Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-26 / 252. szám

Cr>„:+ gm rv/ímiVnxáh Az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság bajai köz- •JCgl«> u SíülniífJgGfJ pontjában a közelmúltban R—10-es számítógépet helyeztek üzembe. A komputert a vízállás előrejelzésére, hidrológiai kutatásokra hasz­nálják. Emellett a számítógép segíti a Vízgazdálkodási Főiskola diákjainak oktatását is. (MTI fotó) Nyitott ajtó 8ŰÖTA az öreg nyugdíjba ment, megvál­tozott a légkör, megszűnt a családiasság — hallottam nemrég egy gépgyárban. Az „öreg”, a régi igazgató. Szeretettel beszéltek róla munkások és műszakiak, idősek és fiatalok. Mindenki ismerte, szinte mindenkinek akadt egy története segítőkiészségéről, megértéséről, közvetlen emberi magatartásáról. Mindig nyitva állt az ajtaja, bárki bernehetett hozzá, bármilyen ügyben — mondták jellemzésként. És egy kis sajnálkozással, hogy az a nyitott ajtó már a múlté. Az új igazgató másfajta ember. Mindent maga szeret kézben tartani, percre beosztott a napja, a nagy ügyek között nem jut ideje csip-csup dolgokra. Egy ember ügye, legyen bármennyire fon­tos, valóban mindenkor apróság egy vállalat bonyolult működéséhez viszonyítva. Magán­ügyünk, ha gyengélkedik a gyerek, ha megint veszekszik a főbérlő, ránk tartozik a csőre­pedés, a hivatalos idézés, a magas vérnyo­más, a családi perpatvar. Ránk tartozik, de mégsem csupán ránk van hatással. Ügyein­ket. bajainkat magunkkal visszük munkahe­lyünkre is, közérzetünk, hangulatunk mun­kánkra is rányomja bélyegét. Magánügyünk rögtön közügy lesz, amint idegességünkben selejtet gyártunk, elrontjuk a szerszámot, vagy a kimutatást, netán ráripakodunk mun­katársunkra. beosztottunkra. Hol 3 határ? Egyáltalán, szabad-e, lehet-e éles határt vonni magán- és közügyeink kö­zé? A gépgyár régi igazgatójának az volt a véleménye, hogy nem. A nyitott ajtó a biza­lom jele. Fontosnak tartotta, hogy az embe­rek tudják, nem zárkózik el problémáik elől. Bölcsen számolt vele, hogy többnyire úgyis végső esetben fordulnak hozzá, nem tartott attól, hogy szobája panaszirodává alakul Meghallgatta az embereket, bár gyakran csak tanáccsal, jó szóval tudott segíteni. A hivá- talos ügyek kibogozására a vállalati jogtaná­csoshoz küldte a látogatókat, a lakástalano- kat kitartásra biztatta. Az új igazgatónak erre nem jutott az idejéből. A kinevezése utáni évben viszont megszerveztette a gyár saját, kedvező feltételű lakásépítési akcióját, az első lakók azóta már be is költöztek. A jogtanácsos mellé két másik jogászt alkalma­zott, kifejezetten azzal a feladattal, hogy a dolgozók helyett ők, a szakemberek járjanak el a rájuk bízott hivatalos ügyekben. A sajnálkozással emlegetett nyitott ajtó mégis azt jelzi, hogy a megértés, a jó szó ér­téke magasabb, mint gondolnánk. A bizalmat nem pótolhatja hivatalos szervezet. Igazga­tóknál sem, de a közvetlen főnököknél még kevésbé. A vezetői alkalmasság próbája az is, hogyan tudnak bánni az emberrekkel. Ké­pesek-e műhelyben, irodában, üzemrészben, szövetkezetben megteremteni azt a nyugodt, bizalmas légkört, amelyben az emberek szo­rongás nélkül említhetik meg gondjaikat, örömeiket, anélkül, hogy ez a fegyelem rová­sára menne. A BIZALOM nyitott ajtói, a