Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
Napi hatezer tonna mészkő a IICM nck Miskolcon korszerűsítették a nagykőmázsai bányát, ahonnét a felépült Hejőcsabai Cementművet látják el mészkővel. Jelenleg két szinten folyik a művelés, s naponta hatezer tonna mészkövet adnak a HCM-nek. A cementgyár teljes üzeme idején naponta kilencezer tonna mészkövet termelnek majd. Képünkön hatalmas rakodógépek a bányában. (MTI fotó — Érczi K. Gyula) Mi hiányzik még a tervből? ' Ebben az esetben, ha a tervből hiányzik valami, akkor az asztalunkra sem kerül annyi, mint kellene, mint amennyit szeretnénk. Húsos nemzet vagyunk, és ebből következik, hogy nagyon érzékenyen reagálunk a vágóhidak tevékenységére, mert azokból kerül ki a levesbe »való, a pörkölt, a rántott karaj és annyi más finomság, a különböző hentesáruk alapanyaga. MiVtán erőteljesen közeledik nemcsak a 75-ös év vége, hanem a negyedik ötéves terv id^feakának a befejezési időpontja is, kíváncsiak Voltunk, hol tart. ma a Heves . megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a feladatainak végrehajtásában? 0 0 0 0 • Mindenekelőtt a felvásárlás. Ezt a tevékenységet úgy névezik szakmai zsargonban, hogy az alapanyag biztosítása. Magyarán: van-e annyi állat, sertés és marha, de juh és még ló (!) is, mint ameny- nyire szükség van a vevők • igényeinek a kielégítésére? A ló iránt mifelénk az érdeklődés szinte semmi, de hát a külföldi vásárlóknak kell a lóhús. Ezért vettük elő ezt a „tételt” is. A sertések esetében jól áll a felvásárlás mértéke, állapíthatjuk meg. Több mint tíz százalékkal vettek meg többet, mint amennyit terveztek erre az időszakra. Bár a kocák száma jóval kevesebb volt tavaly az év végén a háztáji gazdaságokban, mint amennyi volt korábban, ez a változás nem okozott gondot a felvásárlásban. A jövő évi kínálat biztosítására pedig még tavaly megszervezték a vemhes süldők kihelyezését, és ennek keretében az idén több mint másfél ezer fiatal anyaállatot adtak át a háztáji gazdaságoknak. Bizonyságául annak, hogy a tenyésztési kedv ismét megjött, két adat áll rendelkezésünkre. A számok összevetése azt mutatja, hogy az első negyedévhez képest a nyáron már több mint tíz százalékkal emelkedett a kocalétszám. ' Folyamatosan kötöttek szerződést a jövő évi átvételre is, méghozzá megnyugtató mennyiségben. Az viszont igaz. hogy a süldő és a malac kínálata jóval alacsonyabb, mint amennyire számítottak. Itt jelentkezik a már említett kocaállomány-csökkenés, mivel a szaporulat lelassult a tavalyi’ éV végén. Hasonlóan jó eredmények mutathatók ki a vágómarha felvásárlásánál is. Ennek teljesítési százaléka még a sertésekre vonatkozó aránynál is jobb. A már ismert export- nehézségeket sikerült áthidalni a szovjet megrendelések segítségével. Csupán a tehenek és üszőborjak átvételénél maradtak meg a korábbi, aránylag szigorú kötöttségek, hogy csak azokat az állatokat vágják le, amelyek a természetes selejtezési foknak felelnek meg. Nem sikerült juhból any- nyit megvásárolni, mint kellett volna, és ugyanilyen ösz- szegezést . állapíthatunk meg a lovak átvételére is. Azt mondhatjuk tehát, hogy az idei feladatok teljesítése arányaiban is jó, időszakosan is megfelelő — kivéve a juh és a ló átvételét. 0 0 0 0 — Nekünk most a legfontosabb feladataink egyike az úgynevezett objektív minősítés bevezetése — mondta kérdésünkre Molnár Gábor, a megyei húsipari vállalat igazgatója. — Erre .azért is szükség van, hogy minden vitás esetet elkerüljünk, megnyugodjanak a partnereink is. Erre a minősítési eljárásra nekünk is fel kell készülnünk: biztosítani hozzá a megfelelő személyeket, akik a minősítésnél közreműködnek, de a szükséges tárgyi feltételeket is. Az elnevezés egyben ma-- gyarázata is az eljárásnak: bizonyos általános jegyek alapján, ha úgy tetszik: pontozásos formában döntik el, hogy a felkínált vágóállatnak mi az értéke. A személyes befolyásolástól mentesen. — A másik fontos tényező — folytatta a vállalat igazgatója —, hogy' nő az élőállat-exportunk lehetősége. A húsexport teljesítéséhez azonban a technológiai szigort kell maradéktalanul megtartanunk a vágáskor is. Az év utolsó hónapjaiban a húskészítmények iránt is megnő a kereslet, tehát erre is megfelelően kell felkészülnünk, hogy az ellátás ne akadozzék a mi hibánkból. De nemcsak mennyiségileg kell kielégítenünk a kiskereskedelem igényeit, hanem minőségileg is. El kell kerülnünk, hogy az áru minősége miatt reklamáció érjen bennünket. Van tehát tennivalónk, de bízunk dolgozóinkban mindenekelőtt a szocialista brigádjaink tevékenységében. O O 0 0 A közelmúltban műszaki konferenciát tartottak a vállalatnál. Ezen jó néhány észrevétel hangzott el, többségükben olyan, ami Jelezte, hogy a vállalat dolgozói kényesek a hírnevükre. Nem rejtették véleményüket véka alá, önmagukat is bírálták, nem is csekély mértékben. Miért olyan vastag a zsírréteg a sonkánál és a császárszalonnánál? Miért nem lehet a májas készítményeket kisebb súlyú csomagolásban is kibocsátani? De fontos elvi kérdések rendezését is sürgették. Törődjenek többet a szocialista brigádok tevékenységével, a munkaverseny részleteivel, intézkedjenek gyorsabban az újítások elbírálásában, de a takarékossági szempontokra is több figyelmet fordítsanak. Ahogy azt is szóvá tették, hogy nem mindig fogadják örömmel az ésszerű intézkedéseket az adminisztratív dolgozók. Mintha tehernek vennék néhányan, ha a rendelkezéseket megtartatják velük. Mindezt a konferencián részt vett „hallgatóság” tette oda a napirendi anyag mellé, tehát nem az emelvényről jött a sürgetés, hanem a „túlsó oldalról”. A dolgozók, a szocialista brigádok vezetői beszéltek ezekről a kérdésekről. 0 0 0 0 Azzal az összegezéssel zárhatjuk ezt a témát, hogy a húsipariak az eddigi terveiket is időarányosan teljesítették, és a hátra lévő hónapokban is ezt várhatjuk tőlük. De már megfelelő, módon készülnek a következő év tennivalóira is. A jelek szerint a levesesés húsostálak bőséggel kerülnek az asztalokra ezután is. G. Molnár Ferenc Több mint pazarlás Tartalékok a háztájiban AMIKOR a különböző hivatalos és nem hivatalos fórumokon a termelőszövetkezeti háztáji gazdaságokról szó esik, néhányan lekicsinylőén „legyintenek, mások viszont egyértelműen hangsúlyozzák e kisgazdaságok fontosságát, sőt továbbfejlesztésükre, jobb, hatékonyabb kihasználásukra hívják fed a figyelmet. Az MSZMP Heves megyéi Bizottsága október 16-i ülésén is szóba került a háztáji, s szerepét, jelentőségét a legkisebb mértékben sem becsülték le: „ ... a háztá ji adta lehetőségeket nem használjuk ki megfelelően céljaink érdekében’’ — hangzott a megyei pártbizottság ülésén. Es már pusztán ebből a rövid félmondatból is jól érzékelhető, hogy itt nem o háztájin, hanem a céljainkon van a hangsúly. Vagyis arról van szó, hogy — és ez válasz azoknak, akik a háztáji, a kisüzemi termelés „elburjánzásától” tartva a szocialista tudat fejlődését féltik — mai viszonyaink között a háztáji kisüzemi termelés igenis egyik nagyszerű eszköze gazdasági fejlődésünknek. Egyszerű, hétköznapi dolgokról van szó, amelyeket világosan megfogalmaztak az említett pártbizottsági ülésen: „Nem nyugodhatunk bele, hogy a háztájiban jelentős állati férőhelyek kihasznál lattanok, s nemcsak az állat- tenyésztési, de a zöldségtermesztési feladataink megvalósításában is nagy tartalékok rejlenek e kisgazdaságokban. Éppen ezért a jövőben minden mezőgazdasági, -nagyüzem tekintse a háztáji gazdálkodást a közös gazdaság részének és konkrét intézkedésekkel, a feltételek megteremtésével ösztönözzék a termelési kedvet.” VILÁGOS, egyértelmű beszéd ez, amely egyfelől — a közös gazdaságok vezetői, szakemberei számára — feladatokat, másfelől, a háztáji, kisüzemi gazdálkodást folytató falusi dolgozók számára pedig megnyugvást, biztonságot nyújtó perspektívát jelent. Ugyanakkor egy ésszerű, logikus célkitűzés is ez, hiszen az közismert, hogy a háztáji termelésből származik ma még a hús, a tej mintegy fele, de ahhoz sem fér kétség, hogy az egyik legtöbb közvetlen „élőmunkát”, kézi erőt igénylő termelés, a friss fogyasztású zöldségfélék gondozása, betakarítása, a primőrök megtermesztése is elsősorban a háztáji, a kisgazdaságokban lehetséges. A nagyüzemek, a gépsorok szinte a legtöbb zöldségtermesztési ágazatban csupán a konzervipar Igényeit tudják ma még kielégíteni. Megyénkben is vannak már jó kezdeményezések a szervezett kisárutermelés Az új szabályozókról tájékoztat a Figyelő A Figyelő című gazdaság- politikai hetilap november 19-én megjelenő, 47. száma tartalmazza azt a négyoldalas mellékletet, amelyet a Pénzügyminisztérium állított össze az 1976. január 1-én életbe lépő gazdasági szabályozókat módosító lendeletekről, utasításokról, azok tartalmáról, a változások lényegéről, mértékéről. A melléklet tíouspéldákal közöl az új rendelkezések lényegének jobb megértéséhez, a végrehajtás megkönnyítéséhez. Tájékoztatást ad az átmeneti időszak finanszírozási formáiról, a különböző átértékelések1 elvégzéséről, a vállalati tervkészítés és a központi gazdasági szabályozás .kapcsolatairól. Ugyanebben a lapszámban több cikk jelenik meg minisztériumi és tervhivatal: vezetők tollából, s ezek az írások szintén az új gazdasági szabályozók megismertetését, értelmezését kívánja” segíteni. vonalán, hiszen például a Tárná mentén a tarnamérai fogyasztási szövetkezet néhány évvel ezelőtt alakította meg a fólia alatt primőröket termelő szakcsoportot, ahol szép eredmények születtek. Hasonló tevékenységről számoltunk már be Hatvanból, Boldogról, Kápolnáról, s Mátraalján, a domosz- lói ÁFÉSZ körzetében pedig egy sertéshizlaló szakcsoport kezdte meg működését. Ugyanakkor több mezőgazdasági termelőszövetkezetben helyezték új alapokra az utóbbi években a háztáji gazdálkodást: Kerecsenden, Kiskörén például szinte önálló üzemág — agronómus- sal az élén — a háztáji. Egy szakembert ugyanis bőségesen leköt e kisgazdaságokkal való törődés, amely tavasszal a területek kiosztásával, megművelésük koordinálásával, szervezésével kezdődik. Ugyanakkor ez a szakember gondoskodik a házak portáján levő ólakban hizlalt sertések leszerződésé- ről, a szükséges takarmá. nyok házhoz szállításáról majd a betakarítás idején háztáji termésének hazafuvarozásáról. Mindez sok-sok aprólékos munkát, nem kevés adminisztrációt igényel de túl azon, hogy' a tagság érzi a vezetőség, a szövetkezet támogatását, gondosko. dúsát, jól jön a közös értékesítésből származó közös haszon is, amely mind a tér melőszövetkezet, mind i népgazdaság „egyszámláján” kimutatható. LÉNYEGÉBEN erről van szó az idézett pártbizottsági állásfoglalásban is: így válik a háztáji a közös gazdaság részévé, s csak ilyen törődéssel, támogatással lehet nia már a háztájiban a termelési kedvet serkenteni Arról nem is beszélve, hogy ahol az említett módon szer. vezik a háztáji gazdálkodást ott távolról sem kísért az ; veszély, hogy holmi „ma szék szemlélet” alakul ki csontosodik meg. Ugyanis nem egymástól elszigetelt kisüzemek versengenek küszködnek. hanem közös gazdálkodásnak egy olyan sajátos módszere alakul ki, amelyben kiszélesedik a lehetősége a kisüzemi eszközök kihasználásának. Hiszen gondoljuk csak végig, hogy milyen pazarlás kihasználatlanul hagyni azt a sok, valóban meglévő állatférőhelyet, amikor milliós, százmilliós összegekből épül fel egy-egy sertés-, vagy szarvasmarha telep? És ehhez gondoljuk csak hozzá azt is, hogy mennyi szakképzett munkaerőre van szükség az üzemeltetésükhöz, amikor a másik oldalon — az otthon szívesen tevékenykedő nyugdíjasokról, vagy háziasszonyokról van szó — valóságos gond a foglalkozta tás! Ilyen komoly háttere, ösz- szel'üggései vannak az idézett állásfoglalásnak, amely egyidejűleg szemléletfor. máló tényező is. Éppen ide. je leszokni, az olyanfajta „ujjongásról”, amely „modernnek, haladónak” minősíti azt a gyakorlatot egy-egy falusi település arculatának változásáról szólva, hogy „ ... a mai falusi fiatalok már nem építenek sertésólat, s nem szívesen foglalkoznak az állattartással.” EBBŐL legfeljebb annyi az igazság — s ez az idősebbekre nézve is igaz! —, hogy ott nem foglalkoznak a háztáji gazdálkodással szívesen, ahol a közös gazdaságok lebecsülik, nem segítik ezt a népgazdaságilag igen fontos, í hasznos és szükséges tevé- keiiyj.o Faludi Sándor Mozgalmas, eseménydVis hetet hagytunk magunk mögött, s most a bőség zavani- val küzd a krónikás. Az események sorában legjelentősebbnek az új egri kórház alapkövének lerakását tekintjük. Jóllehet rekonstrukciót emlegetnek, valójában sokkal többről van szó. Három és fél hektárnyi területen korszerű rendelőintézetet, központi műtől, gyógyszertárat, konyhát, kazántelepet építenek. Csaknem 50 százalékkal növekszik az ágyúk száma, s örvendetes, hogy ezen belül éppen a szülészetnél szükséges a bővítés. A kórházépítés tervezett költsége meghaladja a 400 millió forintot. Fontos dokumentumot hagyott jóvá november 12-i ülésén az MSZMP Heves megyei Bizottsága, a XI. konjg- resszus és a megyei pártértekezlet határozatai végrehajtásának feladattervét. A megyeszékhely több országos tanácskozásnak is otthont adott. Két napon át érdekes és aktuális témákról folytattak eszmecserét az igazságügyi könyvszakértők- Háromnapos volt az úttörőházak igazgatóinak találkozója, amelyet a munkamegbeszélések mellett tapasztalatcsere is kiegészített. Szövetkezeti fiatalok egyhetes olvasótáborát rendezték meg Felsőtárkányban, ahol aktuális feladatokról hallgattak előadásokat és Sor került író—olvasó találkozókra is. Hírt adtunk két termékbemutatóról. Hatvanban a Házi- és Kézimiipari Szövetkezet sorakoztatta Fél a kereskedelem szakemberei előtt azokat a gyártmányokat — gyermekruházati cikkeket —, amelyeket jövőre készítenek sórozatban. Ecséden a budapesti Csemege Édesipari Gyár szervezett kóstolással egybekötött kiállítást, toiíb napon át. Ez az utóbbi rendezvény nyugodtan elmaradhatott volna. Vagy truccból csinálták, a fogászati hónap ellen?! Az édességnek nem kell hírverés, lévén a fogszuvasodás nálunk is valóságos népbetegség. Többször is foglalkoztunk lapunk hasábjain az Egér alatt húzódó pincerendszer fenyegető veszélyeivel. Áz Állami Tervbizottság legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy jövőre 82,1 millió forintot biztosit a pincehálózat megerősítésére. Országos érdeklődést váltottak ki a műszaki hetek rendezvényei, s ezen belül1 is a környezetvédelmi napok. A környezetvédelem — világkérdés. Hazánkban — és Hevesben is — legfontosabb feladataink a levegő és a víz tisztaságának védelmével kapcsolatosak, a környezet védelme mindannyiunk közös ügye. s a gyakorlati lépések megtételét követeli tőlünk nemcsak magunk, hanem gyermekeink és unokáink jövője is. S mint az előadásokban is ' elhangzott, olyan gyakorlati lépéseket kell tenni, amelyek nemcsak útját állják a károsodásnak, hanem a fejlődést is hatékonyan szolgálják. (Pataky) 1975. »november Ili., vasárnap
