Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

Yan-e kiút a zsákutcából? Közművelődés, Pétervásáran KEZDJÜK MINDJÁRT a lényeggel: a hajdani járási székhelyen hosszú évek óta sorvadozik a kulturális élet, zsákutcába jutott a közmű­velődés. A hanyatlás jelei régebben jelentkeztek, akkoriban azonban kevesen figyeltek fel rá. Az egyik igazgató ment, a másik jött. Méghozzá ötle­tekkel, elképzelésekkel gaz­dagon. Jó néhányukkal be­szélgettem, értékeltem biza­kodásukat, ám egyre inkább kételkedtem a sikerben. Volt köztük pedagógus, sőt szak­képzett népművelő is, még­sem jutottak sokra: az am_ • biciók megfakultak, az opti­mizmus lelohadt, s átadták a terepet, a közönségtől egy­re jobban elszigetelődő kör­zeti művelődési házat az újabb kollégának, akinek az­tán majd minden próbálko­zása csúfos kudarcba fulladt. A jelző nagyon is helyén­való, hiszen például a tavasz- szál egy beharangozott, szó­rólapokkal propagált OR1- rendezvényre mindössze négy érdeklődő érkezett. A hagyo­mányos táncmulatság másutt kasszagy ara pi tó vállal kozás: Pétervásárán ez ‘is alig bo_ zott, valamit a konyhára. Mun­katerv persze volt, a szé­pen fogalmazott mondatok azonban nem takarhatták el a lényeget: a kulturális élet , gyors ütemben mélyülő vál­ságát. Azt is sokan tudják, hogy az adminisztratív te­endőkkel, a gazdasági, ügy­intézéssel is adódtak prob­lémák, olykor alapvető hiá­nyosságok. Szokványos gond, legfel­jebb nem kendőzik, s nyíltan megfogalmazzák! Hallani ilyen véleményt is, ám Pé- tervásárán ennél sokkal több­ről r an szó: itt nem lehet ér­dektelenségre, anyagi nehéz­ségekre, mecénások hiányá­ra hivatkozni. Nem. mert 947 televíziót, 634 rádiót tartanak számon, s az emberek nyolcszáz napi­hetilapot, folyóiratot fizetnek elő. A községi tanács sosem fukarkodott, hiszen ebben az évben is százhatvanezer fo­rintos támogatást biztosított, s ezenfelül pénzt adott a ta­tarozásra, bútorok, berende­zések, hangszerek vásárlásá­ra is. 1975-ben összesen majd félmilliót áldoztak a közmű­velődésre. Ilyen segítséggel nem akárhol büszkélkedhet­nek, s pénztárcájukba nyúl­tak az űzőnek, a vállalatok is. Szóval volt és van miből gazdálkodni. Ide kívánkozik, hogy a községhez csatolt fal­vakban — Ivádon, Kisfü­zesen, Erdőkövesden és Vár­aszón — viszonylág korszerű, tágas művelődési otthonok, klubkönyvtárak várták, vár­ják a szórakozni és műve­lődni vágyókat. Az emberek azonban rit­kán kopogtatnak. S ez így van, lassan már egy évtizede. VAJON MIÉRT? Az alapvető ok a. meleg- kílincsváltás. Ha a közönség nem is, de az igazgatók jöt­tek és mentek, s egyik sem alapozott a másik munkájá­nak erényeire. Sokáig az sem jutott az. eszébe senkinek, hogy felmérje a lakosság kü­lönböző rétegeinek igényeit, sajátos kívánságait. Az egyik direktor — egyébként ő volt az egyetlen képzett népmű­velő — ugyan megpróbálko­zott ezzel. Az általa össze­állított kérdőívek azonban kevés családhoz jutottak -el. Ennél is nagyobb baj, hogy az anyagot ő sem dolgozta fel, pedig, érdemes lett vol­na. mert aki átböngészi a nem túl vaskos papírköteget, az a gyakorlati munkában is hasznosítható következtetése­ket vonhat le. Nemcsak az óhajokról, hanem az érdeklő­dés formálódásának tör­vényszerűségeiről is. Átnéztük az ivádi dossziét. Kitűnt, hogy a tévé egyre inkább bűvöletében tartja a falusiakat. A válaszadók zö­me heti 6—8 órát tőit a ké­szülék mellett, s nemcsak a bűnügyi, a kalandfilmeket kedvelj, hanem a Színvona­las színházi közvetítéseket és az ismeretterjesztő műsoro­kat is. Nem mindent fogad­nak el, többen már válogat­nak — méghozzá ~jó érzék­kel — a kínálatból. A művelődési otthontól valami mást, valami sajáto­sat várnak. Jó néhányan el­járnának a vegyes kórus pró­báira, akár hetente kétszer is, gyermekeiket beíratnák népi tánc- és művészitoma- tanfolyamokra. Többen — el­sősorban kezdő fokon — né­met és angol nyelvet tanul­nának. Sokan szavaztak a filmklubra, s szeretnék meg­nézni az elmúlt évtizedek kiemelkedő értékű alkotása­it. Ismét csak azt hangsúlyoz­zuk: szó sincs érdektelenség­ről. A gondokért elsősorban a kapkodó, az olykor szak­szerűtlen, s nemegyszer ru­tinhiányban szenvedő veze­tés a felelős. Ám az is igaz, hogy mellékállásban, havi nyolcszáz forintért ezt a munkakört igen kevesen vál­lalnák, hiszen a körzeti fel­adatokat is el kell látniuk. A HELYZET MÉGIS ag­gasztó. Akkor is, ha néhány hónapja új, s ezúttal valóban ambiciózus igazgató került a művelődési ház élére, aki először is rendet teremtett, festetett, függönyöket, mo­dern bútorokat vásárolt, majd hozzákezdett az érdemi munkához, a visszahúzódó, a joggal bizalmatlan közönség megnyeréséhez. Jő úton in­dult, megalakította az élet­képes társadalmi vezetőséget, rendszeresen munkaértekez­leteket tart — ez is érdem .Pétervásáran — s új progra­mokkal igyekszik felkelteni a kíváncsiságot, az érdeklődést. Dolgözik a honismereti szak­kör, hamarosan indul a. bab- csöport, a gyermekklub. A terveket lehetne még sorol­ni. Ezeknél is többet jelent viszont az, hogy mindkét fél számara gyümölcsöző kap­csolat formálódott az iskolá­val. Éneikül ugyanis falun lehetetlen népművelési sike­reket produkálni. MINDEZ BIZTATÓ, ám korántsem megnyugtató, mert a kulturális elet zsák­utcájából egy ember — bár­mennyire is rátermett — nem találhatja meg a kive­zető utat. Különösképp: mel­lékállásban! Végleges megol­dást az jelentene, ha függet­lenített; igazgatót és művé­szeti előadót — természetesen szakképzett népművelőt vagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező pedagógust — al­kalmaznának. Ezzel az egész­séges elképzeléssel egyetérte­nek a helybeliek, a község vezetői is. Tudjuk, hogy ez pénzkérdés, mégsem hiába­való befektetés. Ha ugyanis minden marad a régiben, ak­kor továbbra is százezrek vesznek kárba évről évre. S ennél is nagyobb kár az, ha az emberek elidegened­nek a kultúra hajlékától. Félő, hogy egyre jobban... Pécsi István Kuiyattiurtka Gerendagyakorlat. Tulajdonképpen „magas”-isko!anak látszik, pedig ez még csak a kesM.„ Vagy még inkább: munka­kutya. Munkakutyák,. A munkakutyák helyzete — mondhatni — kutyanehez. A Magyar Ebtenyésztők Orszá­gos Egyesületének gyöngyösi, szervezete 1971-ben alakult, és rá három évre megnyílt a kutyaiskola is, amelyet Papv János irányít. A 800 négyszögöles „iskolá­ban” jelenleg 25 kutya végzi tanulmányait a gyöngyösi szervezethez tartozó 315 kö­zül. Az alig két éve megnyílt iskola máris több szép ered­ményt ért el: a legkülönbö­zőbb fajtákból kerültek ki CAC-győztesek, ami az egyes fajták országos győzelmét je­lenti. A becses érmek, színes sza­lagok és magas címek elnye­rése nagyon sok munkát, ta­nulást kíván. Először az alap­vető fegyelmező gyakorlato­kon esnek át, és siker esetén következhet a K—1-es vizsga, amely már magasabb szint­nek számít. Az okos, jól képzett, fe­gyelmezett kutyák árfolyama igen magas — a jól képzett kutyák tulajdonosai 4—6 ezer forintot is kapnak a BM-szer- vektől kedvencükért, ha ugyan egyáltalán hajlandók megválni tőle .., t Rókafogta csuka, avagy egy benzinkút eladó A TÖRTÉNET kísértetie­sen hasonlít arra. a bűbájos mesére, melynek főszereplői a rpka és a csuka. A róka elment halat, fogni, kifogott a vízből egy hatklmas csukát a farkánál fogva. Ahogy azonban a halat kihúzta a vízből, az belekapaszkodott a róka farkába. Ugráltaik körbe-körbe, mindkettő szí­vesen szabadult volna a má­siktól, de neon tudtak, mert a róka fogta a csuka farkát, a csuka- pedig fogta a róka farkát. A valós történet főszerep­lői egy termelőszövetkezet és egy benzinkút. Ugyan­olyan viszonyban vannak egymással, mint a róka és a csuka —, szívesen megvál- ná r.-rfk egymástól, de nem tudnak. De nézzük sorjában a tör­ténteket. Heves nagyközségben évek óta igen gyatra a benzinel­látás. A falu belterületén, le­vő mostani, de a korábbi kút sem tudta a megnövekedett Igényeket kielégíteni. Egyet­len falta — normál — ben­zint lehetett és lehet csupán kapni, ugyanakkor a jármű­park jelentősen szaporodott, s a kocsik jelentős rév« €íMwísm Wiát november A, vasárnap nem normál benzinnel jár. Annál- is inkább nehezebbé vált a helyzet, mert a Füzes­abony és Jászberény közötti úton egyetlen valamire való kút sem volt található, s így bizony a tankolás nagy gon­dot jelentett az autósoknak. Érthető, hogy a nagyközség és a járás vezetői igyekeztek valamilyen megoldást találni. De nem sok sikerrel. Az ÁFOR-nak nem volt pénze arra, hogy a hevesi benzin­kutat fejlessze, a mai kor igé­nyeinek megfelelővé tegye. A HOSSZAS utánajárás a végén mégis sikerrel zárult. Az erdőtelki—te.nkj Szabad­ság Termelőszövetkezet elvál­lalta. hogy épít egy modem benzinkutat Hevesen, az állo­más közelében. A beruházást a BelkereskedeLmi Minisztéri­um is támogatta, a költségek 70 százalékát fedezte, vissza nem térítendő állami támo­gatással. A munka még az el­múlt esztendőben meg is kez­dődött. s az idén májusban már át is adták rendeltetésé­nek a, 3,4 millió forintos be­ruházást. A modem, szemre is tetsze­tős benzinkút elkezdte mun­káját. A zavartalan üzemelés azonban nem sokáig tartott. Nem mintha a berendezések felmondták volna a szolgála­tét. hanem másért. A termelőszövetkezet érte­sítést kapott a Pénzügymi­nisztérium Bevetek Főigazga­tóságának Heves megyei Hi­vatalától, hogy a benzinkút után kezdjék meg az adófize­tést. S amikor a szövetkezet­ben kiszámították, hogy mi­lyen összegű adót kell fizetni, akkor jöttek rá, hogy a kút üzemeltetése vesztéséges, minden liter benzinre 18—20 fillért fizet rá a gazdaság. Megkezdődtek a különböző tárgyalások — eredménytele­nül. A kiszabott adót — melynek révén az éves ráfi­zetés eléri a 600 ezer forintot — fizetni kell. A szövetkezet elnöke. Lő­csei Ferenc sérelmesnek ta­lálja a helyzetet, mert az országban működő 28 terme­lőszövetkezeti benzinkút után senki sem fizet adót, csupán egyedül ők. Másrészt az ÁFÉSZ-ek által működtetett kutaknál is kisebb adót kell fizetni A NEHÉZ helyzetben egyet­len kiút mutatkozott, bizomá­nyi szerződést kötni az ÁFOR-ral. Fel is keresték a miskolci tájegységi telepet, ott azonban közölték a szö­vetkezet illetékesével, hogy utoljára 1972-ben kötöttek Ilyen jellegű szerződést,, s nem is látják értelmét, hogy felújítsák a korábbi gyakor­latot. Még annak ellenére sem, hogy a szövetkezet vál­lalta volna egymillió forint óvadék előzetes lefizetését. Javasolták a szövetkezetnek, hogy adja at a kutat §2 ÁFOR-nak. A szövetkezet be­le is ment volna ebbe, csak­hogy az ÁFOR-nak nincs pénze a kút értékének megfi­zetésére. Olyan jól viszont a gazdaság sem áll, hogy in­gyen adja át a kutat. Még egy megoldás maradt: bezárják a kutat. Csakhogy ez az út sem járható, ez eset­ben is megbírságolják a gaz­daságot. Közben pedig szapo­rodnak a kiadósok. A kúthoz leáilósávot kellett építeni — nem kis költséggel. Aztán 1985-ig, de lehet, hogy még előbb, meg kell építeni az út másik oldalán a tükörkutat is, mert egyre nő a gépjár­műforgalom. A szövetkezet vezetői rend­kívül nehéz helyzetbe jutot­tak, furcsa módon azért, mert elősegítették és elősegítik a lakossági szolgáltatást. És még a nehéz helyzetben is igyekeznek, hogy ne csupán a saját érdekeiket tartsák szem előtt, a Shell-cég vásárlási ajánlatát például azért utasí­tották vissza, mert a Shell- kutaknál csupán készpénzért lehet vásárolni, így a vállala­ti gépkocsik, teherautók nem tudnának a továbbiakban en­nél a kútnál tankolni MARAD tehát egyelőre a róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet. Amíg valaki se­gítő szándékkal nem lép köz­be. S hogy a szövetkezet is segítsen magán, táblákat fes­tettek. Lehet, hogy mire írá­sunk megjelenik, már ki is teszik azokat: a táblák azt adják hírül, hogy egy szövet­kezeti benzinkút eladó. Kaposi Levente ... a folytatás, a kerítésugrás — ha szabályosan végzi a« ember kutyája — már több figyelmet igényel. Szabó Károly kutyája, Don Farkas, ha nem, is lelkesen, de szépen végzi ezt a mutatványt. Tni\ a kúszó folyosón. A gazda, András XAssSS minden moa> (lulatot figyel — nem lehet lazítani. _____ ... . r-........... üEatóí&alíéSáaáart. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents