Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-16 / 217. szám
Rivalizálás helyett... A szerkesztőségbe levél ér kezett, egy mezőszemerei fiatalember írta. Többek között ezt: „Szihalmon ötven százalékkal jobb fiatalnak lenni, mint nálunk..." Vajon miért? Az első, amit hallottam a községben, hogy Mezőszeme- re közbiztonságával túlságosán sok probléma nincs, mivel a fiatalok esténként átjárnak Szihalomra verekedni. Ez egy kissé természetesen túlzás. Az igaz, hogy Mezőszemerén a presszó már es*e kilenckor bezár, így a szórakozni vágyók buszra szállnak, s felkeresik az éjfélig nyitva tartó szihalmi kisvendéglőt, A tanácsok töprengenek a megoldás felett. Mezőszemerén például nem tiltakoznának az ellen, hogy a presszó továbbra is nyitva maradjon, de a végső döntés az ÁFÉSZ joga. Ezt szeretnék a szihalmiak is, mert akkor kevesebb látogatót kapnának a szomszéd községből... A szeme- reiek azt is megoldásnak tartanák, ha a szihalmi kisvendéglő akkor zárna, amikor a mezőszemerei presszó. Erről hát eddig jól elbeszélgettünk. A fiatalok kapcsán az italozási lehetőségekről ... — Az a tény, hogy Szihalmon „jobb fiatalnak lenni” — mondta Tóth László, a füzesabonyi járási KISZ-bizottság titkára — nem a helyi vendéglátás színvonalának köszönhető. Jól működő, jó programot adó KISZ- alapszervezet van itt. — És a, szomszédvár? — Mezőszemerén sem hirdethetjük a kocsma igazságát. A legutóbbi alapszervezeti választás óta itt is sokat fejlődött a mozgalmi munka. Kevesen vannak olyanok, akik otthon maradtak. Eljárnak tanulni, dolgozni máshová. Ettől függetlenül például a képviselő- választások idején színvonalas réteggyűléseket, találkozókat rendeztek, az otthonmaradottak kifestették a klubjukat, s a lehetőségekhez mérten elég jól kihasználják a szemerei sporttelepet is, amely az egyik legjobb, legkorszerűbb jelenleg a járásban. Szihalmon nem sikerült találkozni a tanács vezetőivel, így Tóth Mihály iskola- igazgatót kerestük fel. — Szerintem össze kellene fogni a két község fiatalságának — mondta. — Jobb megoldás; mint ha állandóan azt néznénk, ki mennyit adott, vagy kapott. Az igaz, hogy Szihalmon több pénzt, több segítséget kapnak a fiatalok, de gondolom, erre több a lehetőség is. Persze gondunk akad bőven. Kul- túrház nincs, a mozi csak nyáron működik (az iskola udvarán), a könyvtár pedig albérletben egy magánháznál van, annyi hellyel csupán, 20.05: ILLYÉS GYULA: TESTVÉREK A Nemzeti Színház előadásában. (elvételről. Dózsa György Csáky püspöktől végvári hőstette jutalmát várja, hogy lovat vehessen a krakkói egyetemre készülő öcs- csének, Gergelynek. Jutalom helyett azonban megszégyenítés az osztályrésze. Dózsa Budára Indul Bakóé érsekhez, aki rábízza a most induló kereszteshadjárat vezetésiét: öccse hiába próbálja visszatartani. Gergely szerint a megmozdulás halálra van ítélve, a nép még nem elég érett egy új rend felépítésére. Julinka. akibe ii'jú éveikben mindketten szerelmesek voltak, szörnyű állapotban érkezik meg a táborba, testén az urak kegyetlenkedéseinek a nyomaival. Most már Gergely sem habozik. A diadalmasan előre nyomuló had megtorolja a parasztokon esett sérelmeket. De Temesvárnál csapdába esnek és a két testvér börtönbe kerül. Kivégzésük előtt hitet tesznek egymás és a nép igazsága mellett. Dózsa Györgv szerepében Sin- frcvits Imrét láthatjuk. Gergely: Kálmán György, Julinka; Moór Mariann. tás alig van, mert akad egy „erős fiunk”, aki széthordja . egykettőre a randalírozókat ... Most azt szeretné a vezetőség elérni hogy az egyéni vállalásokat valóban teljesítsék a KISZ-tagok. Személy szerint jó emberek mind, csak az a baj, hogy — mástól várják a segítséget. — A községi vezetés foglalkozott már a fiatalokkal kapcsolatos kérdésekkel? — A tanács még nem, legalábbis KISZ-titkár minőségemben még nem hallottam róla. Viszont a pártvezetőség évente beszámoltat bennünket. Sokat segít a párttitkár, de hát nem várhatjuk el tőle sem, hogy mindig a mi ügyeinkben szaladgáljon. — A termelőszövetkezet? — Szerettünk volna alaposan részt venni a vasgyűjtési mozgalomban. Láttuk, hogy igen sok a hulladék, évszámra ott fekszik árván. Akkor jött rá a tsz, hogy szüksége van rá, amikor kértük, hadd szállítsuk el. Igen... az az igazság, hogy valaki a mi nevünkben elszállította. — A klub? — A pártházban van egy helyiségünk. Most tervezzük a prograrpot, de kellő felszereltség híján nem tudom, sikerül-e a sok szép tervet megvalósítani? Mert szeretnénk, hogy itt is, Me- zőszemerén is „érdemes legyen fiatalnak lenni” .., Mi is ezt szeretnénk. Rivalizálás helyett összefogást, kifogások helyett a „hogyan” kutatását, türelmet a felnőttektől és lelkesedést a fiataloktól. n '1 í ti; ftáKnr hogy az ember bemegy, könyvet cserél, aztán átadja a helyét a következőnek. A fiatalok a pártházban kaptak egy helyiséget, ott élik a klubéletet. — Tesznek is valamit az asztalra a fiatalok? — Igen. Társadalmi munkában lehet rájuk számítani. Például a régi kultúrház lebontásakor is ott voltak... (Gondolom, szívesen ott lennének már az új kultúrház építésénél is ...!) Mezőszemerén először a tanács elnökét. Bukta Ferencet kerestem fel. Szép irodák a tanács épületében, nyugodt körülmények között lehet dolgozni a község lakóinak érdekében. Elmesélem jövetelem célját: „Szi- halom kontra Mezőszeme- re"... — Értem. Hát az igazság az, hogy akad itt lehetőség a fiatalok számára. De mit tegyünk, ha alig maradnak közülük itthon? Pihenni járnak haza. A lehetőségek közül elsősorban a sportpályát Említem. A termelőszövetkezet sportcélra hatezer forintot adótt, a járási bajnokság mérkőzéseire pedig ingyen szállítja a játékosokat. A községi tanács legutóbb négyezer forintot adott a sportfelszerelésre. Az a probléma szerintem, hogy udvarolni kell a gyerekeknek. Az eljárók azonnal' nagyvárosi alűröket vesznek fel. már nem érzik jól magukat közöttünk. — Kultúrház? — Nincs. Az új ötéves tervben szeretnénk építeni. Az itthon maradottak csupán a tsz-nél, vagy az ÁFÉSZ-nél találnak munka- lehetőséget. És programot? Erről Nándori Marikával, a KISZ- alapszervezet talpraesett titkárával beszélgettünk. Még lelkesedik a munkáért, de úgy érzi, hogy kezd egyedül maradni. — Az iskolában is szívesen végeztem mozgalmi munkát. Amikor még hazajártam, akkor is részt vettem a községi KlSZ-alap- szervezet éleiében. Nem könnyű a feladatom. Annak idején, emlékszem, egy rendezvényre hatvan meghívót küldtek el. s csak — hatan jöttek el. Majd én! — gondoltam. Meg kell ismertetni, meg kell szerettetni a KISZ- munkát nemcsak a fiatalokkal, másokkal is. Addig a felfogás ez marad: ital, muri... normális beszélgetés nem. Innen indult el az új alapszervezet, tizenhat taggal. A bálok már jól sikerülnek. Verekedés, rendbonNe legyen csendes jubileum. Legyen egy kicsit a leírt „szövegtől” is hangosabb a megemlékezés és egyben rendhagyó a kritika is e rovat hasábjain, ahol a televízió műsorairól igyekeztem a tőlem telhető tudással és lelkiismeretességgel szólni. Így is: jó. Úgy is: r.ossz. A színházi, a film- és a televíziós kritikák nem tartoznak a tapintatos , műfajok közé. Sok bennük a szubjektivitás, a tévedés veszélye, azon túl is, hogy az sem fájdalommentes, ha elmarasztalóan az igazat mondják, írják egy-egy televíziós próbálkozásról > például. A kritikus sem lelkesedik, ha ostobaságnak minősítik véleményét. Egyszóval: sok jó megírására biztattam magam, és biztattak a néző olvasók, és sokszor élesre fent tollal „ültem” neki egy-egy produkciónak, mert erre biztattam önmagam és erre biztattak az olvasó nézők. Távol álljon most tőlem, hogy.kritikai megjegyzéseim hatékonyságát vizsgáljam. Ha egyetlen egy megállapításommal is tudott mit kezdeni a televízió, ha egyetlen értékelő mondatommal el tudtam igazítani a jobb, helyesebb irányba a televíziónézőt — már nem írtam eddig sem hiába. Ám a Hét-ről, amely most az elmúlt vasárnap ünnepelte hatodik évfolyamának 250. adását, létét, színvonalát megkérdőjelezendön ,so- ha nem írtam. Nemcsak azért, mert egyszerűen nem lehetett tudomásul nem venMilyen lesz a felújított egri városközpont? A pályázat egyben azt is célozza, hogy a nagy múltú város bekapcsolódjon az „Építészeti örökség európai éve — 1975.” nemzetközi eseménysorozatba. Ezzel is hozzájárulnak a közvélemény még nagyobb felkeltéséhez. Az építészek és városrendezők körében bizonyára nagy érdeklődést keltő tervpályázat határideje december 8- án jár le, s az eredményt december végén hozzák nyilvánosságra. A legjobb művek díjazására és megvásárlására 420 ezer forint áll a zsűri rendelkezésére. A pályázatokat postán Eger Város Tanácsa műszaki osztálya címre küldjék be. va6tuk, hogy Eger Város Tanácsa a műemlékileg védett belváros igazgatási negyedének felújítására készül. Ennek megvalósítására az Építésügyi és v Városfejlesztési Minisztériummal közösen tervpályázatot írt ki. A város központjában helyezkednek el a hivatalok és a középületek. Ebben a környezetben olyan együttest kívánnak létrehozni, amely korszerű építészeti megoldása mellett harmonikusan alkalmazkodik a műemléki adottságokhoz. Ehhez az országosan is meghirdetett tervpályázat ígéri a legjobb eredményt. A Krumbholz-eset: kriminek moralizáló, jogi esetnek túlságosan megrendezett, dokumentumjátéknak meg nagyon is esetleges NSZK-tévéfilm volt. Az NSZK-ban talán szélesebb közérdeklődésre tarthatott számot. De nálunk? Gyilkosság van, gyilkos nincs. Egyáltalán volt-e gyilkosság? Ha nem, mi a haláloka? — ezek a kérdések maradnak meg a hazai nézőben csupán. ni, hogy a Hét létrejöttével érett politikai férfi korába lépett a televizió, de még inkább a nézőközönsége, és nemcsak azért, mert éppen ez a műsor igazolta minden-, nél fényesebben, hogy a politika, a politizálás dehogy is untatja, fárasztja az elméletileg kiókumlált úgyneveA faekéje fölé görnyedő megfáradt szántóvetőhöz odalép egy fekete csuhás szerzetes. Kezében pásztorbot, a szemében érdeklődés. Kíváncsian veszi szemügyre a szőke .földműves hosszú háziszőttes ingét, fonott bocsko- rát és valamilyen ismeretlen nyelven kérdez tőle valamit. Feszülten figyeli a paraszt beszédét, de hogy nem hall ismerős szót, szenvtelenül siklik végig a tekintete a még feltöretlen szántón, az eke elé fogott tajtékos lovon, és a lába alatt ismét felporzik az út. Forró sztyeppéken jár, ahol fűtenger ring, ménesek és juhnyájak legelésznek. Átve- rekszi magát az erdők sűrűjén is, ahol rozsomákok mormognak az ágakon, medvék játszadoznak pajkos bocsaik- kal. Csónakon siklik a folyókon, ahol a halászok szigonynyal fogják az ezüstös halat, És mindenütt feszült figyelemmel hallgatja az idegen táj lakóinak beszédét. A hosz- 6ZÚ úttól és az esőktől kimerültén olykor már-már elFinnugor nyelvrokonaink irodalmából JUVAN SESZTALOV*: JULI ANUS BARÁT "luvan Sesztalov a magyarok legközelebbi nyelvrokonának, a nyugat-szibériai Chan- ti-Manysl Nemzetiségi Körzetben élő, a finnugorság obi- ugor ágához tartozó manysi (vogul) népnek az írója. Több verseskönyv, elbeszéléskötet és regény szerzője. Többször járt hazánkban, Kék vándor- utak és Amikor a nap ringatott című regényei magyarul Is megjelentek (Surópa, 1969 . Magvető, 1975.). A közölt, résztelet Tüneményen csoda című müvéből vettük (Moszkva, IVLj. veszti a hitét, hogy létezik a magyarhoz hasonló nyelv, de aztán kialussza magát a vendégszerető házigazdák szénapajtáiban, feltekint a fényes reggeli napra és újra meg újra felteszi magának a kérdést: „Honnan jöttek a magyarok, hol lehetnek a rokonaik?” És emlékezetébe idézve az ősök szavait, újbóL arrafelé indul, amerre az aranym nap kel... Egyszer csak, amikor egy szállás közelébe ér, egy kisfiú újjongó hangját hallja: — Hotang, hotang! — „Jól hallottam? — gondolta a vándor. — Majdnem úgy hangzik, mint a magyar hattyú”. És valóban: a szálláshely felett, akárcsak a fehér felhők, hattyúk húztak el szárnyukat lebegtetve. Mikor megérezték az emberi lakóhelyről felszálló füst szagát, meghallották a hattyúfülnek oly szokatlan hangot, suhintottak szárnyaikkal, két-há- rom gyors csapást tettek, majd egyenletes repülésben továbblebegtek. A kisfiú egyre csak kiáltozott : — Anyeka, anyeka, hotang! „Anyeka". Hiszen ez is magjai szó! Anyóka — nagyanyó, öregasszony. Majdnem valamennyi hang azonos. És ugyano.yan dallamosan csengenek a szavak, sőt a hangsúly is az első szótagon van. A hattyúk már elrepültek, csupán a fehér felhők maradtak az égbolton. A mezőn a fiú pedig már a hollófekete kutyával játszott. — Kutyuv, kutyuv! — csalogatta hízelkedve az ál.atot, mikor az elszaladt. Nem, ez nem a kutya neve. Ez a magyar „kutya” szó! A szálláshe.y közelében a réten lovak legeltek. Tépdes- ték a füvet és farkukkal ritmikusan csapdosva próbálták elhessegetni a to.akodó legyeket. Egy alacsony, fából rótt kunyhóból két férfi lépett ki. A rét felé indultak. A lovakról beszélgethettek, mivel többször ismételgették a „luv” szót. Az egyik magyar nyelvjárásban is így mondják a lovat — „lú”. A vándór előlép a bokrok közül és a férfiak léié indul. Magyarul köszönti őket. A férfiak értően rábólinta- nak. Az egyiknek ugyanolyan sötét a haja, mint a magyaroké, a másiké világosabb, hátul rövid copfba fonva. Csodálkozva nézik a jövevény . furcsa hosszú ''ruháját, ameiy annyira elüt az ő meny halbőrből készült mintás-díszes ruházatuktól. A szálláson gyermeki kíváncsisággal hallgatják az aggastyánok a vándort, aki a föld túlsó végéről jött, onnan, ahol „a nyár örök, akár az idő”, és megerőltetve emlékezetüket igyekeznek felidézni a hagyományokat népük múltjáról, arról, hogyan szakadt el szarvasűzés közben a törzs egyik része és ment el arra a vidékre, ahol örök a nyár. A vándor megkínálja a vendéglátókat napfényes hazája fűszeres borával és boldogan figyeli a halászok, vadászok érthető beszédét. A halat, amelyet az idekéklő hegyek felé futó csobogó folyócskában fognak, „hul”-nak hívják. Magyarul is szinte ugyanígy hangzik — „hal”. *— Nem felejtettétek még el a