Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
Kulcskérdés: a termékszerkezet (2.) Ki mire panaszkodik? R nélkülözhetetlen növény A búza kulcskérdés volt és öt év alatt az iparban létrehozott tiszta jövedelem a korábbi másfélszeresére nőtt, amiben döntő szerepet játszott a termelési és a termékszerkezet változása. Ügy tűnhet tehát, hogy senkinek sincs oka különösebb panaszra. Az összefoglaló adat azonban nagyon is eltérő részleteket takar. A mai helyzet legfőbb jellemzője az, hogy a makrostruktúra, az iparszerkezet viszonylag gyors fejlődésével a mikro- struktúra. egy-egy vállalat termékszerkezetének lassú változása áll szemben, akár a gyártmányszerkezetet —az új és a megszüntetett termékek súlyozott arányát —, a technológiát, akár a szervezést nézzük is. Homályos háttér Sok vállalat például úgy sorolja értékesítést nehézségeit. mint amiről a szeszélyes vevő tehet. Holott e gondok túlnyomó része valójában a termék korszerűtlenségére, versenyképtelenségére, azaz gazdaságtalanságára vezethető vissza. Ma aranyszabály: az új termék létrehozásának első pillanatában már meg kell kezdeni a továbbfejlesztést. Csakhogy ez — tucatnyi más tényezővel egyetemben — bele vész a homályos vállalati háttérbe. Az értékesítési nehézségek hangoztatása közepette szinte «zó sem esik arról, hogy a vállalatok tekintélyes részénél el sem kezdődik vagy rendkívül lassú az újítások, találmányok hasznosítása, hogy a cég egész légköre nem kedvez az újat akaró, alkotó embereknek. Konzerválják az elavultat Az is tény: nincs, eddig nem volt megfelelő kényszerítő, ösztönző erő a vállalatokra. A mai támogatási rendszer — de a januártól életbe lépő már sokkal kevésbé — tetemesen hozzájárul a gazdaságtalan termék, idejétmúlt termelés (konzerválásához. S az sem ritkaság, hogy a bajba jutott vállalatnál a felsőbb szervek beavatkozása időlegesen elfedi a feszültségek forrását, de ténylegesen nem oldja meg a gondokat. Ilyen esetekben megmentik attól a vállalatot, hogy kutyaszorítóba kerülve — azaz kikényszerítve ----megkezdjék a t ermékszerkezet változtatását. Ami legjobban hiányzik A Gazdaságkutató Intézet, egy felmérése során, vállalati vezetőket kérdezve meg a gazdaságos, illetve nem gazdaságos termelésről, arra a következtetésre kellett, hogy jusson: elsősorban nem a változás anyagi forrása hiányzik — a vállalatok egy kis részénél igen! —, hanem a rugalmasság. A cégek későn fedezik fel a termék elavulását — kiszorulását a felhasználásból —, s nagyon lassan cselekszenek a korszerűsítés, vagy a mással történő felváltás érdekében. Ma már természetesen a gépipari termékeknél — akár beruházási i javakról, akár fogyasztási cikkekről van szó, — hogy a gyártónak és az eladónak meg kell teremtenie a szükséges javítószolgálatot és a folyamatos alkatrész-utánpótlást. (Hiszen a pertnerek nem szívességből vásárolnak, hanem dolgozni akarnak a megvásárolt géppel, berendezéssel.) Mégis — mint az a Külkereskedelmi Minisztérium egyik friss összefoglalójából kiderül —, egyébként megfelelően értékesíthető gyártmányok folyamatos eladását az akadályozza, hogy erre a vállalatok minimális gondot sem fordítanak. Érthető, ha emiatt az egyszeri vevő másodszorra nem tér visz- sza. Ám érthetetlen, hogy a vállalat — miközben panaszkodik! — ily’ csekély rugalmasságra is képtelen. A kapcsok még gyengék Szembetűnő, hogy a hazai gépipar behozatalában — más országokkal összevetve — mennyire alacsony a továbbfelhasználásra kerülő termékek — alkatrészek, részegységek stb. — aránya. Azaz nem használjuk ki a termékszerkezet változtatásában a nemzetközi munka- megosztás kínálta előnyöket, s nagyon szerény a speciali- záció itthoni foka is. Jelentős fejlesztési feladatokat kell például megoldani 1976 és 1980 között a vákuum - technikai termékeknél, a fényforrásoknál, a szerszám- gépgyártásban, a vezetékes és vezeték nélküli hírközlő berendezéseknél stb. S ha arra keresünk választ, menynyiben alapoznak a nemzetközi munkamegosztásra mindezekben a vállalatok, még mindig azt hallhatjuk feleletül: majd kialakul... Mészáros Ottó (Következik: Van egy varázsige) kulcskérdés marad. Nem csupán nálunk, hanem az egész világon, A lakosság élelmezésében nélkülözhetetlen ez a növény. Az egyre élénkülő világpiaci kereslet — egy- egy szerződéskötés alkalmával 8—9 millió tonna búza cserél gazdát, illetve országot — ha számításba vesz- szük azt a demográfiai adatot, hogy az ezredfordulóra a föld lakossága megkétszereződik, valószínű, hogy nem csökken. A gyors ütemben szaporodó, egyre növekvő lélekszámú, gyengén fejlett országok mezőgazdasága ma sem képes ellátni megfelelő mennyiségű növényi táplálékkal saját lakosságát. A nagy kérdőjel ott tornyosul előttük: hogyan oldják meg az élelmezést, hiszen a mezőgazdasági termelés is egyre drágul, és már ma is. aggasztó jelek mutatkoznak, hogy ezek az országok a szükséges gabonamennyiséghez megfelelő műtrágyamennyiséget képtelenek megvásárolni a meredeken emelkedő árak miatt. Meddig lehet fokozni a gabonatermelő országok exportját, milyen tartalékok rejlenek még a gabonatermelésben ? A szó legszorosabb értelmében véve életbevágó kérdések ezek. Magyarország az elmúlt évi statisztikai adatok alapján 37,5 mázsás átlagtermésével előkelő helyet foglal el a búzatermelő országok között, s hazánknak egyik nagyon fontos exportcikke a kenyérgabona. Van-e lehetőségünk a továbblépésre, a többlettermelésre, az export fokozására, hiszen ez vagyon lényeges momentum külkereskedelmünk szempontjából. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Szalai Györgyei, a Kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet igazgatójával — Megítélése szerint lehet-e még a jelenlegi búza- fajtákkal lényeges terméshozam-többleteket elérni? — Igen. A jelenlegi búzafajtákban rejlő genetikai lehetőségeket még korántsem merítettük ki, nagyok még a tartalékok, mégis azt kell mondanom, hogy távlatilag ezek a búzák nem jelentenek végleges megoldást, az igazi korszerű búza még nem áll rendelkezésünkre. A ma elterjedt és hazánkban is használt fajták ugyan nagyüzemi szinten is képesek biztonsággal adói a 40— 50 mázsás hektáronkénti, termést, de ez távolabbra pillantva nem’ elegendő meny- nylség. A következő ötéves tervben a negyvenmázsás országos átlag elérése és stabilizálása a cél, utána azonban ismét magasabbra kell tenni a mércét, illetve a való élet teszi magasabbra. — A néhány éve még egyeduralkodó Bezosztája búza vetésterülete csökkenő tendenciát mutat. Mi ennek az oka? — Megjelent a Kavkáz és az Auróra fajta, ezt ugyanaz a kutató, Lukjanyenkó nemesítette ki. Ezek a fajták a kezdeti időben 20—25 százalékkal több termést adtak, mint a Bezosztaja, de a magyarországi éghajlati viszonyok között érzékenyebbé váltak a lisztharmatra és a fuzáriumos megbetegedésre és az eleinte jelentkező többletet javarészt leadták. A jelenlegi vetésterületből egyik legnagyobb részt a Jubilejnaja búzafajta foglalja el. Ez 8 búza amellett, hogy legkevésbé érzékeny a lisztharmatra, még egy jó tulajdonsággal rendelkezik; kiváló a télállósága. Eddig ez nem érdemelt különpsen nagy figyelmet, hiszen négy éve jóformán nem Is volt telünk, de számitanunk kell, hogy 4 jövőben esetleg hidegebb periódusba kerülünk és akkor "éhnek a fajtának nagyon hagy szerep, jut majd. — A szovjet fajták megfelelnek a mi éghajlati viszonyainknak? — Igen. Folytak nálunk kísérletek Normann Borlaug