Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

Munka vagy idöpazarlás? TANÁCSKOZTAK, meg­beszéltek, értekeztek, ülé­seztek, megvitattak, beszá­moltak Ugye ismerősként hangzanak az elnevezések, hiszen nincs olyan nap, hogy valahol valamilyen formá­ban ne gyűljenek össze va­lami miatt véleménycserére az emberek. Egerben példá­ul, a Technika Házában, az Idei esztendő első félévében 251 alkalommal került sor valamilyen hivatalos megbe­szélésre. Egy hónapra átla­gosan 40 megbeszélés jutott, ezeken átlagosan 2500 sze­mély vett részt. Fél esztendő alatt, 1975-ben 13 591-en ta­nácskoztak valamilyen fon­tos ügyben. — Isten nem ver bottal, hanem értekezlettel — így kezdi a beszélgetést Kassa József, az Egyesült Tama- menti Termelőszövetkezet el­nöke. Volt például olyan hét, itt van a naptáramban fel­jegyezve, szeptember 22. és 28. között, amikor kilenc ér­tekezletre hívtak. Ebből négyre feltétlenül el kellett mennem. — Ennyi értekezlet mellett hogyan jut ideje dolgozni, hiszen egy tízezer hektáros gazdaságot irányítani már nagyon komoly vezetési fel­adatot jelent? — Egy dolgot le keB szö­gezni. Az értekezletet nem szabad mereven szembeállí­tani a produktív munkával, mert adandó alkalommal a «6 tanácskozás a munkának szerves része. Az üzemen be­lül példáid kéthetenként mindig van egy vezetői megbeszélés, amelyen közép­távé döntéseket kell közösen hozni. Enélkül anarchia ala­1 kulna ki a munkaszervezés- ! ben. Ahhoz, hogy a termelő­munkában dolgozó emberek eredményesen végezzék 1 munkájukat, elsősorban az ■ kell, hogy jó vezetői elkép­zelések szerint dolgozzanak. A másik oldala a dolognak, hogy bizonyos mértékig a ha­zai felépítés megköveteli az értekezleteket, két okból Is. Először a kollektív döntés­meghozatalok rendszere ele­ve megköveteli, hogy a döntéshozatal előtt minden érdekelt fél ki tudja fejteni véleményét. Ez nem csupán formális demokratikus szem­pont, hanem fontos gazdasá­gi alapelv is, hiszen ilyen megbeszéléseken merülnek fel azok a legkülönbözőbb, sokszor ellentétes javaslatok, amelyek figyelembevételével, mérlegelésével meg kell hoz­ni a döntéseket. Ez az egyik ok. A másik ok abban kere­sendő, hogy nálunk kiala­kult egy olyan sajátos infor­mációs rendszer, amikor kü­lönböző elképzelésekről, köz­ponti intézkedésekről kizáró­lagosan szóban tájékoztatják az illetékes vezetőket. Hogy ez mennyiben helyes vagy nem helyes, azt eldönteni nem én vagyok hivatott. Kétségtelen, hogy ezek a megbeszélések sok időt igé­nyelnek. — Sokszor előfordul az is, hogy egy-egy vezető annyi szervezetnek, testületnek a tagja, hogy emiatt kell mind­untalan értekezletre jár­nia? — Igen, ez igaz. A közel­múltban mondtam le négy ilyen funkciómról. A SZÖV- TERMÉK-nek is igazgatósági tagja voltam, ÁFÉSZ-igaz- gatósági tag is voltam, a tar- nabodi községi tanács vég­rehajtó bizottságának tagja, jelenleg is a járási pártbi­zottság tagja vagyok, a ter­melőszövetkezeti területi szö­vetségben pedig a közgazda- sági bizottság elnöke. Most hogy a tízezer hektáros gaz­daság elnöke lettem, egyre több munkát követel a ter­melőszövetkezet, s akinek Ilyen fontos vezetői beosztá­sa van, annak legjobb, ha