Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

Erős munkáshatalonr - fejlett szocializmus Beszélgetés Herczeg Károllyal, a SZOT titkárával Köztudomású, hogy de­cember 8-án megkezdi mun­káját a magyar szakszerve­zetek XXIII. kongresszusa, amely mérleget von négy és fél esztendő munkájáról és megszabja a munkásosztály legfontosabb tömegszerveze­tének soron levő feladatait. Milyen Jtérdések foglalkoz­tatják ezzel kapcsolatban a szakszervezeteket — erről beszélgettünk Herczeg Ká­rollyal, a SZOT titkárával. Hogyan fejlődött a szak- szervezetek termelést segítő munkája, amely feltétele, alapja az élet■ és munka­körülmények javulásának? — A szakszervezetek ter- ■lelést segítő tevékenysége természetesen, korántsem ön­célú. Hiszen ez a népgaz­daság, végső fokon a mun­káshatalom erősítését szol­gálja, ami a szervezett dol­gozóknak nemcsak érdeke, hanem létfeltétele. Ez az a bázis, amin az életszínvonal «síelése nyugszik. Mert — közhelynek hangzik, de ez az igazság — csak azt oszt­hatjuk el. amit megtermet­tünk. A munka becsületéért — A szakszervezetnek, azonban nemcsak a termeles segítésében, hanem az elosz­tás módjában is szerepe van, esőt felelősséggel is tartozik érte. De nem hiányzik hoz­zá felkészültsége sem: isme­ri a lehetőségeket, a problé­mákat, az igényeket egyaránt és rendelkezik az érdemi részvételhez szükséges jo­gokkal is. — A beszámolási időszak­ban fejlődött a szakszerve­zetek munkája, hozzáértés­sel. sokoldalúan dolgoznak. De — mivel fejlett szocia­lista társadalmi rend kiala­kításán fáradozunk — a követelmények is egyre ma­gasabbra emelik a mércét Az ennek megfelelő tevé­kenység két alapvető prob­léma megoldását sürgeti. Az egyik: a jogok és kötelessé­gek dialektikus egysége, amelynek érvényesülését sok szélsőség zavarja. Illetve, hol az egyik, hol a másik pólus ,lép felnagyítva elő­térbe. Márpedig a kettőnek együtt kell érvényesülnie, hatnia gondolkodásunkban. És itt nem véletlenül hang­súlyozom a gondolkodásmód jelentőségét. Hiszen a mun­ka becsülete szintén tudati kérdés. Ennek megfelelően a Belföldön kevés olvasóhoz jut el a Magyar Hírek, a Magyarok Világszövetsége kéthetenként megjelenő, ké­pes hetilapja. A határon túl azonban sokan ismerik, mert 200 ezer példányban nyom­ják, s eljut öt világrész 80 országába. A külföldön élő magyarok népszerű lapja legutóbbi szá­mában — a Magyar megyek sorozatban — két oldalt kö­zölt Heves megyéről. A ki­tűnő újságíró trió: Baróti Géza. Ruffy Péter és Kris­tóf Attila bemutatta az ol­vasóknak az ország területé­nek három egesz kilenc ti­zed százalékát kitevő érde­kes tájegységét. A megyenév című írás az­zal kezdődik, hogy itt talál­hatjuk a hazai természet olyan szépségét, mint a Mátra, a Bükk egyik nyúl­ványa. a Bükk-fennsík és a Szalajka-vö'gy, Szilvasvá rád s Kékes, az ország leg magasabb pontja. A termé­szet sok szépségével megál­dott terület háromszáznegy- SSsnezer ember lakóhelye. szakszervezet tudatformáló, nevelő tevékenysége szem­pontjából nem közömbös, hogy a szorgalmat még ma sem mindenütt méltányolják megfelelően, a lelkiismerete­sen dolgozót — az igyekvő­ket — nem mindenütt be­csülik eléggé. Ennek meg­változtatásában elsősorban a szocialista brigádokra, pél­damutatásukra kell támasz­kodnunk. — A másik fő tenniva­lónk: a választott szakszer­vezeti testületek, tisztségvi­selők és a tagság kapcsolatá­nak javítása. Nem formáli­san, hanem tartalmilag, a szakszervezeti élet demok­ratizmusának fejlesztésével. Mit jelent ez? Azt. hogy a tagság véleményezési, egyet­értési, döntési hatáskörébe tartozó kérdéseket' — legyen az kollektív szerződés ter­vezési, vagy bérprobléma — érdemben, szervezetten tár­gyalják meg azokkal, akik ebben illetékesek, akiket érint, Érteni kell a munkások nyelvén Gyakran elhangzik, hogy ez csak formális lehet, mert a tagság, pontosabban a mun­kások tájékozottsága, szak­értelme kevés az érdemi vi­tához. — Valóban ismerős az ér­velés. De nem helyes, nem elfogadható. Igaz. hogy a kétkezi munkás nem érthet mindenhez, de a vezető azért vezető, hogy értse a mun­kás egyszerűen fogalmazott észrevételeit, megértse mon­danivalója célját és levonja a belőle eredő tanulságo­kat. És lássa, mi az intézke­désének hatása, következ­ménye a műhelyekben. Hogy egy időszerű példát említ­sek: ha egy műhelyben vagy üzemrészben szóváteszik a mértéktelen túlórázást, nyil­vánvaló, hogy meg kell vizs­gálni az okokat, először azoknak véleményét kérve, akik a legközelebbről lát­ják, észlelik ezt. Alig hiszem, hogy ne lenne sok okos, hasznos javaslatuk a megol­dásra. ha látják, hogy ezt valóban igénylik tőlük. — Az üzemi demokráciá­nak — mert valójában erről beszélgetünk — fontossága napjainkban és a jövőben is növekedik. Jelentőségét aláhúzza, hogy az üzemek­ben egy sor nagy horderejű kérdés vár megoldásra, ami­Az irodalmi értékeket is­mertető fejezet bemutatja a Gárdonyi-házat, leírja a Titkosnapló részleteinek megfejtését. Elárulja, hogy Egerben őrzik Mikes Kele­men Törökországi leveleit. Elviszi az olvasót Bródy Já­nos egykori egri fakereskedő házához, s ír Bródy Sán­dorról, századunk kiemelke­dő irodalmi alakjáról. „A földadta jó”: a gyön­gyösi és az egri borok, me­lyek zamata egyedülálló. Kecskés Péter — a borok doktora — ad ismertetőt ar­ról, hogy az egri bikavér­nek háromféle vörös bor az alapanyaga. A legenda sze­rint ez kölcsönzött földön­túli erőt az egri várat hő­siesen védő asszonyoknak. A színes, érdekes ripor­tokat Gábor Viktor 10 szép fényképfelvétele illusztrálja, többek között a Hatvanyak egykori kastélyáról, a várbe­li Gárdonyi-ház udvaráról és a Dobó-szóborróL I .. i. .. Ii... jRa ben felmérhetetlen segítség a közösség véleményének meghallgatása, érvényesítese. Közérdekű szigorúsággal Napjaink „divatos” problé­mája a termelési szerkezet változása. Milyen feladatai vannak ebben a szakszerve­zeti mozgalomnak? — A termelési struktúra változtatása igen fontos do­log. Ebből következik, hogy nekünk is felelősségteljes feladataink vannak, amiben közösen kell munkálkodni az irányító szervekkel, az üze­mekkel, persze kinek-kinek a maga partnerével. És az eddiginél sokkal következe­tesebb munka szükséges, le­hetőleg megrövidítve az el­határozástól a megvalósulá­sig terjedő, gyakran indo­kolatlanul hosszú utat, időt. — Nyugodtan elmondha­tom ugyanis, hogy a problé­mákat jól látjuk — ez az állami, a gazdasági vezetés minden szintjére vonatko­zik —, de á változás las­sú. Itt van például a mun­kaerő téma, amely egyetlen beszámolóról sem hiányzik. A munkaerőhiány emlegeté­sétől azonban még mindig nem jutottunk el a munka­erő-gazdálkodásig. sőt az ér­vényes rendeletek betartásá­ig sem, például abban a vo­natkozásban, hogy ne az