megértés, munkahelyünk emberi légköre sokszor fon­tosabb, mint a magasabb fizetés, a kiemelt jutalom. V. K. Végső határidő A Népújság 1974. június 30—i számában egy egész ol­dalas hirdetés jelent meg fo­tókkal illusztrálva. A hirde­tés az új tisztasági fürdő megnyitását harangozta be. elmondva, hogy ebben a mo­dem, kacsalábon forgó épü­letben, mi minden várja a kedves vendéget. Gyönyörű előtér — egyébként valóban az —, ahol olvasni, pihenni lehet, kád- és medencefür­dők, száraz és nedves gőz, sót „egy modem fürdőből nem hiányozhat a presszó sem. Az is van az előtérben”. A me­dencetéri fürdőt külön dicsé­rik, s még azt is elmondják, hogy „a műanyag kupola, a rejtett díszvilágítás narancs­sárga fényei különös hangu­latot kölcsönöznek a helyi­ségnek”. Tovább fokozva az új fürdő előnyeit, azt is meg­tudjuk még, hogy fürdés közben a vendégnek, „ha kedve tartja, beléphet a ned­ves gőzkamrákba”, amelyből kettő van, az egyik 12 sze- ményes, a másik húsz. Ez igaz. Milyen kár, hogy a két gőzkamra közül egyik sem működött. Ügy, hogy lé­nyegében a megnyitás napjá­tól csaknem fél esztendeig be sem lépett oda senki. A szerelőkön kívül. Ok ugyanis azzal voltak elfoglal­va, hogy kicseréljék a gőz­kamra faajtaját vasra. A fa­ajtó ugyanis a gőztől megve­temedett, ezért nem lehetett használni a kamrákat Fél évig. Ez azonban csak egy csepp a tengerben. A többi „csepp- ről” hadd beszéljen inkább a tisztasági fürdő üzemvezető­je, Szalai András. B B B B — A tisztasági fürdőt ne­gyedszerre vettük át a sok hiba miatt Az átvételben a fő akadékoskodó én voltam. A fürdő légkondicionáló be­rendezése, a szakszerűtlen beszerelés miatt üzemképte­len volt, a vezérlő automati­ka nem volt beszabályozva. A medencetér világítása nyi­tás után egy hónapra elrom­lott, azóta is rossz. Jelenleg is ezért vagyunk zárva. Ha az emeleti részen zuhanyoztak, akkor a víz lefolyt az alag­sorba, pontosan a kádfürdő folyosójára, a várakozó ven­dégek fejére. A kádfürdőre azonban nem nagyon vártak a vendégek, ugyanis a 22 kádszoba egyikében sincs jól megcsinálva a szigetelés. A kádszobákból a víz befolyik a gépházba. Egy kádszoba szigetelését megjavították, a többi ugyanúgy áll. A gép­házban egy mennyezeti ven­tillátort nyolc hónapja nem tudunk működtetni. A CSŐ­SZER az idei év júliusára ígérte a javítást, felénk se néztek. — Mikor zárták be a tisz­tasági fürdőt? — Az idei év augusztusá­ban. Ha jól emlékszem, pon­tosan augusztus 15-én. — Es mikor volt az ünne­pélyes átadás? — Tavaly júliusban. — Mikor nyitnak újra? Szalai széttárja a kezét. Igen, értem. Megköszönöm a felvilágosítást, kilépek a für­dő üvegajtaján és pár lépés­re, szemben találom magam a régi török fürdővel, amely­nek falán az alábbi tábla ol­vasható: „Török építkezés, bővítése és klasszicista homlokzata 1838-ból való.” Ez a fürdő működött 1974 júliusáig. Jól. Űjabb néhány lépés után másik tábla vonja magára a figyelmet. Az egri fedett uszoda — amely 1968-ban ke­rült átadásra, gondolom az is ünnepélyes volt — ajtaján a következő olvasható: „Műszaki okok miatt, 1975. szeptember 15-től november 15-ig zárva.” B a B B Bóka Sándor, a Heves me­gyei Beruházási Vállalat igazgatója: — A tisztasági fürdőt el­sősorban azért zárták be, mert a medencék