Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
SZÜRET Bor, vagy szőlő? Ez itt a kérdés. Ez a kérdés azokban a termelőszövetkezetekben, ahol jelentős a szőlő területe, s a termelésszerkezetben fontos helyet foglal el a nagyüzemi •zőlőtermelés. Ha a termelőszövetkezet nagy tételben értékesíti a bort, literenként 14,50-et kap érte, ha szőlőt ad el akkor 7 forintot mondhat zés. Ebben az esztendőben 240 vagon borszőlőt várnak a tőkékről, de a távlati tervek 400 vagonos évi szintet írnak elő. A szőlő és a bor nagyon fontos ebben a termelő- szövetkezetben. Az elmúlt esztendőben nem kevesebb, mint 18 millió forint árbevétel folyt be a szőlő levéből. A nyolc tsz-borozó egy esztendőben hatezer hektó bort for30 százalékát, kétezerötszáz hektót be kellett sűríteni. A sűrítést Hatvanban végzik a konzervgyárban. Szeptember kilencediké. Ilyen korán még soha nem kezdődött szüret a Mátra lábánál. Csakhogy most már nagyon óvatosak a szőlős tszAz első színültig teli kád a göngyöstarjáni üzembe érkezett magáénak minden kilogramm után. Egy hektoliter borhoz 135 kilogramm szőlőt használnak fel, ehhez jön még a feldolgozás és a tárolás költsége ami jócskán lefarag a bor hasznából, de még így is marad 20—25 százaléknyi többletbevétel a bor javára. Így számolnak a főkönyvelők. ■ ■ ■ A gyertyák imbolygó fénye megvilágítja a hordók pereméi A pincében áhí- tatos, templomi csend van. Figyeljük Mer. sits pincemester köpenyes alakját, amint magasra emeli a lobogó gyertyát, fényében megcsillannak a gőzölgő leheletek. — Nézzék csak —r mutat a falra, ahol a hegy gyomrának köveit bársonypuhaságú rétegben borítja a nemes szürke penész. Állítólag ennek a vékony rétegnek döntő szerepe van abban, hogy milyen minőségű lesz a bor, azt mondják ez a legfontosabb klímaberendezés a pincékben. Ilyen csak Tokajhegy- alján van és itt. Ez régi pince még a vörös barátok építették valamikor az ezerhá- romszázas években. Gyöngy ostarjánban már akkor is híre, rangja, becsülete volt a „pompázatos boritalnak”. Borital. Erre a szóra barna dongájú fakádak, a kézi prés aló] kicsorduló must amelyet körbedöngenek a méhek, a fáradt, őszi napsütésben roskadó puttonyok villának elő az emlékezetből, amikor a szüret még az igazi volt. Már nincs puttony sem. A sárga színű műanyag ládák hosszú, vegelathatatlan sorban á.lnak a kordon aljában. Négyezer ládát hordanak ki a gépek egy-egy táblába, ahol szüretelnek az asszonyok a gyöngyöstarjáni határban. A gépekről lepakolják a göngyöleget, így nem kell várni a puttonyosra, gyorsabb a munka es kevesebb a léveszteség is. A három szőlős tsz-ből — Szűcsiből, Gyöngyöspatából, Gyón- gyöstarjánból — alakult nagy gazdaság több mint hatszáz hektár szőlővel rendelkezik. Ekkora területen különösen fontos a precíz munkaszervegalmaz, az összes árbevételnek mi négy 12 százalékát hozza. ■ ■ ■ — Rossz évek járnak ránk — mondja Mersits János, a gyöngyösarjáni üzem pincemestere. — Tudja mi volt az igazi? Én sem akartam hinni a szememnek amikor 1967-ben, meg 68-ban a Cserepesi-dű- lőben szüretelt olaszriziing mustjába beletettük a foko- lót. A must kihajította magából, olyan sűrű volt, hogy nem tudott lemerülni a mérő. Az Országos Borminősítő Intézetbe kellett felküldeni, hogy pontosan meg tudják mérni a cukorfokát. Az pedig uram, úgy igaz, mint ahogy ebben a topóban kékfrankos van, hogy 36,12 cukorfok volt. Hát ez régen volt, de igaz volt. öt esztendeig tartott abból a borból kóstolónak, de hát minden elmúlik egyszer. Elmúltak a jó boros évek. Például 1970- ben már olyan gyenge cukorfokok voltak, hogy a must 1%: ek. A tavalyi (esztendő nagy lecke volt, emléke még sokáig fog kísérteni a szőlészeknél, borászoknál. A térdig felázott földön a traktorok alig vánszorogtak a kádakkal, mindenhonnan jött a a segítség, mert a szőlő ott mállott szét az emberek szeme láttára a kordonon. Soha még egyszer ilyen esztendőt Az idén nem vártak. Ahogy beértek a szemek, a fürtök, megkezdődött a szüret. Az első szállítmány a Puskori- és a Hajagos-dűlőből érkezett a feldolgozóba. Igaz a cukorfok alig érte el a tizenötöt, de aki egyszer megijedt az másodszor inkább fél, inkább óvatos. A szüret így korán kezdődött, a legkorábban, amit eddig számon tartottak. És ez az első olyan esztendő. amikor nincs puttonyos szüretkor. A hármas számú brigádot, a piros panorámás IKARUS reggel kivitte munkába. A sárga műanyag ládák már kirakva várták az asszonyokat, akik beálltak a sorba és ugyanúgy, mint százévvel ezelőtt, mint nagyon sok-sok esztendővel ezelőtt, a tőkéről levágták az első fürtöket. Ez az utolsó mozzanat, ami megmaradt a múltból. Amikor a ládák megteltek, megjelentek a gépek, a vontatók, a teherautók és a karaván begördült a feldolgozó udvarába. Ahol már erjesztő tornyok vannak, fémből épült, olajlepárló állomásra emlékeztető szerkezetek. Ahol már betonkádba ömlik a fürtök garmada, hogy a csiga levigye a termést a föld színe alatt zakatoló gépsorra. Ott egy speciális szerkezet — úgy hívják zúzó-bogyózó leszedi a kocsányról a szemeket, egy serleges felvonó továbbítja a haszontalan felesleges anyagot a szabadba, míg egy KHS 40-es horizontúi szőlőprés kisajtolja a mustot a szemekből, amelyek egész nyáron, házukba zárták, védték, nevelték érlelték a kincset érő nedvet. Aztán a szivattyúk felemelik az emeleti szintre a 80 hekto.i- teres tartályokba az új mustot Hát ennyi a szüret. A tar- jáni üzemegységben naponta 10 vagon szőlőt dolgoznak fel. — Van egy három hektáros terület, ahol fajtagyűjteményt tartunk. Van itt minden. Velteiini, Cirfandli ami csak létezik. Huszonnégyfaj- ta borszőlőt őriz ez a háromhektáros terület. Mindenik fajtából ezer tőke van. Az itt termett szőlőt, külön kézi préssel, úgynevezett rögpré. sekkel ki' "óljuk, és külön kis hordó- ja eltesszük. Szívesen bíbelődünk vele. Tudja itt még mindent kézzel kell csinálni. A főkönyvelő kimutat a kocsi ablakán. — Látja ezt a 15 hektárt. Ezt már úgy telepítettük, hogy alkalmas legyen gépi szüretelésre. A Gyöngyös— damoszlói Állami Gazdasággal együtt zárt rendszerben kívánjuk termelni a szőlőt, öt éven belül megjelenik földjeinken az első szőlőkombájn. Mit szól hozzá? ■ ■ ■ ■ Mit szólok hozzá? örülök, hogy a gép, az emberi leleményesség, a technikává vált tudomány újra, megkönnyíti az ember munkáját. Hogy a termelésből ismét kiléphet az ember, helyét, fáradságos keze munkájának területét átadhatja a minden tudó gépnek. Persze, hogy örülök neki, és tudom, hogy az emlékezetbe feltoluió nosztalgikus szüreti képek nem helyénvalók. Lám a szüretelők mellett is táskarádió szól. Ebédszünet van, a rádióban lágyhangú gitár peng és Cseh Tamás énekel. A zene messzire száll a kristálytiszta őszi napsütésben, idáig hallatszik a dalocska utolsó sora: „eszembe úgy jár egy szép ünnepély, hajdani lombok alatt, hajdani lombok alatt...” Szigethy András Dz emberek érdekében? Valamilyen szerv, vagy intézmény elhatározza, hogy felmérést készít. Vagy azért, mert szerepel az éves munkaterv egyik pontjaként, vagy azért, mert esetleg „felülről kérik” egy még átfogóbb felmérés érdekében.. Megalakul tehát egy bizottság, hosszas vita után összeállítják a felmérés alapjául szolgáló kérdéseket, a kérdőíveket testen- cileztetik, borítékba rakják egy kísérő levél társaságában, s elküldik a termelőüzemek, vagy éppen hivatalok — vezetőinek. A gyárigazgató, vagy éppen hivatal- vezető megkapja a levelet, gyorsan átnézi a kérdéseket, összehív néhány osztályvezetőt — s közösen összeállítják a kérdésekre adandó válaszokat. A kérdőívek többnyire statisztikai jellegű adatokra kíváncsiak, mindössze egy-két kérdés van, amely arra kér választ, hogy miért megy jól, vagy éppenséggel miért nem megy jól a munka Aztán a megválaszolt kérdőíveket borítékba rakják, postázzák — majd a felmérést végző intézmény összesíti a számokat, s levon egykét konzekvenciát. Például — ha mondjuk a munkaversenyről van szó —, akkor megállapítják, hogy az adott területen hány brigád dolgozik hány fővel, mit vállaltak, mit teljesítettek és esetleg olyan megállapítás születik, hogy bár a versenymozgalom betölti hivatását, azért még továbbra is probléma a kellő anyagi és erkölcsi megbecsülés. S mindenki elégedett, hogy az emberek érdekében érdemes volt ezt a felmérést elkészíteni. S közben elfeledkeznek arról, hogy a felmérés során már