Mindent lehet írni, csak gyenge darabot nem. Sémákból készített rosszat a legkevésbé sem. Paradoxon, hogy rossz da­rab is igazolhat egy önma­gában helyes próbálkozást? Nem is paradoxon akkor, ha felfedezzük azt, hogy Serfőző Simonnak — ha kilép a sé­mák korlátái közül — való­ban van mondandója egykori világáról, van élménye és ismerete róla és vitán felül van készsége is, hogy amit akar, arról szólni is képes legyen. De hát akkor végtére is minek volt az egész elme- fúttatás, minek volt a fel­üelfeetnie; másik, hogy Hű­vel néki bizonyos okokból szüksége vagyon kétszáz aranyforintra. - azt kívánja, hogy gazdag ember lévén, adja meg ezt néki, s annak Ut^ná mindenben kedvére leeäen. -Gül’fardo mikor ókép­pen- értesült ,'' az asszonynak kapzsiságáról felháborodott hitványságán,, holott eleddig becsületes asszonynak gon­dolta, és-akkor forró sze­reimé szinte gyűlöletre vált, és feltette magában,, hogy megcsúfolja őt. Gulfardö pedig alkalmas időben el­ment Guasparruolóhoe, és szólott hozzá ekképpen: •— Valamely üzletei szaré»* nék nyálba ütni, melyhez kétszáz aranyforintra volna szükségem; kérlek, kölesö* nőid nékem imez pénzt oly kamatra, miként máskar is szoktál kölcsönt adni. Guasparruolo felelte, hogy szívesen, és azon nyomban marisába olvasta a pénzt Kevés napok múltán Guas- parruolo elutazott Genová­ba, miként felesége meg­mondotta, miért is az asz- iszony üzent Gulíardóért, hogy jöjjön hozzá, és hozza magával a kétszáz aranyfo­rintot Gulfardö maga mellé vette pajtását, és elment a hölgynek házába, kit is ótt lelt arrrnt reá várakozott; és mindjárt elsó doLga volt, siümás&k. em(06 lát­Színek és formák Molnár József gyöngyösi kiállításáról említett közhely, a színház és GIOVANm BOCCACCIO: (Részlet) a. szerző, a színház és közönsége vi­szonyáról? § A miskolci Nemzeti Színház, ahol van stúdió- színház, na­gyon helye­sen, módot adott'egy fia­tal színpadi szerzőnek ar­ra, hogy ki­próbálja az erejét. Módot adott rá, mert úgy vél­te, — s ezzel vitatkozni senkinek sincs sem oka, sem joga —, hogy Ser- főzó Simon színpadi dolgo­zata ugyan még nem több, mint egy eminens diák jól megírt érettségi tétele az im­máron történelemmé vált tegnapi, évtizedről, de a ben­ne felvillanó gondolatok, a szituációteremtés készsége, a jellemábrázolásra való jó hajlam és nem utolsósorban —, mert hogy magyar drá­mánál van szó —, tiszta szép beszéde a szövegnek, indo­kolja ezt a vállalkozást. És ugyancsak ki vonhatja két­ségbe, hogy egy kis színpad, és egy kis nézőtér meghitt, bensőséges kapcsolatában a hibák ugyan hibák marad­nak, de kevésbé rikítóak, a kritika ugyan kritika marad, de kevésbé éles, —egyszóval komolyabb stressz nélküli ta­lálkozása ez egy fiatal szer­zőnek és a bemutatkozására kíváncsi közönségének. A tanmedencében is lehet úszni, és oda is csak azt en­gedik, aki már tud úszni. De a tanmedence partjain job­bára aggódó és együttérző szülők, jószívű barátok álldo­gálnak csak, mintsem egy nagy versenyért lelkesedő közönség. Mindez hát, ami a maga nemében és formájában he­lyénvalónak tűnt és elisme­résre méltónak is egy kis stú­diószínház szűk közönsége előtt — példánknál maradva —, az aligha válthat ki lel­kesedést egy versenyuszoda könyörtelen szívű, csak a produkciót néző, arra kíván­csi és abból ítélő közönsége előtt. Serfőző Simon színpadi munkáját nem lett volna sza­bad bemutatni Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Rossz szolgálatot tett ezzel a színház a szerzőnek, semmi­vel sem jobbat a közönség­nek, s aligha okozott örömet akár a rendezőnek, vagy a színészeknek is. Nincs szándékában most e sorok írójának, hogy külö­nösebb elemzésbe bocsátkoz­zék e • tragikomédiának aposztrofált színpadi törté­nés kapcsán, elmulasztott. le­hetőségekről szólva, nép- színműves és nem míves szí­nészi játékról -.tűnődve ,és azon is töprengve, hogy mi késztette a tehetséges és le­leményes Jurka Lászlót, a rendezőt, hogy szinte csend­ben elaludni hagyja az egész játékot. Belejátszhatott ebbe a dráma öngyengeségén kí­vül a kevés egri próba, a szí­nészi elmélyültség hiányartés az eredendő felületesség is. Tekintsen el az olvasó és tekintsen el a színész is, hogy külön is kitérjek e helyt a színpadi alakításra. Ez az előadás, ebben a kör­nyezetben nem lehet vita­alap a színészi munka meg­ítélésére, akár még a kriti­kusi tévedés árán sem. Kü­lönben bízom benne, hogy éppen jómagámnak lesz az.a szerencséje, hogy talán nem is sokára, lelkes hangon ív­jak egy sikeres bemutató­ról, egy új magyar drámáról, s egy valóban új Hazai drá­maíróról. Akit úgy fognak hívni, hogy: Serfőző Simon. Addig inkább a most meg­jelent verseskötetét lapozga­tom sok szeretettel és él­ményt kapóan. Gyurkő Géza tára markába olvasta a két­száz aranyforintot, és szólott hozzá ekképpen: — Madonna, fogd ezt a pénzt, s add oda férjednek, ha majd hazatér. ■ A hölgy elvette a pénzt, és ; nem -értette, miért be­szél Gulfardö ekképpen: azonban azt. - hitte: azért be­stéi így, hogy pajtása ne gondolja, miiképpen netalán fizetség fejében -adta néki. Műért is szólott ekképpen: — Szívesen megteszem, de meg akarom olvasni, hagy mennyi. És kiöntötte a pénzt az asztalra, s mikor látta, hogy megvan mind a kétszáz, fö­löttébb megörvendezett ma­gában, eltérte a pénzt, .és visszatért Gulfardóhoz, Int is ágyasházába vezetett, s nem csupán amaz éjjel, hanem még sok éjszakán által ré­szesítette őt testének gyö­nyörűségeiben. mígnem fér­je megtért Genovából. M'kor tehát Guasparruolo Genovából megtért, Gulfar- do meglesvén, mikor van együtt feleségével, nyomban hozzája ment. s az asszony előtt szólott hozzá ekkép­pen: — Guasparruolo. a pénzre, vagyis a kétszáz aranyforintra, meinet a mi­nap nékem kölcsönadtál, nem volt - szl!1-"é '!m, miffl* T-'-ry nem tudtam nvttbe ütni amaz üzletet, melyre 8.37 Mesterségünk elmer«. 9.17 Zenekari muzsika. 11.00 Pedagógiai kísérletek. 11.15 Saint-Saens: Sámson es Delila. 11.34 A szép szó: „testet öltó ért”. 12.30 Ki nyer ma? 13.35 Melódiákoktól. 14.00 Mindenki könyvtara. 14.30 Régi híres énekesek műsorából. 14.53 Szimfonikus zene. 15.10 Millöcker: Gáspárom*. 15.28 Ezeregy délután. 16.10 Oimbalomfelvételek. 16.31 Népszerű fuvosatiratok. 16.46 Hángképek. 17.05 A magunk érdrlréb— 17.30 Űj lemezeinkbőL 18.03 tiszt—Farkas Gyula feldolgozásaiból. . 18.15 Kritikusok fóruma. 18.30 Ésti magazin. .: >, • 19.Í5. Emberi színjáték. 20.05 örökzöld dallamoké. 21.05 Adok. — vészek.' : 22.20 Bartók zongoramömet 22.44 Egy saigohi krimi helyéit. 23.94 ránczene. PETŐFI 8.36 Lengyelországi ­8.33 Nótacsokor. 9.33 Irodalmi éofoxdtűák naptár. ' : 10.00 A zene hull í in1n*ptea. 11.55 Gyermekek kösyveapela 12.00 Varázskeringd. 12.33 Szolnoki stúdiónk jelentkezik. 12.55 Ilacsaturján: Bujám - verseny. 13.33 Harenzio-kórnsoki ­14.00 Kettőtől — ötig ... 17.00 Népszerű szimíó zene. 17.30 Cserébe önmagunkat 18.01 West Side-i történőt Jlaj dalestje. 19.35 Tánczene. 20.05 Népdalok. 20.33 Csongor és (Rádióváltozat) 22.43 Népdalok. 23.25 Zenekari muzsika. ,, SZOLNOKI RADIO 11.00 Műsorismertetés. — SffrcjL 17.05 Hét közben... Zen*» riportmusór. 18.00 Alföldi krónika. ■* 18.15 Tánczeae — “ Hírfim»» * foglaló. — Műsor elóxetaa. MAGTAB 8.05 Iskola-tv. - 13.05 Iskola-tv. (Tsm.) - 17.35 Melyiket az ötezezMB 17.50 A világ .nagy cirkuszai.: . 18.15 Telésport. 18.40 Gondolatok* a vezetésről. 19.30 Tv-hiraoo. . /. . 20.00 ViVát, Benyovszkyl : (Tv-íilmsorozat.) 21.00 Közlekedést - kruitúrásft. 22.00 Tv-hirádó. A. , 2. műsor 20.01 Áz állatvilág trilcaí. 20.30 A szovjet, müvésaeürS. i 20.55 Tv-bíradó. 3. 21.15 Jó napol: tanító Őrt (Portréfilnt) . 22.15 Műhely. POZSONYI T 18.10 Szerelmi dalok. . 19.00 Híradó, -publicist*00*?"— 20:10 Botrány Brezoykjjn'." (Színházi közvetített) 21.45 pűűlic;srtiká.v‘ -v 22.25 A íilateüsta. ~,iy ■" . .. (Grúz '£2=0 . r BC-RI VÖRÖS CSIÜÄ© . (Teieíon.:.. 23-SS.V„: .-r >,v dű- íél- i. .és esje .7 6sHom, A hazáért harcoltak Kétrészes, színes ssaü&aé íiím. ' EGRI BRÖEf? (Telefon: 14-079 du. íél 4 órakor Ss velem volt AS baba Színes, szinkronizált cceá> szlovák—szovjez üs. du. fél S és eeta üt 4 órakor Kettős bűntény Hsmbtcgbea Színes olasz—NSZK bűzaúffiz űkr.. f GVÖNGVÖSI PÜSKDJ du. fél 4 órakor Apacsok , ' du. háromnegyed • - 8 órakor Legenda a nyúlpaprikásnél GYÖNGYÖSI SZABADSÁG du. fél 4 órakor Partizánok' Csák du. féí 6 órakor, Házadás á Böuniyn •••'•• HATVANI VÖRÖS CSTOGA6 Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádbae FÜZESABONY Maeánbeszélgeáte .. BÖRtNCI Svejk, i—a. kértem; annak, okáért nyom­ban visszahoztam felesé­gednek, s áltáladtam neki: töröld ki tehát számadásom­ból. Guasparructo feleségéhez fordulván megkérdezte, va­jon megkapta-e a pénzt Az asszony, ki ott látta a ta­nút, nem tagadhatta le . a dolgot, hanem szólott: — Bizony hogy :megkap­tam, csak még eddig elfe­ledtem megmondani neked. Mondotta akkor Guaspar- ruolo: — Culferdo. rendben va­gyon; Isten áldjon, én majd elrendezem a számadásodat. Gulfando eltávozott, az asszony pedig hoppon ma­radt, és odaadta férjének becstelensége szennyes bé­rét; és ékképpen a furfan­gos szerelmes ingyért élvez­te kapzsi hölgyét SÁv&y József fordítása -

Next

/
Thumbnails
Contents