Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
MAAAMAAAAWAVV%A^^wVWWVVWWVVA^AAA^AíVVWVVVV\AAA>W»WW^AJ A történelmi tudat és közérdeklődés A múltunkról szóló tudás valamennyi eleme az ismeretek társadalmilag szervezett átadása, „betáplálása” során kerül tudatunkba, s nem véletlenszerűen hagyományozva. Hogy mennyire így van ez, gondolkodjon el ki-ki csak egy pillanatra azon, hogy mondjuk nagyapáinak szülei hol is éltek, mivel is foglalkoztak? Száz ember közül kettő-három ha akad (de inkább egy sem), aki mind a négy dédszülő-pár életéről csak ennyit is meg tudna mondani. Mindez azért van így, mert a spontán, családi emlékezet — eltekintve most a századokig egy faluban élő parasztcsaládok némelyikétől — bizony csak három generációra, száz esztendőnél is kevesebbre terjed. A felszabadulás után született nemzedék még tud majd valamit mesélni gyermekeinek a II. világháborúról: elismétlik amit szüleiktől hallottak, akik megélték azt. De már az I. világháború eseményeiről, hát még a „boldog békeidők” éveiről, mondjuk a Mille- neumi Kiállításról, már csak legendaszámba menő információi vannak azoknak, akik csalt a szájhagyományra támaszkodnak. Történelmünk régi, nagy eseményei, valójában nem a szájhagyomány, hanem feljegyzések, krónikák leírásaiban maradtak fenn, levéltárak irataiból rekonstruálhatók. Ezt a feltáró-helyreállító munkát végzi el a történelemtudomány. Ha pusztán a szájhagyományra, a szülők által továbbadottakra hagyatkoznánk, akkor ma a honfoglalásról máj* semmit sem tudnánk, azt sem, hogy volt-e egyáltalán. S még a szaktudomány áltál könyvekben, tanulmányokban rögzített, nagy számban publikált eredmények sem valnak egycsa- pásra közismertté. Hányán tudják beilleszteni például világháborús élményeiket, személyes tragédiájukat az időközben nyilvánosságra került hadműveleti elgondolások, kulisszák mögötti, diplomáciai tárgyalások szövevényébe? Az emlékeket hallgató középiskolás sokszor pontosabban végzi esi ezt, mint az, aki a történelemnek cselekvő és szenvedő részese volt. Kérdésünk ezek után a következő: hogyan jutnak el a történettudomány eredményei (a múlt rekonstrukciója) a köztudatba? Nyilvánvalóan nem. lehet megkívánni. hogy akárcsak az iskolázottabbak is folyvást kövessék a tudomány eredményeit, olvassak a szakfolyóiratokat. A kapcsolat, a közvetítés rendszere nem ennyire közvetlen. Elsősorban az oktatás az, amely — magától értetődően néhány éves késéssel — közvetít. A történelem mint tantárgy közvetlenül, de a tör- tenetíseg elvének érvényesítésén keresztül közvetve valamennyi tantárgy megalapozott, világnézetileg szilárd történeti tudást nyújt. Azonban az iskola elégséges tudást nem is adhat: e tudás ugyanis törvényszerűen és folytonosan elavul. Nemcsak azok, akik a múlt rendszerben tanulták, hanem akik húsz éve, sőt tíz éve fejezték be tanulmányaikat, lépten-nyomon tapasztalhatja^ hogy —; ismereteik — részben vagy egészben már elavultak! A történelmi ismeretek terjesztése — mint a szocialista tudat fejlesztésének eszköze — tehát nem szűnhet meg az iskolai évek végeztével. S ezt a mun- . kát végzi el a tudomány népszerűsítés. S nemcsak a népszerűsítő előadások és könyvek tartoznak ide! Szinte észrevétlenül közvetíti a történelmi ismereteket a televízió kalandfilmsorozata, a rádiójáték, az emlékművek, az utcanevek, a megünnepelt évfordulók. Előfordul persze, hogy az ismeretterjesztés rosszul tükrözi a valóságot. így a tv egyes leegyszerűsítő partizánfilmjeinek, az ellenállásról szóló sorozatai hatásának tulajdonítható, hogy egy felmérés szerint az általános iskolát végzett ipari tanulók egyharmada azon a véleményen van. hogy (Magyarország a II. világháborúban a Szovjetunió szövetségese volt! A történelmi ismeretek népszerűsítése tehát nehéz és nagy felelősséggel járó feladat. A történelem iránti érdeklődés nálunk, Magyarországon, hagyományosnak mondható. Nem az érdeklődés felkeltésére, hanem megfelelő szinten történő kielégítésére van szükség. Az utpbbi években történt bizonyos előrehaladás. Történészek közreműködésével készülték ismeretterjesztő műsorok a rádióban és a televízióban, megjelentek az iskolások számára a Képes történelem kötetei, megindult az újabbkori egyetemes történelem eseményeit tárgyaló Népszerű történelem sorozata, több hazai és külföldi szerző színesen és színvonalasan megírt munkája látott napvilágot A Gondolat Kiadó a legutóbbi könyvnapon, útjára bocsátotta a Magyar História könyvsorozatát. Ez a kis- formátumú, képes, a magyar történelem izgalmas korszakait feldolgozó, fiatal történészek által írott sorozat a legszélesebb olvasórétegre számított, s méltán: a sorozat megjelent két első kötetének (Tóth István: A rómaiak Magyarországon: és Péter Katalin: Magyar romlásnak századában) több tízezer példánya mind gazdára talált. Nehéz feladata a népszerűsítő munkának, hogy a legújabb tudományos eredmények ma mar nem any- nyira az életrajzi vonatkozású szenzációk felfedezésében, hanem új szakágak száraz adatfeltárásaj nyomán születnek A ..szárazabb” szakágak eredményeinek ha a történeti hűségnél kívánunk maradni be kell épülniük azokba a népszerű feldolgozásokba, amelyek az érdeklődés . felkeltése nélkül nem érhetnek el tartós hatást. A történettudománynak — végső soron — a történelmi érdeklődés magas szintű kielégítésén kell munkálkodnia. A történész jobban teszi ha nem töri a fejét olyan problémák megoldásán — amelyek „senkit sem gátolnak az alvásban”. Más szóval: a tudományos kutatás évtizedes célkitűzései feletti fokozott társadalmi ellenőrzésre van szükség. S ehhez a meglevő történelmi érdeklődés további elmélyítése a követendő út. GERGELY ANDRÁS i m — Mi a szabad szerelem.? — Miért olyan sok mosta• nában a válás? — Lehet-e a barátságból szerelem? — Miért ítélik el a házasság előtti nemi életet? — Mikor lehet elkezdeni a szexuális kapcsolatot? Az osztályban, ahol a kérdések elhangzanak, semmi rosszízű kuncogás. Helyette izgalom, feszültség vibrál a levegőben. A kérdezők középiskolás fiúk és lányok, akik tanáraiktól várják a válaszokat Izgalmas órák Nem tabu Egy új tantárgy útja mindig göröngyös, évek telnek el, amíg kialakul írietodikája. Hát még ha egy olyan tantárgyról van szó, amelynek témakörét évszázadokon keresztül tabuként kezelték. Milyen megdöbbenés fogadta volna a fent idézett kérdéseket, mondjuk egy-két évtizeddel ezelőtt! A korábbi időszak prüderiájarol már nem is beszélve. Biztos, hogy az erkölcstelenség vadját kiáltották volna a kérdező diákra, s talán, kicsapással végződik az egészséges érdeklődés. Ha egyáltalán akadt diák, akinek volt bátorsága. előrukkolni ilyen kérdésekkel. Az elmúlt évben kísérletképpen ■ új tantárggyal ismerkedtek a diákok. És a pedagógusok is. A tantárgy elnevezése nem a legfrappánsabb ugyan — - családi életre nevelés — azért ha kissé körülményesen is. de fedi a témát és a mondanivalót. A megye három iskolájában kezdték a kísérletet: az egri Alpári Gyula Közgazda- sági Szak középiskolában, a X-es Számú Általános Iskolában, és a Siroki Általános Iskolában, A szakközépiskolában, Sass Margit igazgatóhelyettes, Fe- renczy Pálné, az osztályfőnökök kollégiumának vezetője, dr. Németh Gábor iskolaorvos és Szabó Olga asz- szisztens egymást kiegészítve sorolja a tapasztalatokat. — Iskolánk mind a 16 osztályában elkezdtük a családi életre neveles tanítását. Az első és a negyedik osztályban Jiat, míg a második és a harmadik osztályban négy órát szenteltünk a témának. ;— Hogyan fogadták a diakok? — Eleinte volé némi sustorgás, olyan várakozásféle. —- No mi lesz ebből? — mondogatták, s egész biztos, hogy nem mindenki ugyanazt várta ezektől az óráktól. Az osztályfőnökök igyekeztek tisztázni a diákokkal, hogy az új tantárgy célja nem a szexuális felvilágosítás, hanem a családi életre nevelés. Ezen belül természetesen szóba került szexuális kérdés is, hiszen ez része a családi életnek. Tiltani nem lebet — Nehéz volt? — Bizony, nehéz. Igaz, a minisztérium küldött segédanyagokat, Pécsett részt vettünk egy tanfolyamon, de mégiscsak új volt ez a téma. Legalábbis a tálalás formája. Osztályfőnökükhöz ugyan eddig is bizalommal fordultak a diákok, olykor meg is beszéltük problémáikat, de így és ilyen formában új tantárgyról van szó. — A gverekek kamaszon kíváncsisággá! lógatnak .az órákat. A vázlatokat előre közöltük a faliújságon, így pontosan tudták, hogy miről lesz szó. Kaptuk is a kérdéseket azoaéveL. szóban Nemcsak szex... írásban. Mintegy 1500 kérdésre kellett válaszolni. — Tudtak válaszolni? — Igyekeztünk. Persze nemcsak mi válaszoltunk, hanem a gyerekek is. Paraas viták alakultak ki a fiúk és a lányok között a párválasztásról, az egyenjogúságról, a családi munkamegosztásról. A legnehezebb kérdéseket az orvoshoz címezték. — Bizony sok lány szegezte nekem a kérdést: mikor kezdheti el egy lány a nemi életet? ir Egy anyukat — Ilyet mertek kérdezni? Olyan pofont adtam volna a lányomnak, hogy abból majd megtudta volna, hogy mit kezdhet és, hogy mikor. Nem szabad ilyenekről beszélni.' Meg kell tiltani a nemi életet! «- ez az iskola feladata és nem az, hogy beszélgessenek róla. ★ — Tiltással nem megyünk semmire. A gyerekek többsége biológiailag érett, kiváncsi is és kérdez. Nekünk pedig válaszolni kell. Tudjuk, vannak szülők, akik szakszerűen felvilágosítják a gyereket, de többen vannak, akik nem tudnak válaszolni a gyerek kérdéseire. Vagy csak annyit mondanak: korai még. Ilyenkor aztán a barátok, a barátnők, vagy a szomszédban egy fiatalasz- szony végzi el a felvilágosítást. — Mit mondhat az orvos? — Igyekszik meggyőzni a fiatalokat arról, hogy a biológiai érettség mellett ugyanolyan fontos a szellemi és a társadalmi érés is. Ez pedig 18 éven alul nem alakul, ki. Tehát nem egyszerűen lebeszéljük a diákokat a szerelmi életről, hanem az összefüggések felmutatásával felkeltjük a felelősségérzetüket. — A diákok elfogadták a válaszokat? — Nem zártuk le a kérdéseket, gyakran egymás közt folytatták a vitát S folytatják ma is. Az orvos és az osztályfőnök sok mindent elmond, felvilágosítással szolgál, de nem dönthet a diák helyett. ★ — Harminchárom osztály- főnöki órából mindössze négy, illetve hat órát fordítanak erre az izgalmas és valóban életszerű témára. Nem kevés ez? —• De igen. Legalább tíz óra kellene évenként. Főleg azért kevés, mert most kezdtük. Ha az általános iskolákban is foglalkoznak ezzel a témával, akkor talán hat óra is elegendő lesz. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez az új tantárgy is része a nevelésnek, s, ezt a témát nem szabad megkerülni, a többi osztályfőnöki órákon, de más tantárgyak tanításánál sem. > ' — A szülőket kellene- először felvilágosítani, hogy őszintén tudjanak beszelni a gyerekekkel. Ez az első ev egyik tapasztalata. A gyerekek legalább kérdeznek, de amikor a szülők előtt beszéltünk erről a témáról, bizony, hosszú hallgatás volt a válasz. A könyv hiánycikk „Minden szülő buta és maradi, aki fél attól, hogy gyermekével a szexuális kérdésekről beszéljen. Attól még nem züllött el egy gyerek sem, hogy választ kapott otthon az őt érdeklő kérdésekre. Nem akkor lesz egy lánynak gyermeke, amikor megtudja, hogy nem a gólya hozza. Egyébként az ilyen kérdésekben a férfiakra is ráférne egy kis oktatás; vagy mondjuk úgy, hogy a fiúgyerekekre, mert tudatlanságuk talán még nagyobb, mint a nőké.” ötgyermekes édesanya véleményét tükrözik a fenti sorok, amelyeket a nagy sikert aratott Szex, szerelem, család című könyv idéz. A bátrán és okosan érvelő népszerű könyvet hiába kerestem az iskola könyvtárában. Az osztályfőnök elmondta: ö is az egyik diáktól kerte kölcsön. Hiányzik a könyvtárból a partnerkapcsolatok pszichológiájával foglalkozó Parvalosztos. a Nőnek születtem című könyvből egyetlen kötet van, A házasélet ÁBC-je is mindössze hat példányban talál - ható. Az iskolába 6 0 0 diák j ár! Szegényesek a különböző szemléltető, eszközök is, a filmek többsége tíz-tizenöt éve készült. Az elmúlt tanévben csak három helyen kísérleteztek az új tantárggyal, de februártól már a megye 50 iskolájában tanítják majd a családi életre nevelést... Az egri X-es számú Általános Iskola szülői munka- közössége száz kérdőívvel igyekezett megtudakolni a szülők véleményét. Száz szülő közül 92 válaszolt a kérdéselvre. Ki lenc véné n jelentős segítségnek és hasznosnak tartották az új tantárgy bevezetését, amely hozzájárult ahhoz, hogy őszintébb beszélgetések alakuljanak ki a szülök és a gyerekek között. 'Mindössze két válasz elutasító, mondván, hogy a gyerekek felvilágosítását a családon belül .is megoldják. A fiúknak sem szüret” ií Kérdeztem az érdekelteket is. A fiú határozott fellépésű, magas, barna, a hevesi járásból jár be az iskolába. Az egyik lány beszédes, kis barna, egri, a másik, a fekete, bár falusi, de most a megyeszékhelyen lakik. Mindhárman. negyedikesek. De hát mindez kevésbé fontos. Inkább a véleményük. A fiú: — Nekem ugyan nem mondtak semmi újat — olvastam már Fritz Kahnt, meg aztán a barátaitól is beszerez az ember némi információt —, de azért érdekes volt. Különösen az tetszett, hogy olyan nyíltan beszéltünk. Ügy fel volt dobva az egész -osztály, nem lehetett lelőni senkit sem, mindenki érvelt, magyarázott. A szüzességről például mindenki másként vélekedett. — A fiúk is? — Azok sem egyformák. Nehéz kérdések ezek. Én azt mondom, akit én szeretek, azzal házasság előtt nem fekszem le. De, ha igazán szeretem, akkor hogyan feküdjek le mással? Tizennyolc éves leszek! Van, aki azt mondja: inkább most élvezem (U delei, minthogy házasság után csaljam meg • feleségem. A fiúknak sem könnyű. Hiába mondják a lányok, hogy nekünk „szüret”!... A fekete lány: — Csak könnyebb a fiúknak! A szexualitásban ugyanis nem érvényesül a nemek egyenjogúsága. Ebben sohasem lehetünk egyenjogúak, hiszen egy lányról előbb-utóbb kiderül, ha már nemi életet élt, míg a fiúknál nem. Sőt. ők még h e n- c e g n e k is vele, a lányok meg titkolja k. — Hogyan vélekednek « lányok olyan barátnőjükről, akinek kapcsolata van egy fiúval? — Az a kérdés, hogy futó kalandról, vagy szerelemről van szó? — Ezt hogyan lehet megtudni mar a iMpcßolat elején? — Ezt én . is szeretném tudni. De van egy barátnőm, aki jóban van egy férfivel. Tudom, hogy szeretik egymást, s egész biztos házasság lesz belőle. Én szurkolok értük. Szóval, az a fontos, hogy érzelmi alapja legyen a kapcsolatnak. Véleményem szerint egy . barátságból is lehet szerelem, és a szerelemből barátság. Vagy nem? ... Dönteni nekünk kell A kis barna: — őszinte csaiadi légkörben, szeretetben nőttem fel. Édesanyámtól mindent meg tudok kérdezni — apukámtól már kevésbé — mégis nagyon tetszettek azok az osztályfőnöki órák. Izgalmas kérdésekről beszélgettünk. Igaz, a lányokat nem a házasélet izgatja igazán, hanem az, ami előtte van. Azt hiszem, ismerjük a szerelmet és mégsem tudjuk, hogyan éljünk, mit kezdjünk magunkkal. Itt van például a sokat emlegetett házasság. Mondjuk, szeretek egy fiút, ő is szeret, egy évig együtt járunk, sehol semmi, de egy délután három órakor az anyakönyv - vezető élőit aláírjuk a nagykönyvet, s akkor már lehet, mehetünk az ágyba. Ez jó? Ez erkölcsös? Azért nem szabad clkönny elműsködni, vagy csupán á hangulatnak engedni, jól meg kell ezt gondolni, főleg az elsőnél, mert aztán nincs megállás. Azt mondják ... — Ez saját probléma? — Hasonló. Én egy egyetemista fiúval járok, persze csak ritkán, mert külföldön tanul. Már többször le akart feküdni velem, de eddig még sikerült kitérni élőié. Pedig szeretem és ő is engem. Biztosan jó lenne vele. De hátha mégis anyukámnak van igaza, aki azt mondja, várjak, majd csak az iskola után. Anyunak eddig még mindig igaza volt. — Kaptak-e a kérdéseikre őszinte válaszokat? — Hasznos és őszinte válaszokat kaptunk az emberi kapcsolatokról, a családi életről, a biológiai és a higiénia kérdéseiről és az egészséges szexualitásról is. Ez utóbbival kapcsolatban bár sok intő példát és jó tanácsot hallottunk, a felelősséget nem vette le rólunk sem az orvos, sem az osztályfőnök. Adott esetben, ha sor kerül rá, dönteni nekünk kell. A testi szerelem szép és nagyszerű dolog. Én szeretnék hinni benne ... Ehhez nincs mit. hozzátenni. Márkus Lautn 4 \
