Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

) Mindehhez összesen három ember kell Az esőkerék Olyan ez a szerkezet, mint »Bl ami ördögmotolla. Ripsz- jopsz, és már ontja is magá­ból a vizet. Esőkerék. Ettől valódibb hazai gyárt­mány már nem is lehet. A Csényi Állami Gazdaság szakemberei fejlesztették ki, a gyártását pedig a gyöngyö­si Agromechanikai Szövetke­zet végzi. Már ennyi ismeret birtokában is nagy szimpá­tiával nézhetünk a berende­zésre, bár a legfontosabb kérdések még szóba sem ke­rültek, mégpedig: mit tud a gép és mibe kerül? Válaszolj unk^hát! A részletes műszaki leírást több ok miatt is mellőzzük, de néhány jellemző sajátosságot elmondunk. így azt is, hogy a berendezés tulajdonképpen egy traktor vontatta szállító­kocsiból áll. Ezen a kétke­rekű „taligán” helyezkedik el a két dob, rácsévélve a műanyagtömlő. A dobokat beépített hidraulikus emelők mozgatják, a taligára fel és le. Egy-egy dobon 264 méter hosszú tömlő található. A traktor megindul, a tömlőt pedig lecsévéli eköz­ben. A kezelő munkásoknak! annyi a dolguk, hogy a szóró­fejeket a megfelelő távolsá­gokban egyetlen mozdulattal felhelyezik. Amikor az öntö­zést befejezik, akkor a mű­anyagcsöveket a dobra felcsé- véli a traktor. Nem kell fél­teni a szórófejeket, mert azok szén talpakon csúsznak a ned­ves talajon, és amikor oda­érnek a géphez, akkor a ke­zelők egyetlen mozdulattal leemelik a szórófejeket. Ezt a le- és felcsévélést nem kell minden öntözőállás után elvégezni, mert a mű­anyagcsövet traktorral új helyére Is át lehet vontatni, anélkül, hogy a csőhöz bár­kinek házzá kellene nyúlnia. Azok a már említett szántal­pak a szórófejek alatt azt a célt szolgálják, hogy az átte­lepítés „pofonegyszerűen” megtörténhessék. És mindehhez összesen há­rom ember kell. Ebben a létszámban még a traktoros is megtalálható. Nem tudunk kitérni né-' hány műszaki adat elől még továbbra sem. A szórófejek teljesítménye másodpercenként 14 liter víz kipermetezése. Egy óra alatt tehát nyolc milliméter csapa­déknak megfelelő vizet tud­nak a növényekre kiszórni. Egy géphez tizenkét cső tar­tozik, ezeknek hossza egyen­ként 264 méter, és minden csövön tíz szórófej helyezke­dik el. Segítségükkel egy évben 250 hektárnyi területet lehet öntözni. Mire a traktor a csöveket a dobokról leereszti, az első szárnyvezeték felcsévéléséhez kezdhet hozzá, Az üzemelte­tés tehát folyamatos. Még az sem mellékes körülmény, hogy ennél a berendezésnél sem a traktornak, sem a ke­zelőknek nem kell az öntö­zött területre rámenniük. A gép is, az emberek is állan­dóan száraz talajon dolgoz­nak. Ennek a körülménynek az előnyét azok tudják iga­zán értékelni, akik dolgoztak már olyan öntözőberende­zéssel, aminek a kiszolgálá­sa másként történik. Az eddigi tapasztalatok szerint a felcsévéléshez, a szükséges út megtételéhez és a vezeték lecsévéléséhez 25— 30 perc szükséges, a vezeték átvon tatása hoz pedig 8—12 perc. , Ha az öntözendő tábla sza­bályos méretű, akkor egy csévélés után háromszor le­het vontatással áttelepíteni a vezetéket az öntözéshez. Ez is nagy könnyebbséget jelent, kétségtelen. Mibe kerül a berendezés? Ez sem mellékes kérdés. Az ára megközelíti a 440 ezer forintot. Ebbe a traktor és a dobok, a műanyagtömlők és • szórófejek tartoznak^ bele. Akik szeretik a statisztikai adatokat, azoknak a kedvéért közöljük, hogy az üzemi be­ruházás költsége egy hektár­ra vetítve 1722 forint, az ön­tözés költsége 117 forint köb­méterenként. Az élőmunka- ráfordítás 7,8 óra hektáran- ként, ami nagyon kedvező. A berendezéssel alacsony növényeket gazdaságos öntöz­ni. A műanyagtömlő hajlé­konysága lehetővé teszi azt is, hogy a nem sima felületen is jól lehessen alkalmazni az esőkereket. Az elmondottakból kitű­nik, hogy az új szerkezet nagyon sok előnnyel rendel­kezik. Éppen ezért foglalkoz­tunk vele ilyen részletesen, mert — azzal együtt, hogy „hazai gyártmány" — a kor­szerű mezőgazdasági mun­kákhoz sok segítséget adhat ★ Hogyan is jutottunk el idáig? Még 1973 tavaszán a me­gyei tanács termelési és el­látási bizottsága dr. Varga József elnökhelyettes vezeté­sével Csányban helyszíni ta­nácskozást tartott. Témájuk: az öntözés. Ekkor találkoz­tak az „esőkerékkel”. A bi­zottságnak a tagja dr. Holló Béla, a KISZÖV elnöke is, aki vállalta, hogy a berende­zés gyártását biztosítja. Így jutottak el a gyöngyösi Agro­mechanikai Szövetkezethez. Persze, a gyártáshoz pénzre is szükség volt. A megyei szö­vetkezeti szerv nagyvonalúan nyújtott támogatást, de a Nemzeti Bank gyöngyösi fiókja is megtett mindent, hogy a gyártást elősegítse. Egyelőre az AGROTRÖSZT 25 berendezésre adott megren­delést. A távlati elképzelések szerint1 évente 40—50 „esőke­rékre” lehet igénye a ma­gyar mezőgazdaságnak. Hogy az export sem elképzelhetet­len, a példa: a csehszlovák öntözési szakemberek már az idei mezőgazdasági vásáron érdeklődtek a berendezés iránt, amelyik ott is nagy si, kert aratott. ★ így írják: Rain-roll. lefor­dítva magyarra — esőkerék. Csuda tudja, lehet, hogy az angol szóösszetétel „érdeke­sebb”, bizonyára a külföldi üzletkötésre is gondoltak a név kitalálói már a kezdet kezdetén, de azért... Magyar gyártmány, nem fcs akármilyen teljesítményű, és akkor mindenki előtt úgy tűnhet, mintha valahol a kö­dös Angliában született vol­na meg. Hát... ! A legfőbb azonban: Csány­ban és Gyöngyösön valami olyan új, dolog indult útjára, amire büszkék vagyunk és jövőjéhez sok sikert kívá­nunk. G. Molnár Ferenc „Kolbászgyár” Gyöngyösön Naponta 500 kiló kolbász készült a GYÖNGYSZÖV húsüzemében. Ez különösen azért figyelemreméltó, mert ezt az eredményt egy 14 tagú, tehát aránylag kis létszámú brigád produkálja, s ezzel jelentősen hozzájárul Gyöngyös húsellátásához. A szocialista brigád Gagarin nevét viseli, és munkája nyomán városszerte ismert. Az üzem gyöngyösi kis boltjában mindig lehet kapni bácskait, sajtot, kolbászt, hurkát. A házias jellegű termékek igen kedveltek, elsősor- ban jó izük és aránylag mérsékelt áruk miatt. Felvételeinken! Friss hús a darálóban. Bálint István fűszerezi, Ízesíti is a tói- teléket. . , .. .amely Patócs Ferencné és Székely László közreműködésé­vel rövidesen tengeri kígyó alakú kolbásszá tekeredik. (Fotó: Szabó Sándor) Andó Lászlóné a ládalécek válogatását végzi. Amerre elnéz az ember, mindenütt hatalmas gömbfa- halmazok, deszkarakások, kü­lönböző feldolgozóműhelyek. Legalább öthektárnyi a ME­FAG petőfibányai telepe, s nyele iparvágányon bonyo­lítják le a különböző szállí­tásokat. Érkezik a nyersfa, másikon a készárut rakod­ják vagonokba. — Alapanyagunk 56 ezer köbméter fenyőfa, amit a Szovjetunóitól kapunk ne­gyedéves ütemezésben. De jelentős a hazai, lombos cser­fa is, amelyből deszkát ké­szítünk — mondja Kiss Sán­dor művezető. — Terméke­Veszélyben a nyereség ink jobbára a Német Szövet­ségi Köztársaságba, valamint Görögországba utaznak zár- lécként, ládát Szabolcs me­gyébe viszünk, deszkaanyag­gal pedig a hazai piacot szol­gáljuk ki. Ez esetben a TÜ- ZÉP-telepekre gondolok. Sza­rufát például közvetlenül a bányatelepekre is juttatunk. Idei árbevételi tervünk egyébként 46 millió forint felett van, s legalább hat­millió forint nyereségre szá­mítunk! Üzemlátogatásunk során előbukkantak azonban a pe­tőfibányai fafeldolgozó telep nehézségei, amelyek erősen kétségessé teszik az említett nyereséget. Év közben, a vi­lágpiacon jelentkező energia­gondok miatt, megcsappant az exportpartnerek érdeklő­dése. A negyedik tervidő­szakban járunk már, de a tervezett nyolcezer köbméter külföldi rendelésből mind­össze négyezernyit tudott tel­jesíteni a MEFAG 19-es üze­me. Ismeretes az építőanyag- árak emelkedése. Ez a tény visszavetette a magánvállal­kozásokat, Ilyenformán na­gyon lecsökkent a lakóházak­hoz szükséges szarufa, desz­ka iránti érdeklődés is. Elő­fordul, hogy a szélezett gömbfa fél esztendeig a fel­dolgozótelepen áll, kitéve az időjárás viszontagságainak. Természetesen megromlik a minősége, értéke, s meglehe­tősen nehéz túladni rajta. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a munkaerőhi­ányról sem. Ottjártunk al­kalmával például emiatt állt az egyik zárlécet készítő au­tomata sor! Utóbbi problémával kap­csolatban felvetettük a bére­zés kérdését. — Nem ez okozza a lét­számhiányt, hiszen nálunk igen jól fizetnek — válaszolt a művezető. — A gömbfaté- ren dolgozó segédmunkások négyezer forint körül keres­nek, gépkezelőink, fűrészese­ink jövedelme eléri a három­ezret, s a legkönnyebb mun­kát jelentő ládagyártásnál is jóval kétezer forint felett van munkásaink havi bére. Inkább az itt a baj, hogy jobbára szabadban, vagy pe­dig rosszul fűtött műhelyek­ben folyik a termelés. — Mi okozza a raktárkész­letet, illetve milyen módon küszöbölhető ki, hogy fél esztendeig a telepen álljon az értékes épületfa? — Az említett érdeklődés megcsappanása mellett ab­ban látom a hibát, hogy az ÉRDÉRT nem végez megfe­lelő piackutatást. Elképzelhe­tetlen ugyanis, hogy valahol az országban ne lenne szük­ség épületfára. Szerintem központilag kellene nyilván­tartani az árusítóhelyek rak­tárkészletét, valamint a kész­árut, s az utóbbiból oda disz­ponálni, ahol fogadni tudják. Ha vannak is gondok a mintegy kétszáz, túlnyomó- részt női munkaerőt foglal­koztató üzemben, egy dolog­ra mindenképpen büszke le­het Mátrai Ferenc igazgató: a munkások 90 százaléka hű­séges a telephez! Mi több, akik elhagyták hosszabb-rö- videbb időre Petőfibányát, visszatértek ide. Faddi Ist­ván és Szalai István a met­róépítést hagyta ott, hogy ál­landó lakóhelyén, családja közelében dolgozhasson. Kikre támaszkodhat legin­kább a szakvezetés? Felje­gyeztünk néhány nevet. He­gyi János, a gömbfatér bri­gádvezetője és Mészáros Pál gépkezelő például már 25 esztendeje a cégnél, illetve ennek elődjénél dolgozik. Két gatteres, Pete Antal és Lévai András, húsz éve mun­kálkodik itt. S akárhogyan vizsgáljuk a kérdést, jó tíz esztendőt mutat a MEFAG dolgozóinak átlaga. A feldolgozó üzem vezetői természetesen tudatában van­nak, hogy az erős törzsgárda minden gondoskodást megér­demel, s valamennyi munkás rászolgál a jobb körülmé­nyekre, a korszerűsítésre. így is lehet leginkább megfogni őket! Áldoznak tehát erre a célra. Alig egy hete állítot­ták be saját konstrukcióju­kat, azt a szalagrészt, amely az exportmunkáknál kiküszö­böli a kézi anyagmozgatást. A behordószalag mellett friss beruházásnak számít két pá­ros 'szélező, továbbá az új, homlokvillás targonca, ami félmillió forintba került ugyan, de megkönnyíti a va- gonrakodást. Sebák László munkáját már. a korszerű motorfűrész segíti. (Fotó: Szabó Sándor) Az ilyesféle intézkedés már csak azért is rokonszen­ves, mert ahogyan kifejtet­tük, a telepen apci, palotás: asszonyok, lányok dolgoznak túlnyomórészt. Vagyis ami­kor korszerűsít az üzem. egyben nőpolitikánkhoz iga­zodik, amelynek fontos alap­elve a munkakönnyítés, a fi­zikai terhek fokozatos csök­kentése. Örömmel jegyezzük le ezt üzemlátogatásunk tapasztala- ! tainak summájaként! Moldva; Győző Mozgalmas, eseménydús hetet hagytunk magunk mö­gött. Az újságoldalakon so­kasodnak azok a híradások, amelyek a közélet pezsgésé­ről. az eddig végzett mun­kák összegezéséről adnak számot, s mind több szó esik a jövő évi tervekről, fel­adatokról is. A legnagyobb figyelem kísérte —■ és kíséri — az őszi mezőgazdasági munká­kat. Igaz, az elmúlt héten sokat rakoneátlankodott az idő, ám zavart sehol nem okozott. A szőlő szüretelésé­vel szinte mindenütt időben végeztek, a& őszi kalászosok vetése még tart. Az eső ki­mondottan jót tett a föld­nek, hamarább megindulhat az elvetett magok csírázása, s könnyebben haladnak a mélyszántással is. Sűrűn, egsenás nyomában futnak be a cukorvonatok a hatvani és a selypi cukor­gyárba. Meggyorsult a répa feldolgozása. Hatvanban ka­tonák segítik a vagonok ki­rakását, s 200 teherautóval a szállításban is részt vesz­nek. Nagyszabású társadalmi munkaakció színhelye volt az elmúlt héten Füzesabony. A nagyközség lakosai hat­ezer órát áldoztak települé­sük fejlesztésére, csinosítá­sára. Alábbhagyott Hevesben is a vendégjárás, végéhez ért az idegenforgalom sze­zonja. Már most gondolnak azokra, akik jövőre látogat­nak majd hozzánk. A szol­gáltatások javítására több milliós költséggel építenek ríj büféket, ajándékpavilo­nokat Mátrafttreden, Mát­raházán, Galyatetőn, Ké- kestetön, Parádsasváron, Egerben, Szilvásváradon. Bővítik a sástól kempinget. Szilvásváradon pedig motelt építenek. A hét krónikájának ^.saj­nos fekete lapjai is voltak. Hatan lelték halálukat az országutakon. A tartós őszi esőzések beköszöntésével csak tovább romlanak a közlekedési viszonyok. Le­gyünk óvatosak, körültekin­tők és udvariasak egymás­hoz, hiszen mindenkit min­den nap hazavárnak. Hírt adtunk a héten arról is, hogy megkezdték a zöld­ség és gyümölcs téli tárolá­sát. Hatszázharminc vagon áru kerül hűtőházba és kü­lönböző tárolóhelyekre, hogy a folyamatos téli ellá­tást biztosíthassák. Lesz bő­ven burgonya, gyökérzöld- ség, és káposzta. Vörös­hagymából a tavalyinál ke­vesebb kerül a tárolókba, a hiányt nagyobb mennyiségű szárított hagymával pótol­ják. S hadd ismételjük meg azt, amit a szakemberek el­mondtak: örvendetesen jobb az áruk minősége is, mint tavaly volt. S ha niár az áruellátásról szóltunk, ne feledkezzünk meg a piac kérdéséről sem. A piackérdé s Egerben so­kaknak elevenbe vágó té­ma. Az egri piac kentaur­nak is elfuserált, egyáltalán nem mondhatjuk rá, hogy a város asztala. És változás­ra nem is számíthatunk. Ahogyan lapunkban is meg­írtuk, legfeljebb halvány el­képzelések vannak a megol­dásra. A halvány elképzelé­sek pedig semmit se érnek. Ahogy mondani szokás, „ott vagyunk, ahol a part sza­kad”. S végül hadd térjünk visz- sza a télre. Már jelentke­zett. A múlt csütörtökön né­hány órára megfehéredett a Biikk-fennsík. Bánkúton hó esett. ‘Lehet, hogy ke­ményebb telünk lesz a ta­valyinál ...? (pataky) J_ ftiwüisia fi* 1975. október 13* vasárnap / t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents