Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-11 / 239. szám

Könyvnek is, tankönyvnek is új

Gyöngyösi szerzőpár műve — a felsőoktatásban

A tudományos-technikai forradalom korát éli mező- gazdaságunk. Egymás után jelennek meg a különböző termelési rendszerek, melyek gyökeresen átformálták a hagyományos agrotechnikát. Teljesen új alapokra került a növénytermelés és az állattenyésztés is. Ezt jelzik az új, nagy teljesítményű gépek, az új fajták és a kémiai anyagok alkalmazása is.

Magyarországon má már többféle termelési rendszer terjedt el, melyekhez gazdaságaink nagy része csatlakozott. A rendszerek a tudomány legújabb eredményeit valósítják meg a gyakorlatban. Nem csoda tehát, hogy oktatásunk, felsőfokon való elsajátításuk népgazdasági igény. A hazai felsőoktatási intézmények közül elsőként Gyöngyösön, a Kertészeti Egyetem Főiskolai Karán írták és vezették be ennek oktatását.

Az „Iparszert termelési rendszerek a magyar mező. gazdaságban" címmel megjelent új tankönyv szerzői dr. Szabó Béla kandidátus, tanszékvezető főiskolai tanár és felesége, dr. Szabó Belőné, főiskolai adjunktusi Velük beszélgettünk.

— Hogyan született az áj tankönyv?

DR, SZABÓ BÉL, A; Az

élet, a termelés tette szükségessé. Hallgatóinkkal többször jártunk Nádudvaron, Bábolnán, Héken, Baján, ahol a helyszínen tanulmányoztuk az iparszerű kukorica- és cukorrépa-termelést, Rákóczi - falván pedig az iparszerű szőj átemelést. Az ott látottak, a tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy azokat össze- gyűjtsük és egy tankönyv formájában megírva közreadjuk hallgatóinknak.

DR. SZABÓ BÉLÁNÉ: Tanszékünkön hallgatóink elméletben és gyakorlatban is megismerik a teljes szántóföldi gazdálkodást. Ám a régi, hagyományos agrotechnika szerint írt és rendszerezett tankönyv alapján tanulják mindezt. Az iparszerű termelés viszont mindent megváltoztatott, így ennek elméleti megismerését is szorgalmaznunk kell.

DR. SZABÓ BÉLA; Tankönyvünk gyorsan készült.

sokszor éjszaka is írtuk, hogy mihamarabb nyomdába kerüljön és aztán pedig hallgatóink kezébe. A 250 oldalnyi terjedelmű anyag részletesen felöleli és ismerteti az ösz- szes hazai iparszerű növény- termelési rendszert, a cukorrépától a szójáig. a burgonyától a búzáig. Egy_egy rendszer leírásával az volta célunk, hogy megismertessük azok jelentőségét, üzemi fontosságát, a tudományos talajvizsgálattól az okszerű talajművelésen és fajtaválasztáson át egészen a gépi betakarításig.

— Hogyan fogadták, ezt a hiánypótló müvet?

DR. SZABÓ BÉLÁNÉ; A tankönyv megírása kétségtelen merész vállalkozás volt, hiszen ilyen jellegű összefoglaló munka még nem jelent meg a magyar felsőoktatásban. Nem is volt nagyobb tapasztalatunk, de mégis hozzáláttunk. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium előadói által irt szakcikkeket, valamint a rendszergazdák által közölt ismertetőket használtuk fel és nem utolsósorban azokat a tapasztalatokat, melyeket a nagyüzemekben, a helyszínen szereztünk. Ezek főleg az iparszerű termelés gazdaságosságát hangsúlyozzák, és a szakmai felkészültségre hívják fel a figyelmet.

DR. SZABÓ BÉLA; Munkánkat segítette főiskolánk igazgatója, és más társintézményekben is elismeréssel fogadták kezdeményezésünket, Szeretnénk, ha hallgatóink, mint majdani üzemmérnökök, minél jobban továbbadnák ismereteiket a termelési rendszerekről, és beillesztenék az adott technológiát a helyi körülmények közé,

— A főiskolán kívül üzemekből érdeklődtek-e a tankönyv iránt?

DR. SZABÓ BÉLÁNÉ:

Miután újszerű dologról van szó, így nagyon sok termelő- szövetkezetből és állami gazdaságból érdeklődnek a könyv iránt. Kétségtelen, olyan összefoglaló munka ez, amely alkalmas a szakmai továbbképzésre is. Ezer példányban került kiadásra. Ebből ötvenet a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek

Területi Szövetsége rendelt meg, melyet már el is vittek. Ezenkívül a Szolnok és Komárom megyei gazdaságokból is kaptunk érdeklődő leveleket.

— Várható-e a tankönyv korszerűsítése?

DR. SZABÓ BÉLA: Hallatlan gyors tempóban fejlődik a termelési rendszerek tudománya. Így érthető, hogy a jelenleg hézagpótló munkánkat a fejlődéssel együtt tovább kell majd korszerűsítenünk. Vagyis amennyire bővül a jövőben a rendszerek száma, ezeket a következő kiadásnál mind figyelembe kell venni. Csak egy példát említek. Nemrég kaptuk meg a szegedi iparszerű kendertermelési rendszer ismertető leírását. Ez most a legújabb, amely még nem szerepel a tankönyvben. Ezt és várhatóan a további újabbakat be kell majd építenünk a következő könyv írásánál.

Mentusz Károly

22.20

Fejjel a falnak

Hervé Bazin, a nálunk is ismert francia író regényéből készült Franju filmje, a francia új hullám egyik jelentős alkotása.

Franju filmjeiben előszeretettel ábrázolja az élet kegyetlenebb oldalát, ez a filmje is tragikus színezetű, megdöbbentő hatású.

Főhőse egy fiatalember, aki apjával él együtt. Apja gyanús számára; anyja halálát bizonytalannak. megmagyarázhatatlannak tartja. Apja úgy áll bosz- szút e gyanúért, hogy fiát — aki egyébként teljesen normális — elmegyógyintézetbe záratja.

Az elmegyógyintézetben tanúi lehetünk a különböző elveket valló orvosok gyógyítási módszereinek. A fiú csak az utolsó napon megismert lány látogatásaikor érez megnyugvást, (A lányt Anouk Aimée játssza.) Tanúi lehetünk egy. a kórházban szövődött barátságnak is, de vajon meg tüdják-e menteni etek a kapcsolatok a fiút?

Ismeretterjesztő filmek a tv-ben

A munkásművelődés új formáit kutatják

A következő hétekben, hói napokban több érdekes ismeretterjesztő film kerül képernyőre. Űjabb hat epizóddal jelentkezik a már ismert Cousteau-sorozat, A tenger titkai címmel.

A _ Szibéria folyóin épülő erőművekkel ismerkedhetünk meg a „A megvalósult álmok” című szovjet rövidfilmben. Dán stúdióban készült a „Karthágót el kell pusztítani” című dokumentumfilm. Ez a dán ellenállási mozgalom „Karthágó” fedőnevű akcióját idézi fel.

Francia tévéfilmsorozat: „A flamandok titka”. A négyrészes produkció annak a felfedezésnek kalandos történetét viszi képernyőre, amely annak idején forradalmasította a festészet világát.

Kanadai ismeretterjesztő film ad magyarázatot a Sziklás-hegység kialakulására, és megismertet a hegységben levő nemzeti parkok növény- és állatvilágával. Egy másik, ugyancsak kanadai film a Pelee-fok. A Pellee-félszige- ten. — amely Kanada legdélibb pontján fekszik, található a legkisebb kanadai nemzeti park. Állatvilága azonban -a nemzeti parkok között talán a leggazdagabb. Ezt mutatja be a film.

A szocialista brigádok művelődési rendszerének kialakítására folytat kísérletet a Kulturális Minisztérium, a SZOT és a Népművelési Intézet. A huszonkét üzem — köztük a Csepel Vas- és Fémművek, az Ózdi Kohászati Művek, a Jászberényi Hűtőgépgyár — félezer .brigádjában próbálják ki azokat a módszereket, amelyek az eddigieknél hatékonyabban szolgálják mintegy másfél millió brigádtag művelődését. Előzőleg — mint a Népművelési Intézet szakemberei az MTI munkatársának elmondották — fővárosi és Szolnok, Borsod, Győr-Sopron megyei üzemek 3.000 brigádjában két évig vizsgálták a brigádtagok életmódját, a közösségek kialakulásának körülményeit, érdeklődési körét, azt, hogy miként művelődnek, mivel töltik szabad idejüket a-brigádtagok.'

A felmérés során megállapították, hogy némelyik brigádban élénk, színvonalas a művelődési tevékenység. A közösség szervezi, serkenti, megköveteli és segíti az egyéni művelődést, ugyanakkor kialakította a közös művelődés általánosan igényelt formáit. A szervezettebb kollektívákban sok munkás tanult tovább, szerzett magasabb képzettséget. A kezdeti igyekezet azonban lanyhult, a brigádok többségében a művelődés háttérbe szorult

Ezért olyan művelődési rendszert dől goztak ki, amel y lehetővé teszi mind a szakmai, politikai, mind az általános műveltség fejlesztését, a tudatos és rendszeres 'ismerkedést a művészettel, az igényes szórakozást, az olvasásszokás, a kulturált életmód, a szocialista ma gatartás kialakítását.

A kísérletbe bekapcsolódott üzemekben új gyakor lat szerint a vállalati vezetés tájékoztatja a szocialista brigádokat a gazdasági feladatokon kívül a szakmai és politikai képzési, művelődési tervekről, s a brigádok ezeket figyelembe véve ké szítik el évi vállalásaikat. Elsősorban az egyéni tevékenységet, az aktív közösségi művelődést hangsúlyoz zák. A gazdasági vezetés, a mozgalmi szervek, művelő dési intézmények pedig terveik elkészítésekor figyelembe veszik a brigádvállalásokat, s megjelölik; miként segítik a vállalások teljesítését.

Mozogjunk többet!

Lovas nemzet voltunk, ülő nemzet lettünk. Ülünk és hízunk. Szinte tapad csontjainkra a zsír, növekszik a vér koleszterin-tartalma, romlik ereink rugalmassága, jönnek a betegségek.

Persze, nem ennyire súlyos a helyzet, csupán a rizikófaktorok szaporodnak. „Üt az infarktus felé” címmel olvasom, hogyha dohányzik valaki 2 pont, ha kövér, nem mozog eleget, 2 pont, ha idegeskedik 2 pont, ha a családjában már valaki meghalt infarktusban, újabb 1 pont, amennyiben elmúlt negyvenéves, megint 2 pont. Ha ezután valaki így szépen, gondosan összegyűjtöget „hat” pontot, akkor bátran retteghet az infarktustól, de ha netán „hét” pontja van, akkor már indulhat is egyenesen a kórházba.

— Mi a véleménye?

— A mozgáshiány a kor szülötte.

— Mire gondol?

— Megszüntettük a nehéz testi munkát, könnyebbé tettük a könnyűt is. A gépek egyre több mindent elvégeznek helyettünk. Nem hajlongunk, nem erőlködünk, nem túráztatjuk izmainkat, magas házba liften megyünk.

A beszélgető partnerem természetbarát, így tőle bátran el lehet fogadni a jó tanácsokat.

— A mozgáshiány már a gyerekeken is meglátszik.

— Hogyan érti?

— Délelőtt a gyerek öt-hat órát ül az iskolában. Szünetben mindössze séta, ácsorg'ás, lötyögés a folyosón, az udvaron. Délután szakkör, úttörőfoglalkozás, zeneiskola. Üjabb négy óra ülés! Este, így szól a szülő: Ülj neki, fiam, a leckének és tanulj.,.

— De mit tehetünk?

Megvakarja kopaszodó fejét.

— Mindenekelőtt le kell szoknunk a folytonos ücsörges- ről. Figyelje csak meg! Ellustultunk. A gyerekek is! Gondot okoz, ha tíz percig állva kell maradnunk. Találóan mondjuk: Üljünk le, elvtáreak, és beszéljük meg a kérdést!

Igazat kell adnom minden szavának.

— Hallotta? Az egyik egri középiskolában egy lelkes tanárnő felnőttek részére testnevelésórákat tart. Ez nagyszerű kezdeményezés. Jó lenne, ha mások is követnék a példát.

Sok minden szóba kerül még. ami a mozgással kapcsolatos. Az, hogy akinek autója van* azzal jár a munkahelyére, mert ugyebár, ha nem, akkor minek a gépkocsi? A kirándulás tartalma is megváltozott. Hajdan a kirándulás túrát, hegymáseást, fizikai megerőltetést jelentett. Most, autóba ül a család, kimegy egy erdei rétre. Plédekre telepszik és eszik, heverészik. Ugyanígy a gyerekek is. Csoda-e azután, hogy egy tanévnyitó ünnepségen öten-hatan is elájulnak az iskolaudvaron?

Másnap a hegyekben találkozunk. Bakancs a lábán, hátizsák a hátán.

— Legalább tíz kilométer van mögöttem, — mondja és büszkén mutogatja a tarisznyáját, amelyet saját kezűleg szedett tele sommal, meg csipkével...

Szalay István

Madár-idegenforgalom a Balatonnál

A Balatonnál, a hűvös időjárás beköszöntésével megkezdődött a „madár-idegenforgalom”. A vándormadár „főbérlők” már mind elhagyták tanyájukat, s helyükbe tömegesen érkeznek északibb vidékekről a téli „szállóvendégek”. Különösen népes csoportokban lepték el a nádasok melletti szélvédett helyeket, s a Kis-Balaton nyílt víz foltjait a vadkacsák, és a különféle libafajták.

A Balaton — a vándormadarak nagy „országújának” fontos állomáshelye — ezekben a napokban gyakran nyújt pihenőhelyet a délebbre tartó átvonuló madárcsapatoknak is.

November közepéig

Ki sgrafikák, nagyítóval

Dániel Viktor budapesti grafikus — magángyűjteményben levő —munkáiból nyílt kiállítás az egri Megyei Könyvtár kisgalériájában. A rézkarcok némelyike mini ex Libris: csak a fölé helyezett •mmrtó segítségével látható.

SZOMBAT VOLT. Néhány perccel múlt három óra. Az üzemekben az emberek gondolatban már hazakészültek. A gyár első udvarára egymás után érkeztek az autóbuszok.

Az I-es kapu előtt az országút mellett, csenevész eperfa árnyékában asszonyok és gyerekek ültek az árokparton. Kerékpárjuk ott feküdt mellettük a ritkára nőtt, napégette füvön. Időnként a kerítés fölött a dombok felé néztek. Arra, ahol a völgyek zugában, sok helyütt a föld mélyén rejtőzködtek az üzemek. Férjüket, apjukat várták. Itt még élt az a szokás, hogy műszakváltáskor a családfőt, szinte rögtön köszöntse valaki, mintegy mindennapos hálaként a vállalt veszélyért. Mert akik itt dolgoztak, azok mindennap kockára tették az életüket. Persze, munka közben csak ritkán gondoltak erre.

Az öreg még arra sem gondolt, hogy szombat van. s hogy holnap reggel hétkor nem kell fejére húznia a gázálarcot. Ha tud, aludhat akár kilencig is. Effélék sohasem jártak az eszében. A munkájáról pedig már nem vdlt mit tűnődnie. Több mint harminc éve ' csinálta ugyanazt. Elégedetten, zokszó nélkül. Minden szükséges mozdulat szinte már a ösztönök természetességével élt benne. Mint az - ébredés, amihez nem kellett csörgő- óra. Egyáltalán* ritkáé né;

BÍRÓ PÉTER:

Közben eltelt egy másik műszak

zett órára. A fény változását, a Nap járását figyelte, meg figyelme frisseségét vagy tompultságát, mert azzal érezte az időt. Itt az üzemben is, ahol különben sem venné hasznát holmi finom kis ,,ke ty egőnek”, mert eleimé a savgőz, mint a gumírozott munkaruha alatt a fehérneműjét. Aztán meg az egész napos üst melletti állástól megfájdult a lába is, s a fájdalom lassan a dereka felé húzódott, ott tanyát ütött, s ez már jelezte, hogy közeledik a műszak vége. Pontosan így jelentkezik nap nap után. Ilyenkor mindig lelép a dobogóról, sarokba állítja a keverővasat, s gumikesztyűs kezével meg- maszírozza derekát a vesék vonalán. Most is készült, hogy hátat fordítson a szűrőüstnek, de látta, hogy hirtelen eltűnik belőle a salétromsavval péppé oldott cellulóz. A garat fekete szája üresen kongott, ahogy a keverővassal hozzáért. Nem mert mozdulni.

A SZIRÉNA elfújta a négyet. Az öreg már szinte görcsösen várta, hogy megérintsék a vállat, hogy valaki jöjjön valami eligazító hírrel, utasítással. Hátra nézni, az ajtó felé kémlel- iú azonban nem mert. Mozdulatlanul meredt a szűrőkádra. készült a pillanatra, amikor a garatból hirtelen kizúdul a kásás anyag, szétfröccsenve, beterítve mindent. Tudta, a testet kapó veszély pillanata lesz ez, de legalább kiszabadítja a bizonytalanság szorításából. Bizonytalanság. A lábából is kiment minden erő, s a keverővasra kellett támaszkodnia, mert úgy érezte, összecsuklak. Félt. Nem áltatta magát. Tudta, itt a rossz véggel mindig számolni kell. Itt mindig, minden műszakot úgy kell kezdeni, hogy az utolsó is lehet. Ezt vállalni kell. Nem lehet mindjárt elszaladni.

Zihálva kapkodta a levegőt, s alig tudott uralkodni magán, hogy ha csak egy szemvillanásnyi időre is, de föl ne rántsa a gázálarcot, s szabadon, jó mélyen teleszívja tüdejét, megdörzsölje gumimaszk égette| arcát.

Gyengén megérintették a könyökét. Meg se rezdült. Aztán rémülten kapta fel fejét, amikor erősebben megszorították a karját. A gázálarc bepárásodott üvegén át homályosan látta az intege- tőket. Rábólintott a hívásra. Sietni akart. De csak az udvaron, a távolabb épített dohányzóhoz vivő járdán sikerült úgy-ahogy szaporazm lépteit. Benn levágódott a lócára, s első dolga volt rágyújtani.

„Baj van, öreg.” Zúgott a füle a még most sem csillapult félelemtől, így hat mesz- sziről és nagyon halkan hallotta a szavakat. „Eldugult a főelosztó. A csapnál. Oda- íönn már megteltek a tartályok." A többit már tudta magától is. Azt, hogy a csövekben minden percben növekszik a nyomás, növekszik a hő, s ha eléri a kritikus pontot, robban a nitrocellu- lóz.

„Nahát akkor gyorsan a villáskulcsot.”

A CSAPHOZ létrán kellett felmászni, egészen a mennyezet sarkába. Bepréselte magát a vasbetonfödém és a deréknyi vastag cső közé. Az összeillesztés peremeit a csavarokkal együtt ragyás-rozsdásra ejte a sav- gőz. Szinte .összeforrt az . egész. Húzásnak, feszítésnek nem engedett. Tehetetlensége, félelme, természetes reakcióként dühbe csapott át. Kihúzódott egészen az oldalfalig, lábát neki feszítette az a'só csőnek, s vadul, minden erejével ütni kezdte a csavarokat. Tudta, persze hogy tudta, a halállal latsak. te uitPritUh

felrobbanhat a nitrocellulóz, mint a túlnyomástól vagy a megnövekedett hőtől. De most nem latolgatott, nem ülhetett félre más megoldásokon gondolkodni. S mert így voll, s mert ezt tudta, indulatain már nem is volt képes uralkodni. Ütött, ütött, mert számára most már a mozdulatlan csavarokon kívül nem létezett semmi más. Ütött, hogy szétverje az egész mozdulatlanságot, letörje az egész csaptelepet... • Nem

érezte már mellén a rozsda- rücsköket, a bordáiba préselt fájdalmat, s azt sem, hogy kapaszkodó bal kezén a kesztyűvel együtt szétron- gyolódik a bőr is, hogy csípi , szemét a lecsorgó izzadtság, nem érzett semmit önmagából.

AMIKOR a megnyílt csövön s az elvezetőcsatomá- ban .végre meglátta a habosán zubogó sárgászöld anyagot, szerette volna megmeríteni benne széttárt gumi- kesztyűs ujjait, ahogy a sugárban előtörő forrásvizet szokta simogatni az ember. Nem tette, mert most már józan esze mégiscsak uralkodott érzelmein. De nézte, sokáig nézte a szabad, szelíd anyaggal telt szűrőkádat, s most még kevésbé érzett fájdalmat, még kevésbé érezte a szorító, égető gázálarcot s a múló időt. Igen. Az idő most, győzelmének örömpillanataiban még any- nyira sem érdekelte, naint máskor. Pedig közben eltelt