Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-10 / 263. szám

%

'érkezői m 9*8*1 színház épttémn hamarom* befejezik m MBön- acélsoáronyoe tetőszerkezet építését A pozsonyi Priemstav Építőipari Vállalat sze- relSbrtgádja vállalta « 2200 wégyzetméter területű tetőszerkezet szerelését A feszített «cél- sodrony hálóim kerülések m szigetelőanyagok, aszfaltrétegek.

I (MTI fotó: Hadat János tébr&eie — Kfl)

A szovjet knltára mpj4

A Budapesti MÁV Szimfonikusok egri hangversenyéről

A *wrjet kultúra

Keretében a Budapesti MÁV

s/.imfooilawok szombaton este adlak hangversenyt Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Ez alkalommal mert az ünnep a művészek számára mindig kitűnő alkalom is — Sosztakovics muzsikáját szólaltatták meg és Prokofjev III. zongoraversenyét. A két szerző — két világ. Sosztakovics az Ünnepi nyitányt az Októberi Forradalom 37. évfordulójára írta. A fanfárok szinte éreztetik, hogy ennél a muzsikánál, ennél a vidám és lendületes zenei szónoklásnál, is érzi a nép, a nagy közösség jelenlétét a zeneszerző, éppúgy. mint az oratóriumnál, a Dal az erdőről című kompozíció esetében. A téma itt is csaknem köznapi! De mintha az emberek egy nagy majális közben hallgatnák ezt a sokszínű, a fenségest gyakran megszólaltató zenét, amelyben a szándék, az emberi törekvés racionálisnak tűnik. Dolmatovszkij szövege igazi lírai képsor, szinte a mindennapok gondjaiig ereszkedik le. Az úttörők, a felnőttek is arról énekelnek, hogy a sokat szenvedett háza most már egyre szebb lesz, egy nagy kertté válik az ország, a fák lombja között a szerelmes dal búvik meg, mert az életben hinni szép és nemes dolog, hát még a jövőben, amely egyre boldogabb. Sosztakovics a néhol elfogódott költői hangot emeli a valóban magasba, hozzáteszi a muzsika és a hittel teli átélés hangulatait és ettől és így válik a jövőbe kiáltó verses programból valódi élmény, a lelkesedésnek és a lelkesültségnek elsöprő áradata, ahogyan az oratórium fináléjában is hangzik.

Ja egei közönség nagy tstszéssei fogadta a két Soazte- kovics-művet, hiszen csaknem a megismerés élményéi kapta ezen a koncerten: a

■Sosztakovics-muzsika — reméljük — egyre inkább nép- szerűsödö anyag lesz pódiumainkon.

Frokofjer ni. zongoraversenyét valóban * virtuóz ügyességével, kulturáltságával és elementális dinamikájával mutatta be Vlagyimir Krajnyev. A fiatal művész — most alig a harmincon túl — az érett mesterek biztonságával és értésévei tolmácsolta a művet. A technikailag sok bravúrra késztető zongoraverseny tiszta, átlátszó szövésű muzsika. Röpülő és röptető ritmusok peregnek egymás után az extati- kus végső fokozásig. Ez a zenei száguldás az élet, a dal, a tánc és a hangulatok örömét adja a hallgatónak. Itt- ott sajátos színfoltként megjelenik az a bizonyos 6zláv melankólia, de csak annyira, hogy aztán a felszilajodó ritmusok válaszoljanak rá, jókedvvel és minden gátat átszakító lendülettel.

Ezt a zenei anyagot kapta az egri közönség a Budapesti MÁV Szimfonikusoktól. Németh Gyula energikus karmesteri fellépése fegyelmezett muzsikálást eredményezett és nyomát se lehetett érezni a vidéki koncerteken néha észlelhető piknikhangulatnak. Ez ünnep Volt a javából, és az ünnepi muzsika méltóságával.

Az oratórium szólistái Rozsos István és Marczis Demeter operaénekesek voltak. A Budapest Kórus és a rádió gyermekkórusa működött közre, Forrai Miklós és Csá- nyi László jól ismert együttesei.

Az ünnep és • hangverseny élményei értékét nagyban növelte az a nem lényegtelen körülmény, hogy az ünnepi koncert időpontjára elkészült az a hangeMere- K berendezés, amely végre az egri színház színpadát teljes mértékben alkalmassá teszi zenei, főleg kórusrendezvények lebonyolítására. A berendezés kitűnőre vizsgázott. A zenekar hátsóbb alakzatai, a fúvósok „éltek”, a kórus egésze úgy „szólt”, úgy hangzott most már, ahogyan „az a nagy könyvben meg van írva”. Ügy tűnik, ez a helyi teljesítmény, a városi tanács mecénást gesztusa és a lakásépítő szövetkezet kitűnő, gyors munkája is hozzátartozik az ünnep fényesebbé tételéhez.--■»---a

f

jdTkGw)

Beszélgetés Vlagyimir Krajnyev zongoraművésszel

Koncert előtt...

A fekete. fehSt billentyűkön táncol, röpül a keze. Arca rezdüléseivel pillanatról pillanatra követi a muzsika hullámzását. Hangszer és az ember szinte egybeforrott — A zongoránál Vlagyimir Krajnyev, a moszkvai filharmonikusok szólistája, aki a szovjet kultúra napjaira érkezett hazánkba. Egri koncertje előtt találkozott a megye művészklubjának tagjaival Itt kértük meg egy rövid beszélgetésre.

— Az első kérdés e kis bemutató után önkéntelenül adódik: Mikor ült először a zongorához?

— 1950-ben. hatéves koromban. Szüleim a harkovi zeneiskolába írattak be. Először amolyan előkészítőre, képességvizsgálatra jártam, majd egy fél év múlva kellett hangszert választani. Ebbe gyerekként persze kevés beleszólásom volt Édesanyám a zongora mellett aomoii.

— S ma mit szál ehhez a választáshoz?

— Még ha azután máshoz Is lett volna kedvem, mondjuk a hegedűhöz, orgonához, akkor is késő lett volna. De ilyesmiről sző sincs. A zongorát, amelyet nem véletlenül a hangszerek királyának la becéznek, nagyon megszerettem. Úgy érzem, mindent el lehet vele mondani a világról, egyként kifejezhetem vele a szerző és a saját gondolataimat.

— JRfc azok a zeneszerzők. akik önhöz a legközelebb állnak.

— flehéz a választás. Szívesen játszom Muszorgszkijt, Bachot, Soeztakovicsot, a magyarok közül kedvelem Lisztet, Bartókot. De a leg; kedvesebb talán mégis mindig Chopin és Prokofjev volt

— A harkovi zeneiskola után Moszkvába kerüli, tudomásom szerint a konzervatóriumba, ahol Neuhau- se professzor fölvette az osztályába.

— Sokat köszönhetek neki. Nemcsak mint zenepedagógusnak, hanem mint embernek is. Órái mindig eltértek a megszokottól, nemcsak muzsikával/ minden mássí 1 foglalkozott... Mikor a lisz- szaboni zongoraversenyre készültünk, például Nietzet olvasott föl nekem. Azt mondta, ebből is tanulhatok.

— 1964. Lisszabon. Ez már a második nagy versenye volt. Előtte Leedsben második díjat nyert, majd 1970- ben a Csajkovszkij zongoraversenyen első helyezett lett. Azóta pedig járja a világot. Magyarországon is többször megfordult már. Mikor volt itt először?

— 1965-ben Pesten, aztán fölléptem Debrecenben. Pécsett, Szegeden, tavaly nyáron a soproni ünnepi zenei heteken. Most pedig a szovjet művészeti hetek alkalmából • Budapesten. Egerben 'és Kecskemétén koncertezem. Egerben másodízben járok, 73-ban már megismerkedtem a várossal, történelmi múltjával és persze jó borával is.

— Hogy van megelégedve a magyar közönséggel?

— Szeretek a magyar hallgatóknak játszani. Az itteni közönségtől mindig megkapom azt az értő figyelmet, amely hozzásegít ahhoz, hogy minél teljesebben tolmácsoljam a zeneszerző és saját mondanivalómat. Remélem, a kontaktust most is megtalálom.

— Ehhez kívánunk sok sikert.

Németi Zsuzsa

Korniss Dezső hatvani tárlata

Szombaton délelőtt nyílt meg a Hatvány Lajos Múzeumban Korniss Dezső festőművész kiállítása, amelynek anyagát ezúttal az alkotó. 1967—68-ban készített ecsetrajzai képezik. Miklós Pál műtörténész méltatta a nyitó ünnepségen a művész munkásságát, nem fáradó kísérletező kedvét, inajd a Vörös Csillag moziban levetítettek három kisfilmet, amelyek Korniss művészetével kapcsolatosak, s hozzásegítik a nézőt alkotóvilágának jobb megértéséhez.

Az ecsetrajzok, melyeknek csak kis töredékét láthatjuk a tárlaton. Korniss Dezső ,1968 óta tartó legújabb periódusának problémáit is jelzik, s megajándékoznak bennünket egy rendkívül finom, szellemes, gazdag rajzossággal. a művész szánté virtuóz könnyedségű de határozott tan irányított ecsetjátékával.

Természetesen nem köny- nyű az elmélyülés Korniss képi világában, nem köny- nyű a tájékozódás jelrendszerében. Különösen gond ez ott.' ahol a képzőművészeti kultúrának nincs még széles, értő közönsége, fogékony tömegbázisa. Komolyabb sikerre pillanatnyilag talán emiatt nem számíthat a kiállítás Hatvanban, illetve konyákén. Mégsem érdektelen a múzeum vállalkozása. Gazdagítja a helyi kulturális életet, fe alkalmanként olyan szuverén festői világba enged bepillantást, amely nem megállapodott, nincs pontosan felmérhető értéke, viszont funkcionálisan jelzi az utat. amerre a műfaj tart.

Névadóvetélkedő

A megye különböző irodáihoz tartozó névadó csoportok vettek részt azon a vetélkedőn. amelyet pályázat formájában szervezett meg a gyöngyösi Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda. A két elődöntő után november 8-án a legjobb eredményt elért csoportok mérték össze tudásukat.

A névadó műsor előadásáért a rendezéséért a zsűri Pitlik Lászlóné (Gyöngyös, V. sz. iskola). Püspöki Győző (Gyöngyös, III. sz. iskola), Major Endréné (Gyöngyös, VI. sz. iskola), Cseh Béláné (Boconád), Farkas

Andrásné (Tárnáméra), valamint Juhász Andrásné és Baranyi Imre munkáját jutalmazta.

Az ünnepség forgatókönyvéért Dimitrov Pencsóné (Gyöngyös). Szabó Tivadar (Heves), Zemniczky Irén (Gyöngyöstarján), Csörgő Ti- borné (Visznek). Szekeres Jánosáé (Adács), Zsigmond Edömérné (Zagyvaszántó); Károly Andrásné (Eger), Virág Julianna (Nagyréde), Papp Lajosné (Tamaörs), valamint Bágyi Ferencné és Morvay Matlld (Atkár) részesült jutalomban.

Megjelent a Fáklya

A Fáklya most megjelent 21. száma nagy teret szentel a Magyarországon megrendezendő szovjet kultúra napjainak. A hagyományos eseménysorozatra számos művészeti együttes érkezett Magyarországra, s közülük a lap bemutatja a virtuóz tán- nos-énekes-népzenész ZSOK együttest.

Anatolij Loginov elemzi a Nagy Októberi Forradalom nemzetközi hatását, történeIP7S. november 10., héttő

leinformáló erejét.

Folytatódik az SZKP XXV. kongresszusával kapcsolatban indított cikksorozat, amely arról számol be, hogyan várják a jelentős eseményt a szovjet dolgozók. A cikk szerzője ezúttal Viktor Gyunyin, a Kommunyiszt című ideológiai folyóirat szemleírója.

A lap KGST-rovata ismerteti a szovjet—magyar mezőgépipari együttműködés eredményeit és távlatait; az

építőipari együttműködésről szóló összeállításban pedig egyebek között a szovjet lakásépítkezés új törekvéseiről olvashatunk színes, képes beszámolói, ____

H

OLD/ JÁNOS

(Első rém

Délután fél három.

A világos bútorokkal berendezett irodában fullaaztó hőség. A két ventillátor surrogva forog a becsukott ablakok felett. A falak remegnek. Alig ötven méterre, a gyáregység tégla alakú be- hemót üzemcsarnokában a tíztonnás kalapács iszonyú erővel csap le sas ixoó anyagra.

— Valaki nyisson ablakot — mondja az íróasztalnál ülő gyáregységvezető. ősz hajú, jó ötvenes férfi, szeme alatt duzzadt könnyzacskók, fehér pólóing, a csuklóján csillogó arany karóra.

A brigádvezető — alacsony, zömök ember — lép az ablakhoz. Az irodaház előtt tolató mozdony. Vékony. éles hangú sípja szól. A helyiségbe beárad a gyár zaja.

— Talán mégse kellene

nyitva tartani — néz a gyáregységvezetőre Tarpal a fiatal, kezdő üzemmérnök. Ott ül a hosszúkás dohányzóasztal végén, a három fotel egyikén. Szembe vele a főmérnök, bal oldalán a zömök. harmincas brigád vezető. Rátóth.

A főmérnök — még ötvenes» innen, sűrű kefehajú, hosszúkás arc, kék szem, vékony ajkak — idegesen pillant a karórájára.

— Inkább kezdjük — mondja. Finom hófehér zsebkendővel törli homlokát. Megvetően néz az ablakok felett küszködő surrogó ventillátorokra.

— Azt hiszem, röviden végzünk — gyújt rá agyár- egységvezető. — Különben is, ez a rögtönzött összejövetelünk csupán afféle előjáték, no idézőjelbe mondva. Végső soron a vállalati fegyelmi bizottság dönt ebben az ügyben. Igaza van, mérnök úr. kérem, Rátóth élvtárs, csukja be az ablakot. Az ember a saját szavát sem hallja.

A ventillátorok surrogása felerősödik. A falakból arad a hőség. Vakító fénnyel vilii goi a szomszéd üzemcsarnok újonnan lemezeit teteje.

— Tessék, főmérnök elv- társ.

A főmérnök a gyáregység- vezető felé biccent. Bár kisujjában az egész ügy, az asztalon heverő műszaknaplóból olvassa:...

— ... a henger esztergálá- sát Rátóth Imre szocialista brigádja vállalta. Miután Rá1 óthék négvtagú csoportja eddig is kiváló munkát végzett. a gyáregység vezetősége úgy döntött, hogy ezt az erősen kvalifikált munkát rábízza erre a brigádra. A henger határidőre elkészült, a MEO azonban selejtté nyilvánította. Az ok: hat milliméteres eltérés mínuszban, A kár: nyolcvanezer forint.

A hang belesimul a ventillátorok zümmögésébe, a gyáregységvezető kérdően pillant Rátóth felé:

— Nos?

A brigádvezető zömök teste megfeszül a fotelben. Tömzsi, rövid ujjai rátapadnak a karfára:

— Csak azt mondhatom — néz a gyáregységvezetőre —, amit már mondtam. A rajz szerint dolgoztunk. Ügy emlékszem. mintha ma lenne: ötszáztizenöt milliméterről volt szó. Különben itt van Tarpai elvtárs. Kétszer is ellenőrzött. így van?

—■ Felőlem hivatkozhat akárkire — mondja a főmérnök. Hosszúkás arcán verejtékcsepp, a kék szemek hidegen merednek Rátóthra. Hirtelen mozdulattal lekapja a gyáregységvezető asztaláról a csörgő pauszpapírt és Tarpai elé löki. — Tessék, mérnök úr. itt van. ezt a rajzot látta Mert ezen világosan és félreérthetetlenül

ötszőzhuszomegy milliméter az átmérő.

I — Igen — feleli — valóban mintha ez a rajz lenne. De szinte hihetetlen. Magam is úgy emlékszem arra a méretre, amit Rátóth elvtárs mondott.

— Csak nem képzeli, hogy a főmérnök elvtáxs hazudik? Gondolkozzon, mérnök úr. Alig három hónapja van nálunk, az üzemi élet hétköznapjaiból még keveset látott. Lehet, hogy Rátóth szaki szimpatikus magának, de a tények tényék. Itt nyolcvanezer forintról van szó. És ne feledje, a tervezőirodánk egyik csoportvezetője, a főmérnök elvtárs1 felesége készítette ezt a rajzot. A felesége!

A gyáregységvezető for- tisszimóba ívelő hangja váratlanul elhal. Belehull a fojtóan. száraz, meleg, izzadságszagú levegőbe. Sárgakockás zsebkendővel törli a könnyzacskók duzzadó hasát, közben a fiatal üzemmérnököt nézi.

Tarpai elgondolkozva mered a rajzra, amely imitt- amott olajfoltos, ujjnyomokkal tarkított. Agyában az elmúlt hetek képei villannak Rátóth hajol az esztergagép fölé, rövid, tömzsi ujjai között csavarkulcs, mesteri gyorsasággal húz meg egy lazának tűnő csavart.' Azután . kész munka. A méret pontost A rajz, igen a rajz! Miért csak két hét múlva pattan ki a selejt? Érthetetlen!

— Márpedig — mondja Rátóth — akárki készítette a rajzot, azon a rajzon ötszáztizenöt milliméter volt.

(Folytatjuk.)

I

Már a tetőnél tartanak