búzáival is, de azok a fajták a délen fekvő nagy termelési rendszerekben felelnek meg. Indiában és Mexikóban. Nekünk a szovjet fajták jól beváltak a gyakorlatban. Ami hátrányuk van, az az érési idő. Ezek a búzák az úgynevezett középérésű fajtákhoz tartoznak. Bt kell elmondanom,, hogy Magyarországon a későn érő búzák soha nem váltak be, mert szinte törvényszerűen jelentkezik hazánk éghajlatában június végén, július elején egy kánikulai forróság. Ez a hirtelen beköszöntő hőség gyakran a búzabetegségek járványszerű fellépésével jár együtt. Ezért kell nekünk arra törekednünk, hogy minél korábban érő búzafajtákat adjunk a nagyüzemi mezőgazdaságnak. A hazai kutatás éppen ezért természetszerűleg a korai fajták kinemesítésére irányult. Jelenleg a martonvá- sári kutatóintézetnék négy fajtája van, ezek közül három korai érésű, Szegednek két fajtája van, mind a kettő korai érésű. A kompolti kutatóintézetnek egy fajtája van, és az is korai érésű. Van még két korai érésű külföldi fajta, egy olasz és egy jugoszláv: a Libelulla és a Száva. A Száva termés- mennyiségben • a legjobbak között van számon tartva, sajnos mindkét fajtánál az a baj, hogy úgynevezett C minőséget adnak, ami azt jelenti, hogy kenyérsütésre nem alkalmas a lisztjük. így csak általában takarmány- búzaként hasznosíthatók. — Mennyire terjedtek el nálunk a korai érésű fajták? — Sajnos, még nem nagyon. Mindenképpen indokoltnak tartják a szakemberek a korai fajták nagvobb arányú használatát, illetve "’te-jesztését... A mi. szű' h területünkön főként a K ";—1., a Martesnt-,ásári—4 és a Rann aj a fajtákat merném ajánlani bátrabb és szélesebb körű alkalmazásra./. A Kompolti—1 és a Martonvásári—4 fajták általában „A” minőségű lisztet adnak, ami több esetben kedvezőbb, mint a Bezosztaja minősége, s mennyiségben is felülmúlják néhány százalékkal ezt a szovjet fajtát. — Beszélgetésünk elején ön azt mondta, hogy az igazán korszerű búza még nem áll a mezőgazdaság rendelkezésére. Milyennek képzeli a korszerű búzát? — A Száva fajtához hasonlatos valamilyen fájté' nak képzelem. Ez az egyetlen, amelynek megfelelő, a gépi rendszerek számára valóban optimális a szár hosz- szúsága. A kutatók nagy problémája ott van, hogy általában a hosszú szár hozza a nagy kalászt. Nekünk pedig éppen a fordítottjára lenne szükség, nagy kalászra, rövid szárral. Hogy ezt a fajtát ki tudjuk kísérletezni, ehhez az úgynevezett koreláció törő egyediket kell megtalálni, ha úgy tetszik, a törvényt bontó egyedekre van éppen szüksége--a nemesi tőnek... Ez azonban csak egyik szempont a valóban korszerű búzával kapcsol atban. Egy távolabbi fajtának már olyan plusszal is rendelkezni kell, hogy több tápanyagot tudjon felvenni. Elképzelhető ugyanis az az időszak, amikor lesz elegendő műtrágya, de nem tud többet hasznosítani a fajta. De ez már távolabbi horizont. — Van közelebbi is? — Amikor azt mondtam, hogy a jelenlegi fajtáknak a lehetőségeit még nem merítettük ki, akkor konkrét adatokra gondoltam. Kis- parcellán például már értünk el 109 mázsás hektá- rankénti- átlagtermésnek megfelelő mennyiséget. Ha ez az eredmény így nem is ültethető át a gyakorlatba, de az a tapasztalat, hogy a kisparcellás eredmények 75 százaléka megvalósítható nagyüzemi méretekben. A kezünkben levő tartalékok tehát még óriásiak... Itt van például a mikroelemek kérdése. Jelenleg ezzel még nem foglalkozunk nagyüzemi szinten, mert 30—40 mázsás termésátlagoknál még nem játszik szerepet a mikroelem, most még az a fontos, hogy a káliumot, a foszfort és a nitrogént megkapja a növény a különböző műtrágyákból. A következő lépcsőfokot valószínű a mikroelemek jelentik majd. öt- ven-ötvenöt mázsás átlagterméseknél már azt