Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-03 / 283. szám

Ne csak követelőzz! A ki a legkevesebbet és legrosszabbul dolgo­zik, annak van a legnagyobb •cája! ö az, aki mindig rá­ér, aki sohasem késik el a munkával, aki sohasem vál­lal többet, mint amennyit na­gyon muszáj, aki soha sem­miért nem felel, aki soha semmivel nem törődik, aid úgy bánik a géppel, szer­számmal és a készülő ter­mékkel, mint a rossz cseléd, hiszen nem az övé se a ko­csi, se a ló. De ő az, aki a legelégedetlenebb a munka­helyével, aki legjobban szidja a vezetőit, aki legerélyeseb­ben követeli a fizetésemelést, ás végül ő az, aki legelőbb továbbáll, jobb helyet és jobb fizetést keresve. Róla szólok most, az örök követelődzőről, és mindazok­ról, akik felülnek neki; ész­re sem véve, hogy a követe- lődzései mögött nincs semmi jogalap, nincs nfunka. Méltányolni tudom az olyan ember követelődzését, aki be­csülettel, tiszteséggel dolgo­zik és a munkájáért megkí­vánja a honoráriumot, a megbecsülést. Ha kell, perle­kedem Is, az érdekében. De mindig felháborít, ha a ló­gósok, a pazarlók és a selejt- gyártók követelőznek. Mi­lyen jogon akarnak többet elvenni a közösségéből, mint amennyit hozzátettek? Elvég­re is szocialista társadalom­ban élünk, melynek alapelve, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesüljön a megtermelt javakból. Az életünk törvényszerűségeihez hozzátartozik, hogy csak azt lehet elosztani, amit megter­melünk, amit a munkánkkal létrehozunk. Jó volna, ha a rendes dol­gozó többség egyetértene ve­lem a rendetlenül dolgozó és minduntalan követelődző em­berek megítélésében. Meg kellene végre világosan, egy­értelműen mondani a fizetett munkakerülőknek — akik a hanyag, felelőtlen munkájuk ellenére még elégedetlenked­nék is —j, „édes barátaink, ha mindenki úgy dolgozna, mint ti, akkor valamennyi­ünknek felkopna az állunk az éhségtől, mert nem volna még betevő falatunk sem”. Bizony meg kellene mon­dani ... De ki mondja meg? Megírhatja az újságíró is, megmondhatják az ország ve­zetői is; csakhogy ez édes­kevés. Mert nem csak mon­dani kell, hanem meg is kell magyarázni, meg is kell ér­tetni velük és lehetetlenné kell tenni a lógást, a pazar­lást, a rossz, felelőtlen mun­kát. Ezt pedig senki más nem tudja lehetetlenné tenni, csak azok a becsületesen, jól dol­gozó emberek, akik egyelőre eltűrik környezetükben a ha­nyagokat, a hátráltatókat, a mások bőrén élősködőket. Ha én és te nem nézzük szótlanul, hogy 6 rosszul dol­gozzék, vagy kevesebbet dol­gozzék, és a mi munkánk gyümölcsét követelje, akkor ő is kénytelen lesz megfogni a munka jobbik végét. Az­tán, ha majd valamennyien dolgozunk — becsülettel és jól dolgozunk —, akkor vala­mennyien többet követelhe­tünk. Mert kitől követel, áld kö­vetel? Tőlem, tőled és tő­le! Nincsenek tőkéseink, gyárosaink, földesuraink, akik elveszik munkánk gyü­mölcsét, akiktől követelhet­jük a részünket. Csak ma­gunktól követelhetünk, vagy azoktól a vezetésben dolgozó embertársainktól, akiket meg­bíztunk. hogy gazdálkodja­nak munkánk termékeivel, osszák el közöttünk a nemzet Jövedelmét. Adhatnak többet, mint amennyit termeltünk? Adhatnak Jobbat, mint ami­lyet termeltünk? Adhatják ol­csóbban, mint amennyiért megtermeltük? Nem hiszem! 1 .ehetetlent hiába kérünk tő­lük. Akik a szocialista közössé­günkben arra hivatottak, hogy elosszák azt, amit népünk a munkájával létrehoz, semmi mást nem tehetnek, mint a családfő vagy a háziasszony, aki a család jövedelmével gazdálkodik... Mit csinál a családfő? Először félreteszi a lakásravalót, aztán a mun­ka, az élet folytatásához szükséges konyhapénzt és ami marad, azt osztja be ru­hára, szórakozásra úgy, hogy mindenki kapjon belőle érde­mei szerint. A nemzet laká­sa az ország. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy eb­ben a nagy lakásban megle­gyen, ami kell: víz, villany és a szükséges gépek, kellékek. Aztán meg kell vásárolni a szükséges nyersanyagokat a nemzet konyhájának üzeme­léséhez, az élet folytatásá­hoz. Es ami marad, azt lehet a lakosság között bér formá­jában felosztani, — termé­szetesen, mindenkinek az ér­deme szerint. A közösségben dolgozó em­ber értéke — már ősidők óta és most Is, s valószínű még sokáig — a végzett munkájá­ban rejlik. A vezető munkája akkor értékes, ha jól, ered­ményesen dolgozik s vezeté­sére bízott kollektíva. A tu­dós munkája akkor értékes, ha tudománya hasznosítható és gyümölcsöztethető a gya­korlatban. A kétkezi munkás munkája akkor értékes, ha jó, használható terméket hoz létre. Én azt hiszem — ha nem akarunk eltérni az igazságtól —, mindenekelőtt azok érde­melnek a szocialista közös­ségtől magasabb bért, na­gyobb megbecsülést, kitünte­tést és jutalmat, akik hasz­nosan, eredményesen dolgoz­nak a közösségért, akik a munkájukkal sokat, haszno­sat és értékeset adnak a kö­zösségnek. H becsülettel jő kával gyarapítottad a nemzet vagyonát, akkor kö­vetelheted a magadét, de ha lógtál, tehetetlenkedtél, amíg a többiek dolgoztak, akkor re követelőzz! »•»w C DBCJtCrvb A fővárosban és vidéken ís egyre keresettebbek a Herbária CyógynövényforgaltnI Vállalat gyógynövényei. A vidéki ÁFÉSZ szövetkezetektől, mintegy ISO féle gyógynö­vényt vásárol a HERBARIA. A vállalat soroksári úti központjában havonta 83 ezer kilo­gramm „gyógyszert” dolgoznak fel. A laboratóriumi ellenőrzések után kerül a gyógy­növény a boltokba. (MTI totói) Mezőgazdasági „vezérgépek” 1976-ra Szovjet és NDK kombájnok, csehszlovák vetőgépek Több növényi kultúra „ve­zérgépét” a gazdaságok jö­vőre újakkal, esetenként új típusokkal cserélhetik fel — amint arról az MTI munka­társát az AGROTRÖSZT il­letékesei tájékoztatták. A gabonatermesztők szov­jet és NDK-beli gépekből választhatják ki a számuk­ra legmegfelelőbbeket. A 6»ovjet mezőgépipar 500 SZK. 5-Ös és ugyanennyi SZK 8-os arató-cséplő gépet szálUt 1976-ban. Az NDK- beli E—912. kombájnból eső­éi importál az AGRO­TRÖSZT. Újdonság, hogy megjelenik majd a földeken s lengyel gyártmányú, a je­lenleg alkalmazott kombáj­Mit ér egy mérnöki diplo­ma? Hogyan kamatoznak a tanulással eltöltött évek' Mennyi hasznot lát belőlük a társadalom, mennyit az egyén? S vajon annyit hoz-« konyhánkra egy apró üzem­ben, mint mondjuk a Cse­pel Vasműveknél, vagy a Kinomszerel vénygyárban ? Sebők Venne gépészmér­nök, s hatvani Műanyag- és Fémfeldolgozó Szövetkezet telepvezetője, erősen csóvál­ja a fejét, amikor a kérdé­sek özönét így a nyakába zúdítjuk. De néhány perc­nyi töprengés után szava megoldódik, s mint mono­lógjából kitűnik: őszintén, reálisan ítéli meg szerepét, az ipar mechanizmusában vállalt feladatának Jelentő­ségét Esitergályosként indalt — Tulajdonképpen Kecs­kemétről származom, s Bu­dapesten át hozott utam Hatvanba nyolc esztendővel ezelőtt A középiskolát kö­vetően esztergályosezakmát tanultam a Finommechani­kai Vállalatnál, öt évet tech­nológusként dolgoztam a Mezőgazdasági Gépgyárban, s közben szereztem gépész­mérnöki diplomát a buda­pesti műszaki egyetemen... Bevallom, ezek az idők még tele voltak kísérletező, ku­tató ambíciókkal, s nem di­csekvésnek szánom, de az elaó magyar plazmapisztolyt én terveztem, én gyártottam a mintapéldányt, s állapí­tottam meg a paramétereit különböző vastagságú alu­mínium lemezekre vonatkoz­tatva ... Természetesen ren­geteg erőfeszítéssel járt égj’etem 1 felkészülésem, mert ugyanakkor szerszámműhelyt vezettem munkahelyemen, s családomnak Is kellett jut­tatnom a nap minden hu­szonnégy órájából. De sok­szor éppen a feleségem volt sz aki átlendített egy-egy holtoonton. s visszaadta a stkerb° vet®tt bizalmamat! A lakás hnta'mi —* Miért adtam fel a tu­dományos, kísérletező mun­Plazmapisztoly és bakelitdugó Monológ a diplomáról, ahogy egy hatvani mérnök éré* kát? Különösen a kezdet step eredménye után? Bár­milyen furcsán hangzik: a lakásviszonyok miatt kerül­tem Hatvanba, az alig száz embert foglalkoztató üzem­be. Feleséggel, kisgyerekkel nem volt türelmem tovább várni valami normális ott­honra. Itt kínálkozott, s egy percig sem haboztam a köl­tözködéssel ... De beleját­szott más tényező is dönté­sünkbe. Sokszor elgondol­koztam magamban, egy-egy diplomás ember hány esz­tendőt végig gürizik, csak­hogy valami tekintélyéé cég­nél fokról fokra följebb lép­jen a szamárlétrán, s meg­kapja azt a fizetést, amivel én Hatvanban Indultam. Ez merő hiúság... Bár úgy is fordíthatnám, hogy renge­teg haszontalanul elpazarolt energia. Véleményem sze­rint ugyanis a jó szakem­ber társadalmi, népgazda­sági hasznossága nyilvánva­ló a legkisebb kócerájban. ha hittel csinálja valaki. Az alkotás öröme — Ahogyan már mond­tam, kis üzem vagyunk. Ter­melési értékünk alig éri el ez évben a 18 millió forin­tot. Ám amilyen kicsik vagyunk, annyira nem tud nélkülözni bennünket az ál­lami nagyipar, amelyet mun­kaigényes, mütyürke mű­anyag termékeinkkel kiszol­gálunk. sőt exportpiachoz se­gítjük őket. Ilyen gyár pél­dául a Ganz-kapcsoló és a Kontakta, ahová hatalmas tételben szállítunk bakéul villamossági alkatrészeket Igaz, pillanatnyilag még eléggé mostoha viszonyok közepette folyik nálunk a termelés, tervünket ennek ellenére az utolsó két esz­tendőben már teljesítettük, s a selejttel is a megtűrt százalékon belül maradtunk. Ezekből viszont nyilvánva­lóan következik, hogy foko­zatosa n fejleszthetjük gép­parkunkat. mielőbb áttérhe­tünk a teljes automatizálás­ra. S engem éppen az Ilyes­féle ugrások periódusában tölt el st8 alkotás öröme! Amikor finomítunk kicsit technológiánkon. Vagy azt látom, hogy különösebb meg­feszítés nélkül kéé gépet ki­szolgál egy-egy nődolgozónk, s fizetéskor háromezer fo­rintot visz haza... A fntballtréner — Persze, az én «etem nem csupán ez az üzem, bár elmondhatom, hogy az indulás éveiben reggel fél nyolckor nyitottam be a te­lepre, s legtöbbször este tízig itt buzgólkodtam. Az a hősi korszak volt, ahogyan Renka Sanyi barátommal emlegetjük. Villamossági fronton az ő vállain nyug­szik nálunk minden, így egyik legfontosabb munka­társam ... Szóval, most már nyugodtabban, rendezetteb­ben élünk, sók mindenre jut időm az üzemen kívül. Leg­inkább annak örülök, hogy a Farkas Imre utcai általá­nos iskolában sikerült lab- danigószakkört szerveznünk s mint gyakocH papa és hajdani Honvéd-fo­cista, edzősköd hetem a gye­rekek között. Állítom, min­den ellenkező híreszteléssel szemben, hogy a kicsik most is szeretik a focit, sok a te­hetséges fiatal labdarúgó. Csak persze alkalmat kell teremteni nekik, s kell, aki jó szemmel, szakértelemmel, pedagógiai érzékkel nyúl hozzájuk! Nem vándorol — Azt hiszem, az etanon dottakból kitűnik, hogy egy kis üzemben is kamatozó a diploma, s a kvalifikált szakember komoly hasznára tud lenni a népgazdaságnak. Ezért tettem én túl magam xégea-régen mindenféle al­lűrön! Ezért érzem otthon magamat munkahelyemen és a városban, ahol leteleped­tem... Régi évfolyamtársak, ha összeakadunk Pesten, rendszerint megkérdik: Fe­ri, mikor pattansz már meg abból a lapos kisvárosból' Mosolygok csak rajtuk. El végre a fővároson kívül is emberek élnek, a vidéki ipar óriási tempóban fejlő­dik, tehát alapvető különb­séget nem érez az olyasféle tanár, orvos, közgazdász, mérnök, aki szereti a hiva­tását ... Vagyis Bebőkék se­hova sem pattannak, hanem tehetségük szerint szolgálják a várost, s úgy rendezik egyéni életüket, ahogyan igényük diktálja, illetve az anyagi adottságok engedik! M. Moldva; Győző noknál nagyobb teljesítmé­nyű Bizon-Gigant arató­cséplő gép, egyelőre 10 gépet várnak és széles körű pró­bákra kerül sor. A kukoricabe takarítás gé­pesítésének színvonala jö­vőre tovább nő. A gazdasá­gok a termés betakarítására gabonakombájnokat alkal­maznak megfelelő adapterrel felszerelve. Az elmúlt években gyak­ran volt hiány szemester- xnény-tisztítókból, ez időn­ként visszavetette a folya­matos munkát. 1976-ban ja­vul az ellátás, miután a szárítótelepeken használt elő- és utótisztítókból meg­kezdik a hazai gyártást. 1976-ban több mint 500 bá­bolnai típusú tisztítót vásá­rolhatnak • a gazdaságok, 'ezenkívül 320 szovjet gép és mintegy 200 magyar gyárt­mányú előtisztító gép vár majd a vevőkre. Az állattenyésztés hoza­mainak növelése azon is múlik, hogy milyen állapot­ban, ' minőségben, takarítják be a szálas takarmányokat; ezért az ideinél több betaka­rt tógép segíti majd a mun­kát jövőre. Az önjáró típu­sok közül az E—280-as siló­kombájnokból 570-et szállít az NDK ipara, az E—301 -«s mintájú fűkaszából pedig ibO-at importálnak, emellett 160 csehszlovák gyártmányú takarmánybetakarító gép bővíti a gépparkot. Jövőre is kiemelt feladat lesz a cukorrépa-termesztés további gépesítése. A me­chanikus rendszerű hazai vetőgépekböl fedezik az igé­nyeket. Az NDK-bő! pneu­matikus vetőgépeket hoznak be. Hatsoros kivitelű hazai sz'időgép is forgalomba ke­rül. mégpedig elég olcsó áron. Á bugonyabetakarítő gépekből a Német Demok­ratikus Köztársaságból érke­zik száz, csehszlovák vető­gépekböl — négy- és balso­ros kivitelben — 300-at hoz­nak be. (MTI) Nősz vaj óvodát akar... — Nálunk aztán nem tréfa, s nem is nagyot- mondas mostanában, ami­kor az óvodaépítéssel kap­csolatban elhangzik, hogy összefogott a Falu apraja- nagyja — mondta a minap Csufor Béla,. a noszva jl ter­melőszövetkezet elnöke, aki­nek irodájában gyakran té­ma az utóbbi időben a le­endő óvoda. Igaz, hogy a korábbi évti­zedekben még nem 1« hi­ányzott annyira, hiszen az édesanyák a nagymamák — mivel sem helyben, sem „in­gázva” nem jártak külön­böző munkahelyekre — gon­doskodtak a kicsinyekről is­koláskorukig. Az utóbbi másfél évtized­ben ez a helyzet Noszvajon is gyökeresen megváltozott: nap mint nap várják az Eg­ri Dohánygyárban, a Bervá- ban, az Agria Bútorgyár­ban, a pincegazdaságnál, az építőiparban és a MEZŐ­GÉP egri munkahelyein is a noszvajiakat. Még a fiata­labb nagymamákat is. Ilyen körülmények között aztán érthető a közhelyszerű kér­dés: mi legyen az óvodás­korú kisgyermekekkel? A noszvajiak természet­szerűen minden ' lehetséges fórumon — a népfront, a tanács, a termelőszövetke­zet gyűlésein. az általános iskola szülői értekezletein — állandóan napirenden tart­ják, sürgetik az óvodaépítés ügyét. És — dicséretükre legyein mondva — nem a szavak, de a tettek embe­rei ők. mert először is ké: nerwaji tervező — Kiss Csőbe és Máté Béla a Heves megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat dolgozói szo­cialista brigidvállalásként, társadalmi munkában már elkészítették az 50 szemé­lyesre tervezett intézmény tervdokumentációját. Ezt kö­vette az egész falut átfogc. szervezés: tanácstagok, nép- fronlakíivák házról házra járták be a 26 tanácstagi körzetet, s konkrét felaján­lásokat gyűjtöttek. Kiala­kult egy kivitelező brigád: 14 ezer óra segédmunkára, több mint másfél ezer óra kőműves-. 230 óra ács-, 500 óra asztalos-, 170 óra fesiő- muzoló munkára tettek fel­ajánlást, de vállallak 810 órában a víz- és fűtésszere­lést, 260 órában pedig a Vil­lanyszerelési munkálatokat. Ez eddig — a precíz számí­tások alapján — 437 eaer 320 forintot tesz ki. amely­hez jön még a helyi terme­lőszövetkezet 100 ezer forin­tos hozzájárulása. A községi tanács is tarta­lékolt több mint 700 ezer forintot, s így összességében még egy félmillió forint hi­telre lenne szükség a költ­ségek fedezetére. És végű' — de nem utolsósorban — az állami felügyeletet ellá tó egri városi tanács eng. délyező és támogató hatá­rozatára, amelyet ilyen nagy­méretű összefogás láttán bi­zonyára rövidesen megkap­nak a noszvajiak... ífal-an ni*-/ itZfJrttSfi tS%. december szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents