Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

Gazdálkodjunk okosan! G azdálkodj okosan. 1te a címe egyik ked­velt társasjátékunknak. Ugyanúgy kell játsza­ni, mint ama másikat, amelyik hajdanában Capitaly névré hallgatott, s amelyik­kel az ötvenes években nem volt szokásos játszani. Ma már sokan játszanak a társasjáték elnevezésében is mai körülményeinkhez illő változatával, de még e já­ték nyújtotta tanulságokkal kevesebben okulnak, mint kellene. Legalább is eme utái. hogy még nem mindig tudunk okosan gazdálkodni a rendelkezésre álló anya­gokkal. erőforrásokkal. Pedig az ember és környezete kö­zötti kölcsönhatásban — ma sokkal inkább, mint valaha — át kell. hogy adja a he­lyét az ösztönösség a tudatos­ságnak. az ésszerűségnek. Sokan azzal érvelnek, a vállalatok feladata a szemlé­letváltás, egy ember túlságo­sain kis pont ahhoz, hogy ér­demlegesen beavatkozzék a világméretű folyamatokba. Nem igaz, hogy az egyes em­berek erőfeszítései nem szá­mottevőek ebben a mozga­lomban. Mindenkinek taka­rékossági tervet kellene ké­szítenie e jelszót követve: Gazdálkodj okosan! A föld anyagkészletei vé­gesek. A mai fejlett tőkés országok olyan mértékű fel- használást valósítanak meg, amelyre csak egy szó van: rablás. A föld természeti kincseinek kirablása. Ha a világ minden országa ezt az utat követné, belátható időn belül elfogynának alapvető nyersanyagaink, erőforrása­ink. Csák egy elrettentő pél­da erre a fogyasztásra: az Amerikai Egyesült Államok lakossága hat százaléka a föld összlakosságának, s mégis a rendelkezésre álló összes nyersanyagmennyieég 40 százalékát jelenleg ők használják fel! Ezért szük­séges az új alapállás, az új szemlélet érvényre juttatása az emberek gondolkodásában. Miért mi mondjuk ezt, és miért magunknak? Hiszen, ha valaki, akkor éppen mi vagyunk mentesek a fogyasz­tásnak attól a kóros mérté­kétől, formáitól, amellyel az előbb példálóztunk. Való igaz, hogy nálunk elenyésző a presztizsfogyasztás, nem élünk fel számarányunknál erkölcstelenül több anyagi javat De ebben a világmé­retű anyag- és energiakrízis­ben nekünk éppen társadal­munk magasabbrendűsége miatt szocialista magatartást kell tanúsítanunk a gazda­sági problémák megoldásá­ban Is. A két rendszer vetél­kedése abban is folyik, ki tud igazabb, megoldást je­lentő választ adni a felme­rült új kérdésekre. Azt kell bebizonyítanunk, hogy pro­fitérdekektől nem befolyá­solt társadalmi-gazdasági rendszerünk az emberiség létérdekeinek megfelelőbben reagál a világgazdaság kri­tikus helyzeteire. Mindezek mellett azt is megállapíthatjuk, hogy ha nálunk egészséges mértékű is a fogyasztás, de nem mond­hatjuk el, hogy egyáltalán nem pazarlunk. Semmi sem ösztönöz bennünket a pazar­lásra, de az is igaz, hogy a termelésbem és a fogyasztás­ban a takarékosságra Sem voltunk eddig eléggé rászo­rítva. Ezért figyelmeztethetjük magunkat is a cím­ben idézett felszólítással: gazdálkodjunk okosan, taka­rékoskodjunk ésszerűen anyaggal, energiával. S a legfontosabb, ne vegyük ezt kampányfeladatnak! Szemlé­letünket kell átalakítani, hogy jobban megfeleljen a világgazdaságban bekövetke­zett helyzetnek, ami egy egy­általán nem átmeneti álla­pot. Gazdálkodjunk okosan! Ez a felszólítás most és a kö­vetkező időkben nem pusz­tán gazdasági, hanem politi­kai, erkölcsi parancs is lesz. Gőz József Mozgó betonssivattyút gyártanak Sopronban Az Építőgépgyártó Vállalat soproni üzemegységében a már több éve gyártott beton- szivattyúkat mobilizálták. A Csepel autóalvázra szerelt, NSZK-licenc alapján készüU betonszivattyúk 24 köbméter/óra kapacitásúak. A szivattyú húsz méter magasra képes feljuttatni a betonkeveréket. Képünkön: a próbaüzemről beérkező betonszivattyút gondosan átvizsgálják, hogy ne itt szerzett tapasztalatokat hasznosíthassák a sorozatgyártásban. (MTI fotó Hadas János felvételei öt ér mérleg» Kertészeti gépfejlesztők sikeres együttműködése a KGST-ben gépsorral ax egy tonna zöldségre jutó 22 órás munkaerőszü kségletet alig két órára sikerült mérsékel­ni. Az INTRANSZMAS kere­tében Bulgáriában borsaőlő- betakarftó kombájn kerül le a gyári szalagokról. Egy ilyen gép 80—90 snedőmun- kást helyettesít. Ax uborka betakarítására Magyarorszá­gon vontatott betakar! tógé­pet és osztályom gépsort alakítottak ki, amivel a kézi munkaerő-szükséglet há­romnegyed részét helyette­síthetik. Az NDK-ban el ­fogadták ezt a konstrukciót és a magyar gépfejlesztők aasn dolgoznak, hogy ä szov­jet és a bolgár mezőgazda­ság speciális igényeit is ki tudják elégíteni. Ugyancsak Magyarországon gyártják a Bulgáriába és az NDK-ba exportált zöldbab-be takarító gépet, amellyel a munka ter­melékenysége háromszorosá­ra fokozható. Az idén a tagországok szakemberei 26 gépet vizs­gáltak meg, s e tapasztala­tok értékelése után kerül majd sor a sorozatgyártásra. A következő öt évben az INTRANSZMAS keretében a gépfejlesztők még szélesebb körű kapcsolatot alakítanak ki, arra számítanak, hogy 35 —40 gépesítési feladatot ol­danak meg együttes munká­val. (MTI) Bőséges készletek a télre háztartási tüzelőolajból, üzemanyagból és gázból Az országban több mint kétmillió olajkályhát hasz­nálnak a háztartások, két­millióinál több lakásban a vezetékhálózatról és a pro­pán-bután palackból kapnak gázt, több százezer otthon­ban pedig a fűtést is gázzal oldják meg. E folyékony és légszerű energiahordozókból a télen jelentősen növeked­nek az igények, amelyek kielégítését — az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt­től kapott tájékoztatás sze­rint — számos intézkedés segíti. - Télre jelentős készle­teket tároltak, aminek fel­tételeit több éves tartály­építési munkával alapozták meg. így a felhasználás csökkenésének időszakában, a holtszezonban is zavarta­lanul dolgozhatnak a kő­olajfinomítók és nem kény­szerülnek gazdaságtalan áthi­daló megoldásokra. így ed­dig 566 ezer tonna háztar­tási tüzelőolajat és gázolajat készleteztek a télre, kétszer annyit, mint egy évvel. ■ több mint négyszer annyit, mint két évvel ezelőtt A korábbinál zavartala­nabb téli ellátáshoz hozzá­járul a nyári kedvezménye« háztartási tüzelőolaj-vásár­lási akció, ami a múlt évi­nél is eredményesebb volt, s így több mint 200 000 ton­na folyékony fűtőanyagot szerzett be a lakosság. A benzinfogyasztás fősze­zonja tulajdonképpen véget ért, a tél holtszezon, mert sok gépkocsi-tulajdonos le­állítja já.rpiűvék Eszerint a benzinellátás nem jelent gondot, • hasonló a helyzet a motorolajok tekintetében a. A törsz* intézkedésének megfelelően a gázszolgálta­tó vállalatok elkészítették téli vezetékes gázellátási ter­veiket. elvégezték a kötele­ző karbantartást, a vidéki városokban megerősítették a hibaelhárító részlegeket és megkezdték a téli szezon fokozott ügyeleti szolgálatá­nak ellátását. Az idén már a Szovjetunió is jelentős té­telben szállított földgázt ha­zánknak, tehát a korábbinál több lehetőség nyílt a vár­hatóan nagyobb forrasztás árualapjának biztonságos fe­dezésére. Propán-bután gáz­ból sincs hiány, viszont a gázpalackellátási gondokat még nem sikerült megolda­ni, a megrendeltnél keve­sebb új palackot kap a tröszt. A nehézségek áthi­dalására, a december végi ünnepek idején várható nagy csúcsfogyasztásra a palacktól tő állomások pót- műszakot, szükség esetén vasárnapi műszakot szervez­nek. E gondok megoldásá­hoz jelentősen hozzájárul­hatnak a tartalék pb-palack- kal rendelkező háztartások, ha már december első nap­jaiban feltölthetik palack­jukat. hogy mérsékeljék a december végi csúcsforgal­mat. (MTI) Drága a víz Gyöngyösön Futnak a vfe után a gyön­gyösiek: így lehetne az utób­bi évek vízügyi eseményeit a legrövidebben összefoglalni. Néhány évvel ezelőtt a nyá­ri hónapokban gyakran elő­fordult, hogy a megnyitott vízcsap üresen harákolt. Se főzni, se mosni, se kisbabát fürdetni nem lehetett. Akko­riban majdnem vészharan­got kongattak Gyöngyösön, mondván, a város nem kap elegendő vizet, sőt, még ki­látás sincs arra, hogy Gyön­gyös vízügyi gondjain jelen­tős könnyítéssel lehessen se­gíteni. Ha csoda nem is történt, víz mégis lett. Es mostanában? Aligha gondolja bárki, hogy a víz biztosítása szinte évenként ismétlődő nagy kérdés, de az marad még sokáig, ha va­lami hatásosabb megoldást nem sikerül találni. Az ember azt hinné, min­den nagyon egyszerű, csak azok nem látják annak, akik­re a dolog tartozik. Mégpe­dig: ha nincs pillanatnyilag elég víz, akkor kutakat kell fúratni. Csakugyan, derül fel az álmélkodó ember arca. Igenám, de ha van több kút, még nem biztos, hogy több víz is lesz. Hogy miért? Egy­szerű a magyarázat. Képzel­jünk el egy nagy lavórt víz­zel. Ez a mostani „víznyerő terület”. Ha ebből a nagy lavórból egy csövön keresz­tül folyatjuk ki a vizet vagy tíz csövön keresztül, a lavór­ban levő víz mennyi­sége szempontjából ez telje­sen mindegy. Legfeljebb an­nál hamarabb ürül ki a la­vór, minél több csövön ke­resztül eresztjük ki belőle a vizet. Ez történik akkor, ha a víznyerő területre több ku­tat telepítünk. De van még egy másik kö­vetkezménye is — a hétköz­napok gyakorlatában. A már régebbi fúrású kutak vize lassan elapad, ha újabb ku­takat helyeznek üzembe. Sőt, ez a folyamat, az apadás az utóbbi években meggyorsult. Azt mondják a vízügyiek, ebben ludas a visontai kül- fejtéses bánya is, mert ott a művelés miatt a talajban lévő vizet lecsapolják. Mindezek ellenére tegyük fel, hogy sikerül több vizet kiszivattyúzni a több kútből. Mi legyen ezzel a több víz­zel, amikor sem a vastala- nitó, sem a gépház nem ké­pes a több vizet fogadni. De ha ezt a nehézséget sikerül­ne is leküzdeni, akkor sem lehetne akármennyi vizet el­juttatni a város vízvezetéki hálózatába, mert annak a teherbíró képessége is véges. Különösen ott, ahol több év­tizedes. elavult, kis kereszt­metszetű és elért vascsövek szállítják a vizet a lakások­ba. Egyszóval: á víz nem csu­pán „vízkérdés” Gyöngyösön. Mi tehát a teendő? ★ A Heves megyei Vízmű Vállalat már hozzákezdett a megnyugtató megoldás meg­valósításához. Több mint hat­millióért fúrattak négy kutat és bővítették a vastalanitó berendezést. Ez már kész. Üjabb tizenkét kút furatása és bekapcsolása a vízműbe, a szükséges egyéb munkák­kal együtt tizennyolcmilliót igényel. Ezzel a munkával még ebben az évben végez­nek. Ezek után már nem is kell más, mint a központi telep átépítése, korszerűsítése, a megnövekedett feladatoknak megfelelő mértékben. Csupán ehhez a már korábban elké­szült tervek szerint több mint ötvenmillió kellene, de a mai árak figyelembevéte­lével ez az összeg elérheti a hetvenmilliót is. Ha a három részösszeget össze akarjuk adni, kiderül, a százmillió körül tartunk. És még ennyiért sem lehet a megnyugtató megoldást szavatolni, hanem további erőfeszítésekre lesz szükség. Két dolog világos. Az egyik: a mostani víznyerési terület már kezd kimerülni, új területet kell felkutatni. Ha az eredeti példázatnál maradunk: egy másik „la­vórra” van szükség. A másik dolog: el kell dönteni, hogy a távlati fejlesztési tervek­nek megfelelő vízmennyisé­get völgyzáró gáttal létesített víztárolóból lehet-e biztosí­tani, vagy elegendő az eddi­gi kutas megoldás? Ebben a kérdésben a pénzösszegnek nem kis szerep jut. Aligha kell sokat bizonygatni, hogy a völgyzárógátas megoldás a drágább. Arra kell gondolnunk, hogy harminc évvel ezelőtt évente csak 460 köbméter vizet fogyasztott Gyöngyös, tavaly pedig már csaknem hárommilliót, óriási különb­ség. Naponta több mint tíz­ezer köbméter vizet kell a városnak adni, ha a fogyasz­tás eléri a csúcsot. Ma már 6enkit Bem kell meggyőzni arról, hogy Gyön­gyös vízellátása sürgető és megoldandó feladat De hát... a pénz! Nem titok, a városi központi telep korsze­rűsítéséhez a szükséges mennyiségű pénz még nincs meg. Annak csak egy töre­déke áll rendelkezésre. Sóha­jokkal pedig nem lehet fi­zetni a vállalkozóknak. ★ Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nagyobb mennyiségű víz biztosítására figyeljünk csupán, és ne gondoljunk ar­ra, a több víz a szennycsa- tomába ömlik, a tisztító be­rendezéseket lepi meg és le­pi el. A környezet-szennye­ződés veszélye tehát szintén kísért. Hiszen elég arra rá­mutatni, hogy Gyöngyösön a hárommillió köbméter víznek csak egyharmadát lehet a szennyvíztisztítóval deríteni. A kétharmad „elfolyik”. _ A rossz és kicsi házi derítők­ben, a kapu alatti kifolyók­ban, még a belváros néhány kis sikátora is így szennye­zi a talajt és árasztja el bűz­zel a környezetét. Mi történjék a mostam kétmillió köbméter szenny­vízzel? Es mi történjék a vá­ros fejlesztésével együtt nö­vekvő további szennyezett vízmennyiséggel? Könnyű volna mondani: bővíteni kell a szennyvíz- csatorna hálózatát, bővíteni kell a szennyvízderítő tele­pet. Ez kellene, de ehhez pénz is kellene, méghozzá nagyon sok-sok millió. Ne áltassuk magunkat: egyelőre a város nem tud majd mit kezdeni a szenny­víz köbmétereinek milliói­val. Egyelőre. Mert mindig az a pénz! Világos: ebből, a pénzből kell mindenekelőtt elegendő. Hogy honnan ve­gyük? A munkánk révén, a még több és még termeléke­nyebb munkák segítségévek Ugye, nem is olyan ör- döngős dolog az egész? Lám, megtaláltuk a megoldást. Most már csak tenni kell ér­te. G. Molnár Ferenc JtwüsMjQ 1975, november 13, csütörtök t Mán a iflMafOTHUnaKa — m 1973. ét 1974. éti kor. manyhatárogatok nyomán — • >mNt struktúra ét lej. lódért ütem azwrint alakún. A lakosság Javuló eüétásáta szakemberek részben a gépe­sítés fejlődésével magyarár­aik. Kasa a téren szélet kó­ré acmeetkM együttműkö­dés alakalt U a smeialúrta ar$2agc$ ara***, amsms *nw as nrntAltSZMAS Térte­kátémét téjftmtattlfr A KGST-ormigofc gápfej- tesztéi teljesen éj vagy a staocmürta armágokban ko­rábban nem gyártott világ- aánvenaM konstrukciókat alakítottak ki aa ekmúH «t évben. Aa INTRANSZMAS Társaság keretiében a bolgár a magyar, ar NDK-beb ét a sawrjet szakemberek a kerté. «BB §CpcK gj o* eortriMl Huft> tak létre példamutató tatba, sftást ét kooperációt As 1971—75-ös években a tagországok szakemberei tíz kiemelt körtémet! gépesítési témán dolgoztak. Ezek közöl a Szovjetunióban sikeresen befejezték a konasrvparadi- esom betakarításának és úgynevezett dőfeldolgazásá- nak komplex gépesítését A sorozatban gyártott gép­rendszer önjáró kombájnból, szállítóeszközökből és osztá­lyozó gépsorból áll. Efey-egy gépegységgel 100 kézi mun­kaerőt helyettesíthetnek és ötszörösére emelhetik a ter­melékenységet Magyaror­szágon is hozzáláttak egy komplex paradiesom-betaka- rftó gépváltozat előállításá­hoz, ez a rendszer egy másik speciális paradicsomtermesz­tési módszer gépegységeit öleli fel. Az NDK szakembe­rei sikeres fejlesztéssel meg­gyorsították a győkéraöldség betakarítását és az áru elő­készítését. Az NDK-ban gyártják és a szocialista or­szágok megrendelésére szál­lítják az egysoros sárgarépa­betakarító gépet, amelyhez a iaovjetunióból érkezik a >tezácsatlakozó tisztító és ««tályozó berendezés. A

Next

/
Thumbnails
Contents