Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
Keitt^nv és erős, mint a beton Vízmű, ovodj, jjark, utak — az emberi összeío*»ás erejével Lovaskiállítás Szilvásváradon — Mi újság a faluban? — Mi újság? — mondja Tarnamérán Csintalan Gyula, a községi tanács elnöke —, az a legnagyobb újság, hogy ez év végére befejeződik nálunk a teljes vízhálózat lóépítése. Igaz, ideje is már: a vízhálózat gerincvezetékét még a 60-as évek elején kiépítették. Maga a munka nálunk nem társulati alapon ment. hanem községfejlesztésből. A község akkori vezetői, elsősorban Keresztesi Lajos és Csintalan József és nagyon sok szempontból a lakosság érdeme, hogy jól éltek a rendelkezésre álló anyagiakkal és az összefogás erejében rejlő lehetőségekkel... — Erre lennénk < mi is kíváncsiak. hogy mit tesz falujáért a lakosság? — Mit mondjak: nem panaszkodhatunk. Tárnáméra egyik . büszkesége például az új óvoda. A lakosság hathatós támogatása nélkül aligha készülhetett Volna el és nem lett volna ilyen szép, kényelmes, egészséges, ilyen jól felszerelt. Vagy itt van most. ugye. a víz. Minden utcában lesz vezeték és a csövek lefektetéséhez a lakosság ásta ki az árkot, csak ez kitesz vagy tíz kilométert. — Ezek szerint: a lakosság segítségével rövidesen megoldódik Tárnáméra viz- gondja'? Víz — Hoc< *n túlról — Sajnos, nem. Mert a hálózat ugyan meglesz, de a. víz nagyon kevés. Az igényeket a bővítés előtt sem tudtuk teljesen kielégítőm. különösen nyáron. Most azt tervezzük, hogy Boco- nád vízrendszerével kötjük össze Tamamérát. Boconád- nak ugyanis van vize, feleslegesen. is sok elfolyik, az ott lakóknak lényegében elegendő a készletük egy- harmad része, nálunk pedig nő az igény, különösen nyáron. amikor a strandfürdő üzeméi és. benépesül a 80 fős ifjúsági tábor is. A lényeg.'-hogy mi is jól járunk és Boconád sem kerül hátrányos helyzetbe. Remél-- jük: tavasszal sor kerül az összekapcsolásra. — Akkor aztán — minden rendben lesz? — A szintén hozzánk tartozó Zaránk gondja még megmarad, és ez mintegy ezer ember gondját jelenti. Ott, ugyanis egyáltalán nincs vízmű, jóllehet évek óta tervezik, hogy építenek. Sajnos, eddig nem sikerült, így most már természetesen határozott tervünk, hogy a következő ötéves tervben mindenképpen megvalósítjuk. A tervkészítést — szocialista szerződés alapján — a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat készíti el. Ez igen sokat jelent számunkra. hiszen kétszázezer forintos tételről van szó, de ennek ellenére továbbra is legfontosabb bázisnak tekintjük a mi községünk közösségében rejlő erőt. Már említettem a vízhálózat kiépítésében nyújtott segítségüket, de az sem elhanyagolható, hogy augusztus 31-ig 15 ezer forint értékű parkosítást végzett a lakosságunk. Ez a folyamat jelenleg is tart. és értéke év végére eléri majd a 30 ezer forintot. A belvízelvezetés; a levezet "V karbantartása, az utak. járdák tisztítása megannyi olyan munka, melynek -elvégzését lakosságunk vállalta. Művelődési ház ÍN óva jón A tarnamérai példa nincs egyedül-. Megveszerte hasonló a helyzet. így Nova jón is, ahol nem a lakosságon múlott hogy az új művelődési ház átadására csak most kerülhet sor. Mert a munka beindulása után a kiviOMlÉMs. telező alaposan cserben hagyta ugyan a községet. Mikor azonban végre megindult a munka, akkor szinte mindenki részt vállalt benne. Mint Dobó Sándor községi tanácselnök november 1-én készült jelentéséből kitűnik, a helyi termelőszövetkezet lakatosai, valamint a kőműves, és az ácsbrigád tagjai kiemelkedő munkát végeztek, és különösen a fa- és a vasszerkezetek szerelésében, valamint a betonozásban, tűntek ki. Társadalmi munkájuk értéke elérte a 30 ezer forintot. A novaji’ KISZ-tagok, tanácstagok. a különböző intézmények dolgozói szintén sok társadalmi munkával járultak hozzá a község számára most legfontosabb feladat, a művelődési ház felépítéséhez. Azt pedig különösen jóleső érzéssel nyugtázták a helybeliek, hogy az Egerben dolgozó novaji- aktól is sok támogatást kaptak. Így különösen a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kőműves-, lakatos- és műszaki brigádjaitól, amelyek 30 ezer forint értékű társadalmi munkával és gépi erő biztosításával járultak hozzá a művelődési ház felépítéséhez. Az ünnepélyes átadás perceiben köszönet és elismerés illeti őket és mindazokat, akik hozzájárultak községük fejlődéséhez. Tárná lelesz példája Mindez azonban ma már érzi n te természetes. A megye sok-sok helységében járul hozzá a lakosság munkával, pénzzel, különböző anyagokkal a lakóhelye előtt álló fontos feladatok megoldásához. Tarrialelész példája azonban talán egyik legfigyelemreméltóbb. A Dan- ko-telepnek nevezett cigánytelep mozdult meg az utak helyrehozására. — Hogyan is történt ez? — kérdeztük Ipacs Lászlótól, a községi tanács elnökétől. — Ügy, hogy költségbe ugyan nem terveztünk útépítést, a megyei tanács út- felügyeieti szervével azonban megbeszéltük, hogy salakot szerzünk az Ózdi Kohászati Üzemektől a telep rossz útjainak és más elhanyagolt, sáros utak feljavításához. Az ÓKÜ-vel való jó kapcsolatunknak köszönhető. hogy ötezer tonna salakjegyet kaptunk, ,18 ezer helyett mindössze ötezer forintért. A kiszállításra a 3- as számú ózdi Volán vállalkozott. és ezzel lényegében minden együtt volt. ami csak szükséges az utak javításához. És akkor a tanácselnök kiment a Dankó-telepre és azt, mondta a köré seraglők- , nek: — Ide figyeljetek, emberek, ma este kezdődik a salakszállítás. Nagyon szeretném, ha a szétterítésnél ott lennétek. A többi már szinte „magától” ment: egymás után érkeztek a hőt sugárzó salakkal megrakott gépkocsik és este 6-tól reggel 5- ig megállás nélkül ment a munka. Pedig ezt nehezítette, hogy a kocsik csak a telep bejáratáig tudtak menni, ott pakolták le a salakot. Tíz éjszakán át szünet nélkül, példásan dolgoztak a cigányok is és mindazok, akik a telepen laknak. A salak azóta megkötött, olyan akár a beton. Az ötezer tonna betonból azonban még jóval többre telik, jut többek közt az Arany János utca, a Béke köz és a Petőfi utca. a bükkszenterzsébeti Alkotmány utca, valamint a fe- démesi Petőfi Sándor utca számára is. A Dankó-telepiek jó példája nyomán ezeken a helyekén sem igen lesz gond a salak elterítésével. És a salak megköt, kemény lesz. mint a beton, és ez szimbóluma is annak a nagy erőnek, amely benne rejlik minden emberi összefogásban. B. Kun Tibor Télen, nyáron egyaránt sok magyar és külföldi turistát vonz a Bükk és annak is közkedvelt kirándulóhelye: Szilvásvárad. A látványossá_ gok között nagy sikere van az állami gazdaság kezdeményezésére létrehozott kiállításnak, amely jól mutatja az ott meghonosodott, nagy múltú lipicai lótenyésztést. Ezenkívül tablókon és képeken hűen szemléltetik azokat a lehetőségeket, amelyek a lótenyésztéssel kapcsolatban évszázadokon át kialakultak és ma is érvényesek. A lovak gazdasági jelentősége kétségtelenül csökkent a termelésben, de szerepük a sportban és mindnyájunk gyönyörködtetésére mégis megmaradt. A kiállítás a lipicai történetén kívül bemutatja a régi falusi kézműiparágak, a kovács-, a kerékgyártó és szíjgyártó műhelyek munkáját is. Ezeknek működését valamikor a ló palkolása, szer számozása, a kocsik, szekerek készítése és javítása tette szükségessé. A kiállított bognár- és kovácsműhelyek mind szilvásvára- di eredetűek. Az érdeklődök egy csoportja a régi kovácsmühel.yek szerszámaival ismerkedik. (Fotó: Szabó Sándor) Nádaratás a Velencei-tavon Az elmúlt napok hideg időjárása meggyorsította a nád „érését” a Velencei-tavon. Erre szükség is volt, hiszen a hosszan tartó langyos ősz miatt az idén a szokottnál később, tudnak csak hozzálátni a vágáshoz a velencei-tavi téli ..aratók”-.v ,,A-'téFVek sze- n rint az idén hétszázezer kévét lákarlíánSK' ’’Be, ■ ennek hatvan százalékát exportál- . ják. A munkát hat Pelikán és . két Olympia típusú nád vágó gép könnyíti még, de még az idén sem tudták „nyugdíjazni” a nád vágás ősi 'szer- ' számát a „gyalázkát”. Vita a brigádgvűlésen Erre a témára nehezen szántam rá magam. Felgyülemlett bennem egy csomó kellemetlen tapasztalat, egyértelműen elkeserítő élmény. Sok szocialista brigádtaggal találkoztam, akik szinte meglepődtek, amikor kulturális vállalásaikról kérdeztem őket. Aztán fehér asztal mellett, baráti beszélgetés során ki is rukkoltak a lényeggel: — Az embernek olyan kevés a szabad ideje. Egyébként is: első a munka, a gazdasági siker... Ezt sosem vitattam, mégis magyarázkodni szerettem volna, de megelőztek: — No, persze a műszakiakból, a szellemi foglalkozó- súakból toborzódott gárda egykönnyen helytáll. De mi, a munkapad mellett, ezernyi tennivalóval környékezve... Olyan kollektívát kerestem, ahol papírforma szerint minden rendben, ahol a gonddal vezetett napló tények regimentjével büszkélkedik. A siroki Mátravidéki Fémművek kísérleti üzemében a sorok mögé szerettem volna kukkantani. A Münnich Fere’nc nevét viselő brigád vezetőjével és tagjaival disputáivá. aNémeth Tibor művezető rámcsodálkozik. — Én csak megerősíthetem mindazt, amit írásba foglalva olvasott. Nálunk az a szokás, hogyha vállalunk valamit, azt teljesítjük, Olyas emberek dolgoznak itt, akik kilenc, tíz éve szocialista brigádtagok. A többségük fiatal, s közülük sokan nálunk tanulták a szakmát, egyszóval: gyermekfejjel megszokták a légkört. Ez pedig ígéret- és szótartásra ösztönöz. Hamarosan bővül a kör, újabb partnerek érkeznek a diskurzushoz. Érvelek, bizonygatok, s ők is mondják, egymásnak adva át a szót. Jegyzem a gondolatokat, s végül megállapodunk néhány megjegyzésnél. Schwarczkop Sándor a gyár vonzóerejét emlegeti: — Pestről, rokonokhoz költöztem ide, mi tagadás: szerencsét próbálni. S mivel nemcsak az érvényesülés útját találtam meg, hanem megértő közösségre is leltem, gyökeret vertem. Itt még a kulturális lehetőségek között is módom van válogatni. A kínálatról beszél Krizáét József brigádvezető. — A mi feladatunk csak a választás, s nem kell kutatni, töprengeni, megoldást keresni. Aki akar, továbbtanulhat, mindannyian részt vehetünk a különböző szakmai, irodalmi, politikai vetélkedőkön. Gazdag programjával minket vár a siroki szakszervezeti művelődési ház, amelynek munkáját megyeszerte dicsérik. Van színház-, van mozibérlet, s még utaztatásunkról is gondoskodik a vállalat. A könyvekért sem kell messzire menni: itt az üzemben akad vat& -kétszáz -kötet, Mind szépirodalmi munkák. Ekkora csábításnak aligha lehet ellenállni. Szoboszlai Kálmán közbeszól: — Különösképp, ha az igény sem hiányzik. Én a gyái'ban tanultam, s azért maradtam továbbra is, mert nem kell. aggódnom a jövőmért, rajtam áll, mire jutok. 0 A fiatalember javaslatára kikötöttünk a tanulásnál, az állandó ismeretgyarapítás fontosságánál. A gondosan kerekített mondatokra hiába várok, meghallgathatok viszont egy kendőzetlenül tolmácsolt panaszt. Krizner József indít. — Augusztusban értesültünk a jó hírről: a Fémművekben szervezik meg az egri Gép- és Műszeripari Szak- középiskola kihelyezett tagozatát. Érdeklődtünk, s azt is elmondtak — ennek még inkább örültünk —, hogy cégünk téríti a munkaidő-kiesést. A Münnich brigádból mindjárt . ketten jelentkeztek, hiszen a középiskola nagyobb szakmai és általános tájékozottságot nyújt, mint a szakmunkásképző. Megvettük a könyveket, a taneszközöket, s csak most, két hónap múltán tudtuk meg: az ígéretből nem lesz semmi. — Mit jelent ez gyakorlatilag? — Körülbelül háromszáz forinttal kevesebb havi fizetést. Számottevő összeg, főként a családosoknál. Véleményem szerint idejében kellett volna szólni, mert a csalódás elveszi az ember kedvét! Ez bizony igaz, s az őszinte hangvétel arra is jó, hogy felhívja a figyelmet azokra a gondokra, amelyek nemcsak a Münnich brigád tagjait aggasztják. BA többre jutás vágya sarkallja a tizenhét fiatalt, akik közül tizenegy fizikai dolgozó, kettő technikus, három rajzmásoló. Kulturális vállalásaikat — akárcsak a gazdasági jellegűeket — teljesítették. Erről tanúskodnak a napló bejegyzései, ám mégsem ezeket soroljuk, hanem a művelődési módszereket mérlegeljük. A vetélkedőket joggal dicsérik, hiszen ezek az egyéni és a kollektív képességek erőpróbái. Szoboszlai Kálmán társai nevében is mondja: — A felkészülés ide jen rengeteg új dologgal, foga/ lommal ismerkedünk meg, olyanokkal, amelyeket a későbbi munkánk során hasznosíthatunk. Számukra a kirándulás sem puszta szórakozás. Erre utal Schwaczkop Sándor. — Amikor a Duna-ka- nyarban jártunk, Budapesten betértünk a Szépművészeti Múzeumba, Itthon azfcan megvitattuk a látottakat,. Ezt tesszük a könyvekkel is. Hangol bennem a tamásko- dás. — Egy ember elolvassa a regényt, s aztán brigádgyűlésen beszámol róla á többieknek. Van ennek valami haszna, hiszen igazi élményt csak a mű jelenthet. Egymás után bizonygatnak, tapasztalataik gazdag gyűjteményéből válogatva az éveket. — Így indultunk, persze nem minden próbálkozásunkat kísérte siker. Idővel többen forgatták a kötetet, s valóságos disputa kerekedett. — Arra is rájöttünk, hogy érdemes a tévéműsorokról beszélgetni. Ebben a témá_ ban mindenki otthonosan mozog, mert heti nyolc-tíz órát töltünk a készülék mellett. ,j Németh Tibor sziriten a képernyőpártiak oldalára áll. — Évről évre változatosabb, jobb műsorok várnak bennünket. Ezekről valóban érdemes vitatkozni. A látogatás eleji kétkedésem eloszlott. A napló sorai mögött ugyanis valódi tartalom rejlik. A ma ifjúmunkásainak a lehetőségekre alapozó ambíciója. Önkéntelen jut eszembe az, hogy ha a gazdag kulturális kínálat másutt sem hiányoz, na, akkor sehol sem mentegetőznének így: — Az embernek oly kevés a szabad ideje. Egyébként is: első a munka, a gazdasági eredmény... Pécsi Isütw Wk «november 16., vasárnap
