Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-16 / 217. szám
A tanácsok és a lakosság segítségével / Erőteljesen fejlesztik a postahálózatot Heves megyében is Hevesben Is régi anekdotaként emlegetik, hogy annak Idején így igazították útba az érdeklődőt, ha a postát kereste a faluban: „a hivatalt könnyű megtalálni, ott van, ahol a legrosszabb ház.. S hogy nincs ebben sok túl- xás — arról sajnos ma is meggyőződhetünk még egyikmásik helyen. Jóllehet, a felszabadulás óta, különösen pedig az utóbbi években so- kát változott, javult a hely- zet — új, korszerű, szemre is tetszetős postahivatalok születtek Andornaktályán, Füzesabonyban, Gyöngyösön, Gyöngyössoiymoson, Hatvanban, Horton, Lőrinciben, Ludason, Makiáron, Mátrade- recskén, Nagyfügeden, Pető- fibányán, Szilvásváradon, Visontán és Zagyvaszántón — a szolgálati helyek némelyike ma is erősen kifogásolható. A példákon nem is kell különösebben gondolkodni: Ivádon valóságos „madárvár” lett az épület, amelynek ablakán keresztül történt esztendőkön át a különböző kérések teljesítése, a kiszolgálás, omló-romló épület adott otthont az egerbaktai, mátra- ballai hivataloknak,' hogy csupán néhányat említsünk. Nos, ezek után érthetően öröm arról értesülni, hogy a már korábban kezdett fejlesztés az idén minden eddiginél nagyobb ütemben folytatódik. Mint Kállay Lajos, a megyei hivatal vezetője elmondta: az igazgatóság mintegy nyolcmillió forintos beruházásával, a tanácselnökök. tanácsok és a lakosság rendkívül értékes támogatásával 15 községünkben épül az idén új posta. Az egri járásban Egerbakta, Fedémes, Istenmezeje, Ivád, Kisfüzes, Mátraballa, Váraszó; a füzesabonyi járásban Sziha- lom; a gyöngyösi járásban Domoszló, Gyöngyösoroszi, Kisnána, Visonta; a hevesi járásban pedig Átány, Boco- nád és Tarnaszentmiklós gazdagodik az igényeknek megfelelő létesítménnyel. Csupa olyannal, amelyekben a szolgáltatások az előzőekkel ösz- szehasonlíthatatlanul tökéletesebbek lesznek, a kiszolgálás minden tekintetben kulturálttá válik. — Rendkívül pozitív az a segítőkészség, amellyel községeinkben találkoztunk — hallottuk a megyei hivatal vezetőjétől. — A tanácsok telket, sőt kivitelező kapacitást biztosítanak elképzeléseink valóra váltásához. Társadalmi munkát szerveznek, s a falubeliek közül ki-ki készséggel részt vállal a feladatokból. A pétervásáriak jó szándékát, amellyel az ivádiak, kisfüzesiek gondját akarják csökkenteni mielőbb, vagy mások törekvéseit, erőfeszítéseit egyaránt említhetném a nagy igyekezetből. S természetesen a postás dolgozók is lelkesen végzik tennivalóikat: a műszakiak szocialista brigádjai — munkaversenyükben — külön ígéretet tettek arra, hogy az elkészülő épületekben soron kívül teljesítik megbízásaikat. Például a hírközlő berendezések felszerelését, üzembe helyezését. Ha a lendület a későbbiekben sem hagy alább — amire minden reményünk megvan — a tervekből, a programból mielőbb valóság lesz. S így elérjük ezzel a vállalkozással, hogy a hálózatunk csaknem 90 százalékát mondhatjuk már korszerűnek, a mindennapi követelményeknek megfelelőnek. Mindezek mellett a közeljövőben új postahivatal nyílik a megyeszékhelyen is, a Csebokszári városrészben, s tovább javítják a kézbesítést. Az újságok, levelek továbbítóinak munkáján előszállítással kívánnak köny- nyíteni: Eger 28 pontján helyeznek el rövidesen tárolóládákat, amelyekbe az elosztóból gépkocsin érkezik majd a küldemény. Amit így már az egyes körzetek dolgozói nem a hivatalból, hanem innen vihetnek címzetteíkhez. Könnyebbé, gyorsabbá válik így a feladatok elvégzése — ami mindkét részről újabb öröm. Gy. Gy Éttermek, pincérek, vendégek 11 binnel. — Nos, ehhez mit —- Így fordulhat elő, ho Dr. Simon Pál nehézipari miniszter nyitotta meg a XV, kőolaj* és földgázipari vándorgyűlést Balatonfüreden Vasárnap dr. Simon Pál nehézipari miniszter Bala- tonfüneden megnyitotta a KV. kőolaj- és földgázipari vándorgyűlést, amelyet az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület rendezett A 450 résztvevő között a hazai szakemberek mellett 16 országból 180 külföldi vendég vesz részt az eszmecserén. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter a plenáris ülésen a kőolaj- és földgázipar energiapolitikánkban betöltött szerepéről beszélt. Az onszág energiafelhasználása az elmúlt két és fél évtized alatt évente átlagosan 4—5 százalékkal növekedett, közben azonban a szén- hidrogének részaránya 11 százalékról 50 százalék fölé emelkedett — mondotta. — Az 1974-es esztendőben elvégzett felmérés azt bizonyította, hogy az energiaszerkezet ilyen mértékű átalakulása következtében a népgazdaság beruházási igénye évente 5—7 milliárd forinttal kevesebb volt. A szénhidrogének nagyobb hatásfokú eltüzelésével a felhasználók megtakarítása több milliárd forintra tehető. A timföldgyárakban. a cement, az üveg- és kerámiaiparban a fajlagos energiafölhasználás a szénhidrogének alkalmazásával 25— 10 százalékkal csökkent. Kevés olyan európai ország van — mondotta továbbá —, amely mint hazánk — a teljes műtrágya- gyártását földgázalapon valósítja meg. Ugyanakkor a vaskohászatban, az acéliparban is kihasználják a földgáz alkalmazásának minőségjavító,' önköltséget csökkentő előnyeit. A gázfelhasználás előnyeit a lakosság közvetlenül is érezheti. Az ország háztartásainak jelenleg 65 százaléka vezetékes vagy palackos gázellátásban részesül. Terjed a lakások gázzal való fűtése is. A továbbiakban a nehézipari miniszter a tőkés olajválság magyarországi hatásairól, következményeiről beszélt. Dr. Simon Pál elmondotta, hogy a Szovjetunió 1976 és 1980 között tovább növeli hazánkba nyersolajexportját, még ebben az évben megérkezik az import szovjet földgáz is. A szovjet szénhidrogéneknek döntő jelentőségük van a magyar iparban, ugyanakkor nem tudunk lemondani a harmadik .országból kemény valutáért vásárolt nyersolajról sem. Éppen ezért alapvető követelmény a jövőben az olajtermékkel való takarékoskodás és a racionális energiagazdálkodási szemlélet kialakítása. Az ötödik ötéves tervvel kapcsolatosan leszögezte a miniszter, hogy a Nehézipari Minisztérium mindent megtesz azért, hogy a hazai földből több nyersolajat, földgázt termeljünk, hogy megépüljenek a szállító vezetékek, elegendők legyenek a finomítók kapacitásai, a termékek tárolása, elosztóértékesítő hálózat egyre kulturáltabb szénhidrogén-felhasználást tegyen lehetővé. A négynapos vándorgyűlésen szekcióüléseken beszélik meg a műszaki fejlesztés és az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások legújabb eredményeit. Napirendre kerülnek a nagy mélységű fúrások technológiai problémái, a távvezetékek építésének korszerű módszerei, megbeszélik, miként lehet a kőolajat és a földgázt kitermelni a lakott területeken és foglalkoznak a számítástechnikai módszerek alkalmazásával a kőolaj- és földgáztermelésben. (MTI) A „jatt”, meg e gehin Dr. Nagy Sándorral, a Panoráma nemrég kinevezett fiatal igazgatójával ülünk egymással szemközt. Elemér bácsit idézem: — „Fejétől... a hal”? — Igen, ebben sok az igazság, egyelőre azonban még nem tekintem személyes bírálatnak, hiszen lényegében még csak most ismerkedem a munkakörömmel. De egy-két olyan tapasztalatét már szereztem, hogy ha hamarabb tudom, talán el sem vállalom ... — Például? — Palóc vacsorákat, esteket rendeztünk az Ágiig rendezvénysorozatában. Az utolsó palócrendezvényt megelőző napon bejött a központba az itt dolgozók közül négy pincér és közölték, hogy azonnal kilépnek, kérik a munkakönyvüket. Nekik teljesen mindegy, hogy mit írunk bele, csak adjuk ki. Itt mindenki kérte őket, legalább erre az egy estére maradjanak még. hiszen senki sem tudja helyettesíteni őket. — De nem, arról szó sem lehet, ők mennek. És el is mentek. — Miért volt olyan sürgős? — Gebint kaptak Noszva- jón az ÁFÉSZ-től. Hovatovább ott tartunk, hogy hangos kezitcsókoiommal köszönünk előre a pincéreknek, csak itt ne hagyjanak bennünket. Vendéglátóipari dolgozókról van szó tehát. Szakmunkásokról és gyakorlott, de nem — szakmunkásokról. Akiktől munkahelyszeretetet nem is szabad várni. És érv még a más munkahelyeknél jóval nagyobb jövedelem sem lehet. A munkaerkölcs a nagyobb „jatt”, meg a gebin függvénye. Hallottam, hogy a Kazamatában szigorúbban kezelik a pincérek mulasztásait, fegyelmezetlenségeit. Ha netalán ittasan megy be, nem dolgozhat, igazolatlan napot kap, levonnak tőle egyheti borravalót. Ha lóg, vagy udvariatlan a vendéggel, szintén „jatt”-megvonással sújtják. — Mit szólsz hozzá? — kérdeztem egyetemista ismerősömtől, aki a vakációban itthon pincéreskedett. — Semmit. A pincért így nem lehet megfogni. A pénzt, amit levonnak tőle, más úton be tudja hozni. Érthető? .. .pincér is lehet — Mit szól hozzá, vezető kartái-s, hogy ilyen dolgok vannak? — kérdezem az Unicornis szűkös irodájában Fitala Endrétől, és elmesélem neki a palócnapokat, meg a négy pincért a ge— Sajnos — mondja —, sajnos. Kár értük, itt dolgoztak nálam, ismerem őket. Jo szakemberek. Á hozzájuk hasonlók miatt éri sok kritika a szakmát, pedig sok becsületes emi>er is dolgozik itt. Aztán a másik elképzelés, hogy a felszolgáló szakmában nem kell dolgozni. csak egyszerűen be- söprik a pincérek a pénzt! Én ennek ellenére egy termelési tanácskozáson bátorkodtam elmondani, hogy a pincérek fizetését is rendezni kéne már! Talán el sem hiszi, húsz éve 600 forint alapfizetést állapítottak meg nekik, és még ma is any- nyi. — Valahogy _ mégis eltengődnek. — A forgalmi jutalék adja a fizetés nagyobb részét, ez nagyjából kétszerese az alapbérnek, ami szintén nem sok. Pedig szerintem a forgalmi jutalék az, ami len- dílőkereke lehetne a pincérek munkájának. Mert képzelje csak el, milyen dolog az, hogy 60—40 évi munka után nyugdíjba megy egy pincér, és jó, ha 2000 forint kijön neki nyugdíjalapként! Mennyi panasz és javaslat elhangzott már emiatt szakmai körökben, mégsem változtatnak rajta...! — Mit gondol, miért nem? — Nyilván, a borravaló. Ha ezt is beleszámítjuk, akkor azt lehet nipndani, hogy' ma sem rosszul kereső emberek. — Bizonyára van is vonzása a szakmának? — Ne higyje. Most már csak a legrosszabbak jönnek ide, akik máshol nem tudnak elhelyezkedni. Most beszélgettem például hat szakácstanulóval. Tudja, hány akar közülük valóban szakács is lenni? Kettő. Máskor meg egy sem! Ezt érzi a yendég is, hogy nem kellő intelligenciájú emberrel áll szemben. Mi pedig olyan helyzetben vagyunk, hogy udvarolni kell, különösen szezonban, mert .kapja magát és lemegy a Balcsira. Mert az mindent felszippant nyáron, a telet meg áthúzza valahogy. Egyébként, ami a mi éttermünket illeti, nem használjuk ki a maximális haszonkulcsot. És ha engem kérdez, azt is meg kell mondanom, hogy szerintem nem érjük el a II. osztályú színvonalat. Mások szerint viszont az Unicornis közel áll az I. osztályhoz. Az igazság talán a kettő között van, ki tudja? \Az viszont kétségtelen, hogy a mostani felszolgáló garnitúránk gyengébb, mint az öt évvel ezelőtti volt. A régi garnitúrából sokan más helyre kerültek üzletvezetőnek, és most nem tudjuk pótolni azokat az embereket, akik jók voltak. Szocialista brigádvezelők tanácskozása Füzesabonyban (Tudósítónktól.) Füzesabony nagyközségben ízel másfél száz szocialista ieád dolgozik. Ez évben ir harmadszor került sor ségi szinten az üzemek, ázmények és szövetkeze- szocialista. illetve mun- í brigád-vezetőinek tanácsozására. A legutóbbi meg- >eszélésen az MSZMP KB 974 decemberi határozata