Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

Heti külpolitikai összefoglaló AS ESEMÉNYÜK KRÓNIKÁJA) BMTrOi Partosban He állam küldöttel ösaeeiUtak a lékét országok, a fellődd omogak it az olajtermelők konferenciájának előkészítésire — A törékorttáál választások eredményit nyilvánosságra kosták: előretörtek az ellenzéki pártok KEDDI Giscard d’Estomg francia köstérseaógt élnék Mosskvéba érkezett — Ssoojotstitr kill- ét hadügyminisztert megbeszélések a stevjet fővárosban SZERDAI a portól Msieezred politikai akciója sikerrel ért véget — A libanoni válságot vitatta meg kairói Ülésén at Arab Liga rendkívüli tanácsülése, de Sziria, Libia és a Palesztinéi Feissabaditázi szervezet távollétében \ CSÜTÖRTÖKI Befejezte tunéstat látogatását Tcvjor Zsivkov balpár államfő — vápa* éri Lubomir Strovgal csebsslovák miniszterelnök líbiai látogatása — Provokativ Izraeli Ha ágy Ókoriatok a libanoni határ mentén. RENTEKt Ojabb letartóztatások Spanyolországban — Perón- emlékünnep Argentínában. — Határán marokkói király mozgósítja tömegen SZOMBATI Giscard dttsiatna befejezte látogatását és hazautazott Moszkvából — Kissinger amerikai külilgyminisster útban Peking felé, megállt Tokióban. így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: A HÉT KIEMELKEDŐ ESEMENYE a szovjet—fran­ci« csúcstalálkozó volt 1966 nyara óta, amikor De Gaulle tábornok elsőként látogatott el a Szovjetunióba a nyugati hatalmak vezetői közül, a két ország első embereinek találkozásai rendszeressé váltak. LecmyW Brezsnyev 1974 decemberében járt Fran­ciaországban, egy év sem telt el azóta, s most Giscard d’Es- taing kelt útra, hogy mint francia államfő először foly­tasson tárgyalásokat a szov­jet fővárosban. Ezeket a tárgyalásokat si­ker koronázta, bár közben a jobboldali francia sajtó meg­próbálkozott a zavarkeltéssel egy váratlan esemény kap­csán: a vendéglátó Leonyid Brezsnyev meghűlt, emiatt egy tárgyalási nap kimaradt, Giscard d’Estaing az előzete­sen megállapított tervtől el­térően Kijevben töltötte a csütörtököt. Maga Brezsnyev cáfolta meg a párizsi toll- forgatók híreszteléseit, ami­kor péntek reggel irodájában fogadta az AFP francia hír­ügynökség munkatársát és barátságos jsesaélgetés köz­ben mondotta el, miért is módosult a program. Pénte­ken délután már sor kerülhe­tett a fontos dokumentumok aláírására, amelyek tovább­lépést jelentenek a szovjet— francia együttműködésben. A szovjet—francia csúcsta­lálkozó azzal az eredménnyel járt, hogy kölcsönösen kife­jezésre juttatták: Helsinki szellemében folytatják a kap­csolatok bővítését. A politi­kai konzultációkban és gaz­dasági területen egyaránt. A HETEN DÖNTÉS SZÜ­LETETT Párizsban a tőkés országok és a fejlődő országok gazdasági értekezletének ösz- szehívásáról. December 10- án ugyancsak a francia fővá­rosban találkozik majd 8 tő­kés ország és 19 fejlődő or­szág küldöttsége. Nem külön energiaértekezletet rendeznek decemberben, hanem össze­ír tt módon és egyszerre tár­gyalják a nyersanyag- és pénzügyi problémákat, az iparfejlesztés ügyét. Minden bizonnyal heves és sorsdön­tő vitára számíthatunk két hónap múltán. A párizsi értekezlet kap­csán fontos politikai kérdé­sek is fölvetődhetnek kétol­dalú tárgyalásokon. A hét végén került nyilvánosságra az az amerikai terv, amely szerint éppen a párizsi kon­ferenciával egyidőben jöjjön létre eszmecsere Szíria és az Egy esült Államok vezetői kö­zött. .. Washington megpró­bálná jobb belátásra bírni Damaszkuszi: Sziria ugyanis addig határozottan elítélte az amerikai közvetítéssel megkötött egyiptomi—izraeli csapatszétválasztási megálla­podást Kairóban úgy ült ösx- sze az Arab Liga külügymi­niszteri tanácsa, hogy Szíria képviselője távol maradt (Lí­bia és a Palesztinái Felszaba­dítás! Szervezet szintén.) Ugyanakkor érkezett a hir, hogy Asszad szírial elnök elő­ző heti moszkvai látogatása után további tárgyalásokra még a szovjet fővárosban ma­radt Khaddam stíriai külügy- és Tiassz hadügyminiszter. Aligha reális az a washing­toni és Tel Aviv-i remény, amely Szíriát tekintve a bib­liai pélfordulás holnapi meg­ismétlődésére számít. AZ ARAB VILÁG nyuga­ti végén izgalmas, de nem mindennapi akció körvonalai bontakoznak ki: Hasszán ma­rokkói király a Spanyol-Sza­hara felszabadítására óriási tömegmegmozdulást szervez. Hivatalosan — fegyvertele­nül, sőt olyannyira erőszak­mentesen, hogy kihirdették: a Spanyol -Szahara határára felvonulni toborzott 350 000 marokkói akkor sem fog fegyveresen védekezni, ha történetesen a gyarmati te­rület spanyol katonái rájuk lőnek... Spanyolország a Biz. tomsági Tanácshoz akar for­dulni a marokkói „támadás" elleni védelemért. Persze ma a madridi kor­mány nem számíthat különö­sebb rokonszenvre és együtt­érzésre a gyarmatbirtokának megőrzése végett. Természe­tes, hogy világszerte elitélik a fasiszta terrort, s különös aggodalmat kelt a hír, amely szerint 50-en várhatják, hogy hamarosan vérbíróság elé ál­lítják őket a rendőrgyilkos­ságokban való részvétel vád­jával. Az Ibériai-félsziget másik országában, Portugáliában továbbra is heves politikai viharok dúlnak. A jobboldali politikusok megpróbálnak tá­maszt találni a hadsereg egyes tábornokaiban. tiszt­jeiben. A „fegyelem helyre- állítása’’ címén szeretnék szétzilálni azokat az egysé­geket, amelyekben kommu­nista vagy más baloldali tisztek és tiszthelyettesek teljes, elszánt egységben vannak a nép soraiból kike­rült kiskatonákkal. Néhány laktanya fölött ott leng a vö­rös zászló, ami aztán érthe­tően — vörös posztó a de­mokrata néppárti jobboldali politikusok szemében. A küzdelem minden nap újabb fordulatokat hoz. A TÁVOL-KELETEN a fi­gyelem most Kissinger ame­rikai külügyminiszter pekin­gi útjára irányul. Ford elnök november végi kínai hivata­los látogatását kell előkészí­tenie. Érdekes, hogy Kissin­ger odamenet is, hazatérőben is megáll Tokióban, mert tá­jékoztatni kívánja a japán kormányt tárgyalási elképze­léseiről, illetve a végén az eredményekről. Ezzel is kife­jezésre akarja juttatni, hogy a Kínával meginduló alku­dozásokban a japán érdeke­ket figyelembe veszi .. Spinola Madridban ? Befejeződött a portugál kormány megalakulása Costa Gomes portugál ál­lamfő fogadta Vasco Gon- calves tábornokot, az előző egymást követő ideiglenes kormányok miniszterelnökét. Az elnöki palota szóvivője „udvariassági látogatásnak” nevezte a félórás tanácsko­zást. Értesülések szerint Gon- calves a jövő héten ismét aktív állományba kerül, mi­után véget ért a szabályzat­ban meghatározott szabadsá­ga. Gomes elnök, vezérkari fő­nők hivatalos közleményben rendelte el, hogy azok a pol­gári személyek, akik fegy­ver birtokában vannak, nyolc napon belül — október 24- ig — szolgáltassák be fegy­verüket a legközelebbi kato­nai, rendőri, csendőri, illetve határőr-laktanyának. Azo­kat, akik ezt nem teszik meg egy áprilisi törvényerejű ren­delet értelmében 2-től 8 évig terjedő börtönbüntetéssel, il­letve 10 000-től 1 millió es- cudóig (körülbelül ugyan­ennyi forint) terjedő pénz­bírsággal, sújtanak. A köz­Kissinger kelet-ázsiai útja Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Washington­ból elindult kelet-ázsiai útjára, hogy előkészítse Ford elnök pekingi látogatását. A Toktó—Peking—Tokió állomási! út előtt az amerikai diplomácia vezetője elköszön a Washing­tonban állomásozó japán és kínai diplomáciai képviseletek vezetőitől. (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) leménVből kitűnik, hogy fra­mes parancsot adott azoknak a fegyvereknek a felkutatá­sára, amelyek az elmúlt hó­napokban kerültek „illetékte­lenek kezébe”. ★ A lisszaboni Expresso cí­mű hetilap hitelt érdemlő forrósra hivatkozva szomba­ton azt jelentette, hogy Spi­nola volt portugál elnök ok­tóber. 24-én Madridba uta­zik. ★ Tizenkét új államtitkár és hét új államtitkár-helyettes tette le Lisszabonban a hi­vatali esküt — ezzel befeje­ződött a halódik ideiglenes kormány megalakulása. Ko­rábban mór 24 államtit­kár lépett hivatalba. Az Azevedo miniszterelnök ve­zette kormánynak 15 minisz­tere és 38 államtitkára van. A kormánytagok a fegyve­res erőket képviselik, illetve a három nagy politikai párt — a szó« alista, a kommun.s- ia es a demokratikus nép­párt: — tagjai közül kerül­tek ki, illetve párton kívüli­ek. (TASZSZ. AFP) ★ Október 28-án hivatalos látogatásra Lisszabonba ér­kezik Nicolae Ceauseseu Románia köztársasági elnö­ke — jelentették be hivata­losan a portugál fővárosban. Kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok Becsben befejezte munká­ját a kelet—nyugati gazdasá­gi kapcsolatok kérdéséivel foglalkozó nemzetközi mun­kacsoport tanácskozása. Az október 13-tól 17-ig tartó tanácskozáson 15 or­szágból mintegy 40 közgaz­dász vett részt a Szovjet­unióból, az Amerikai Egye­sült Államokból, Magyaror­szágról, a Német Demokrati­kus Köztársaságból, Len­gyelországból, Franciaország­ból. a Német Szövetségi Köz­társaságból, Angliából, Olasz­országból es más országok­ból. Hallei beszélgetések: önmagunkról Usmsän «Atéber IA„ — ;.. beszéljünk nyíltan: mi az üzlet abban, hogy az önök üzeme felvesz félszáz magyar fiatalt, akik közül egy ha akad: aki ismer is egyetlen német szót? Wem er Langenhahn bele­túr ősz üstökébe és kicsit mogorva arcot vág: — Üzlet? Nincs jó íze en­nek a szónak... Persze, hogy haszonnal jár a gyár számá­ra, hiszen mi is krónikus munkaerőhiánnyal küszkö­dünk és minden munkáskéz aranyat ér a számunkra. De ha üzlet, akkor valamilyen formában az önök országá­nak is, meg ezeknek a fiatal munkásoknak is üzlet — te­szi hozzá és a beszélgetés máris lankásabb partok kö­zött és lágyabb vizek felett folyik. Halléban vagyunk. A ma­gyar nyelv számára kissé ne­hezen ejthető Mettalleicht. baukombinát igazgatói irodá­jában, ahol — mármint a könnyű fémszerkezeteket gyártó üzemben is — szép számmal dolgoznak magya­rok, amint hogy nem kevés a számuk a város más, első­sorban közép- és kis üzemei­ben sem. A „közép” és a „kis” fogalmát természetesen óvatosan kell kezelnünk, mert a városban ugyancsak két nagy üzem van, a Buna és a Leuna, de ezek az NDK két legnagyobb vegyipari üzemei. E két gyáróriás mun­kásai, műszaki gárdája egy új várost tölt meg, Halle- Neustadtot, ezt a rendkívüli formaérzékkel megtervezett és felépített modern város­részt, amely csak lazán kötő­dik m öreg városhoz a széles sugárútjaival, s amely lassan már hatvanezer embernek ad otthont. Amikor vagy nyolc eszten­deje először jártam Halléban, akkor még a Leuna-üzem csak épült és az új városrész építőmunkásai között néhány magyar is ott csellengett, szokva az akkor még nálunk nem nagyon elterjedt újsze­rű építési módszereket és az itthon még manapság sem nagyon közkinccsé vált, de itt már akkor is törvénysze­rű és rendjénvalónak ér­zett fegyelmet. Mondom is Werner Langenhahnnak, mi­lyen régi és érdekes emlékeim is vannak nekem Haliéból: — ... egyszóval, Hallét mi is építettük, magyarok — summázom tréfásan, de Langenhahn egyáltalán nem tekinti ezt tréfának. Termé­szetesnek veszi, rendjénvaló­nak tartja, hogy magyar munkások dolgoztak itt Hal­léban is, hogy dolgoznak most is, mint ahogyan rend­jénvalónak tartja, hogy a gyár, számos más ország mel­lett, hazánknak is szállítson például vásárcsarnokot köny- nyű fémszerkezetből, mint ahogyan most készül egy ilyen csarnok Veszprémnek is. A magyar munkások is segítenek az exporttervek teljesítésében, illetőleg túl­teljesítésében, s ez a túltelje­sítés az „üzlet” — már csak idézőjelben merem ezt leír­ni — ennek a kétezer főt dolgoztató modern hallei gyárnak. A mi hasznunk a kapott termékekben testesül meg, . az Itt dolgozó fiatal munkások szakmai fejlődésé­ben és megszerzett nyelvtu­dásában. És van még egy rendkívül fontos oldala ennek az akció­nak. Rövid néhány esztendő alatt mintegy 50—60 ezer fia­tal magyar fordult meg, ille­tőleg töltött éveket az NDK- ban, ottani magatartásuk egyrészt és az ott szerzett be­nyomások hazai gyümölcsöz- tetése másrészt már nem egyszerűen külgazdasági kap­csolatokat, országok közötti szerződéses munkaviszonyo­kat jelent. Hanem kodifikál- hatatlan politikai kapcsolato­kat is. Lakva ismerni meg az embert, a népeket is, kölcsö­nösen is. Jó néhány magyar fiatallal sikerült szót váltani e téma­körben és nem kevés NDK- beli ifjúmunkással, fiatal ér­telmiségivel is. A' Mettal- leichtbaukombinátban dolgo­zik például a szarvasi Chleibt Márton, az eleki Nagy Ferenc, meg a 25 éves — ő a rang­idős- — Mái László Békésből. Azon túl, hogy az otthoni — mármint magyarországi — jelentkezési lehetőségek nem mind egyéftelműen világosak, nem tájékoztatják például arról a mái" szakmát szerzett magyar ifjúmunkásokat, hogy voltaképpen milyen szakmára kellenének munká­sok az NDK-ban, alig van ér­demben panaszuk az itteni munkára. Sőt! A szakmai igény, a fegye­lem és a szervezettség szem­pontjából egészen magas fo­kú dicséret hangján szólnak és nem tudtak mást tenni, igaz, nem is akartak, akkor sem, amikor az emberi kap­csolatokról esett szó. Vita, morgás, összeveszés hogyan is ne lenne, hiszen éppen az a jó, hogy egy idő után az NDK fiatal munkása nem tesz különbséget magyar és német között, ezt csak a „hi­vatalos” szféra teszi meg, jó értelemben: megünnepelve például a magyarokkal együtt április 4-ét, vagy augusztus 20-át. Amiért cserébe aztán igazán illik megünnepelniük a magyaroknak például októ­ber 7-ét, az NDK születésé­nek évfordulóját. Más kü­lönbség csak a végzett mun­ka szerint van. — így aztán voltaképpen ezek nagyon is szoros politi­kai kapcsolatok — fejtegeti tovább a gyár igazgatója és hozzáteszi — ... aligha csaló­dom, hogyha úgy vélem, ez nemcsak speciális hallei je­lenség. Ebben marndtiink.. 1h­Másnap, vagy harmadnap egy élelmiszerüzletben ácso- rogtam, valamiféle csokolá­dét keresve a kötelező hazai ajándéknak. — Ne azt vegye... Ez a jó... Én is ezt szoktam — szólt hozzám egy fiatal férfi magyarul, meghallván, mi­ként motyogom magamban a7.‘„ezt vegyem, ezt ne ve­gyem” tűnődő mottóját. Sem én azon, hogy valaki hozzám itt Halléban magyarul szólt, sem körülöttem a németek, hogy náluk ott, Halléban va­laki magyarul szól egy má­sikhoz, aki ezek szerint szin­tén magyar — meg nem üt­köztünk. A háború után harminc esztendővel mi sem termé­szetesebb, hogy egyre in­kább otthon vagyunk — egy­másnál. Gyurkó Géza >

Next

/
Thumbnails
Contents