Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
ÍÍ^J^f-.. ,, hogy van jó beszéd, van jobb beszéd és van természetesen az avatóDeszed. Hogy mi a jó beszéd, meg a jobb, az most itt nem a vizsgálódásunk tárgya Részben, mert köztudott tényeket ismételnénk csak — rövid, világos, áttekinthető, el sem mondott stb. —, részben, mert az esetleges új tények felkutatásával csak messzebb kerülnénk tulajdonképpeni tárgyunktól. És az avatóbeszéd feltétlenül megérdemli, hogy egymaga kerüljön egy tudományos vizsgálat fókuszába De hát végtére is mi különbözteti meg az avatóbeszédet a jó, és különösen a jobb beszédtől? Az — gondolhatná a kedves olvasó —, hogy az avatóbeszéd a felsőfok, az a legjobb beszéd. Bevallom őszintén, amikor kutatásaim területét e témára és e sajátos felsőfokra kiterjesztettem, jómagam is ilyen naiv módón vélekedtem erről. Amiből annyi máris kiviláglik, hogy a logika és jelenlegi társa, a nyelvészet sem lfehet mindenkor biztos iránytű a bonyolultabb problémák körében. Mert az a sajátos ebben az avatóbeszéd-fokban, hogy ez a beszéd, mint szónoklat, mint retorika, még lehet rossz is. Aki elmondjál, elmondhatja értetlenül is, hadarva, vagy kínosan unalmas lassúsággal, zengőnek aligha nevezhető sípoló szörcsögéssel akár, mindegy: jó, jobb, avató beszéd. Ez a fokozás rendje. Tíz évig épül, mondjuk, egy áruház. Tíz év alatt, mint az állatorvosi főiskolán a betegséget oktató üvegtehén, ragyogó példáját mutatja be, hogyan nem. szabad tervezni, szervezni, dolgozni. Tíz év alatt egy új nemzedéket tanított meg zengzetesen káromkodni az épülő áruház, nevetni és gúnyolni három másikat. Egyszóval Végül is már kész istencsapás volt az egész építkezés mindenki és minden számára. De hát egyszer mindennek csak vége yan, az egri főiskola tatarozásának . is majdan, és a példának említett — mert csakis példáról van szó, ez világos, remélem, . mindenki előtt — áruház felépül. Ha valami nálunk felépül, azt felavatjuk. Ha valamit nálunk felavatnak, az természetesen alkalmi beszéd keretében történik. Helyesen. Nos. ez az alkalmi. ez az avatóbeszéd a legjobb beszéd. , Átadták a szövetkezeti házat végre a tulajdon« huszonöt családnak. A szövetkezeti ház nem sokkal, csak két évvel később kertit átadásra, mint amikorra igényelték. A lakók azóta természetesen fizetik a törlesztést a lakásért. Amiben nem lakhattak, mert nem volt kész. De amiben mégis laktak eszierint, mert tulajdonosok és adósok is egyben. Tudományos kutatásaim arra nem terjedtek ki filológice, hogyan változott meg ezeknek a családoknak a szókincse az irodalmi nyelv kárára. Hogyan szorultak a peremvidékre a választékos, finom és udvarias kifejezések, s hogyan 1 kerültek be az alapszókincsbe az ilyenek, mint pél- u * dául, hogy >a kesergős, meg az Istennyila. Hogy cwák a finomabbakat említsem, Mondom, ez nem volt, nem *s lehetett a tudományos kutatásom célja. Am, amikor a minap végül is átadták — a már kijavított és a majdan kijavításra soha nem kerülő hibákkal együtt — az új szövetkezett lakóházat a boldog tulajdonosoknak, ez avatóünnepség keretében történt Természetesen. Hiszen nálunk vagyunk. És az is természetes, hogy ebből az. alkalomból beszédet modtak. Milyen beszédet? Nem jót, nem jobbat, hanem avatóbeszédet A* » gyár, amiről most bővebben nem akarok szólni, voltaképpen akkor kezdett épülni, amikor igazgatója számára az a szó, hogy nyugdíj, a legnagyobb sértés lett volna. Mióta szokás fiatalembereket nyugdíjjal fenyegetni ? Azóta az igazgató nyugdíjban van, nem azért, mert valamiféle fenyegetődzést váltottak be vele szemben, hanem, mert szállnak az évek, mú- Hk az idő, és könyörtelenül eljön a nyugdíj, a pihenés ideje. A gyár gyakorlatilag még ma is épül. Ha teljesen kész lesz, lesz beszed, alkalmi beszéd. Hiszen nálunk vagyunk. Milyen beszéd lesz? Nem, jo, vagy jobb, hanem avatóbeszéd. Mert az avatóbeszéd a legjobb beszéd. Mert az avatóbeszédben, mint a temetéskor, amikor azonban egy elmúltról esik szó, itt is csak jót mondanak az elmúlt időszakról az újonnan és nehezen született bölcsőjénél. Az avatóbeszéd a világ legszebb beszéde, mert ezekben szemérmesen hallgatnak a határidőkről és a pazarlásról, a fegyelemről és a szervezetlenségről, arról, hogy a hasznos helyett kárral indult az új érték beillesztése a társadalom vagyoni helyzetébe. Az avatóbeszédeknél nincs fegyelmi, csak prémium, nincs felelős, csak megdicsért, nincsenek bajok, legfeljebb apróbb hibák és nincsenek, nem is voltak mulasztások, csupán — bizonyos nehézségek. Hát ezért a jó, a jobb, az avatóbeszéd. Én édes jó szocialista istenem, ha egyszer meghallanám. amint egy ilyen alkalmi beszédben kereken- perecen kijelentenék, hogy itt, illetőleg ott csapnivaló munkát végeztek, ha az avatóbeszédet mondo jól odamondogatna azoknak, akik felelősek voltak és maradtak a felelőtlen és kapkodó, megkésebb munkáért, hát együtt kiáltanám a költővel: álli meg, itt van, már Kánaán. Mint a legújabb tanácsi körzet. Vaev nem is lenne avatóbeszéd. Ew nyava’yát lenne. Ezeknek? Helvette gyorsan és csendesen átadnák a rendeltetésének azt,, amit a rossz munka eddig meeakadályozott abban, hogy a rendeltetését szolgálhassa. Eh, félre, bohó álmok! Holnap ?,va*ti 'k Csak szendvics és konyak legyen WWWWV t Játék és figyelem >A/VVVVVVW,VWVS,VVV^^ ~~~~~~ -----------------------------------r e ieg. Csengetnek. Kivágódnak a tanteremajtók, hangos lesz a folyosó és az udvar, a gyerekek jókedvűen vihán- colnak, szaladgálnák, pingpongoznak, s van, aki könyveit lapozgatja. A kép, amely a látogatót fogadja, majdnem olyan, mint a többi iskolában. Csak éppen a folyamatos beszéd zsivaja hiányzik, helyette furcsán artikulált hangokból összeállóit szavak hallatszanak, amelyeket bizony nehezen ért meg a külvilág. A siketek egri iskolájába kalauzolom most az olvasót. A természet kegyetlen korlátja: siketek — és nem süketek! —, akik még a 80 decibel feletti hangerősségei sem érzékelik, akik így születtek és sohasem hallottak emberi szót, édesanyjuk hangját, s ezért nem tudnak beszélni sem. A siket így néma Is, a korábbi években így mondták: siketnéma. 1960-tól lassan levált a néma, a siketek ngyams beszélni tanulnak. Kegyetlen örökség Vass László több mint két évtizede tanít ebben az iskolában, öt éve igazgató. — 1802-ben Cházár András dolgozta ki a siketnémák oktatásának alapjait. A mi iskolánk 1901-ben jött létre, jövőre ünnepeljük a 75. évfordulót. Az évek során sok minden megváltozott: beszélni tanítjuk a gyerekeket. Az iskola tízéves, ebből két esztendő az előkészítő. Az idegen nyelven kívül minden más tantárgyat tanítunk ugyan, de a legfontosabb, hogy kicsaljuk a gyerekekből a szavakat, az érthető beszédet, és hogy megtanuljanak szájról olvasni. Természetesen külön tankönyveink vannak, az alsó tagozatban főleg anyanyelvet tanítunk, beszélgetésre szoktatjuk a gyerekeket Ez a beszéd persze megjelenésében és tartalmában is szegényes, hiányzik belőle a nyelvi rendezettseg. Évenként mindössze két-három- száz szó gyűlik össze, s ez már jó eredménynek számit * A mindennapi küzdelem a hangokért, a beszédért mar az iskola óvodájában kezdődik. A kiscsoportosok olyanok, mint bármely óvoda apróságai, nevetgélnek, játszanak, verekednek, majd megrohanják a látogatót, s hevesen magyaráznak. Kézzel. Az'án amikor rendet parancsol az óvó néni, a nyolc kisgyerek körülüli és tágra nyílt szemmel figyeli a beszélő szájmozgását. — Köszönni! Kö-szön-ni! — I á! .. Pá! — hangzik furcsán, de érthetően az elnyújtott köszönés, amelyet szin e ösztönösen megtolda- nak egy kézmozdulattal. Fog’a’kozás. Mezei Lajos- né óvó néni lassan, tago’va Márkusz László riportja A siketek mnémák Küzdelem a hangokért ejti a szavakat, miközben szóképeket mutat a gyerekeknek: PISTA — Ki a Pis-ta? — Szőke fiú verj a mellét, ő a Pista, aki Miskolcról jött. Egy másik felirat: Mariann. Értelmes arcú. egri kislány jelentkezik, akiről elmondják, hogy ebbe az iskolába járt az édesanyja és az édesapja i& Kegyetlen ösök- ség... Ismét derű váltja a komor hangulatot, a gyerekek előtt képeket rak szét az óvó néni, az egyiken, fiú, a másikon lány, ezen össze is vesznek. — Akt rossz, az nem játszhat az autóval! — hangzik a kedves intés és az óvó néni már tartja is kezében a szép autót, mire helyreáll a rend. A nagycsoportosok tar- násznak: másznak, egyensúlyoznak, csúszkálnak. Barcsok Albertivé elégedett, ügyesek a gyerekek. És barátságosak is. Egy szöszke kislány nyomban hozzám lép, kiveszi kezemből a tollat és a jegyzetet, s a következő pillanatban furcsa kis emberkét rajzol a papírra. A nevét még nem mondja érthetően, különben is nehéz: Szilvia. Egerbaktárók A szakmában verseny képesek Ismét csengetnék. Az egyik teremből kéz a kézben jön ki az első előkészítő osztály. A tanárnő újságolja, hogy szeptembertől már húsz szót tanultak, a gyerekek, ér A szünetben ismét az igazgatóval beszélgetek. — Azt mondják, hogy « siketek kétnyelvűek: értika. jelbeszédet és tudnak olvasni a száj mozgásáról is. — Ez valóban így van, bár itt az iskolában nem szorgalmazzuk a jelbeszédet. Azt. szeretnénk ugyanis, ha nehezen is, de beszélnének a gyerekek. Az a legfontosabb, hogy gyakorolják a hangképzést, a beszédet, amely ilyenformán tisztul, alakul, gazd-godik és érthetőbbé válik. — Min alapszik a jelelés? — A jelbeszéd a'aoja tulajdonképpen egy v'zuá'is logikai rendszer, amelynek minden mozdulata átvitt értelemben, vagy a realitásokhoz közel esően utal a mondandóra. Már szótára is van, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola egyik docense állította össze, s mintegy kétezer jelet tartalmaz. A jelbeszéd segítségével például nemzetközi találkozókon, tolmács nélkül is megértik egymást a siketek. Nem tanítjuk, sőt tiltjuk az úgynevezett ujjak ábécéjét is, amelynek daktilológia a neve. — Milyen jövő vér ezekre a gyerekekre? — Tíz év után bizonyítványt adunk, amely egyen- érvényű a rendes nyolc osztály elvégzését igazoló okmánnyal. De nem egyenértékű, hiszen mi itt csökkentett anyagot tanítunk. Akik irmen kikerülnek, elméletileg nem olyan képzettek ugyan, de remek a kézügyességük és nagyon jó iparosok, szakmunkások lesznek. Évek óta kialakult gyakorlat, hogy a fiúk Sopronba mennek, a siketek szakmunkásképző intézetébe, ahol kitanulják az asztalos- és a kárpitosszakmát, a lányt* pedig Vácra, gépi szövést és varrást tanulni. De versenyképesek ők más szakmában is, például a könyv- kötészetben. a nyomdászat, ban, a cipőfelsőrész-készítésben. de sorolhatnám még tovább a különböző mesterségeket — Értelmiségi munkakörben? •— Nagyon ritka. Több megyéből jönnek hozzánk a gyerekek, s iskolánk kapcsolatot tart végzett tanulóival. de értelmiségi nincs közöttük. Már az is szinte egyedi esetnek számít, liogy az egyik mezőkövesdi kislány, Márta, aki tíz évig tanult nálunk, most a fővárosban a dolgozók gimnáziumába jár. Épp most írt, hogy Sikerült a beszámolója. A siketek nem elveszett emberek. nem szabad úgy tekinteni rájuk, mint a Bzáműzöttekre. Sokan vannak, hazánkban, a lakosság több mint tíz százaléka hallássérült, s közülük mintegy nyolcezer a teljesen siket. Ezek az emberek keresik egymás társaságát, ezert inkább nagyobb városokba tömörülnek. ahoi van szövetség, klub. A harmadik osztályba nyitunk be. Kilenc gyerek ül a kör alakban elhelyezett padokban- Előttük kaocsd ó, a feiükön. mint a rádiósoknak, fülhallgató, és picinyke mikrofon, a sarokban pe'i’g erősftő. Illedelmesen felállnak, köszönnek: — Jó-na-vot, kí-vá-nok! Nehezen értem. F«v ,lánv k:’°o jelent. Han-'oka*- ha1!«*, űe n°m é^em. mtt mond. A neda- póo.ís i°en. hiszen néki szól a fcotes. Mesr iTonooóW^ q. tok k'typi'lea'rn«k. A tanárnő, Hegedűs Sándorné tgy képeslapot mutat fel, amelyet Erzsébet szülei küldtek Miskolcról, így köszöntve kislányukat névnapján. Erzsi feláll, pironkodva középre megy, majd sorban előlépnek társai, mondanak néhány kedves szót, a lányok megpuszilják, a fiúk fülét cibálják, a pedagógus pedig két szál szegfűt és egy kis mikulást nyújt át az ünne- peltnek. Aztán folytatódik az óra. ér A nyolcadik osztályban még nincs erősítő, padok helyett egy óriási kerek asztalt ül körbe a tizenegy tanuló. Magyaróra van. Se- don Béláné türelmesen, kissé tagolva magyaráz, majd kérdez. A gyerekek válasza rövid, néhány szó, vágj’ egy-egy mondat csupán József Attiláról, életéről, korai haláláról. Aztán egy körkérdés: ki. mit olvasott? Petőfi, János vitéz, a Toldi, Robinson, Az ezüst tó kincse hangzik a válaszokban, amelyekből kicsendül az erőfeszítés, az igyekezet, de a kifejezőkészség hiánya is. Búcsúzáskor a gyerekek felállnak és kórusban mondják: — Jő-na-pot kí-vá-nók' Kezdem érteni. Nem elveszett emberek Mindig az emberség tói a türelem valamilyen képzelete beli magaslatára állítottam , gondolatban a pedagógusokat. Most e látogatás után néhány lépcsőfokkal még feljebb látom azokat a tanárokat, nevelőket, akik az egri iskolában és diákotthonban 135 gyereket oktatnak, vigyáznak és tanítanak a beszédre. ★ A siketek nem elveszett emberek — mondta az igazgató. így igaz, hiszen jó, szakemberek lesznek, meg- \ állnak a maguk lábán, reszt vesznek a társadalmi életben és a sportban is, még külön olimpiát is rendeznek számukra és kaphatnak autóvezetői jogosítványt is. S bár nem érzik magukat szerencsétleneknek. az élet minden területén hátrányban vannak, sokszor jóakaraté leereszkedéssel bánnak velük. Az emberségei, a tapintatot bizony nem lehet rendeletekkel előírni. Az itt következő sorok ugyan ma már nem egészen érvényesek. befejezésül mégis a világtörténelem egyik legnevezetesebb siketét idézem: „Ó, ti emberek! Engem ellenségnek, zavarónak, makacsnak tartotok. Mennyire igazságtalanok vagytok velem szemben! Számomra nem nyújthat a társasig pihenést, f:nom beszélgetéseket. Wesönös vélem,6-yese- reket. JJmi kell élnem, mint egy srAm~-K*.tnek, mivel siket vagyok ” B~e*hovén írta ezeket ■
