Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
APOR ELEMÉR: Puttonyosok dicsérete HATVANI DANIEL: Vasmézben Vasmézben fekete szivárványban , milyen fulánk sebzi meg szájam ütközik dús berevirágaimnak vizroncsra hulló dongó-csillag „TENGER-UTCA” Siillyed-e Velence ? Olvastuk Velence varázsától nem szabadul, aki csak egyszer is járt ott, vagy akár filmen, tévében látta. Nevének említésére emlékek rajzanak elő: a San Marco, a Palazzo Dúcaié, a Canal Grande, a Rialto, a vaporettók és — persze — a gondolák, a Gallerte deW Accademia, a modern világművészet képtára a Palazzo Pesaróban, Tiziano és Bellini képeivel a Frariban — mindent fölsorolni lehetetlen. Még aki a vízre épült város nyüzsgését, gondola-romantikáját sokallja is, tudja, micsoda gazdagsága található itt a művészetnek épületekben és bent az épületekben, a múzeumokban, a chie- sákban és scuolákban, a tereken és terecskéken. Aki szereti és tiszteli Velencét, szorongva olvassa néhány év óta a sopánkodó híreket: Velence süllyed. Mi több: elsüllyed, hacsak az emberiség nem fog össze Velence megmentésére. Ritka történelmi esemény lenne: az emberiség hányszor fogott össze már valaminek a megmentésére? Gyakrabban . a pusztításra. Alighanem most is több volt a buzdítás, mint a valódi segítség. Érthető, hogy a művészetek siettek tenni valamit, de hát mit tehetnek a művészetek? Fölajánlják a bevételt. S ez bizony kevés. Hét-nyolc millimétert évente Mit tettek mások, mit az emberek, az arra járók, a turisták? Bizonyára Velencében is feltört az ilyenkor szokásos ötletár. Sok szót pazarolni a szárazföld szélén, a Mestre partján álló vegyiüzemekre nem volt érdemes. A gyárfalakra hányt borsó úgy hullott vissza, amint a szennyvíz folyik megállíthatatlanul a tengerbe. A film- fesztivál fölforgatása sem bizonyult célravezetőnek; talán azért, mert igy is, úgy fis a Lidón rendezik. Az autókat, modern korunk szapora, s készséges bűnbakjait aligha lehetett okolni a pusztulás miatt: az autók a Piazza- le Roma óriási parkolóhelyein rostokolnak. De okolni lehet a motoroshajókat! A hajóállomáson várakozva bir zonyára sokan kiáltottak föl: tiltsák ki a lagúnáról, tiltsák ki a canalékról a vaporettó- kat! Gondolákat ide! Aztán megjött a vaporettó, fölszálltak rá, mert ugyan mi mással közlekednének a fáradt turisták? Ha az összefogás késett is, vagy inkább csak a szavak fonódtak össze, a sok-sok sóhaj, amely Velencéért fölszakadt a szívekből, mégiscsak eredményesnek bizonyult. Híre jött a minap, hogy Velence nem süllyed tovább. Épp tíz esztendeje tűnt fel, hogy alighanem süllyed a város. Az acqua alta — magyarán a tengerár, a dagály — elöntötte a Piazza di San Mareót, pallón kellett járniuk a turistáknak. A tudósok töprengeni kezdtek, s természetesen megtalálták a baj okát. Most közli a hír: a tengerfenék alól kivett nagy mennyiségű víz következtében a talaj évi hét-nyolc millimétert süllyed. Tíz év alatt ez hét-nyolc centi. De ki vesz ki vizet a tengerfenék alól? S minek, amikor a tengerfenék fölött ott a tengernyi víz? Manapság az ember már .semmin se lepődik meg. Vizet a tengerbe? Azon sem, hogy irányváltozás történt — a hír szerint — a talajmozgásban. Velence nem süllyed tovább, sőt, két- három milliméterrel emelkedett a szintje az elmúlt évekhez képest. Derűs a hír, bíztató: a megátalkodott kétkedőket el kell csitítani, nehogy sopánkodjanak, ha így megy tovább, még megérjük, hogy ötszáz év múlva vizet kell hordani majd a tengerbe, mert megfeneklenek a gondolák. Várjuk ki a sorát. Addig meg töprengjünk talán azon, hogy valóban a talajmozgás változott-e meg, vagy valamelyik talajmérés volt pontatlan? Ugyan!, Mindig a legutóbbi mérés a pontos. Annak se dőljünk be, aki gyanakszik: mert a vészharang kongatására nem gyűltek össze a milliók, azért változtatott irányt a talajmozgás, hogy a biztató kezdet nyissa meg az emberiség zsebét, rázza föl lelkiismeretét és mozgósítson a kulturális értékek megmentésére. Süllyedő dologra nem érdemes költeni, de ha a szint — Velence szintje — emelkedik, senki sem maradhat ki a dicsőségből: ő is részes a mentésben. Meglehet, a velencei propagandisták is rájöttek a pedagógiai-lélektani tapasztalatra, hogy szép szóval többre menni, mint kor- holással. Az eredmények buz- dítóbbak, mint a hibák, vagy akár a feladatok. Velence tehát nem süllyed tovább, a talajmozgásban irányváltozás történt, a szint, emelkedik. Történik-e irányváltozás, emelkedik-e a szint az emberiség felelősség- érzetében, összefogásában, a kultúra értékeiért, megmentéséért, egymásért, a jövőért? (zay) Jubilál a hideglelés királya Most ismét forgat, ezúttal Kaliforniában. Készülő alkotásának címe: Családi összeesküvés. Ez a film is krimi, mint ahogy az 50 éves életmű valamennyi alkotása az. Eddig összesen 59 filmet rendezett. Hitchcock saját bevallása szerint szinte betegesen retteg a rendőrségtől. Ezt a rettegést mindig sikerült átültetnie a nézőkbe is. Valamennyi filmjében mélységes pszichológiai ismeretei alapján tudja fokozni a feszültséget. A „hideglelés királya”, aki 1939 óta (ekkor' telepedett le Hollywoodban) minden filmjét sötét ruhában, fehér ingben és fekete nyakkendővel rendezi, rendkívül szigorú utasításokat ad az operatőrnek és a színészeknek egyaránt. Azt az elvet vallja, hogy mindig a néző szempontját kell szem előtt tartani. Éppen ezért felesleges, túlzott díszletekre sincs szüksége. __ . ■...... E GY SZÉP SZŐKE NÖ LATTARA íme valami, amit szívesen félretennék öreg napjaimra. (Reader’s Digest) JÓ TANÁCS é Nem lehetsz eléggé elővigyázatos ellenségeid megválasztásában. (Oscar Wilde) NEVELÉS Mielőtt menősültem, hat elméletem is volt arról, hogyan kell gyereket nevelni. Ma hat gyermekem van, de elméletem egy sincs. (John Wilmot Rochester, XVII. sz.) Aki csak igazságos, az kegyetlen is. Ugyan ki maradna életben a Földön, ha mindenkit igazságosan ítélnének meg? (Byron) Az egyetlen igazi boldogság a nyugodt lelkiismeret. (Persichetti) Ha jellemed nincs, nem vagy egyéb közönséges tárgynál. (Chamfort) Az ember igazi értéke veszély idején ismerszik meg leginkább. (Schiller) Az önzés boldoggá tehet minket egy óráig, egy napig, de boldogtalanná tehet egy életre. é (Mentegazza) Megyen a puttony > a hegyen. „ Csak mindig jól tele legyen i Teljék meg fürttel a begye, ki viézi jó kedvvel vigye. Minden szem eleven kóta, belőle buggyan a nóta Töltse meg a pincét borral, üljük meg szüreti torral Hogy mire serken a hajnal csorduljon a szivünk dallal. Dunatáj lepedékes csendje rakódik küllőre kerekekre sa.lak-csipkózte tornyokon túl imhol jövök a nádasokból Kasok kohók füzeseimnek szereiemszagú nedvét szedik meg fondorlat s vakbuzgárok hatalma zöld lángot vető farkasalma Uszály fordul megcsapolt égre szikrát pattintó táncba vérbe s hordalékból jövök esirátlan vasmézben fekete szivárványban SZÉKELY DEZSŐ: Bőség Ha pacsirta-szád enni kér, terített asztal tenyerem, rajta a könny, a só, a vér: a mindennapi szerelem. Bűnözők kesztyűben Azok a bűnözők, akik kesztyűt húznak, hogy ne hagyjanak ujjlenyomatot, nincsenek akkora biztonságban mint ' vélik — mondják a brit detektívek, akik megtalálták a kesztyűlenyomat azonosításának módszerét. A Scotland Yard ujjlenyomat-osztályának vezetője 17 esztendei fáradságos kutatás után most úgy hiszi, minden kesztyű — bármiből készült is — egyedi lenyomatat hagy azon a tárgyon, amelyet viselője megfogott vele. Gerald Lambourne szerint ez a lenyomat kigőzölgésből, piszokból és a kesztyű felületen összegyűlt zsiradékból származik. Lambourne ugyanakkor nem hajlandó beszámolni mindarról, amit hosszas kísérletezései és a kesztyűgyártóknál tett látogatásai alkalmával kiderített. „Nem óhajtom kifecsegni az összes titkunkat a bűnözők előtt” — írta a rendőrség folyóiratában megjelent cikkében. A nyomozók remélik, hogy a kesztyűk azonosítása rab- lási ügyekben jelentősen segítségükre lesz munkájukban — különösen, mivel ha kesztyűt találnak, a belsejében nyilván vannak ujjlenyomatok is. A rendőrség közlése szerint a módszer már több letartóztatáshoz segítette hozzá őket. Lambourne szerint a kesztyű egyéni sajátosságokat mutat — kezdve attól, hogyan készült, egészen a használat során kialakuló méretnövekedésig. A bőrkesztyűk a bőranyag szemcsézettsége alapján azonosíthatók, mivel minden állatfajtának másféleképpen szemcsézett a bőre. A műanyagkesztyűk parányi légbuborékokat, karcolásokat, vagy más mikroszkopikus tökéletlenségeket tartalmaznak, amelyek alapján megkülönböztethetők egymástól: a gyapjúkesztyűket pedig a fonalszálak alapján lehet azonosítani. „A kesztyű hagyta zsiradékréteg persze már természeténél fogva se olyan erős és sűrű, mint egy ujjlenyomat, mindazonáltal felfedezhető, lefényképezhető és egyes esetekben éppen olyan, megbízható, mint az ujjlenyomat, ha azonosításra kerül sor” — mondotta Lambourne. 'AAAAAAAAAA\AAAAAAAAAVWSAAAAA/WSAAAŐAAAVSAAAAAAAAAAA\AAAAAAAAAA/VAAAAő//iAAAAAA/#AAAAAAAAAAAAA Nevető nagyvilág PÁRIZS — Csodálatos a villád, Maurice! Na, és az autód! Keked, drágám, aztán biztosan nincs már szükséged semmire! — De van, szivecském. .. — Ugyan mire? — Alibire... PRAGA — Mikorra javítják meg az autómat? — AZ attól függ, hogy munkaidőben, vagy szabad időben óhajtja-e a javítást... HAMBURG — Mama, miért lem táviratoztál, hogy jössz? — Egyszer már nagyon szerettem volna látni a férjedet is... MOSZKVA Kátya elmélyülten tanul, majd egyszeresük megkérdezi az apjától: — Apa, mi az a könyvdráma? A papának fogalma sincs róla, de kivágja magát: — Könyvdráma az, amikor egy fiatal író ír egy könyvet, és nem talál rá kiadót. ., MILANO Két elegáns nő beszélget délelőtt a cukrászdában. — Te — mondja az egyik —, hallom, hogy a kutyák már nem lesznek divatosak, mert megint a gyerek jön divatba. — Jó, jó — aggodalmaskodik a másik —, de mit csináljunk majd a gyerekkel, ha megint a kutya lesz a divat.., BUKAREST — Tessék mondani, messze ván az állomás? — Nem, egyperc- nyire van a fő tértől. — És mennyi idő kell, hogy eljussak a fő térre? — Ha jól kilép, húsz perc.., BECS — Mi a különbség a régi idők és a mai idők lányai között? — Nem tudom. — A régi idők leányai elpirultak, ha szégyelltek magukat. A mai lányok akkor szégyellik magukat, ha elpirulnak.., TEXAS — Képzeld, Joel Tegnap két gengszter megtámadott, s elvette minden pénzemet, az aranyláncomat és az órámat... — De hiszen az* mondtad, Jim. h állandóan töltött volver van nálad! — Szerencsére a nem találták meg!. .. VARSÓ Vérző orral jön a kis Konstantyn haza. Ijedten kérdezi az anyja: — Az isten szerelmére, hát veled mi történt? ‘ — Megharapott egy oyerek. — Ki volt az? Meg fogod ismerni? — Természetesen! Hiszen a füle a zsebemben van. BELGRAD — Tessék csak nyugodtan beszállni — hívja udvariasan a vezető az autóstoppoló fiatal leányt. — Ne féljen, nem történik magával semmi. Mire a kislány: — Nem, köszönöm. Maga már a harmadik ma, akivel nincs szerencsém... LONDON V — Pincér! — kiált a lordok klubjában egy vendég. — Hozza ugyanazt, amit az ablaknál ülő vendég eszik. Néhány perc múlva verejtékező arccal megérkezik a pincér, és azt mondja: — Bocsánat, sir, hogy ennyire megvárakoztattam. Csak nagy nehézség árán tudtam elvenni tőle az ebédet... ZÜRICH Hermann sugárzó arccal újságolja a mamájának: — Anyu, azt tanultuk az iskolában, hogy minden harmadik gyerek, aki a világra jön, kínai. — És most minek1 J örülsz annyira? — Hát annak, anyu, hogy a mi családunkban csak két gyerek van... SKÓCIA A skót beállít egy lovaglóiskolába, és megkérdi: — Bérelhetek lovat reggeli sétalovaglás céljára? — Természetesen. Milyen lovat szeretne? Tüzeset, makrancosat, vagy . inkább poroszkálót? — Mindegy. Az a fontos, hogy hosszú legyen! — Hosszú? — Igen, mert a családom héttagú.., L. Zs. FJamós vendég... (?!) A vendéglátóiparban dolgozók nyelvhasználatával kapcsolatban egyik cikkünkben már megírtuk, hogy a pincérek, a felszolgálók feleslegesen sok idegen szóval élnek. Ezek között több a zsargon szó, az argóbeli nyelvi elem. Egy olvasónk cikkünk mondanivalójához kapcsolódva arról ír, hogy furcsa beszédbeli helyzetbe került az egyik vendéglőben. Nem értette, mit kérdezett tőle az őt kiszolgáló pincér. Ez a kérdés hangzott el: „Ideges a flamós vendég?” Az világos volt előtte, hogy vendégnek tisztelik, de hogy miért flamós, arról fogalma sem volt. Erre vonatkozólag kér felvilágosítást. Az idegen nyelvből kölcsönzött flamós szóalak valamikor csak a tolvajnyelvben, a jassznyelvben vállalt nyelvj szerepet. Mind . » pesti jassz-szótár, mind a magyar tolvajnyelv szótára ilyen minősítéssel tartja számon a flamó, flamós és a flamózni szóalakokat. A következő jelentéseket társítják e szócsaládhoz: éhség, éhes, éhezni. A flamós vendég jelzős szerkezet pontos magyar megfelelője tehát: éhes' vendég. Természetesen alakulhat olyan versbeli beszédhelyzet js, amelyben jellemzésül Igen kifejező szerephez juthatnak a flamós, és a flamózni szóalakok. Az alábbi versrészletben pl. a költő nem véletlenül él a fia- mózva nyelvi formával. A meghökkentő és ritkán használt argóbeli elemek halmozásával pedig külön is fel akarja hívni a figyelmünket a súlyos mondanivalóra. József Attila üzeni címmel írt költeményében Tamkó Sirató Károly a következő versmondatokat sorakoztatja fel: „Mit tettetek ti értem, / Alig valamit, / Semmit! / Córeszban, topisan, flamóz- va, I fázva / vánszorogtam, / lakástalan / otthontalan!” Az argóbeli nyelvi elemek felsorakoztatása kissé meghökkent bennünket. De ha a zsargonnyelvi szavak használati értékét is ismerjük, elfogadjuk őket olyan - sti- luseszköznek, amellyel a költő nemcsak József Attila nehéz sorsát rajzolta meg, hanem azt az embertelen kort is, amelyben córeszban, nyomorúságban; topisan, tehát testileg és lelkileg nyomorultul, lerongyolódva és flamózva. éhezve alkotott egy világirodalmi nagyságú magyar költő. Dr. Bakos József VVWW WiAMWWW/. Vv\,A'VWVWAV -'. VA/WNA/V*.
