Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

Heti külpolitikai összefoglaló ASB ESBMENYBK KRÓNIKA JA: Losonca. Pál Líbiába utazott — Tel Avivban tu/jyalt Kurt Wala beim — Todor üsivkov megkezdte hivatalos látogatását Bonnban KUDO Gustáv Busák tárgyalásai Moszkvában — Vj iuygetiett állam: Suriname — Lisszabonban rendkívüli állapotot hirdettek ki SSBRDAi Megszüntették Carvalho tábornok operatív egysegét, \ a COPCON-t — János Károly király részleges amnesztiát hirdetett esoroRTOKi Waldheim-tnegbeszélés Londonban Husszein, jordániai királlyal páter bks Kádár János Budapesten fogadta Jsu-cer Arafatot — Losoncit Pál tárgyalásai Tunéziában — Hazaérkezett Algírból az MSZMP küldöttsége OOWM» Ford elnök elindult ázsiai Htjára — A baloldal elleni intézkedések egész sorát hajtották végre a portugál hadseregben es a sajtóban — Vita a Biztosági Tanácsban m látta a hetet hirmagyarázónk, Pálly lázsel: szabbítja-e a parlament, a Cortés elnökének, az ultra­konzervatív és fasiszta Rod­riguez de Valcarcelnek épp most lejárt megbízatását vagy más, nála mérsékeltebb politikust választ e posztra? ~ * A KÖZEL-KELET A HE­TEN — ahogy várni lehetett — előbbre került a külpoli­tikai problémák rangsorá­ban. Waldheim ENSZ-főtit- kár befejezte közel-keleti tár­gyalássorozatát, amely azt célozta, hogy a szíriai—izra­eli fegyverszüneti vonalon felsorakoztatott ENSZ-erők mebízását meghosszabbíthas­sák. Vasárnap jár le az ere­deti megbízatás, az ENSZ Biztonsági Tanácsa „versenyt futott az idővel”, hogy dön­tésre jusson. Jasszer Arafat- nak, a Palesztina! Felszabadí- tási Szervezet vezetőjének moszkvai útja után, útban hazafelé, megállt Budapesten is. Az MSZMP székházában fogadta őt Kádár János. A megbeszélés során a közel- keleti kérdés átfogó rendezé­séről és a palesztin nép nem­zeti jogainak helyreállításá­ról volt szó. A pártdiplomá­cia jelentős eseménye volt az MSZMP Biszku Béla vezette MÉG MINDIG AZ IBÉ­RIAI-FÉLSZIGETEN tör­téntek vonták magukra a vi­lág figyelmét az elmúlt hé­ten: Portugáliában provokál t- nak tűnő katonai lázadás robbant ki, ennek leverése aztán alkalmat adott a had­sereg soraiban és a lisszaboni sajtóban, azállami rádióban és televízióban olyan „tisztoga­tásra”, amelynek éle észreve­hetően a baloldali erők ellen irányult Nem nehéz olyan időbeli egybeeséseket találni, ame­lyek félig-meddig magyará­zatul szolgálnak a portugáliai eseményekre: nyilvánvaló például hogy a baloldal elle­ni lisszaboni kemény fellépés a spanyolországi ellenzék el­riasztására is szolgált, ne­hogy hatalomátvételi kísér­letbe kezdjen az új király trónra lépése és a korábbi diktátor temetése után. Hadd hívjuk fel a figyelmet arra Is, amit a nyugati sajtó el­hallgat Portugáliával kapcso­latban: még egy hét és Brüsszelbe várják a portugál hadügyminisztert és Meló Antunest, a külügyminisztert a NATO ülésére! Világos, hogy Portugália küldötteit ezután már nagyobb bizalom­mal fogadják az atlanti or­szágok, elsősorban az USA vagy az NSZK képviselői. Most már meg lehet tárgyal­ni olyan kérdéseket is, ame­lyek szigorúan titkosak... A tavaszi NATO-ülésen még kénytelenek voltak félreten­ni bizonyos napirendi ponto­val is. Megtiltották az állami kézben levő újságok megje­lenését, eltávolították a