Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

Mia ! haszna? Bevallom, amikor először haliottani arról, hogy a gyöngyösi iroda a megyei szakosztállyal együtt névadó- műsorra pályázatot hirdetett meg, és ennek nyomán a gyakorlatban is bemutatja a műsorokat, magam is azt kérdeztem: minek ez? Mi hasznuk van ebből a részt­vevőknek? A döntőbe került összeál­lítások egy részét végighall­gattam, végignéztem. Egysé­ges színvonalat nem tehet emlegetni ezzel Icapcsolat- ban. Akadt jóindulatú cs jó szándékú botorkalas is, ahogy egészen kiváló színvo­nalat is nyújtott egyik-má­sik. csoport es szövegíró, mú- sorszerkesztő. Mert nem csupán az elő­adás módját néztek meg a zsűri tagjai cs az ország legkülönbözőbb részeiből ideutazott gyakorlati szak­emberek, az ottani irodák vezetői, szakelőadói, hanem a műsor szöveg-, dal- és ja- tekanyagat is. Egészen különleges él­ményt nyújtott például a gyöngyösi V. sz. Általános Iskolások műsora. Szinte profi módra végezték teen­dőiket a szereplők, akik kö­zül a pöttömnyi kisdobos éppen olyan magabiztosan vett reszt az egész csoport munkájában, mint a felnőtt- nyi, általános iskolai tanul­mányainak a vege fele tartó úttörő. Azt már szinte mondani sem kell, hogy az ilyen és ehhez hasonló példák az or-, szag különböző helységéből erkezett szakembereknek sok ötletet adtak ahhoz, hogy a névadó ünnepségeket méltó keretek között és megfelelő tartalom segítségével, az' el­várható érzelmi hatos utján rendezhessék meg. De az is biztos, hogy azok a. kisdobosok és úttörők, akik több tucatnyian köz­reműködtek ezekben a mű­sorokbani, kiiörülhetetlen emlékekkel távozták, és ók valamennyien a propagan­distái lesznek a, szocialista tartalmú. névadó ünnepsé­geknek is. Hogy mi a haszna tehát egy ilyen szokatlan vetélke­dőnek,? Valószínűleg nem túlzók, ha azt állítom:, az ember formálása, a szocia­lista tudat alakítgatása. A haszna tehát — felmer- hetetlen. (gmf) Gyurkovics Tibor tragikomédiája az egri színházban Demeter Hedvig 1. Régi a színházi szólás, de ma is érvényes: jó első fel­vonást mindenki tud írni, jó másodikul mar kevesebben, mig kitűnő harmadik felvo­nást csak nagyon kevesen. Egy hajdan volt színházi szakember ajánlott is a szerzőknek egy receptet, mi­szerint: a kitűnő első felvo­nást tegyék meg második­nak, írjanak elé egy elsőt, majd toldják meg egy rövid harmadik felvonással. Ma már persze ez a „recept” sem alkalmazható, hiszen szerzőink két részben gon­dolkodnak. ami még szeren­csésnek is mondható, főleg, ha kétrészes a mondanivaló is. Őszinte sajnálatunkra Gyurkovics Tibor elmulasz­totta a kínálkozó alkalmat arra, hogy egy remekbe sza­bott egyfelvonásos komédiá­val örvendeztesse meg a kö­zönséget, nyújtotta, jó né­hányszor körbejárta a té­mát, s az eredmény* egy semmitmondó és unalmas második résszel bővíteti tra­gikomédia. és a£ ggészet lel­kes igyekezettel meglepő szakmai rutinnal állította színpadra a pályakezdő Szurdi Miklós, Pedig Gyurkovics Tibor igazán megengedhette volna magának, hogy dacolva a divattal, agy fel vonásost ír­jon. Hiszen olyan szerző müvet láttuk, aki- rangos irodalmi és színházi múlttal rendelkezik, aki a lírától - a drámáig, a groteszktől a tra- gikomikumig az alkotás sok­féle hangszerén /szólaltatja meg sajátos témáit. Elegen­dő itt Az öreg és a Nagy vi­zit című drámáit említeni, mindkettő sikeréhez nyugod­tan hozzátehetjük: kár, hogy nem játszoták az egri szín­házban. Az. új Gyurkovjcs-mű alaptémája meg bejárta már a hazai és a külföldi színpa­dokat. Az örökség körüli bonyodalmak kifigurázása, a csillogó (vagy nem csillo­gó) értékek után loholó, tü­lekedő csókák bemutatása, mint kiapadhatatlan forrás, régóta szolgáltatja a drámai konfliktust. A szerző életís- meretét, problémaérzékeny­ségét dicséri, hogy ebből az elkoptatott alapötletből mai. rohanó világunkra érvényes mondanivalót bontakoztatott ki. Gyurkovics hősei — egy széteső család tagjai — ugyanis csak tapossák egy­mást az elhunyt professzor hagyatékáért, amelyről már az első percekben sejteni le­het, hogy nem is létezik. Csak éppen a gyászoló csa­lád nem tudja, nem meri tudni, hogy nincs örökség, hogy az atya nem találta fel a félelem elleni csodaszert, s ezért ott kell folytatniuk elvetélt eletüket, ahol abba­hagyták. Csokáék nem gazdagok, de nem Is szegények, tulajdon­keppen élhetnének rende­sen, emberül, ha szeretnek egymást és lenne valami céljuk ezzel a nagybetűvel jelzett élettel. De nincs! A színpadon mindig ott leb­zselnek ugyan a csalad tag­jai — keresnek valamit — mégis mindenki oly egye­dül érzi magát, mondja a magáét és fél. 'Ez az egyet­len összetartó erő közöttük: a félelem. Gyurkovics írói bravúrja, hogy miközbpn elvetélt éle­tükkel és a halállal szembe­síti hőseit, olyan szituáció­kat teremt, s oly jellemzően mellébeszélő dialógusokat ad a szereplők szájába, ame- lyeken joizüt nevet a közön­ség, míg a következő pilla­natban a döbbenet ül a né­zőtérré. Mindez persze csak az első részre érvényes. De még itt sem rendelkezik a tragikomédia olyan mély társadalmi töltéssel, tg az előadás sem nyújt olyan él­ményt, amely hazáig is elkí­sérné a nézőt. . A második rész ugyanis lerontja mindazt, amit az első rnár .fölépített. A kö­zönség figyelmét mindig á színpadi feszültség köti te. a várakozás, hogy a jellemek harcában történik valami, hogy rokonszenvevel (vagy ellenszenvével) odaadhas­son a szereplők mellé. Az Őszinte részvétem első ré­szében lényegében minden megtörtént. Megismertük a Csóka családot., az ötletesen fölépített dialógusokból ki­bontakozott önmagukat és egymást sanyargató kispol­gári világuk, már tudjuk, az örökség nem. létezik, hogy e félelem elleni orvosságot egymás szere tété bem, bee sü­tésében kell keresniük és is­merjük az író haragvó, saj­nálkozó ítéletét, a jogos fel­mentést is, amelyet csupán az anya és az unoka érde­mei ki ebben a groteszk, tengő-lengő családban. 6s amikor a sanyargató párbeszedek, az onmarcau- goló monológok, az oly jel­lemző banális fecsegések után a temetés előtti per­cek nyomasztó hangulatában előkerül a Icartya és nagy hanggal megkezdődik a zsu­ga, tulajdonkeppen vege is az előadásnak. E sokatmondó és ötletes zaroltéppej ugyanis mindent megtudtunk erről a család­ról, életformájukról. Mi le­het még' egy ilyen frappáns befejezés után? A második rész, amely, ben már feltűnik a sok jo- vés-menés, az indokolatlan jarkálas, nem tudni, miért jón vissza a pap, mit keres a színpadon Ilonka, mi újat mond az éjszakai jelenet es sorolhatnám tovább a sok miértét. S mert csupán egyetlen jelenet okoz izgal­mat, a Mester es a Seg?d visszatérésé fordított sze­repkörben (találó ötlet!), az ember egyre gyakrabban né- ® óráját, fészkelődik, s úgy érzi. ha kissé nyers is a fo­galmazás, de mégis azoknak van igazuk, akik azt vall­ják: a jó dráma úgy hat a fejre, hogy közben nem. Zsibbad el a fenék. Az őszinte részvétem, Csó­ka család címmel második éve fut a fővárosban, a Pes­ti Színházban. Semmi szé- gyellmvaló nincs abban, ha .egy .vidéki színház műsorra tűz egy olyan; darabot, ame­lyet már sikerrel játszottak a fővarosban. Történik ez gyakran fordítva is. Az is természetes, hogy jelen eset­ben Egerben más előadást PIER PAOLO PASOLINI : II. Levettem á sapkát a fejé­ről, megsimogattam a haját és megkérdeztem: — Jársz iskolába? — Igen. Másodikba. Most tizenkét éves vagyok, de so­káig beteg voltam. Nem für- desz már? — De igen, mindjárt be­ugróm. — Csinálj egy szép-csukái, széttárt. Jcarokkálj mint az angyalok... — kiáltott utá­nam, miközben már az úg- ródeszka felé tartottam. Közepes fejesugrást produ­€UÜÜf •P*#. november IS,- eeiitertllk káltam, és két karcsapással kiúsztam a partra. — Miért nem csináltál csu­kát, széttárt karokkal? — kérdezte. — Na, várj, megpróbálom... Ezt még soha nem' csinál­tam, de hogy örüljön neki, megpróbáltam. Amikor visz- szatértem, láttam, hogy örül. — Szép volt! — lelkende­zett. A Tiberis közepén egy fia­talember evezett felfelé, ke­nuhoz hasonló csónakban. — Micsoda dolog így ka­nalazni. ..! — szólalt meg Nando. — Neki lehet, nekem meg nem...?! — Eveztél már egyáltalán? — kérdeztem. — Meg nem. de mi van ab­ban? — kérdezett vissza, Amikor a fiatalember elég közel ért hozzánk, Nando a vízbe lépett, a kezeit tölcsér gyanánt a szaja ele emelte és amilyen, hangosan csak tu­dott, odakiáltott: — He, te! Elviszel magad­dal? Az rá se hederített. Akkor Nando ismét \ hozzám jött, mosolyogva, de ugyanakkor néhány barátom érkezett oda és én velük mentem. Amíg ők kártyáztak, én. néztem őket. Nem sok idő múltán Nan­do ismét felbukkant, ez al­kalommal egy magazint tar­tott a kezében. — Neked hoztam. Olvasd. Az enyém — nyújtotta; felém. Aztán a pulthoz lépett. — Száz lírám van, mit ka­pok érte? — kérdezte. — Limonádét, sört, Chi- nottót... — hangzott a vá­lasz. — Mibe kerül egy Chinot- tó? — kérdezte Nando. .— Negyven Ura. — Kérek kettőt. Pillanatokkal később vala­ki, megkopogtatta a hátamat. Ö volt; egy pohár Chinottót nyújtott felém. Gombócot éreztem a torkomban, és alig találtam a hangomat, hogy megköszönjem. Felhaj­tottam az italt. Akkor szó­laltam még: — Hétfőn, vagy kedden új­ra itt leszel? — Igen — felelte. — Akkor majd viszonzöm neked... — mondtam — és elmegyünk majd, csónakázni is. — És te itt leszel hét fon? — kérdezte most ó. Meg nem biztos, lehel, hogy dolgom lesz. De ha hét főn nem, akkor kedden fel­tétlenül. Nando összeszámolta a megmaradt pénzét. —- Meg huszonkét lírám van — mondta. Aztán az ital­árjegyzéket kezdte böngész­ni, majd a csatlóshoz fordult. — Mit kapok húsz líráért? — Tarsd meg magadnak — hangzott a goromba válasz. — Figyelj csak — szóltam hozzá. — Selters-vizet adnak tíz líráért.,. — Az meleg — felelte a csapos. — Nem baj, ha meleg is. Adj két pohárral... — mondta Nando. A csapos megtöltött két poharat és Nando az egyi­ket megint nekem nyújtotta. — Na; igyunk! És másodszor fizetett ér­tem. — Eljössz kedden, ha nem lesz dolgod?kérdezte bú­csúzáékor., T- Egész biztos. Es majd viszonzom neked, meglátod! — mondtam. Még megkért, hogy hiritáztassálti egy kicsit, én jó erősen meglöktem: a hintát, ő nagy hangon kiál­tott a magasból: — Állj meg, forog velem a világ.:.! .. .Az este leszállt, elbú­csúztunk. És most alig vá­rom, hogy kedd legyen, hogy Nandönak viszonozhassam: a vendéglátást. Nincs munkám, nincs pénzem, de Nandönak is csak ; száz lírája volt. Ha erre gondolok, gombócot ér­vek a t őr kom ban ;.. fordította: ■ Urttaifv István lát a közönség, mint Buda­pesten. Más a rendező, má­sok a színészek és természe­tesen a közönség is. De csak az előadás más, maga a darab az ugyanaz. És ez már csep­pet sem természetes. A drá­ma próbája mindig a szín­pad, csak ott vérezhet el, vagy arathat sikert. A Csó­ka család hibáit, a második rész vontatott gyengéit már a fővárosi előadás bizonyí­totta. Akkor miért csak a eí men változtattak és miért nem az egcsz drámán? Miért nem hasznosították a pesti bemutató tapasztalatait? 3 A rendező elmondta, hogy Gyurkovics Tibort az egyik legjobb magyar drámaíró­nak tartja. Talán igaza van. Különben is joggal elvárha­tó a rendezőtől, hogy szeres­se azt.a művet, amelyet szín­padra állít. Szeretnie tehát szabad, sőt kell, de túlságo­sán tisztelnie már kevésbé. A túlméretezett; tisztelet ugyanis korlátozza a rende­ző dramaturgiai munkáját, megakadályozza, hogy bátrán ,. belenyúljon'’ a szerkezet­be, húzzon a szövegből, vál­toztasson, ha szükségét látja annak. Ilyesfajta túlzott tisztelé­tet véltem felfedezni Szurdi Miklós főiskolai hallgató egyébként jól poentírozo minden lehetőseget haszno­sítani igyekvő rendezésé­ből. A fiatal verdegrendező ugyan sikerrel bizonyít, ér­zékletesen tolmácsolja az író helyzetjelentését egy ma­gatartásformáról, de a mű hibáit, a második rész von- tatottsagát, a tragikomikum- tól a bohózatig terjedő, — sót helyenként a népszínmű hangulatát idéző — különbö­ző stílusjegyeket nem sike­rült egybehangolni. Tálán könnyebb dolga lett volna, ha félretéve a műfaji meg­határozást; (tragikomédia), egyszerűen, vígjátéki stílus­ban játszatja Csókaek törte netét. A színészek mindent meg­tettek, hogy sikerrel formál­ják meg egyjellemü szere, püket. Fehér Tibor, az éihe. tetten férj szereidben begy a. korolt eszköztárát, felhasz­nálva igyekezett. Máiké Éva, a perlekedő hétköznapiságot formálta* meg sikerrel, Sallös Gabor némi iróniával alakí­totta az élet jobbik felétől is fanyalgó, kalandokba mene­külő örvöst, Somlo Ferenc életkedvet árasztó harsány - sága, érdekes színfoltja ugyan az előadásnak, de szerep népszínművos ízeit nem tudta feledtetni. Az elő­adáson bemutatkozó Meszlé- ry Juditnak azt kellett elját­szania, hogy csinos, és nem akar hazamenni. Mindez si­került, miközben elképzel­tük őt igazi drámai sze­repben is. remélve az ilyen viszontlátást. Csiszár András lelkésze megnevettette ugyan a közönséget, de nem tudni, hogy miért kellett átmente­ni ezt a figurát. Szili János Mestere jó alakítás, és ügyes villanás M. Szilágyi Lajos Segédje is. A Zoltán Sárának kiosztott szerepet nem tisz­tázta az író. A rangos szereplőgárdából hátra van még az Anya és Ani alakítója. Kettőjüknek adatott meg a valóban ösz- szetett játék lehetősége. El­sősorban Demeter Hedvig csillogtatta tehetségét, ked­ves lírával, groteszkbe hajló öniróniával játszotta el a gyászoló özvegyet, aki, bár öreg korára egyedül maradt ebben . .a nagy családban. mégis hirdeti az élet igaz értelmét. Remek, kidolgozott alakítás, méltán sorakozik pályája művészi értékeihez. Janesó Sarolta a sok min­dent értő és elítélő, á maga életét, kereső mai lányt ala­kított derűs fiatalsággal és némi mélabúval, tehetséggel jelezve, hogy az ő Anija már másként fog élni, mint a többiek. Wegenast Róbert kispolgá­ri rendetlenséget sugalló nyomasztó színpadképe teli­találat. M ä műsorok: nm KOSSUTH Gianni Morandi cnekAl Harsan a kürtszó! Ibert: Kis szvit tizenöt képen . , _ George London enekei fcskolarádió Zenekari muzsika Mibe .kerül ez nekünk • Kodály: Molnár Anna Illés Béla művei KJ nyer ma" MeJórtiakoktél Szabadpolc Fialal művészek Két Suppé-nyitány Ezer egy délután... Az elő népdal Vörösmarty Mihály 4aete és költészete Magyar fúvószene Egy hazában Magyar operaénekesek Kritikusok fóruma Esti magazin Szép ossz A szonettek fekete hölgye S l ág orraúzeum Bronislav Hubertm*» he­ged ijJ S/.ines népi muzsika Adottságok, lehetőségek Bartók zongoramúvci Zenekari muzsika PETŐFI AJ Hírt trombita! Zougoratnüvek TNótacsokor - * ■ A magyar könyvkiadás műhelyei A zene hullámhosszán Gvermekck könyvespolca Klasszikus operettekből Miskolci stúdiónk jelent­kezik Zenekari muzsika Puccini: Pillangokisasz­szony Kettőtől ötig.. . Az Hiúsági Rádió órája Népdalok Sapzqnf elvételek Lcmezmuzeum Dzspsszfelvételek Munkásakadémia A rádió dalszínház. Kórusmüvek Tánczene SZOLNOKI RADIO 27.00 Műsorismertetés — Hírek — Hétközben.. • Riport- műsor 18.15 Beat parádé — Híróecze- foglaló — Músoreiózetes 8.27 8.45 9.15 9.35 10.05 10.30 11.15 11.30 11.39 12.20 12.35 13.59 14.29 15.10 15.28 16.10 16.20 16.41 17.05 17.25 18.15 18.30 19.15 19.30 20.00 20.33 2J.05 21.40 22.20 22.54 8.05 8.33 8.50 9.33 10.00 11.55 12.00 12.33 12.55 13.33 14.00 17.00 18.00 18.33 18.55 19.30 20.03 20.33 22.20 22.33 MAGTAB 9.00 Tskolatévé 14.00 Iskolatévé (isin.) 16.25 Bevezető 16.30 A voronyezsi népi együt­tes műsorából 16.1« Találkozás a természettel n.10 A Tadzsik-főld színei 17.35 Muszlint Magomajev éne­kel 18.10 t/.t a földet szeretem.-. (Rövi dilim) 18.50 Teli' Moszkva 19.30 TV-híradó 20.00 A "Zsófi: együttes műsorá­ból. Kb. 20.30 Kispolgárok (Szovjet film T— TI. rész) 23.05 TV-lnrado 3. 2. műsor 20.01 Az állatvilág titkai 20.25 Három hétig alom neűcu’ (ism.) 20.50 TV-lnrado 2. *1.15 Töltsön velünk egy estét: POZSONYI T8.10 A Ja/.erka stúdió műsora 19.00 J-Iirado 19.25 Csehszlovákia—Szovjet­un ió j egkorong-mérkőzés 21.50 Híradó 22.20 Film az orosz; nyelv ba­rátai számára EGRI VÖRÖS CSILLAG* (Telefon: 22-33) tíu. fél 4 és fél 6 órakor Robinson és a kannibálok Színes, szinkronizált olasz rajzfilm Este 3 órakor Kenyér és cigaretta Színes magyar film du. fél 4 órakor EGRI BRODY: (Telelőin: 14-07) Állami áruház Zenés magyar íilmvig játék du. fél 6 és- este fél 3 .órakor A törvénysértő seriff Színes amerikai film GYÖNGYÖSI PUSKIN: A négy muskétás újabb kalandjai GYÖNGYÖSI SZABADSÁG'*, Vér és liliom HATVANI VÖRÖS CS1TJ.AG: Kifelejtett ősök árnyat FÜZESABONY: Ot> ».romai lapp* LŐRINCI: Erefezd el a ^-Lk-aTLayate Őszinte részvétem

Next

/
Thumbnails
Contents