Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-10 / 263. szám
i f > Hol döntsenek, kik dontsenekí NAPJAINKBAN, amikor sBerte az országban a vállalatok többségénél folyik a tartalékok feltárása, vagy másképp: a lehetséges vagy létező veszteségforrások felmérése. bizony jó lenne, ka eközben nem feledkeznének el sehol a döntések átfutási Idejének még lehetőségéről sem. Kár is lenne egyetlen lehetőséget is kiaknázatlanul hagyni. A döntések átfutási idejének csökkentése és pontosságuk növelése ráadásul nem is tartozik a kisebb jelentőségű tartalékok közé. A döntések minősége és as átfutási idő ugyanakkor szorosan össze is kapcsolódik. Ez különösen fontos szempont azoknál a nagyvállalatoknál, amelyek több gyáregységből állnak s ezek távol esnek a központtól. Nagyon körültekintő mérlegelést kíván annak meghatározása, hogy miben döntsön a nagyvállalati központ és miben illetékesek a távoli gyáregységek szakemberei. E&ébként ez a kérdés, ha kisebb súllyal is, de ma már egy gyáregységek nélküli, közepes nagyságú vállalatnál is mérlegelésre érdemes: a vezérigazgatóság — az üzemvezetés — és a mfl- helyfőnökök között A vezetéstudomány szak- irodalma egyértelmű ebben a kérdésben: az esetek többségére óva inti a vállalatokat olyan szervezeti felépítéstől, amely a túlzott centralizálás irányába visz. Ma azzal, hogy kétségtelenül nehezebbe váltak a vállalati gazdálkodás főtételei, mitagadás, a nagyvállalati, tröszti központok vezetését az események a centralizálás fokozására szorítják. Kétségtelen a világpiaci helyzet változása növelte a gazdasági egységek vezetőinek felelősségét: tehát mindenről tudni akarnak mielőtt döntenek. s főképp fenntartják a jogot a döntések többségére. CSAKHOGY NAPJAINKBAN két követelmény létezik a gazdálkodás számára. Az egyik a már említett takarékosabb, fegyelmezettebb munka, amely a „lehetőleg mindent egy kézbe” megoldást mutatja célravezetőnek. A másik követelmény viszont a rugalmas, gyors alkalmazkodást sürgeti a fejlődéshez. a gyorsan változó kül- és belgazdasági körülményekhez. lehetőségekhez. De nem lehet rugalmasság ott, ahol mindent egy helyen akarnak eldönteni. Túl hosszú lesz az átfutási idő. Dönteni kell alkalmazottak felvételéről, elbocsátásáról, prémiumról, béremelésről, a be nem érkezett anyag helyettesítéséről. ehhez a technológia megváltoztatásáról és így tovább. Ilyenkor jelentés megy a központba. de majdnem bizonyos, hogy ez a jelentés nem tartalmazza az összes szükséges információt, tudniillik a gyáregységben vagy az üzemben, műhelyben az információk egy részét teljesen kézenfekvőnek érzik, mert a napi «Bankában azok rendszeresen ismétlődnek s a kézenfekvőnek tartott körülményeket bele sem írják a jelentésbe. Lényeges kérdés: ki, miben doniam, ha a végrehajtás kezdeményezőkészségét, az operatív munka rugalmasságát növelni akarom? S még valamiért fontos ez a kérdés: a felelősségvállalásért. Ahol arra törekszenek, hogy mindenben a központ hozzon döntést, ott az embereket leszoktatják arról, hogy gondolkodjanak, és vállalják cselekedeteikért a felelősséget. Ez nagy veszteségforrássá válhat. Régi igazság, sok példa utal rá: hogy a részletek felől, a konkrét teendőkről: mikor, mit, ki és hogyan tegyen — helyben lehet jól/ határozni. A helyi szokások, lehetőségek és az emberek pontos ismeretében. SZÁMOTTEVŐ TARTALÉK felszabadításáról mondjanak le ott, ahol a stratégiai döntések mellett (mit fejlesszünk, mit és mennyit gyártsunk, milyen gépet vegyünk, milyen legyen a beruházás stb.) a taktikai kérdéseket is minden esetben a központban akarják eldönteni. Ahelyett, hogy a rendszeres ellenőrzés és személyes konzultációk gyakorlatával teremtenék meg saját, valóban nagy - felelősségük biztos alapjait, éppen, azzal, hogy a termelés mindennapi, operatív dolgaiban a döntéseket a gyáregységekre bíznák. Gerencsér Peren« A régiből is lehet... Megsaryu.lt könyvek lapjain gyakran megjelenik a múlt. Az olvasó könnyen felidézheti belőlük a régi falusi' szokásokat. Ezek egyik érdekessége volt a házi kenyérsütés, pontosabban a burgonyás kenyér készítése. A. régiből nemrég ismét új lett, miután másodszor is felfedezték a burgonyás kenyeret. Ez nem is baj, hiszen jóízű és a fogyasztók gyorsan meg is kedvelték, meri a jó az mindig kapós. Csak kérdés, hogy meddig marad így. Elismeréssel szólhatunk a sütőipar újabb törekvéséről, de elgondolkodtató, hogy vajon mindig jobb-e a drágább? Félreértés ne essék, nem a burgonyás kenyér ellen Szólunk, hanem csupán arról, hogy ez * termék drágább. Bar fogyasztói ára mindössze húsz fillérrel több, de mögötte mégis forintok húzódnak meg, melyekkel államunk dotálja a kenyérgyártást. Kétségtelen drágább a burgonyás kenyér, mint a hagyományos, mert 1. osztályú, úgynevezett Fü-liszt kell hozzá, amely exportcikk is. A töprengő embernek köny- nyen eszébe jut, hogy vajon a hagyományos lisztből nem lehet-e jó kenyeret készíteni, úgy, mint régebben? Lehet, nem is kell messzire menni a jó példáért, hiszen megyeszerte hire van a pé- lyi. ,a siroki, a verpeléti kenyérnek, amely rövid idő alatt meghódította a fogyasztókat. ízre, zamatra vetekszik a burgonyás kenyérrel. Emellett olcsóbb is... Hogyan? Ügy látszik, nagyobb gondot fordítanak a tészta készítésére es a sütésre is, mint másutt. Az orvosok szerint nem érdemes sok kenyeret fogyasztani, mert hizlal, de Ha már kevesebbet is Ugénylünk, miért ne a jobbat? És vajon ezt csak a burgonyás kenyér pótolja? Nem biztos! Ezért inkább süssenek jó kenyeret a hagyományos lisztből. Mert milyen jó lenne, ha majd évtizedekkel később a krónikás árról számolna be, hogy a 70-es étiekben is készült olyan kenyér, melynek receptjét az utókor is szívesen feljegyzi. „ (—túsz) Ez is téglagyár "A téglagyárt mmeJbs fcfir- tudottan a legnehezebbek közé tartozik, qm fokozatosan új formát ÖU. A Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat solymári üzemében pl. teljesen megváltozott a közelmúltban. A munkafolyamatokat. csaknem gépesítették, ami természetesen jelentékeny beruházásokat követelt, de lényegesen bővítette is a termelést. ) / Jobb oldali képünkön a* agyagaprítás és nedvesítés. Alsó képünkön a tolópad a nyerstéglát a müszárítóba rakja. (MTI fotó: Soós Lajos felv. — KS) * Ötmilliárd forint értékű növényvédő szer egyetlen év alatt A növényvédő eljárások és a növényvédelmi szervezet korszerűsítésével sikerült jelentősen csökkenteni a növényi betegségek és a kártevő rovarok miatt károkat a IV. ötéves terv időszakában A tervidőszak legnagyobb eredményének a növényvédelmi szakember^ — amint a MÉM-ben elmondották — azt tartják, hogy a vegyszeres növényvédelem a 70-es évek közepén már éppen úgy hozzá tartozik a termelési műveletekhez, írni ni például a vetés. Tehát az üzemek, szakemberek szemlélete megváltozott, “korábbi tartózkodásuk megszűnt a kémiai anyagokkal szemben. A tervidőszak növekedő terméshozamainak hátterét részben a növényvédő szerek jelentették, számítások szerint 1975-ben a növénytermesztési költségek hozzávetőleg egynegyedéi a kémiai anyagok — ide sorolva a műtrágyát is.— tették ki, és az ilyen irányú összes anyagi ráfordításnak több mint Hatvan konzervgyárának évek óta gondot okoz a szakmunkásutánpótlás. Pedig itt működik az iparág egyetlen kihelyezett élelmi- szeripari Intézménye. ahol háromévi tanulás után jól fizető szakmához, illetve képesítéshez jutnak a környékről toborzott fiatalok. Igen magas . az oktatás színvonala ebben az iskolában. A szaktárgyakat az üzem legjobban képzett mérnökei ' tanítják, közöttük Zsíros Károly, Juhász Lajos, Czegka Miklós, vagy Füzér István, aki például a kon- zervgyártásban használatos gépek szerelésére., karbantartására neveli a lányokat, fiúkat. A humán tárgyakat • közelben levő. Rákóczi utcai általános iskola vállalta, s Ficsor Anna. Dobos Mária, tíagy Ferencné, Szántó László igen sokat megtesznek azért, hogy több oldalúan művelt szakmunkások dolgozzanak a gépsoroknál. Az erőfeszítések ellenére kissé mindmáig vigasztalan a helyzet öt év alatt negyvenöt képesített szakmunkás • hagyta ott a gyárat, s ment más munkaterületre. Amiért elmennek A vándorlás okairól Papp Józsefre tanulmányvezetővcl beszélgettünk. A miértre így — Legjobb azzal kezdenem, hogy hozzánk olyanok jönnek szakmunkástanulónak, akiket máshol nemigen ' fogadtak. Vagyis kényszernek tekintik a megoldást, s a bizonyítvány tulajdonában valami könnyebb, tisztább rokonszakmában helyezkednek el. Pedig vallom. hogy a konzervgyártás- nak szép jövője van, s a mi gyárunkban igen sokrétű, színes a fiatalok foglalkoztatottsága ... Objektív tényező ugyanakkor, hogy a végzős lányok mihamar férjhez mennek, majd legtöbb esetben ott helyezkednek el, ahol élettársuk is dolgozik. Ezt természetes folyamatnak tartom, s nem az ilyenektől sajnálom a gyár gazdag áldozatvállalását. a nevelésükhöz nyújtott anyagi, erkölcsi. támogatást.. Persze, ha munkánk közepette valamivel több figyelmet tudnánk szentelni az ifjak tudatformálásának, ez javítana a helyzeten. Talán ebben az iránvban kell maid tapogatóznunk. Ügy gondolom, megéri! Semmi sem lírásra Konzervgvári látogatásunk további mossam tea Par* Józsefné szavait erősítették meg. Az üzem párt- és gazdasági vezetői valóban kulcskérdésként kezelik a szakmunkásképzést, semmit sem tarfának drágának, ha az utánpótlás nevfeléséről van szó. Alapkérdés megoldását jelenti az iskolai és gyári ösztöndíjak folyósítása. Ennek összege olyan lelkiismeretes, szorgalmas tanulónál, mint. például a most harmadikos Erős János, eléri a 900 forintot. Ennél azonban sokkalta több terhet levesz a szülők válláról a Hatvani Konzervgyár! Minden tanulót díjmentes tankönyv-, tanszerellátásban részesít.' A szakmunkasjeioltek napi egv forintért étkeznek az üzemi konyhán. Évente 3—1 napos országjáró útra viszik őket, vállalva a kirándulás minden költségét.. S az megint, nem megvetendő, hogy a végzős évfolyam fiataljai a gyártól kapott, ruhában „ballagnak”. s a szocialista brigádok, az idősebb szakmunkások ajándékkal fogadják valamennyit. Versenyre készül Természetesen kár lenne túl komor, színben feltüntet». ni a szakmunkásképzéssel kapcsolartos problémát, mert az esetek többségében mégis olyan ifjakkal állunk szemben, akik szinte hivatásuknak tekintik már most ezt a pályát. Közülük való az ecsédi Menus Márta, aki tulajdonképpen édesanyja örökébe lépett. — Anyám dolgozott itt, 5 hozott be többször magával, s akkor tetszett meg a konzervgyári munka. Pláne kedvet kaptam hozzá, amikor megtudtam, hogy képesítést jelentő bizonyítványhoz juthatok háromésztendei . tanulással. Ez természetesen előny a többiekkel szemben. Gépekhez . kerül tok, jobb órabért kapunk, s* ugyanakkor jobban átlátjuk az egész gyárat, az egész gyár életét. Egyébként hetente három napot elméleti foglalkozással, másik hármat gyakorlati . munkával töltenek a budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézet kihelyezett ta-/ gozatának növendékei. S városunkat éppen Menus • Márta képviseli majd a kora tavaszi taii'-toanjä versenyen, amelyre az ország valamennyi konzervüzeme elküldi legjobbját. Szocialista szerződés Menus Márta küldetése tekintetében igencsak egyhangú a tanárok, szakoktatók bizalma. Miként a gyáriak már évekkel ezelőtt bizalmat előlegeztek a 2-es számú általános iskolának, ahol az elméleti órák jobbára zajlanak. Született aztán egy szocialista szerződés tanintézet és gyár között. amiből inkább az előbbi profitál. Az üzem munkásai sokat dolgoztak például az úttörőcsapat pinceklubjának kialakításán, berendezésén. Sele.it anyagból különböző szemléltető eszközöket készítettek. Legutóbb pedig az egész épület fűtőberendezésének rendbe hozását vállalták. Vagyis ahogyan az eddis lejegyzettekből kitűnik: jó. gyümölcsöző úton jár az emelt szintű szakmunkás- képz.ő iskola a Hatvani Konzervgyárban. Természeténél fogva a jövőnek dolgozik Látványos sikerre rövid távon nem számíthatunk. A munkát azonban mindenképpen folytatni kell. mert a technológiai fejlődés csak képzett, munkásokkal bizto sí tható! egyharmadát a. növényvédő anyagok kötötték le. A IV. ötéves terv során megkétszereződött a felhasznált szerek értéke, ez az ösz- szeg 1975-ben elérte az ötmilliárd forintot. Csaknem ugyanilyen arányban bővült a vegyszerek választéka, idén mintegy 400 anyag és termék közül választhatták ki a termelők a számukra legmegfelelőbbeket. A fejlődést a nemzetközi 'összehasonlítás is jelzi., amennyiben például az egy hektárra fordított növényvédő szerek értéke elérte az évi 19 dollárt, ami a világ- ranglistán a hatodik-hetedik helyet jelenti,. A tervek szerint 1980-ig nagyobb arányban nem növelik a vegyszerekkel védett mezőgazdasági területeket, ellenben, még . hatékonyabban, úgynevezett komplex védekezésre kerül sor a termőterület mintegy háromnegyed részén. (MTI) Wi&i wt wiba I«, Jvat** Iskola a konzervgyárban