kell szabályozni, hogy mennyi réz vagy kobalt kerüljön a búzaföldekre — A műtrágya-felhasználást meddig érdemes fokozni? —• Nagyon egyszerűen meg lehet határozni Mindaddig gazdaságos, kifizetődő a műtrágya felhasználása, amig 1 kilogramm többletműtrágya hatóanyag-ráfordítás két kilogramm többlettermést ad búzában. Persze, itt vissza kell térnem ahhoz az egyelőre elméleti problémához, hogy elképzelhető olyan fajtáknak a bevezetése. amelyek az eddigieknél sokkal jobban tudják majd hasznosítani a tápanyagokat. Ez az idő azonban még messze van. Hangsúlyozni kívánom, hogy mind a kisparcellás, mind az egyes nagyüzemi adatok azt bizonyítják, hogy a jelenlegi fajtákkal még nagyon jelentős terméstöbbletet lehet elérni. Félnivalónk nincs búzaügyben. Mind a nagyüzemi gyakorlat, mind az elméleti munka — ezalatt a kutató-, nemesítő munkát értem — jó úton halad. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Magyarországon a hetvenes évekig 12 esztendő alatt duplázódott meg a gabonatermés. Ez szinte példátlan ütemnövekedés. Ez a duplázódási idő nemzetközi viszonylatban körülbelül húsz-harminc esztendő. — Köszönjük a beszéi^í- tést. Szigclhy András „A tanács meg fog alakuSni...” Huszonkettedikén, októberben Huszonöt október telt el azóta. Az elsőre, a hűvös, szeles, viharos őszi hónapra, s az egykori eseményekre a negyedszázados évfordulón emlékeznek Mezótárkányban. Huszonkettedikén, októberben. — Ebben a községben az alkotmány megszületése után megélénkült a közéleti tevékenység. A kommunisták, akkoriban százharmincán vallották magukat a kommunista párt tagjának, teljes erővel támogatták az új törvényt, amely egyebek között kimondta a tanácsok létrehozásának szükségességét. A közigazgatás átszervezése, a tanácsok munkájának előkészítése nyomban meg is kezdődött. Megalakulása előtt azonban egy másik fontos esemény hozta lázba az embereket: 1949. november 8- án a kommunista párt és a földművesszövetkezet segítségével tíz szegényparaszt megalakította a község első termelőszövetkezetét. Ezzel új helyzetet teremtettek. Az emberek összefogtak, és 650 holdon megkezdődött a kemény munka, a helytállás, a küzdelem a közös ügyért. Olyan iskola volt ez, amely megtanította az egyszerű embereket, a kommunisták maroknyi csoportját a helyes döntések meghozatalára, a helyes út kiválasztására. S ez az összefogás kedvező légkört teremtett a tanácsválasztások lebonyolitására. 1950. október 22-én délután Mezótárkányban megalakult az első tanács. A község háromezer lakosát akkor negyvenhármán képviselték. Elnökké a falubeli Birinyi Andrást választották — idézi a negyedszázada lezajlott eseményeket Sz. Kovács János tanácselnök abból a t forrásszájból, a község történetéiül. amelyet hosszas kutató- iftwí* után állított össze. Zuhog az eső. A házhoz vezető betonjárdán apró tócsákban áll a csapadék, az esőcseppek, akárcsak a tóba dobott kavicsok, minduntalan gyors hullámkarikákat indítanak útnak a piciny víztükrön. Sietve húzódunk a dércsípte levelű szőlővel befuttatott lugas alá, onnan pedig a kevéske fényt adó abla- kú tiszta szobába. A házigazda, Birinyi András bólogat, amikor megmondjuk, hogy mi járatban vagyunk. Mielőtt válaszolna, elnézést kér, kimegy és egy üveg zavaros piros nyers borral tér vissza. A tükrösszekrény aljából poharakat vesz elő, tölt és azt mondja: — Én. nem nagyon bírom, tudja, a gyomrom, de magukkal, meg így társaságban megiszom egy-egy pohárral. Inkább időtöltésből, aztán meg a gyerekek, az unokák miatt foglalkozom a szőlővel, a kerttel. Mostanában ez a dolgom... Annak idején? Igen, én voltam az első' tanácselnök itt, igaz, nehezen vállaltam. Az arcát figyelem, ahogy beszél. Csupa gaély barázda, erős