műanyag borítást kaptak. Ez alatt az idő alatt kellett volna az úgy­nevezett hiánypótlási munka, kát és a garanciális javításo­kat elvégezni. Ez mind a mai napig nem történt meg. Csontból készíthető milliók 3. Napi 130 ezer sertés Mcetanában már nagyon odafigyelünk arra, hogy mi, mennyibe kerül. A takaré­kossá g gazdálkodásunk alap­kérdése lett. Nem filléreske­dés ez, hanem a lényeg megfogása, ezért is emleget­jük úgy: ésszerű takarékos­ság. A viszneki vállalkozásnak a legfontosabb alappillére éppen á takarékoeság, még­hozzá nagyon szerteágazóén és nagyon eredményes mó­don. Néhány adatot kell itt el­sorolnunk bizonyságként ■ár Ügy számítanak a viszne­kiek, hogy egyelőre egy mű­szakban üzemeltetik a gépet, így óránként 3—4 tonna csontőrleményt kapnak, és mellesleg még 10—15 szá­zalék ipari zsírt. Pa az alap­anyagból többet tudnak be­szerezni, akkor semmi aka­dálya nem lesz a második ás esetleg a harmadik mű­szaknak sem. Szakemberük van, segéd­munkásokat Í6 be tudnak ál­lítani, tehát létszámgond nem hátráltathatja a mun­kájukat az őrlőüzemben. Minden a nyersanyagon, a csonton múlik. Ha nagyjából tudni akar­juk, mit képes nyújtani a Viszneki őrlőüzem, akkor a következő számítást kell el­végeznünk. Óránként elő tud állítani 4—5 tonna őrle­ményt Ha egy mázsa súlyú gazdasági abrakot akarunk készíteni, akkor ahhoz a Supermix-ből — maradjunk enné! a már elképzelt név­nél — kell még 6—10 kilo­gramm A viszneki őrlőüzem egy műszakban nyújtott tel­jesítménye éppen 130 ezer sertés napi abrakjához ele­gendő. Ez a tény érzékelteti talán a legjobban, hogy a viszne­ki vállalkozásnak milyen je­lentősége van nemcsak a mezőgazdaság, hanem az or­szág gazdasága szempontjá­ból is. ★ A csontot a Chemolimpex értékesíti külföldnek, az ab­ból készített koncentrátumot és valamennyi egyéb kon­centrátumot is az Agroimpex hozza be. Nyilván, hogy mind a két cég számol, összead és kivon, amíg megállapítja, hogy mit kell tennie, ho­gyan lesz az üzlet rentábi­lis. A Chemolimpex csak a csontra figyel, mert ennek értékesítése az ő gondja. Az Agrimpex pedig csak a kon- centrátumra, mert ez meg az ő gondja. Ugyan van-e olyan „cég”, amelyik arra is ügyelne, hogy miért jó az nekünk, ha a csontot kivisszük, aztán a koncentrátumot behozzuk, amikor a csontot sem kelle­ne kivinni, a koncentrátu­mot sem kellene behozni, hanem helyben, itthon min­dent el lehetne intézni. Vagy ha nem is „min­dent”, de ennek az oda-visz- sza üzletnek egy jő hánya­dát belső ügyletekkel lehet­ne helyettesíteni. A szüksé­ges mennyiségű koncentrá- tum ilyen vagy olyan száza­lékát lehetne itthon előállí­tani. Például: Viszneken. Erinek a százaléknak a ki­számítására mi nem vállal­kozhatunk, mert az országos igényeket nem láthatjuk át De hogy mindez nagyon reális elképzelés, azt nyu­godt lélekkel kimondhatjuk. — Mi a koncentrátumot 5 —600 forinttal tudnánk ol­csóbban adni — mondta Csörgő Tibor tsz-elnök, —, mint amennyibe most kerül. És még állami dotáció sem kellene hozzá. Nem valószínű, hogy fele­lőtlenül nyilatkozott volna a tsz elnöke. . ♦ Mi a teendő? Tehetjük fel a drámai kérdést, amire na­gyon prózai feleletet lehet adni. Semmi egyéb, mint a visz­neki üzem minél előbbi idő­pontban való megnyitása. És ehhez csupán egy zsírtalaní­tó gép kell, illetve: még a szállító gépkocsik kellenek hozzá. A visznekiek kényte­lenek lesznek kölcsönt kér­ni ahhoz, hogy a tervüket meg tudják valósítani. En­nek a kérésnek a minél gyorsabb és (természetesen) kedvező elbírálása is sokat segíthet az ügyön. Nem a vakvilágba beszél­nek a visznekiek, ahogy az előzőekben ezt is elmondtuk. Rendelkezésükre állnak azok a vizsgálatok, amelyek bizo­nyítják. hogy a csontból ké­szített koncentrátum alkal­mas. méghozzá jelentős ha­tékonysággal alkalmas álla­tok táplálásához — adalék­nak. ★ Milliós értékeket lehet ké­szíteni abból a csontból, aminek értékesítése most a vágóhidaknak elég tetemes gondot okoz. De milliókat lehet megtakarítani azzal, ha ezt a csontot itthon őröl­jük meg. Mindehhez hozzájárul az is. hogv a tőkés piacról szár mazó kon centra tu mért nem keil dollárt kiadni, igaz, a kint értékesített csontért sem lehet dollárt kapni. De az egyenleg még mindig a mi javunkra szolgál. Ha az ember meggondol­ja, hogy már évek óta fo­lyik a huzakodás a viszneki vállalkozás körül, és még mindig nincs vége, akkor kénytelen feltenni a kérdést: miért tudunk olyan szépen beszélni a takarékosságról általában, ha a takarékossá­got nem mindig vesszük fi­gyelembe — gyakorlatilag? Ea nem is akármilyen kis gazdaságokról, vállalatokról, üzemekről van most szó, mi­vel nagyon tekintélyes cé­gek állnak egymás mellett és egymás mögött ebben a mostani „csontügyben”. Azt hihetnénk, hogy ők már csakugyan értékelik a taka­rékos gazdálkodást, hiszen náluk milliós tételekben szo­kás beszélni. ★ Bizonyéra nem rosszindu­lat, kicsinyesség, hozzá nem értés gáncsolta eddig a visz­nekiek vállalkozását Való­színűleg minden érdekelt kereskedelmi intézmény a saját számításai alapján foglal;, állást ebben a kér­désben, és állapította meg, hogy neki mi a kifizetődőbb. De van ennél a szempont­nál egy magasabb rendű is. Mi erre az utóbbira figyel­tünk. Ezért mondjuk: nem dob­hatunk ki milliókat az abla­kon, mivel nem rendelke­zünk számlálatlanul milli­ókkal. Reméljük, hogy a tanácsi szervek és az illetékes mi­nisztériumi főhatóságok mi­előbb zö’dre váltják a sorompót a visznekiek előtt — cson^üevbeu. (Vége.) G. Molnár Ferenc — Miéri van még mindig zárva a fürdő? — A medencetér kupolavi­lágítása miatt. A tetőkupolát az eredeti terv szerint im­portból származó műanyag­gal kellett volna ellátni, mert enélkül nem üzemelhet a medencetéri fürdő. — Mikorra kellett volna végezni ezzel a munkával? — Az eredeti végső határ­idő 1974. VII. 30. volt. Eddig kellett volna azokat a hiá­nyosságokat pótolni, amelye­ket a beruházási vállalat a műszaki átadáskor észlelt és a kivitelező vállalat elfoga­dott. — Mi volt az utolsó, „vég­ső" határidő? — Jegyzőkönyveink szerint 1975. július 9-én vizsgáltuk felül a tisztasági fürdővel kapcsolatos kérdéseket és a kivitelező vállalat augusztus 31-re vállalta a világítást, minden garanciális munká­val együtt. — Mi lesz a következő „végső" határidő? Ezt nem tudom, csak azt. hogy műszaki osztályunk levélben kérte jogügyi osztá­lyunkat, hogy peresítse az ügyet. — Es akkor m i van ? — Akkor, kérem, bíróság elé késről az ügy, és a bíró­ság kitűz egy újabb határ­időt — És, ha azt sem tartják be? — Akkor a bíróság kitűz egy újabb határidőt. —- A beruházási vállalat­nak milyen eszköze van ar­ra, hogy kényszerítse a kivi­telezőt a határidő betartására'! — Gyakorlatilag semmi­lyen. A kötbér gyakortatiíag nincs... nyolc százalékot érhet el, vi­szont az alsó határ egynyol- cad ezrelék. Ez egyenlő a nullával. B B B S Nincs más hátra, mint elő­re. Előre, egészen a kivite­lező vállalat székházáig és ott a napnál is világosabb tények súlyával beismerésre késztetni az illetékeseket, akik felelősek mindenért. Fe­lelősek azért hogy semminek nincs még harmadik végső ha­tárideje sem, felelősek azért, hogy egy 12 millió forintos beruházás, az átadást köve­tő esztendőben két hónapra kiesik a „termelésből”, fele­lősek azért, hogy akik füröd ­ni akarnak, azok nem tudnak fürdeni. De szép is lenne, ha így pontot lehetne tenni az ügy­re. De nem lehet * A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat egri fő­építés-vezetőségén Mányoki Péter főmérnök elővesz egy újabb irathalmazt—ez az ötö­dik, amit láttam ebben az ügyben — és a súlyos akta- köteg közül kiemel egy leve­let, amelyet az ORSZAK (Országos Szakipari Vállalat) intézett hozzájuk. A levél kelte 1974. szeptember 17^ „A tárgyi munkákhoz szük­séges, import kupolákra vo­natkozó anyagmegrendelésü­ket már korábban feladtuk. Tekintettel arra, hogy a ha­zai gyártás műszaki előké­szítése megtörtént, a behoza­tali engedélyt a KKM (Kül­kereskedelmi Minisztérium) elutasította. A fentiek alap­ján anyagmegrendelésüket a hazai gyártó (CHEMICAL) felé megismételtük, azonban azt csak 1975 első negyedévé­re igazolták vissza.” Ülünk a szobában, forgat­juk a leveleket. Jól esik a benti meleg. Október vége van. 1975 utolsó negyedéve. A kupolák megérkeztek. a B b a Tovább kellene menni. To­vább kellene menni, hogy ha a tervező tudta, amit tudnia kellett volna, mármint azt, hogy az import kupolákat majd nem lehet beszerezni, akkor miért számolt mégis azzal a tervezésnél? Aki jó­váhagyta a terveket, miért hagyta jóvá? A CHEMICAL miért nem szállította időben a hazai gyártmányt? Továb­bá azt is meg kellene nézni, hogy az építőipari vállalat húszfős garanciális részlegét — amelynek most a fürdőn kellene dolgoznia, miért ve­zényelték át Borsod megyé­be? Azt is meg kellene vizs­gálni, hogy hol vannak azok a szakemberek, akik a tiszta­sági fürdőt építették? Már régen más vállalatnál dol­goznak — hát. kérem, a mun­kaerő-vándorlás. .. — és édeskeveset izgatja őket, hogy utódaik az ő hanyag munkájukért tartják a hátu­kat. Meg kellene kérdezni a CSŐSZERT, hogy miért nem végezte el a munkát, amit júliusra ígért? Tovább kellene menni. Csak egy a bökkenő. Tudom, hogy hiába. Nem fogok fele­lős embert találni, mert min­denhol van valami objektív nehézség. Objektív magya­rázat. A beruházó pereli az építőipari vállalatot A He­ves megyei Építőipari válla­lat ielenleg pereli a MEZÉP- SZFR Vállalatot, amely több­szöri felszó ít.-ra, a mai napig, sem végcz'e el az asz­talosmunkákon észlelt hibák kijavítását. A bíróság határ­időt fog kitűzni... Mivel az épületet átadták, átvették, sőt ünnepélyesen meg is nyitották a nagykö­zönség számára. Szigethy András Mwmm£l 1975. október 36., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents