Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
Az új munkahely ára Indulásra késs a Zsiguli-vonat A KGST-tagországok, köztük hazánk is, részt vesznek a Togliatü-autógyár alkatrészellátásában. A képen: a szerviét Zsiguli gépkocsik indulásra készen a Magyar Népköztársaságba. (APN-fotó — KS) A szolgáltatás minőségét az ügyféllel való foglalkozás is jelzi Az általános és egyre súlyosabb gondokat okozó munkaerőhiánnyal kapcsolatban többnyire — s napjainkban szinte kizárólag — a vállalatok felelősségéről, nagyvonalú, csak a pillanatnyi érdekekhez igazodó, a mindenkori termelési helyzet szerint kapkodó munkaerő-gazdálkodásról szokás beszélni. Közhelyszámba menő kifejezéseink is ezt tükrözik, például: „kapun belüli munka- nélküliség”, „munkakönyves munkanélküliek” vagy — s itt a jelzőn a hangsúly — „belső munkaerő-tartalék” stb. Való Igaz: az ésszerűbb, a takarékosabb, és átgondoltabb munkaerő-gazdálkodás érdekében sokat tehetnének a vállalatok. De pusztán ennek az óhajnak a megfogalmazásától — és sEÜntélén ismételgetésétől — aligha javul, változik a vállalati munkaerő-gazdálkodás. A vállalatok — évek óta és még mindig — azt látják, hogy olcsóbb és egyszerűbb a lét. «iám bővítése (mert a munkaerő-állomány jó része állandóan mozgásban van, így aztán , jut is, marad is.. mint a beruházás és a felújítás, a műszaki fejlesztés gyorsítása, a technológia, a munkaszervezés korszerűsítése, a modem, nagy termelékenységű termelőeszközök beszerzése. De azt is tudják — tudniuk kell! —, hogy az anyagi termelés világában szétosztani, vagy újra elosztani csak azt és annyit lehet, amivel és amennyivel rendelkezünk (s ez természetesen a munkaerő-állományi» is érvényes). Nem árt itt újra — • ki tudja hányadszor — elismételni az általános — s meglehetősen szomorú vagy inkább elgondolkodtató képet nyújtó — munkaerőhelyzet •jelzőszámait. A munkaképes korú férfiak foglalkoztatása már ma is A IV. ötéves terv időszakában erőteljesen fejlődötta mezőgazdaság műtrágyaellátása, összefüggésben 'a szakembereknek azzal a megállapításával, hogy a terméshozamok növelésének legfontosabb tényezője a talajerő pótlása. A hozamok növelése — számítások szerint — 50—60 százalékos arányban függ a műtrágyaellátástól, tehát lényegében attól, hogy a vegyipar és a külkereskedelem milyen „hátteret” biztosít a termeléshez. A kutatók számítása ezzel kapcsolatban arra mutat, hogy például egy kilogrammnyi vegyes műtrágya-hatóanyaggal 5—6 kilogrammos hektárankénti búza- és mintegy 40—50 kilogrammos cukorrépahozam- növekedésre lehet számítani. Miután a IV. ötéves terv Időszakában a hazai vegyipar jelentős fejlesztést hajtott végre a mezőgazdaság ellátásának javítására, az 1970. évi hektáranként 120 kilogrammos hatóanyagmennyiséget 1975_re 223—225 kilogrammra sikerült fokozni. A tervidőszak utolsó évének, 1975-nek műtrágyaellátása az év utolsó időszakában is kedvező. A termelők október végéig mintegy 5,3 millió tonnányi műtrágyát vásároltak. Az összes értékesítés hozzávetőleg 17 százalékkal haladja meg az elmúlt év azonos időszakának forgalmát, az eladott nitrogén- műtrágya mennyisége pedig máris meghaladta az 1974. évi teljes értékesítést. Kedvező helyzetet teremtett, hogy a hazai nitrogénműtrágya gyárak pótolták az év első időszakából áthozott lemaradásukat és Csehszlovákiából nagyobb tételben kar- bamidműtrágya érkezett. Lényeges, hogy a foszfor, és az összetett műtrágyák ellátása is a tervezettnek megfelelően alakult. A kis üzemek, miután több talajerőpótló anyaghoz jutottak az elmúlt években, idén például október elejéig minta demográfiailag lehetséges maximumon van. A számítások szerint a gazdaságilag aktív munkaképes korú férfiak száma 1990-ig mindössze 6—7 százalékkal (150—200 ezer fővel) növelhető. Ez még arra is kevés, hogy a nyugállományba vonultakat pótolja. A munkaképes korú nők 64 százaléka állt munkaviszonyban 1970-ben, az arány azóta is stagnál, s gyakorlatilag nem növelhető számottevően. (Érdemes megjegyezni, hogy ez a 64 százalék nemzetközi viszonylatban is magas arány.) A következő 15 évben maximálisan 100 ezer nő munkába állításával lehet számolni, ami a szükségletekhez képest nagyon kevés. Mindent egybevetve: a foglalkoztatottak száma 1990- ig, jó esetben is csak 300 ezerrel növelhető, viszont — számítások szerint — a népgazdaság teljes munkaerőutánpótlási szükséglete ugyanebben az időszakban körülbelül 2,5 millió fő. A két adat közötti roppant különbség valamelyest enyhíthető a már nyugállományban levő, de még mindig munkaképes korúak nagyobb arányú, szervezett foglalkoztatásával, ám — kell-e mondani? — a gondok ezzel sem oldhatók meg. Az is nyilvánvaló, hogy ezeket a gondokat a vállalatok egyedül nem képesek megoldani, legyen bármilyen körültekintő és korszerű is a munkaerő-gazdálkodásuk. Fel kell tenni a kérdést: mi az ára egy-egy új munkahely létesítésének, milyen áron lehet a sorra épülő új gyárakban, a gyorsan szaporodó intézményekben munkásokat, különböző képettsé- gű alkalmazottakat kapni? Illene most rövid fejtegetésbe bocsátkozni arról, hogy mit kellene megjavítani gazdaságunk struktúráján, válmagolásu műtrágyát vettek át, 8 ezer tonnával többet, mint 1974-ben. Mármint cukorrépát termelni Azzal nem sokat lehet és érdemes vitatkozni, hogy hazai termésből kéll fedezni a cükorszükségletet, de úgy tűnik, azzal az elképzeléssel a való élet szállt vitába, hogy helyes-e adminisztratív intézkedéssel ösztönözni a gazdaságokat a kellő mennyiségű cukorrépa megtermelésére. Az ugyanis még a kisebb és formai bökkenő, hogy egy finom gazdasági szabályzórendszerrel működő modellbe kevésbé illeszthető bele az adminisztratív szabályzási módszer, a komolyabb probléma az, hogy az adminisztratív intézkedések általában azért születnek egy-egy részterületen, mert a különböző szabályzók összhangja rossz, vagy éppen az ösztönző szabályzók hiányoznak. Ezeket a hiányosságokat lehet ugyan pótolni rövidebb távon adminisztratív eszközökkel, kiadott utasításokkal, de a probléma előbb-utóbb felszínre hozza az orvoslásra szoruló gondokat. Már most felszínre került néhány kérdőjel a cukorrépatermeléssel kapcsolatban. Azokban a gazdaságokban is termelnek répát, ahol nem érdemes, de úgymond figyelembe veszik, hogy a cukorrépa „politikai növény”, termelni kell. így jönnek létre olyan félmegoldások, hogy egy valóban nagyüzemi módszerekkel dolgozó termelőszövetkezet 15 hektáron répát, termel — már csak illendőségből is —, de erre a 15 hektárra nincs meg a kézi munkaerő, gépesíteni pedig 100 hektár alatt egyszerűen nem érdemes. A másik gond szinte követlalataink termékszerkezetén, illene újabb adatokat és tényeket felsorakoztatni annak illusztrálására, hogy sok százezren dolgoznak olyan munkahelyeken, amelyeket már rég meg kellett volna szüntetni, amelyek léte egy elavult gazdasági szerkezet konzerválását jelzik. Mindez azonban csak újabb ismételgetése lenne a már amúgy is jól ismert tényeknek, ezért kerüljük meg a bizonyítási eljárást, s mondjuk ki kereken: ma és a következő években egy új munkahelyet csak egy régi megszüntetésének árán lehet és sza- ban létesíteni. Ez persze így túl egyszerűen hangzik, s úgy tűnik, mintha valamiféle megegyezéstől függne: hol és mit létesítünk, hol és mit szüntetünk meg. Nem erről van szó, hanem a rendelkezésre álló munkaerő-állomány tervszerű, központi átcsoportosításáról. Arról az ugyancsak sokat hangoztatott követelmény gyakorlati — és következetes végrehajtásáról, hogy a különböző szak- képzettségű emberek olyan munkahelyeken dolgozzanak, ahol valóban szükség lenne rájuk, s ne a gazdaságtalannak — vagy éppen értelmetlennek — minősíthető munkakörökben „húzzák” ki a napi munkaidőt Még kerekebben fogalmazva: a kővetkező években fel kell számolni a gazdaságtalan vagy éppen bizonyos tradíciókat csak kegyeletből őrző munkahelyeket, ily módon szabadítva fel a népgazdaság — a korszerű gazdaság — száméra megfelelő munkaerőforrásokat Az efféle átcsoportosítással jottányit sem csorbulnának a foglalkoztatáspolitika alapelvei, viszont, ha némi kényelmetlenség árán ts — mert hiszen sokaknak új szakmát kellene tanulniuk, továbbb kellene magukat képezniük, új munkahelyet és munkakört kellene választaniuk — lényegesen enyhíthe- tők lesmének a mai munkaerőgondok, s elvégezhetők a társadalom számára elsőrendű fontosságú feladatok. Vértes Csaba kezik az elsőből. Az alacsony átlagtermések következtetni engednek a termelés hatékonyságára. a termék gazdaságos, illetve teljesen gazdaságtalan voltára. Hogyan képzelhető el például, hogy 100 mázsás hektáronkénti átlag a mai ráfordítások mellett gazdaságos és kifizetődő legyen, hiszen már az 1950-es években meghirdettük a „holdanként a kétszáz mázsa” akciót Kissé anakronisztikusnak hangzik ezek után 1975-ben a hektárankénti 100 mázsás termés. Az is. Ahol csak ilyen átlagot lehet produkálni, ott nem szabad termelni. Igen ám, de akkor hogyan lesz meg a kötelező vetésterületi keret? További egyensúlyi gondokra mutat az a kis csatározás is, ami a cukorgyárak és a répatermelők között folyt le még az augusztusban megkezdődött szedés alkalmával. A répaszedéssel ugyanis egy időre le kellett állni, illetve lassítani kellett a tempót, mivel a gyárak képtelenek voltak átvenni a hirtelen jelentkező nagy mennyiséget. Az utasításos rendelkezések ugyanis nem képesek az ágazatok közötti arányok helyességéről is intézkedni, mint ahogy nem képesek hosszú távon megfelelő orientációt sem nyújtani a vállalatok — jelen esetben mezőgazdasági nagyüzemek — hosszú távú terveihez. Erre a megfelelően kidolgozott termelői és felvásárlási árrendszer képes. A cukorrépa felvásárlási ára ugyanis nem megfelelően ösztönzi a gazdaságokat a termelésre. A felvásárlási á" alacsony. És még ebből p- árból is vesztenek a ga/dasáSzedták Gá bőmé ötvenesttendős hevesi lakos kerékpárt vásárolt éppen egy esztendeje. Az új holmi sajnos nem hozott sem örömet, nem kényelmet az életében, a vásárlás utáni második napon már a szervizben „kötött ki” vele. Ki kellett cserélni az első kere- ketí Néhány napra rá a pedált, aztán nem sokkal később a kerékagynak lett valami baja. És azóta is „visz- szajáró vendég” a kerékpár a szervizbe, mert minduntalan van valami hibája. Már kifakadt a szerelő is, hogy ne hozza, mert nincs hozzá alkatrész sem. Hát csakugyan nem volt szerencsés ez a vásár. Szed- lákné nagyon érthetően unta már a sok szaladgálást, hiszen egynéhány hónapja vágok, ha a gyárak a kellő átvevőkapacitás hiánya miatt a termelőre hárítják át a tárolás és a tárolásból származó veszteség ódiumát 'Ha már a gondoknál tartunk, azt is feltétlenül meg kell említeni, hogy nem kellően biztosított a termelés ipari háttere sem. A modem termeléshez szükséges egyesi- rájú vetőmagvakkal sincsenek minden esetben kibékülve a gazdaságok, hiszen itt már ipari rendszerrel mérve is hihetetlenül precíz, milliméter pontosságú magokra van szükség. A méretek azonban elég nagy szóródást mutatnak, ez viszont azt eredményezi, hogy a speciális vetőgép — jegyezzük meg: nagyon drága — nem tudja kiszórni a magvakat a földbe. A drága gépsorok mellett további gondként jelentkezik, hogy a gyomirtó vegyszerek hatása még nem éri el a kívánt szintet, s az is gondot okoz a gazdaságoknak, hogy az említett hiányosságok miatt nem lehet teljesen kiküszöbölni az egyelést a munka- folyamatból. Igaz, hogy ezt most tőszámbeállításnak nevezik, de a dolog lényegén édeskeveset változtat: élő munkaerő kell hozzá. A fentiekből kiderül, hogy nálunk még nem fenékig tejfel, illetve cukor, cukorrépát termelni. Hogy az legyen, ahhoz nem elég kiadni egy utasítást. Sokoldalú, átgondolt s a részterületeket összehangoló, egyértelműbben ösztönző szabályzási rendszert kell kimunkálni. Hosszú távon ugyanis csak “z ielenthet megnyugtató ' ’őst. Szigethy András «árolt holmira mégsem lehet az a jellemző, hogy örökké rossz Közben a „szolgáltatást” végző vállalat — az egri Uni- szer-v Ktsz — dolgozói is követtek el jó néhány hibát. Előfordult, hogy a garanciális javításra bevitt kerékpár javításakor nem igazolták a javítást a szelvény letépésé- veL Végül is augusztus 13-án átvették a kerékpárt, beszállították Egerbe és felküldték a KERMI-nek. Szedlákné hosszú ideig várt az eredményre, ám a megjavított kerékpár, vagy a cseredarabra jogosító papírok helyet október 17-én egy nagyon furcsa levelet kapott A levélben Bóta Ervin, a javítórészleg vezetője így írt: „Értesítjük T. Ügyfelünket, hogy a KERM1 a kerékpárját felülvizsgálta s a kerékpár külső jellege, valamint szerkezeti rész rossz állapota miatt a garancia megvonására tett javaslatot. Ennek alapján a garanciát ezennel megvonom. Kérjük, szíveskedjen a kerékpárt szervizünkből elszállítani. Amennyiben ez nem történne meg, úgy a •ft11952. sz. M.T. rendelet értelmében átadjuk a Bizományi Áruháznak értékesítés- re." Bizonyos, hogy létezik olyan rendelkezés, amely szerint a javításra beadott, és időben el nem vitt készülékeket, járműveket a szerviz átadhatja értékesítésre a Bizományi Áruháznak. De létezik egy másik rendelkezés is, amelyet enyhén szólva többszörösen megsértett a szerviz. És ez a rendelkezés a vásárló jogait biztosítja. Ennek értelmében a vásárlónak joga van a készülék cseréjét kérni, ha: — a termék valamilyen okból nem javítható, vagy javítás után sem vált rendeltetésszerű használatra alkalmassá; — ha a javítás elhúzódik és hatvan napnál hosszabb időt vesz igénybe. (Ez a KER- Ml-nél végzett vizsgálatra is vonatkozik); — ha a vásárlástól számított három napon belül elromlik. Ezekben az esetekben a jogos csereigényt teljesíteni kell. Arra viszont semmiféle rendelkezés nem jogosítja fel a szervizek vezetőit, dolgozóit, hogy a gyár által megállapított garanciajogot megvonják. S az is kötelező, hogy a garanciális javítások elvégzését a szelvények bevonása ellenében végezzék. Az viszont már a szolgáltatás minőségéhez