Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

Vita Leningrad! jelentés Versenyben önmagunkkal Ok, ötvenen Hosszú idő után most elő­ször fordult elő, hogy a mű­velődés eredményeit és gond­jait körbejáró írásainkra vá­lasz érkezett a közművelődés egyik vezetőjétől, örömmel közöltük is lapunk november 12-i számában, noha nem minden megállapítását olvas­tuk egyetértéssel. Legfonto­sabb azonban mégiscsak az, hogy a sorokból kicsend/ült együtt gondolkodás igénye. S aki az olvasói közvélemény elé tárja véleményét, az tu­lajdonképpen vállalja is a vi­tát, amely mégiscsak előbbre lendítheti a közművelődés szekerét. Balbier Károly, Mi van a zsákutcában? című vitázó cikke kissé megfeledkezve ügyan a társadalmi munka­megosztásról, nemcsak a problémák feltárását, ha­nem annak orvoslását is az újságírótól várja. Olyan kí­vánság ez, amely nem mindig teljesíthető. Mi lenne példá­ul. ha egy kritikusnak mi­után papírra vetette egy té­véjáték, vagy film gyengéit, nyakába akasztanák a ka­merát mondván: tessék csi­náld, mutasd meg hogyan kell! Nem hiszem. hogy ilyenformán akadna tollfor- gátó, aki bírálni merészelné •Jancsó, Fábri, vagy Kosa filmjeit, Szokolay zenéjét vagy Barcsay piktúráját. Incselkedik a gondolat, hogy' megemlítsem azt a mondást is, miszerint az em­ber nem képes ugyan tojást tojni, de hogy rossz az a to­jás. azt mindenképpen meg tudja állapítani. De, mert e bölcsességtől függetlenül fo­galmazódott meg a kérdés — de hogyan?! —, azért még illik ra válaszolni. S nem pusztán a vita kedvéért, in­kább abból a meggyőződés­ből. hogy valami mégiscsak hasznosítható az itt kibonta­kozó elképzelésekből, s a szo­cialista brigádok jövő évre tervezett vetélkedőjét nem­csak az idei másolatából le­het előkészíteni. „De hogyan?!" ! Bár a kérdésre felszólítás nélkül is- igyekeztem vála­szolni a Népújság hasábjain és a Népművelés című fo­lyóiratban, legutóbb pedig a megyéi közművelődési bizott­ság ülésén szóban is, most, a kialakuló vitához kapcsolva fűzöm tovább a terveket, gondolatokat. Az egyik kiindulási, pont: a felszabadulási évfor­duló tiszteletére meg­hirdetett közművelő­dési vetélkedő hasznosnak bi­zonyult, lelkes pezsgést vitt az intézmények munkájába, éppen ezért jogos a folyta­tás igénye. A másik: hasznosítani le­het — sót kell! — a vetél­kedő tapasztalatait! Mi volt benne a jó? Első­sorban a vetélkedő céljának tiszta és Világos meghatáro­zása: a szocialista brigádok művelődési aktivitásának fel- ébresztése, a művelődési szo­kások kialakítása. A lelkesítő eredményekhez tartozik, hogy 254 szocialista brigád mint­egy négyezer taggal nevezett be a vetélkedőre, hogy meg- foghatóvá váltak a kulturá­lis felajánlások és 96 brigád eljutott az elődöntőkig. És a hibái, hiányosságai? A legnagyobb, hogy az elő­készítés során „elveszett” a jól megfogalmazott cél, s va­lamilyen arisztokratikus szemlélet túl magasra vonta a tematika mércéjét, s ezzel éppen azokat riasztotta el, akikért az egész vetélkedőt szervezték. Ugyanakkor el­Az egri járási hivatal veze­tése, párt- és szakszervezeti bizottsága 30 hivatali és köz­QAüíwm uralkodott a mennyiségi szemlélet, s egyenlősdin ala­puló iskolás módszert idé­ző pontozásos ellenőrzés kí­sérte a vetélkedőt. A hiá­nyossághoz sorolható termé­szetesen az is, hogy csak 96 brigád jutott az elődöntőbe, a többi idő előtt felhagyott a vetélkedéssel. S a döntőből éppen a munkások hiányoz­tak ... A realitás A vetélkedő célján