Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

APOR ELEMÉR: Puttonyosok dicsérete HATVANI DANIEL: Vasmézben Vasmézben fekete szivárványban , milyen fulánk sebzi meg szájam ütközik dús berevirágaimnak vizroncsra hulló dongó-csillag „TENGER-UTCA” Siillyed-e Velence ? Olvastuk Velence varázsától nem szabadul, aki csak egyszer is járt ott, vagy akár filmen, tévében látta. Nevének emlí­tésére emlékek rajzanak elő: a San Marco, a Palazzo Dú­caié, a Canal Grande, a Rial­to, a vaporettók és — persze — a gondolák, a Gallerte deW Accademia, a modern világ­művészet képtára a Palazzo Pesaróban, Tiziano és Belli­ni képeivel a Frariban — mindent fölsorolni lehetetlen. Még aki a vízre épült vá­ros nyüzsgését, gondola-ro­mantikáját sokallja is, tud­ja, micsoda gazdagsága talál­ható itt a művészetnek épü­letekben és bent az épületek­ben, a múzeumokban, a chie- sákban és scuolákban, a tere­ken és terecskéken. Aki szereti és tiszteli Ve­lencét, szorongva olvassa né­hány év óta a sopánkodó hí­reket: Velence süllyed. Mi több: elsüllyed, hacsak az emberiség nem fog össze Ve­lence megmentésére. Ritka történelmi esemény lenne: az emberiség hányszor fogott össze már valaminek a meg­mentésére? Gyakrabban . a pusztításra. Alighanem most is több volt a buzdítás, mint a valódi segítség. Érthető, hogy a művészetek siettek tenni valamit, de hát mit tehetnek a művészetek? Föl­ajánlják a bevételt. S ez bi­zony kevés. Hét-nyolc millimétert évente Mit tettek mások, mit az emberek, az arra járók, a turisták? Bizonyára Velen­cében is feltört az ilyenkor szokásos ötletár. Sok szót pa­zarolni a szárazföld szélén, a Mestre partján álló vegyi­üzemekre nem volt érdemes. A gyárfalakra hányt borsó úgy hullott vissza, amint a szennyvíz folyik megállítha­tatlanul a tengerbe. A film- fesztivál fölforgatása sem bizonyult célravezetőnek; ta­lán azért, mert igy is, úgy fis a Lidón rendezik. Az autó­kat, modern korunk szapora, s készséges bűnbakjait alig­ha lehetett okolni a pusztu­lás miatt: az autók a Piazza- le Roma óriási parkolóhe­lyein rostokolnak. De okolni lehet a motoroshajókat! A hajóállomáson várakozva bir zonyára sokan kiáltottak föl: tiltsák ki a lagúnáról, tiltsák ki a canalékról a vaporettó- kat! Gondolákat ide! Aztán megjött a vaporettó, fölszáll­tak rá, mert ugyan mi más­sal közlekednének a fáradt turisták? Ha az összefogás késett is, vagy inkább csak a szavak fonódtak össze, a sok-sok sóhaj, amely Velencéért föl­szakadt a szívekből, mégis­csak eredményesnek bizo­nyult. Híre jött a minap, hogy Velence nem süllyed tovább. Épp tíz esztendeje tűnt fel, hogy alighanem süllyed a vá­ros. Az acqua alta — magya­rán a tengerár, a dagály — elöntötte a Piazza di San Mareót, pallón kellett jár­niuk a turistáknak. A tudó­sok töprengeni kezdtek, s természetesen megtalálták a baj okát. Most közli a hír: a tengerfenék alól kivett nagy mennyiségű víz következté­ben a talaj évi hét-nyolc mil­limétert süllyed. Tíz év alatt ez hét-nyolc centi. De ki vesz ki vizet a tengerfenék alól? S minek, amikor a tenger­fenék fölött ott a tengernyi víz? Manapság az ember már .semmin se lepődik meg. Vizet a tengerbe? Azon sem, hogy irányvál­tozás történt — a hír szerint — a talajmozgásban. Velence nem süllyed tovább, sőt, két- három milliméterrel emelke­dett a szintje az elmúlt évek­hez képest. Derűs a hír, bíz­tató: a megátalkodott kétke­dőket el kell csitítani, nehogy sopánkodjanak, ha így megy tovább, még megérjük, hogy ötszáz év múlva vizet kell hordani majd a tengerbe, mert megfeneklenek a gondo­lák. Várjuk ki a sorát. Addig meg töprengjünk talán azon, hogy valóban a talajmozgás változott-e meg, vagy vala­melyik talajmérés volt pon­tatlan? Ugyan!, Mindig a leg­utóbbi mérés a pontos. An­nak se dőljünk be, aki gya­nakszik: mert a vészharang kongatására nem gyűltek össze a milliók, azért változ­tatott irányt a talajmozgás, hogy a biztató kezdet nyissa meg az emberiség zsebét, ráz­za föl lelkiismeretét és moz­gósítson a kulturális értékek megmentésére. Süllyedő dologra nem ér­demes költeni, de ha a szint — Velence szintje — emelke­dik, senki sem maradhat ki a dicsőségből: ő is részes a mentésben. Meglehet, a ve­lencei propagandisták is rá­jöttek a pedagógiai-lélektani tapasztalatra, hogy szép szó­val többre menni, mint kor- holással. Az eredmények buz- dítóbbak, mint a hibák, vagy akár a feladatok. Velence tehát nem süllyed tovább, a talajmozgásban irányváltozás történt, a szint, emelkedik. Történik-e irányváltozás, emelkedik-e a szint az emberiség felelősség- érzetében, összefogásában, a kultúra értékeiért, megmen­téséért, egymásért, a jövőért? (zay) Jubilál a hideglelés királya Most ismét forgat, ezúttal Kaliforniában. Készülő al­kotásának címe: Családi összeesküvés. Ez a film is krimi, mint ahogy az 50 éves életmű valamennyi alkotása az. Eddig összesen 59 filmet rendezett. Hitchcock saját bevallása szerint szinte betegesen ret­teg a rendőrségtől. Ezt a rettegést mindig sikerült átültet­nie a nézőkbe is. Valamennyi filmjében mélységes pszi­chológiai ismeretei alapján tudja fokozni a feszültséget. A „hideglelés királya”, aki 1939 óta (ekkor' telepedett le Hollywoodban) minden filmjét sötét ruhában, fehér ing­ben és fekete nyakkendővel rendezi, rendkívül szigorú utasításokat ad az operatőrnek és a színészeknek egyaránt. Azt az elvet vallja, hogy mindig a néző szempontját kell szem előtt tartani. Éppen ezért felesleges, túlzott díszle­tekre sincs szüksége. __ . ■...... E GY SZÉP SZŐKE NÖ LATTARA íme valami, amit szívesen félretennék öreg napjaimra. (Reader’s Digest) JÓ TANÁCS é Nem lehetsz eléggé elővi­gyázatos ellenségeid megvá­lasztásában. (Oscar Wilde) NEVELÉS Mielőtt menősültem, hat elméletem is volt arról, ho­gyan kell gyereket nevelni. Ma hat gyermekem van, de elméletem egy sincs. (John Wilmot Rochester, XVII. sz.) Aki csak igazságos, az ke­gyetlen is. Ugyan ki marad­na életben a Földön, ha min­denkit igazságosan ítélnének meg? (Byron) Az egyetlen igazi boldog­ság a nyugodt lelkiismeret. (Persichetti) Ha jellemed nincs, nem vagy egyéb közönséges tárgy­nál. (Chamfort) Az ember igazi értéke ve­szély idején ismerszik meg leginkább. (Schiller) Az önzés boldoggá tehet minket egy óráig, egy napig, de boldogtalanná tehet egy életre. é (Mentegazza) Megyen a puttony > a hegyen. „ Csak mindig jól tele legyen i Teljék meg fürttel a begye, ki viézi jó kedvvel vigye. Minden szem eleven kóta, belőle buggyan a nóta Töltse meg a pincét borral, üljük meg szüreti torral Hogy mire serken a hajnal csorduljon a szivünk dallal. Dunatáj lepedékes csendje rakódik küllőre kerekekre sa.lak-csipkózte tornyokon túl imhol jövök a nádasokból Kasok kohók füzeseimnek szereiemszagú nedvét szedik meg fondorlat s vakbuzgárok hatalma zöld lángot vető farkasalma Uszály fordul megcsapolt égre szikrát pattintó táncba vérbe s hordalékból jövök esirátlan vasmézben fekete szivárványban SZÉKELY DEZSŐ: Bőség Ha pacsirta-szád enni kér, terített asztal tenyerem, rajta a könny, a só, a vér: a mindennapi szerelem. Bűnözők kesztyűben Azok a bűnözők, akik kesztyűt húznak, hogy ne hagy­janak ujjlenyomatot, nincsenek akkora biztonságban mint ' vélik — mondják a brit detektívek, akik megtalálták a kesztyűlenyomat azonosításának módszerét. A Scotland Yard ujjlenyomat-osztályának vezetője 17 esztendei fáradságos kutatás után most úgy hiszi, minden kesztyű — bármiből készült is — egyedi lenyomatat hagy azon a tárgyon, amelyet viselője megfogott vele. Gerald Lambourne szerint ez a lenyomat kigőzölgésből, piszokból és a kesztyű felületen összegyűlt zsiradékból származik. Lambourne ugyanakkor nem hajlandó beszámolni mindarról, amit hosszas kísérletezései és a kesztyűgyártók­nál tett látogatásai alkalmával kiderített. „Nem óhajtom kifecsegni az összes titkunkat a bűnözők előtt” — írta a rendőrség folyóiratában megjelent cikkében. A nyomozók remélik, hogy a kesztyűk azonosítása rab- lási ügyekben jelentősen segítségükre lesz munkájukban — különösen, mivel ha kesztyűt találnak, a belsejében nyil­ván vannak ujjlenyomatok is. A rendőrség közlése szerint a módszer már több letartóztatáshoz segítette hozzá őket. Lambourne szerint a kesztyű egyéni sajátosságokat mutat — kezdve attól, hogyan készült, egészen a használat során kialakuló méretnövekedésig. A bőrkesztyűk a bőranyag szemcsézettsége alapján azonosíthatók, mivel minden állatfajtának másféleképpen szemcsézett a bőre. A műanyagkesztyűk parányi légbuborékokat, karcolá­sokat, vagy más mikroszkopikus tökéletlenségeket tartal­maznak, amelyek alapján megkülönböztethetők egymástól: a gyapjúkesztyűket pedig a fonalszálak alapján lehet azo­nosítani. „A kesztyű hagyta zsiradékréteg persze már természe­ténél fogva se olyan erős és sűrű, mint egy ujjlenyomat, mindazonáltal felfedezhető, lefényképezhető és egyes ese­tekben éppen olyan, megbízható, mint az ujjlenyomat, ha azonosításra kerül sor” — mondotta Lambourne. 'AAAAAAAAAA\AAAAAAAAAVWSAAAAA/WSAAAŐAAAVSAAAAAAAAAAA\AAAAAAAAAA/VAAAAő//iAAAAAA/#AAAAAAAAAAAAA Nevető nagyvilág PÁRIZS — Csodálatos a vil­lád, Maurice! Na, és az autód! Keked, drágám, aztán bizto­san nincs már szük­séged semmire! — De van, szivecs­kém. .. — Ugyan mire? — Alibire... PRAGA — Mikorra javít­ják meg az autómat? — AZ attól függ, hogy munkaidőben, vagy szabad időben óhajtja-e a javítást... HAMBURG — Mama, miért lem táviratoztál, hogy jössz? — Egyszer már na­gyon szerettem vol­na látni a férjedet is... MOSZKVA Kátya elmélyülten tanul, majd egyszer­esük megkérdezi az apjától: — Apa, mi az a könyvdráma? A papának fogal­ma sincs róla, de ki­vágja magát: — Könyvdráma az, amikor egy fiatal író ír egy könyvet, és nem talál rá kia­dót. ., MILANO Két elegáns nő be­szélget délelőtt a cukrászdában. — Te — mondja az egyik —, hallom, hogy a kutyák már nem lesznek divato­sak, mert megint a gyerek jön divatba. — Jó, jó — aggo­dalmaskodik a má­sik —, de mit csinál­junk majd a gyerek­kel, ha megint a ku­tya lesz a divat.., BUKAREST — Tessék mondani, messze ván az állo­más? — Nem, egyperc- nyire van a fő tértől. — És mennyi idő kell, hogy eljussak a fő térre? — Ha jól kilép, húsz perc.., BECS — Mi a különbség a régi idők és a mai idők lányai között? — Nem tudom. — A régi idők le­ányai elpirultak, ha szégyelltek magukat. A mai lányok akkor szégyellik magukat, ha elpirulnak.., TEXAS — Képzeld, Joel Tegnap két gengszter megtámadott, s elvet­te minden pénzemet, az aranyláncomat és az órámat... — De hiszen az* mondtad, Jim. h állandóan töltött volver van nálad! — Szerencsére a nem találták meg!. .. VARSÓ Vérző orral jön a kis Konstantyn haza. Ijedten kérdezi az anyja: — Az isten szerel­mére, hát veled mi történt? ‘ — Megharapott egy oyerek. — Ki volt az? Meg fogod ismerni? — Természetesen! Hiszen a füle a zse­bemben van. BELGRAD — Tessék csak nyugodtan beszállni — hívja udvariasan a vezető az autóstop­poló fiatal leányt. — Ne féljen, nem tör­ténik magával sem­mi. Mire a kislány: — Nem, köszönöm. Maga már a harma­dik ma, akivel nincs szerencsém... LONDON V — Pincér! — kiált a lordok klubjában egy vendég. — Hoz­za ugyanazt, amit az ablaknál ülő vendég eszik. Néhány perc múl­va verejtékező arc­cal megérkezik a pincér, és azt mond­ja: — Bocsánat, sir, hogy ennyire megvá­rakoztattam. Csak nagy nehézség árán tudtam elvenni tőle az ebédet... ZÜRICH Hermann sugárzó arccal újságolja a mamájának: — Anyu, azt ta­nultuk az iskolában, hogy minden harma­dik gyerek, aki a vi­lágra jön, kínai. — És most minek1 J örülsz annyira? — Hát annak, anyu, hogy a mi csa­ládunkban csak két gyerek van... SKÓCIA A skót beállít egy lovaglóiskolába, és megkérdi: — Bérelhetek lovat reggeli sétalovaglás céljára? — Természetesen. Milyen lovat szeret­ne? Tüzeset, mak­rancosat, vagy . in­kább poroszkálót? — Mindegy. Az a fontos, hogy hosszú legyen! — Hosszú? — Igen, mert a csa­ládom héttagú.., L. Zs. FJamós vendég... (?!) A vendéglátóiparban dol­gozók nyelvhasználatával kapcsolatban egyik cikkünk­ben már megírtuk, hogy a pincérek, a felszolgálók fe­leslegesen sok idegen szó­val élnek. Ezek között több a zsargon szó, az argóbeli nyelvi elem. Egy olvasónk cikkünk mondanivalójához kapcsolódva arról ír, hogy furcsa beszédbeli helyzetbe került az egyik vendéglőben. Nem értette, mit kérdezett tőle az őt kiszolgáló pincér. Ez a kérdés hangzott el: „Ideges a flamós vendég?” Az világos volt előtte, hogy vendégnek tisztelik, de hogy miért flamós, arról fogalma sem volt. Erre vonatkozólag kér felvilágosítást. Az idegen nyelvből köl­csönzött flamós szóalak va­lamikor csak a tolvajnyelv­ben, a jassznyelvben vállalt nyelvj szerepet. Mind . » pesti jassz-szótár, mind a magyar tolvajnyelv szótára ilyen minősítéssel tartja szá­mon a flamó, flamós és a flamózni szóalakokat. A kö­vetkező jelentéseket társít­ják e szócsaládhoz: éhség, éhes, éhezni. A flamós ven­dég jelzős szerkezet pontos magyar megfelelője tehát: éhes' vendég. Természetesen alakulhat olyan versbeli beszédhelyzet js, amelyben jellemzésül Igen kifejező szerephez jut­hatnak a flamós, és a fla­mózni szóalakok. Az alábbi versrészletben pl. a költő nem véletlenül él a fia- mózva nyelvi formával. A meghökkentő és ritkán hasz­nált argóbeli elemek halmo­zásával pedig külön is fel akarja hívni a figyelmünket a súlyos mondanivalóra. Jó­zsef Attila üzeni címmel írt költeményében Tamkó Sira­tó Károly a következő vers­mondatokat sorakoztatja fel: „Mit tettetek ti értem, / Alig valamit, / Semmit! / Córeszban, topisan, flamóz- va, I fázva / vánszorogtam, / lakástalan / otthontalan!” Az argóbeli nyelvi elemek felsorakoztatása kissé meg­hökkent bennünket. De ha a zsargonnyelvi szavak hasz­nálati értékét is ismerjük, elfogadjuk őket olyan - sti- luseszköznek, amellyel a költő nemcsak József Attila nehéz sorsát rajzolta meg, hanem azt az embertelen kort is, amelyben córeszban, nyomorúságban; topisan, te­hát testileg és lelkileg nyo­morultul, lerongyolódva és flamózva. éhezve alkotott egy világirodalmi nagyságú ma­gyar költő. Dr. Bakos József VVWW WiAMWWW/. Vv\,A'VWVWAV -'. VA/WNA/V*.

Next

/
Thumbnails
Contents