tartozik, hogy a vásárlót, jogairól és lehetőségeiről a szerviz dolgozói is tájékoztassák. Mert az ügyfelekkel való foglalkozás milyensége is minősíti a szolgáltató vállalatot. — deák A tervezettnél több műtrágyát kapott a mezőgazdaság egy 27 ezer tonnányi kis csőNem fenékig cukor A MAI nappal magunk mögött hagytuk az év 44. hetét, amely szűkebb hazánkban is bővelkedett eseményekben. Kiemelkedett ezek közül az a gazdaságpolitikai tanácskozás, amelyet az MSZMP Heves megyei Bizottsága rendezett az ipari, a mezőgazdasági üzemek, a szövetkezetek politikai és gazdasági vezetői, a párt-, a szakszervezeti és a tanácsi munka irányítói, valamint a szocialista brigádok képviselői részvételével. Az, hogy gazdasági életünk vezetői' ültek a tanácskozóterem széksoraiban, önmaga is jelzi a téma fontosságát: komolyan, reális tervekre építve kell dolgoznunk, termelnünk. Az ésszerű gazdálkodás feltételei ugyanis megyénkben is adottak, csak élnünk kell velük- A munkaidő jobb kihasználása, a korszerű üzem- és munkaszervezés, a költségek csökkentése, s a minden területre kiterjedd takarékosság-meghozza a gyümölcsét: helyt tudunk állni termékeinkkel a hazai és a világpiacon egyaránt. S ha már a termelésről, az eredményes munkáról esett szó, feltétlenül említést érdemel, hogy jól haladnak szövetkezeteink az őszi mezőgazdasági munkákkal A 70 ezer hektárnyi szántóból több mint 20 ezer hektáron már megforgatták a földet, 45 ezer hektáron pedig már a barázdák alatt szunnyad a jövő évi kenyérnek való. Befejeződött a szüret, az almatermés 95, a kukorica 85 százalékát betakarították, a cukorrépaföldek kétharmadáról a gyárakba került a termés. A változékony — hol napsütéses, hol fagyos, ködös — időjárás ellenére „csatát nyertek” a közös gazdaságok tagjai, akiknek a munkáját az idén is szapora kezek segítették: a diákok, a KISZ-fiatalok álltak be a szüretelők, a répaásók, az almaszedők közé. Bizonyítani fiatalos ten- niakarásukat... EGYEBEK KÖZÖTT ezeket a fiatalokat, s a hozzájuk hasonló, de az élet más területein dolgozó ifjúkommunistákat, szakmunkásokat, tanulókat mutat ja be az a kiállítás, amely a héten nyílt meg Egerben. A képek, a tablók statisztikai kimutatásai egyértelműen igazolják: a fiatalok helytállásukkal, őszinte véleményükkel, kezdeményezőkészségükkel, állandó ten- niakarásukkal „hálálják” meg a társadalom sokoldalú gondoskodását. A tanulási lehetőséget, az ösztöndíjat, az üdülés kedvezményeit, s a nyugodt légkört, amelyben élhetnek, alkothatnak és nem utolsósorban — önfeledten lehetnek fiatalok ... Tulajdonképpen erről a légkörről, a békés építőmunkáról, s a társadalmunkban elfoglalt speciális helyzetükről és szerepükről beszéltek a héten a katolikus papi békemozgalorn Heves megyei képviselői i , : A békemozgalom negye:' százados jubileuma álltái mából megtartott emlék- 1 ülésen leszögezték: a paj>‘ kereszttel is lehet harciig a békéért, a magasabb s r. ; vonalú életért, azaz a társadalmunk céljaiért. F • - való igaz, hiszen köztudoífr nálunk nem az számít, her vallásos-e valaki, vagy ser' hanem az, hogy mit tesz ler- a közösség asztalára! HARCOLNI IS kell a m és a jövő békéjéért, he ne legyen szükség kosa rukra, a könnyes emlékezésekre azoknak a képzeletbeli sírjánál, akiket a könyörtelen háború fosztott meg az életüktől, a legféltettebb kincstől. Hiszen éppen elég emlékezni halottak napján a kor, vary a szerencsétlenség, a betegség miatt elhunyt hozzátartozóinkra! .. • Szilvás István 1 1
