Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-01 / 257. szám
Vitatkozunk vagy dolgozunk? S okfelé elhangzik időnként a címbeli kérdés. S akik hangoztatják: Bem is akarnak rosszat, hímen arra buzdítanak, hogy Be feleslegesen szócséplés- sei, vitatkozással töltsük az időt, hanem lássunk munkához, tegyük a dolgunkat, mert szóból nem élünk meg. Nem is. De ha már közmondást idézünk, akkor tegyük mellé a másikat is: szóból ért az ember. S így együtt van igaza a kettőnek ■ napi élet gyakorlatában. Azok a jó szándékú művezetők, hivatalfőnökök, vagy mások, akik a munka valamilyen posztján irányítanak, érthetően nem veszik jó néven, ha egy-egy feladat kiadásakor beosztottjaik azt vitatgatják, kell-e, szükség van-e rá, miért így és miért nem úgy csináljuk. Ilyenkor aztán könnyen kicsúszik a szájon, hogy „emberek”, vita tkozga tunk hát, vagy dolgozunk?” S valószínűleg — ha a munka fontosságát, sürgősségét tekintjük —•, jogosan is hangzik el ez a felszólító erejű kérdés, ám föltevői alighanem elfeledkeztek egy másik, hasonlóan, lényeges valamiről. Arról, hogy megfelelően előkészítették-e a munkát, kellően megmagyarázták-e az embereknek, kellően fölhívták-e a figyelmüket rá, hogy miért kell tenniük. A munkájukat szerető emberek — s mégiscsak óta vannak többségben. — szeretik tudni egy-egy feladat nagyobb összefüggéseit is, szeretik tudni, mihez járuljanak hozzá munkájukkal, vagy miért, kell nagyobb ütemet diktálni egy-egy munkafolyamat. bevégzéséhez. Ezért kell, hogy k jó vezető — ha kell — vitatkozzék is esetenként, no persze, csak addig, amíg nem megy ez a tennivalók rovására, s nem halogathatja végül is magukat a teendőket. Ha tágabb értelemben nézünk, akkor tulajdonképpen ez a kérdés ei sem hangozhat olyan helyen, ahol már eleve folyamatos a dolgozók tájékoztatása, beleszólásának megfelelő érvényesülése a vállalat, a munkahely dolgaiba. Ahol tehát megfelelőek a munkahelyi demokrácia feltételei az adott szinten és az adott fórumokon. Ám még akkor se gondoljuk azt, hogy minden esetben, minden kérdésben, mindenki egyetértését el lehet nyerni akár a legszélesebb körű tájékoztatással is. Túlságosan egyszerű és mechanikus felfogás lenne ez. A tájékoztatással mindenképpen párosulnia kell az elvszerű meggyőzésnek, esetenként — a téma természetétől függően is — a politikai vitának. Nemcsak a vezetők feladata ez, hanem valójában minden felvilágosult dolgozóé, de a kommunistáké mindenképpen. Sőt, az efféle vita még a párton belül, egyes alapszervezetekben is előfordulhat, hiszen azzal, hogy valaki párttag lett, még nem alakult át egyik napról a másikra, s nem föltétlenül ért meg mindent, sőt nem föltétlenül ért egyet mindennel. Meg kell adnunk a lehetőségét annak, hogy őszintén kifejtse véleményét a taggyűlésen, a pártcsoportban vagy megfelelő helyen, még akkor is, ha esetleg téved bizonyos dolgokban. Még mindig jobb, hasznosabb a jóhiszemű tévedés, mint a kétkedő hallgatás, visszahúzódás. A téves nézeteket viszont nyilvánvalóan mind a pártéletben, mind a napi életünkben, munkahelyen vagy egyebütt a. politikai meggyőződéssel, a pártszerű vitával kell — mint mondani szokás — a helyére tenni, vagyis eloszlatni. Pontos eleme a vita a pórtéléinek. Miért is félnénk tőle? Annyira fontos, hogy igazán magasabb rendű pártegység többnyire csak a pártszerű, meggyőző vita után jön létre. Mikor mindenki őszintén, tudatosan ért egyet a határozattal, vagy intézkedéssel. Ez a megalapozott cselekvési egység kiindulópontja. Vitatkozzunk hát úton-út- félen? Változtassuk az országot egyetlen nagy Hyde- parkká? — talán ilyen kérdés is elhangzik mindezekre. Korántsem, mivel ennek is megvannak a maga határai. Noha nagy türelem és gyakran hosszas meggyőzés kell egy-egy jóhiszemű téves nézet, felfogás eloszlatására, mégsem tartható az időtlen huzavona, amikor már a többség kialakította a maga helyes és főként tettekre serkentő véleményét. Ezenfelül gondolnunk kell arra, hogy nem tűrhetjük el mindenféle nézet felelőtlen hangoztatását. Nem dorongoljuk ugyan le a más nézetet vallók véleményét, de a felelőtlen hangoskodókkal, ellenséges, káros nézetek hangozta- tóival, a pusmogókkal szemben a felelősségre vonásnak lehet csak helye. S ez megint csak nem egyedül a vezetők dolga —, hanem a kommunisták kötelessége is. A vita szerves része mindennapjainknak, elengedhetetlen és elkerülhetetlen is. De csak a kiindulópont és eszköz: a még jobb — még tudatosabb — még hatékonyabb munka eszköze. Azért van ró szükség, hogy még eredményesebben dolgozhassunk. Igaza volt-e hát annak a művezetőnek, aki ingerülten szólt rá a tétovázó, kérdezgető beosztottjára: vitatkozzunk, vagy dolgozzunk? A választ a konkrét helyzet ismerete dönthetné el, de általában bizonyára nem volt igaza. Mert mesterséges ellentétpár ez, hiszen mindkettőre szükség van, csakhogy dialektikus egységben kell érvényesülniük. Ezért hát a címbeli kérdés kötőszavát megváltoztatva, tegyük át fölszólító mondatba. s így alkalmazzuk együtt a kettőt: itatkozzunk és dolgozzunk! Lőkös Zoltán W Étkezés - tsz-módra r Seenmi rendkívüli nincs benne. Képzeljünk el egy éttermet, mint rendesen, képzeljünk el egy hiánytalanul felszerelt konyhát, mint rendesen, képzeljünk el egy konyhafőnököt és mellé még három beosztottat, mint rendesen — és máris együtt a kép. Ez a detki Magyar—Bolgár Barátság Tsz üzemi konyhájaMint rendesen? Mint minden más mezőgazdasági termelőszövetkezetben? Ezt állítani túlzás lenne, de fehér hollónak feltüntetni a det- kiek vállalkozását, az is a realitástól való elrugaszkodást jelentené. Tehát? Mondjuk úgy: most máraz egyesült tsz is létrehozta a maga üzemi konyháját. Amikor azt mondtam a tsz elnökének, Szabó Imrének, hogy szeretném a véleményét hallani árról, hogyan főznek a szövetkezet üzemi konyháján. ezt válaszolta: — Menjünk, győződjünk meg róla személyesen. Amíg a tsz-irodától elballagtunk az étteremig, útközben jó néhány irodistával találkoztunk. Meg kellett tőlük kérdezni, hogyan ízlett az ebéd. Csak jókat mondtak, ki így, ki úgy fogalmazta meg az elismerését. Mindegyikük gyakorló háziasszony is' otthon, tehát a megelégedettségüknek kellő súlya van. — Soha. rosszabb ve legyen! — vágta rá egyikük. Aznap tarhonyas krumpli- levest, rizzsel körített párizsi szeletet és . vegyes befőttet adtak ebédre. —- Mennyit fizetnek egy ebédért? — Tíz forintot. De ennyit megér. Az elnök még hozzátette, hogy az anyagnormát személyenként tíz forintban állapították meg. tehát a többi költséget a tsz téríti meg. Összesen négyszáz szegélynek tudnak főzni, ami mee is jelenti, hogy a balar- kmt, a földeken kint, dolgozóknak is itt készítik el az ebédet. Autókra rakják, és a kijelölt étkezési helyekre szállítják. Az étkészletet és az evőeszközöket mindenki megkapja, azt magával viszi, ő maga tartja azokat rendben. Valamennyi tányéron rajta van a tsz emblémája, ahogy még a papírszalvétáról sem hiányzik. o o o o — A tar namér ai építőipari szövetkezet csinálta meg az épületet, összesen ötmillióba került nekünk, mire használatba tudtuk venni. Annak a gondolatat, hogy jó volna üzemi étkezdét csinálni, már évekkel ezelőtt ízlelgettük. Valamikor állt itt egy ház, még a hajdani gépállomás dolgozóinak adott otthont. Azt megvettük, lebontottuk, a helyére emeltük az üzemi éttermet. Ez történt. Képzeljünk el egy nagyon modern külsejű, és minden sallangtól mentes, de mutatós építményt. Ehhez tegyük hozzá a szintén modern, sima vonalú bútorzatot és a korszerű gépeket, amelyek mind a megfelelő helyen vannak — ahogy az a „nagy könyvben meg van írva”. Akár egy magára sokat adó város is megirigyelhetné az egészet. Ez áll. Defken, hog.t az egyesült tsz tagságának az étkeztetését biztosítsa. Nem ördöngösség, de nem is bagatell dolog. o o o o Az éttermet néhány nappal ezelőtt nyitották meg. Még alig van gyakorlata az üzemeltetésében a konyhafőnöknek, Saiga Gyulának, aki az egri Park Szállóból jött Detkre, mert a szomszéd községbe való. és itt majdnem otthon van. A helyettese, Csesznok Gézáné már tizenhat, évet. töltött különböző konyhákban, napközikben. ő a gyakorlatban szerzett képesítést. Kitűnő segítséget találtak Molnár Istvannéban és Guraz Ferencijében, akik olyan lelkiismeretesen dolgoznak itt is, mintha otthon a saját háztartásukat vezetnék. Családi vállalkozás ez a detki üzemi étterem, ha arra gondolunk, hogy az egyesült tsz egy nagy/ családba fogja össze az embereket. A családban pedig úgy szokás, hogy minden tagjáról gondoskodni illik, a legmesszebbmenőkig. Ez tapasztalható az egyesült tsz-ben is. (gmf) SOK-SOK esztendővel ezelőtt, pontosan 1949-ben Horn Artúr akadémikus közzétett egy elképzelést, amelyben — már ekkor! — a vegyes hasznosítású szarvasmarha-tartás és -tenyésztés ellen lépett fel több szakemberrel együtt. Ez az elképzelés zári: kapukra, mondjuk ki nyíltan, süket fülekre talált. Azóta az idő sokszorosan igazolta a visszautasított elképzelés helyességét. Azok az országok, ahol idejében felismerték, hogy nem lehet egy tehénről két bőrt lenyúzni, tejet és húst gazdaságo-, san termelni ugyanazzal a fajtával, messze megelőztek bennünket. Magyarországon az utóbbi tíz év során kilenc százalékkal' csökkent az előállított tej mennyisége — az utolsó esztendő kivételével a tendencia alól —, s a tehenen- kenti hozam 2500 liter körül alakult. Hollandiai adatok 4400, a dániaiak 4200 liter fölötti átlagos tejtermelésről számolnak be évente. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha már 1949-ben hallgatunk az okos szóra. Tény 'azonban, hogy hazánkban is megindult a szakosodás. Ez sem járt csata-, ro/ások nélkül. Először le kellett, és van még jó néhány hely, nta y, «bel 1c Még többre képesek Számvetés a Finomszerelvénygyárban A KÖZPONTI Bizottság 1974. december 5-i határozatának helyi végrehajtását értékelte legutóbbi ülésén a párt üzemi végrehajtó bizottsága az egri Finomszerelvénygyárban. A munka eredményeit értékelő ,valamint a feladatokat értékelő jelentésekből egyebek mellett kiderült: a határozat alapján előbb az 1975. évi vállalati tervet módosították a megváltozott körülményekhez, a népgazdaság igényeihez, majd az üzemekben széles körű veszteségfeltáró felmérést végeztek, amelynek eredményeire alapozva új intézkedési tervet dolgoztak ki a termelés gazdaságosságának fokozására, az ésszerű anyag- és energiacsökkentés érdekében. Közben a szocialista brigádok, az üzemek dolgozói is felülvizsgálták korábbi felajánlásaikat, a versenymozgalom középpontjába a KB, valamint a megyei pártbizottság határozataiból adódó legfontosabb gazdasági és politikai feladatok eredményes megvalósítását állították. A megváltozott követelményeket, célkitűzéseket termelési tanácskozásokon, brigád- és üzemi gyűléseken beszélték meg a dolgozókkal, akik sok ötletet, javaslatot is adtak a gazdaságosság fokozásához, az anyag- és energiatakarékossággal, valamint a fegyelem erősítésével kapcsolatosan is. MÁK BEBIZONYOSODOTT: az új tervek reálisak voltak, a magasabb színvonalon szervezett és irányított munka eredményeként az év nyolc hónapja alatt a vállalati termelés, és az árbevétel növekedésének üteme a tervezettnél is m.aga. sabb, sőt meghaladja a népgazdasági és a minisztériumi átlagot is. A gyártmányszerközet tervszerű átalakítása során jelentősen növelték a nagyobb jövedelmezőségű termékek — pneumatikus elemek — gyártását, és ezzel egyidőben a tavalyi 42,6 százalékról 37,6 százalékra csökkentették az átlagosnál kedvezőtlenebb jövedelmet biztosító gyártmányok termelését. Az év első negyedévében ugyan még nem sikerült, de a második és a harmadik negyedév folyamán csaknem 37 millió forinttal csökkentették készleteiket, az importanyagok ésszerű felhasználásával, valamint ezek hazai gyártmányú alapanyagokkal- történő helyettesítésével is több millió forintot takarítottak meg. / / A belső tartalékok feltárására és hasznosítására is megkülönböztetett figyelmet fordítottak a vállalatnál. Mindenekelőtt új alapokra helyezték a munkaerő-gazdálkodást. A határozott, a következetesen végrehajtott intézkedések eredménye: a munkáslétszám 1,1 százalékos emelkedésé mellett 1.7 százalékkal csökkentették az alkalmazottak számát. A gondok, valamint a tennivalók között említette ugyanakkor a végrehajtó bizottság jelentése, hogy a munkaidő-kihasználás területén még mindig gazdag tartalékai vannak a vállalatnak. Ma is gyakran látni csellengő dolgozókat pz üzemben, sokan késnek, sokan korábban hagyják abba a munkát, és fölöttébb rendkívül sokan kérnek és kapnak kilépőt a műszakokból különböző magánügyek1 intézésére. Mint közismert: megyénk egyik legnagyobb exportáló vállalata a Finomszerelvény- gyár. A népgazdaságnak, de a vállalatnak sem mindegy, hogy ez irányú tevékenységét milyen eredményességgel végzi. Nos, — mint a végrehajtó bizottság jelentéséből is megtudhattuk — a helyzet a következő: a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva az idén 10 százalékkal növelte exportját a gyár. Az viszont már kedvezőtlen, hogy az év első háromnegyed évében mintegy 11 millió forinttal csökkent dollárviszonylatú exportjánálc árbevétele. a 'csökkenés főbb okai a következők: egyrészt a vállalat kooperációs partnerei is — a svéd Mecman, a nyugatnémet Liebfried — értékesítési problémákkal küzdenek, és nagy készleteikre hivatkozva nem a tervezettnek megfelelő i n dőlést adtak a vállalatnak, másrészt csökkent a dollárral fizető kereslet az olajszabályzók iránt. Végezetül azt sem titkolják a vállalatnál, hogy a háztartási hűtőgép-kompresszorokat többször érte jogos minőségi kifogás is áz idén. Többek között ezért is döntöttek úgy a vállalat vezetői, hogy egyrészt igen gyox'san és számottevően javítják termékeik minőségét, és még határozottabb, céltudatosabb piackutatással, aktívabb kereskedelmi politikával stabilizálják tőkés piacaikat, kon- kurrenciaképes termékekkel igyekeznek újabb tőkés partnereket szerezni. A célkitűzések megvalósításához biztosítják, illetve máris biztosították az üzemekben a műszaki, tárgyi és személyi feltételeket is. Ami mindenképpen biztató: a vállalatnál nemcsak az eredményeknek örülnek, hanem ismerik gondjaikat, fogyatékosságaikat, s a dolgozók véleményét felhasználva döntöttek a tennivalókban is. Teljes az egyetértés abban is: a politikai, a társadalmi szervezeteknek, de főként a pártalapszervezeteknek is többet kell tenniük a hatékonyabb munka, a vezetés színvonalának növelése, a fegyelem erősítése érdekében. Elsősorban a pártalapszervezeteknek, a kommunistáknak kell jobban tudatosítaniuk a dolgozók között, hogy a gyorsabb fejlődés alapja a gazdálkodás tartalékainak'hasznosítása, a hatékonyság fokozása, a fegyelmezettebb munka. HA MINDEN TERÜLETEN nem is sikerült, az éves elképzeléseket maradéktalanul megvalósítani a vállalatnál, de eddigi munkájuk mégis dicséretesnek mondható. Az is igaz ugyanakkor, hogy többre is képes ez a kollektíva. 1 És hogy ez a több mikor „jön ki”, és hogyan kamatozik, azért nemcsak a vállalat gazdasági vezetői, nemcsak a kommunisták felelősek, hanem az egri Finomszerel- vénygyár egész kollektívája is, K. J. Szent tehenek kell győzni a szemlélet barikádjait, amelyek nosztalgikus védőbástyaként magasodnak a jó öreg magyar tarka körül. A komolyabb ösz_ szecsapásokat és nagyobb veszteségeket azok az ütközetek jelentették, amikor a szakosodáson belül dúlt a front. Merre szakosodni ? Húsra vagy tejre? Ez itt a kérdés. És ezt a kérdést gyakran a legilletékesebbek sem tudták azonnal eldönteni. így történhetett meg például, hogy nfem egy termelőszövetkezet,, amely már elkészítette a tejre való szakosodás tervéi- sőt nem csupán a tervet, hanem a gyakorlati megvalósítást is kitűzte, kénytelen volt takaródót fu.f- ni, és új offenzíva taktikáját kidolgozni, mert megjött az új „hadászati terv”: húsra kell szakosodni. Így fordulhatott elő, hogy már állt a tej ház egy-egy termelőszövetkezetben, például Bodonyban, amikor át kellett alakítani szociális épületté. Így fordulhatott elő, hogy a csaknem milliós értékű gépi berendezések késése, valóságos ajándék volt a termelőszövetkezett t rk, mert különben mit csinálták volna velük egy olyan üzemben, ahol nincs tej. HÁBORÚBAN fogynak a tehenek. Most nem fogynak, mert úgy tűnik, az annyira áhított béke végre megérkezett. Most több tehén van. Több mint amennyi kellene. Mármint meddő tehén. A megyei állománynak például 4.6 százaléka, körülbelül 750 tehén meddő. Sok meddő tehén van például Bodonyban, Ecséden, Sarudon és sok volt Istenmezején is. Ezek azok a tehenek, amelyek valahogy megmaradtak a csata ide-oda hullámzásában, de nem lehet mindent erre a váltakozó kimenetelű háborúra fogni, amely reméljük, egyszer s mindenkorra veget ért. Olyan kötöttségek nehezítik a gazdasagok kezét, mint például a szigorúan megszabott vágási keret. Rengeteg utánajárás, sokszor kerülő út kell ahhoz, hogy egy gazdaság megszabaduljon a gazdaságtalan, valójában semmire nem való meddő tehéntől. Fennálló és létező ok az is, hogy az állami támogatás kellő differenciálatlanságát, kihasználva, a termelőszö- Metkezetek meg, hasznot -tau» hatnak a meddő szent tehénből. Hússzakosításnál mgr egyértelműen a borjú a produktum, itt tehát mem lehet játszani a szent tehenekkel. Ha már ennél a problémánál tartunk, meg kell azt is említeni, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel is gondok jelentkeznek. Van olyan inszeminálási jelentés, amely 41,2 százalékos eredményről ad szádot. Igaz, ' ez túlságosan szakmai kérdésnek hangzik, így csak a számok összehasonlító erejével kívánunk képet adni arról, hogy ez a 41,2 százalék mii jelent, ha általában a vemhesülést 80—82 százalékos aránnyal vehetjük normálisnak. Ezek már kisebb ütközetek, kisebb gondok, amelyek akkor jelentkeznek, ha beköszöntött a szarvasmarhaháborúban a béke. HA BÉKE VAN, akkor viszont nem szabad áldozatokat termelni. Mert jelet esetben az a meddő szent te hén az áldozat, amelyik élv marad és nem kerül a' vágóhídra. Szigethy András aeSé, -SfflWänter L. wamtavt