végrehajtásának tapasztalata**. Ismertették, majd a KB IWÜ július 2-i értékeléséből Median • nocUlista brigádokra háruló feladatokat vitatták meg. A tanácskozáson a nagyközségi KISZ-bizottság felhívással fordult a szocialista brigádokhoz, hogy csatlakozzanak az „Egy nap Füzesabonyért” társadalmi munkaakcióhoz. A brigádválalások teljesítése érdekében javaslatok hangzottak el a járási-nagyközségi művelődési központ szeptemberben kezdődő ok tatási, kulturális programjához is. _ gagfttvarv József Új szarvasmarha-kombinát Agárdon Az Agárdi Állami Gazda- alkalmas korszerű istállók- képem aa ffj kombinát borig Elza-majori kerületében adták át rendeltetésének az új sv~rve -m?rh a -kombinátot. Az ezer tehén befogadásán: ban minden munkafolyamatot gépesítettek. A szarvasmarha-állományt az TTSA- búl V diöcii Vivtt c* jjéwvi A júistállójábaaj (MTI SSfl» Ä 3ässa Csamost több olyan is akad, aki elfordul, ha meglátja, hogy vendég érkezik? — Erre azt tudom mondani, hogy nemrég megkérdeztem egy fiatal felszolgáló segédet, amikor kevesellte a jattot, hogy — mennyit keresel? Ö azt mondta, négyezret. Erre tudomására hoztam, hogy a konyhafőnök nem keres enny.í. . — Beszélhetnek egyikükkel én is? — Persze — mondja a főnök, és már int is egy fekete hajú, hosszúra nőtt pincérnek. — Gyere csak ide. fiam —, aki leül hozzánk, és bemutatkozik: — Kiss Joachim vagyok, egy éve dolgozom segédként, itt szabadultam fel — Mennyi a jövedelme? — A jövedelmem? Az változik. Az alap 601),—, a százalék változik. Télen 1200— 1400.—, nyáron meg., hát... 1500—1600. — Mennyit tud megspórolni belőle? — Én Kömlőn lakom a szüleimnél, úgy hogy havi 500-at. — Nem kevés ez? Hiszen borravaló is van ... — Igen, úgy havi 2000 körül, — És 4000 forint körüli jövedelemből csak 500-at tud félretenni ? Ilyen körülmények között?! — „Hát... igen — és néz ártatlanul. — Eredetileg erdészetire jelentkeztem, do ott nem vettek fel. — És a kollégái? — Velük is hasonló • helyzet. Elmegy a fiatalember, és néhány szót még váltunk a vezetővel. — Látja, ez a helyzet — mondja. — Mégis azt mondom, hogy óriási fizikai és szellemi munkát végeznek. Ötvenfokos hőségben, plusz az üzlet esetleges technikai hibái... Olyan sok a gond, hogy akik nem ismerik a vhelyzetet, el sem hiszik. Én meg azt mondom, aki sajnálja a pincértől a pénzt, az csinálja utána. Mert nemcsak miniszter lehet valaki, lehet pincér is. — Legfeljebb fgy többet keres, főleg, ha kicsit vastagon fog a ceruzája ... — Ha valaki becsapja a vendéget, az felháborító. Ennél nincs is undorítóbb — mondja ő, és én nem vitatkozom. , Fél liter bikavér — bosszúság ellen Délre jár az idő, megtelt a Kazamata. Egyik asztalnál magányos férfi ül, megengedi, hogy mellé telepedjek. ö már jó tíz perce itt van, de pincért még nem látott. A továbbiakban együtt vá rakozunk. Kisbartha Péter nek hívják, soproni, és sze réti a jó ételt, meg a jó bort. És a jó kiszolgálást —. de ez úgylátszik, hiánycikk Egerben —. mondja és hal vány mosoly mögé rejti bosszúságát. Végre azonban előkerül a pincér, de el is menne az asztal mellett, ha ra nem szólnánk: — Lenne szíves végre idej jönni?! Egy fél órája várunk magára! — Talán a velszi hercegre, nem?! — Mielőtt megverne bennünket, hozzon étlapot! — És még valami hézag? — Fél liter bikavér — bosszúság ellen. Először megérkezett a bor. s nagy sokára az étel is. A bikavérről azt mondta a vendég, hogy Sopronban keresve sem lehetne találni ilyen savanyút, az ételt pedig visszaküldte, mert hide'’ mócsingos, csupa ín — egyszóval ehetetlen volt a hús (Szerencse, hogy most r~" tudiuk: mióta új brigád" ■ tó van a Kazamatában ' óta minden megvv* Ha így van, örü'ünv mert éppen id He v ' (Fotyta*.*':* ' B. KUN TÍG Következik: JANCSIKA M. NE VACAKOLJ Tizenhat ország szakemberei r ■ rr I | n _ a résztvevők kozott
