Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-11 / 239. szám

Minek az a nagy (rakta? TISZTELET az orvosok­nak, az egészségügyi propa­gandának, amiért agitálnak a mértéktelen kávéfogyasz­tás ellen. A kávé karrierjét azonban nem veszélyeztetik az intő szavak: kávét iszunk ébredéskor, reggel, délben és délután, kávét iszik az esz­tergályos, az egyetemi tanár, a fejkendős falusi nénike. Csak vendégségben iszunk egyre kevesebb kávét. Ha igen. akkor is amúgy mellé­kesen kerül az asztalra, megszoktuk, ne hiányozzék. A csészék bőségesen megra­kott asztalokon szerényked­nek, eltűnnek a 'tálak, pa­lackok, poharak tömkelegé­ben. Egészségünknek az a kávé sem használ, amit Ilyenkor elfogyasztunk, de orvosi vélemény ide vagy oda: közérzetünknek kifeje­zetten javára válnék, ha csupán kávéval kínálnának bennünket a bőségszaru bon- togatása helyett. A „gyertek el egy kávéra hozzánk” idején, amikor még komolyán vettük a mára puszta szóhasználattá kopott meghívási formulát, és min­denki csak kávét ivott láto­gatóban is, persze nehezeb­ben éltünk. Még nem felej­tettük el a pótkávét', a fran­kot és a cikóriát, újdonság vol t, hogy a gyári munkás­nő és a mezőről érkezett asszony is igazi, cserjén ter­mett babkávét vásárol az üzletben. Az országos kávé­zás, kimondva-kimandatla- nul, a szokásokat is átható, átalakító demokratizálódást fejezte ki. A kávéfőző tö­megfogyasztási cikk lett, csillogva hirdette, hogy már nemcsak a régi, polgári ház­tartás nélkülözhetetlen kel­léke. Barátok, rokonok, mun­katársak ültek és beszélget­tek egy-egy csésze kávé mel­lett. Lehet, hogy nyugtala­nul aludtak tőle, de csak a- koffein zavarta meg az ál­mukat, nem a vendéglátás viszonzása. MOSTANÁBAN bezzeg az is komoly előkészületeket igényel. Több a pénzünk, az üzletekben sok a csábító étel- és italkülönlegesség. Vendégségben terülj-asztal- kámat varázsolnak elénk, Il­lik viszonozni. Teli hassal is ettünk-ittunk, mert a házia­kat nem lehet megsérteni, érthető, hogy mindenfélét összevásárolunk, ha hozzánk jönnek látogatóba. Kiteszünk magunkért. Viszonzásképpen, önérzetből, netán hivalko­dásból — de mindenképpen felesleges bőkezűséggel. A sógorasszony háromfajta ételt főz a sógoréknak, sört, bort, pálinkát cipel haza, tortát a cukrászdából, mert őt is így fogadták. A munkatárs, a barát drága külföldi italt bont a látogatónak, .hiszen őt is ezzel kínálták. A má­sik faluból érkezett, vasár­napi ebéddel megvendégelt rokon gondosan ügyel, hogy délután, amikor a vendég­lőben ő állja a költségeket, ne maradjon alul. A vendé­geskedés színvonalát a la­pos pénztárca sem csorbít­hatja, még mindig a jobb szomszédtól. munkatárstól kölcsönkérni, mint szégyen­ben maradni. RÉGI SZOKÁSOK porlad­nak, újak alakulnak, de sokszor csak a régiek öl­tözködnek megtévesztően di­vatos ruhába. Mi pedig hagyjuk magunkat megté­veszteni. Behódolunk a kül­sőségeknek, igyekszünk lé­pést tartani, nehogy meg­szóljanak bennünket. Még akkor is „tartjuk a lépést’’, ha közben zihálunk a meg­erőltetéstől és titokban leg­szívesebben kiállnánk a sor­ból. A „magyaros vendég­látásnak” ezt a magunk kö­zött terjedő szokását kár új­raéleszteni. Még akkor is. ha valóban télik rá, örüljünk, hogy egyszer megszabadul­tunk tőle. Pocsékolás helyett számtalan okosabb dologra kelthetjük a pénzünket. Az Illendőségből, vagy hivalko­dásból túlzsúfolt asztaloknál még egy csésze kávé is egészségesebb. V. E. Paragrafusról — magyarul Egy kezdeményezés dicsérete A társadalombiztosításnak önálló története van, s új előjelekkel, új célokkal és eszközökkel ma is írjuk ezt a történetet. Amilyen nagy kínnal, s elvtelen megkülön­böztetésekkel vajúdott a té­ma 1929-től 1945-ig, olyan intenzitással és körültekin­téssel igyekszik gondoskodni harminc éve szocialista tár­sadalmunk mindenkiről. Az 1975. évi II. számú törvény különösen azért jelentős, mert újabb lépést jelentett a mezőgazdasági dolgozók és a bérből, fizetésből élők társa­dalombiztosításában a kü­lönbségek fokozatos meg­szüntetéséhez. A feladat nem könnyű. 1980-ra érjük el az egyértelmű közös nevezőt. Erről, és a jelen igen fon­tos kérdéseiről rendeztek vé­leménycserét a héten az egyesült Tamamenti Tsz tar- namérai központjában körül­belül kétszáz, zömmel idős dolgozó részvételével. A kér­désekre, amelyek természet­szerűen elsősorban a nyugdí­jak és járadékok köréből ke­rültek ki, a társadalombizto­sítás országos és megyei szak­emberei adtak választ. Szó esett többek között ar­ról, hogy miképpen lehet a járadékot nyugdíjra átváltoz­tatni; hogyan lehet a tovább dolgozó nyugdíjasoknál a 36 hónapot beszámítani; lehet-e az ipari és a tsz-tagsági szol­gálati időt egybevonni, jár-e korkedvezmény az idény­jellegű növényvédő szak­munkát végzőknek; a besegí­tő családtag, ha a szükséges időt megszerezte, jogosult-e nyugdíjra; a tsz-járadékost megilleti-e az özvegyi jára­dék. . . és még sorolhatnánk a kérdéseket. Több mint har­minc hangzott el ezen a fóru­mon, s a kérdezők kimerítő, érthető, sőt: megnyugtató vá­laszokat kaptak. A szakemberek nem titkol­ták néhány esetben azt sem, hogy akadnak egyébként mél­tányolandó kérések, igények, amelyekhez azonban még hiányzik az intézkedést meg­nyugtatóan segítő rendelet, de — s ez igen nagy előnye az új társadalombiztosítási törvénynek — kevés olyan kérdés szerepelt, amelyre ha­tározott „nem”-mel lettek volna kénytelenek válaszol­Különösen az tetszett — s ez igen kedvezően befolyá­solta a fórum légkörét —, hogy a válaszokhoz fűzött magyarázatok nem akörül jártak, hogy „miért nem le­het”, hanem azt taglalták, hogy „hogyan lehet”! Feltettek néhány olyan kérdést is, amelyekkel kap­csolatban szinte azonnal le­het intézkedni. A megyei társadalombiztosítási szak­emberek feljegyzést készítet­tek, s mikor ezek a sorok megjelennek, talán már a megnyugtató intézkedés is megszületett. A rendeletek készítőit ma már az a cél vezérli, hogy a szövegezés mindenki számá­ra érthető legyen, azonban a sok paragrafus között eliga­zodni mégiscsak nehéz. Ezért is dicséretes és jó ez a kez­deményezés, mint a tamamé- rai is volt: érjünk rá megma­gyarázni a paragrafusokat azoknak, akiknek az érdeké­ben születtek. Jó ez az állampolgárok és jó a szakemberek számára is. Kátai Gábor Az új Gondos előkészületek, el­húzódó építőmunkák után, 1972-ben indult meg az élet a hatvani sertéskombinát­ban. Benépesítése az elkö­vetkező esztendőben vett igazi lendületet, de nem járt olyan gazdasági ered­ménnyel, amit a közös vál­lalkozás résztvevői — Hat­van, Boldog, Heréd, Apc — reméltek. Abban az időben volt' is aggályoskodás. A ta­valyi évet viszont már némi nyereséggel zárta a. SF, R- KÖV, mivel sikerült a ter­vezett 9500 hízósertést