Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-17 / 295. szám
^VVVVVW^<VVWWVVVVVVVW'^WWVVVWvíVVVV^^4^ríí^v e dd esti külpolitikai kommentárunk: Egy támadás háttere Ä BIZTONSÁGI TANÁCS megkezdte a távoli Ti- mor-szigetével kapcsolatos vitáját. Néhány hónappal ezelőtt hihetetlennek tűnt volna a lehetőség is, hogy a 36 ezer négyzetkilométer területű, jelentéktelen portugál gyarmat ügye bármilyen vonatkozásban foglalkoztassa a világszervezet egyik legmagasabb fórumát. Az előzmények közismertek. 1975. december 6-án Indonézia, amely jogosan birtokolja a szigaí nyugati felét, a levegőből és a tengerről koncentrált támadást indított a keleti rész ellen, amely jogilag ma. is portugál gyarmat Jogos a kérdés, milyen tényezők nyomán határozta el magát Suharto tábornok indonéz kormánya erre a nem kis horderejű inváziós lépésre. 1. A legerősebb kelet-timori mozgalom, a Fretilin ellenfelei összefogtak és indonézbarát frontot alkottak. 2. Erre a Fretilin vezetője, Francisco Xavier de Amaria egykori lelkész kétségbeesett lépéta® szánta rá magát: egyoldalúan kikiáltotta a szigetrész függetlenségét 1 3. Ezzel alighanem szívességet tett Dzsakartának, amely „ellenséges gesztusnak” fogta fel a lépést és megtette, amit enélkúl is megtett volna: támadott | MEGTETTE VOLNA, mert Dzsakartában úgy értékelték, hogy mind kül-, mind fontos belpolitikai körülmények az invázió mellfitt szóltak. Melyek ezek? 4. Az Egyesült Államok indokinai veresége után Indonéziát minősítette ázsiai érdekvédelme egyik kulcsországának és ez azt jelentette, hogy Washington nem emelt vétót a támadás ellen. Aligha véletlen: az invázió órákkal azután történt hogy Ford elhagyta Dzsakartát. 5. Indonéziában ma is mintegy ötvenezer politikai fogoly van. a közéletet nagy feszültségek és ellentétek jellemzik. Ráadásul most pattant ki a Pertamina nevű olajtársaság vezetőjének, Sutowo tábornoknak korrupciós, sőt sikkasztási monstre-botránya. Magyarul: nagy szükség volt valami figyelemelterelő témára, ami egyben felkorbácsolja a nemzeti érzelmeket EZEK AZ OKOK vezettek ahhoz, hogy Kelet-Ti- mor felett megjelentek az indonéz ejtőernyősök, így került az ügy New Yorkba, a BT asztalára. Közlemény s siöcalista országok kütusym rasztereinek moszKvai eszmecseré érői Kedden este Moszkvában az alábbi hivatalos közleményt adták ki a hét szocialista ország, a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság. a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereinek tanácskozásáról. 1975. december 15-én és 16- án Moszkvában tanácskozást folytattak a Bolgár Népköz- társaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió külügymin iszter ei. A tanácskozáson részt vett: a BNK részéről Petr Mlade- nov külügyminiszter, a CSSZK részéről Bohuslav Chnoupek külügyminiszter, az LNK részéről Stefan Ol- szowskl külügyminiszter, a MNK részéről Púja Frigyes külügyminiszter, az NDK részéről Oscard Fischer külügyminiszter, az RSZK részéről George Macovescu külügyminiszter. az SZSZKSZ részéről Andrej Gromiko külügyminiszter. 1. A tanácskozás résztvevői eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről, közöttük az európai helyzetről. X A külügyminiszterek Jövőt alapozó eszmecsere A VARSÓI KULTÚRA és Tudomány Palotájában öt napon át gyakran az éjszakai órákig tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIL kongresszusa. Megvonta az eltelt öt esztendő mérlegét, b felvázolta Lengyelország társadalmi-gazdasági fejlődésének útját a következő öt esztendőre. Mit hozott a kongresszus? A várakozásoknak megfelelően szenzációkat nem. Viszont alkotó, nyílt vitát igen. \ csaknem két és fél millió párttagot képviselő 1811 küldött közül százak mondták el véleményüket, tolmácsolták az elvtársaiktól kapott útravalót, az ország, egy-egy fontos munkaterület, vagy éppen gyáróriás helyzetéről, a dolgos mindennapokról. A kongresszus sajátos lengyel tükörképpel szolgált. Bemutatta a méltán csillogó felületeket, a sok küszködéssel és fáradsággal elért eredményeket, nem takargatta a homályos foltokat, jól tudván, hogy a gondok bemutatása, a megoldatlan problémák feltárása az erőt bizonyítja és egyben — a lengyel tapasztalatok is tanúsítják — a továbblépés nélkülözhetetlen feltételei. Ilyen háttér előtt nyugodtan nevezhetjük reálisnak Edward Giereknek, a párt újraválasztott főtitkárának szavait: „Mostani kongresz- ezusunk a népi Lengyelország három évtizedes történetének legeredményesebb öt évéről adhat számot.” Aki Lengyelországban iárt, és az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlít, méltán leoődik meg a látványos változásokon. Akkor. 1971. decemberében a LEMP VI kongresz- szusán az előző, aránytalan€3>$ínwm 9875, itaentbe® IX» ssser&a ságokat, társadalmi feszültségeket szülő és robbanásig kiélező politikát olyan program váltotta fel, amelyet Varsóban a leggyakrabban „az új perspektívák politikája” kifejezéssel, „a szocializmus építése az emberekkel, az emberekért" jelszóval jellemeztek. E program lényege volt’ a gazdaság elengedhetetlen korszerűsítése, az életszínvonal sürgős és számottevő emelése, a munkásosztály és pártja vezető szerepének megerősítése, a szövetségi kapcsolatok újraértékelése és a politikai párbeszéd megkezdése. Vagyis: akkoriban méltán beszéltek korszakváltásról Lengyelország életében. AZ UGRÁSSZERŰ FEJLŐDÉST jelzik a VII. kongresszus elé terjesztett beszámoló adatai is. A nemzeti jövedelem a tervezett 38 százalék helyett 62 százalékkal növekedett A belső és külső forrásokból végrehajtott hatalmas beruházási program nyomán legalább 3 millió fiatal lépett munkába, s ezzel mintegy feloldották azt a társadalmi feszültséget, amelyet a demográfiai robbanás miatt foglalkoztatási gondok okoztak. A reálbérek csaknem 40 százalékkal nőttek, felemelték a legalacsonyabb béreket, s példásan bővült a fogyasztási cikkekkel való ellátottság. Több mint egymillió új lakást adtak át. E gazdasági és szociális fejlődés aligha érthető meg az egész társadalmat átható „nyílt párbeszéd” légköre nélkül. Csak így válik világossá, hogy — a nehézségek idején is — miért találtak visszhangra a párt és állami vezetés felhívásai. „Ezekben az években — mondta a kongresszuson Edward Gie- rek — gyakran fordultunk a munkásosztályhoz, a parasztsághoz és az értelmi- séghex segítségért és támogatásért. Társadalmunk sohasem hagyott cserben.” ERRE A TÁMOGATÁSRA számít és épít a VII. kongresszuson elfogadott program is. Az alapelvek nem változtak, de a program úi belső és nemzetközi követelményeket, feltételeket vesz figyelembe. Megfogalmazódott, hogy Lengyelország — éppen az eltelt években —a fejlődés új történelmi szakaszába lépett: már a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik. A társadalomban, a gazdaságban egyaránt a minőség, a hatékonyság, a korszerűség kategóriái kerülnek előtérbe. Erre késztetnek, ösztönöznek a belső adottságok módosulása, például az extenzív iparfejlesztés lehetőségeinek csökkenése, és a külső körülmények is, nevezetesen a Lengyelországot is gyakran hátrányosan érintő, világgazdasági változások. Ide sorolhatjuk azt a fontos feladatot, hogy a növekvő szükségletek kielégítésére fejleszteni kell a mezőgazdaságot, és ez nyilván hatással lesz majd a még döntően kisparaszti tulajdonviszonyra. Változatlanul fontos célnak tekintik a lakosság életszínvonalának emelését, szociális biztonságának megszilárdítását, s az egyre növekvő fogyasztási igények kielégítését. A fejlődés szerves részének tekintik a gazdaság irányításának korszerűsítését — a központi irányítás erősítésével párhuzamosan kiszélesítik a gazdasági tervek önálló dörtéshozatali jogát és felelősségét. LENGYEL ELVTÁRSAINK, barátaink valós colokat határoztak meg kongresszusukon. A múlt időszak kedvező mérlege, a valósághű helyzetértékelés és a to väbbfeile'ztrtt irányvonal — így együtt kí^ál’a immár ■ fejlett e-m-ialmmus énp jövőbeni sikereinek bí-! tiéür4ífi] megelégedéssel állapították meg, hogy minden bonyolultsága és- ellentmondásossága ellenére a mai világ- helyzet meghatározó vonásává vált az államok közötti egyenjogúságon alapuló békés és baráti kapcsolatok fejlődése, a kölcsönösen előnyös együttműködés kiszélesítse, a feszültség enyhülése folyamatának megszilárdulása. Ez jelentős mértékben a szocialista országok lendületes és köve tkezetes poli tiká j ának az eredménye, amely- egyre szélesebb visszhangra és támogatásra talál a világ valamennyi haladó és békeszerető erejénél. 3. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeit figyelembe véve, eszmecserét folytattak az európai földrész helyzetéről és aláhúzták a további előrehaladás szükségességét a 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada által együttesen elfogadott és kialakított módon. Ez megköveteli, hogy az össz-európai értekezleten részt vett valamennyi állam teljes mértékben valóra váltsa egymás közötti kapcsolataiban a Helsinkiben legfelsőbb szinten aláírt záróokmányban rögzített elveket és megállapodásokat, és olyan hatékony intézkedéseket tegyenek, amelyek mind konkrétabb tartalommal töltik meg a biztonság megszilárdítását és az együttműködés fejlesztését az európai földrészen és előmozdítják a feszültség enyhülésének folyamatát A moszkvai találkozón képviselt szocialista államok továbbra is ebben a szellemben tevékenykednek, ég elvárják, hogy hasonlóan cselekszik majd az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett többi állam is. 4. Az utóbbi idők eseményeinek fényébep megvitatták a továbbra is veszélyes közel-keleti helyzetet. A tanácskozás résztvevői állást foglaltak a térség igazságos és tartós békéje érdekében teendő aktív erőfeszítések, a közel-keleti konfliktus átfogó és általános politikai rendezése mellett, a Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ közgyűlésének erre vonatkozó határozatai alapján. Egy ilyen rendezésnek magában kell foglalnia az izraeli csapatok kivonását az összes 1967_ben megszállt arab területekről, a palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítását, beleértve a saját állam létrehozásának jogát is, továbbá a Közel- Kelet összes állam! szuverenitásának és függetlenségé-' nek szavatolását. Aláhúzták a genfi közel- keleti békeértekezlet felújításának fontosságát, azzal, hogy azon kezdettől fogva és egyenlő jog-k.-cal részt kell vennie valamennyi közvetlenül érdekelt félnek, ideértve a palesztinai felszabadítás; szervezetet is. Rámutattak, hogy az ENSŐ- nek, a Biz ionsági Tanácsnak és az ENSZ más szerveinek az eddiginél aktívabb szerepet kell betölteniük a konfliktus mielőbbi rendezésé- ben. 5. Az ENSZ-közgyűlés XXX. ülésszakának eredményeiről folytatott véle-’ ménycsere során a figyelmet a szocialista országoknak a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a leszerelést célzó javaslatai megvalósítására összpontosították, különösen a nukleáris fegyverekkel és más tömegpusztító eszközökkel kapcsolatos javaslatokra, amelyeket az ülésszakon a világ államainak többsége helyeselt és támo- gaőtt A tanácskozáson képviselt szocialista államok hathatós leszerelési intézkedésekért szállnak síkra. A jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek minden olyan tárgyalás sikeréért, amely kétoldalú vagy sokoldalú alapon, illetve az egész világra kiterjedően folyik, ésafegy. verkezési hajsza megszüntetésére, a leszerelésre, ezen belül a nukleáris leszere. lésre irányul. 6. Véleménycserét folytattak továbbá a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről Becsben folyó tárgyalások hely. zetéről, és újólag megerősítették eltökéltségüket, hogy fáradhatatlanul további erőfeszítéseket tesznek a tárgyalások tényleges haladásáért Meggyőződésüket fejezték ki, hogy ezeknek tárgyalásoknak a fegyveres erők és fegyverzetek haté. Iconv és lényeges csökkentéséhez kell vezetn;ök annak az elvek a tiszteletben tartása alapján, hogy egyetlen állam biztonsága se szenved, jen kárt 7. A nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása, a nemzetközi együttműködés kiszélesítése és a nemzetközi gazdásági kapcsolatok igazságos és a kölcsönös előnyökön alaouló, valamennyi ország fejlődését és társadalmi haladását elősegítő fejlesztésének, a népeknek a neokolonlalis+a és imperialista erők elleni küzdelme támogatásának céljából a miniszterek véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány más vonatkozásáról is. En^ek során ismét megerősítették, hogy a szocialista országok szilárdan tám-eariák az Angolai Népi Köztársaságot. Poétikai tárgya ások Por ugáliaban LISSZABON: Portugáliában szerdán politikai tárgyalások kezdődnek a fegyveres érők mozgalmának (MFA) öttagú bizottsága és a pártok között annak az alkotmánytervezetnek a felülvizsgálásáról, amelyben az MFA és a legfontosabb pártok még áprilisban állapodtak meg. A lisszaboni O Dia értesülése szerint az MFA Legfelsőbb Forradalmi Tanácsának hétfői rendkívüli ülésén Ea- nes tábornokot, a szárazföldi erők főparancsnokát, Lo- urenco dandártábornokot, a lisszaboni katonai körzet parancsnokát. An» tunes őrnagy külügyminisztert, Martins Guerreiro főhadnagyot, a testület legbal- oldalibbnak tartott tagját és Canto E Castro őrnagyot bízták meg a pártokkal folytatandó tárgyalásokkal. A lap a forradalmi tanácshoz közelálló forrásokból úgy értesült, hogy az MFA képviselői javasolni fogják a pártoknak: iktassák ki az áprilisi megállapodásból az „MFA forradalmi motor szerepére” vonatkozó kitételeket. Ez nem csupán elvi jelentőségű kérdés, hiszen érintené a katonai mozgalom jelenlegi szerveinek hatalmi jogkört is: az eredeti tervezethez képest korlátoznák a forradalmi tanács hatalmát anélkül, hogy felszámolnák magát az MFA-t és a politikai életben játszott kiemelkedően fontos szerepet. A forradalmi tanács — • jelek szerint — elvetette azokat a törekvéseket, amelyek arra irányultak, hogy felszámolják az MFA-t és átadják a hatalmat a polgári pártoknak. Haderscsökkeitcsi lárgyaiásoX — plenáris ülés Kedden a bécsi Hofburg nemzetközi konferenciatermében újabb plenáris ülést tartottak a közép-európai fegyveres erők és fegyver- íet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló küldöttségek. A NATO-országok kérésére ösz- szehívott és viszonylag rövid ideig tartott ülésen — mint azt a nyugati államok szóvivője bejelentette — a NA- TO-államok módosítást nyújtottak be korábban előterjesztett indítványukhoz. A sorrendben 89. plenáris ülésen C. M. Rose nagykövet, a brit küldöttség vezetője elnökölt és egyetlen felszólalás hangzott el: Stanley R. Resor nagykövet, az Egyesült Államok delegációjának vezetője terjesztette elő a NATO-tagállamok módosító javaslatát Minthogy a haderőcsökkentési tanácskozásokat zárt ajtók mögött rendezik, a módosító indítvány részleteiben hivatalosan nem tájékoztatták a nemzetközi sajtó képviselőit. A nyugati országok szóvivője csak annyit közölt, hogy a módosítás többek között a Közép-Európában tárolt harcászati atomrobbanófejeket is be kívánja vonni a tervezett fegyverzetcsökkentésbe. Az őt héttel ezelőtt független né vált Angola fővárosában, ’° évfordulóén nagyszabású megemlékező felnibe czet tagjai az ünnepi menetben. ÍNépújság-teleíotó — APN — MTI — 2£SJ)
