Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
Pedagógusok harmadik műszakban Nincs iskola túlóra nélkül A palettától az eszperantóig Lapunk szeptember 14-i számában Miből lesz a jutalom? címmel beszámoltunk a megyei népi ellenőrzési bizottság egy idevonatkozó vizsgálatának tapasztalatairól. Arról írtunk, hogy megyénk oktatási és egészség- ügyi intézményeiben jelentős összeget takarítanak meg a béralapból, s a rendelkezések szerint ezt jutalmazásra fordítják. S mert a tényleges jutalmazási keret minimális — mindössze egy százalék — az intézmények vezetői szinte „keresik” a megtakarítás lehetőségeit, így növelve a jutalmazásra fordítható összeget. A bérmegtakarítást. különböző tényezők befolyásolják-: többek között a létszámhiány, a betegség, a szülési szabadság, s ami mindebből következik, a sok- sok túlóra és helyettesítés, amely végső fokon ugyancsak bérmegtakarításhoz vezet. Bár a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálata s r;az annak alapján közölt cikk i megállapításai, következte té- |sei helytállóak, mégis tartozunk az igazságnak azzal, hogy a témát folytatva, választ keressünk arra a kérdésre is: miből lesz a túlóra? Egy pémügyi paradoxon Egy pénzügyi paradoxon: a bérmegtakarításra való törekvés nem kívánatos jelenség, hiszen más területről vonja el a pénzt, mégis már a tervezés, a költségvetés is számít erre a megtakarításra. Az új tanévben például kilenc napközis csoport fejlesztést terveztek, de az igények alapján eddig már 28 indult. Miből fizetik a különbözeiét? A bérmegtakarításból! De igy van ez az óvodáknál és a dolgozók iskolájánál is. A bérmegtakarításra tehát mindenki számít: a pedagógus, az igazgató, a város, a megye és bizonyára a pénzügyminisztérium is. Ezek után nézzük: miből lesz a túlóra? Az. Oktatási Minisztérium adatai szerint 1974-ben 330 eier túlórát fizették ki He- vés megye alsó- és középfo-. kú iskoláiban. Csak látszatra nagy ez a szám, de ha figyelembe vesszük, hogy mindez 3100 pedagógus között oszlik meg, máris elfogadható. A túlórák alakulása természetesen sok mindentől függ, elsősorban attól, hogy hány pedagógus hiányzik az iskolákból. Az oktatás ugyanis sajátos terület, ha egy tanár, vagy tanító beteg, az óra akkor sem maradhat el, valakinek helyettesítenie kell. Egyébként is az iskolák jellege, az órarend kialakítása, a különböző tantárgyait és szakkörök egyeztetése már eleve túlórákat eredményez. Ha például egy tantestület csak a gyerekek oktatásával foglalkozik és nem végez semmiféle pluszmunkát, már akkor is jelentős túlórával kezdi a tanévet. Szabályként mondható: nincs iskola túlóra nélkül. Folytassuk a kötélező óra20 35 Tudós nők Tévéjáték, Moliére színmű, ▼éböl. A színes film, amelyet VáWl október 26., vasárnap számok csökkentésével — nagyon helyesen nem adtak hozzá létszámot — amely már eleve tólórákat eredményezett, mégpedig hetenként háromezret. így ez a rendelkezés ebben a tanévben már csaknem százezer túlórát jelent, s ennek forintjait tulajdonképpen mintegy fizetéskiegészítésül kapjak a pedagógusok. Sok túlórát okoz a létszámhiány és a betegség is. Pontos adataink ugyan nincsenek. de az bizonyos, hogy egyetlen pedagógus hiányzása, illetve annak helyettesítése 660 túlórát jelent egy tanévben. ötezer tanuló — egyetlen tantestület A felnőttoktatásról mindig a lelkesedés hangján szólunk. Való igaz, hogy évről évre mind .többen élnek azzal a lehetőséggel, amelyet az állam biztosít a számukra. Sikerült Mkélteni a tudás, a műveltség igényét, szemleletben változás tanúi vagyunk, rangja, becsülete lett a dolgozók iskolájának. Érlelték ezt a változást. , a párthatározatok, a különböző kedvezményeket biztosító intézkedések, de tudást, ismereteket követel a munka, s követelnek az emberi kapcsolatok is. Heves megye általános, illetve középiskoláiban, 150 osztályban ötezer felnőtt tanult az elmúlt évben, s mindössze egyetlen önálló tantestület — nyolc főállásban levő pedagógus — foglalkozik csak a felnőttekkel. Nem tévedés: nyolc pedagógus! A többi a napi munkája mellett második, sőt olykor harmadik műszakban tanít. A dolgozók általános iskolája nem okoz különösebb gondot, itt elég nagy a szóródás, 35 iskolában 1300 felnőtt tanult az elmúlt évben. Nyilván, ez is növeli az általános iskolák túlóráit,; de nem 'jelent nagy megterhelést, hiszen kevés óra jut egy pedagógusra.' Más a helyzet a középiskolákban, álról tavaly kereken száz osztályban 3700 dolgozó tanult. . Az egri közgazdasági technikumban 33 pedagógus 16 osztályban 600 diákot tanít a nappali tagozaton, Már itt jelentkezik túlóra, s ehhez jön. a délutáni, illetve az esti munka: 22 osztályban 750 felnőttet oktat ugyanez a tantestület. Hasonló a helyzet a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban' is, álról a tantestület létszáma tulajdonképpen á 18 osztályban tanuló 650 diákhoz lett igazítva. Csakhogy emellett a délutáni és az esti „műszakban” tanítják a levelező hallgatókat és az esti iskola tanulóit, mégpedig 11 osztályban több mint 500 felnőttet. Gyöngyös három középiskolájában 25 csoportban ezer dolgozó tanul. S kik tanítanak? Nyilván azok. akik értenek hozzá, a középiskolák tanárai. Gyöngyösön a középiskolai felnőttoktatás mos László rendezett, Moliére egyik legnépszerűbb vígjátékét eleveníti meg a képernyőn. A komédia — a szép- lelkűségbe menekülő tudásukat fitogtató, buta nőket veszi célba, akik a műveltsége* egy üresfejű szalonirodalmár mesterkélten választékos stílusában vélik felfedezni. A Moliére korabeli darabot a századelő Magyarországába helyezte a rendező, hogy közelebb hozza a nézőkhöz a polgári társadalom kritikáját. De a darabon e külsőséget leszámítva, semmit sem változtattak. Á főszerepekben kiváló színészeket láthatunk. Chrysale, a papucsférj és gyöngekezű apa Ráday Imre, a hái-om tudós hölgy: Ruttkai Éva, Békés Rita, Szalay Edit, Trissotm, a pénzéhes szalon- irodalmár Tahi-Tóüi László. mintegy tízezer túlórát jelent egy tanévben. Vizsgálni a felnőttoktatást Egy másik paradoxon: mindenki örül. ha indul egy felnőtt osztály, de senki nem gondol arra, vajon kik oktatják az uj csoportot. Persze, hogy a pedagógusok! Bár ők már túlságosan elfoglaltak, s nem is mindenki vállal szívesen esti túlórát. Márpedig a felnőttoktatás szüU a túlórákat. Gyöngyösön a már említett 35 osztály oktatása heti 370 órát — túlórát! — jelent. Ez tiz pedagógus munkája. A mar említett egyetlen tantestület az egy évtizeddel ezelőtt alakult egri középiskola, ahol nyolc pedagógus és 19 óraadó tanár 30 osztályban 1200 felnőttet oktat. A tapasztalatok alapján felvetődik a gondolat: Gyöngyösön és Hatvanban is szükség lenne az önálló tantestületre. Bár nem biztos, hogy van elegendő pedagógus, és pont olyan szakos, amilyen kellene, a kevés óraszámot adó felnőttoktatáshoz. A középiskolai tanárok egy része egyébként nem szívesen vállal esti munkát, nem beszélve arról, hogy az eredmények ellenére mindig számolni kell némi bizonytalansági tényezővel: jelentős a lemorzsolódás, gyakran összevonnak egy-egy csoportot. És még egy kérdőjel: vajon érdemes-e öt-hat tagú tantestületet alakítani, olyat, amely bár önálló, de mégiscsak a meglevő iskolákban tanít? És végül egy röpke anyagi számvetés: a túlórában tanító pedagógus lényegében sokkal olcsóbb, mint az, aki főállásban oktat. Egy 2500 forintos fizetésű tanár évi bére például harmincezer forint, s ezért heti húsz órát kell tanítania, míg túlórában csak. 16 500 forintot fizet ki az iskola ugyanennyi óráért. Mi a megoldás? Nyilvánvaló, hogy a társadalom továbbra is ösztönzi a dolgozókat, és képtelenség lenne nemet mondani azoknak, akik tanulni akarnak. Ez a kérdés egyik oldala. A másik pedig: . biztosítani kell a tanulás feltételeit. A legfontosabb a . pedagógus, akinek nemcsak a túlóráira, hanem a fejlődésére. és az egészségére is figyelni kell. A felnőttoktatás túl bonvoBÁBA MIHÁLY? Sem azelőtt, sem azóta nem volt olyan tél, mint ezerkilencszázhuszonnyolc- ban. Már december közelién derékig érő hóban lábaltunk és olyan hóembert csináltunk a tanyaudvaron, hogy a fejét létrára állva tettük fel. A határ olyan volt, mintha subával terítet- ■tek volna be. A szélfattyúk kedvükre nyargalasztak, háborítatlanul sodorták, vitték, kergették magukkal a havat. Fergeteget kavartak. Sokszor nem tudtuk, hogy esik-e a hó, vagy csak a szélbanda tombol. Vi jjogtak, sivítottak, megzörgették az ajtókat, az ablakokat, leszökkentek a kéményen is. Ember. állat betekig nem mozdult ki a fedél alól. Még a varjak is a faluba menekültek. Ijesztő károgásukat csak messziről hozta hírmondónak a szék Engem sokszor a nyugtalanságom űzött ki az udvarra. Dideregve, reszketve is szerettem nézni, azt az ördögi táncot, mintha csak éreztem volna, hogy soha többé nem iátok olyat. Egyszer, amint ott lapultam a tanyafal mellett, láttam, hogy a szénakazalnál, amely a jeges hótól olyan volt, mint egy hatalmas jégcsap, egy borzas nyúl, meg egy fogoly lapult. Szegényes bundájukat felborzolta a szél. belrtprt, cibálta, mint valami rossz kölyök. Nem lult kérdés, nem. könnyű megtalálni a megoldás kulcsát. Az eredmények és a gondok is országos méretűek, s éppen ezért hasznos lenne felülvizsgálni felnőtt- oktatásunk egész rendszerei. Az évek ' óta tapasztalható pedagógushianyt, a túlórák hatását, a tanulmányi munkát, a lemorzsolódást, s mindazt, ami ehhez a kérdéshez kapcsolódik. A pedagógusképzést is! Kiáltó ellentmondás: az egyetemeken és a főiskolákon nem téma a. felnőttoktatás módszere, nem készítik fel erre a jelentős feladatra a hallgatókat. Pedig hosszú-hosszú évek óta százezrek tanulnak felnőtt fejjel az országban, és meg hosszú-J-iossxú évekig tanulni is fognak. Szólni kell arról is, hogy nem egyformák az iskolák és a pedagógusok sem. Az egyik helyen kevesebb gondot okoz a túlóra — mindenki eléri a megengedett ötven. százalékot: — míg egy másik iskolában néhány tanárnak több jut. Ilyenkor hangzik el a jogos kérdés:' vajon milyenek lehetnek azok a túlórák, amelyek már meghaladják az ötven százalékot is? Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a szaporodó túlórák nemcsak szabad időt, és egészséget emésztő pluszmunkát jelentenek, hanem pénzt is. És erre a pluszpénzre bizony szüksége van a pedagógusoknak, be van ez kalkulálva a fizetésükbe is. A középiskolai tanárok átlagbére 2931,— forint volt az elmúlt év végén, s ebben a 17. helyen áll a megye az országban. Az országos átlag 3006,— forint. Mégsem a pénz a legfontosabb ebben a kérdésben, inkább az, hogy valahol gátat kell szabni a túlterhelésnek, amely egyre riasztóbb méreteket ölt. Igaz, csökkentették a pedagógusok kötelező óraszámát, de ugyanakkor újabb és újabb feladatokat kapnak, és emelkedik a túlóra. Országos adat: az 1974—75- ös tanévben egy pedagógusra egy egész négy tized pedagógus óraszáma jutott. Előrejelzés: ha ilyen mértékben növekszik a felnőtt- oktatás. két év múlva minden pedagógus két ember helyett dolgozik majd ... Jelenleg minden tizedik pedagógus állást változtat... Márkusz László bírtam tovább nézni. Beszaladtam a nagy hírrel. — Édesapám, a szénakazal mellett egy nyúl van, meg egy fogoly — mondtam izgatotton. — Összebújva. — Nyúl? Meg fogoly? ösz- szebújva? —'kérdezte apám komoran és elgondolkozva bajszát pödörgette. — Hozzuk be. hozzuk be — kiabálták a testvéreim. — Csend — szólt rájuk apám. — Nem hozzuk be, majd elbújnak a szénakazal- ban. Vadnyúl, fogoly nem marad meg rabságban sohasem. — De nem tudnak elbújni, mert jeges a széna — aggodalmaskodtam. Apám elgondolkozva nézett rám. Homlokán gyűrűztek a ráncok. Bajszát simogatta, mint amikor töpreng, gondolkozik. Aztán felvette a nagykabatját, kucsmáját fülére húzta. — öltözzetek fel és menjünk, nézzük meg. Kimentünk az udvarra. Az eresz alá álltunk. A széna- kazal. mellett még mindig ott gubbasztott a nyúl, s _ mellette, szorosan hozzábújva a borzas fogoly. Apám csodálkozva nézte a két mezei vadat — Még ilyet sohasem láttam — mondta remegő hangon — a nyúl meg a fogoly, összebújva. Sohasem hallottam, hogy ilyesmiről apám, vagy nagyapám, mármint a Az alapítók, a Pallas klub alapítói akkoriba*! tizennyolc, húszévesek lehettek. Ű jat akarók, érdeklődők, vitára szomjúhozók, pózok mögé bújó látszattekintélyt nem ismerők. Ma már harminc közelben járnak, vagy túl is lépték a harmadik ikszel. Megállapodott, jóreszt hivatást talalt, befutott emberek. Persze, ha az ifjonti időket emlegetjük, mindjárt fesztelen hangulat formálódik: igaz történeteknél kötünk ki, sztorikon derülünk. o © o © Katona Kata, textilművésznő, az úttörők egyik, 1965-ben az egri főiskola hallgatója volt. Akkoriban ó kezdeményezte a fiatal alkotók klubjának megalakulását. — Először az alma rnatevban próbálkoztunk,' de nem szerettük a túl hivatalos légkört. Valami mást, valami sajátosat akartunk. Ezért aztán gondoltam egyet, s be- ballagtam a Megyei Művelődési Központba, Fehér Vilmos igazgatóhoz. Mi tagadás, nem sok jóra, számítottam, s azon morfondíroztam: miként utasít majd el. a direktor. Kellemesen csalódtam, mert mindjárt felkarolta az ötletet, s otthont adott az aikotókömek. Mi, aztán jókora lendülettel kezdtünk a munkához. Nemcsak rajzoltunk, festettünk, hanem irodalmi. és zenei témákat is boncolgattunk. Aztán folytatás helyett egy jó ötlettel rukkol ki. — Nézzük csak a régi naplókat, azokban bőven találhatunk érdekességeket. Ebben egyeztünk meg, s mindjárt segítőtársak akadtak a tallózáshoz: Juhász Ákos. a VILATI oktatási előadója, s Kemenes Jenőné, az MMK megyei klubok szakfelügyelője. Valaha mindketten részt vettek a Pallas munkájában. Be is csöppenünk; egy parázs vita közepébe. Az újságkivágások és a fotók megsárgultak, ám a mondatok, a gondolatok ma sem vesztettek aktualitásukból. A Nők Lapjának riportsorozata kavarta fel a kedélyeket. íme az indító bejegyzés: • „Ma őszinték voltunk e.gv- máshoz, nagyon jól éreztük magunkat.” S miről, disputáztak . egymás között .fesztelenül? ti. dédapátok beszélt volna. Ez rosszat jelent. Roppant elcsodálkoztam ezen, mert dédapám negyvennyolcas katona volt, sokfelé járt. sokat megélt, sokat látott ember volt. Vajon mit jelent ez? Milyen rosszat? Milyen veszedelmet? Nem töprenghettem (sokáig, mert észrevettem, hogy apám bement a villáért. aztán lassan, birkózva a széllel, odament a szénakazalhoz. A nyúl kicsit felemelkedett;, de láttam, hogy nem akar eliramodni, a fogoly meg csak kinyitotta tűzpon- tú szemét és mozdulatlan maradt. Még csak a szárnyát sem lebbentette meg. Apám egy lépésnyire állt mellettük. Nézte őket. Biztosan nem tudta, hogy mit tegyen velük. Aztán felénk fordult: — Hozzatok egy bádog tengerit, meg egy üvegben meleg vizet. Dugaszoljátok be, hogy ki ne folyjon. Siessetek. Elszaladtunk, hogy hozzuk. amit kért.. C meg a villával lefeszítette a kazalról a jeges havat, aztán egy nagy lyukat tépett a kazal oldalába. A kitépett szénát a lába alá gyűrte, de még így is tépte, cibálta a szél. {Folytatjuk,) Ízelítőül idézünk néhíaf kérdést. Van-e végtelennek közepe? Mi a neopozitivizmus? Hiány tévéje lesz egy családnak 1980-ban? Megengedhető-e a középiskolasok közt a szexuális kapcsolat? És szóltak, beszéltek, bíz- va — persze akaratlan — a nyílt kitárulkozás erkölc*- teremtó légkörében. A pesti zsurnalista nekik adott igazat. S ide kívánkozik az akkor sem fiatal Zclk Zoltán megjegyzése is: ,,Köszönöm az egri Pallas klub „És” tagozatának. hogy tagjukká avattak. Köszönöm a tizen- és huszonéveseknek hogy észrevették, bét>ül én is velük ■egykorú vagyok, hiszen ezért vettek föl, ugye?” S még egy: kiváló klub leltek, s hétszáz versenytárs közül ők kapták meg a harmincezer forintos fődíjat... ©000 Tiz évre emlékezünk, így hát a krónikás precizitásáról sem mondhatunk le. 1965 októberében alakultak. Hamarosan kialakultak a szekciók: a magnósok, a fiatal utazók, a fiatal alko-. tok, a diákok, az „És” nevet viselő irodalomkedvelők, s később az eszperantisták és az ifjúmunkások klubja. Kétszázötven beiratkozott taggal, akik közül száznyolcvanán rendszeresen részt vet- tek a foglalkozásokon, amelyeken a komolyság egészségesen vegyült a jókedvvel, az ösztönösen fakadó humorral. Középiskolai tanuló, főiskolai hallgató, ifjú mérnök és szakmunkás értett szót egymással. Nemcsak értelmiségiekből. hanem értelmes, a világ dolgai iránt érdeklődő fiatalokból toborzódott az egyre jobban összekovácsolódó gárda, amely az országban először kapta meg az ÜNESCO-klub kitüntető címet. Kemenesné „beiratkozása” történetét eleveníti fel. — Hosszabb ideig Pesten éltünk a férjemmel, ott megszoktuk a kulturális nyüzsgést, az éjszakába nyúló vitákat. Egerben úgy éreztük magunkat, mint a partra vetett hal. Ekkor ajánlották a Pallast, itt aztán megtaláltuk, amit kerestünk. Nagy élmény volt írókkal, zene-és’ irodalomtörténészekkel találkozni. kérdezni,. disputázni. A hangulatot jellemzi Ka- ton^ Kata sztorija: — Termünket magunk dekoráltuk. Egyik tagunk — egyébként ügyes szobafestő és mázoló volt — kártyalapokat festett a falakra, s tusba mártott kézzel tetoválta az ürfs felületeket. Szóval: valamiféle rendhagyással kerestük a rendet. S a szabályok? Ezekre utal Juhász Ákos. — Alapelvként a közvetlenséget vallottúk. Egy táblára kifüggesztettük, hogy a tegez.ödés kötelező. Eleinte nehezen ment, később aztán mi is, s az idősebb vendnek is belejöttünk. Földes Imre zenetörténész így dicséri a csoportot: „Jó tudni, hogy Egerben yan harminc ember, aki még egy bálról is lemarad Berg operája kedvéért." 0 © © 0 Eddig a múlt, az eseményekben gazdag tíz év. Az örökségre az alapitó és a tiszteletbeli tagok — többek között — Kertész Ákos író, Sükösd Mihály író, irodalomtörténész. Gárdos Miklós, a Magyarország főszerkesztő-helyettese egyaránt emlékeznek. Helyettük is fogalmaz Katona Kata. — A gondolkodás igénye, az alkotás, a továbbfejlődés ösztönös akarata rögződött belénk. A fiatalos indulat le- csendesült, de az emlékek sokasága megmaradt, amolyan talizmánként a szellemi restség, a gondolati tunyaság ellen. Pécsi- Jstváa A nyúl meg a fogoly