Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-14 / 241. szám

Túlóra vagy társadalmi

munka ?

EGYMIIXIÄRU hétszáz millió forint. Ennyi volt 1974-ben az országban a társadalmi munka pénzben kifejezett értéke. Óvodák, bölcsődék százai, vízvezetékek, utak sok ezernyi kilométerei a bizonyítékai, hogy az emberek önkéntes, társadalmi összefogása pénzben kifejezve is hatalmas értéket képvisel. A közös ügyért végzett együttes munka évről évre növekszik, s tartalmában is újabb értékes vonásokkal gazdagodik. Az elmúlt évben 300 millió forinttal volt több a társadalmi munka értéke, mint a megelőző esztendőben. Gazdagították a szocialista ösz- szefogást a népszerűvé vált kommunista szombatok, a szolidaritás külön műszakjai az üzemekben, a hulladék- gyűjtéssel szerzett nagy értékű alapanyagok.

A társadalmi munka szerves részévé vált közéletünknek s mindennapjainknak egyaránt. A kisiskolásoktól a nyugdíjasokig nem akadt korosztály, mely ne vett volna részt társadalmi munkában, s mindnyájan érezhették a közös munka, az eredményes tevékenység örömét.

Kell-e bizonygatni, hogy rangja van a társadalmi munkának? A legkisebb községi tanácstól a megyei tanácsig mindenütt figyelembe

veszik a településfejlesztési tervek összeállításánál a helyi lakosság aktivizálásában rejlő lehetőségeket. Sok olyan település akadt például az elmúlt évben is, ahol a jól, szervezetten végzett társadalmi munka eredményeként egy év alatt a duplája valósulhatott meg annak, mint amire hivatalos anyagi erő volt. Gondoljunk csak a terven!)felül épült óvodákra, a fiatalok kezdeményezésére, a Vietnamnak szánt szakmunkásképző intézetre, vagy a nagyüzemekben gyorsan elterjedt vas- és acélgyűjtési mozgalomra.

BAJ VAN TALÁN a ‘társadalmi munkával, hegy ezt kell hangsúlyozni? Nos, jó néhány példa bizonyítja: vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy a társadalmi munka alapvető feltétele az önkéntesség, a közösség érdekében végzett összefogás. Utak, járdák építésénél, vízvezetékcsövek, szennyvízelvezetők lefektetésénél ma már sok helyen kérik a lakosság segítségét, de sajnos, előfordult már az is, hogy minden előzetes megbeszélés nélkül elvárták, sőt kijelölték, hogy mit végezzenek az emberek társadalmi munkában. Akadt olyan üzem, ahol a munkások társadalmi munka címén, fize- 53 nélkül túlóráztak. Megkésett határidős munka, szervezetlen anyagellátás miatti kapkodás; s hogy a bajt helyrehozzák, az üzemvezetők társadalmi munkát szerveznek, a párt- és a társadalmi szervek vezetőivel azt próbálják elhitetni, hogy az összefogás, a „pluszmunka” az üzém közös érdeke. Pedig csupán arról van szó, hogy a vezetői mulasztásokat igyekeznek leplezni úgy, hogy az erőfeszítés még pénzbe se kerüljön. Nem csoda, ha az ilyen üzemben csökken a társadalmi munka rangja, értéke. Az ilyen jelenségekhez egyetlen társadalmi szervezet képviselője sem adhatja oda szervezetének tekintélyét. Megtörtént eset: az előre tudott késedelmes alkatrészszállítást az üzem vezetői úgy próbálták „kiegyenlíteni”, hogy már hetekre előre kommunista szombatokat terveztek. Szerencsére, a párt- és társadalmi szervezeték képviselői ehhez nem adták áldásukat.

A TÁRSADALMI munkákon részt vevők is tudják, hogy a közösség érdekében végzett tevékenység nem csupán egyszerűen forint-, vagy kapacitásmegtakarítás, illetve pótlás az állam, a közösség pénzéből, hanem egyben maradandó politikai tett.

(E. Gy.)

A hatékonyabb mezőgazdasági termelésért

Növekvő termésátlagok — és mennyibe kerül...?

LEHET, HOGY ANEKDOTA, de az is elképzelhető, hogy megtörtént az alábbi eset. . Egyik mezőgazdasági nagyüzemünk korszerű, szép tehenészeti telepét meglátogatta egy nyugati üzletember. A helybeliek azt várták, hogy most aztán elkápráztatják ezzel a teleppel. Amikor végigjárta az egyes épületeket, megállt az egyik tehénistállóban, amely vastag téglafalakból, költséges épületelemekből készült. És megkérdezte a házigazdákat: „Mondják, uraim, miért kell ilyen palotát építeni a jószágoknak?’’ A helybeli szakemberek csak egymásra néztek meghökkenve, nem kis csodálkozással, majd a főmezőgazdász megszólalt:,, Ebben jól érzik magukat az állatok”. A nyugati üzletfél még egyszer kérte a tolmácsot, hogy fordítsa le a választ, majd tárgyilagosan azt mondta: „Ilyen típustervet

én nem vásárolok. Az én pénzemért a tehetnek ne érezzék jól magukat, hanem adjanak több tejet, a növendékek és a hízómarhák pedig érjenek el minél rövi- debb idő alatt minél nagyobb súlygyarapodást...”

Szeptember közepén zajlott le az országos búzatermesztési tanácskozás, ahol egyebek között megállapították :: „A búza tápanyagellátásában- ma elsősorban a mennyiségi szemlélet uralkodik. Az elővetemény, a talaj tápanyag-szolgáltató képessége és a termesztett fajta figyelmen kívül hagyásával a? üzemek zöme a műtrágya mennyiségi növelésével kívánja elérni, a hozamok emelkedését”.

EHHEZ CSUPÁN KÉ1 számadatot: hazánkban 1961 —70 között' egymillió 15Í ezer hektáron 21,7 mázsái hektáronkénti termésátlag eléréséhez évi 75 kg, hektár vegyes műtrágyát használtai fel. Az utóbbi években a 3( —37,5 mázsás termésátlag nál megközelítően 300 kilo gramm hatóanyagot használ nak nagyüzemeink a bűz; alá. Itt persze — a- félreér tések elkerülése végett — megjegyzendő, hogy ez nen sok, ez még nem túlzás, d elegendő lenne akár 49—51 mázsás átlagok eléréséhez i ott, ahol az egyéb feltételei i* biztosítottak.

jSbben a tekintetben na figyelemre méltó össze MHtst Ismertek fel peidai

a r uzesaDonyi /mami gazdaságban, amikor a takarékosabb, a hatékonyabb gazdálkodás alternatíváit elemezték. Fél év alatt, ebben az évben, mintegy 300 ezer forint értékű hatóanyagot „spóroltak” meg az elővetemény alapos figyelembevételévei. Ugyanis á gyakorlati tapasztalatok alapján a szaktanácsadás műtrágyázási javaslatát felülvizsgálták és arra a következtetésre jutottak, hogy a cukorrépa után kerülő tavaszi árpa alá teljesen felesleges a műtrágya kiadagolása. Kettős kárt is okoz. Egyrészt pazarlás, a feleslegesen kiszórt műtrágya, másrészt túltápláltságot okoz a tavaszi árpában, amely megdől, s költségesebbé válik a betakarítása is, és nemhogy több, de inkább kevesebb termést ad.

A PÉLDÁKAT MÉG hosz- szan lehetne sorolni, amelyek a rossz és a jó közgazdasági szemléletre utalnak, s amelyek végső soron jelentős hatást gyakorolnak a gazdálkodás eredményességére, vagy előidézői az eredménytelenségnek. Ugyanakkor arra is vigyázni kell, nehogy a másik végletbe essünk a takarékoskodással. Az ugyanis nem vitás, hogy bármilyen szántóföldi, vagy kertészeti növény többlethozamáért nagyobb befektetésre van szükség. Önmagában véve ez a nagyobb befektetés még egyáltalán nem hiba, ha olyan mértékben növeli az átlagtermést, hogy a ráfordítások a nagyobb árbevételből bőségesen megtérülnek.

A Dél-Heves megyei termelőszövetkezetek például búzából több éve 30 ezer hektárt vetnek, de a növekvő ráfordítások és a jobb munka eredményeként 31,5 májáról 37,3 mázsára növelték 1973-ról 1974-re a hektáran- kéntí átlagot, amely 20 százalékkal több kenyérgabonát jelent egy év alatt. Gazdálkodásuk egészére pedig az jellemző, hogy 9,2 százalékkal növekedett ugyan egy év alatt a költségfelhasználás, de a mérleg szerinti nyé- reség 54 millió forinttal több az előző évinél, ami azt jelenti, hogy a nyereség 23,2 százalékkal gyarapodott.

Ezek a példák azt bi o- nyítják, hogy megyénkben a legtöbb mezőgazdasági na ;y- üzemben helyesen értelmezik a termelés bővítésének

kózaazdasjafei teltetelgit. A

többletráfordítás mögött hatványozottan nagyobb nyereség mutatkozik. Ennek ellenére bizonyára lehet még szép számmal egy-egy részterületen indokolatlan költekezésre, teljesen felesleges „luxus” beruházásokra példát találni. Ezek valahogy „beleférnek” a költségekbe, veszteségeiket „kompenzálják” a jól szervezett, nyereséges ágazatok. ,

Pedig mekkora tartalék rejlik abban, ha valamennyi új beruházás, fejlesztés előtt mindig kiszámítanák, hogy — „szép-szép, jó-jó, de — mennyibe kerül, olcsóbb lesz-e ennyivel a végtermék ..

MERT NEM AZ ÁLLATOK „jó közérzete”, hanem hozamaik, „termelésük” gazdaságossága a fontosabb, sőt a legfontosabb gazdálkodási szempont.

Faludi Sándor

A piac Egerben

A piac — a Magyar értelmező kéziszótár puritán megfogalmazása szerint — napi szükségleti cikkeknek, különböző élelmiszereknek erre kijelölt helyen, téren folyó rendszeres adásvétele... Valójában azonban több, jóval több ennél. Jellegzetes terület, bőséges választékot, nagy árumennyiséget kínáló, vásárlásra, tereferére , csábító, sajátos hangulatú különleges '„áruház”. Ahol a vevőnek feladat, elfoglaltság, egyszersmind pedig szórakozás is a beszerzés. S ugyanekkor az eladónak rendkívül komoly — gyakran. hosszú időre, olykor egy életre szóló — munka az értékesítés. Amelynek végzéséhez, természetesen nem hiánypzhatnak a kellő feltételek.

A jó piacnak tehát egyidejűleg kell alkalmazkodnia a vevőhöz és' az eladóhoz. Olyannak kell lennie, amely a fogyasztó és a forgalmazó számára egyaránt vonzó. Nagyobb településeinken — ahol mindezeket próbálják figyelembe venni — a kettős célra mindinkább a vásárcsarnokokat találják a legmegfelelőbbnek. Ezt tapasztalhatjuk már . régóta Budapesten és 'jelentősebb vidéki városainkban, de — hogy csak a megyénknél maradjunk: —> erre törekszenek a maguk módján Gyöngyösön is. még inkább pedig Egerben.

Szőkébb hazánkban is dicséretesek az ilyen irányú mozgások — sokkal inkább lehangoló azonban, hogy ezek ellenére, jelenleg még a megyeszékhely piacával sem lehetünk igazán elégedettek.

ölesó húsnak...

Mert milyen is az egri piac?

A válaszon aligha kell különösebben gondolkodni: meglehetősen drága beszerzőhely - két, eléggé - rosszul sikerült, csarnokkal, mindenféle bódékkal. Ami egyre szegényesebbnek tűnik a szépülő tér új, korszerű épületei mellett...

A nagyobb csarnok — ahol egyébként az olcsóbb cikkeket kínálják — inkább csak. a délelőtti vásár" lóké, miután a legtöbb standot bérlő SZÖVTERMÉK üzletei itt kettő kivételével délután bezárnak. A kisebb csarnok — amelyik sem társához, sem pedig a környék más . létesítményeihez nem igazodik — inkább a kofáké, az árak dolgában cseppet sem szégyenlős magán- kereskedőké. Akik egész napos nyitva tartásukat alaposan megfizettetik a kedves vevővel.- • >;

^ '

■■

SZÁEioNNÁS liSZÓDARU GÖRÖGORSZÁGNAK

A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében sorozatban készülnek a nagy teljesítményű úszódaruk. Befejezték annak a száztonnás berendezésnek a szerelését, amelyet Görögország részére készítettek, hamarosan elkészül i két 25-és.egy 10 tonnás úszódaru is szovjet megrendelésre.

~ ». t ÍMP MÓ = gava lsteáa.

A bódék részint igénytelen büfék, sütögető helyek — primitív vendéglátóegységek, ahol az emoer jobbára szükségből, mintsem élvezetből is fogyaszt — másrészt peremterületekre kívánkozó ! üzleteket „helyettesítő” tákolmányok, nemegyszer a legkülönfélébb bóvlival. Amelyekre nincs szükség.

A csarnokok — különösen ■az utóbb emelt épület — áruval való feltöltése nehézkes, szinte leheletlen. Téli fűtésük megoldatlan. A korábbi, az első létesítmény udvarain az eső, hó, a szél a huzat további . kellemetlenség.

A bódésor — amelynek hangulatára hamisan esküsznek még mindig néhányan — ízléstelen környezetrontó. Cseppet sem' való a térre. Még az elfuserált csarnokok szomszédságába sem, nem pedig a közismerten nagy idegenforgalmú belvárosba! I

Mindezt — cseppet sem vitatják a tanács és SZÖVTERMÉK illetékesei, a piac gazdái. A SZÖVOSZ hárommillió forintos támogatásával (s alig valamivel többért) létesített első csarnok — mint utóbb elismerik — már annak idején sem volt a legszerencsésebb elképzelés. Egyre inkább bebizonyosodik — a jó szándék ellenére is —, trogy „olcsó húsnak, híg a leve”. Az említett hibák mellett ugyanis a valósághoz tartozik, hogy például az épület fenntartására csupán tavaly 330 ezer forintot fordított a városi tanács. Az, idén, nem kevesebb, mint 35 ezer forintba került üvegfalának —<■ kilenc év után az első (?!) — lemosása, de ehhez 50 ezer forintos szerkezeti átalakítást kellett előbb elvégeztetni. Tetőzetének szigetelési munkái most további csaknem százezer forintot követelnek. Soroljuk tovább...?

A másik, az újabb — a második esztendeje készül- getö — csarnok, viszonylag kis költséggel létesített szükségmegoldás. Amilyent, vagy amilyentől jobbat — valljuk csak meg őszintén — felvonulási épületben is láttunk már. Ám, sajnos, mégis évekre szól. Évekig itt marad, így marad.

esetleg ernyös asztalkáról árusíthat a továbbiakban. .Ugyanekkor — korábbi elképzelések megvalósításával — mintegy mentesítésül, amolyan alpiucok nyitása várható a Lajosvárosban és a Csebotözári -lakótelepen.

Olyan piacról, tehát, mint például az 1973-ban, mindössze fél év alatt létesített, alumínium borítású, impozáns, korszerű. háromezer négyzetméteresnél is nagyobb alapterületű szolnoki vásárcsarnok — még csali nem is álmodhatunk. Jóllehet a város, különösen , a nagy idegenforgalmú tavaszi, »nyári időszakban feltétlen :ii ■igényelne ilyesmit.

Nagyobb törődést érdemel

Lényeges változás nem várható

A városi tanácsnak egyelőre nincs pénze a jelentősebb változásokhoz... Csupán szóba került a nagyobb csarnok kétszeresére való bővítése, legfeljebb halvány elképzelések vannak a pneg- oldásra — valamiféle emeletre gondolnak, noha tudják, hogy ez körülményes építési feladat, s túlságosan nem is jó ötlet —, de sem az V. ötéves terv, sem pedig a távlati fejlesztési program nem számol konkrétan a munka elvégzésével.

Mindössze annyi várható, hogy az idei 1. számú tanácsrendelet alapján — ellentétben a korábbi város- rendezési tervvel — piac lesz a Katona István tér egészen az Árva közig. Ahonnan rövidesen eltűnik minden, nem idevaló bódé. S ahol befejezik végre a második csarnok még hátralevő munkáit — az épület, szolgáltatóház felőli szárnyába átköltöznek a vendéglátók is — s csinosab- bá teszik az' egész környéket. Utat, a gépjárműveknek parkolóhelyet készítenek, a patakparton sétányt létesítenek — bár ez utóbbi létjogosultsága vitatható — s megfelelő közvilágításról gondoskodnak még ebben az évben.

S ha nem is tervezték, a kökéi j ö vőben elképzelhetőnek, megvalósíthatónak tartják még a nagyobb csarnok udvarainak valamiféle műanyag tetővel történő lefedését, s itt a jelenlegi árusítóhely ésszerűbb átrendezését, mert az asztalok között mozogni, közlekedni most szinte reménytelen. E ~ mellett a téren, a heti pia-, cok alkalmával ezután is ..polgárjogot” élvező néhány £ kézműves, meghatározott réAz ellátás pedig .. . ?

Nos, ha a tsz-ek közül immár egyedül maradt egri szövetkezet, a helyi ÁFÉSZ igyekszik is kielégíteni az a x igényeket, s a legtöbb stupdon forgalmazó SZÖVTEPi- MÉK pedig a szezonban kétszer is „terűt”., a vevő még most sem talál mindig kedvére való árut, például Gyöngyös piaca még mindig többet, jobbat. kínál... S lényeges-változásokra, sajnos ezután sem számíthatunk. A piac kulcsfontosságú eladójánál, a SZÖVTETt- MÉK-nél — a forgalomnál is jobban nőtt bérek ellenére — nagyok a létszámgondok. így egy-két, egész nah nyitva 1 tartó üzleténél több a jövőben sem lesz. A közismerten mostoha munkakörülmények miatt, jó, ha egy műszakot vállalnak a i kereskedői, s a 44 órás munkahét miatt -szabadnapokon ki sem nyitnak az egyszemélyes standok. A két műszakot nem tudják bevezetni az, üzletek és a meglevő létszám esetleges összevonásával sem, noha az elgondolás megvalósítása egyszerűnek látszik. Mert szép, szép, hogy az így felszabaduló helyiségeket esetleg bérbe adnák másoknak, vagy éppenséggel a két műszakban nyitva tartó egységek raktáraiként használnák — viszont ! nincsenek vállalkozók, megfelelő szakemberek a munkára...

A tapasztalatok eléggé lehangolóak, s a kilátások sem túlságosan biztatóak. S ez arra enged következtetni, hogy. az egri piac fejlesztése — az illetékesek részéről — még talán ma sem túlságosan fontos. Hiszen ha az lenne, minden bizonnyal régen levonták volna már a tanulságokat a kevésbé szívderítő helyzetből, szükség- megoldások helyett végleges, minden tekintetben megfelelő, a környezetbe tökéletesen illő, Egerhez, a megye- székhelyhez méltó' vásárcsarnok kialakítására törekednének. S ehhez megragadnának úgyszólván minden . eszközt, feltétlenül kerítenének elegendő pénzt. A jelenleginél sokkal fontosabbnak tartanák például a tanácsi szak- igazgeftási. szerv piacszervező, árszabályozó munkáját. Jobban ösztönöznék ■ esetleg a tsz-eket a felhozatalra, az értékesítésre.

Vitathatatlan, hogy — ’Különösen az utóbbi két esztendőben — történt bizonyod előrelépés. Tény, hogy a vásárcsarnok szerepét számottevően megosztják a zöldséget, gyümölcsöt is forgalmazó ÁBC-áruházak, a mozgóárusok,' az utcai pavilonok, szakboltok és a későbbiekben. nyíló alpiacok. Ám az^is igaz, hogy a városközpont piacára még mindia szükség. lesz,

S ez a piac, a megyeszékhely piaca a jelenleginél sokkal nagyobb törődést érdemel!

Gyóni Gyula

,, Jgteqy ej%£^idhatebb pultról, 4975. október U, kedd