minden erejét a rábízott gazdasági egység irányításá­nak szenteli. — Fölösleges megbeszélé­sek nincsenek? — De vannak. Nagyon is vannak. A múltkor vettem részt Hatvanban egy szállítá­si tanácskozáson, amelynek a meghívóján csak az állt, hogy szállítási tanácskozás. Engem érdekelt a sóderbá­nyáink miatt. Elmentem, ki­derült, hogy valami gumi­konténeres megoldás propa­gálásáról van szó. Kidobott idő volt. Sokkal jobban kel­lene szervezni a megbeszé­léseket, s azokat meghívni, azoknak rendezni, akiket va­lóban érdekel is. fis még egy nagyon fontos dolog; szigo­rúan kellene elbírálni, hogy miért érdemes tanácskozáso­kat összehívni, s egyszerűen adminisztratívan megtiltani az érdektelen, jelentéktelen megbeszéléseket. Hogy miért érdemes érte­kezletet tartani? íme, egy válogatás a Technika Házá­nak naplójából, hogy milyen címeken tudunk összehívni értekezleteket, amin fél év alatt tizenháromezren vettek részt az idén: majális meg­beszélése, programozótanfo­lyam, élüzemavató, spektro- kémiai ankét, majális szer­vezése, katalógusbemutató, telepvezetői tanfolyam, az erdőfeltárás időszerű kérdé­sei, pótlólagos automatizálá­si konferencia, papi ülés, a vasutasok fejlődése, nevelése világviszonylatban, Outo­kumpu oy bányászati szim­pózium, szigetelési ankét, ünnepi taggyűlés, bizottsági ülés, vezetőségi ülés, munka- értekezlet, tanácskozás, ma­jális-elszámolással kapcsola­tos megbeszélés. AZ UTÓBBI feltétlenül előrevitte országunk gazda­sági és társadalmi haladásá­nak ügyét Szigethy András Fiatalok a párt soraiban TERMÉSZETES folyamat az, hogy a KISZ-alapszerve­zetekből azok a fiatalok, akik a legképzettebbek, is­merik a párt célkitűzéseit és kiemelkedően dolgoznak azok mielőbbi megvalósításáért, idővel a párt soraiba kerül­nek. Nem titok senki előtt, hogy a mérce meglehetősen magas, és az a törekvés is természetes, hogy valóban csak a legjobbak legyenek párttagok. Mégis, anélkül hogy a mércét leszállítanánk, mind a pártalapszervezeteknek, mind a KISZ-szervezeteknek és természetesen mind a gazdasági, intézményi veze­tőknek sokkal többet kelle­ne azért tenniük, hogy még több fiatal válhassék, ne­velődhessék párttaggá. Hogy miért? Elsősorban azért, mert az eddigi — különösen az utóbbi négy-öt évben meg­tett — intézkedések ellené­re is még mindig indoko­latlanul alacsony a fiatalok aránya a párt soraiban. Az általánosítások természete­sen mindig „sántítanak”, hi­szen megyénkben is vannak olyan alapszervezetek, ahol kiemelkedően jól törődnek a fiatalokkal, ugyanakkor sok helyen ennek az ellenkezője az igaz. Mégis, ha csupán a megyeszékhely statisztikai adatait nézzük, akkor is megállapítható, hogy bizony akad még tennivaló bősége­sen. Egerben 1970 végén a párt­tagoknak csupán 9,8 százalé­ka volt harminc éven aluli. Azóta ez az arányszám ja­vult, a X. pártkongresszustól az elmúlt év végéig felvett majdnem ezer párttagnak csaknem harminc százaléka volt fiatal, az idén felvett párttagoknak viszont már 45—50 százaléka volt har­minc éven aluli. A tagadha­tatlan javulás ellenére sem lehet azonban megnyugodni, hiszen a helyzet még min­dig nem kielégítő. A múlt év végén is csak 10,3 száza­lék volt Egerben a fiatal párttagok aránya. BÄRKI felvetheti a kér­dést. hogy indokolt-e, jogos-e a statisztikai alapállás ilyen esetekben, hiszen egy idő­sebb párttag hasznosabb munkál végezhet, mint mondjuk egy fiatalabb. Te­hát a pártmegbízatások tel­jesítésénél nem az a mérce, hogy fiatal-e. vagy idősebb valaki, hanem az, hogy mi­ként dolgozik. Ez így is igaz. A statisztikai elemzés azon­ban mégis igen fontos, hi­szen a pártnak gondoskod­nia kell az utánpótlásról is. S ha már igy nézzük, akkor meg lehet állapítani, hogy mind a KlSZ-alapszerveze- tek, mind a pártalapszerve- zetek egyik legfontosabb és állandó munkája a párttag­gá való nevelés. Ez persze igen sok fárad­ságot, törődést igénylő fel­adat. És igen sok tényezőre kell figyelemmel lenni. Az egri városi párt-végrehajtó­bizottság például megállapí­totta, hogy a fiatal pártta­gok között igen kevés- a munkásnő. Az okok elemzése ' során arra is rájöttek a végrehajtó bizottság tagjai, hogy bizonyos életkori vo­natkozásokra is figyelemmel kell lenniük az alapszerve­zeteknek. A fiatal munkás­nők a 18. életév betöltése után a házasságkötésig ter­jedő időszakban a legalkal­masabbak arra, hogy párt-, tagok legyenek. Ilyenkor a legnagyobb a mozgalmi ak­tivitásuk, a politikai befoga­dóképességük. A házasság- kötés után pedig egyre na­gyobb a családi leterheltség is. Ez az egyetlen példa is csupán arra utal, hogy mind az ifjúsági mozgalomnak, mind az alapszervezeteknek igen körültekintően szüksé­ges végezniük a fiatalok esz­mei-politikai „felvértezését”, a párttaggá való nevelési. Egyre gyakoribb a példa, hogy az alapszervezetek tag­gyűlésekre is meghívják a legjobban dolgozó KISZ-ta- gokat. pártmegbizatásokat adnak nekik — egyszóval le­hetőséget teremtenek arra, hogy a fiatalok megismerjék az alapszervezet belső éle­tét és be is kapcsolódjanak a munkába. RECEPTEKET persze nem lehet és nem is szükséges adni sem az alapszervezetek­nek, sem pedig a KISZ.-nek. Annyi viszont bizonyos, hogy most is és a jövőben is az egyik legfontosabb feladat a fiatalok nevelése, az után­pótlás biztosítása. Nem a statisztika miatt, hanem azért, mert a pártnak szüksé­ge van a kiemelkedő képes­ségű, szorgalmas, jól dolgozó fiatalokra. Kaposi Levente Huszonötezer IFA lelerppkscsi Masyarsrszágou A Belkereskedelmi Szállí­tási Vállalat Ilka utcai tele­pén kedden ünnepélyesen adták át a 25 ezredik Ma­gyarországra szállított IFA W—50 típusú teherautót. Az ünnepségen a ludwigsfeldi IFA autógyár, az exportáló és az importáló külkereske­delmi vállalat, valamint a forgalmazó AUTOKER ve­zetőin kívül ott volt Horst Jürgens, az NDK nagykövet­ség kereskedelmi tanácsosa. A jubileumra utaló szö­veggel ellátott, feldíszített, kék-szürke színű 5 tonnás kocsit Lendér Jenő, az Ahol a part szakad Építők közt, a hatvani Dózsa téren ss új fa&Ő- épffietek átadási határideje, úgy szépül, színesedik a Dó­zisa tér. Meggypiros és fehér vakolat fut fel a tízemeletes tömb oldalaira, a szomszédos házat az erkélyek kék üve­gezése teszi hangulatossá. A lakások belülről saerelőmun- kától zajosak. Állítják a köz­falakat, ablakokat, ajtókat, vezetik a központi fűtés cső­hálózatát » A Horváth Mihály utcán persze mindig sok a kibdc. Ráérő emberek mustrálgat- ják a friss épületeket. Rossz­májú megjegyzések is el­hangzanak. Kétlik, hogy ezekbe a házakba január vé­gén be lehet költözni. Handó István építésvezetőnek más a véleménye: — Minden együtt van ah­hoz. hogy tarthassuk a ha­táridőt. Szabó Károly negy- venedmagával a legjobb PE- VA-öntő, ezerelőbrigád. Az­tán Sebők Józsefet se hiába tüntették ki május elsején. Csapatának köszönhető, hogy szinte egyik napról a má­sikra színes köntöst kaptak a falak... EOTVÖS-DÍJ Nem árt közelebbről meg­ismerkednünk a bizakodó építésvezetővel, nagy érde­meket szerzett a PEVA-rend- szerű alagútzsaluzásban itt­hon és külföldön egyaránt. Népszerűsítette, fejlesztette a módszert, s ennek köszönheti • szép miniszteriális elísme- sz Eötvös Doránd-díjat, amelyben országszerte csu­pán hatan részesülték. — Miféle szabadalom rej­lik a díj mögött? A kérdésre szinte csak tő­mondatokban válaszol. — Felgyorsított gyártási folyamat Illetve ennek a kellékei. Egyénileg jő szak­emberek. Évek során össze­forrott brigádélet. Minden­tudó francia daru. Német betonkeverő egység. Vakolás­nál osztrák licence, hozzá va­ló szerszámokkal. Szóval: magas fokú építőipari gépe­sítés. — össze tudja hasonlítani a hagyományos kivitelezés­sel? — Pénzben nem. Mert az idő, a gyorsaság nálunk megfizethetetlen. Egy tény! A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál mun­kánk ideje, illetve a foglal­koztatottak száma egyötöde a többinek. FÜREDRŐL JÖTTEK Mármint a Tisza partjáról. Ez a Handó István által em­lített Szabó-brigádra illik, amelyiknek mind a negyven tagja egy településről tobor- zódott 1972-ben. Akkor ke­rültek össze; sajátították el az öntést, szerelést. S azóta jó néhány helyen öregbítet­ték a vállalat jó hírét. Közben persze maguk sem jártak rosszul. Mert a kitün­tető aranykoszorúhoz pénz is dukál. Ezt kétszer megsze­rezték. S a vállalat nemrég terjesztette fel őket a „szak­ma kiváló brigádja" címre, ami megint nem megy el „szárazon”. Hogy miért eredményes Szabó Károly brigádja? Kér- dezhetem Juhász Jánostól, Oláh Imrétől, Kovács Já­nostól, Hein Páltól, azonos a vélemény: — Egy helyről jöttünk, il­lő az egymásért való szor­goskodás ... Aztán a brigád - vezetőnk is olyan, aki csak jó példával jár előttünk. Munkában, munkán kívül tö­rődik velünk, harcol érdeke­inkért, sürgeti a családi gon­dok megoldását, szervezi a nagyobb közösség megsegíté­sét. a különböző társadalmi összefogásokat. Jártunk együtt a Balatonnál, meg­vendégeltük nyugdíjasainkat, ezerkétszáz munkaóra jöve­delmét adtuk oda eddig gyer­mekintézmények létesítésére, s most is kommunista szom­batra készülünk. A KÜLCSÍN Hatvan 138 új lakásának köntöse, az épületek vakolá­sa, azaz: a külcsín. Ez mú­lik Sebők József éken, akikről szintén , elismeréssel beszélt az építésvezető. — Hogyan készül a sokat emlegetett, jól bevált Dryvit- vakolat? — Hungarocell-lemezt vi­szünk az öntött falsíkra, majd az egészet áthúzzuk színes fedőmázzal, amihez osztrák alapanyagot haszná­lunk. Príma dolog! Húsz esz­tendeig biztosan nem kell hozzányúlni. A hagyományos vakolat ezalatt ötször lehull. Egyébként Sebők József és tizennyolc társa is úgy ke­rült Hatvanba, ahogyan Sza­bóéit. Lemaradás mutatko­zott, s az igazgatóság ideirá­nyította őket. De megszokták már a mozgalmas életet. S hogy mindig ott vetik be a brigádot, ahol a part szakad. Keresnek. Meg aztán a ver­senyben is igencsak az élen haladnak. A cég vándorzász­laja például ismét náluk van. VISSZATÉRÉS? Eger, Gyöngyös, Bélapát­falva ... A hatvani nagy építkezésen dolgozó brigádok előző munkahelyei. Onnan érkeztek. Ki már az indulás­nál, ki menet közben. Aho­gyan a feladat, a pillanat­nyi helyzet megkívánta. S most, hogy kicsit jobban kö­rülnéztünk portájukon, ben­nünk is megerősödött a biza­lom: január végén költöz­ködhetnek új otthonukba a családok, csökken a város lakásgondja. A vállalat, persze, nem vonul még el a lakások át­adását kővetően. Pár hóna­pig maradnak a brigádok a különböző szolgáltató épüle­tek munkálatain. S talán ké­sőbb, az ötödik ötéves terv­ben is találkozunk velük. Hiszen a lakásprogram kínál lehetőséget a visszatérésre. Moldvay Győr* Sebök-brigád AUTOKER kereskedelmi igazgatója adta át Kovács Lászlónak, a BSZV gépko­csivezetőjének. Az ünnepsé­gen az IFA gyár 30 olyan gépkocsivezetőt és szerelőt is megjutalmazott, akik ki­tűnő teljesítményt értek el — fődarabcsere nélkül több mint 200 ezer kilométert tettek meg —, s értő gazdái az IFA-teherautóknak. A jubileum alkalmából el­mondották, hogy a VEB IFA Automobilwerke tíz éve dolgozik, -azóta 40-íéle vál­tozatban több mint 150 ezer gépkocsi hagyta el az üze­met. A mostani jubileumi szám is mutatja, hogy az IFA járművek — teherautók, seprőgépek, tartálykocsik, forgósdarus autók stb. — meghonosodtak Magyaror­szágon. Legnagyobb haszná­lójuk a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat gépjármű­állományának 66 százaléka IFA típus. A kész kocsikon kívül szállítanak Magyaror­szágra teljes alvázakat, ame­lyekre hazai tervek alapján itthon készítenek különle­ges felépítményeket. Az így kialakított tej és üzemanyag­szállító, hűtő és termosz-ko­csik, naposcsibe és más élő­állat-szállító gépjárművek, hidraulikus konténer-szállító autók jól szolgálják a köz­úti fuvarozást, az anyag- mozgatást. Az IFA gépko­csik megbízható működésé­hez. hosszú élettartamához a magyar gépjárművezetők és szerelők rátermettsége, szakismerete nagyban hozzá­járul ; szaktudásukat az IFA gyár évenként szervezett tanfolyamán gazdagítják. Beszámoltak arról is, hogy a két ország illetékes szer­vei a közelmúltban írták alá > a KGST egyik legnagyobb gyártmányszakosítási szer­ződését. A megállapodás ér­telmében Magyarországon megszüntetik az 5—6 tonnás tehergépkocsik gyártását, s a ludwigsfeldi gyár 1976—80 között 26 500 IFA W—50 tí­pusú kocsit szállít Magyar- - országra. Ellentételként Ma­gyarország gyártja a város- közi autóbuszokat, az Ika­rus 200-as családból a kö­vetkező öt évben 8 ezer busz kerül az NDK-ba. Ugyan­csak kooperációban készül a munkásszállító Ikarus—IFA 211-es típusú kisautóbusz is. amelyhez az NDK szállítja a fődarabokat, a felépít­ményt, a buszt a székesfe­hérvári Ikarus szereli össze. 1913, október 29„ »agfún

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents