Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-07 / 262. szám
Á jövő tudatos formálása Élmények, emlékek Csavasiálből A két nép barátságának kiapadhatatlan forrásai vannak... Beszélgetés Schmidt Rezsővel, az IVISZMP Eger Városi Bizottságának első titkárával Eszmecsere Csebokszári párt* és állami vezetőivel 1^1 ostanában, az 1975-ös esztendő és a IV. ötéves terv finisében helyenként némi szorongással gondolnak a jövőre. Erre bizonyos magyarázatot találunk, ha kicsit visszapillantunk a közelmúltra. A vállalatok, a szövetkezetek a legutóbbi két esztendőben is töretlenül fejlődtek, növekvő nye- reséget értek el. Miközben a népgazdaság problémái — a külkereskedelem és a költségvetés egyensúlyi gondjai — halmozódtak. Mert a világgazdasági változások negatív hatásai alig érintették a gazdálkodó egységeket, annál inkább súlytották a népgazdaságot. A viszonylag jómódú vállalatok és szegény államháztartás fura ellentmondását az új tervidőszakban nyilvánvalóan fel kell számolni. ! A jövő iránti aggodalom talán annyiban indokolt, hogy a vállalatok erre a növekvő teherviselésre többnyire még nem készültek fel. Annak ellenére, hogy a megoldás módozatai ismertek. A közgazdasági szabályozó eszközök módosításával növelik majd a termelés, a gazdálkodás költségeit — a világpiaci változásokkal összhangban. S a vállalatok, a szövetkezetek éppen azáltal kényszerülnek hatékonyabb, jobb munkára, hogy költségnövekedéseiket általában nem háríthatják át partnereikre. A mintegy 30 százalékos követelmény növeléshez nem lehet egyik napról a másikra felzárkózni, s így a vállalatok bizonyos része átmenetileg 1976-ban a nyereség és a belőle képzett fejlesztési források csökkenésével számolhat, ' Ezt az átmeneti Időt persze jelentősen le iehet rövidíteni jó felkészüléssel most a középtávú tervezés időszakában. Ott, ahol eleve számolnak a realitásokkal. Ott, ahol nem a múlt fejlődési irányát vetítik mechanikusan előre, hanem a növekvő .gkövetelmények jegyében az irány- és arányváltoztatást, j,8 jövő tudatos formálását .(•tervezik meg öt esztendőre, vagy szükség szerint még hosszabb távra. Derűlátásra, bizakodásra kellő alap, hogy időben — még az idén — lesz törvényerőre emelt új ötéves terve az országnak. S ez a terv a KGST-országokkal sokoldalúan egyeztetett, s nemzetközi egyezményekkel megalapozott. A gazdaság fejlesztését és az életszínvonal emelését irányozza elő, ha némileg szelídebb ütemben is mint az előző, a IV. ötéves terv. Az eddigi, immár csaknem két évtizedes politika töretlenül érvényesül, az 1978—1980-as évek terve az új helyzetben is bizalomra épít és felelősséget sugároz. Népgazdasági méretekben és a vállalatoknál egyaránt a minőségi követelmények kielégítése kíván nagy erőfeszítéseket. A termelésnövekedés mennyiségi előirányzatai például látszólag könnyen teljesíthetők. Ám a gazdasági egyensúly javítása, a termelés összetételének, az értékesítés szerkezetének lényeges átalakítását feltételezi. Nem a hogyan többet, hanem a hogyan jobbat, hogyan mást, korszerűbbet, olcsóbban kérdésre kell mindenekelőtt válaszolni. Más szavakkal: versenyképessé válni a növekvő követelmények közepette — a legigényesebb piacokon is! A tervező fantázia szárnyalásának csak a realitások szabnak határt. A tartalékok rendkívül nagyok, egy részük nyilvánvaló és ismert. De van amit most kell Negyedszázada, hogy létrehozták a megyében a tatarozó és építő vállalatot, két magáncég államosításával. Sok átszervezés, vezetőváltás, különböző nehézségek után küzdötte fel magát ez a kis vállalat egészen addig, hogy ma már Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat néven a megyén kívül is tekintélyt szerzett, s igen je^ lentős a szerepe a terület építőipari feladatainak teljesítésében. Hogy milyen sikerrel végzi munkáját a kollektíva, azt bizonyítják az évről évre elnyert Kiváló vállalat kitüntetések is. Az eltelt 25 év eredményeiről emlékezek meg csütörtökön a vállalat dolgozói az egri Technika Házában tartott ünnepségen, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére és a jubileum alkalmából rendeztek. Az ünnepségen a vendégek között jelen volt Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára, Kovács János, az egri városi pártbizottság titkára, Gubán Dezső, az SZMT elnöke, feltárni, számba venni, tervezni, Az idei évre takarékossági terveket készítettek a gazdálkodó szervezetek, jövőre, s a következő esztendőkben nem < lesz erre szükség. Mert az országos és a helyi ötéves tervező munka szerves része, lényege as ésszerű takarékosság, a tartalékok feltárása, A cél: a meglévő eszközök és. erőforrások jobb hasznosítása. A munkaidőalapok népgazdasági méretekben szinte alig növekednek, a mezőgazdaságban és az iparban pedig kifejezetten csökkennek 1976 —1980-ban. VT alamenmyjünkön múlik T tehát, hogy elért eredményeinket stabilizáljuk, s az életszínvonal további rendszeres emelését megalapozzuk. Érezze hát mindenki a felelősségét saját jobb életéért, az ország gazdasági (egyensúlyi) helyzetének javításáért. És járuljon hozzá ki-ki lehetőségeihez mérten az idei feladatok, a IV. ötéves terv sikeres teljesítésével, a jövő megalapozásával, elképzeléseivel, javaslataival. Kovács József Dorics László megyei főépítész valamint Hajdú Miklós, az Építők Szakszervezetének megyei titkára is. Kovács Mihály, a vállalat pártvezetőségének titkára emlékezett meg az októberi fogadalom évfordulójáról, ez? követően pedig Varga Lajos igazgató szólt arról, milyen úton jutottak a je- lenlegi munkasikerekig, hogyan lett a tatarozó vállalat kétezer munkást foglalkoztató építő szervezet, amely a negyedik ötéves terv során csaknem kétmilliárd forint termelési értéket teljesített. Barta Alajos felszólalásában elismerő hángon méltatta a tanácsi építők munkáját. Büszke lehet ez a kollektíva arra — mondta —, hogy az ország legnagyobb, műszakilag legfejlettebb tanácsi építőipari vállalatánál dolgozik. A tanácsi építők közösségét megyénkben is a legeredményesebben működő építőipari vállalatként tartják számon. Ezt követően került sor a jutalmak átadására. Mint lapunkban is beszámoltunk róla: a közelmúltban baráti látogatást tett a Csuvas Köztársaságban Eger város delegációja. A kint szerzett élményekről, tapasztalatokról Schmidt Rezsővel, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkárával, a delegáció vezetőjével beszélgettünk ... — Mi volt a célja a látó* gatásnak? — Ismeretes, hogy a Csuvas Köztársaság és Heves megye között egyre gyümölcsözőbb testvéri barátság alakult ki. Gondolom, hangsúlyozni sem kell, hogy Cse- bokszári és Eger, vagyis a .két terület fővárosát is ugyanezek az érzések, a barátság megannyi szála köti össze,. Látogatásunknak hármas célja volt: egyrészt viszonozva a csebokszári vezetők egri látogatását, igyekeztünk minél jobban megismerni a köztársaság, Csebokszári dolgozóinak munkáját, másrészt közösen kerestük a kapcsolatok fejlesztésének újabb lehetőségeit, végezetül pedig ez alkalommal adtuk át az Eger város díszpolgára kitüntetést és az erről szóló diplomát =~ amelyet Eger Város Tanácsa adományozott — Konsztantyin Filipovics Jef- remov elvtársnak, a csebok. szári városi pártbizottság első titkárának. — A hármas feladatot hogyan sikerült teljesíteni? — Ügy érezzük, eredményesen és hasznosan. Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy fogadta küldöttségünket I. P. Prokopjev elv- társ, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának első titkára is, akitől nagyon színes, gazdag információt kaptunk a köztársaság múltjáról. jelenéről, a távlati tervekről, célkitűzésekről is. Kinntartőzkodásunk során többször is tanácskoztunk Csebokszári párt- és állami vezetőivel. Jó érzés volt tapasztalni : csuvas barátaink igen nagy érdeklődéssel figyelik megyénk, városunk életét, munkáját, büszkék eredményeinkre, s abban is egyetértettünk, hogy kapcsolataink továbbfejlesztésének szinte megszámlálhatatlan lehetőségei, á két nép barátságának kiapadhatatlan forrásai vannak. Közös feladatnak jelöltük meg, hogy ezeket a lehetőségeket minél hatékonyabban kamatoztasd suk is. Elsősorban olyan kölcsönös látogatásokra gondoltunk, amelyek keretében az azonos szakmabeliek ismernék meg egymás tevékenységét, cserélnék ki gondolataikat. adnának egymásnak ötleteket, javaslatokat . a munkához. A disznó1 sári kitüntetés átadási ünnepségéről csak annvit: rendkívül bensőséges volt. — Hol, merre jártak még a köztársaságban? ■— Többek között meglátogattuk a tanárképző főiskolát, a Lenin Múzeumot, az aggregátorgyárat, a textil- kombinátot, voltunk vidéken, és — szándékosan hagytam a végére — jártunk Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb traktorgyárában is, amelyben a közelmúltban indult meg a termelés. A hatalmas méretű és világszínvonalon dolgozó csebokszári vállalatnál történelmi pillanatnak is részesei voltunk. Az első traktor ott- tartózkodásunk ideje alatt hagyta el a szerelőcsarnokot, s a szerelőkön kívül mi ültünk be elsőnek a vezetőfülkéjébe. A szovjet traktor- gyártás legnagyobb vállalata gyártja az új T—330-as és T—500-as típus jellegű gépeket, amelyeket az ipari, a hidrotechnikai 'létesítmények, az utak építésénél, a talajmunkálatoknál. a csővezetékek fektetésénél és az ásványi kincsek kiaknázásában használnak maid. A csebokszári ipari traktorok • az északi-sarki és a trópusi éghajlati viszonyok között is egyaránt kiválóan vizsgáztak, — ön éveken át mint gazdasági vezető dolgozott. A csuvas üzemekben járva, a termeléssel ismerkedve, milyennek látta a munkahelyeket, a technológiai, a technikai berendezéseket? •— Az üzemek többségében világszínvonalon gyártott gépek termelnek. És nemcsak egy, nemcsak kettő, hanem három műszakban. Modern berendezéseket igen sokoldalúan képzett szakemberek irányítják, a munkaidő munkával telik el, rendkívül ma. gas a munka intenzitása és . termel ékenvsése is. Számos területen tanulhatnánk, illetve tanulhatunk csuvas barátainktól. — Országunk, megyénk lakossága is tudja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a jövő év februárjában tartja kongresszusát. A nagy jelentőségű politikai eseményt munkával készülnek köszöníeni. megünnepelni szerte a Szovjetunióban, így a Csuvas Köztársaságban is. Láthattuk, hallhattuk, tapasztalhattuk: a dolgozók kivétel nélkül presztízst csinálnak munkájukból, vállalásaik teljesítéséből, szívüket, lelkűket odateszik erejükhöz. A verseny egyre fokozódik, egymás után születnek az értékesebbnél értékesebb eredmények. — Az utazás fáradalmait már kipihenték. Az élmények. az emlékek azonban bizonyára felejthetetlenné váltak... — Pontosan így van. És hogy mennyire élő, baráti ez a kapcsolat, arra hadd mondjak el még egy jellemző példát. Megyénk, városunk üzemeiből száznál is többen küldtek személyes üzenetet csuvas. csebokszári ismerőseiknek, i és egy jegyzettömbbe sem fértek bele a vála-' szül küldött jókívánságok. Eavre bővülnek tehát a személyes kaocs'latok. és ahogyan Csuvas1 óban úev ne künk is mindent e1 kell követnünk . annak érdekében, hogy a két nén barátsága tovább erősödjék. Koős Jöngól Két évtizede .járja m. er« dót. Mindennap kikapcsolódást, felüdülést talál a bük. fcösök. a tölgyesek világában. Különös ember, kutatással foglalkozik, műhelye a természet, pontosabban az erdő. Vilcsek János, az Erdésze- ti Tudományos Intézet mát- rafüredi állomásának vezetője, mégis egészen máshol kezdte. Apró gyermekként summás volt. aztán pedig évekig bányász. Az új iránti érdeklődés, a fiatalos len- dület és főleg az a hallatlan szorgalom, amellyel jövőjét alapozta meg — túlsegítette az első nagyobb akadályokon, A kis bükkalji faluból Egerbocsról indult. Édesapja bányász volt, csehiben. Egy alkalommal szerencsétlenül járt. A hátára omlott a szénfal és megsérült a gerince. Emiatt egy évig járóképtelen volt. Vilcsek János ekkor tizenkét évesen, szülei tudta nélkül summáslcgény- nek szegődött a szegedi tanyavilágba. A Holt-Tisza mellett, Szegedgyúlajon dolgozott, a hagymatermelőknek segített. Tizenöt esztendős korában érte a felszabadulás. Akkor állt bányásznak, előbb Szarvaskőbe, majd Egerese- hibe. Mivel fiatalon nem volt szakmája, a szállításnál segédkezett. Napszám tolta a csilléket, dolgozott a furatfejtéseken, meg a vágatok kialakításánál. így ment ez Siárem évig, mert 1949 tavaszán azzal keresték, hogy egyetemre jelölik a Szovjetunióba. — Nagyon meglepődtem a híren — mondja csendesen idézve ifjúkori emlékeit —, mert nem volt csak hat általános iskolám. Gondoltam is, hogyan mehetnék én egyetemre? Mégis biztattak. Kecskemétre mentem kollégiumba, ahol egy év múlva szakérettségit tettem. Bevallom nem bíztam benne, hogy sikerülni fog. a szorgalmam azonban átsegített a vizsgákon. Utána küldtek tizenhatunkat a megyéből egyetemi továbbtanulásra. — Mégis, bányászból, hogyan lett erdész? —• Mint korábban fiatal Bummásnak, nem volt ismeretlen a mezőgazdaság. Agrármérnök szerettem volna lenni, de erdésznek szántak. 'Most utólag negyedszázad távlatába n. nem bántam meg. — Hol tanult? — Messze a Szovjetunióban, az indiai határhoz közeik Ta.skentben. Öt esztendeig voltam ott és vörösdiplomával végeztem. Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki szintén itthonról jött oda és agrárrnérnök lett. 1955 áprilisában friss diplomával hazatérve az Alföldre került. A kisújszállási erdészetnél műszaki vezetőként átállította a termelést* Abban az Időben kezdték az Alföld fásítását. —- Én is közreműködtem benne — idézi régi munkáinak egyikét — Nagyon nehéznek bizonyult, mert a sivár szikeseken ültettünk tölgyet és nyárat. Aztán a Tisza mentén, az ártereken is fásítottunk. Meg kellett küzdeni a nehéz tereppel az újért, hogy a szikes vidéket is erdők díszítsék. Mégis oly sok szépség akadt ebben a kemény munkában. Már ott Kisújszálláson foglalkoztam kutatással. A mindennapi munka kényszerített arra, hogy egyszerűsítsük a nehéz fizikai igénybevételt. Esténként, sokszor éjszakánként azon gondolkoztam, hogyan lehetne helyettesíteni a kézi ásót. Mígnem egy nap, az akkori karcagi gépállomás vezetőivel elhatároztuk, hogy közösen készítünk egy gödörfúró gépet. Bár az egyetemen nem volt a legerősebb oldalam a gépészet, a munkám mégis arra irányította figyelmemet A gödörfúró akkoriban újdonságnak számított Sokan meg is csodálták az ügyes gépet, melyről nem tudták, hogy ez adott indítékot Vilcsek Jánosnak a további tervezéshez, kutatáshoz. Később erdészetvezetőként, majd. a Szolnoki Erdőgazdaság igazgatójaként is tovább folytatta ezt. Sokszor megfordult a gépjavító műhelyben, ahol munkatársaival rendszeresen megvitatta elképzeléseit. — Több mint egy évtized múltán is szívesen gondolok rájuk — említi —, hiszen a gödörfúró után együtt készítettük a suhángkiemelő gépet, aztán az erdőművelő tárcsákat, melyeket mind bevezettünk a munkánk megkönnyítésére. Akkoribein évente négyezer hektár erdőt telepítettünk. 1962-ben jött Mátrafüred- re. Igaz, nem kis nehézségek árán, mert Szolnokról nejn akarták elengedni. Tizenhat- szőr írt felmondólevelet dr. Balassa Gyula miniszterhelyettesnek, míg végre kinevezték az állomás élére. — Hazavágytam Heves megyébe, hogy itt dolgozhassak, itt tölthessem életem hátralevő részét, Füreden csupán egyetlen kutató volt dr. Bánszky Gyula, aki ma már nyugdíjas. Együtt szerveztük újjá az állomást, ő ismertette meg velem a Mátrát és a lejtős területek erdősítését. Ez lett azutan a fő témám. A víz és a pusztító erózió megakadályozására technológiát dolgoztam ki. Tíz munkagépből álló sort alakítottunk ki, melyekkel a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetekben, a magas lejtőkön is eredményesen művelhető az erdő. Jelenleg a telqpite* új módszerének kialakításán dolgozom. Ehhez ugyancsak, gépeket szerkesztünk, a csemeteültetéstől egészen a (tárcsákig. Ezek közül a talajmarókat már ki is próbálták . a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban. Vilcsek János munkáit sokfelé ismerik, hiszen számtalan publikációja jelent meg. Legutóbb egy jugoszláv erdészeti szaklap közölte új módszerét. — Nemrég egy tanulmányt készítettem, melyben 1980-ig kidolgoztam a hazai ei'dő- művelés feladatait. Ez országosan is elfogadásra került, melynek megvalósításában szeretnék közreműködni a következő években. Ezenkívül gyűjtöm az anyagot egy könyv írásához is, amelyben összefoglalom az erdőfelújítással kapcsolatos nemzetközi és hazai eredményeket, Hiánypótló lesz ez a könyv a gyakorlati erdészetnek, amely talán a kandidátusi disszertációm, alapjául is szolgál. — Mennyire elégedett eddigi munkájával? — Soha nem voltak elérhetetlen elképzeléseim. Igyekeztem mindig reális célokat kitűzni magamnak, amelyek képességeimnek is megfelelnek. Örömmel mondhatom, hosv eddig sokat kaptam az élettől, többet, min* amennyit elképzeltem, űav a mvn'-'mhnn mint a c’sa’ed- ban. vagyok elégedett és remélem ez meg is marad. Mcuíusz Káról# 25 éves a tanácsi * építőipari vállalat As erdők búvára