nyomot hagytak rajta a nehéz esztendők1. — Nem sokkal azután, hogy hazatértem a háború viharából, gyűlést tartottak a faluban. Az ellátásról, a termelés újrakezdéséről volt 6zó, arról, hogy meg kellene szervezni a földműves- szövetkezetet. Az emberek helyeseltek, aztán döntöttek, kell a szövetkezet, és akkor megválasztottak engem ügyvezető elnöknek. Belevetettem magam a munkába, még egy háromhónapos kereskedelmi tanfolyamra is elmentem, hogy jobban értsem a dolgomat. Élelmiszer kellett, szerszám, termelőeszköz. Az emberek dolgozni akartak, földet művelni, először kü- lön-külön, aztán együtt,1 közösben. A kulákok, a nagygazdák nem örültek ennek, ott ártottak, ahol csak tudtak. Ennek ellenére átvettük a Hangyát, megoldottuk az ellátást Besenyőtelken és Tárkányban is... Feláll, kezét idegesen ösz- Bzedörzsöli, aztán újra tölt. — Az egyik nap felkeresett Tóth Lajos, a kommunista párt titkára, és azt mondta, a tanács rövidesen meg fog alakulni, téged javaslunk elnöknek. Tiltakoztam, hogy kis ember vagyok én a főjegyző után, nincs iskolám, ezzel a hat elemivel, meg a kereskedelmi tanfolyammal semmire sem megyek. Ö csak biztatott, segítenek, a párt mögöttem áll... így lettem tanácselnök, a titkár Illés László, az egykori dormándi és tarkanyi főjegyző lett, és ott dolgozott még mellettem Patai Bertalan, a törvénybíró is. A tanácstagok a szegény emberek, a kisparasztok közül kerültek ki. Nehéz kezdet volt, az szent... „Családi veszekedések voltak abból, ha egy-egy asz- szonyt megválasztottak a kerületben tanácstagnak. A nagyszülők, a férj összefogtak az asszony ellen, „mi akarsz lenni, hogy azok közé mentél”, gyötörték, szé- gyenitették a közéleti tevékenységéért.. . Ezek után a közösségben még nagyobb bátorítást kaptak a tanácstagok, mert felismerték az emberek, hogy az erejük így megsokszorozódik, s köny- nyen sikerül megbirkózniuk a legnépszerűtlenebb feladatokkal is!” (Részlet Sz. Kovács János községtörténeti munkájából.) — Az esti órákban elkezdődött tanácsülés, vagy vb- ülés éjfélig is eltartott. Akkor nem a közművesítés volt a téma, hanem az osztályel- lenségek kiszorítása. Mindennap. minden órában a sarkunkra kellett állnunk, percről percre döntenünk kellett, határozatot, hoznunk, kény szenten ünk az utasítások végrehajtásara. Csak egy példa erre: a kétholdas, az ölholdas szegényparaszt maradéktalanul befizette az adóját, a százholdas nem fizetett, azért sem! Kénysze- rítenünk kellett őket, bebizonyítani, meggyőzni, hogy mi vagyunk már az erősebbek. ..! Azok Is voltunk, hiszen negyvenhármán fogtunk össze, s a cselédsorból, nincstelenségből kiemelkedett nép mellettünk állt a legnehezebb időszakban is... Odakinn változatlanul zuhog az eső. Birinyi András a kapuig kísér bennünket. Amikor búcsúzunk, fáradtan nyújtja a kezét. — Az egykori tanácstagok közül még ma is dolgozik néhány, ők jobban bírják, az eredményeik is szebbek, hosszú út áll mögöttük! u u m Mezőtárkány 2217 lakosát ma huszonnyolcán képviselik a tanácsban. Köztük négyen — Patai Bertalan, Dudás Ferenc, Halász Istvánná és Patai Zsigmond — huszonöt éve tagja a községi tanácsnak. A fiatalokkal együtt tervezik a falu jövőjét. — Hat és fél kilométer hosszú a község vízvezetékhálózata, az elkövetkezendő években három kilométeres bővítésre kerül sor. 1976. augusztus 20-ra szeretnénk átadni a négy tanteremmel bővített iskolát. 1977-ben az új tanácsház, 1978-ban pedig a korszerű orvosi rendelő építését kezdjük meg. Közben felújítjuk a község útjait, járdáit, megszépítjük a falut... ■ ■ ■ — Lám. milyen másak a mai tanácstagi feladatok. Igaz. az első teendőket megszabó tanácsülés óta Mező- tárkányban is huszonöt ok tóber telt el. Szilvás István
