Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
tj könyvek Pmii^ Tumi, szas szertartási kés, Idollal Perui aranykincsek a Nemzeti Múzeumban A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között első helyen említsük meg a Marx és Engels művei sorozatának 33 kötetét, amely a két nagy teoretikusnak, a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek az 1870 és 1874 közötti leveleit tartalmazza. Napvilágot látott — a magyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretében, a pozsonyi Pravdával közös gondozásban — Vadász Ferenc dokumentumregénye; A védő Gábor Mózesnek, a szlovákiai munkásmozgalom kitűnő harcosának életútját vázolja fel. Zalka Miklós elbeszéléseinek kötete a Füstkarikák. Az Akadémiai Kiadó megjelentette a Világirodalmi lexikon harmadik kötetét; a Király István főszerkesztésével készülő, hézagpótló nagy munka új kötete a F—Groc kezdetű címszavakat tartalmazza. Kapuy Ede és Török Ferenc közös munkája Az atomok és molekulák kvantumelmélete. A nagyszabású mű az egyes fejezetek végén bibliográfiát is tartalmaz. Több szép könyvvel örvendeztette meg a könyv barátait a Magyar Helikon. Megjelentette Arisztophanész két komédiáját (A béke—Lysis- Irate), Arany János klasszikus átültetésében, Kövendi Dénes utószavával. Háromféle kiadásban (vászon- és nylonkötésben, valamint nép- művészeti szőttes borítóval is) jelentette meg a kiadó a finnek népszerű eposzát, a Kalevalát, Nagy Kálmán fordításában, Baász Imre modern és mégis stílszerű illusztrációival. Űj kiadásban látott napvilágot Firdauszi világhírű alkotása, a Királyok könyve, a Sáhnáme, De- vecseri Gábor művészi fordításában. A Shakespeare- sorozat is új kötettel gazdagodott: ez alkalommal A vihar című színmű látott napvilágot, Babits átültetésében, Szántó Piroska illusztrációival. Hasonmás kiadásban került a könyvesboltokba Anonymus Gesta Hungaroruma, Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről, Pais Dezső fordításában és jegyzeteivel. Az Európa Könyvkiadó adta ki Micha Choromanski „Féltékenység" című regényét, továbbá a japán Aku- tagava kisregényét, mely a „Víz alatti emberek” címmel jelent meg. Johannes Dob- rowski elbeszéléseinek kötete — az „Egérünnep”. A budapesti finnugor világkongresszus alkalmával látott napvilágot a XX. századi észt lírából készült antológia, „Észt költők” címmel. Micsoda szépség és gazdagság, szemet kápráztató, gyönyörfi ragyogás! Tárgyak, amelyek az ősi legenda szerint a Hold köny- nyéből (ezüstből) és a Nap verítékéből (aranyból) teremtődtek. S valamennyi aa életet adó, mindent beragyogó Nap imádatának bűvöletében. A perui ötvösművészet két és fél ezer évet átívelő különös világával ismerkedik a látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Perui aranykincsek című tárlatán. Mindaz, ami a három nagy teremben látható — szertartási edények, maszkok, koronák, gyűrűk, 'nyakékek, szobrocskák — a perui Arany? múzeum kétszázötven darabból álló vándorgyűjteménye. Peru Aranymúzeumát Don Miguel Mujica Gallo limai üzletember alapította. A kiállítás megnyitására Budapestre érkezett, S szívesen sorolta élő gyűjteménye alapításának históriáját. M. M. Gallo 40 évvel ezelőtt vetette meg gyűjteménye alapjait. Megvásárolt néhány ősi fegyvert, aztán az egyszerű érdeklődésből egy életre szóló feladat lett. 1036-ban elhatározta, hogy gyűjteni kezdi a perui őskultúrák aranykincseit. Először 1960- ban állította ki Peruban az akkor már több mint ötezer tárgyból álló gyűjteményét; 1966-ban pedig megépítette Lámában azokat a föld alatti kiállítóhelyiségeket, amelyekben a kincsek végül is az őket megillető helyre kerültek. Gyűjteményét nem tekinti sajátjának; nemzeti vagyon ez, amely a perui föld mélyéből került elő, s a perui nép tulajdona. A káprázatos fénnyel ragyogó edények, álarcok, drágakővel ékített poharak, nyakékek csaknem kizárólag a halottak által üzennek az egykori civilizációk életéről. Az arany elkísérte utolsó útjára a perui embert, akit a tenger mellett a sivatagban temettek el; s a tengerben alusz- sza örök álmát a Napisten is. Ha a perui ötvösművészetről hallunk, önkéntelenül az inkák mesés kincsére gondolunk. Peru szikrázó gazdagságáról elsőnek Pizarro, a spanyol hódító és társai tudósították Európát. Leírták például, hogy az inkák kertjeiben hatalmas, embermagasságú aranyfigurák állottak. A spanyol hódítók azután a kincsek nagy részét beolvasztották, mondván, hogy hamis isteneket ábrázolnak, s ezért a katolikus vallás ellenségei. A valóság ennél sokkal drámaibb és prózaibb. Az ideológia valójában a spanyol világbirodalmat erőszakkal összetartó zsoldoshadsereg pénzelésére szolgált. A spanyolok rablása után évszázadokon át csak inka birodalmat, és inka kincseket tartottak számon. A múlt századi kutatások során azután kiderült, hogy az igen rövid életű, időszámításunk után 1438—1532-ig tartó inka birodalom előtt Dél-Amerika nagy részén már az időszámítás előtti évszázadokban hasonló kul- túrközipontok (Paracas-, Vi- cus-, Mochica-, Nazca-. Chi- mu-) kultúrák és birodalmak virágoztak. A mesés inka kincset ezen a tárlaton tizenhárom műtárgy képviseli, a többi között halotti maszk, idolok, csuklóvédők és ivóedény. Ám e tizenhárom műtárgy is képes teljes szépségében felmutatni ezt a művészi hitet, s csodálatos, alig utánozható technikát, amelyek vonzásában ezek a remekek teremtődtek. A Magyar Nemzeti Múzeum — számítva a nagy érdeklődésre — november elejéig nyitva tartja a tárlatot. Harangozó Márta Interúk a munkásegységről \ Azt hiszem, alaposabb elemzés sem tudná meggyőzően kimutatni; a történelmet szerető közönség milyen arányban vonzódik a szigorúan vett tudományos munkákhoz, illetve mennyiben olvas szívesebben élményszerű, memoár jellegű visszaemlékezéseket. Gyanítom, az utóbbi műfaj olvasói tábora többszöröse lehet az előbbinek. Huszonöt év távlatából a korabeli eseményeket eredeti frissességükben visszavarázsolni akaró emlékezések mindig érdekes olvasmánynak kínálkoznak. Az események egykorú szereplői a visszaemlékezéssel egy kicsit a történelem „kívülről” csak nehezen látható, — egyébként szükségszerű — összefüggéseire is felhívhatják a figyelmünket. Soha izgalmasabb olvasmányt nem vehet kezébe az olvasó, mint egy memoárkötetet. Egy negyedszázadnyi idő kicsit már történelem, de legalább annyira mai napi jelenünk része is. A múltba emlékezet szűkös esztendőkre, kenyérszűkére, forintharcra gondol, pedig mindezek csak kísérőjelenségei voltak egy szélesebb horizontú küzdelemnek, melyet a korszak haladó erői vívtak a népi demokratikus forradalom kibontakoztatásáért. A fordulat évenként elkönyvelt esztendő a két munkáspárt szervezeti egységének a megteremtési éve, egyben a XX. századi haladó magyar politikai törekvések és küzdelmek maradandó vívmánya volt. Tizenkilenc egykori szereplő — jelentős részük mai politikai és tudományos életünk vezető személyisége — vall arról a küzdelemről, amely végül is az egységes munkáspárt megalakulásához vezetett. A történelem az eltelt időszak alatt vitathatatlanná tette, a korabeli magyar munkásmozgalomnak nem volt más járható útja mint a szervezeti egység' megteremtése. Halálos csa-. pás lehet a munkásmozgalomra minden olyan törekvés, amely különböző megfontolásokból, a sokszor rosszul értelmezett politikai tradíciókra hivatkozva, a körülmények adta kényszerű követelményeket mellőzve siettetni vagy késleltetni akár politikai-szervezeti egyesülést. Az MKP a negyvenes évek közepétől politikai és stratégiai céljainak megvalósításakor mindig megkülönböztetett teret szentelt a munkásegység kérdésének. Ezekről a létkérdésekről vallanak: kommunisták, volt baloldali szociáldemokraták, egykori parasztpértiak. Azok az emberek, akik egyéni életútban, mozgalmi tapasztalatban, és nem utolsósorban a tudatos politikai meggyőződés birtokában, a magyar munkásosztály számára a Szervezeti egység megteremtését a népi demokratikus forradalom sikere szempontjából kizárólagos előfeltételnek tekintették. A munkásegység — történelmi tapasztalatokon bizonyított — megléte és hiányában annak elérése, nem önző hatalompolitikai érdek, hanem előfeltétele egy progresszív tartalmú társadalmi forradalom megvívásának. Ezen előfeltétel meglétével és hiányával nemzeti történelmünkben úgyanúgy találkozunk, mint a nemzetközi munkásmozgalomban. A felszabadulást követő időszakban a belső és a nemzetközi erőviszonyok egyaránt kedveztek a munkásegység megteremtésének. A szociáldemokrata baloldal éppen úgy, minit a kommunisták, tisztában voltak azzal, hogy a két munkáspártnak egymástól elkülönült tábora a fokozatosan kiéleződő osztályharcban az elért társadalmi és politikai eredmények stabilitását veszélyeztetheti és ezzel a megvalósítandó proletárdiktatúra létrejöttét nehezítheti. A negyedszázados évfordulóra kötetbe gyűjtött nyilatkozatoknak nem lehet fontosabb tanulságuk mint az, hogy a korabeli harcoknak máig érvényes tapasztalatai vannak. Elviek, politikaiak, emberiek egyaránt. A különböző pártállású és különböző vezetői pozíciókat betöltő emberek nyilatkozatai eltérő véleményeket, állásfoglalásokat tükröznek. Sokukat a későbbi időszakban igazságtalan sérelem, méltánytalan mellőzés ért. A dogmatikus hibákkal tarkított politikai vezetés sokszor elvétette azt, hogy a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális célkitűzések megvalósításainak sok esetben racionális korlátái vannak. Egyikük-másikuk ezekre a torzulásokra időben felfigyelt. A kötetben található tizenkilenc interjú méltán adja vissza — az olykor szükségszerűen meglevő véleménykülönbségek ellenére is -— a korszak haladó gondolkodású embereinek azonos célkitűzéseit. Az interjúk mögött meghúzódó egyéni élmények hevülete azt bizonyítja; mindannyiójukban megvolt a törekvés arra, hogy egy történelmi érvényű vívmány megszületésénél segédkezzenek. Szőke Domonkos K oleszovékhoz csomag érkezett messziről, kis kosárban szárított áfonya. Ott, ahonnan Dimit- rij Vasziljevics Koleszov Moszkvába jött, ez a gyümölcs bőséges mennyiségben terem. Amikor a csomagot kibontotta és a felesége hozzálátott, hogy valami üvegbe átrakja, hirtelen szokatlan élességgel tűnt eléje egy régi nyár emléke. Tizenhét éves volt akkor és a szülővárostól húsz kilométernyire levő fűrésztelepen dolgozott. A hét elején utazott ki és csak a hét végén haza Az egyik szombaton már odahaza, ingét ledobva mosakodott az udvaron, amikor a szomszéd ház lépcsőjén Olgát pillantotta meg. Nyeszterovék lányát, aki vele egyidős volt, technikumba járt és tavaly nyár óta nem volt itthon. Könnyű nyári ruha volt rajta, sötét haja fiúsán rövidre vágva. — Szevasz, Mitya! — köszöntötte a lány. Mosolygott és a kerítéshez lépett. — A sétakertbe készülsz? — Oda. — Menjünk együtt! A sétákért jóformán az egyetlen szórakozóhely volt a kisvárosban, ahol szombat- és vasárnaponként fúvószenekar játszott. Itt találkozott a város fiatalsága. — Karolj belém... — ajánlotta Olga kifelé menet, pedig a karolás Viktor Poltarackij: ÁFONYA íratlan szabályok szerint is csak akkor volt szokás, ha a fiú és a lány között mélyek a kapcsolatok. Mitya még soha egy lánnyal se ment karonfogva. Később Olga azt kérte, hogy táncoljanak. — Nincs kedvem. Te csak táncolj. .. O lga táncolt, előbb SzuskaNyi- kityinnel, majd egy ismeretlen fiúval, s amikor visszajött, ragyogó szemmel, kifulladva mondta: — Teljesen elszédültem... Sétáljunk egyet! — Haza kell mennem... — Máris? — Korán kelek. Áfonyáért megyek. — Áfonyáért? Vigyél magaddal! — Messze megyek. — Nem baj... Másnap hajnalban óvatosan be- ' kopogott Nyeszterovék ablakán. Néhány perc múlva jött Olga, még álmosan, papucsban, kinőtt kötényruhájában. — Mehetünk... — mondta. Majd kérdőn tette hozzá: — Nem tévedünk el? — Jól ismerem az erdőt! Szép út vezetett ki a városból. Olga lelkesedett. Az erdőben, amely szinte feketélett az érett áfonyától, letették a kosarakat és szedni kezdték a gyümölcsöt. Mitya megmutatta a lánynak hogyan kell szedni. — Húzd végig az ágon az ujjai- dat, könnyedén, és az érett gyümölcs a markodba hullik.. . Ott guggoltak egymás mellett. Olykor ugyanazt az ágat kezdték, ilyenkor a kezük összetalálkozott. Mitya ügy érezte, mintha áramütés érné. A nap már magasan járt, az erdő sűrűjében tülevelek gyantás illata és nyírfakéreg keserű szaga érzett. Mitya azt javasolta, hogy reggelizzenek. Letelepedtek egy fenyő alá. Mitya kenyeret, szalonnát, hagymát szedett elő. — Miiyen ügyes fiú vagy! — örvendezett Olga. Reggeli után folytatták. Amikor egy sűrű bokor ágait széthúzva, virágokkal pompázó tisztást pillantottak meg, Olga lelkesedése a tetőfokra hágott. — Gyönyörű! Gyönyörű! — kiáltotta. Letették a kosarakat, Olga leült egy mogyoróbokor alá, Mitya melléje telepedett, majd végigfeküdt a selymes füvön. N éhány percnyi csend támadt, 1 • majd hirtelen Olga felsi- koltott: — Jaj! Egy tücsök, vagy kullancs l Egyik kezével a ruháját markolta a mellén, a másikkal a fiú keze .után kapott. — Segíts! De nem kellett segíteni; egy kis katicabogarat húzott elő a blúza alól. — Azt hittem, hogy kullancs... úgy megijedtem! Nézd, hogy ver a szívfem! A fiú kezét a melléhez húzta. Mitya remegő ujjaival érezte a lány testének ruganyos domborulatát és hogy valóban; milyen kétség- beesetten ver a szíve! Olga hirtelen, váratlanul halk sóhajjal hanyatt esett, a szemei lecsukódtak. Mitya nagyon megijedt. Érthetetlen volt számára, mi történhetett. Talár» a nagy meleg, vagy a nehéz erdei levegő... vagy az ijedelem... ? „Tálán meg is halhat!” Kétségbeesetten rohant a közeli forráshoz, sapkájába vizet merített, futott vissza és a vizet a lány arcába loccsantotta. Olga felnyitotta a szemét. Lábánál ott feküdt a felborított kosár, amelyből kigurultak az áfonyaszemek. M i történt velem? — kérdezte • ' bágyadtan, nedves arcát és haját törölgetve. — Talán a nagy meleg ártott meg. . — Menjünk haza.;. — mondta szomorúan Olga és felállt. — Szedjük össze az áfonyát. — Menjünk! — mondta ismét és elindult, anélkül, hogy az áfonyát felszedték volna. Elől Olga, mögötte Mitya. Egész úton egyetlen szót sem beszéltek és Olga a kapuban sem köszönt el tőle. A hét elviselhetetlenül hosszú volt és Mitya a szokásosnál is korábban indult el haza szombat délután. Mintha nem is lenne fontos, kérdezte anyjától: — Hát Olga, hogy van? — Olga? Ö még kedden elutazott. Vissza... — Elutazott?! — Igen. Elutazott., zóta se látta... Csak annyit tudott, hogy elvégezte az iskolát, férjhez ment és nem jött vissza többé. — Mire gondoltál kedves? — hallotta hirtelen a felesége hangját, amint uz utolsó szemeket rakta már az üvegbe. — Eszembe jutott valami... Az, hogy egyszer a kosárból kiborult az áfonya és nem szedtük fel... Antalfy István fordítása f\ v^AAAAAAAAAAAA*A^AAA^AAA/^AAAArfNVVAAA«^■^/VV\/VV^AA/VVVVVVV^/VW^/VVA/V^<^A✓^AAA/V^^^
