Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
Énekel az osztály Hatvani kollégisták S3Y NÉPMŰVELŐ ELINDUL A Bornemissza Gergelyről elnevezett egri szakmunkás- képző Intézetben énekel az osztály. Ügy történik a szóban forgó éneklés, hogy az iskola kulturális nevelőtanára sorra járja az osztályokat, megadja a hangot, karja intésre lendül, mire a gyerekek énekelnek. Ilyenformán verbuválódik az intézet énekkara. FELE BIRODALOM Zenével kezdődött és vidám énekszóval fejeződött be ez a riport. Mindez persze nem a krónikás zenei fogékonyságát jelzi, inkább azt az egyszerű tényt, hogy az iskola kulturosa történelem— ének szakon végzett, az egri főiskolán. I Beszélgetésünk egyik szín- helye az impozáns könyvtár, amely, mint mondja, félig az ő birodalma is, a kísérőzenét pedig egy modem lemezjátszi szolgáltatja, Vivaldi Évszakok című művét pörgetve korongján. — Itt a könyvtárban mindig b kapcsoljuk a készüléket, így, ilyen diszkréten, csendesen, de azért kiszűrődik a zene. S milyen jó érzés, amikor a hívogató dallamokra megje. lennek az ajtóban a kiváncsi gyerekfejek, bejönnek, leülnek és hallgatják a zenét. Mégpedi g csendben, illedelmesen azok a gyerekek, akik néháry perccel előbb még az udvaron hangoskodtak.- Van nekünk másfajta zenekarunk is — fűzi továbh a szót a kultúros — beatese- ■•nk igencsak népszerűek a >in ulók között. »lost ugyan nincs próbá- íuk, de ha kíváncsi nézze *ieg a hangszereiket. Megnéztem: szerelésüket wieg egy profi együttes is megirigyelhetné. FELFEDEZNI A SZÉPET Ennyi bevezető után illik bemutatni az olvasónak e riport szereplőjét. Kisgergely Maria egri, 1973-ban végzett a főiskolán, aztán nevelőtanárnak ment az egyik kollégiumba. Azt monja, szép volt ugyan a munkája, de a kollégium túlságosan zárt rendszer, s így korlátozottak a lehetőségek is. Kapott egy kedvező ajánlatot, elfogadta: ez év februárjától a szakmunkásképzőben dolgozik. Hivatalosan fogalmazva kulturális nevelőtanár, egyszerűbben: kultúros. Persze sokkal több annál: népművelő. Első találkozáskor elegendő ennyit tudni róla, majd bemutatkozik ő a munkájával. Van ideje hozzá, hiszen még csak 24 éves. Annyit azonban még érdemes megjegyezni, hogy a krónikás érdeklődése annak a körülménynek szól, miszerint Mária az egyetlen függetlenített népművelő a megyében, akinek munkaterülete az iskola. — Mi a feladata, s hogyan dolgozik egy iskolai népművelő? Előbb tanáros precizitással végiggondolja a választ és csak azután beszél. — Tudom, hogy kissé hivatalosan hangzik, de így igaz: a szakmunkásképző intézetekben nevelkedik, formálódik a holnap munkás- osztálya. Rajtunk is múlik, hogy milyen emberek lesznek a mai tanulókból. Az általános iskolákból hoznak magukkal a gyerekek bizonyos érdeklődést, erre alapozva szeretnénk elérni, hogy a szakma fogásai mellett felfedezzék, megismerjék mindazt a szépet, amelyet a kultúra jelent az ember számára. E cél eléréséért persze nemcsak a kultúros tevékenykedik, hanem az egész tantestület, sőt a tanulók jellemének formálásában jelentős szerep hárul a munkahelyekre, s az egész társadalomra is. Egyszerű szavak a szépségről, a szakmáról, a műveltségről, s mégis milyen gazdag tartalom van mögöttük. 1600 tanuló, s mintegy félszáz szakma találkozik ebben az egri iskolában, ahol a gyakorlati fogások kapcsolódnak az elméleti ismeretekhez, miközben a kultúra igénye is társul a mesterségbeli tudás mellé. A SIKERÉLMÉNY FORRÁSAI — Igen, az igény felkelte- te és táplálása! — ez a legfontosabb feladatunk. Ennek egyik formája a szabad idő hasznos kitöltése. Ügy érzem, ehhez megvannak a feltételek is. Itt, ebben a szép könyvtárban több mint 200 lemez és 11 ezer kötet — fele szépirodalom, a másik fele szakmai — és 55 tele újság, folyóirat várja a tanulókat. A KISZ-klubban zenei, irodalmi műsorokat és képzőművészeti bemutatókat szervezünk, hamarosan az iskola egyik tanulója saját műveiből rendez grafikai kiállítást. És sorolja tovább, említve az irodalmi színpadot, amelynek hagyománya van ugyan az iskolában, de azért minden évben újra kell szervezni. Most éppen november 7-re készülnek egy népi játékkal és irodalmi összeállítással, amelynek címe: XJj ember jár a földön. Nem marad ki a sorból a 60 tagú vegyes kórus sem. hiszen igencsak megérdemli a feljegyzést: a Vándor Sándor-szemlén elnyerte a szakszervezetek különdíját, a fővárosban pedig részt vesz az ifjúmunkás-énekkarok találkozóján. A repertoár gazdag: a népdaltól a mozgalmi dalokig terjed. Változatos lehetőséget kínálnak a szabadtéri színpad előadásai, a vidám hangulatú farsangi bálok, s ezzel még mindig nem teljes a sor. 20.20: Férfiak, akiket nem szeretnek Galgóczi Erzsébet tévéjátéka egy nyomozás és előzményeinek története. A szerző ■ november Z, vasamat mondja darabjáról: „tévéjátékom főszereplői vidéki értelmiségiek. De az erkölcsi probléma, amellyel szembekerülnek, remélhetőleg nemcsak az ő érdeklődésükre tarthat számot”. A szegényparaszti sorból kiemelkedett megyei főosztályvezető, — Gyönk Mihály — szinte tudtán és akaratán kívül keveredik sikkasztási ügybe. A film azokat a társadalmi és emberi jogokat kutatja, amelyek a tehetséges, ártatlan hőst az öngyilkosságba kergetik. S ott feszül a háttérben Gyönk feleségének konfliktusa is, akit nem elégít ki a vidék egyhangúsága. Vádolja férjét, amiért nem tör karrierre. Szerelmében férje és annak barátja közt sein tud választani. A főszerepekben: Szabó Gyulát, Szegedi Erikát, Ho- resn.yi Lászlót, Szilágyi Ti bort láthatóak. — Saját rendezvényeink azért fontosak, mert tulajdonképpen ezek adnak a gyerekeknek sikerélményt. S a kulturos számára is örömet jelent, amikor a sokféle iskolai elfoglaltság, a váltott üzemi műszak mellett is ősz- szejön egy-egy próba. Sőt, gyakran még a bejárók is itt maradnak, pedig tudom, hogy indul a vonatjuk vagy az autóbuszuk. Az érdeklődést jelzi az is, hogy egyre, gyakrabban jönnek hozzám a tanulók, műsort kémek vagy egyszerűen csak azt mondják: tanárnő, kérem, énekeljünk valamit, vagy: hallgassunk egy kis zenét... Mindez csupán a kulturális munka egyik formája. A másik maga a város, amely különböző rendezvényekkel hívja az érdeklődőket. Csaknem 500 tanulónak van színházbérlete — saját pénzen vették! — rendszeresen járnak moziba, találkoznak írókkal, költőkkel, a művelődési központtal kötött szocialista szerződés keretében pedig hangversenyeken ismerkednek az egyes stílus- korszakokkal. Beszélgetnénk még a tervekről — tánccsoportot, népi zenekart szeretne, szélesíteni kellene a kapcsolatokat, jó lenne beiratkozni az egyetem népművelési szakára —, de három órakor próba kezdődik a kollégiumban, menni kell, hiszen a kulturos vezényli az énekkart. , Egy nagy teremben fiúk és lányok ülnek, várják az éneklést. Gyorsan végigkérdezem, ki milyen mesterséget tanul: esztergályos, festő, marós, férfiszabó, s így tovább hangzik vagy húszféle felelet. Aztán a karmester Intésére figyelnek a tekintetek, 6 megadja a hangot, s határozott mozdulatokkal vezényel, mire felhangzik a vidám dal: Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele... Másnap iskola, eszterga, festőlétra, marógép, szabóműhely, s kezdődik minden élőről. De mindig marad valami az élményből, amitől több, gazdagabb lesz az ember. Márkusz László Stop a 21-esen. Szőkésbarna leány igyekszik Hatvanba. Beül, indulunk. — Iskola? — Igen. Bajza gimnázium. — Naponta utazik? — Egy ideig koleszban voltam. De otthagytam. A Zalka rosszabb, mint valami apácazárda. — Miért? — Nagy a szigorúság. Mástól is megkérdezheti. Nem egyetlen vagyok, aki lelépett. .. ■ ■ ■ ■ „Kollégium". Magyar Nyelv Értelmező Szótára, IV. kötet, 285. oldal: Diákotthon egyetemi, főiskolai hallgatók vagy középiskolai tanulók számára. Vagyis a szülői ház melege, otthonossága, figyelme, törődése, dajkasága. Közösség, amiben föltalálja magát a fiatal, s hajlama, tehetsége szerint él, fejlődjk. Megkapják ezt a lehetőséget a hatvani Zalka Máté Kollégium diáklányai, s a kisebb fiúcsoport? Egyáltalán mi az, többeknek nem tetszik, amit túlzott szigornak éreznek? Kezdjük az utóbbival, éspedig aszerint, ahogyan a lányok megfogalmazták. ■ ■ ■ / — Minek szőnyeg a szobákban, ha össze kell göngyölni, amikor este bemegyünk...? Kimosott fehérneműmet a szárítóban feledtem, fizetni kellett, hogy visszakapjam... Rendszeresen későn érkezik az ebéd, s akiknek délutáni gyakorlatuk van, ehesen, korgó gyomorral végzik... Szobánk reggeltől estig zárva, jólesne pedig olykor ledőlni néhány percre...! Nincs egy zuhanyozó, ahol tisztességesen le- mosakodhatnánk... írtam szüleimnek, hogy ne várjanak szombaton délután, mert foglalkozásunk lesz. A felügyelő tanárnő elvette, s minden további nélkül szét- tépte... ■ ■ ■ ■ Zalka Máté Kollégium, este 6 óra. Az előcsarnokban, közvetlenül az „ügyeletes” szomszédságában beszélgetünk. Csak a válaszokat idézem, ahogyan a diáklányok szájáról peregtek. Kerek Mária: Antal Gyula bácsi idejében nem volt ilyen szigorúság. Bálint Ilona: Nékem mindegy, hogy van-e szőnyeg a lakószobákban. Torba Magdolna: Azt nem értem, miért csak késő este használhatjuk a mosógépet, centrifugát? A szigorúságot már megszoktam...! Tözsér Zsuzsa: kz elhagyott táskámért fizettem egyszer. S valóban gyakorta előfordul, hogy későn hozzák az ebédet. A szőnyegről Ági néni mondta, hogy hajtsuk fel. Lányi Erzsébet: A széttépett levélről hallottam, de nem tudom, ki írta. Széthagyott holmiért én is fizettem. Ilii Kelemen Irén felügyelő tanárral szétnézünk a kollégium földszinti, emeleti traktusain. A folyosók, szobák tiszták, rendesek. Szépen berendezett a társalgó is. Aki akar, televíziózhat. A fürdőszobában viszont bokáig ér a víz, az elvezető csatorna eldugult. A falnál mosdókagylók, egyéb semmi. — Két ajtóval arrébb épülne a zuhanyozó, de hát olyan az, mint a Luca széke. Hanyagolja az építőipari szövetkezet... Hogy miért kell a kint feledett holmikért fizetni? Ezt nem mi találtuk ki. A diáktanács határozott így... Ami a szőnyegfelhajtást illeti, ebben semmi furcsát nem találok. Kíméljük a piszoktól, a hi- csoktól, amit bevinnének a lányok a mosdóból... A szigorúságra, fegyelemre egyébként nagy szükség van. Elvégre tizenhét-tizennyolc éves leányokért felelünk. Korábban túl sokat megengedtek nekik, nyilván ezért nem tetszik a mostani rend! Veres Andrásáé két kollégium százhetven lakójának gondjait hordozza. Vele • szomszédos — Kállai Éváról elnevezett — intézetben beszélgettünk. — Bánt, hogy ilyen nagy port vert fel a lányok vádaskodása — mondja. — Állítom, hogy mindent megteszünk értük. S ha fegyelmezünk, az is az érdekükben történik. A levél össze- tépésével én sem értek egyet, mint igazgató figyelmeztettem a tanárnőt... Pénzt tízért kell fizetni a szárítóban hagyott fehérneműkért, hogy máskor jobban vigyázzanak rá. Az összeggel egyébként a diáktanáos rendelkezik mindkét kollégiumban. .. Az ebéd késése nem rajtunk múlik. Nincs saját konyhánk, a Lenin Termelőszövetkezet furgonjától függ, mikor ér hozzánk az étel... A zalkásokat különben megértem, amikor lázadoznak. Nincsenek a mostani rendhez szokva, pedig semmiben nem lépjük túl a határokat. Csupán élünk a szankciókkal.— Az igazgatónő talán nem ok nélkül fájlalja a hirtelen kerekedett vihart. Sokat jár- kel a lányok, fiúk dolgaiban, igyekszik a két intézményt szebbé, hangulatosabbá varázsolni. Egyre több most már a szabad időt kitöltő hasznos foglalkozás is: szakköröket szerveztek, nyelvtanfolyamokat indítottak, Pestre járnak színházba. Nem tetszik azonban, hogy perdöntő érvként mindun bálán a szankciókat hangsúlyozza, mint amelyek jó, nemes „fazont” adnak az intézménynek. A szigor, a fegyelem akkor célravezető igazán, ha nem emelkedik a pedagógia fölibe. A kettőnek együtt kell jelentkeznie, összemosódva, egymásba oldódva. Akkor nem lesz majd lemorzsolódás a hatvani kollégiumokban! Moldvay Győző SZAPVDI ANDRÁS: Két határban, időtlen füzek közt dereng az ifjúság. Tömből Péter hanyőr ifjúsága, mely reggeli párával száll fel a fáradt kaszálókról, és elkeveredik a felhőkkel. Harmatos csend. Az öregember megáll a folyón ál, és ezüst keszegekre gondol. Egy egész füzérre; való keszegre, melyet a horgászbot mögött guggoló fiú emel ki a parti sás közül. A keszegekről nedves fény csorog. A fiú egyszál klottnad- rágban. A teste olaj barna, meztelen talpa kőkemény. A távolban karikásostor zendül. Mint az égzengés. Erre a hangra a felhők is összehúzzák magukat. A fiú fölpattan, horgászbotját a sás közé rejti, és fejest ugrik a folyóba. A közepe táján bukkan fel, válláról csorog a víz és a fény. Az öregember karja megmegrándul. Érzi a fiú mozdulatait és a Rábca, bársonyát. Tudja, hova igyekszik... Behunyja a szemét. Mire a második kondulás ideér, a fiúnak szárnyai nőnek. Nagyapja hívja, a király. Arany gulya, fényes szőrű komondorok, szives inasboj- tárok. Lombsátor közepén a nagyapa ti-ókülésben. A bajusza a mellére csorog. Mellette felelroetes-saarkariűságV ' ft "irt ostora, szemkápráztató csillagokkal a nyelén. Mozdulatlanul ül, feje körül gyémánt- bögölyök röpködnek. Mintha nem látná az unokáját, aki majd hetvenévesen is hozzá hasonlónak képzeli az istent. Türelmesen várakozik. Egy óra. Két óra. Fél nap. A sátor fölemelkedik a fák koronájáig, alig észrevehetően lebeg, műit a legelő fölött a hőség. Egyszer csak megmozdul az óriásbajusz, megszólal a karikásostor zengésű hang. Üzenet Kapuvárra az intézőnek. Vagy a szomszéd számadónak. Két kurta mondat. A fiú gyorsan elismétli az üzenetet, majd nekivág a Hánynák. Előfordul, hogy két nap, két éjszaka úton van. Ilyenkor a legboldogabb. 'Madártojást iszik, halat süt, pásztorokkal, rabsicokkal hál. Ügy ismeri a vidéket, mint a tenyerét. Az embereket is. A hanyiakal. akik, ha meglátják, kérdik: mit ennél, gyerek? És a tarisznyájába sült fácánt, szarvashúst, rozscipót vaknak. Kulacsát friss vízzel, vagy hűvös savóval töltik meg. Tudják, hogy az öreg küldönce, hogy fontos dologban jár. De erről nem kérdésük. Az öregember mozdul aila- nul nézi a finom párából eiő- sejlő arcokat, amelyek pillanatok alatt eltűnnék.. j". : . ” Karikásostor komiul tompán, mintha a föld alól jönne a hang. Az évszázados füzek sokatmondóan hallgatnak. Tömböl nagyapával együtt temették el a karikást. Ötven pásztor zokogott a sírnál. Ötvenen versengtek a, karikásért. Volt, alá két üszőt ígért. Hiába. A számadó kívánsága szent volt. Hol is temették el? Osiiban, Szigeten vagy Kapuváron? A füzek, törzsére föl van vésve a hanyiak története. Mindenkiről minden. Ha valakinek szeme volna ezekhez a jelekhez, messzire világítana a bölcsessége. Már elsimultak benne a dühök, a dacok. Nem haragszik senkire, nem akar senkitől semmit. Nincs terve. Nem,sok ideje lehet hátra, bál- most úgy tűnik, tegnap úszta át a folyót. Talán a sás között még megtalálná a horgászbotot és a fűzvesszőre felfűzött- keszegeket. Valamelyik fűzfára az ő élettörténete is föl van vésve. Már kevés kell hozzá, vége lesz nemsokára... Elindul HosSzúdomb felé. Komótosan, tekintélyesen lépked. Szolgálatban van. Ötven éve ő a hanyőr. •k Somi János kezében kőmú- veskalapács. A haja, szemöldöke- vakol atportoi fehér. Bontja a házát. Szakszerű, biztos mozdulatokkal. Az udvaron cserepek, téglahalmok. Piros cserepek, piros téglák. Épek. A gerendák, deszkák, lécek szinte újak. Fenyőillatuk van. Semmi vályog, semmi korhadás. Jó föld. viruló kert, erős fák, egészséges gyep. Csillog a drótkerítés. Minden egészséges, új, vagy majdnem új. S?él fúj a Csíkos-éger felől. Itt mindig f;íj a szél. A hanyőr megáll a kapuban. — Adjisten, János. Az elnök íölegyenesedik, az arcán árnyékkal telnek meg a mélyedések... — Adjisten. Péter bátyám... — Hát eljött a nap... — Eljött. Somi János lesújt a kalapáccsal. A hanyőr hallgat. Egy pillanatig Ignác számadót látja, amint hunyorogya áll a tavaszban. a bundáját meg- meglódítja a szél. Most őszi illata van a széfnek. Somi János ránéz. — Amit itt lát — mondj a nehézkesen — az a fiatalságom. Huszonöt éves koromban hordtam ide ezeket a téglákat, cserepeket, s úgy ügyeskedtem, hogy mindenből a legjobbat szerezzem meg. Ha a közelben nem volt kedvemre való építőanyag, befogtam a lovaimat, és addig mentem, míg nem találtam. Ahogy a nagykönyvben meg volt írva úgy csináltam én mindent Nézze meg ezt a tetőszerkezetet .. Á... Látja, a pajtát már lebontottam, ÍÉotytatiak)