lovakat? A nyeregnek, a lószerszámnak, látom, ugyanaz a neve, mint nálunk, magyaroknál. „őseink tehát a múltban állattenyésztéssel foglalkoztak?” — gondolkodott el Ju- lianus. A hegyek lejtőin rénszarvasnyájak. A gazdák ..száli’Vnak nevezik őket. Abban. ami a rénekkel veit kapcsolatban, a magyar nem talált fülének egyetlen ismerősen csengő szót sem. A 250. zett átlag nézőt. Mindeze kért is természetesen, De hl akartam is volna rosszmáj! megjegyzéseket tenm —sen tehettem volna e kommen taló riportmúsor egyenlete színvonala miatt. Voltak-e gyengélkedő nap jai? Voltak-e igazán kiemelke dóén emlékezetes pillanatai Mindkettőre igennel kel válaszolnom. Am minden kor érvényes a megállapítás hogy a magyar sajtó „látvá nyosan” a Hét-tel lépett ki ; nagyvilágba és általa lett i televízió is — a még jó ér telemben vett — provinciá lis képernyőből nemzetköz rangú és tekintélyű és ezér a lehető legjobb értelemből nemzetközi ihletettségű tö megkommunikációs eszköz a magyar politikai közélet nek. És ami örvendetes: ép pen a Hét igazolta be —, h: nem is könnyen és nem i mindig egyenletesen ível bizonyító erővel —, hogy i belpolitikai újságírás, azaz hogy televíziózás is riporter egyéniségeket követel, hog: nemcsak Kampala és Japár a szibériai tajga és a Közel vagy Távol-Kelet lehet érdé kés és izgalmas, odafigye lésre késztető téma. De sa ját életünk gondjai, öröme is érdekfeszítőek, vagy leg alábbis naplókig beszédtéma ra ingerlőek lehetnek. Mi után azok is. A 250. adás értékelése- Hét munkatársainak is fel adata. Kicsit ünnepi, sum mázó feladat: hogyan te vább, hogyan lényegretörőb ben é6 a kevé6 — mert eg; óra lám milyen kevés - idővel hogyan jobban gaz dálkodva. És főleg, hogya gyorsabban. Mert egy heti lapnak is elsőrendű feladat a frisseség és a gyorsaság, i kommentálásban, az össze függések feltárásában egyaránt. Hat évvel ezelőtt óvatc san, majdhogynem kissé ör magukban is kételkedve in dították útnak ezt a műsor a televízió munkatársai, t bizonytalanság azóta eltűn Magabiztosság váltotta az fel. Csak ne kövesse soh ezt az elbizakodottság amely annyi jeles kezdemé nyezés temetője lett az irot és fényképezett újságírás ban egyaránt. Gyurkó Géza „Aha, ezt később tanulhat ták meg, akárcsak mi a szőlő művelést — morfondírozol magában a vándor, — Neki fogalmuk sincs a szőlőről." Ki tudja, meddig vendéges kedett Julianus barát ke.ei rokonainál, ám egyszer csal készülődni kezdett hazaiéi« A vadászok prémbundába öl töztették. A prémeken szár nyaló finom díszítés, aká egy tovatűnő gondolat rajzó lata. Megajándékozták hófe hér hermelin, ezüstróka é coboly prémjével... A hala szók szárított halat adtak ne ki, a lótenyésztők kumisszá itatták, a rénszarvaspászto. rok szarvasvérrel, szarvastej. jel... Egy évezred telt el azóta hogy a rokon törzsek külöt élnek, ám a nyelvekben fel. lelhetők a rokonság nyomai. Figyeljenek csak: a magyal „álom” szó manysi nyelvei „Ilim”; a kés chanti nyelver „kési”; az asszony manysiu is „nö”; a nyelv manysiu „nyelm”; a szem pedig chan. ti nyelven is „szem”-nei hangzik. A testrészek neve, t természeti jelenségek elnevezése, a számok — vagyis mindazok a szók, amelyek í magyarok, valamint a many, sík (vogulok) és chantii (osztjákok) őseinek közös életében keletkeztek, azonos tőről fakadtak. A különélés ezer esztendeje azonban nem műit el nyom. talanul, ezért ma már csak egyes szavak meg a nyelv szerkezete és muzsikája tanúskodnak a rokonságról. Fordította: Zahenuzky Lissió
