Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
Lenni vagy nem lenni? Emberek a hegyen avagy Kellie politizálnia egy traktorosnak1 Hogy a kultúra nem bokréta, hivalkodó disz az emberiség kalapján ezt már minden valamire való népművelési ankéton' illik elmondani. Szépen is hangzik, jól is lehet hangsúlyozni, egyszóval hatásos mondat. Nem is az a baj, hogy egyre többet mondjuk, hanem az, hogy nagyon kevesen vannak. akik a velejéig végiggondolnák, hogy mit is jelent számunkra ez a mondat. Pedig ez a mondat roppant sokat jelent. A lét vagy a nem-lét kérdését. Ha az olvasóban most felmerülne a gondolat, hogy a sorok írója dramatizálja a helyzetet, gyorsan bele kell vágni a dolgok közepébe és felvonultatni azokat a számokat, tényeket, amelyek valóban alátámasztják a lenni vagy nem lenni kérdését, azzal a bizonyos bokrétával kapcsolatban, Modell év Heinrich Sieáentopj, csillagász, hogy rádöbbentse az embereket mennyire felgyorsult az élet tempója- megszerkesztette az úgynevezett modell évet, amelynek a következő a lényege. Tekintsünk 170 millió évet a földi élet utolsó szakaszából egyetlen esztendőnek és ezt osz- szuk fel hónapokra. így a következő naptárszerű folyamatot kapjuk A modell év első hónapjában, januárban megjelenik a földön a vegetáció, márciusban kifejlődnek a madárfajták, májusban a lombos fák. Szeptemberben kihalnak a dinoszauruszok, novemberben megkezdődik a főemlősök fejlődése, november második felében az emberszabású majmoké. A modell)év december 30-án megjelenik az egyenesen járó ember, a kőszerszá- mot használók őse. December 31-én este 8 órakor kihal a neander-völgyi ember. A földművelés éjfél előtt harminc perccel kezdődik. Húsz perc alatt jutunk el a keriék feltalálásától máig. Az ipari forradalom éjfél előtt 36 másodperccel kezdődik, a repülőt 12 másodperccel a modell év vége előtt találjuk fel. így összesűrítve félelmetesen érzékelhető a tempó felgyorsulása De ml ebben a baj? — kérdezheti bárki. A verstnyfutás Ahhoz, hogy világosan kitűnjék, hol rejtőzik a kérdés kulcsa, két fejlődési tempót kell összevetnünk ebben az általánosan felrajzolt gyorsulási modellben. Az egyik az emberi nem szaporodásának felgyorsulása, a népesség duplázódási ideje, a másik a termelékenység duplázódási sebessége. A Föld népessége a történelem előtti időkben 100 ezer esztendő alatt növekedett a kétszeresére, a földművelő népeknél ezer, az ipari forradalom idején már száz év alatt. A népesség duplázódási ideje 1950-re 40 esztendő alatt zajlott le És míg az ötvenes évek közepén is úgy becsülték, hogy a Föld lakossága 2000-re körülbelül 3,5 milliárd lesz ma már tudjuk, hogy a népesség száma meghaladja majd az ezredfordulón a 7,5 milliárdot... Most pedig vessünk egy pillantást, hogyan, milyen ütemben növekedett kétszeresére az emberi termelékenység. Az ókori Egyiptomban ezer esztendő kellett ahhoz, hogy a termelékenység — a fejlődés egyik legkarakterisztikusabb fokmérője — megduplázódjék. Az ipari forradalom szorította le ezt az időt egy emberöltő közelébe. A ma fejlett társadalmaiban a termelékenység duplázódási ideje harminc- negyven esztendőt vesz igénybe, de, és itt a bökkenő, faMmsU 197&, desembw 86, esfttésíék az USA már 1870-ben elérte a 34 évenkénti duplázódási szintet és azóta sem tudja lejjebb szorítani. Annál is szembeszököbb ez a példa, mivel a tudományos kutatások duplázódási ideje ez alatt tíz évre csökkent. Ha tehát az emberiség szaporodási sebességét, duplázódási ütemét, és a termelékenység duplázódási *dejét összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy valami nincs rendben. Végzetes katasztrófa felé sodródunk? Az első görbe egyre meredekebben ível felfelé, a második pedig megtorpant Miért? Ez itt a kérdés A fizikusok előtt jól ismert, de mindenki számára közérthető az a példa, hogy egy adott csőrendszeren maximum annyi folyadék haladhat át. amennyit a csőrendszer legszűkebb keresztmetszete megenged. Nos, ezt a példát egy kis fantáziával át- vihetjük emberi példára. Ha az emberi kultúrát vesszük a legszűkebb keresztmetszetnek a csőrendszeren belül, világos, hogy csupán annyi valósulhat meg minden tudományos és technikai vívmányból, amennyi ezen a keresztmetszeten keresztül tud folyni a mindennapi életbe. És itt van a jövő kulcsponti Jíérdése. Ezen a sarkalatos ponton áll vagy bukik a lenni vagy nem lenni alternatívája. Ha ugyanis az emberi kultúrát tömegméretekben nem emeljük magasabb szintre, a termelékenység növekedési ütemét mész- sze le fogja hagyni a szaporodási ütem, vagy csak em- bernez nem méltó módon lehet megakadályozni a szaporodási ütem növekedését, a duplázódási ütem csökkenését Ez viszont negatív megközelítése a kérdésnek, amelyet ép elméjű ember nem vállalhat. Marad tehát az egyetlen lehetőség, egyre magasabb szintre emelni a szakmai és általános műveltséget, az élő eleven termelési, életmódbeli kultúrát, hogy a „lenni” maradjon meg az altemativikus választási lehetőség közül. Sajnos a köztudatban kevésbél vált élővé az a lényegi különbség, amely ennél az elágazási pontnál döntően jelentkezik a szocialista és a kapitalista kultúra alapvetően ellentétes megközelítési módja között. Nálunk ugyanis a hivatalos politika szerves része a kultúra, a köz- művelődés kérdése. Ha mi azt mondjuk, hogy igenis utói fogjuk gazdaságilag is érni a legfejlettebb kapitalista államokat, akkor arra is mutassunk rá, hogy (Fotó: Perl Márton) Hélioszt, a görög mitológiából ismert napistent másodszor is felfedezték. A régészeti ásatások során megtalált vázák egyikén, négy szárnyasló húzta szekér tetején állva látható. Ez a festmény mo6t évszázadok múltán modern vonalú borospalackot díszít és a be- letöltött ital Héloszról kapta nevét. A tüzes íz- és zamatanyagokban gazdag,, magas alkoholtartalmú nedűt a magyar borgazdaság egyik neves képviselője: dr. Kádár Gyula, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető tanára érlelte. öt esztendeig folytatta ezt nem holnapra, de még nem is holnaputánra képzeljük, hanem egy hosszú folyamat végkifej leményeként, amikor a szocialista kultúra — s a kultúrát soha nem szabad mesterségesen spengleri módon leválasztani a civilizációról — támasztotta valóságos lehetőségek áttételesen jelentkezve bele- robbanak a gazdasági életbe és direktmódon hatnak majd a termelékenység duplázódási idejének lecsökkentésében. Hogy ezek jól hangzó és hatásos szavak? Magyarország a hetvenes évek közepére — tehát mát írunk — 12 esztendő alatt duplázta meg gabonatermelését. Ez legtöbb fejlett országban ma is körülbelül húsz esztendőt vesz igénybe. Kibontakozás Van negatív példánk is. Ennek a példának a kezdete negatív, a vége már nem. Hazánkban 1971-ben kezdtek termelni azok az úgynevezett sertéshúsgyárak, amelyeknek a licencét megvásároltuk. Megvásároltuk, felépítettük, és vártuk a csodát. A csoda azonban nem következett be, mivel csodák általában nincsenek. A sertéshúsgyárak 1971-ben a licen- cekben előírt termelési mennyiségének csupán 17,9 százalékát adták. 1972-ben 32,9 százalékát, 1973-ban 42 és 1974-ben már 77 százalékát. Miért? Mert sem a sertéstelepeket irányító vezető gárdának, sem az ott dolgozó embereknek nem volt meg az eleven termelési kultúrájuk, felkészültségük, szaktudásuk, műveltségük az új termelési eszközökhöz, a technikához és technológiához. A közelmúltban a horti Kossuth Tsz traktorosai, fizikai dolgozói ültek az egri Unicornis halijában és napokon keresztül, egyetemi tanárok, mérnökök tartottak előadást a nagy teljesítményű modern gépekről, és a zárt rendszerű iparszerű termelési módról. Az előadást politikai világnézeti viták is tarkították. De minek egy traktorosnak politizálnia? — kérdezte valaki — nem is leplezett gunyoros éllel. Aki ezekben a szakmai és általános műveltségi továbbképzésekben nem lát többet kipipálandó kötelező programnál, annak álljon ott a mondat,' amely úgy kezdődik: a kultúra nem bokréta. .. Aki többet lát ezekben a tömegméretű tanulási programokban, az pedig gondoja végig a mondatot. Szigethy András ezt a munkát Gyöngyösön, az állami gazdaságban. Abban a városban, ahol született és fiatal éveit töltötte. Egyetemi dolgozószobájában most néhány percre a régmúlt elevenedik meg. — Mátraalja az én kedve® szülőhazám — sorolja emlékeit. tanítónak készültem, mégis a mezőgazdasági pályát választottam. Szüleimnek volt egy darab földje a városban, valójában ott ismerkedtem meg közelebbről a növényekkel, gyümölcsökkel, a szőlővel. Gyöngyös már akkor is híres volt szőlő- és borkultúrájáról. Így a háború alatt a helyi mezőgazdasági szak- középiskolába iratkoztam. Kecskés Péter, Szirmák Jenő, Balázs Piri Lajos voltak a kedves tanáraim. Iskolánk az életre nevelt. Az elmélet mellett nem fukarkodtunk a fizikai munkával sem, ástunk, kapáltunk, így valóban megismertük a mezőgazdaságot, Kádár Gyula elismert tanulója volt az iskolának és 1948-ban kitüntetéssel érettségizett. — Mint fiatalembert egykori tanárain; Tóth Pál, aki Ettől hegyebb hegy már nincs is ebben a kis ország, ban. Köztudott, hogy minden magyar hegyek legnagyobbika a Kékes. Legfeljebb arra nem szoktunk gondolni, amikor a Kékesről beszélünk, hogy ott Jaknak is. Nem csak kirándulni járnak oda az emberek, hanem dolgozni is, ahogy több száznál ott találják meg az otthonukat is. Milyen lehet az, élni a hegy tetején? * Tekintsünk el a romantikától. Ha lehet, ragaszkodjunk a puszta tényékhez. Persze, az ember eleve szubjektív, mégha a valóságot is vizsgálja, maga a tény, hogy a valóságból kiválaszt egy darabkát, már szubjektivizmust jelez. Ha pedig az emberekről akarunk megtudni valamit, éppen azokról most, akik ezen a furcsa földrajzi ponton élnek, dolgoznak, akkor aligha távolodhatunk el a szubjektivitástól. Szándékunk ennek ellenére iá a tények, a szigorú tények felmérése. Ami alapvető: a hely. Senki se~gondolja, hogy olyan nagyon egyszerű dolog feljutni a Kékesre. Már kitűnő aszfaltút vezet fel oda, de az éjszakai ónos eső valóságos jégpályává dermesztette a szürke útszalagot A sózás miatt a jég tetejére vékony vízréteg terült, a kerekek gumijai ezen csúszkálnak. Az éles kanyarokban enyhén megfarol a kocsi. Innen lejárni a városba, még kocsival sem kellemes. Még saját kocsival ^sem. Ebből pedig kiviláglik^ hogy a Kékes mindenképpen elzárt terület azok számára, akik ott élnek. Az élesebb nyelvűek szerint ez valami önkéntes száműzetésféle, ami elsősorban arra jó, hogy az ember önmaga felé forduljon. —■ Ha nem tanulnék, nem is tudom, hogyan tudnám lekötni magam értelmes elfoglaltsággal a munka után — tűnődött Hatályátc Vilma, — Hét éve lakom itt, a gimnáziumi érettségit is úgy tettem le, hogy már itt dolgoztam. Most Szolnokra járok röntgen asszisztensképzésre. Két évig tart, az utazás elég fárasztó, de szükségem van arra, hogy tanuljak. Gondoljuk csak végig: lejár a nyolc óra, aztán van utána a kis szoba, amelynek ablaka az erdőre néz. Fák és fák mindenütt, zúgó szelek, bőrt áztató nagy esők vagy szemet kápráztató, sűrű havazás. Az idő pedig alig telik. — Azt hiszem, én magányos természetű lénynek születtem, nem is lenne jó, ha sokan lennének körülöttem — vallja be Hatalyák Vilma. v Míg ezeket a szavakat egymás mögé sorolja, kissé nyújtott ritmusban, azt kutatja, hogyan fogadom a furcsa megjegyzést. Általában nem így szoktak beszélni az emberek. — A szobatársnőmmel, Kondász Edittel nagyon jól megértjük egymást — teszi hozzá, és ezzel szinte egyensúlyba billen a mérleg. — Én beszéltem rá arra is őt, hogy tanuljon. Most kezdte el a gimnáziumot. Minden kedden ezért Gyöngyösre utazik. — Akinek már családja van, annak mindig van mivel elfoglalnia magát — mondta Bittó Zoltánná. — A kis Zoli most másfél éves, bölcsődés, de már útban van a másik kisbaba is. Miatta vagyok itthon szülési szabadságon, az utolsó heteket töltöm. Ez a házasság itt alakult ki, Kékesen. Szolnokról érkezett a Kékesre annak idején, aztán itt összeismerkedett azzal a férfivel, akihez feleségül ment. — Nem tudtam én semmit arról, milyen a Kékes, dehát ha már itt mentem férjhez, nekem jó volt itt, most is jó, de nem akarok itt megöregedni. Ha majd összespóroltunk annyi pénzt, hogy lakást tudjunk venni valahol, akkor elmegyünk innen. Itt lakni nagyon kényelmes, mert az intézettől mindent megkapunk, a lakásért, a kosztért alig kell valamit fizetni, de még az ágyneműt is cserélik, nem kell mosni. Az otthon egy kis szobácska. Akkora, hogy két heverő fér el benne kényelmesen. A tv és a rádió már saját. Van még egy fürdőszoba és egy kis előtér. A konyha, a kamra, a vasalószoba szintenként található meg, tehát ezeket a helyiségeket közösen használják. A háztartási gépek is az intézeté, de mindenki használhatja azokat, így a mosógépet és a centri- , fugát, ahogy a többit is. — Ha szórakozni akarunk, akkor bekukkantunk egymáshoz egy kis beszélgetésre. A férfiak esténként kártyáz- gatnak, sakkoznak, ha ösz- szejönnek. Más aztán nincs. Szóval: spórolni lehet. Magyarán: készülni arra, hogy egyszer majdcsak összejön annyi pénz, hogy el lehessen .menni innen. Furcsa ez így? Azt mondtuk az elején, hogy igyekszünk ragaszkodni a puszta tényékhez. v Magányos fiatalember Magyart János, A szüleivel együtt jött a Kékesre Jász- kisérről, de most Márovics Jánossal lakik egy szobában. — Itt aztán nem sok mindent tud csinálni egy fiatal — közli száraz megállapítással. — Esténként kimegyünk a Sas kocsmába. így hívjuk azt a faházat a kerítés mellett, mert a Kékesi Sasok sportkör üzemelteti. Ott megiszunk két-három üveg sört, aztán dumálunk. Mindenről, sokszor a lányokról. Mit lehet mást csinálni? Van az a pinceklub, de oda két három fiatalnál többet nem lehet becsalogatni, pedig a program jó, bár elég ritkán van. Még Mátraházára sem tudunk lemenni, mert azt a szellemjáratot, mi így hív- tűk, ami éjjel 11-kor jött felfelé, megszüntették. Gyöngyös olyan messze van. Ez minden? — Én még katonaság előtt állok, nem is gondolok annál tovább. Szakmám nincs, be- teghordó vagyok, osztott műszakban dolgozom, most kapok 1600 forintot, költeni alig kell belőle a megélhetésre. lakásra, hogy a katonaság után mi lesz, az más dolog. Arra is gondoltam, úgy lenne természetes, hogy a fiatalember lányok körül szeleskedjék ebbep a korban. — Mindig akad valaki a beutaltak között, akivel úgy együtt lehet járni, beszélgetni meg miegymás. Ha elmegy az egyik, jön helyébe a másik. De komolyan udvarolni itt? Amíg a katonaság le nem telik addig semmit. Egyedül azt szeretném, hogy letegyem a hivatásos gépkocsivezetői vizsgát. Az jó volna. * Emberek a hegyen. Családosak, magányosak, ki ilyen, ki olyan, mind külön-külön egy egész világ. — Mindig összeverődünk ketten-hárman, mert szükség van arra, hogy a szabad időnket ki töltsük. Ügy var. ez valahogy, hogy készülünk is erre az együttlétre. mint valami különös eseményre. És igyekszünk egymást szórakoztatni, Erre is készülünk úgy legbeíül, de ha nagyon magunkba nézünk, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy mindez nem az igazi. Inkább csak valamiféle pótlék. Egy-egy ilyen nap végén szinte megköny- nyebbülten sóhajtunk felt no, ez is eltelt, értelmes elfoglaltsággal, kultúrembe- rekhez illően. Főként az ün nepek azok, amikre így kell készülnünk, amiket így töltünk el, mert nagyon hosz- szak tudnának lenni különben. Ezeket mondta Hatalyák Vilma. Furcsa ez így, szokatlan, más, talán meghökkentő is, de feltétlenül elgondolkoztam tó. Aztán eszünkbe jut: miért is lenne ez másként? Hiszen ezek az emberek ott élnek fent, a hegyen. Enné! a hegynél nincs magasabb hegy ebben a kis országban. Ez a különös földrajzi környezet feltétlenül kihat az ott lakók életére, gondolkodására, világfelfogására, viselkedésére Hányszor gondoltunk már arra, hogy a hegyen, ahová mi kirándulni megyünk, emberek is élnek és hogyan élnek? G. Molnár Ferenc később a Földművelésügyi .Minisz'érium főosztályvezetője lett, valamint Kovács Antal, a neves mosonmagyaróvári kukoricanemesítő arra ösztönöztek, hogy jelentkezzek az Agrá.-Btoiomá- nyi Egyetem Kertészeti Karára. így is történt. Négy év után 1952-ben végeztem. Már mint egyetemista is behatóan foglalkoztam szőlészettel és borászattal. Tanársegédi állást ajánlottak, így maradtam itt. Egy percig sem bántam meg, hiszen az elmúlt évtizedekben olyan kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt, mint Soós István és Rak- csányi László professzor. — Az 50-es évek második felében az Alföldön komoly problémát jelentett, hogy a borok savszegények voltak, ízre, zamatra lágyak és nem eléggé élénkek. Ennek megszüntetésére eljárást dolgoztam ki. Ma már a magasművelésű szőlőkben kevésbé akad ilyen gond. Az ezzel kapcsolatos kutatásaimat összegezve védtem meg 1961-ben kandidá‘usi disz- szertáciőmat. Vízsgálata'm eredményei később könyv- alakban te megjelentek, homoki bor készítése és kezelése” címmel. Munkásságát azonban mások is jelzik. 1968-ban megbízták a borászati tanszék vezetésével. Három évvel ezelőtt pedig kinevez'ék egyetemi tanárnak és a tartósítóipari kar dékánjának. Ez a sokféle megb'zatás természetesen sok elfoglaltságot is jelent Naponta 10— 32 órán át az egyetemen találni. Tanít, szervez, kutat egyszerre. Mégis jó szervezéssel mindenre jut ideje. Különösen a legkedvesebbre, a kutatómunkára, — A tudományos munka rendkívül nehéznek lá+szik, ha valaki kívülről nézi. De állandó öröm és szórakozás annak, aki csinálja —mondja elégedettséggel. — Ennek egyik eredménye, a Héliosz is, a Scherirc emlékeztető borkülönlegesség, amely most, a karácsonyi ünnepekre került forgalomba. Ezt a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság kollektívájával együttműködve szabadalomként is benyújtoituK az Országos Találmányi ' Hivatalhoz. Edd'gi tudományos tevékenységét 70 nyomtatott ' könyv jelzi. Legfrissebb a közelmúltban megjelent „Borászat” című egyetemi tankönyv, melynek egyes fejezeteit a társszerzőkön kívül Kádár Gyula írta és szerkesztette. Jelenleg ez a legkorszerűbb mű olyannyira, hogy a Párizsban működő Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal diplomával tüntette ki. A Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatósága pedig nívó- díjjal jutalmazta.-— Tanszékünk az utóbbi években országos szakmai központ lett. Az Oktatáson kívül rendszeres kapcsolatot tartunk a hazai borásza, ti üzemekkel. Minden hónapban három-négy alkalommal vidéken vagyok, az Alföldfől a Mátra aljáig járom az országok Közreműködünk az új hazai pezsgőtípusok kialakításábán, valamint a borerjedés szabályozására irányuló kísérletekben. Havonta egyszer Gyöngyösre is ellátogatok. Szívesen megyek haza, mert odakötnek a családi szálak és kutatásaimnak egy része is. Szerencsés embernek érzem magam, mert segítőkész munkatársaim vannak. Megtaláltam az igazi örömet az életben. súút„ m m Mammsi Kárafe J Helios« újra felfedező je