járjon jól, aki sűrűn változ­tatja munkahelyét Ennek érdekében már a közeljövő­ben olyan határozott intéz­kedések kellenek, hogy a vándormadarak és alkalma­zóik húzzák a rövidebbet — A közérdekű szigorúság érvényesítése mellett, termé­szetesen gazdasági tenniva­lókban 6em szűkölködünk', például a nem gazdaságos termelés fokozatos megszün­tetése, a munkaerő átcsopor­tosítása, átképzése szintén napirenden levő feladat, ami­nek bőségesen lesznek kon­zekvenciái a mi tevékenysé­günkben is. Hiszen az ilyen átcsoportosítás, a szakképzés­től az egyéni, emberi gondo­kig. ta problémák tucatjával áraszt el majd bennünket. Nekünk, szakszervezeti tiszt­ségviselőknek pedig tervsze­rűen, módszeresen, tapinta­tosan kell végére járnunk a feladatainknak. Ehhez to­vábbi erősítést kapunk a szervezett dolgozóknak a szakmai, majd a szakszerve­zetek kongresszusa révén megújult, megerősödött tábo­rától — hangsúlyozta befeje­zésül Herczeg Károly. a SZOT titkára. Jeles vadászírónk. Széche­nyi Zsigmond szerint van­nak, akik a vad húsáért va­dásznak, mások a trófeáért, a dicsőségért. Legkülönb mindenek között az igazi vadász, a „szalonka vadász”, aki az élményért fog kezé­be fegyvert. Antal Pál, a Mátrai Erdő- és Fagazdaság vadászati főfelügyelője, az igazi vadászok közül való. Az élményért vadászik, ugyanakkor jártas és tevé­keny a korszerű vadgazdál­kodás munkáiban is. Ritkán találhatni íróasztal mellett. Ideje nagy részét az erdőn tölti. Korai égnyitástól késő estig a szabadban tartózko­dik. Az erdő, a természet szerelmese. — Kevés híján negyven esztendeje tart ez a szolgá­lat — mondja emlékezőn. — Tizenöt évesen kezdtem, s most már az ötvenötödik esztendőt hagvom magam mögött. Felsőtárkányban, ahol születtem, már 10 éves koromban én vo’tam a leg­hűségesebb hajtó. Artán a kisegítői szeredtől, az erdő­őri gvakoTioksá “tói kezdve mmd^n lépcsőfokot megjár­tam pályám során. Tö’gvtermetű. szívós, föld­erős emter. ősz hajával olyan, akár a /.ózmarás fa. Egy ízbon — erre nem szí­vesen emlékezik — majd­nem étetével fizetett szenve­déséért. 1003 novemberében a D'sznótanya-iánánál ren­dezett haitóvadászaton őt te­rítette le egv csuhásnak szánt lövés. A bal li^ockanál be­Nyolcvan országba eljut Két oldal — Heves megyéről Golvéstolltól a műanyag tartályig 1969-ben alakult a Fővárosi Műanyagipari Vállalat rózsa- szentmártoni telepe, munkalehe­tőséget nyújtva a környező fal­vak lakóinak. A régi, elhagyott bányaépületekben először go- lyóstollakat készítettek, aztán az 1971-ben megépült új csarnok már bővítette a lehetőségeket. Jelenleg poliészter tartályok ké­szülnek itt, százliterestől egé­sze^ kilencvenezer literesig. A megrendelők a mezőgazdasági üzemek, borászati kombinátok és a vegyipari vállalatok. 1970-ben a termelési érték még csak ötmillió volt, ma már a nyolcvanmillióhoz közelít. Készül a nagy tartályok pa­lástja. Édes Antal és Nagy Jó­zsef ellenőrzik a vastagságot. (Fotó: Szabó Sándor) Egy kis emberséggel... A történet röviden a kő­vetkező: Gál József né füzes­abonyi lakos 1973 októberé­ben munkát vállalt a helyi Cipőipari és Javító Ktsz-néL •Szerződéssel vették föl már­cius 1-ig. Amikor a szerző­dése lejárt, azt az év végéig meghosszabbították. A fiatal­asszonyok novemberben kis­lánya született. A gratuláci­ók mellé december 31-én megkapta a munkakönyvét is. A történet nem egyedül­álló... ★ Az effajta eljárás nem sza­bálytalan, s talán még indo­kolható is. Hiszen terhesen már nem megy úgy a mun­ka, s az asszonyok igénybe veszik a kedvezményeket is — amelyek persze mindenütt kötelezőek. Megtörténhetik például, hogy reggel később jönnek be, aztán az is elő­fordulhat, hogy könnyebb munkát kell keresni nekik. A legkisebb panaszra is ki­írják őket. Később meg már kiveszik a „gyes-t”, esetleg szülnek még egy gyereket, az újabb három év... De mégha visszajönnek is ha­marabb! Már eleve csak egy műszakba lehet a mamákat beosztani, na és ki tudja, hogy hányszor lesz beteg az apróság... Szóval, rengeteg problémát jelent a kismama, vagy a fiatal anyuka. Bizony akadnak olyan munkáltatók, akik a legegy­szerűbb megoldást választ­ják, szóba sem állnak a mun­káért jelentkező gyermekte­Egy vadáss fúródó golyó alig hajszál­nyira csúszott át gerincosz­lopa alatt, s jobb lapocká­ját roncsolta szél. — Voltam nagyobb ve­szélyben is — fordítja előbb­re a szót. — A felszabadu­lást követő időkben egy lyu­kas garast nem adtak volna az erdészek életéért. Annyi volt a vadorzó, hogy min­den bokor, minden fa mö­gül a halál leselkedett ránk. Baranyi Imrével, Bajzát La­jossal és másokkal 40 vador­zót fogtunk el és fegyverez­tünk le. Annyira vakmerő- ek voltak, hogy például a hármaskúti erdészházat na­pokon át fegyvertűz alatt tartották. Az erdész ki sem léphetett az udvarra, ha nyílt az ajtó, már lőttek. A Keskeny-rétnél ütöttünk raj­ta a tanyájukon. Éppen früs tököltek, szalonnát bics- káztak, amikor észrevettem körbe fogtuk a bandát. Baj­zát Lajos, ak’t mi biztosí­tottunk. mint egy sziú indi­án, éktelen csataord 'tással közéjük rontott s a megle­pett orvvadászok mindent el- hánvva szanaszét futottak. Volt közöttük esv sánta aki nem tudott a .többi'kkeí fut- ni, azt nyakpn csíptük és estere már valamennyien la­kat alá kerültek ... A vadászatra terelődik a Jól ismeri a vaöreitő sűrűket, a váltókat, dagonyá­kat, ahol a vada& forognak. len fiatalasszonyokkal: „Jöj­jön vissza, majd ha már gya­rapodott, a család, s ha a kicsi három-négy esztendős lesz!” Na, de mi történik akkor, ha mégiscsak szükség van a munkáskézre? Ilyenkor vá­lasztják azt a lehetőséget, hogy nem véglegesen alkal­mazzák, csak ideiglenesen szerződtetik a fiatal nőt, így aztán nincs gond vele. Hal­lottunk olyan esetekről is, hogy négy-öt évig hosszab- bítgatják a munkaviszonyt, aztán egyszer csak, amikor terhes a mama, máris kül­dik a munkakönyvét: „Ma­gának is jobb lesz! Kapja a „gyes”-t, anyagilag sem jár te­hát rosszul. És azután ha akar, később visszajöhet” — hang­zik a nyugtatás. Ilyenkor azután jogos a panasz: hiába segíti a csalá­dokat egyre jobban a társa­dalom, hiába sokasodnak az anyukákat támogató jobbnál jobb ötletek, ha elhangzik olyan vélemény is, hogy a fiatalok manapság egyszerű­en csak kedvezményeket akarnak, azért vállalják a gyereket. Csak azt? A kedvezménye­kért vállalnák a kilenc hó­napig tartó kisebb-nagyobb rosszulléteket, a szülést, az aggódást — mi lesz, ha be­teg a kicsi —, a virrasztáso­kat, a gyakori táppénzt? Ezért mondanának le a hitiintetése Hány őzet, szarvast, muf­lont, vaddisznót lőtt életé­ben? Sokat. A trófeákat sem számolja. A vadakról úgy beszél, hogy mindig szemé­lyes névmást használ. Nem is maradhat meg bennem a kérdés: — Hogyan tud vadat ölni az, aki ennyire szereti őket? Nyílt mosollyal néz rám. Nem jön zavarba. — A természetnek valaha megvolt az egyensúlya, s a létküzdelemben csak a leg­jobbak, a legkiválóbbak ma­radhattak életben, csak ne­kik lehettek utódaik — ma­gyarázza. — Az ember — eleinte önvédelemből, ké­sőbb szórakozásból — kiir­totta a nagy ragadozókat, s ezzel felborította az ősiség természetes rendjét. Ha te­hát engednénk a vadak el­szaporodását, ez felmérhe­tetlen károkozáshoz vezetne az erdőben, a mezőgazdasá­gi kultúr terül eteken, nem beszélve a vadállomány le­rontásáról, satnyulí; sáról. Ezért szükséges, hogy az ál­lományszabályozási munká­val (vada jzat. vadtenyésztés) közvetlenül beavatkozzunk a természet rendjébe. Ezért kel kilőni a rosszul fejlő­dött, satnya példányokat. És nem kegyelmezhetünk az öregeknek sem, mert nekik már nincs semmi hasznuk, csak bajt okoznának a vad­állomány mtuősegfébgjo, A könnyebb, a gondtalanabb életről, arról, hogy korábban legyen kocsi? Hiszen így éve kig „ugrik” az új bútor is, az utazgatás, a szórakozás, — mindért majd ha nagyobb lesz a gyerek. Nem, nincs olyan édesanya, aki ne az el­ső mosolyok örömére, az első tétova lépések kedvességére gondolva várná a babát... S mégis, akadnak olyanok, akik az ideiglenes szerződés hátrányaival büntetik az asz- szonyokat. Mert bizony, ha megszűnik a munkaviszony, akkor már „ugrik” a pótsza­badság is, távolabb kerül a jubileumi jutalom és a törzs- gárdatagság. S az sem kö­zömbös, hogy az anyuka így elveszti a régi munkahelyi közösséget, ahol pedig már tudják róla, hogy mennyit ér és hogyan dolgozik... „Nagyon félek — írja az egyik kismama —, hogy ha három év után újra elhe­lyezkedem, mindent elölről kezdhetek”. Ez bizony igaz. Az írott szabályokat persze nem sér­tették meg! Mégis, azoknak van igazuk, akik azt kérdik: Vajon miért ne lehetne ilyen esetekben egy kis emberség­gel meghosszabbítani a mun­kaviszonyt, esetleg véglege­síteni az anyukát...? Mint ahogyan teszik art más üze­mekben, szövetkezetekben, ahol nemcsak a rendeletek betűire, hanem azok huma­nista szellemére is felfigyel­nek. Németi Zsuzsa mi munkánk végső soron természetvédelem és környe­zetvédelem egyben: útját álljuk a károsodásnak, hogy a fejlődést szolgáljuk. Antal Pál életében a va­dászat több mint szenvedély — tervszerű tevékenység. Hivatás. Hozzáértését, szere- tetét a vadgazdálkodás ered­ményei igazolják. Azok az érmes trófeák, amelyeknek Viselőit a bükki és mátrai rezervátumokban gondozták, óvták és nevelték. Igazolják azok a hivatásos vadászok, vadőrök, akiket Antal Pál nevelt és nevel a korszerű vadgazdálkodás ismeretére, akik az ő keze alatt váltak és válnak gondos vadgaz­dákká. Otthonában a vadak tró­feái mellett más „trófeákat" is őriz, a munkája elismeré­sét jelző kitüntetéseket. A Munka Érdemrend bronz és ezüst, a Haza szolgálatáért arany fokozatú kitüntetés, a Kiválódolgozó-jelvények mellé most újabb „trófea” került. Megkapta a legma­gasabb vadászati kitünte­tést, a Nimród emlékérmet. A koronás agancsárt ábrázo­ló aranyveretű emlékérmet a Magyar Vadászok Országos Szövetsége alapította a ma­gvar vadászatban, vadgaz­dálkodásban. a vadászati ku’túra terjesztésében, a va­dászati hagyományok ápolá­sában, az új vadásznemze­dék nevelésében ktemelkedő eredményt elérők kitünteté­sére. Pataky Dezs£ A

Next

/
Thumbnails
Contents