kibo- csátania. Egyébként ez a maximum, ami várható a legkorszerűbb elvek szerint megépített teleptől. Persze, a darabszámot illetően! Mert Hóka Mihály igazgató nye­reség dolgában már az idén lényegesen jobb eredményre, több forintra számít. — Nem alaptalanul! —te­szi hozzá rögtön. — A faj­tacsere' fokozatos megvalósí­tása nun légy kétmillió fő­igazgató. (Fotó: Szabó Sándort rintnyi tiszta hasznot ígér. s ez a további esztendőkben még növelhető. Kocasüldő Véméndről Reményeit mire alapozza a sertéstelep fiatal igazgató­ja? Elsősorban s kaposvári eredetű, de közvetlenül Vé- méndről, Várongról érkezett kocasüldők és kanok meg­honosodása növeli az esélyt. A kahyb néven ismeretes sertésfajta országszerte be­vált. Vékonyabb a szalonná­ja, s több a húsa, mint a kezdettől tenyésztett magyar nagy fehérnek. Márpedig ez döntő minősítési szem­pont a kereskedelemben, az exportpiacon. , Az új sertésfajta népsze- rűsödése azonban nem ment könnyen, mert mind takar­mányozás, mind pedig tartás tekintetében lényeges módo­sítást kiváuU « «ál>Uval Három község közös terve Lépést tartani a Tárossal Ügy tűnik, Felsőtárkány, Noszvaj és Szarvaskő Eger „alvóvárosa” lett. A hasonlat kissé erős, hiszen nálunk a fővárosnak, Budapestnek sincs Ilyen része, de valami azért van a kifejezés — alvó­város — mögött. Például az, hogy a három község munka­képes lakosságának a 60—70 százaléka a megyeszékhelyen keresi a kenyerét. Aztán: Eger negyven fontos üzeme, gyára, intézménye munká­sainak, alkalmazottainak hét százaléka ezekből a város környéki községekből jár be dolgozni. És este, vagy a műszak után ide tér vissza pihenni, aludni... ! Vonzáskörzet — három szereppel A városok vonzáskörzete spontán módon alakul ki. Az ezernyi munkalehetőség, a jobb ellátás, a koncentrált szolgáltatótevékenység, a csil­logónak vélt társasági élet, a sokféle szórakozási lehetőség ellenállhatatlan, rivális nél­küli „csábító”. S minél töb­ben. keresnek és találnak munkát a vár*jsban, annál sűrűbbek, erősebbek a kötő­dés szálai. Való igaz, ezek a szálak előbb-utóbb törvé­nyessé teszik a város és a. közvetlen közelében levő fal­vak „együttélését” — míg­nem házasság Lesz a dolog­ból. .. Íme a példa: Felsőtárkány, Noszvaj, Szarvaskő és Eger együttélését a ' megyeszék­helyre bejáró dolgozók ala­pozták meg. Aztán erre az egyre erősebbé váló funda­mentumra építettek az ott­hon maradottak, akik — mint mezőgazdasági munkások, termelőszövetkezeti tagok — jelentős részt vállaltak és vállalnak ma is a város élel­miszer-ellátásában. á a har­madik szerep: ezek a közsé­gek, mint üdülőterületek, közpóntjai lettek a város- környéki turizmusnak.. . Vonzáskörzet — oda-vissza. Vízvezetékre, óvodára van szükség A megyeszekhely tagabb értelemben vett vonzáskörze­tében tíz község helyezkedik el. Közülük három — Felső­tárkány, Noszvaj és Szarvas­kő — az agglomerációs fo­lyamat következményeként város környéki községgé vált, már-már Eger %gy-egy ré­szévé. A települések közigaz­gatási irányítását a városi ta­nács látja el. S a város ad — az anyagi erejéhez mérten — segítséget a három község fejlesztéséhez, valamint az itt élő csaknem 5 és fél ezer ember jobb ellátásához, Az ötödik ötéves terv elő­készítésekor az egri tanács tervcsoportjának munkatár­sai felmérték a város környé­ki községek jelenlegi ellá­tottságát. Vizsgálták a köz­művesítés fokát, az utakkal, járdákkal való ellátottságot. Tanulmányozták, hogy ren­delkeznek-e a községek meg­felelő egészségügyi, kulturá­lis, oktatási, vendéglátóipari és kereskedelmi létesitmé- nyekkel. Mint a részletes elemzésből kiderült, a cipő két helyen szorít: az ivóvízel­látás és az óvodás korú gyer­mekek elhelyezése, a fő gond. S a megnövekedett helyi igények kielégítésében segít a város. Eger és a három köz­ség közös ötödik ötéves ter­vében már a megoldás is sze­repel. Felsötárkányban a je­lenlegi ötven férőhelyes óvo­dát jövőre kibővítik, ezzel újabb ötven apróság nevelé­séről, ellátásáról gondoskod­nak majd az óvó nénik. Foly­tatódik a járdaépítés is a községben, s apróbb korsze­rűsítési, felújítási munkála­tokat terveznek. Noszvajon szintén az óvodaépítés szere­pel a tervekben: 1976-ban kezdi meg működését az öt­ven kisgyermek részére épü­lő intézmény. A községből bekötő utat építenek majd a sikfőkúti üdülőtelephez, meg­könnyítik ezzel a hétvégi tel­kek megközelítését, s egyben lehetővé válik újabb telkek parcellázása is. Egyetemisták Megyei agraregyetemisták részvételével rendeztek szak­mai találkozót csütörtökön az andomaktályai „Egervöl- gye” Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetben. A hallga­Szarvaskő a visvezetßfc­hálózat bővítését tervezi. Az elkövetkezendő években s megyei tanács, valamint a Heves megyei Vízmű Válla­lat a községi tanáccsal együtt építi meg az újtelepre, vala­mint az üdülőterületre veze­tő vezetékrendszert. Az 1,7 millió forintos munkához se­gítséget nyújt a város több üzeme, vállalata, hiszen ér­dekük a község támogatása; a szarvaskői részen építették fel a dolgozók pihenését, ki- kapcsolódását szolgáló üdü­lőiket. A * •• Wf |OVO az üdülőlerüleleké A három város környéki község fejlesztése elsők között szerepel a jövő terveiben. Sok lehetőség rejlik ugyanis az üdülőterületért történő közös összefogásban. A város, a tanácsi és az Egerben mű­ködő más vállalatok óriási se­gítséget nyújthatnak majd a pihenőkörzet kialakításához, fejlesztéséhez. A városi ta­nács már meg is tette az első lépéseket azért, hogy minden illetékes szerv intézmény, vállalat az említett három község — illetve a hozzájuk tartozó üdülőkörzet — figye­lembevételével készítse el a jövőre vonatkozó terveit. A jobb kereskedelmi ellátás, a színvonalasabb szolgáltatás, a kényelmes és gyors közleke­dés érdekében beszámoltat­ják majd a vállalatokat — például a Patyolatot, a GÉL- KÁ-t, az AFÉSZ-t a VO- LÁN-t — és értékelik, hogy megvalósították-e a vállalt feladataikat. Így valósulhat meg ugyan­is maradéktalanul a három község közös terve: lépési tartani az oly közeli város­sal. .. (szilvás) tszlátogatása tókat Czifra Miklós tsz-elnök tájékoztatta a szövetkezet munkájáról, majd a fiatalok megtekintették a gépesített kukoricabetakarítást, a szü­retet és a szőlőfeldolgozást. mm Őszintén a hatvani sertéstelepről szemben. Ugyanekkor a ko- casüldő-értékesítés, a piac biztonsága Végett fontos ál­lategészségügyi intézkedése­ket is foganatosítani kellett a kombinátban. Cél az állo­mány leptospirózis- és bru­cellózis-mentessége. amit az nehezít pillanatnyilag, hogy a telepen még párhuzamos tenyésztés folyik, s mintegy százhúsz dán lapállyal ke­resztezett nagy fehér sertés fertőzött. Ha ezeken túlad a SERKÖV. akkor biztosított az áruértékesítés minden fel­tétele. A száz kilogrammos hízók kiszállítása egyébként terv­szerűen halad. S hogy nem szárnyalják túl a várt évi eredményt, csupán a párhu­zamos tartáson múlik. Mint­egy 2300 régi fajta jószágot darabonként 40 kilósán to­vábbítottak a húsiparnak, hogy a kahyb betelepítését meggyorsítsák. Szakemberhiány Egyéb tényezők is nehéz­séget okoznak a hatvani ser­téstelepen. Néhány szakem­ber kivált, illetve időlege­sen kiesett a termelőmunká­ból, s pótlásuk pillanatnyi­lag megoldatlan. Leginkább a takarmánykeverő üzem élére kellene jó felkészült­ségű, nagy szakmai gyakor­lattal bíró vezető. A kahyb sikeres térhódítása ugyanis azokon a fehérjedús kon- centrátumokón múlik, ame­lyek innen kerülnek az ete­tőkbe. Mellesleg az sem kö­zömbös, hogy harmincmillió forintos beruházással léte­sült gépi berendezésről van szó, amelynek munkáját ava­tatlan nem irányíthatja. Kidőlt a sorból a hizlalás- vezető és az állatorvos szak­segéd is, ami Hajducsek László főállattenyésztő és Sáfrán József tenyésztésve­zető terheit duplázza meg a legkritikusabb időszakban, a szezon végi felfutás hó­napjaiban. Ha ezek ellenére bízik az idei tervfeladatok teljesítésében Hóka Mihály igazgató, ez a bizalom a tucatnyi szakmunkáson alap­szik. Három esztendő alatt ugyanis tizenkét sertéstelepi dolgozó végzett tanfolyamot, szerzett képesítést arra, hogy középszinten a takarmányel­látás, szaporítás és állat- egészségügy fontos részfel­adatait megoldja. Hosszú tá­von persze tarthatatlan ez a helyzet, s a SERKÖV Igaz­gatótanácsának kell szorgal­maznia a kiesett irányítók pótlását. Balhiedelmek eilen A hatvani sertéskombinát immár háromesztendős mű­ködésé során olyan hiedel­mek is lábra kaptak, hogy a telep nem felel meg a ka­hyb kívánta követelmények­nek, illetve gazdaságossága nem fokozható. Nos, e te­kintetben talán elegendő cá­folat lenne, ha felsorolnánk néháy szomszédos megye gazdaságát, ahonnan tapasz- taiatszerző kirándulást tet­tek Hatvanba, majd saját területükön hasonló rend­szerű tenyészetet létesítet­tek. Leginkább perdöntő azonban Hóka Mihály véle­mény*: — Véménd, Varon« té­ny észtelepei. ahonnan kahyb törzsállományunk származik, korszerűség tekintetében mö­göttünk állnak, ezért eleve megcáfolhatom a kétkedő­ket. De az idei 25 millió fo­rintos termelési érték sem jelenti teljesítőképességünk plafonját. Ha ugyanis Nagy József állatorvos szakfel­ügyeletével sikerül fertőzés­mentessé tenni kombinátun­kat, továbtyi húsz százalék­kal növeljük kocaállomá­nyunkat, s annak teljes ki­használtságára. törekszünk, lényegesen gazdaságosabbá válik a telep. Arról nem beszélve, hogy 1976-ban új közgazdasági szabátyzók lép­nek életbe, emelkednek az átvételi árak. Vagyis biza­kodom, illetve szinte biztos­ra veszem, hogy ismert gondjaink ellenére jó évet zárunk 1975-ben. S ennek eredménye jelentkezni fog a társult termelőszövet­kezetek zárszámadásában, a tagok egyéni • jövedelmében. Akkor pedig már kettős hasznot hajtottunk, mert az általunk termelt hús az or­szág ellátását is javítja... A bizonyos medve bőrére ivott volna Hóka Mihály? Alig hisszük. Hosszas tájé­kozódásunk arról győzött meg, hogy fiatal, de megfon­tolt szakemberrel állunk szemben, akinek a szavára lehet adni. Moldvav GvőzS MmfűmaJPl J37S. Oktober 1L. ummbté 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents