Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-22 / 274. szám
A hét filmjei Ostromállapot A ti úti cím« ennél találóbb os ennél tömörebb nem » lehet. Az állítólagos béke idején, amikor egy országot Bem támad meg idegen hatalom, polgárháború sincs, mégis az egész rendőrség, A hadsereg mozgósított alakulatai, pattogó utasítások és vezényszavak kíséretében olyan állapotot teremtenek a fővárosi forgalom „átszövésével”, az igazoltatásokkal, a motozásokkal, a szabad állampolgárok gyanúsításával, hogy azok joggal tarthatnak: az első gyanús mozdulatukra megszólalnak a géppisztolyok és akkor az ostrom- állapot háborúvá változha- tik. Ott, a nyílt utcán. a béke mélyén, ahol nincs front vagy nem tudni, hogy a frontvonalak hol húzódnak. A film ezt a félelmet, ezt az izgalmat már a nyitó képsorral préseli belénk, nem is hatástalanul. Aztán az ellenfelek felfejlődnek. Előbb a „tupamarók”, a feltehetőleg egyetemisták, a fiatalok illegális serege, akik a városban sakktáblaszerű - en elosztva várják részfeladataik megoldását. Megindul „az alkotmányos gépezet” is. A cselekmény egyébkén ti váza és a tétek az újságokból ismerősek, a tupamarók túszokat szednek, és amikor a követelést a hivatalos hatalom nem teljesíti, az amerikait kivégzik. Feltárul ebben a filmben előttünk a dokumentumok nyers hitelességével egy viszonylag jelentéktelen dél- amérikai ország hatalmi struktúrája, annak minden gyengesége, erkölcsi, hatalmi és gazdasági függősége az USÁ-tól. Az egész közvéleményt lázban tartja ,.az eset”, a parlamentben szónokolnak, az újságírók kérdeznek, az egyetemi képviselet nem jelenik meg az ország húzóban „a hon atyái” között, akiket a filmben a rendező pontosan és fontosán bemutat. Minket, itt, a távoli Európában a film mindennapi érvényű, agitatfv hangja, képsora nem azért döbbent meg, mert egy ellentmondásos .társadalomban nagy feszítő erők működnek, és ezek az erők igyekeznek legyűrni egymást. A fiatalok hisznek abban, amit csinálnak. Nem is akármilyen etikai kérdéseket szegeznek magukkal szembe is, amikor a döntéseket meghozzák. A szervezet egyik szavazó tagja, amikor „az Ítélet összeszámlálása” íoMonsieur Verdoux Charlie Chaplin ezt a filmjét 1947-ben készítette. Nálunk már 1943-ban bemutatták. A film ötlete Orson Welles-től szárrnazik, az ő ötlete meg a francia bűnügyi krónikákból, mert az idősebb újságolvasók még emlékeznek arra a dél-francia orvosra, aki sorozatban tette el láb alól a lányokat, asszonyokat. De nem is ez a lényeg! Mit kapunk mi ebben a filmben Chaplintől, az élő klasszikustól, akit. már most, eleiében is az újraszületés, az újrajátszás és az újraelemzés glóriája vesz körül, ezen a kerek világon?'Édeskeveset. Ebben a filmjében is ott szerénykedik a főhős mögött egy járóképtelen béna asszony, a nagyon csinos kis fiúval. Péterkével, egészen lírai távolságban mindattól, amit a férj elkövet, ttt is felszed az utcán a főhős egy kétes múltú lányt, aki majd szeretné őt megmenteni a várhatóan tragikus befejezéstől Az is elmondható, hogy Chaplin akkor sem lépett túl messze önmagától, amikor Verdoux- ban a kiszolgáltatott kisembert állítja a kamerák elé, azt a nyomorra és szolgaságra született, egyébként szorgalmas és a társadalomban a munkájával csak haszonra törő kis forgács-figurát. aki szeretne élni. De ahhoz már nem ad kulcsot a kezünkbe a nagy mulattató, hogyan jön rá az ötletre, a megoldásra, belül, önma- • gában, a saiát lelkiismerete e’'ft ez az ember, hogy ne- k< -ezzenéstelen arccal ke1! lírát. szerelmet hazudnia., míg eljut a pillanatig, amikor ölve vagyonokat szerezhet Kell-e ölhez, elegendő-e ehhez a nyomor, amely fenyegeti Verdoux-t és családját? Kell-e, elegendő-e ez az Indok, hogy a szisztéma eredetisége mellett a pénz hajszolása fezt a megoldást kergesse a cél, a bukás felé? És ha már Verdoux belemegy önmaga ellen, önmaga érdekében látszólag ebbe a gyilkolási folyamatba, miért védi magát a guillotine árnyékában azzal, hogy a társadalom tette öt ilyenné, az a társadalom, amely háborúkban milliókat ölet halomra, a profit miatt és hősökké lesznek a gyilkosok, míg ő a kényszer hatása alatt, csak ennyit és csak így cselekedett? Hol van itt az egészséges egyensúly a tények, a nézőpont és a kényszerek között? Hol van az a bizonyos erkölcsi felelősség, amely belül, Ver- doux-ban felmentést keres mindazért, amit tett? Itt még az sem mentség. bár szellemes fintor, ahogyan az őt búcsúztató papnak Verdoux válaszol, hogy az Isten visszaveheti az ő bűnös lelkét. mert az az övé, mármint az Istené. Á világháború kataklizmája után más fénytörése lehetett ennek a mondanivalónak, a gőz és az iszonyú pára még nem csapódott le egészen a véres évek után. Ma már más a hangsúly! Ez a film esetleg teljesebbé teszi a Chaplinről készült kénünket, de nem teszi gazdagabbá élményeinket. Farkas András Úttörőszoba a horti iskola pincéjében Nagy fába vágták fejszéjüket a horti nyolcadikosok. Megirigyelvén ugyanis a gomba módra szaporodó ifjúsági pinceklubokat, fölvetették, hogy miért ne lehetne az ő iskolájuk földalatti termeiből 1 is úttörőszobákat kialakítani. A tervet helyeselte a csapat vezetősége is: hiszen a mostani „örsi szoba" szűkös is, és ráadásul nehezen fűthető. A jelenlegi pincének már az nagyon nagy előnye, hogy ott akár iskolagyűlést is lehet tartani, mivel egyszerre befér mind a négyszáz gyerek. tgv hát munkához láttak a n- ■ 1 »ok .Nyomás a sze- e’hordani, az ócska *”/ .'.’o' termői ■sah f'•Issen, hogy mine' hamarabb otthonra találjon a Hunyadi János út- wrocsapat!” — hangzott, a A gyöngyösi járási hivatal tizenötezer forintot ajánlott föl a tatarozásra, a horti tsz szocialista brigádja pedig társadalmi munkával segíti az úttörőket: betonoznak, vakolnak, szerelik a villanyt... Az őrsök ma már a díszítést tervezgetik. A lányok kézimunkáznak, a fiúk készítik az úttörőélet törvényeit képekben is megörökítő táblákat, s szekrények mélyéről, fiókokból gyűjtögetik a dicsérő okleveleket, — ezek mind odakerülnek majd a falra. Az úttörőszoba átadásának hivatalos határideje 1976 gyermeknap. De a nyolcadikosok reménykednek: ta’á-i el kés -."'l f!—4 hónappal hamarabb, s akkor még ők is tarthatnak őrsi gyűléseket. rajfoglalkozáso- kát, szakköröket a csapat új otthonában, a „suli alelt". lyik, azt mondja, hamarabb kellett volna meggondolni, szerinte túlságosan messzire fejlődtek a dolgok. Costa Gavras nem először készít filmet politikai jellegű és égetően, aktuális témáról, magunk is jól emlékszünk a ,,Z ’ avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjére, a felzakla- tó képsorokra. Costa Gavras politikai álláspontja, amelyről az eseményeket szemléli, egyértelmű. Ahogyan bemutatja itt is a tupamarőkat, minden rokonszenvét elárulja az illegális mozgalom iránt Még azzal is, hogy ennek a filmnek a; főszerepére íves Montand-t szerződtette, azt az énekes-színészt, aki Európában másként jelent meg eddig a mozik vásznán, más szerepkörben. A rendező nagyon halványan és nagyon messziről kérdőjelezi meg, szabad-e az erőszakra erőszakkal válaszolni, a gyilkosságokat gyilkosságokkal megtorolná. Nem mondja ki, talán a doku- mentumszarű feldolgozásba erkölcsi, és a lelkiismereti döntések világába tartozó további kérdések nem is igen fémének bele. de érzékelteti, hogy a lépésre mindig újabb lépés a válasz. A téma sokkoló hatású, itt színészi teljesítmények önmagukban nem tudnak állni, itt a tömegek, a nyomasztóan tumultuózus jelenetek hordozzák a fő mondanivalót. Akkor is. ha a parlamentben vagyunk, akkor is, ha az újságírók rohamoznak kérdésekkel a hatalom ellen, vagy ha a tupamarók indulnak támadásba. Az erő a játékban Innen van. És külön ereje a filmnek, hogy íves Montand- on kívül Renato Salvatori, O. E. Hasse. Jacques Weber is részt vállalt a nem mindennapi forgatásban. Mikis Theodorakis zenéje most is magával ragad. Várkosmeiika kopjafák Megfiatalodik a XIII. században épült gótikus stílusú cseszneki vár. Az Országos Műemléki Felügyelőség Székes- fehérvári Építésvezetőségének tizenkét tagú „Dobos” brigádja állítja helyre az értékes műemléket. A 14 millió forintba kerülő „várkozmetika” öt évig tart. A déli szárnyon befejezték az idei évre tervezett munkákat. (MTI fotó — Rózsás Sándor) Szenuie«) nincs sáép temető és szép halál. Lehet egy temető virágos, gondozott, karbantartott, de a temető akkor is szomorú és mindig lehangoló. Az elmúlás is lehet tragikusan hirtelen, lehet békés elhervadás, de szépnek sohasem nevezhető. Az élet az lehet szép, boldog, vidám! Az elmúlásba legföljebb belenyugodni lehet. Az országutakon — sajnos — szaporodnak a kopjafák. Gyöngyös, Hatvan határában, Gödöllő, Aszód táján. Ismerek olyan helyet, ahol a telefon oszlopokra vasból szereltek virágtartót Olyan kopjafát is láttam, ahová hetek, hónapok óta mindig friss virágot tesz vuiaki. — Mi történt? Rám néz, ellenségesen villan a szeme; aztán megenyhül. — Három hónapja már: ö húsz éves volt a kislány tizenhét Motorral indultak kirándulni. Szörnyethaltak mindketten. Kegyelettel veszem le a kalapomat a kopjafa előtt és hallgatok, amíg ő dróttal odakötözi a virágokat. —• El sem hiszi milyen aranyos gyerek volt! Esztergályos. Minden megtakarított forintját a motorra rakta félre. Nagyon szerette a motort és értett is hozzá. Ha valakinek elromlott a motorja, azt csakis az én Gyuszikámhoz hozták. Beszélgetünk, de közben százával suhannak el mellettünk az autók, a motorkerékpárok. — És a kislány? Csendesen megerednek a könnyei, fekete szélű zsebkendőt keres elő a kopottas, sötét táskából. — Nagyon szertték egymást. Most, ősszel lett volna az esküvőjük. Szegény apja jó előre már a zenészeiket is leszerződtette. — Van-e több gyermekük? — Két lányunk van, 6 volt az egyedüli fiú A legkisebb lányomat a temetés után egy hónapig a kórházban kezelték. Talán még ma sem hiszi el, hogy meghalt a batyja.. Félrehúzódunk az árok szélére, egészen a szántóföldig, ahol fekete varjak százai kárognak. — Mégis, hogyan történt? — Szabálytalanul előzöttí Ogy gondolhatta... És agyon zúzta magát. Még a szíve is kiszakadt, az arcára nem lehetett ráismerni? — Ivott? — Nem sokat! Nagyrédén sörözni látták őket. Pedig higyje el, ez a gyerek azelőtt sohasem... Jól tanult az iskolában is, a tanárai mindig dicsérték és magaviseletből is ötöse volt mindig. — A lány szülei? — Az őrület határán vannak ők is. Egyetlen lányuk veit a Kati. Szép, csinos, a legszebb, legbájosabb teremtés a faluban. Felváltva hordjuk az édesanyjával ide a friss virágot. Elhatároztuk, hogy ezen a helyen, amíg mi élünk, mindig lesz virág. Búcsúzóul kézfogás után még utánam szól. — Ezt a szörnyű tragédiát pedig el lehetett volna kerülni! Talán ml sem figyelmeztettük elégszer... önvádak, könnyek, megbánások az élők részéről. A holtaknak pedig díszes sírköveket állítanak, meg kopjafákat az országutak mentén. Százak, ezrek, tízezrek esnek áldozatul. Pedig ezek az életek csak pillanatokon vesztek el. Eev féldecin, egy korsó sörön! De vajon mindnyájan me«teszünk-e mindent azért, hogy ne szaporodjanak ilyen gyorsan a kopjafák? Azért, hogy ne legyen temető az utak mentén??? 8zalay István Gyimesi Ferenc: B fiókban még volt majoránna beszélsz, — Szülői értekezlet? Holnap? — Te nem tudtad? Nem szoktad megnézni az ellenőrzőjét? — Mostanában nem néztem. De különben sem tudok elmenni, nekem is értekezletem lesz. De egy pillanat, várj csak. — Rövid szünet után: — Itt vagy? Szóval, nem tudok elmenni. — Gézukával beszéltél — Nem. — Van nálad valaki? — Igen. — Nő? — Igen. — Gézuka otthon van? — Igen. — Kérlek, légy tapintatos. Két hónappal később: — lla. kérlek. Gézuka nagyon köhög. Te ilyenkor valamilyen teát szoktál főzni. — Egy lábasban olvassz föl barnára néhány kanál cukrot, azután önts rá tizet és tegyél bele majoránnát. Forrald egy darabig, azután jó melegen kortyolgassa el. A fiókban még volt majoránna. Másnap: , Cseng G -záéknál a tételén da senki sem vesz: fői a ktrtylót. A következő napon: — Szervusz. Gézuka. Tegnap hívtalak. Hol voltál? — Lementem a srácokhoz a térre. Főzött Ilyen köhögéssel? apu teát? — Csak megmondta, hogyan csináljam, de nem volt itthon cukor. — Vettél? — Apu elfelejtett pénzt hagyni. — Akkor mit ettél? — Kiflire még volt nálam. Aznap estefelé: Géza még két kávét és egy konyakot rendelt. Rágyújtottak. Ila összekattan- totta a retiküljét. — Ezek szerint mindent megtárgyaltunk. Most már beszélgethetünk, míg Hozzák a kávét. Géza megnézte az óráját. — Éppen fél órám van még. — Randevúd 'an'’ — Igen. Ha egy kis szünete tartott. — Fiatalabb, mint én? — öt évvel. — Géza is kihagyott egy kis időt azután megkérdezte: — Szerinted hány éves koráig lehet boldog az ember? rA- Míg él. Csak minden tíz év után másképpen. Másnao kora délelőtt: — A-ftyf Pjon korárt k'sfiam. hogy tudtál-e menni iskolába, vagy otthon vagy és fekszel. — Fekszem. — Tanulsz legalább? — N’ues kedvem h>zz« — Hogyan állsz a felel*teleled? — Hétfőn kettőből beszedtem. — Borzasztó... — Igaz, hogy férjhez mész? — Legalább majd ó is boldog lesz. — Jó nektek. Csend a másik készüléknél: — Miért anyu? — Az orromat fújtam. — Sírsz? — Nem, zsák úgy látszik, benáthásodtam. — Az előbb még semmi bajod sem volt. — Ilyen hirtelen jött. üt Még Apu — Egyszer majd igen szeretnék boldog lenni mondta? — Igen. És ő is megnősül, ha elváltatok. — Mondta? — Mondta. És van is egy nője — Hogyan beszélsz, kisfiam? — Miért? Ha egy picit mintha ké- sibb «tolult volna meg: le. Be egyszerre milyen rondát, hallod? Majd inkább késöbl újra hívlak. — Ne tedd még szélj még. — Mit mondjak? —. Amit akarsz. — Ilyen ronda Majd később, ha trombitáltam az Most csak azt mondd meg még, hogy megtaláltátok-e tegnap « majoránnái! hanggal? jól ki- orromat.
