Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

„Aztán elvegyül a gyermektársaságba, mint csillagok közé nyájas hold világa..— írja Arany János a Családi körben az édesanyáról. Költői kép, idillikus hangulat, pedig jeles költőnk korában is nehéz lehetett az egyszerű asszonyok sorsa. Mégis negyven ezrelék körül ingadozott a születési arányszám, s egy-egy családban átlag öt gyerek nevelkedett. /

A múlt Század végétől rohamosan csökkent a születések száma, a II. világháború előtt már húsz ezrelék körül volt, az 50-es évek első felének drasztikus népességszabályozási intézkedései ellenére csak a 23 ezreléket érte el, majd zuhanásszerűen csökkent, s 1962-re jutott a mélypontra, a 12,9 ezrelékre. Napjainkban a családvédelmi intézkedések hatására a születési arányszám megközelíti a 19 ezreléket.

Az örvendetesen emelkedő születések egészségügyi és társadalmi vonatkozásairól, a nő mai helyzetéről beszélgettünk dr. Bukovinszky László kandidátussal, Heves megye nőgyógyász főorvosával.

— Hogyan látja a népes- ségpoiitikai határozatot a tőorvosi szobából?

— Innét bizony sok minden látszik. Az eredmények és gondok is. Ismerjük a kismamák örömeit, aggodalmait, tapasztaljuk a társadalom igyekezetét, halljuk a világra születő apróságok sírását, látjuk az édesanyák boldog mosolyát, amellyel körülsimogatják a várva várt kisoa- bákat. Az Arany lános-i idillikus kép azonban már régen a múlté. Korunk asz- szonya nemcsak édesanya, hanem dolgozó nő is egyben, akinek helyt kell állnia a munkahelyen és odahaza a családban is. S ezt az új életmódot — amelyhez jelentős segítséget ad a társadalom — csak most tanulgatjuk igazán. Mert még a legjobb térj. vagy a legsegítőkészebb gyermek is csak részfeladatokat vállal a családban, — amely az érzelmi kötelék mellett olyan szolgáltatásféle is egyben —, de a karmester szerepét továbbra is az édesanya tölti be.

— Ez így volt a múltban is.

— Persze, hogy így. Csakhogy ma más a helyzet, megnövekedtek a követelmények, idegesebb, zaklatottabb lett az életünk. S ezzel a ritmus- váltással nehezen birkóznak meg a nők, különösen az édesanyák.

— Mindez azt jelenti, hogy ez a generáció nincs felkészülve a háromgyermekes családideál megvalósítására?

— A kérdés nem ilyen egyszerű. A mi családvédelmünk szinte egyedülálló a világon. Erkölcsi megbecsülésben, anyagi juttatásokban sokat nyújt ugyan a társadalom, de a három gyereket még nagyon kevesen vállalják, illetve vállalhatják. Száz kétgyermekes család közül mindössze négy tervez harmadik gyereket. S itt nemcsak a szűk lakások, a bölcsődei és az óvodai gondok jelentenek akadályt, hanem a nők társadalmi szerepe is meghatározza a család növekedését.

Ami pedig a mai generációt illeti, az igazság az, hogy a férfiak egy részének gvenge alkatát a sorozó bizottságok tapasztalják, míg a nőgyógyászok ugyanezt a szülő nők bizonyos százalékáról állapíthatják meg.

Az egészségügynek >s vannak gondjai, sőt korlátái is, de ennek ellenére azt mondom. hogy mindazok, akik gyereket várnak, itt a megyében minden lehetőséget megkapnak, hogy életre való gyereket szüljenek. S ha a megyéből hiányzik is néhány nagyon költséges berendezés. a kor színvonalán álló orvostudomány rendelkezésünkre áll. Ha szükséges, érák alatt a fővárosba küldhetjük a terhes anyát, ahol az ultrahang-diagnosztikával öt perc alatt fel lehet ismerni a kóros eseteket. Az országos központok, klinikák sokai segítenek, például a ’eneti- kusok. akik előre megmondjak. hogy a magzat örökli-e « szülők betegségét,

Az egészségügyi ellátás színvonala persze csupán a kérdés egyik oldala. Az orvosoknak foglalkozniuk kell a széles társadalmi problémákkal is. A gyermeket akaró nők, a szülés előtt álló kismamák, vagy az édesanyák az orvos előtt nemcsak a betegségüket panaszolják el őszintén, hanem mindazt az ellentmondást, amit az életben tapasztalnak. Az orvosi rendelőkben csa pódik le o családi összezördülés. a munkahelyi meg nem értés, az utazás, az ingázás időkényszere, körülményei, az idegesítő zsúfoltság, amely a különböző neurózisok formájában jelentkezik.

— Vagyis változtatni kel) a társadalmi magatartáson?

— Azon is. Tulajdonképpen azt tapasztaljuk, hogy az állam jelentős áldozatot hoz a háromgyermekes család- ideál eléréséért, de ugyanakkor az üzemek, vállalatok pehezen viselik el azt a kiesést, amit például a gyermekgondozási segély okoz. így van ez egyébként az egészségügyi intézményekCsaládi

kör,

ma

Orvosi

szemmel

Beszélgetés

fi ÍV

Bukovinszky László kandi■ dátussat

ben is, ahol tudvalévőén sok a nő, s bizony nem kis gondot okoznak a születő kisbabák, gyakran a többieknek kell vállalniuk a pluszmunkát, a gyakori éjszakai műszakot.

Mondok egy másik pé'dát. Tanácsadásunk igazán jól szervezett, a védőnők munkája elismerésre méltó, hiszen a terhes nők csaknem 80 százaléka már az első három hónapban jelentkezik, szakszerű a terhesgondozás, lényegében megvalósult az integráció — a szakorvosi teendőket és a gondozást is, a kórházak orvosai látják el — a nőgyógyászati osztály már jóval a szülés előtt ismeri a .dsm,maikat. Le kevésbé ismerjük a környezetet, amelyben a terhes nő él. az életmód, a munkahelyi körülmény, ma még nagyrészt feltáratlan. Pedig mindenki tudja, hogy az anya és magzatának, majd gyermekének egészséges fejlődése nemcsak az egészségügyi ellátástól, hanem a körülményektől is függ. Mint orvos is azt mondhatom: biztosíta-»

S'

<s

ni kell a nők lehető legkedvezőbb munkakörülményeit, hogy eleget tehessenek anyai hivatásuknak. Mindez tár- sadalompolitikai feladat.

— Azt mondják, hogy az a terhes nő, aki valamilyen oknál fogva táppénzre akar menni, biztosan megtalálja ennek a módját.

— Ez gyakorlatilag igaz. Tavaly 6115 gyerek született a megyében. 1975 első felében 3273, tehát év végéig elérjük a 6500-at. A - gyereket váró nők hatvan százalékát veszélyeztetett terhesként kezeljük. Betegnek nyilvánítjuk őket, pedig a veszélyeztetett terheseknek csupán a fele orvosi eset, a másik fele a munkakörülmények miatt „bete g”. A szabályok egyébként nemzetközi méretekben is szinte példa nélkül álló humanitással és körültekintéssel, húsz pontban rögzítik a veszélyeztetettség kritériumait. Csupán kettőt említek. Az egyik: ha a gondozást végző orvos a zavartalan terhességet és a szövődménymentes szülést nem látja biztosítottnak. A másik: kedvezőtlen szociális körülmények. Csupán ebbe a két pontba mi minden belefér! De hát, így van ez jól, hiszen legfontosabb az édesanya és a gyermek egészsége.

Kidolgoztunk és a minisztériumnak elküldtünk egy javaslatot, amelynek lényege: az a terhes nő, aki tulajdonképpen nem beteg, csak elfáradt az üzemi és az otthoni munkában, vagy nehézkes számára a munkahelyre való bejárás és egyszerűen csak pihenni szeretne, az táppénz helyett átlagkeresetének egy bizonyos százalékát kapná. Ez a módszer őszintébb légkört eredményezne, a terhes nők egy részét nem kiáltanák ki betegnek, s így megspórolhatnánk a kéthetenkénti felülvizsgálást, amely idegtépő sorbaállást is jelent.

Ide tartozik az is. hogy az üzemek, vállalatok több megértéssel, nagyobb rugalmassággal segíthetnék a nc- pességpolitikát. A terhes nők között például sokan vannak olyanok, akik nem bírják a napi nyolc óra munkát — ezért panaszkodnak, majd mennek táppénzre —, ne négy-öt, vagy hat órát esetleg kötetlen kezdéssel szívesen dolgoznának. A magatartás hibáira figyelmeztet az az eset is, hogy az egyik kismama például azért ment táppénzre, mert nem bírta elviselni, hogy kollégái az irodában állandóan dohányoznak.

— A koraszülések magas százaléka is ezzel a felgyorsult élettel, a nők idegrendszerével magyarázható?

— Azzal is. Egy vizsgálat keretében megfigyeltünk ezer szülő nőt. Minden lehetőséget megadtunk számukra, kezelést, gyógyszert és a pihentetést is, s az eredmény: csupán 6,5 százalék volt közöttük a koraszülés, pedig a i.5k ötven százaléka a veszélyeztetett kategóriába tartozott. Ugyanakkor a megyében 11,5—12,5 százalék között ingadozik a koraszülés. A pihentetés, a nyugalom, a munkahelyi izgalmak kikapcsolása tehát nagyon sokat jelent.

— Valamikor azt mondták, hogy egy nő két doUáront a kislány Farkasaknál

Ahogy azt tréfásan mondják, három a kislány az egri Farkas családban.

— Három gyerek. Nagyobb a gond, és persze nagyobb az öröm is velük. Bizony, jól meg kellett hányni-vetni magunkban, hogy jöhet-e a harmadik — mondja Farkas Zoltán, aki fűtő a Park Szállóban.

— Ennyien voltak testvérek a férjemék is, mi is, — jön beljebb a konyhából az anyuka, az alig 23 éves, halk szavú fiatalasszony. — Számunkra is így természetes. Bár miután Timi megszületett, majdnem visszamentem dolgozni a dohánygyárba. A pénz talán kevesebb lett volna, de mégis, vágyódtam már a munkatársaim közé. Jó helyem volt ott, a csomagolóban. — Kicsit töpreng, aztán folytatja.

— Persze a fő ok az volt, hogy akkor még egy kis szobában szorongtunk mind a négyen, konyhánk sem volt. Ügy gondoltuk hát, a gyerekeknek is jobb lesz óvodában, bölcsődében.

Tavaly aztán megkapták a tanácstól ezt a esebokszári lakást. Kallómalom utca 13., IX. emelet 28. Nem olyan nagy ugyan — másfél szoba —, de mégis, megvan benne minden. Központi fűtés, konyha, fürdőszoba, beépített szekrény. Még a kilencedik emelettel is kibékültek már.

— Mikor beköltöztünk, osztottunk, szoroztunk... Aztán egy esztendő múlva a haverok tréfálkozva csapkodták a hátam: No, hát ez se fiú lett? Pedig nem olyan nagy baj az

— szélesedik meg Farkas Zoltán mosolya. — Hiszen, ha megnőnek, csak jó lesz nekem. Három lány keresi majd a kedvemet.

— No, csak ott tartanánk már! — sóhajt föl az anyuka.

— Mert igaz, nagy öröm, de hogy mennyi baj van velük, azt csak én tuő.om. Minden áldott nap mosom, vasalom a pelenkákat, a kis,ruhákat, mert olyanok ezek, csak térülnek. fordulnak, s máris maszatosak. Háromszor főzök, meleg ételt is — lehetőleg kedvükre valót, finomat. És négyszer, ötször kell takarítanom, ha azt akarom, hogy valamennyire is elfogadható rend legyen. Közben pedig szünet nélkül: Andika, adjál Timire zoknit! Timi, most ne puszil- gasd Mariannt, mert alszik. Látod, már föl is ébredt.

— Persze még mind'g jobb egy kis egészséges lárma, mintha halkan vannak, mert betegek. Micsoda aggódás nézni a lázasan csillogó szemeket, és mennyi idegeskedés! Buszozni, tülekedni, aztán órákig várakozni az orvosnál, mert nem értik meg, hogy a legkisebb felügyelet nélkül van otthon — szól közbe a papa.

— És milyen nehéz a fizetést elosztani! Kétnaponta veszek egy kiló cukrot, sokat költünk húsra, meg a gyümölcs és persze a tej, ebből is öt liter fogy naponta.

Hát, igen, három gyerek... Becsülettel fölnevelni őket — háromszoros felelősség, s ez néha bizony megráncolja a homlokokat. A kereset 4500 forint. Ehhez jön a nyereség, esetleg a jutalom.

— Én nem panaszkodom. Az asszony jól beosztja a

pénzt. Öt év alatt, ha részletre is, de mindent megvettünk, a bútortól a hűtőig. Igaz, karácsonyra új télikabát kellene mind a kettőnknek, de hamarabb lesz a fa alatt Ma riannak kiságy, Timinek ruha, Andreának diavetítő.

Hogy a nevét hallja, a kislány elősompolyog a másik szobából. Fölkapaszkodik az apja nyakába, dünnyögve a Piroskát kéri. A papa mesélni kezd.

— Ezt azért nem cserélném el semmivel — simul ki Farkasné homloka. — Olyan jó az, amikor így esténként ezek hárman játszanak, énekelgetnek, hancúroznak. Vágj’ amikor látom, hogy Andika mennyit tanult. Számolgat, vagy verset, mesét mond. És hogy milyen ügyes! Amikor a baba_ született, és a kórházban voltam, teljesen egyedül öltöztette a húgát. Timiké is — fordul a másik kislány felé. — Alig másfél éves, de bármit mondok neki, megérti. Mariann meg olyan csendes, jó baba. Annak örülök a legjobban, hogy már meg sem látszik rajta, hogy két kiló hetven dekává’ született.

Megelégedettség?

— Az ember sohasem elégedett. Nálunk is mennyi min

den hiányzik még... Aztán már most fölmerül, mi lesz, ha lejár a GYES? Hogyan megyek vissza dolgozni? A munka hatkor kezdődik, ötkor kelteni kell Timikét, gyerünk óvodába, bölcsődébe. De ki indítja iskolába Andreát? Ha viszont a délutáni műszakba kérem magam, akkor meg nings, aki hazahozza a kisebbiket. Látja, van elég gond...! De azért azt mondom, nagyon nagy boldogság a család, ez a három gyerek... Németi Zsuzsa

logért mindenre képes:

hogy legyen, és hogy ne legyen gyereke. így van ez most is?

— Valamit azért változott a helyzet. Ma már inkább azért tesznek meg mindent a nők, hogy legyen gyerek. Az orvosi rendelőkben gyakran találkozunk olyan kismamákkal. akik az előre látható veszélyek ellenére is, szinte saját felelősségükre, vállalják a gyereket. És a férfiak is sokat változtak, ma már több megértést és érdeklődést tanúsítanak a gyerek iránt. Sőt, ha a szükség úgy hozza, még a meddőség» vizsgálaton is megjelennek. Hiszen már Egerben is van ilyen kutatás. A változó közfelfogást bizonyítja az is, hogy az utóbbi időben kevesebb az erőszakos beavatkozás. A terhességmegszakítások száma is csökkent, de azért még ma is jelentős. 1969-ben csaknem hét és fél ezer terhességmegszakítást végeztünk a megyében, míg ez év első felében 1767-et. Sajnos, ezek között bizony akadnak 13 éves lányok és 47 éves asszonyok is.

Mindehhez még az is hozzátartozik, hogy gyakran még az az édesanya is tud örülni megszületett gyerekének, akit a bizottság elutasított.

— Mennyire kulturált a férfi és a nő kapcsolata, szexuális élete?

A szexuális élet kulturáltságát, a felvilágosítás mértékét két körülmény mutatja. Az egyik a családtervezés színvonala, illetve a fogamzásgátlók elterjedése. Országosan száz fertilis, vagyis szülőképes nő közül húsz él korszerű fogamzásgátlókkal, s mintegy negyven nő hagyományos eszközökkel védekezik. A mi megyénkben később vezettük be a korszerű gyógyszereket, de száz nő közül már ?6 használja rendszeresen. Az is jelentős eredménynek számít, hogy a férjek, akik eddig ellenezték, már elfogadják a védekezésnek ezt a formáját.

A felvilágosítás, a tanácsadás, valamint a gondozás eredményét jelzi, hogy maguk az emberek is jobban figyelnek az egészségügyi problémákra, a higiéniára és tudják, hogy mikor kell menniük orvoshoz. Nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen előnyt és segítséget jelent, ha a terhes nő időben jelentkezik az orvosnál vagy kerül ide, a kórházba. A megye szülészeti osztályain az utóbbi két esztendőben — bár negyven százalékkal nőtt a forgalom és több volt a szövődmény — egyetlen szülő nő ‘sem halt meg. Mindez nemcsak az orvosok, az egészségügyiek érdeme, hanem az embereké, akik ma már sokkal többét tudnak önmagukról, mint a múltban.

— Befejezésül: hogyan

lehetne summázni az elkövetkező évek tennivalóit? — A gyermekgondozási segély bevezetése jelentősen megkönnyítette a nők helyzetét, hiszen a kisgyerekek nek nem „félállású”, hanem „főállású” anya kell. A segély összege, mint ahogyan az V. ötéves terv is jelzi, emelkedik majd. De legalább ilyen fontos, hogy a terhes nők számára gondoskodjanak elfogadhatóbb munkakörülményekről és általában gyér- mekcentrikusabb legyén a család, az üzem, a lakóhely, a kereskedelem, egy szóval; a társadalom. Azt hiszem, kicsit túlléptük az egészségügy határait...

— Nem baj. Köszönöm a beszélgetést.

áflü, Timi, Mariana és édesiutyj«Ac (Fotó; Perl Mértük

Márkusa Lászlá J