Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-03 / 232. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: A japán—kínai kötélhúzás A JAPAN—KÍNAI BÉKESZERZŐDÉSBŐL több mint egy év óta különböző diplomáciai szinteken folytatott hivatalos és félhivatal óé eszmecseréknek nem tudott kellő lendületet adni az a tárgyalássorozat scan, amely a minap New Yorkban zajlott le a két ország külügyminisztere között. A tokiói sajtó kommentárjai nem hagynak kétséget afíelől, hogy Mijazava Kiicsl és kínai kollégája, Csiao Kuan-hua megbeszélései nem vezettek eredményre. Elsősorban azért, mert a japán fél a korábbinál kevesebb hajlandóságot mutat a kínai álláspont egyik sarkalatos pontjának, a hírhedt „hegemónia-tételnek" az elfogadására. Peking ugyanis makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett békeszerződés szövegében szerepeljen az," miszerint a két fél „ellenállást tanúsít egy harmadik hatalom hegemóniájával szemben”. JAPAN RÉSZBŐL AZONBAN egyre inkább felismerik a látszólag ártalmatlan pont csapdajellegét. A maoista vezetés ugyanis nem igen rejti véka alá, hogy ennek a tételnek szovjetéi lenes éle van, s a Szovjetuniónak ázsiai elszigetelődését hivatott szolgálni. Ilyenformán Peking békeszerződés címén lényegében egy szovjetellenes paktumot ajánl Japánnak. Egy ilyen lépés veszélyes voltával azonban a japán kormány tisztában van, s ezért teljesen érthető a vonakodása. A világpolitikában teret nyerő enyhülés korszakában Japánnak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy rontsa a Szovjetunióval kialakított jószomszédi viszonyát, s veszélyeztesse a vele folytatott kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági együttműködést. PEKING, AMELY KÜLPOLITIKÁJA GERINCÉVÉ tette a szovjetellenességet, nem sajnál fáradságot, hogy e téren szövetségeseket verbuváljon. Ezzel azonban nemcsak a Szovjetuniót veszi célba, hanem a nemzetközi enyhülés aláaknázésára is törekszik. S bár egyes japán reakciós körök kacérkodnak a maoista elképzelésekkel és a Szovjetunió elleni zsarolásra szeretnék ezeket felhasználni, a szigetország közvéleményének döntő többsége, valamint a józanul gondolkodó politikusok is tisztában vannak az ilyen elvtelen taktikázás veszélyeivel. Nyilvánvaló ugyanis, hogy semmi jóra nem vezet egy olyan békeszerződés, amely valamely harmadik fél ellen irányul. Különösen akkor, ha a világ egyik vezető hatalmát és a nemzetközi béke és biztonság alappillérét, a szocialista Szovjetuniót veszi célba. Érthető ezért, hogy a maoisták diplomáciai diverziója nem járt sikerrel, hanem még inkább leleplezte Peking enyhülésellenes politikáját A/VWVVWVAAAA«VvWV\NVVÍÍ Kínai évforduló a szocialista sajtóban Spanyol akciónap Tiltakozás a Franco-diktatóra terrorja ellen A szocialista országok több lapja foglalkozik a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 26. évfordulójával. SZÓFIA A Rabotnicseszko Delo, a Bolgár Kommunist^ Párt lapja vezércikkében hangsúlyozza: a kínai forradalom győzelme és a Kínai Népköztársaság létrejötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszmél és példája hatalmas befolyásának köszönhető, amelyekből a kínai kommunisták és az elnyomott dolgozó tömegek lelkesedést és felmérhetetlen tapasztalatot meríthettek. Ebben az időszakban Kína jelentős sikereket ért el a szocialista építés terén, kivívta az egész világ haladó erőinek rokonszenvét és tiszteletét— mutat rá a lap. A lap ezután elemzi azokat az éveket, amikor a KNK és a KKP maoista vezetői eltértek ezektől az elvektől és nagyhatalmi, soviniszta álláspontra helyezkedtek. A maoizmus és imperialista reakció megbízható szövetségesévé, a szov- jetellenesség és kommunis- taellenesség élcsapatává vált. A maoisták ezen a téren egy táborba kerültek az imperialista körökkel. Ez a politika súlyosan tükröződik Kína belső életében, a kínai nép sorsában is — hangsúlyozza a BKP lapja. VARSÓ A Kínai Népköztársaság fennállásának első évtizedében a Kínai Kommunista Párt a forradalmi változások és a szocialista építés útján vezette az országot és ebben felhasználta a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió segítségét — írja a Zolnierz Wol- nosci, a Lengve! Nemzetvédelmi Minisztérium lapja — a KKP vezetői később 6zembeszálltak a marxizmus —leninizmus elveivel és a bomlasztó szovjetellenes sovinizmus végzetes útjára vezették az országot, ami egyaránt káros a béke, a haladás, a szocializmus és a kínai nép érdekei szempontjából. Éppen ezért nem meglepő, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország határozottan szembeszáll ezzel a politikával — mutat rá a lengyel lap. (Folytatás az 1. oldalról) Csütörtökön a Kossuth és Franklin nyomdákban, a Budafoki Papírgyárban és a Budai Dobozgyárban röpgyű- lésen tiltakoztak az üzemek dolgozói a spanyol hazafiak kivégzése és az újabb letartóztatások ellen. Mélységes felháborodással ítélték el a spanyol fasiszták kegyetlenkedéseit. és a haladó erők elleni újabb támadását. Követelték a letartóztatott hazafiak szabadon bocsátását és sz-olidaritást vállaltak a spanyol néppel a Franco-dikta- túra terrorja ellen vívott harcában. BRÜSSZEL: Belgium valamennyi üzemében, hivatalában megállt a munka csütörtökön délben: az egész országban megtartották a szakszervezeti szövetségek által meghirdetett figyelmeztető sztrájkot, tiltakozásul a Franoo-reasim terrorja ellen. A francia nyelvű belga rádió rendes műsora helyett egy óra*hosz- szat spanyol zenét sugárzott. Az antwerpeni kikötömunr kasok 48 órás bojkott alá helyezték a spanyol hajókat, nem raknak ki és be árukat. A brüsszeli nemzetközi repülőtéren a dolgozók folytatták a spanyolországi járatok bojkottját. BELGRAD: A jugoszláv dolgozók csütörtökön 24 órás bojkott alá helyezték a Spanyolországgal fennálló postai összeköttetést, tiltakozásul az öt spanyol hazafi kivégzése ellen. Sok jugoszláv utazási Iroda már a hét elején felfüggesztette a Spanyolországba irányuló turistaforgalmat. VATIKANVÁROS: VI, Pál pápa csütörtökön fogadta te madridi érseket. Az audiencia nyilvánvaló összefüggésben áll a spanyol- országi terrorakciókkal, amelyek ellen a katolikus egyház feje több ízben is felemelte tiltakozó szavát. A Vatikán és a Franco-rezsim között feszültté váló kapcsolatokra utal az a hír, hogy a spanyol rádió ezen a héten nem vette át a vatikáni rádió 15 perces műsorát, amelyet minden szerdán Madridban is sugároztak. MEXIKÓVÁROS: A Mexikói Kommunista Párt nyilatkozatban tiltakozott a spanyolországi kivégzések miatt. Mint a nyilatkozat szerzői rámutatnak, a mexikói kormány kezdeményezése (a francoista rendszer bojkottálására és ENSZ- tagságának felfüggesztésére — a szerk.) antifasiszta akcióegységbe tömöríti a közép-amerikai ország valamennyi politikai irányzatát. HELSINKI: A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatában élesen elítélte a spanyolországi politikai gyilkosságokat. TOKIÓ: A Japán Szocialista Párt tiltakozó táviratot juttatott el a francoista hatóságokhoz. Ez a bűntett — hangsúlyozza a távirat — újabb kihívás a világ közvéleményével szemben. PÁRIZS: Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: A francia dolgozók rendkívül tevékenyen veszik ki részüket a Franco-rendszer bojkottálására irányuló nemzetközi akcióból. Csütörtökön megbénítottak minden fajta összeköttetést Spanyol- országgal. Közben az üzemekben és egyéb munkahelyekén hosz- szabb-rövidebb ideig tartó munkabeszüntetéssel, sok helyen gyűlésekkel fejezik ki a franciák szolidaritásukat a spanyol néppel, tiltakoznak Franco terrorja ellen. „Európa ma blokád alá veszi a francoizmust, hogy segítő kezet nyújtson a spanyol népnek” — írja hathasábos főcímében a l’Humani- té és hangsúlyozza: valóban példa nélkül áll ez az egész Európára kiterjedő hatalmas akció. Most történik először, hogy valamennyi szakszervezet Európa szocialista és tőkés országaiban, egyszerre ilyen nagyszabású egységes akciót indít. Egyre többen követelik azt I is, hogy a francia kormány! szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat a madridi kormánnyal. A francia lapok csütörtöki számukban tudósítanak a Madridban rendezett fran cóista demonstrációról is, amelynek résztvevőit azért csődítették össze, hogy tiltakozzanak a „külföldi beavatkozás” ellen. A l’Huma- nité ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: Franco polgárháborús légkört szít fel az or szágban, ugyanakkor azon- ban a baszk tartományokban tovább terjed a sztrájk, és figyelemre méltó, hogy abban nemcsak munkások vesznek részt, hanem az alkalmazottak és kereskedők nagy része is. A Figaro vezércikkében „a bunkerba való leszálláshoz” hasonlítja Franco mostani magatartását és hangsúlyozza: „Ez a bunkerba való leszállás — mint ahogy harminc évvel ezelőtt a náci Németország vezetőjével tör-, tént — könyörtelenül megfulladáshoz vezet.” dóméi moszkvai tárgyalásai Az építészeti emlékeiről nevezetes Moszkva környéki Zagorszkba, az orosz pravoszláv egyház egyik központjába látogatott el csütörtökön Francisco da Costa Gomes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke. Csütörtökön délután apor- tugál államfő a moszkvai portugál nagykövetség épületében fogadást adott szovjet vendéglátói tiszteletére. A fogadáson ott voltak a szerdán kezdődött szovjet- portugál hivatalos tárgyalások szovjet résztvevőt- Nti- kolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko külügyminiszter. Megjelent a fogadáson Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minísztertanácsánák elnöke. Ott volt a szovjet kormány több miniszterelnök-helyettese, neves szovjet politikai és közéleti személyiségek, űrhajósok és egyházi személyiségek. A moszkvai tárgyalások pénteken érnek véget. s ugyancsak péntekre várják-a záróközlemény és a két ország közötti kapcsolatok témakörébe vágó más okmányok aláírását. Costa Gomes pénteken Leningrad érintésivel utazik el a Szovjetunióból. Hirohito a Fehér Házban Ford amerikai elnök és neje a washingtoni Fehér Házban köszöntik a hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó japán császári párt. (Népújság telefotó — KS) OMMMi 1813, október 3., pun lek „Egy elmaradt vita helyett” AZ ELMÜLT HETEKBEN kis kötet jelent meg Páriában, az Editions Sociales- nak a Francia Kommunista Párt kiadójának egy sorozatában. A könyv eredeti címét körülbelül így lehetne magyarra fordítam: Szemtől szemben egy magyar vezetővel: Aczél Györggyel. Szerzője: Jacques De Bonis, a francia párt elméleti folyóiratának, a France Nouvel- le-nek a főszerkesztője. A könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — mint arról már hírt adtunk —az elmúlt napokban jelent meg magyarul „Egy elmaradt vita helyett” címmel. A szerzőség ugyan Itt pontatlan meghatározás, hiszen egy húszórás, magnetofonon rögzített beszélgetés legérdekesebb részeinek rendbeszerkesztett sommáját kapja kézhez az olvasó. A húszórés beszélgetés egy másik, elmaradt, mindössze egy-két órára tervezett beszélgetést pótol. Mint a kötet bevezetőjében Jacques De Bonis megírja: 1972 egyik estéjén született annak az — elmaradt — beszélgetésnek a terve. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára Alain Peyrefitte-1, az UDR, a gaulleista párt akkori főtitkárával ült szemben a televízió kamerái előtt. Mikor a vita közben Peyrefit- te a szocialista 'Magyarországot rágalmazta, Georges Marchais váratlan javaslatot tett: találkozzanak a tévé nyilvánossága előtt Aczél György és Alain Peyrefitte, a téma a két ország lakosainak helyzete. A párbeszéd így folytatódott: Georges Marchais: Elfogadja ezt a javaslatot Peyrefitte úr? Alain Peyrefitte: Egyenes adás lenne? G. M.: Egyenes. A. P.: Szimultán tolmácsolással? G. M.: Igen. A. P.: Függetlenül attól, hogy mit mond a vitapartner? G. M.: Természetesen. A. P.: Mindent azonnal tolmácsolnak? G. M-: Az önök dolga tisztázni a feltételeket. Elfogadja? A. P.: Elfogadom a kihívást. Azután a francia jobboldali politikus mégsem fogadta el a kihívást. Kétszeri halasztás után, 1973. áprilisában, végleg lemondta a vitát. Akkor a l’Humanité Peyrefitte úr megfutamodott címmel vonta le az eset tanulságait. Egy évvel később, újabb viták után, amelyekben ismét a szocialista országok jelenlegi helyzetét érintették, felmerült az elvetélt párbeszéd emléke és a gondolat, hogy most, a világgazdasági válság tünetei még aktuálisabbá tehetnének egy beszélgetési. A franc'a kommunisták javasol tők Aczél Györgynek; „Járják körbe és forgassák meg a témát; az emberek és a társadalom Magyarországon.” Így került sor a húszórás magnetofonbeszélgetésre 1975 februárjának végén—márciusának elején Budapesten, s így jelent meg a kis könyv Párizsban, és most idehaza. mái, amelyek közül egyik sem tekinthető modellnek. Magyarország nem Francia- ország, mégis azok a problémák, melyeket egy magyar kommunista felvet, jellegzetesen a mi korunk problémái.” A KÖTET MÉG FRISS a párizsi könyvpiacon, nyomtatásban még nem jelentek meg komolyabb reflexiók, de joggal tekinthetjük a francia közvélemény egyik legilletékesebb megfogalmazójának Roland Leroy-t, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a l’Humaníté főszerkesztőjét, aki a könyvhöz írt rövid előszavában a többi között ezt mondja: „Aczél György személyisége és kifejezésmódja, melyben olyan jéllegzetesen, mondhatnám magyar módra vegyül a klasszikus és a népi kultúra, s a politikai valóságérzék, bizonyára nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az eszmecsere széles körű érdeklődést keltsen. Annak is köszönhető ez, hogy a könyv a szocializmus mindennapjainak jól sikerült bemutatása és magyarázata... Jobban megérti majd (a francia olvasó), mit jelent az, araikor a kommunisták azt állítják, hogy a szocializmusnak vannak egyetemes törvényei és szokásai és emellett olyan sajátos forNEM KISEBB ÉRDEKLŐDÉSSEL veheti kézbe a most megjelent kötetet a magyar olvasó is. A számok, adatok, tények, a gyakran segítségül hívott példák természetesen ismerősek a politika dolgaiban tájékozottak számára. A kérdések megközelítési módja azonban szokatlan. Már csak azért is, mert Jacques De Bonis-nak — ahogy maga írja — egyszerre kellett vállalnia az ördög ügyvédje szerepét, tehát úgy fogalmazni, mintha a szocializmus egy ellenfele lenne —, de fel kellett tennie a maga, a Franciaországban élő kommunista kérdéseit is, s lehetőséget kellett teremtenie, hogy beszélgetőpartnere vázolhassa fel a magyar szo,- cialista társadalom gondjait, a fejlődésből és az ellentmondásokból kiindulva. Mint a könyv példája mutatja, e háromféle megközelítési módot sikerült ötvözni, s még az élőbeszéd személyes hangulatát is megőrizni, jóllehet a helyszínre utaló néhány megjegyzésen túl, a magánélet kérdései csak a legnagyobb társadalmi összefüggéseden bgiül kaptak helyet. Sőt, talán a legérdekesebb részletek éppen azok, ahol a magánélet és a közélet összefüggéseiről esik szó, mint például „Az élet minősége és a minőségi élet” és „A szabadság nevében” című fejezetek. A szokatlan kérdések, s a. váratlan közbeszólások jóvoltából a magyar olvasó abban a ritka helyzetben érezheti magát, amikor önmagunkat mintegy kívülről is szemügyre vehetjük. Eredményeink. harminc évünk, mai gondjaink ebben a megközelítésben mintha objektí- vebbek, pontosabban mérhetők, jóéban összehasonlíthatók lennének. S a válaszokat várva, olvasva, szinte bennünk is íölébred az izgalom feszültsége, hogy kerek és frappáns érvek igazolják a francia olvasó előtt nemzeti — és nemzetközi — erőfeszítéseink eredményeit, amelyek meggyőzőek mindenki számára, aki csak nem viseli a rosszindulatú elfogultság fekete szemüvegét. S mert Aczél György válaszai nemcsak adatokban és' példákban gazdagok, hanem- lefegyverkőek nyíltságukkal,' megnyerőek színes képzet- társításaikkal, szellemesek a költői idézetekkel és árnyaltak filozófiai és politikai értelemben egyaránt, így minden vqlaszt nem csupán az ország, hanem szinte a ma-' gunk személyes sikerének érezhetjük. EZÉRT TARTHAT joggal számot e könyv a francia ' olvasók mellett a hazai közvélemény fokozott érdeklődésére is. Sernát-h f