szer­kesztőségekből a baloldali, főként kommunista újság­írókat. Ugyanígy jártak el az állami rádió és televízió szer­kesztőségeiben is. Vajon a nyugati polgári sajtó, amely valaha a szocialista párti lap, a Republica ügyében és a ka­tolikus egyház rádió- és tévé­adója, az újjászületés elneve­zésű adó dolgában annyiszor emlegette a sajtószabadság megsértését, most szól-e majd egyetlen szót is? Spanyolországban az új ki­rálynak, aki nemcsak ural­kodni, de kormányozni is akar, egyhamar szint kell vallania. A trón elfoglalása­kor mondott beszédében még óvatos megfogalmazású mon­datokban „minden spanyol” királyának ígérkezett, de az­óta kiderült, hogy még ha akarná, sem tudná ezt elér­ni. Közkegyelmet hirdetett, de abban nein volt köszönet, hiszen csak a köztörvényes bűnözők egy része hagyhatja- el az amnesztia révén a bör­tönöket, nem pedig a politi­kai foglyok. Ezek száma csak gyarapszik az új, meg új le­tartóztatottakkal. A tünteté­sek, tiltakozások sokasodnak. A király belpolitikai gond­jai, a francoisla rendszer ed­digi támaszaival kapcsolat­ban is jelentkeznek. Madridi megfigyelők fontos jelzést várnak I. János Károly ese­dékes döntéséről: meghosz­küldöttségenek algériai útja is. Az Algériai Nemzeti Fel­szabadítást Fronttal való együttműködésről megállapo­dást írtak alá. Biszku Bélát fogadta Bumedien, algériai elnök is. Észak-Afrika két arab or­szágában járt a héten Loson­czi Pál: Líbiában és Tuné­ziában, Kadhafi elnökkel és Burgiba elnökkel tárgyalt. A Magyar Népköztársaság és a két észak-afrikai ország együttműködését újabb meg­állapodások biztosítják. A hé­ten Ford amerikai elnök is nyi­latkozott a Közel-Keletről. Ki­fejezte reményét, hogy a tár­gyalásos eljárás folytatódhat „igazságos és tartós béke ke­resése érdekében”, de hozzá­tette, hogy „még nagyon ko­molyak az akadályok”. Ter­mészetesen arról hallgatott az amerikai elnök, hogy ezek az „akadályok” Tel Aviv és Washington közös elutasító magatartásából emelkednek. Az USA nem járul hozzá a genfi konferencia munkájá­nak megújításához sem. A SZÍR DIPLOMÁCIA az­zal járult hozzá a genfi kon­ferencia sürgetéséhez, hogy a Golan-fennsíkon levő ENSZ békefenntartó erők megbiza- tásának engedélyezését ahhoz kötötte: januárban a Bizton­sági Tanács kezdjen átfogó vitát a közel-keleti problémá­ról. Ez nyilvánvalóan a gen­fi értekezletnek, mintegy nyitánya lehetne. Az ameri­kai válasz — a vétóval való fenyegetőzés volt. PKP'ált ás foglalása Folytatódnak a letartóztatások Portugáliában (Folytatás aa l, oldalról.) cho dandártábornokot, az északi katonai körzet egykori parancsnokát, akit annak ide­jén a jobboldal félreállított. Elfogatási parancsot adtak ki Varela Gomes ezredes és Du­ran Clemente százados ellen, mindketten a vezérkar nép­műveléssel és tömegtájékoz­A sorozatos portugáliai személycserék egyik bizonyí­téka: Ramalho Eanes tábor­nokot nevezték ki a száraz­földi csapatok vezérkari fő­nökévé a lemondott Fabiao tábornok helyébe. (Népújság telefotó — AP— MTI—KS) tatással foglalkozó, egykori 5. csoportjánál dolgoztak. (MTI) ★ A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága Lisszabonban nyilatkozatot tett közzé: A pb. megállapíts ja: „A katonai baloldal és a forradalmi erők általában sú­lyos vereséget szenvedtek az elmúlt napokban, a reakciós erők viszont előretörtek, fon­tos pozíciókra tettek szert a katonai apparátusban és a hatalom rendszerében.” A dokumentum utal arra, hogy a Portugál Kommunis­ta Párt mindvégig politiKai megoldást szorgalmazott, majd annak a véleményének ad hangot, hogy a párt által javasolt megoldás lényegében ma, az új erőviszonyok kö­zepette is az egyetlen út az ellenforradalom feltartózta­tásához. „A fasiszta diktatúra ve­szélye világosan körvonala­zódik, ha nem fognak össze mindazok, akik harcolni akarnak ellene.” — hangsú­lyozza a nyilatkozat. kát vagy csak általánossá­gokba burkolni egyes terve­ket, mert Portugália küldött­ségét akkor Vasco Goncalves, az azóta eltávolított, balolda­li meggyőződésű miniszterel­Vietnami emlékek 1. A Tran Hung Dao Gépgyárban nők vezette. A NATO decem­beri, brüsszeli ülésének köze­ledte minden bizonnyal siet­ette most a portugál jobbol­dal rohamát. Rendkívül gyanús —* és provokációra enged követ­keztemi — a légitámaszpon­tok elleni akciókban azok­nak az ejtőernyősöknek a szerepe, akik most — Állító­lag — „balos” elképzelések «zolgálatában foglalták el a légitámaszpontokat, viszont ez év márciusában ugyanezek az ejtőernyősök még Spinola tábornok emlékezetes szélső­jobboldali puccskísérletében vettek részt! A MOSTANI LÁZADÁS leverése ürügyet teremtett arra, hogy leszámoljanak a politikusok a baloldali sajtó­Q£wÜ£Éi A mongol hadakat megve­rő, legendával övezett had­vezér, Tran Hung Dao nevét viseli a Hanoi déli negyedé­ben levő, fejlődő gépgyár. Mint a Hanoiba látogató ma­gyarok többségét, engem is meghívtak a Tran Hung Dao Gépgyárba. A magyarok irán­ti megkülönböztetett vendég­látást az magyarázza, hogy e gépgyár a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyá­rának testvérüzeme. Most mégsem a két üzem testvéri kapcsolatairól kívánok be­számolni, hanem arról a küz­delemről, amelyet a munka- fegyelem erősítéséért folytat­nak. A Tran Hung Dao gyár mű helyeit járva, szemembe öt- löttek a ténfergőket kipellen­gérező karikatúrák. Az egyik ilyen tusrajzon, overallos fi­atal munkás esztergapadjá­nak támaszkodva, a teáscsé­széből komótosan hörpintst- te a párolgó, zöld teát. Va­lamennyi meglátogatott gyárban láttam hasonló étű bíráló karikatúrákat. A műnk - fegyelem lazitóF» val szembeni küzdelem a Vi~ saságban szorosan kapcsoló­dik a munkaszervezés javítá­sára, korszerűsítésére irányu­ló mozgalommal. Ez abból is kitűnik, hogy a Vietnami Dol­gozók Pártja központi lapja, a Nhan Dán rendszeresen foglalkozik a munkaszerve­zés és -irányítás kérdéseivel Közülük különösen tanulsá­gos a Nhan Dán 1975. szep­tember 20-i számában közölt vezércikk. A cikk megállapítja: „Az utóbbi hónapokban több üzemben, iparágban jó ered­ményeket értek el a munka- szervezés javításával. így a Quang Ninh-i bányákban in­tézkedéseket hoztak a mun­ka még jobb megszervezésé­re, módosították a normákat, s általuk a széntermelés 5— 10 százalékkal, a szállítási kapacitás kihasználása 10—20 százalékkal emelkedett. A n is. (teremlm- 3b. e&tárnm. etnajrci Demokratikus .4 Hu long öböl partMr, Kongresszusra kész IneK testvérpárunk A Szovjetunió Kommu­nista pártja, a Bol­gár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommu­nista Párt, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt 1975 végén, illetve 1976 első fe­lében tartja soron követke­ző kongresszusát, és előre­láthatólag 1976-ban kerül sor a Miongol Népi Forra­dalmi Párt és a Vietnami Dolgozók Pártja kongresz- szusára is. Egy-egy testvérpárt kong­resszusa nemcsak az adott országban jelentős ese­mény. Nagy figyelmet for­dítanak erre a többi test­véri országok pártjai, né­pei, és azoknak az orszá­goknak a haladó erői is, amelyek keresik a szocia­lizmus útjának módjait, le­hetőségeit, valamint a ve­zető tőkés országok egyre növekvő kommunista és de­mokratikus mozgalmai és nem utolsó sorban a szo­cializmus, a haladás ellen­felei is. Ezekben a hetekben, hó­napokban jó alkalom nyí­lik arra, hogy a tömegpo­litikai munkában több szó e^ék a testvéri szocialista országok pártjainak életé­ről, népeinek fejlődéséről, céljairól, hogy népünk — amely már a legutóbbi, a XI. kongresszus határoza­tainak megvalósításán fára­dozik — reális képet kap­jon az érintett országokról, a szocialista közösség együttes erejéről és jó al­kalom arra is, hogy a pro­letár internacionalizmus és a szocialista internaciona­lizmus egyre szélesedő, egyre növekvő és erősödő hatását megmutassa. Ma már világszerte elfogadott tény: a marxizmusnak, a leninizmusnak, a kommu­nista pártoknak kiemelke­dő szerepük van a szoci­alista, a kommunista építő munkában, . a valósággá vált szocializmus döntően befolyásolja a nemzetközi helyzetet, a világ dolgának sorsának alakulását, A kongresszusok közül nemzetközi méretekben is kiemelkedik az SZKP XXV., jubileumi kongresz- 6zusa. A Szovjetunió népei, pártja, a Szovjetunió Kom­munista Pártja vezetésével az eltelt évtizedek alatt olyan fejlődést ért el a gazdaságban, az építésben, az életkörülmények javítá­sában, amely méltán vált­ja ki a haladó világ elis­merését, teszi vonzóvá a szocializmus eszméjét a ma még elnyomott népek előtt is. A Szovjetunió gazdasá­gi, kulturális és nem utol­só sorban katonai erejének fejlődése nyomán. — és a többi szocialista ország bS- vekedese során — vált le­hetővé, hogy a kapitalista, imperialista világ ma már a realitásokat, az erőviszo­nyokat figyelembe véve kénytelen tárgyalni a világ sorsáról, hogy egyre na­gyobb és szélesebb mére­tekben érvényesülhet a vi­lágban a' békés egymás mellett élés lenini elve A történelemnek olyan idő­szakában éRlnk, amikor a tőkés világ már nem dik­tálhatja egyedül a világ dolgát, a szocializmus erői döntő befolyást gyakorol­nak a földrészek népeinek sorsára, jelenére es jövőjé­re. j. A testvérpártok most sorra kerülő kongresszusai várhatóan újabb lépést je­lentenek országuk, népük történelmének fejlődésében, összességében pedig a szo- cialismus erőinek további növekedését, egységének szilárdítását demonstrálják majd. Pártunk vXI. kong­resszusa, népünk akaratá­nak megfelelően hitet tett a proletár internacionaliz­mus, a szocialista interna­cionalizmus mellett. Ká­dár János, a Központi Bi­zottság előterjesztésében így szólt érről: „Korunk legbefolyásosabb politikai ereje a nemzetközi kom­munista- és munkásmozga­lom. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, mint a nemzetközi és munkásmoz­galom egyik osztaga, min­dent megtesz, hogy hozzá­járuljon mozgalmunk erő­sítéséhez, marxista—lenin­ista egységének megszilár­dításához. Pártunk kapcso­latban áll szinte minden komumnista és munkás­párttal. Együttműködésünk különösen sokrétű a Szov­jetunió Kommunista Párt­jával. Pártunknak mely meggyőződése, hogy a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja öéldamátató intemaci- onflkünüíai eflvi jelentőségű egész mozgalmunk számá­ra, s a LenjgJt^árt iához fű­ződő viszony minden kom­munista párt internaciona­lizmusának mércéje.” A X. és a XI. kon*!- resszus közötti idő­szakban 36 kétoldalú meg­beszélésre került sor 11 szocialista ország vezetőivel, pártjaik központi bizottságai első titkárainak, valamint országaink állam- és kor­mányfőinek részvételével. Pártunk vezetői, képviselői ott lesznek majd a testvér­pártok kongresszusain is, hogy tolmácsolják pártunk és népünk jókívánságait a kongresszusnak, a testvéri pártoknak és a velünk egyytt érző és együtt hala­dó szocialista országok né­peinek. Papp Jánoi vegyiparban egyszerűsítették az irányítást. A nem terme­lő erő 20 százalékról 14 szá­zalékra csökkeni. Sok üzem­ben az átszervezéseknek kö­szönhetően, növekedett a munka termelékenysége.” Az eredmények számbavé­tele után a Nhan Dán vezér­cikke rámutat: „Az üzemek, gyárak legsúlyosabb hibája az, hogy a termelés irányítá­sa laza, nincs összhangban a munkaszervezés, az anyagbe­szerzés és a tervezés. Ezért a termelés nem folyamatos. Olyan helyzetek alakulnak ki, hogy a termelési feladat elvégzéséhez vagy nincs ele­gendő munkaerő, vagy ha az van, akkor nincs nyersanyag Az üzemek, az ipar fő felada­ta — hangsúlyozta a lap ve­zércikke — az 1975. évi terv, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága 22. plé­numán elfogadott célok telje­sítése, felkészülés az 1976-i terv végrehajtására. A munkaszervezés fontos­ságára a VDK vezetői már az év elején felhívták a figyel­met. A VDK nemzetgyűlésé­nek tavaszi ülésszakán, júni­usban Pham Van Dong mi­niszterelnök kritikusan álla­pította meg, hogy noha az ipari egységek termelése el­éri vagy meghaladja a hábo­rú előtti szintet, a munka- saerwe*ps gyenge, az anyag­ellátás bizonytalan, a terme­lékenység alacsony. ..Egyre világosabban láthatjuk — hangsúlyozta Pham Van Dong — az irányitómunka fontosságát. Áz irányításban lényeges haladást kell elérni. Javitani kell az állami ira- nyitómunkát is." A Vietnami Dolgozók Párt­ja Központi Bizottsága a viet­nami népre háruló új fel­adatokra gondolva, szorgal­mazza a munka szervezésé­nek és irányításának javítá­sát. Pham Van Dong minisz­terelnök már Dél-Viemam teljes felszabadítása után né­hány héttel közölte, hogy a szocializmus építésekor, észa­kon a két országrész köve' ■ - ményeiből kell kiindulni F bejelentést követően, a VDK Állami Tervbizoltsága Viet­nam egészére vonatkozóan látott hozzá az, 1976-1 ól telié­ig terjedő, ötéves népgazda­ságfejlesztési terv kidolgozá­sához — észak és dél köl­csönös segélynyújtása alap­ján. Az 1976-ban kezdődő öt­éves népgazdaság-fejlesztési terv alapvető célkitűzése a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtése. Eh­hez a vietnami nép további értékes támogatásra számít a szocialista országoktól, a Szovjetuniótól. Bogos László (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents