Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

t^AAAl*A*AAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAA*AAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*A*

m

äfauifU'

. ...hogy gyárat kellene alapítani. Félre minden pikáns gondolattal: embergyárat. Olyat, ahol a hátsó kapun befut a nyersanyag, az ember, mint biológiai lény, s az első kapun már megfontolt léptekkel, tehát a saját lábán lép ki a legyártott végtermék: a korszerű ember. Távol álljon tőlem, hogy bármiféle rém- és gépkorszakot rajzoljak itt fel gyenge scifi-íróként. A robotok lázadását, a beprogramozott emberek szakosított előállításának vízióját. Mégis, a minap egy tanácskozáson ülve egy olyan gyár képe rajzolódott meg bennem valami miatt, mint amilyet írásom elején néhány sorban felvázoltam. S azt is be kell vallanom most toredtelmesen — bennem lehet a hiba — egyáltalán nem riasztott meg egy ilyen lehetőség.

Sóit.

Majdhogynem kedvemre való latt volna.

Aztán elhessegettem az embertelen (?), csacska álmot a végtermékről, a korszerű emberről és csendes rezignációval hallgattam tovább, miről is beszél az előadó, miről a hozzászólók: a korszerű termelésről persze. Arról beszélgettek. Ott arról volt szó. Itt meg arról van szó — most, hogy feleleveníted magamban ama értekezés gondjait és gondolatait —, hogy még a legszamarabb álmok is nagyon is reális igényt, vágyat, óhajt fejeznek ki Az önmagát madárnak érző ember, az önerőből való repülés, a madarakkal való suhanó verseny nagyon emberi, és éppen ezéut nagyon is reális vágyát vetíti ki egy mesés valóság formájában. Például. A korszerű embereket gyártó üzem fantáziaképe, vagy ha úgy tetszik, fantazmagóriája is reális szükséglet, egy valóságba gyökeredző és csak a fantáziában elfajzott igény megjelenése.

Aligha lehet állítani, hogy a görög bölcsek ostobák tettek volna; hogy az egykori útépítők, akiknek keze munkáját még ma is tapossa Róma népe, rossz mesteremberek lették volna; hogy azok, akik megépítették a kölni dómatya visegrádi várat, az egri főiskolát. haszontalan, még különösebben, használhatatlan emberek lettek volna. Sőt! De sem az építők, sem. a tervezők nem lennének egyetlen pillanatra sem használhatóak a ma korszerű üzemében. És most üzem alatt azt is értem, ahol nincs tető a fejek felett, a mezőgazdasági üzemet is. Közhely? Már azt mondani, hogy közhely, nos, már az is közhelynek számít, hogy a technika micsoda rohamléptekkel halad előre, hogy a korszerű technika, a korszerű gépek, korszerű munkaszervezetet és szervezést kívánnak, s legfőképpen korszerűen gondolkodó, létező embert. A legfontosabb termelőerőt, a korszerű embert követeli, meg a ma... Dehogyis a „ma”! Már a tegnap is. Hát még a holnapi

gomfoiProgramvezérlésű gépek.

Transzmíssziókban és transzmisszfökkal kodé emberek.

Jói emlékezem, hogy valamikor az ötvenes évék elején, tehát jószertnt alig két évtizede talán, még, hogy leszerelték a megyében az utolsó transzmissziókat. Bélapátfalván szerelték Se, az ottani cementgyár gépüzemében. Újdondász korom lelkendező riportja született meg akkor, naiv módon nemcsak hive azt, de le is írva — mentségemül; saját butaságaimban is mindig hittem —, hogy az utolsó szíjak agóniája, a transzmissziók végső szusszanása a korszerű technika harci riadója lett. Meghalt a király, éljen a király! Valahogyan akkor és én — gyanítom: nemcsak én és nemcsak akkor! — úgy véltem, hogy azok az átkozott szíjak és tengelyek, a korabeli üzemek festményen és filmen olyannyiszor megriadt főszereplők az okai mindennek. Ha levágjuk őket, ha eltüntetjük mindvalamennyit, akkor egyik pillanatról a másikra az új gépek mellett megújulnak, pontosabban újjászületnek, sőt még pontosabban; újra születnek az emberek.

Nem újra születni kell, hanem megújulni tudni Ez a korszerűség lényege. Megérteni és bevésetni: a változást. Megérezni és elvárni is, hogy mindig és újra változzék, előbbre lépjen körülöttem és bennem is a világ. Ment milyen paradoxon, hogy végtére is korszerű iskoláinkban, az adott körülmények közepette korszerűen oktatott és nevelt emberek egy része lesz korszerűtlen a termelés egész rendszerében: iparban, mezőgazdaságban, az infrastruktúrában egyaránt. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy üzemeink nagyarányú rekonstrukciói, az iparágak és üzemágak átszervezése során, a jövő már ma is használt gépeinek alkalmazása mellett megfeledkeztünk az emberek, a szellem, a jellem, a kapcsolatok rekonstrukciójáról?

Nincs gyár, amely» korszerű embert állítana elő végtermékkémt. Am, uram bocsa’, ha lenne is ilyen, ahhoz is, hogy jó végterméket állítson elő, ahhoz is korszerű ember, vagy emberek kellenének. Nem. nincs más mód, türelmesen, szívósan, de állandóan nevelni kell, formálni önmagunkat és környezetünket. A korszerű ember előállítása nem fejeződik be az iskolai végbizonyítvány-csomagolással, legyen bármilyen tetszetős is az a csomagolás.

Azzal csak kezdődik.

De úgy látszik, ezt rendre elfelejtjük.

WN^V>^vXX^VVVVVV>AAZVVVVVVVVVVVXAA^VVVV>AAAAi#VVVVVVXZV\A/VVXAZVVXAA/VVVVV\AA^V>AAZNA/VVNAAAAAAAAAAAZVVVV>AZVVVVVVVVVVVVSZVVVVVVV>AAAAAAAA/V

y

flM&fl eséltem valakinek, mi- lyen sok protekciós ■ család él Egerben. ■ Felcsillant a szeme; „Erről írjál, ha mersz! ?” Kétkedőén ingatta a fejét, mikor azt mondtam, nem kell ide különösebb merészség, hiszen törvény szabja meg, hogy egyes családok előnyben részesüljenek másokkal szemben. Azokról van szó, ahol három vagy ennél is több gyerek van. öt, nyolc, tíz gyerek. A savamba vágott;

— Tíz gyerek’ Szörnyűség! Csak nem akarod azt Írni, azt elhitetni róluk, hogy jó, ha tíz gyerek van egy családban?

— Miért? Nem illik talán bele a divatos képletbe? Abba, hogy két gyerek plusz kétszoba komfort egyenlő a boldogsággal? Ahány ember, ahány család, annyiféle íói4- mája lehet a szép élet utáni vágynak. Több családot ismerek, a hol a sok gyerekkel boldogok.

■ S mert köztünk ült épp * (tízgyermekes nyomdászcsalád negyedik sarja, példának őt szólítottam elé. Két keresetből, s az akkori szerény családi pótlékból rendben felnevelődtek. Valamennyien szakmát tanultak.. Mindenki képességei szerint keresett, s mindenki igazságosan részesült a javakból. Vagyis: hazaadták a fizetésüket, a pénzből a mama gazdálkodott, s mindenki megkapta, amire szüksége volt, a családi tanács döntése alapján.

— És mindig, mindenki elégedett volt az elosztás rendszerével?

Korántsem. Mert hot van olyan rendszer, amelyben mindenki elégedett ? És olyan törvény, amelyet mindenki megtart? Apróbb „visszaélések” mindig akadtak, de ez fel nem lazította a szoros családi köteléket. Az apának ma is megfényesedik az arca, ha egy-egy összejövetelen körülpillant az unokákkal is megszaporodott népes társaságon. Olyan a tekintete, mint egy államfőé, aki elégedett az eredményekkel. A mama arca is többet mosolygós. Mint akinek nem gondra, hanem örömre született tíz gyermeke. Mert örülnek egymásnak. És felelősséget éreznek ma is egymás iránt. Ezért nem volt soha fullasztó, ezért nem volt soha terhes a zsúfolt, közös élet.

■ ■ ■

Volt idő. amikor a sok

gyereket nevelt idősebb nemzedék eav-eay tagja így morfondírozhatott :

— A gyermek gondja a mi időnkben ... az, fiam, valóságos gond! volt, nem akármi. Baj, hogy most, mikor minden annyira más, a fiatal nem gondol időben arra, hogy az embernek, ha kivonul az árnyékvilágból, embert kell maga helyett állítania. Az életnek, mint keProtekciós

csalódok

nyéradö gazdának, f&y kett lene szólnia: elmész hát,

szolgám? Akkor szolgát állíts a helyedbe!

A helyzet az utóbbi időben sokat változott, de nem á morfondírozások változtattak rajta. Életkörülményeink javulása, a segítő törvények hozták a fordulatot.

Elég széttekinteni Egerben: a város tele gyerekkel. Eger ma bőven buzgó, egészséges gyerekforrás. Az egyik nemzedék kinövi a bölcsőt (persze, a bölcső csak jelkép) s helyét újabb generáció foglalja el. Divat lett a gyerek. A yaros legjellemzőbb járműve immár a babakocsi. A lakótelepek új házai előtt fiatal apák álldogálnak, karjukon, nyakukban csemetéikkel. A lépcsőházakban babakocsik. kisbiciklik, rollerek. Valamennyi gyermek- intézmény túlzsúfolt, de még így is sokan kívül rekednek. Csebokszáriban ott tartanak, hogy földszinti lakásokat kellett berendezni óvodának. S ez a sok gyerek szemmel láthatóan vidáman él. Eszükbe sem jutna panaszkodni.

■ ■ ■

A családok népesedési politikáját többféle ' nézet irányítja. Vannak, akiknél első helyen a lakás szerepel, a másodikon a gyerek, a harmadikon az autó. Másoknál első a lakás, második az autó, harmadik a gyerek. Szép számmal vannak olyanok. akiknél a gyerek és a lakás együtt szerepel, vagy csakis a gyereket, a gyerekeket részesítik előnyben mindenek fölött Végeredményben a nézetek között csupán a sorrendben van különbség, a végeredmény mindenütt azonos: gyerek,

gyerekek. Gyerekek, akik 6zo szerint protekciót élveznek.

A népesedéspolitikai kormányhatározat a szociálpolitikai eszközök széles skáláját írja elő a népesedési helyzet javítására, a gyermekes családok fokozott anyagi támogatására, a nők és a születendő gyermek egészségének megóvására. Ezen belül is kiemelt feladat a több gyermekes családok helyzetének könnyítése, a gyermekneveléssel járó költségek családot terhe16 részének csökkentése, a fokozottabb gondoskodás, támogatás.

Közvetlenül a kormányhatározat után a városi tanács igazgatási osztálya felmérte, hogy hány több gyermekes család él Egerben, és milyen körülmények között. A nyilvántartásba 184 család adatai kerülték. Legtöbben vannak a három gyermeket nevelők (82). A 4 gyermekes családok száma 48, az 5 gyermekeseké 22, 6 gyermekeseké 16, a 7 gyermekeseké 9. Innét aztán már nagy a csökkenés; három-három családnál van nyolc,, illetve kilenc gyermek, s egy családnak van 10 gyereke. Ezek közül sok a csonka család; 42 olyan család van, ahol a szülő egyedül nevel 3, 4, illetve 5 gyereket S ide kell sorolni azokat az egyedülálló, szülőket; aldkre két vagy három gyermek nevelésének gondja szakadt ezek száma 136.

Protekciót emlegettünk a több gyermekes % családokkal kapcsolatban, s ez szó szerint értendő. A protekció védelmet és támogatást jelent. Gondolom, különösebben nem kell magyarázni, hogy a több gyermekesek számára az állami védelem és támogatás, a kivételezés jogos és megérdemelt. Semmiben sem szenvedhetnek hátrányt

azokkal szemben, akik kényelmi vagy más szempontokból nem vállalják a több gyerekeit, sőt egy gyereket sem vállalnak a magük helyébe állítani.

Vegyük példának a lakás- kérdést. A múlt évben módosította a Minisztertanács a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló korábbi rendeletet Ennek értelmében a három vagy ennél több gyermekes családok lakáshoz juthatnak anélkül, hogy szerepelnek-e a lakáskiutalási névjegyzékben vagy nem. Vagyis: nem kell sorban állniuk a lakásért. A nagycsaládosok éltek is ezzel a lehetőséggel. (Es sajnos, nemcsak éltek, de visz- szaéltek!) így 1974-ben 49

nagy család költözött „protekcióval” új lakásba. Idén ez a szám 43. Jövőre pedig

— az elosztási terv szerint

— 57 nagy család készülhet „honfoglalásra”. Nyugodtan állíthatjuk hát, hogy a lakásfronton megnyugtató a helyzet

Probléma azonban, hogy nincsenek, nem épülnek a csaladok létszámának megfelelő szobaszámú lakások. A lakások maximum két és fél szobásak — de csak a házgyári épületekben! — ez pedig szűkös egy öttagú családnak. Hát még mennyire szűkös azok számára, ahol nem három, de öt és nyolc gyerek van. Ezért; is döntött úgy nemrég a tanács végrehajtó bizottsága a nagycsaládosok helyzetét vizsgálva, hogy az igényeknek megfelelően nagyobb szobaszámú lakásokat építsenek.

A lakásigénylők sarában megnőtt a vidéken élő nagycsaládosok száma. Kitek az igénylők Egerben dolgoznak, s itt is szeretnének letelepedni. A városi tanács lehetőségei megszabottak, korlátozottak. Nem hívhatnak be minden nagycsaládost a falvakból Egerbe, hiszen a gondok enélkül is nyomasztóak. A vidéki nagycsaládosok gondjait lakóhelyükön kell megoldani, ahogyan ezt Noszvajon vagy Felsőtárkányban is teszik.

A lakáskérdős rendezése mellett a tanács más anyagi terhet is magára vállal,'hogy a nagycsaládosok életkörülményeit javítsa. A gyámhatóság például 1973-ban 56

ezer 500 forintot fordított segélyezésre, a múlt évben pedig ez az összeg már meghaladta a 225 ezer forintot is. Helyesen, azokat a családokat segítették jelentékenyen, ahol az egy főre jutó havi jövedelem az ezer forint alatt maradt. Ügyeltek arra, hogy a segélyként adott pénzt a szülők nehogy elherdálják, italra költsék. Ez a veszély leginkább a cigánycsaládoknál valószínűsíthető, hiszen többségüknek nincs állandó munkahelye. A segélyeket éppen ezért a pedagógusok kapják kézhez, ők gondoskodnak arról, hogy a forintokat tanszerekre, ruhanemüekre váltsák, s a napközi otthoni ellátást biztosítsák. Gondoskodik emellett a gyámhatóság arról, hogy a szülőknek munkahelyet kerítsenek, ' s az arra rászoruló gyerekek bölcsődébe, óvodába kerüljenek. Ahol nem használ a meggyőzés, a rábeszélő szép szó, a törvények szigorát alkalmazzák. A helyzet javulását a tett intézekedések is igazolják: 1973-ban 315 esetben volt szükséges, hogy a szülők ellen fellépjenek, tavaly pedig 275 esetben tettek intézkedést a gyerekek érdekeinek védelmében.

A nagycsaládosok, segítésében jó szövetségesei a tanácsnak azok az üzemek, vállalatok, ahol a szülők dolgoznak. Sok példát sorolhatnánk fel arra, hol és mit tettek eddig a szülők munkahelyi feltételeinek javítására. A segítés szép példáit találhatjuk többek között a MEZÖGEP-r\él: egy nagycsaládos dolgozójuknak bútort adtak az új lakásba, kölcsönnel támogatják a lakásépítéseket, szállítóeszközeik használatáért csekély fuvardíjat kémek stb. Végül említsük meg az Egri Háziipari Szövetkezetei, ahol alapszabályban és intézkedési tervben rögzítették, hogy a nagycsaládosokat különböző segélyekkel támogatják, s a nyereségrészesedéshez 5 százalékos kiegészítést adnak.

Pataky Des£

v