Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
iiyVVVV^^**JL*AAAÄAAAÄA^«AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAA^AA^^W^b TUHASZ GYULA: \ iíarccsonyi óda Csöndes éj, és csöndes a világ is, Caesar Augustus aranyos mosollyal Zárta be Janusl, Mars fegyvere rozsdás: áéke a földön, hallgat a german, es hallgat a partus, s éma a? indus, és néma a hellén, lerkules távól oszlopa se rendül, 1 hule se mozdul. Már az aranykor új eljövetének Hírnökeit, a szomorú szibillát, S a szűzi Virgilt födi földi sír és Hír koszorúja. S messzi mezőkön nyájaikat őrző Pásztori népek nézik a derengő Üj csillagot, mely aranyát elönti Jászol! almon, Hol mosolyogva és fázva az éjben, Szőkehajú és szelíd anya keblén, Most mutatod meg magad a világnak. Isteni gyermek! (1910) ADY ENDRE: Az zgága Jézusok Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég s azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsannás idők teljesültét. Soha bizony nem nőtt ily nagyra S ilyen gyötrőn feszültre várás: Mintha virradni utálna az égbolt S mintha mindig csupán virrad»1 Néha ébreszt víg hajnal-ének S rá nyögve sóhajt vajúdó vágy, Megvadulnak a nászbeli bús párok, Mintha Krisztust teremtenének. S az idők mégis állnak, várnak Régi Krisztus kis bűvkörében, Síró anyáktól vidám megváltója Sohse fog jönni a világnak. Sok-sok Krisztust, de mosolyogva Küldjétek el, friss anyák, hozzánk, Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell, De tűzszekér égig robogva. Sok-sok harcos s diadal-ének Sok vakmerőség, vér, tűz, és hi! Ezt hozzátok, elkrisztusodott bús, Keresztfás, szikkadt anyaméhek. Vörös Krisztusoknak izgága, Tavaszi hadja várunk, várunk, Mert a világ megszenvedett, megérett S jussára méltó: a világra. Kik immár nemcsak harcot hoznak, De a harcot végigharcolják, Tapsolj, Élet, kikkel régen tartoztál, . Millió, jövő Jézusodnak. * (1914.) V olt egyszer egy szegény ember Nagyon sok gyermeke volt, mar talán a számukat se tudta. Avval kereste a kenyerét, hogy a Drávára járt halászni. Egyszer, ahogy kimegy a Drávára, kihalász a vízből egy karikás valamit. Kezébe vette, -nézegette, hazavitte. Gondolta, hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottak vele, az ■mindig fényesebb lett. Egyszer csak látta, hogy arany- karika. összeszedte a cók- mókját, a karikát egy ruhába göngyölte, s felment a királyhoz. A kapunál megállították, nem akarták beereszteni. — Mi járatban van kend? — kérdezik. — Hoztam a királynak ajándékot, azért akarok fölmenni! — mondja az ember. Arra felengedték. Mikor az aranykarikát átadta a királynak, azt kérdezte tőle: — Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? — Fölséges király, nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában, és ott fogtam. A király elfogadta az aranykarikát, de megparancsolta, hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt, amennyit csak Illyés Gyula így /ár, aki irigy elbír.. A szegény hétrét görbült, olyan sok .pénzt kapott. Mikor hazaért, az egyik fiút elküldte a bátyjához, hogy kérje él a mérőt, Azt mondja a bátyja a gyereknek: — Ugyan, minek nektek a mérő, mikor még egy falat kenyeretek sincsen? A gyerek nem szólt semmit. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente, úgy adta oda. Mikor a pénzt megmérték, a gyerek visszavitte a mérőt, de sem otthon nem látták meg, sem ő nem vette észre, hogy egy ézüstpénz a szurokba beleragadt. Kérdezi a bátyja a gyereket: — No, mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: — Borsót! Tudta is a gyerek, hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament, az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Hát látja, hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Azt mondja magában: „Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van!” Azon nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg neki, hol szerezte azt a sok pénzt. A felesége is vele ment. Gondolta a szegény ember, megtréfálja azt a zsugori testvérét, aki olyan rideg volt mindig hozzá. Azt mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: — No, ember, vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember, figyelmeztetőül: — Angyomasszony, ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. Hazamentek, minden vagyonukat eladták, a pénzükön meg macskát vettek. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. Kérdezik a kapunál a katonák: «- Hová mennek kendtekt — A királyhoz! .— Mi járatban" — Hát macskát hoztunk neki! — Nem mennejc el kendtek rögtön a dolgukra?! —mondják a katonák. — Csak nem akarnak a királynak, macskát vinni? De az Angyomasszony elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, hogy itt olyan sok az egér, még a király fülét is rágják, és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ök hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. De mégiscsak beeresztették. Mikor a király elé értek, el sem mondták, hogy miben járnak. Azt hitték, olyan nagy örömet okoznak neki. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak, karmolta, téfyte. az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott, ahogy a száján kifért! Beszaladtak a testőrök, alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergeiték. AÁ ehetett az ember a fe- * » * leségével haza. Sose lettek többé gazdagok. Wv«bWWWSAAWAAWWVAA/ szetben A művészet örök témája a nő; az anya és gyermeke titokzatosan gyöngéd, meleg, szeretetteljes kapcsolata. Bal oldali képünkön: Munkácsy Mihály festménye: Anya gyermekével. A jobb oldalon Sarkantyú Simon: Két asszony. ft polgármester gondterhelten ” bandúkolt hazafelé. A kis város sötét volt. Kétablakos, kis házak egymásfelé guggolva nézték az utcát. Hó szállingózott és a megfagyott sarat fehér lys sapkákkal dísz!tgette. A háztetők görbe cserepeivel is eljátszogatott és min- denikbe oeleültetett egy-egy kis hóvirágot. A polgármester összevonta a szemöldökét. Szigorúan nézte a városát. Most, hogy végre egy kicsit szépült a hóesésben, meg merte vallani magának, hogy csúnya kis város ez. Csúnya, kis, alföldi város. Lapos és szürke, unalmas és kedvetlen város. Itt az emberek nagyon nem szeretik egymást. A polgármester már számos kísérletet tett, hogy ennek a kis városnak a lakosait megismertesse egymással. Ha megismerik egymást, meg is szeretik, ö egyenként szerette őket, hiszen az ő városa, és ambíciója volt, hogy szeresse a városát. De .hiába hirdetett irodalmi- esték sorozatot. Az első estére még csak eljöttek, de unatkoztak. A gimnáziumi tanárok komoly s humoros előadást tartottak, diákok szavaltak, szép, karcsú leányok énekeltek, egy szőkére festett hajú asszony zongorázott, Chopint. És a város lakói, ezek a tisztviselők és iparosok, es kereskedők rossz- kedvvel ültek egymás mellett. Mindenik azt számította, hogy mi jogon ül az első sorban, aki az első sorban ül, s a második sorban, aki a másodikba jutott, s hogy 5 mért ül u hetedik sorban, vagy a tizenhetedikben'. Ebben a városban mindenki az első sdrban akart ülni. És egész este alatt suttogtak az asszonyok a férjeik t'ü-‘. lébe, s mipd azt suttogta, hogy X né hogy “lor; •‘■-rakodott: > ■-■»i-p Móriéz Zs>gmond: Karácsonyi ajándék teszi ki ilyen inzultusnak magát többet... A második estén már csak azok jelentek meg, akik az első sorokban ültek, de ezek, ahogy hátrapillantottak, látták, hogy a terem üres, megfáztak és elkedvetlenedő- tek. Mit ér az első sor, ha nincs ötödik és tizedik, és tizenhetedik. k arácsony másodnapjára volt 1 * kitűzve a harmadik irodalmi est. A polgármester azonban t nagy ön félt. Már érezte, hogy erre senki sem fog eljönni. Már kapott is lemondásokat. A gyógyszerész azt mondta: nincs értelme ezeknek az irodalmi estéknek. Az ember elővesz egy jó könyvet és sokkal különbet olvas, mint amit a gimnáziumi tanárok mesélnek nekik. .. De a polgármester tudta, hogy sohasem vesz elő semmiféle könyvet, se jót, se rosszat, csak ott ül a patikájában és várja, hogy valaki bejön hozzá egy kis diskurzusra, és egy pohár finom pálinkára. Most, hogy p. hó esni kezdett, eszébe jutottak a gyönyörű otthoni téli éccakák. Otthon felséges hegyek vannak, azok már október végén megrakodnak hófehér hóval és hajnalban, az alkonyatba« csillognak és ragyognak, és hideg van, és a hidegben csillognak, és ra- L’yognak az arcok, és a szemek. Mintha a hó fénye szikrázna a tekintetekben, s elhatározta, hogv ■V' -iw, •; • 4-t/. <■ i ^wvwvw» püspök gyűrűjét, aztán letette a püspök lába elé a nagy csomagot, amit a város kék egyenruhás hajdúja hozott fel s előadta a dolgot. A püspök jóváhagyóan mosolygott, s kegyesen így szólott: p olgármester úr, mindez na- * gyón szép... Krisztus urunk azonban azt mondta: ..ha pedig a te istenedet imádni akarod, zárold be a te ajtódat, és magánosán imádd az urat”. Én tehát a karácsony szent ünnepén nem kívánom a profán emberi szemeknek kitenni személyemet, hanem áldásomat adom mindarra a szép és nemes dologra, amit a polgármester úr ^tt előadott... Ezzel belenyúlt egy kicsiny papírskatulyába, ami ott volt a keze- ügyében, kivett abból egy kicsi, kis szentképet, olyan filléres kis színes nyomatkát, amit osztogatni szoktak az egyházatyák a gyermekeknek, s egyet a polgármesternek nyújtott. — A mi urunknak, istenünknek nevében — mondta. A polgármester átvette a szent- képecskét s elsápadt. A püspök újra a dobozába nyúlt, s még egy képet vett ki: — Ezt pedig a kedves feleségének küldöm, az én' szerelmes leányomnak — mondta a püspök, s átadta a második képét is. — A mi urunknak, istenünknek nevében, ámen. Mivel a polgármester erre sem mozdult meg, harmadszor is belenyúlt a dobozba: — És ezt a polgármester úr leá- - tiyának küldöm, a mi urunknak, istenünknek nevében, ámen. Erre a polgármester szerette volna azt mondani, hogy neki három ^ánya van, de nem szólt, átvette ■zt is és megcsókolta élébb a szent ■zet, aztán a püspök gyűrűjét s távozott. £ M ikor kint találta magát az i * ' utcán, a püspöki palota < k-^esttet vetett.’ s mély só- s ijal nézett az égre. s (1933) $ WWWv\VAW^VVVVV>lW^<lí de gondoskodni fog valami olyan attrakcióról, hogy a város lakói mégis eljöjjenek. Éppen a püspöki palota mellett fordult be a piac felé. A püspöki palota úgy volt épíve, mint egy igazi úri kastély. Egy kis hercegi kastély. Barokk palota volt, duplatetős, nagy ablakos. • Körül láncos oszlopok vették körbe, s a láncokat tömör, kis, hósapkás kőgolyóbisok tartották. Meg fogja hívni a püspököt az estére. Ha ez Sikerül, akkor azonnal ki lehet adni a jelszót, hogy a püspök is megjelenik az estélyen. A közönségre ennek ellenállhatatlan hatása lesz. De hogy hívja meg a püspököt, aki nem érintkezett a várossal. Élt magánosán a nagy palotában, amelynek hullott lassan a vakolata. Már az is nagy dolog volt, ha a püspök egyszer-egyszer végigsétált a városon. Olyankor az ablakokban kinéztek az asszonyok, és az utcán megállották a férfiak, a patika ajtajában kicsodálkoztak a notabilitásók, s mindannyian megbeszélték, hogy a száraz, csöndes püspök, lassú léptekkel, egyedül, vagy néha a koadjutorral kettesben sétál a főutcán. Mikor hazament a polgármester azt mondta a feleségének. — Fiam, nagy tervem van, mondd meg, hogy lehet végrehaj tani? C elmondta a tervét a felesé gének, aki előkelő család >ól való s nagyon finom asszony volt. — Édes fiam — mondta az asz- zorjy —, a gondolát nagyon szép. nagyön könnyen meg lehet a ■üspököt nyerni. .. T+* a szent karácsony. 'Ilyenkor karácsonyfát szoktak állítani a szegények számára a ppspöki palota előcsarnokában. .. De hallottam, hogy a püspök kiadta a rendeletet, hogy a jövőben a karácsonyfára nem akasztanak selyempapírba csomagolt cukrot, mert a püspök igen takarékos... Csinálunk tehát jó nagy csomó cukrot a karácsonyfára és azt felviszed ajándékul, és akkor a püspök meg fogja hallgatni a tervedet,-és el. fog jönni az estélyedre... A polgármester megörült, s bár neki is rosszall ment, majdnem olyan rosszul, mint a püspöknek, mégis hozzájárult a felesége tervéhez. Másnap reggel azonnal hozzáfogtak a cukorkészítéshez. A polgármester felesége és három lánya saját kezűleg készítették a tömérdek selyemcukrot és maguk csomagolták a saját kezűleg nyírt selyempapírba és egy óriási dobozt töltöttek meg az édességgel. A polgármestér boldog volt: most végre eljött a pillanat, mikor az ő önfeláldozó jókarata meghozza a maga gyümölcsét. Nagy reménységében el is árulta egyikmásik barátjának, hogy minden reménye megvan rá. hogy a püspök megjelenik az irodalmi estéyen. Mint a tűz futott végig a hír a ’/ároson, általános izgalmat okozott es az első három sor jegyei rögtön el is fogyták előjegyzésben. A polgármester kiha''.vitást kér' püspöktől, amit meg is kapott SzalonKahátját vette fel, s nagy. Fekete, kissé kopott prémű bundájában ment fel a püspöki palo tába. - ’ Mikor a püspök elé járult, az ké"- -adta az ujjait. A polgármester megcsókolta a / I 1 Nők a képző- müve-