arra nem volt sem idő, sem energia, hogy esetleg néhány brigádtaggal is beszélgessenek, olyanokkal, akik a munkapad mellett tapasztalják, hogy mit jelent a verseny. Más. Az üzemben az egyik munkás „nem hozza” azt a teljesítményt, amit hosszú hónapokon át megszoktak tA. le. Fáradt, ideges, alig várja a munkaidő végét. A művezető megsokallja a dolgot, elhatározza, hogy elbeszélget — a brigádvezetővel. Szépen le is ülnek, megvitatják, elemzik a dolgokat. A brigádvezető elmondja, hogy a munkásnak mostanában igen sok baja van, házépítésbe kezdett, de közben beteg lett a felesége, kevesebb a pénz. meg hát főleg az a baj, hogy nincs egészség. A művezető is ember, megérti a gondokat, de azért kéri a brigádvezetőt, hogy azért csak figyelmeztesse a munkást, hiszen az otthoni gondokat lehetőleg senki se hozza be á munkahelyére. A brigádvezető megkockáztatja a kérést, hogy azért nem ártana, ha a művezető ezt maga közölné a dolgozóval. Miért — kérdezi vissza a művezető —, hiszen te vagy a brigádvezetője! Ismét más. Tanácskozás a nők munkájáról, erkölcsi, anyagi helyzetéről. Mindenki ott van, aki a „cégnél számít”. Röpködnek a számok, adatok, okos, és kevésbé okos megállapítások születnek. A részvevők férfiak — az egy nőfelelős kivételével. Időnként ő is közbeszól — ezt el is várják a nőfelelőstől. Mostanában igen sok felmérés készül, igen sok tanácskozás zajlik le — az emberek érdekében. Jó néhány esetben azonban éppen azok nem jutnak, nem juthatnak szóhoz, akik érdemben tudnának valamit mondani az adott témával kapcsolatban. Nem juthatnak szóhoz, mert túl sok a „vezetői szinten” megtárgyalt kérdés, a „magasabb szinten” megoldott felmérés, és sorolhatnánk még tovább. Nem jobb lenne, ha a protokolláris szempontokat háttérbe szorítva inkább az „illetékesek” jutnának gyakrabban szóhoz? Hogy érdemi megállapítások születhessenek. Kaposi Levente A HUNGEXPO vezérigazgatója a mezőgazdasági kiállítás tapasztalatairól Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás vasárnap zárja kapuit. A legfőbb tapasztalatokat Földes László, a HUNGEXPO vezérigazgatója összegezte az MTI munkatársának. Elmondotta, hogy a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a rendezésben részt vállaló más tárcák, valamint a kiállítás főbizottsága és a szaktanácsadó testületben tevékenykedő 600 szakember magas színvonalú OMbwsm 3* „ * L ... .. 1 'H StltSÉii» U ■Mptember iá* vasárnap Egyébként 350 hektoliter mustot tudnak befogadni ezek az erjesztőtornyok, amelyekben saóluket dolgoznak fel. Ezekben a tartályokban folyik az úgy m vezet t héjon erjesztés. kiváló zamat- és iUatanyagú UAütá; Fed Uazloaj munkát végzett a kiállítási anyag összeválogatásánál, a programok összeállításánál. A kiállítás tervezői abból indultak ki, hogy nincs lehetőség mindennek a bemutatására, csakis azt kell a látogatók elé vinni, ami szemléltetően bizonyítja a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a 30 évvel ezelőtti, vagy akár csak néhány évvel korábbi módszerekhez képest. Hasznára vált a bemutatónak, hogy az anyagot nem zsúfolták össze. Az előzőkhöz képest „levegösebb” volt ez a bemutató, és talán ez is közelebb hozta a mondanivalót a látogatókhoz, a hozzá nem értő kiállítási vendéghez is. Megértésre talált a szervezőknek az az erőfeszítése, hogy ne egyedi gépek, eszközök, hanem egész termelési rendszerek kerüljenek a látogatók elé, mégpedig az ipari háttérrel, a vegyiparral, gépiparral együtt Ilymódon egész termelési fo-' lyamat bontakozott ki a látogatók előtt, ami kétségkívül új vonása volt ennék: 3 kiállításnak A KGST-országok együttes erőfeszítései kézzel fogható, érzékelhető módon mutatkoztak meg a kiállításon, mégpedig magas színvonalú műszaki alkotások formájában. A külföldi kiállítók anyagai, bemutatói emelték a kiállítás rangját. A vezérigazgató hangsai-' lyozta: a vásárváros még „nincs készen”. A pavilonokban légkondicionálást valósí-t tanak meg, új étterem épül, és' központi vásárrészleget alakítanak ki. A Dobi István úti vásár-i város következő rendez vé-í, nye az őszi BNV, a fogyaja-i tási cikkek nagy seregszejn* < léje. amely október 15-től fiadja weodégfiL iMIjá
