Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
f Az egy esztendő lejár Rendezték és valahogy még sincs rendben. Születtek szigorú hangú minisztériumi állásfoglalások, mindegyik .a használó fél érdekét védi a gyártóval, a készítővel szemben, mégis gyakran úgy érzi a legérdekesebb, a fogyasztó, hogy vele senki sem törődik; őt senki 6em veszi komolyan. A garanciális javításokról van szó. ★-— Mintha arra menne ki ■Binden, hogy majd csak belefárad a lakástulajdonos az utánjárásba, és akkor lemond inkább a garanciális hibák kijavításáról — halljuk Markovity Istvánnak, a gyöngyösi 4-es sz. lakásfenntartó szövetkezet elnöké- ! nek a véleményét. — Ipari tanulókkal végeztetik el a munkát. Mit ér az ilyen szakmai hozzáértés, még ha a mester felügyelete alatt folyik is a javítás? — mondta Hegedűs Viktor, a Mérges u. 2. sz. VI. emelet. . 39-« lakás tulajdonosa. — Mi nem kérünk semmiféle garanciális javítást — közli az 1. emelet 6-ból Schwarzenberg József. — Keni azért, mintha nem volna mit megcsinálni, de inkább maradjon így, minthogy el kelljen viselnünk a javítással járó sok-sok kényelmetlenséget. Majd rrri kijavíttatjuk például a tapétát néhány év múlva, addig' így is megfelel — Az ember nem győz bősKzankodni — és egy cseppet sem rejti véka alá véleményét Mező Ferenc. a VII. emelet 41. sz. lakásban —, hogy ugyanazt a munkál háromszor csinálták, mire jó lett, háromszor szedték szét a konyhában a szel- lőztetőt, mert ugyanoda építették be az esővízelvezető csatornát is és az egész ház beázott az eredeti rossz szerelés miatt egészen az V. emeletig. Micsoda munka ez? A megjegyzéseket, észrevételeket lehetne még sorolni, gyűjthettünk belőlük elegét a lakóktól, a lakástulajdonosoktól, akik a gyöngyösi Mérges u. 2. sz.' alatti tanácsi ‘ értékesítésű lakást megvették. A műszaki átadás éppen egy évvel ezelőtt zajlott le, tehát a garanciális egy év már itt van a sarkukban. ★ — összesen tizenkét emberem van a garanciális javítások elvégzésére — válaszolta kérdésünkre Bozóki István, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat gyöngyösi főmérnökségének üzemvezetője. — Ha szükség van rá, akkor tudok kérni munkásokat a különböző szakmákból is. Ilyen feladatokat már tizenöt eve végzek, elegendő tapasztalatom van, és azt is ki merem jelenteni, hogy az utóbbi öt év során sokat fejlődött a vállalat munkája minőség szempontjából. Vagyis csökken a garanciális hibák szá— Véleménye szerint milyen feszültségek keletkeznek a garanciális munkák-, kai kapcsolatban? — A lakók, a lakástulajdonosok sokszor türelmetlenek. Sokszor olyan igényeket is megneveznek. amik nem sorolhatók- a garanciális munkák közé. Ha olyan1 hibáról van szó. aminek’ javítása nem tűr halasztást mint a vízvezeték vagy fűtés, akkor mi azonnal megyünk. Egyébként pedig be - kell tartanunk bizonyos technológiai sorrendet, nem tud minden szakma egyszerre dolgozni a lakásban, de még azt sem tudjuk biztosítani, hogy az egymást követő napokon, folyamatosan végezzük él a szavatossági .munkákat. ★ A lift, az egy külön téma. A Ganz-MÁVAG „asztala”, és olykor ehhez az asztalhoz nagyon . nehéz „fel-- szolgálót” találni. . A. leg-, frissebb eset: a szóban forgó Mérges u. 2. sz. alatti' kis ■toronyházban már nyolc • napja rossz volt a lift ott-- jártunk Időpontjában. Előfordul az is hogy a «sereiők dolguk végeztével elmennek, és egy óra múlva a lift megint leáll. — Két épületben a garanciális év leteltével kulcsokat adtunk a lifthez — magyarázza Markovity István, a lakásszövetkezet elnöke — és azóta szinte semmi baj nincs a liftekkel. A gyerekek nem használhatják játéknak, az utcáról nem jöhetnek be liftezni, és még az áram fogyasztás is csökkent, éppen amiatt, hogy megszűnt a fölösleges liftez- getés. Bizony, előfordul, hogy a lakástulajdonosok túlterhelik a liftet, a fékező és indító automatikákat, az ajtók nyitó és záró szerkezetét erőltetik, tehát elrontják. Aztán jön a türelmetlenség, hogy megint miért rossz már a lift? Amíg a garancia Meje tart, addig legfeljebb a szerelők jönnek késve,..napokkal a hiba bekövetkezése, után, olykor még egy hét sem elég nekik ahhoz, hogy Pestről Gyöngyösre leérjenek. De van karbantartásuk Is a lifteknek. Havonta egyszer le kell zsírozni azokat, meg kell húzni a csavarokat, és ezért liftenként kétezer forintot fizet a lakásfenntartó szövetkezet a Ganz-MÁ- VAG-nak. Négy lift = nyolcezer forint. Ha alkalmaznának egy liftszerelőt, mondjuk havi 3000-ért, még mindig ők járnának jobban, hiszen ez a szerelő a renitens- kedő lifteket is rendbe hozhatná. ★ A városi tanács elnökétől, Berényi Józseftől kértünk véleményt a garanciális munkákról. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek össze saját szakosztályuk útján és a lakossági bejelentések alapján? — A tanácsi építőiparral és az építőipari szövetkezette] kapcsolatban semmi gondunk nincs. Az állami építőipari vállaláttál még pereskednünk is kell a garanciális munkák, miatt. A realitáshoz az is hozzátartozik, hogy kijelentsük: az utóbbi években tapasztalunk ugyan javulást a munkák minőségében. de a garanciális javítások elvégzésének elhúzódása, az ezekkel együtt járó kellemetlenségek, a lakosságban rossz hangulatot szülnek. Miért nem lehet hibátlanul vagy legalábbis majdnem hibátlanul elvégezni az eredeti építkezési, szerelési munkákat, miért kell a garanciális javításokra annyi időt rászánni éppen a sok hiányosság miatt? Tapasztalatunk, hogy nagyon sok . vtta származik a szavatossági munkák elodázásából, amit nehéz megma- .gyarázni, hiszen ezeknek a feladatoknak az elvégzése az építőknek a kötelességük. Van még olyan épület is, amelynek garanciális munkái körül még mindig folyik a vita, pedig az állami építőipari válalat azokat a lakásokat még 1970-ben átadta. Az Erőmű utca 2—12. «z. nyolcvannégy lakásáról van szó. A kapott kép nem nyújt valami szívderítő látványt. Marad a kérdés: valamiféle ellenfelek állnak-e szemben egymással, amikor a szavatossági teendők ellátása kerül terítékre? Mert az eddigiek alapján így látszik. így tetszik. Mintha az egyik oldalon a lakó, a lakástulajdonos védené a saját érdekeit, ami a „jó” a .kifogástalan” lakas fogalmába sűríthető össze, míg a másik oldalon ott lenne az építő, a kivitelező vállalat, amelynek az a célja, hogy minél kevesebb ..ingyen” munkát, garanciális javítást kelljen elvégeznie. Pétiig az építő vállalat nem tests szívességet a lakónak a ' rftegrendelőnék a szavatossági hibák elhárításával. Hiszen ő a pénzt a jól végzett és jó minőségű munkáért kapja meg és veszi fel, nem pedig úgy, hogy: „ez a munka bizony nem ér annyit, mintamenynyire kalkulálták a tervezéskor, tehát számoljuk el — mondjuk — harmadosztályú minőségben.” Ki látott már és ki hallott már ilyet? Mondjuk ki: a kötelesség a legelemibb tennivaló. Ha jól meggondoljuk, a kötelesség elvégzéséért / még „köszönöm” sem jár, legfeljebb udvariasságból. A kötelesség elvégzését forintokkal állapítjuk meg. A kiszabott munka elvégzése pedig — kötelesség. G. Molnár Ferenc ma. A szemhéj festék vándorú' ;a Az áruházi vásárlásaim során nem egy alkalommal éreztem már magam kellemetlenül, mert észrevettem, hogy figyelnek. S fürkésző tekintetek követték a többi vásárló mozdulatait is. Bevallom, egy ideig bosszantott a dolog, aztán rájöttem, t hogy az önkiszolgálók ke- ' reskedői nem jószántukból „leselkednek”, hanem az olyan emberek miatt, mint amilyenekről az alábbiakban is szó esik. Ki nem volt már tanúja • olyan jelenetnek, amikor az üzlet néhány dolgozója csendben és illedelmesen felszólított egy éppen távozni készülő vásárlót, hogy szíveskedjék befáradni velük az irodába... — Mit képzelnek! Én becsületes ember vagyok! Csak nem tételezik fel rólam, hogy egy üveg konyakért, vagy egy doboz cigarettáért a vásárra viszem a bőrömet? — áradt ilyenkor a magas cét is megszégyenítő hangon a reagálás és a kioktatás, hogy a pénztártól való távozás után ó sem fogad el reklamációt! S ahogy a zakó zsebéből, a kézitáska aljából, rekeszéből előkerülnek a ki nem fizetett áruk, úgy változik át hebegéssé-habogássá ez a hang. Aztán könyörgővé, ígérgetővé: kifizet mindent, még a dupláját is az ellopott áruk értékének, csak engedjék el, ne csináljanak belőle ügyet. — Kisül a szemem, ka megtudják « munkahelyemen! — Akkor miért tette? Eny- nyire szüksége volt erre a filléres dologra? Általában mély csend a ▼álasz. Egy zsömle, 10 deka szalámival Az áruházi tolvajok doyenje — lám, már ilyen is van — egy egyetemista diák, aki évekig dézsmálta az egyik fővárosi ABC-áruház készletét. A fiatalember minden reggel betért a kedvenc üzletébe, hogy megvegye a szokásos egy doboz Fecskéjét, gyufával. Ahogy végigsétált az árukkal tömött, magas polcok között, leemelt a hűtőpolcról tíz deka felvágottat, odébb egy zsömlét és — megreggelizett. Nyugodtan, mintha csak rágógumit rágott volna ... Aztán beállt a sorba és fizetett: — Öt ötven, meg a gyufa — diktálta rendszeresen a pénztárosnönek, amíg le nem bukott. Ami az ötletességet illeti, nem sokkal maradt le a diák mögött az egri J. Frigy esné nyugdíjas sem. Az idős asszony rendszei-es vásárlója volt a színházzal majdnem átellenben levő ÁBC-áruháznak. És bizonyára rendszeres tolvaja is, mert mindig ugyanazzal a sporttáskával érkezett a „beszerző” kőrútjára, amelyikkel végül is rajtakapták. A dupla falú szatyorban ugyanis a kifizetett árukon kívül ott lapult még egy üveg unicum, két negyedkilós Omnia kávé és néhány apróság — 120 forint 50 fillér értékben... — Miért tette? A válasz mély csend. Nipp — kéiezerért Kihúzhatja magát a porcelánipar, csak úgy viszik a nippeket. Igaz, dugva viszik, eldugva, hogy a pénztáros ne lássa. De nem mindig sikerül ... Mint ahogy nem ment az „üzlet” a szihalmi P. Miklósáénak sem, bár ő bízott az ügyességében. Füzesabonyban, a vasútállomással szembeni ÁBC-ben azonban rajtavesztett. Az a 85 forintos nipp volt az oka mindennek, mert meglátni, megszeretni és eltenni — egy pillanat műve. Pirulni érte, már sokkal tovább tart.., Már csak azért is, mert az augusztusban elkövetett lopásról hírt kapott a szihalmi községi tanács is. Hogy a nippimádó asszonyt mennyire büntették meg, arról nincs tudomásuk az üzlet dolgozóinak. Igaz, a visz- szajelzés nem kötelező, de két sort azért megérdemelne az ügy! Mint ahogy megérdemelt egy bírósági tárgyalást a másik füzesabonyi nippra- jongó, F. György ügye. Hírlik ugyap, hogy az illető nem volt valami művészetkedvelő, csakhát egy ilyen kecses, lágy vonalú porcelánfigurával a zsebében bukott le. Bizonyára azóta is péntek tizenharmadikaként tartja számon azt a napot, hiszen — mint visszaeső bűnözőt — kétezer forintra büntették! Drága imádat volt, mert ha megveszi az apró figurát, mindössze 122 forintot kellett volna fizetnie ... Szünetbeu nadrágot délután pulcsit A kriminálpszichológusok egy alkalommal megvizsgálták, hogy kikből kerülnek ki az áruházi tolvajok. A legnagyobb meglepetésre kiderült, hogy a „megtévedtek” többsége jómódú, meglett korú nő és férfi. És diák, közép- vagy főiskolás tanuló. Egy eset a sok közül: a nagyszünetben átszaladt az ÁFÉSZ-áruházba két diáklány. Az egyik falazott, a másik ellopott egy nadrágot. A siker felbuzdította őket — s mivel a nadrág semmit sem ér pulóver nélkül —, délután a Centrum Áruházban próbálkoztak. Innen azonban nem jutottak ki az értékes holmival, a társadalmi rendószek a rejtett tv- kamerák segítségével lefülelték őket. Hasonlóképpen akadt fkon az ellenőrök hálójában az egri F. Éva és B. Zoltánná is. Az egyiküknél 1798, a mási- kukpál 556 forint értékű „karácsonyi ajándékot” találtak. Egyebek között- pénztárcát, esernyőt, inget, fehérneműkészletet, melltartókat, bay-dollt akartak olcsón a szeretet fája alá helyezni. És nyugodt lelkiismeretied ...! Ugyancsak a Centrum Ara- házban került jegyzőkönyvbe K. Ferencné szomolyai lakos ügye‘is. Az „élelmes” asszony — bár a termelőszövetkezetben remekül keresett — ingyen akart hozzájutni a háztartásban szükséges dolgokhoz. Szinte hihetetlen, de igaz: több mint negyven tételt sorolt fel az esetet vizsgáló rendész. A bevásárlótáskából egy kisebb bolt készlete került elő, a gombostűtől a gázöngyújtóig. És K. Ferencné komolyan gondolta, hogy mindezzel simán kijut majd az áruházból! Ezekre már nem lehet elmondani, hogy feledékeny- ségből, véletlenül történet „megbotlások”... A „kamatoz«?* 21 forint Sajnos, évről évre emelkedik az áruháza lopások száma. Á nyári turistaforgalom, az ünnepek előtti va- sárlódömping kedvez akötiy- nyű prédára váróknak. Az ízlésesen csomagolt, százasával kirakott áruk, a roskadozó polcok, a gusztusos fa- latokat rejtő hűtőpultok szinte csábi tják a lopásra hajlamos embereket. 1973- ban 621 személyt bírságoltak meg lopás miatt, egy évvel később már 665 név és eset szerepelt a szabálysértéseket nyilvántartó megyei dossziéban. Az ok az esetek többségében: áruházi lopás! Nagyrészt filléres ügyek... A nagytályai K. J&nosné - az egyik egri üzletben egy tubus ragasztót* és egy ee^ ruzát lopott,- «‘-Rét árucikk értéke összesen 7 forint. A bírság 400 forint volt! Zs. Istvánná füzesabonyi lakos egy 21 forintos szemhéjfes téket vándoroltatott át a polcról a táskájába. Amikor rábizonyították, száz forintot ígért az üzletvezető-helyettesnek, csak engedje el, ne jelentse fel! A huszonegy forint „kamatozott”, a szabálysértési hatóság ugyanis nem méltányolta Zs. Ist- vánné szórakozottságát és a fizetendő bírság összegét 500 forintban határozta meg. Nem a szépítkezni vágyó nő. a családja veszített.. Megéri? Szilvás István — Mindennapi munkája nyomán tud-e összképét rajzolni az építkezéseknél előforduló gyakoribb hiányosságokról? — Véleményem szerint, a mélyépítésnél végzett szigetelési munkák minőségét .kell a vállalatunknak javítania mindenekelőtt. Az itt előforduló hiányosságok okozzák a legtöbb gondot, hiszen. a rosszul szigetelt hőközpon- tok; távfűtési csatornák, más hasonlók veszélyeztetik az épületek használhatóságát is, nemcsak a mi üzemünknek okoznak sok munkát. De rossz megóvásnak tartom az úgynevezett Forvál-fa’ak alkalmazását is. Ezek a falak elég naav nedvességtar- talmúak. tehát beépítés után még száradnak. mozognak, nemcsak a csempét dobják le. hanem a tapétát is szét- repesztik. Cí.Hwwsbű Mii. november 30., ntánm; Vasbetonnal védik a pécsi pincéket Nem szomszéd vár, hanem szomszéd pincerendszer; ez Egernek Pécs, ahol szintén gyors ütemben folynak a megerősítés munkái. A Bá-f nyászati Aknamélyítő Vállalat „főpróbát’’ tartott az egyik pécsi pincében, ahol már a Dorogi Szénbányák új technológiáját alkalmaztak. Az új eljárás lényege: dróthálóval vonják be a pince falát, boltozatát és nagy nyomással betont fújatnak a falra. Az így kapott vasbetonszerű vakolat sokkal szilárdabb, mint a hagyományosan rakott- téglaboltozat. Képünkön: készül a dróthálobori- tfts. (MTl-foto: Kálmándi Ferenc Jelvételi Az egészségügyi hét Megyei kísérletnek számított az egészségügyi hét megszervezése, amelynek rendezvényeit Gyöngyösön és a járás különböző községeiben tartották meg. Mint arról már beszámoltunk, az ünnepi megnyitó Gyöngyösön zajlott le és ezen nagy érdeklődés mellett már két előadás is elhangzott. Ezt követően naponta különböző témában és különböző helyisegekben hallhattak közegészségügyi felvilágosító előadást azok, akik elmentek a rendezvényre. Érdekes volt megfigyelni azt a jelenséget, milyen sokat számított egy-egy idegen előadó, mint ahogy jó példája ennek Buga doktor abasári szereplése és az a petöfi’oányai fórum is, ahol több orvos, egészségügyi szakember válaszolt a különböző kérdésekre. A megyénkben kísérletnek számító egészségügyi hét lényegében megfelelt az előzetes várakozásnak, betöltötte célját: jó alkalmat nyújtott a közegészségügyi nevelőmunka hatékonyságának növelésére. Emellett azonban azt is meg kell állapitanunk, hogy hiányzott egy olyan központi téma, amely vezérfonalként húzódott volna végig az összes előadáson. Az viszont szerencsés volt, hogy az előadók általában a téma általános jellegén túl, a helyi körülmények elemzésére, ft témának a helyi viszonyokra való átültetésére is törekedtek. Ahol ez nem elég hatékonyan mutatkozott meg, ott minden esetben kisebb hatásfokú volt az előadás is. A jövőre vonatkozóan érdemes lenne fontolóra venni, hogy ha az előadásokat mindig a lakossó.g egy-egy rétegére építenék, így például a serdülőkorú fiataloknak, a terhes anyáknak, a termelőszövetkezeti növénytermesztőknek, nem lenne-e sikeresebb az előadássorozat?