nincs mit változtatni. Csak a tema­tikán és a módszerén. Kiindulni csakis az élet rántásából lehet. A reali­tás pedig az, hogy a dolgo­zók, a brigádok iskolai vég­zettsége, műveltségi szintje, érdeklődése különböző. Ez a tény már eleve kizárja annak a lehetőségét, hogy a brigá­dok egymással versenyezze­nek. Csakis önmagukkal kelhetnek versenyre, saját le­hetőségeikkel, azzal, hogyan használták azt ki műveltsé­gük gyarapítására, honnan indultak és meddig jutottak el a kultúra, a szocialista magatartás mezsgyéjén. így persze nehezebb, hi­szen nem lehet megszabni egy évre előre a tematikát. Nem lehet előírni, hogy milyen könyvet olvassanak, vagy mi­lyen filmet nézzenek meg az emberek. De számítani lehet az emberek érdeklődésére, a művelődési intézniények, az üzemi kultúrosok és könyvtá­rosak közreműködő segítsé­gére. Az irányítás így sem szenved csorbát, hiszen a ve­télkedő meghirdetésekor föl lehet hívni a figyelmet, pél­dául napjaink életét tükrö­ző mai magyar irodalomra, az egri színház néhány be­mutatójára, a hazai és a szo­cialista országok filmjeire, vagy a munkás témájú alko­tásokra. S ha időközben meg­jelenik egy jó regény, film, tévéműsor, vagy nyílik egy rangos tárlat az élő kapcso­latokon keresztül még mindig irányítani lehet a brigádok érdeklődését. Néhány szót arról, hogy mit értek élő kapcsolaton. Azt értem, hogy a vetélkedő ösztönző hatására aktivizá­lódnak, mozgásba lendülnek a közművelődés intézményei, számon tartják területűk bri­gádjait, érdekes és tartalmas rendezvényekre hívják őket, vagyis hosszú távon változa­tos programmal szolgálják a művelődést, a kulturált szórakozást, a szabad idő hasznos kitöltését. És az ön­igazoló pontozás helyett a jó filmeket ajánlják, az értékes könyveket, az izgalmas szín­házi előadásokat, a művelő­dési otthonok, szakkörök ren­dezvényeit, az élményt nyúj­tó zenét, tárlatot, a hét végi országjárást, vagy akár az egyszerű kirándulást is. Nem arról van tehát szó, hogy a vetélkedő szervezői magukra hagyják a brigádo­kat, hanem arról, hogy a közművelődés egésze —nem­csak a tanácsi intézmények — végezzen olyan munkát, amely színvonalával is ösz­tönözve, segítséget nyújt a művelődési szokások kialakí­tásához. Mindezt persze nem­csak a vetélkedő sikere kö­veteli meg, megfelelő társa­dalmi légkört teremtve, erre buzdít a munkásosztály hely­zetéről, valamint a közműve­lődésről szóló párthatározat is. Ai igények A fentiekből egyértelműen következik, hogy a felkészü­ségi tanácsi dolgozó lelkiis­meretes munkáját méltatta szovjetunióbeli jutalomuta­zással. A csoport ma reggel indult el a Ferihegyi repülőtérről. A 6 nap során megtekintik Moszkva, Vlagyimir és Szuz- dal nevezetességeit. lyett, a bizalomnak kell ér­vényesülnie. Meg is érdem­lik a brigádok ezt, hiszen ön­ként vállalják a vetélkedőt, amelynek első részét üzemi, vagy területi jellegű össze­gező játékkal, klubesttel, eset­leg más rendezvénnyel lehet­ne befejezni. Ezeken a fóru­mokon már helyénvaló a pon­tozás, innét már teljesítmé­nyeik alapján juthatnának tovább a brigádok, a járási, majd a megyei döntőre. Ilyenformán a brigádok közművelődési vetélkedőjé­nek legfontosabb szakasza lenne a felkészülés és az üzemi, területi fórumok, dön­tők, versenyek, vagy nevez­zük akárhogy, csak az a lé­nyeg, hogy a művelődés ki-, nálta lehetőségeiét kihasz­nálva idáig valamennyi bri­gád eljusson. Mégpedig kö­telező tematika, ellenőrző könyv és pontozás nélkül. Az okos szóval felébresztett igény alapján! Bármilyen jó és hasznos is egy vetélkedő, eszköz csupán, amely a közművelődés nem egyetlen, hanem egyik mód­szere és csakis a kulturális munka egészével, valamint a politikai, gazdasági feladatok­kal összhangban és megfelelő együttműködés eredménye­képpen hozhat igazi sikert. Olyan sikert, amely talán nem is mérhető, de mégis tapasztalható, nyomon követ­hető a politikai, a közéleti ér­deklődésben, a munkában, a szocialista gondolkodásban és a magatartásban is. ★ Mindenre kiterjedő részle­tes tervezet kidolgozására nem vállal kozhatom. A ta­pasztalatokból kiindulva csu­pán egyetlen variációt igye­keztem felvázolni. Lehet, hogy nem is éppen azt, ame­lyik legjobban járható. De gondolatébresztőül talán ele­gendő. Bízva és remélve, hogy ezt teszik mások is. Márkusz László Kifulladva, hasához szorí­tott súlyos táskájával meg­érkezett a felcser, megszo­kott mozdulattal felgyűrte Zavarzin vértől csöpögő kö- penyujját, árleszorítót tett a csuklójára, bekötözte és fel­kötötte a karját a mellére. Amíg a felcser végzett, Za­varzin hirtelen felfogta, ami már egy ideje homályosan kezdett beszivárogni a tuda­tába: a jobbról érkező „mu­zsika” legharsányabb ior- tisszimója hirtelen véget ért, és lassan csöndesülni kez­dett. Mi történhetett ott? Győzelem? Vereség? Ki nyert, ki örvendezik, Id ve­szített, ki fizet, emberéletek­kel, felborogatott, sorsukra hagyott ágyúkkal, tankok­kal? Vagy döntetlen lett, mint a sakkban? — Aztán — Zavarzin nem tudta, vol­na megmondani, egy perc telt-e el, vagy húsz, az egész idő megsürüsödött,- mint; - a gyanta, folyása megrekedt — azt vette észre,, hogy a tan­kok is, a német gyalogság, is visszavonul, behúzódik a dombok közti nyeregbe, be­leolvad a szikrázó, kavargó hótól lobogni látszó havas tájba. Először azt hitte, hogy ez megint hallucináció, mint az iménti sötétség és csend, de aztán meghallotta a kül­dönc hangját: — Elmennek! E’mennek? Miért? Mi tör­tént? Ezt csak találgatni le­hetett. de találgatásra nem vol idő. mert értelme se lett volna. Odajött a fáradt. íé- nyevesztett szemű Bresvadze, leverten megrázta fejét. — Csinál lünk hordagyat, vagy mapad mégy? — Hová ? — Tudod. — Fekszem egv kicsit. Köss össze az ezreddel, (Tudósitónktól): Az Iszaakievszkij téren a villanytabló kilencóra ötve- net mutat s a következő pil­lanatban, mikor ránézek, már ez áll a pontos idő he­lyett, mínusz 6 fok. Aztán az ügyes szerkezet félpercen­ként automatikusan jelzi a percek múlását, illetve a hő­mérsékletet. Otthon még nem kezdődött el a munka, nem szólaltak meg a csengők az iskolákban és az egyeteme­ken, hiszen még nincs nyolc óra, s a párnapos újságból tudom azt, hogy nálunk még tizenöt fok meleg van. Leningrad ban, a Herzen Főiskolán ekkor már javá­ban folyik a harmadik óra az ötven ösztöndíjas számá­ra, akik az ország különböző tanárképző főiskoláiról ver­buválódtak, hogy hat hetet intenzív nyelvtanulással tölt­senek. Mindannyian elsőéve­sek, s jóformán most kezde­nek alaposabban ismerkedni a könnyűnek nem mondható orosz nyelvvel. Az ötven fő­iskolásból éppen a fele Eger­ből került a négymilliós metropolisba. A’ város óriási, a forgalma lenyűgöző, látványosságai el­bűvölök, s hangulata és épít­kezési stílusa nyomán mél­tán hívják Eszak-Velencéjé- nek. A Herzen Főiskola, nemrég veszedelmesen meg­áradt, fenségesen hömpölygő Néva egyik kisebb csatorná­ja, a Mojka mentén húzódik. Az épületkolosszus, amely több fakultást egyesít magá­ban, helyet ad á különféle nyelvi kurzusoknak is. Az ötven tanulni vágyó magyai; fiatal is a korszerű oktató­technikai eszközökkel felsze­relt tantermekben kapott he­lyet. A napi négy-ötórás nyelvgyakorlat eléggé fárasz­tó. de ha hozzátesszük azt, hogy a tanár szellemes fil­mekkel és diákkal élénkíti az órát, akkor a tanulás-szó­rakozás színesen elegyített légköre egészen „elviselhető­vé” teszi a munkát. Az Lenyelt majd egy egészte­nyérre való piramidont. A földön ülve jelentett, köz­ben dülöngélt a fájdalomtól. A kagylót bal kezével tar­totta a félretolt usanka fül­védője alá. — Azt mondod, visszavo­nultak a németek? — dö­rögte mély hangján az ez­red parancsnok. — Nem szök­nek meg, bebújtak a palack­ba, mi meg bedugaszoltuk a nyaká t.. Jobb oldalt az egysé­geink áttörték a frontot, to­vább támadnak. Mitől olyan vánnyadt a hangod? — Egy kis karcolás ért. — Ha talpon vagy, sebaj: inni is tudsz, meg' táncolni is. Gyújtsd össze a zászlóal­jat, irány a jobb parton Paramonovka, két nap pi­henő. Az egészségügyi zász­lóalj jnár készülődik, ott lesz a szomszédban, úgyhogy út­ba e&ik neked is. De mielőtt összegyülekez­tek és megindultak volna, még egy szomorú feladat várt rájuk: össze kellett sse^é a «későitekéi tA egyik, számunkra is egészen újszerű módszer az, hogy az oktató egy bot-antennával a kezében a terem bármely ré­széből mozgatni azaz irányí­tani tudja a diaképeket. Ha elakad a történet, a hallgató valamit elfelejtett, egy gombnyomással bármelyik kép azonnal visszapörgethe­tő. Ilyenkor nincs szükség, magyarázatra, mert a „fotó’ önmagáért beszél. Még egy, nem mindennapi technikai fogás megemlítés 3 ide kívánkozik. Ha igen rag./ teremben folyik az oktatás, akkor a zártláncú televízió minden oldalról közvetíti az előadást. Minden asztalkán i tükör van felszerelve, így a! jegyzetelő diák. anélkül,, hogy fel kellene néznie, a tükré­ből látja a mögötte lévő ka­mera adását is. A heti közel harminc órás nyelvtanulás bár eléggé igénybe veszi az ötven ösz­töndíjas hallgatót, mégis majd minden délutánra esik egy-egy felejthetetlen kirán­dulás. A leningrádi városné­zésen kívül, az Ermitázs és az Orosz Múzeum felbecsül­hetetlen kincseinek megte­kintésén túl, gyönyörködtünk Petrodvorec patinás és le­nyűgöző műemlékeiben, meg­csodáltuk Puskin egykori is­koláját a neves Caerszkoje Szélót, a mai Puskinot, ellá­togattunk a műkincsek meg­kapó szépségű otthonába, Pavlovszkba, sőt egésznapos kirándulást tettünk az építé­szetéről híres Novgorodba is. A Herzen Főiskola elég­gé jól berendezett tíz­emeletes kollégiuma több nemzet fiainak és lá­nyainak ad otthont A társalgóban, a folyosó­kon, a konyhán, a büfében igazi baráti, nemzetközi at­moszféra uralkodik. Az egykor hosszúnak hitt másfél hónap egyre zsugoro­dik, s már csak pár nap ma­radt belőle. A huszonöt egri főiskolás s persze a másik negyedszáz diák is nyelvileg kellett temetni a halottakat A németek, amint ez a nyílt terepen rohamozó féllel 'jör- bemii szokott, különösen, ha nem ér el gyors sikert, ha­talmas veszteségeket szen­vedtek, de a zászlóalj is megcsappant jó egyharma- dáva). Valaki a katonák tel­jes kimerültségére hivatkoz­va. azt javasolta, hogy al­kalmazzák a közös sír gya­nánt az egyik vízmosás felső végét, de társai lehurrogták. A domb tetején, mely minden irányból, még a fo­lyón túlról is jól látszott, kopogni kezdtek az ásók, időnként robbanás rázkód- tatta meg a levegőt: gránát­kötegefckel szaggatták fel a nehéz talajt. Amikor a oú- csúsortűzre került sor, Za­varain maga is kilőtt bal kézzel egy tárat, borostás arcán egy könnycsepp gör­dült végig le az állára; ezen maga is elcsodálkozott, az­előtt mindig józanul fogta fel a dolgot, csak a szeme égett hideg tűzben és az arcizmai rándultak egyet- egyet. Kikészültek volna az idegei? A szelet ígérő vörös nap gyorsan fogyó, szomorú fényt vetett az emberek szürke arcára, a friss ha­lomra. Zavarzin egy ügyetlen mozdulattal fejébe nyomta a sapkáját, kérte, hoy sodor­jalak neki egy cigarettát« nagyot lépett előre, látóköre kitágult, s a sok szép, amit magába fogadott, most k«*d rendeződni. S mindez, amit most az ötven fiatal magába szívott, majd évek múltán, a katedrán többszörösen ka- matozódik. Dekli József 20.15 Vivát Benyovszky! A 13 részes magyar—cseh­szlovák tévéfilmsorozat Be­nyovszky Móric gróf kalan­dos életútját követi végig. A Nyitra megyei nemes ifjú, a bécsi huszárhadnagy, a hős, a kalandor, a diplomata, a katona, a felfedező, s végül a királlyá lett Benyovszky kalandjait. Kezdve Bécsbői Mária Terézia hadseregétől, Krakkó, Kazány, Pétervár városán, Szibérián. Kam­csatkán,' Párizson át Macao, majd Madagaszkár szigetén, ahol egyesítette az egymás sál szembenálló törzseket, akik végül királlyá válasz­tották. Madagaszkáron feje­ződik be a történet, itt véget ér Benyovszky élete is — — 1786-ban esik él, harcban a francia király büntető ex­pedíciójának csapataival. A Csehszlovák Televízióval kooprodukcióban készült so­rozatnak közös szereplő és technikai gárdája van. Be­nyovszky grófot Jozef Ada- movic személyesíti meg. aztán odaszólt Bmegvadzé­nak: — Vedd át a zászlóaljat, helyettesnek vedd magad mellé Borodulját. Én befe­jeztem. — Hatte kimászol beió- fe.. « — Egyetlen ujjal a jobb kezemen? Legföljebb had­biztosnak leszek jó, annak is csak akkor, ha átképzem magam balkezesnek. Elhallgatott. sóhajtott egyet, elmosolyodott, s egy­szeriben megint önmaga lett, amilyennek eddig ismerték: a huszár. — Anka viszont most nem szökik meg előlem. Egy hó­napig ott fogok koslatni az egészségügyi zászlóaljnál, az­alatt meghódítom ostrommal vagy csellel... Alighanem megnősülök. — Te? Megnősülsz? — Miért ne? Kiélveztem már az aranyszabadságot. Ha rosszul harcoltok, küldünk egy század huszárgyereket segítségnek. Kékes alkonyaiban, az el­ső csillagok világánál vo­nultak fel. Álomba szende- redett lassan az elcsöndesüit sztyepp a frissen ásott közös sírral, s a táj föloldódott a közelgő éjszaka fagyos de­rengésében. A látóhatárnál még villog­tak az ágyúk torkolattüzei, itt-ott tüzek lobogtak. az égen Iáhatatlan repülőgépek zúgtak, felderítésre, vagy bombatámadásra indultak, a puszta föld lassan csillapo­dott a dübörgés, üvöltözés, átkozödás és jajgatás után, már kezdett a múltba me­rülni az épp csak véget ért nap, minden iszonyatával, vérontásával. Mi minden történt már itt ezen a föl­dön: erdők bozontja nőtte be, aztán megcsupaszodott, látott ekét és puskát, gép­puskás szekereket és harc­kocsikat, búzát ringatott és parlagon csupaszlott. Sok minden törteit már itt, s mi minden fog még, ki tudja, ki sejti? Soprons András tordSá® les időszakában a bürokrati­kus ellenőrző pontozás he­Jutalomutazás a Szovjetunióba NY I KOLA J GRIB ACSOVc A huszár utolsó csatája (El beszélésrészlet) (Befejező rész) 1 í StTS, movember 18., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents