Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
A nyomorultak NDK—francia—olasz tilm Miből lesz a jutalom? Egy népi ellenőrzési vizsgálat tapasztalatai Év közben több mint másfél millió forinttal emelték a béralapot, inig év végéig ennek az összegnek a dupláját takarították meg. Hogyan? Miből? Miért kellett módosítani a béralapot, ha a betervezett összeget sem tudták felhasználni? És végeredményben kinek árt, vagy kinek használ az ilyen bérmegtakarítás? Kérdések, amelyekre a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság igyekezett választ keresni. A hiba a tel has/,Halasban keresendő A népi ellenőrök, a megyei tanács vezetőinek felkérésére, kórházakban és iskolákban vették a vizsgálódás iiagyítóüvege alá a bérgazdálkodást. elsősorban azt kutatva, hogy miért nem használják fel a rendelkezésre álló béralapot és mi történik a megtakarított bérrel. A megvizsgált 18 intézménynél 1973-ban mintegy kétmillió forint volt a bérmaradvány, míg a következő evben már több mint három és negyed millió, ami az éves módosított előirányzatnak 2,8 százaléka. Nem is annyira az összegszerűségre, mint inkább a százalékra kell figyelni, főleg, ha külön vizsgáljuk az ágazatokat. öt egészségügyi intézménynél az 1974-es béralap 1,7 százalékát takarították meg, ugyanakkor 13 oktatási intézményben t>,6 százalékot. Ez bizony indokolatlanul magas! Ilyen jelentős megtakarításnál két kérdés merül fel: helyes volt-e a tervezés, illetve a jóváhagyás, és megfelelően használták-e fel a béralapot? Ami a tervezést és jóváhagyást illeti, tapasztalható ugyan némi lazaság, a hiba azonban a felhasználásban, a célszerűség hiányában keresendő. Előre kell bocsátani, hogy a legpontosabb és legkörültekintőbb tervezés esetén is számolni kell bizonyos megtakarítással. A létszámhiány, a betegség, a fizetés nélküli, vagy a szülési szabadság, a gyermékgondozási segély, tehát minden olyan távoliét, amely nem jár fizetéssel, a béralap egy részének megtakarításához 'vezethet. De csak vezethet! A béralapok tervezése, a béralappal való gazdálkodás ugyanis lehetővé teszi a kieső munkaerő pótlását, külső vagy belső helyettesítéssel, esetleg túlmunka -igénybevételével. Ilyen esetben is jelentkezik lényeges megtakarítás, de ami a legfontosabb, a munkát elvégezték. Rosszabb a helyzet ott, ahol nem pótolják a hiányzó munkaerőt, nem gazdálkodnak a bérrel, nem élnek a lehetőséggel, s igy bizony nincs biztosítva a munka folyamatosság^. Márpedig 6em az egészségügyben, sem az oktatásban nem engedhető meg a feladatok elvégzésének részbeni elmaradása sem. M^rre húz a béralap? Ha egy iskolánál minden állás be van töltve, senki sem beteg, nem megy szülési szabadságra, akkor év végén csupán minimális bér marad meg. Ugyanez a helyzet az egészségügyben is. És ha nincs bérmegtakarítás, akkor nincs jutalomkeret, vagy csak nagyon kevés, mindössze a bér 1' százaléka. (Egy másik ágazatban az igazgatás területén például, a megtakarítástól teljesen függetlenül a bér 6 százalékát fordíthatják jutalmazásra.) Az iskolák és az egészségügyi intézmények vezetői tehát úgy csinálnak bérmegtakarítást — vaavis jutalmazási keretet — ahogyan tudnak. A szabályok ugyanis leQlMMMM ■M»MHnbw 14- vasárnap hetövé teszik, hogy a megtakarított bér év közben és a következő esztendő elején jutalomként kifizethető legyen. Csak abban az esetben kerül elvonásra a bér, ha kétséget kizáróan bizonyítható, hogy azért keletkezett, mert valamilyen betervezett feladatot nem teljesítettek. A megspórolt bérből tehát lehet jutalmazni. Ezért nem kell hát csodálkozni, ha a vezetők egy része szinte „keresi” a lehetőséget arra, hogy megtakarítson a béralapból. Nem a maga, hanem a dolgozók részére. A jutalmazás nyilvánvalóan nagyszerű dolog, indokolt és szükséges is, s ha jól meggondoljuk, be van az kalkulálva a pedagógusok és az egészségügyiek bérébe is. A jutalmazás célját szolgáló pénz előteremtésének módja, maga a tenden- ci a azonban nagyon is vita t h a t ó. Jelenleg az a helyzet, hogy minél több pedagógus hiányzik egy iskolából, vagy minél olcsóbb — s így kevésbé képzett! — tanerővel helyettesítik a hiányzót, annál több lesz a bérmegtakarít ás. Vagyis a jutalomkeret. Nem beszélve arról, hogy ott, ahol teljes a létszám, csakis a feladatok elvégzésének rovására lehet valamennyi jutalomkeretet összehozni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a gyakorlatot sem, hogy legtöbbször más helyen jelentkezik a bérmegtakarítás és ismét más helyen a jutalmazás. Csupán a példa kedvéért: ha valamelyik kórház egyik osztályán hiányzik két orvos és nehány ápolónő, a többiek intenzívebben dolgoznak, tehát pótolják a távollevőket, de a megtakarításból szármázó jutalmat egy másik osztály emberei kapják. Nemcsak egy intézeten belül, hanem megyei szinten is okozhat bizonyos feszültséget a jutalomképzés jelenlegi rendszere. Elgondolkoztató, hogy 1974-ben az egri megyei kórháznak mindössze 200 ezer forint volt a megtakarításból származó jutalomkerete, míg a gyöngyösi és a hatvani kórháznak ösz- szesen több mint egymillió forint. Még jobban szembe- ötlik a különbség, ha feljegyezzük, hogy az egri kórházban éppen annyian dolgoznak, mint a gyöngyösiben és a hatvaniban együttvéve. Miért rossz a megtakarítás í Tényként kell elfogadni, hogy a létszámgazdálkodás szóban forgó változata bérmegtakarításra, s ezzel együtt jutalomkeret „gyűjtésére” ösztönöz. Mindez felfedezhető már a tervezés lazaságában, de erre utal a be nem töltött állások jelentős száma is. Előfordult, hogy ilyen meggondolásból nem hirdettek meg egy-egy állást, vagy a drágább — és hasznosabb! — külső helyettesi- tes helyett, a jelentős megtakarítást eredményező olcsóbb belső helyettesítéssel igyekeztek áthidalni egy-egy dolgozó hiányzását. A megtakarításra való törekvést jelzi az is, hogy a megvizsgált öt egészségügyi intézménynél 1974-ben egy- millió-kétszáznyolcvanhatezer forint volt az úgynevezett évközi béralapnövekedés, s ugyanakkor év végén egymillió-hatszázhuszonkét- ezer forint megtakarítás gyűlt össze. A 13 intézmény is kért és kapott több mint 300 ezer forint bérkiegészítést, s ugyanakkor év végéig megspórolt több mint másfél millió forintot. Tehát nemcsak hogy az évközi béralapnövekedést nem használták fel, hanem még az év elején betervezett bérből is jelentős összeget takarítottak meg. Hozzájárul az ilyenfajta spóroláshoz az a helytelen gyakorlat is. miszerint az évi háromszázalékos bérfejlesztést — amely január 1- től esedékes — csak év közben. a pedawsusnapon, vagy valamilyen ünnep alkalmá bál "«"rtjáfc ki- De indokolatlan bérmegtakarításhoz vezet az illetményhivatal késedelmes adatszolgáltatási rendszere is. És még más körülmények is, hiszen speciális területről van sző. Ha az egész kulturális ágazat 330 intézményénél az 1974-ben megmaradt 2 700 000 forintos bért nézzük, talán nem is olyan nagy ez az összeg. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az óvodákban és az általános iskolákban a pedagógusok mintegy 80 százaléka nő, s közülük sokan mennek szülési szabadságra. A népi ellenőrök azonban csupán 13 intézményt vizsgáltak — a középiskolákat és szakmunkásképzőket, ahol tudvalévőén nem olyan magas a nők aránya — s mégis / az egész ágazatban megtakarított bér 60 százalékát tapasztalták ezeken a helyeken. Ezt a nagymértékű bérmegtakarítást bizony elég nehéz indokolni. Órák és túlórák Ezekben az iskolákban feltűnően nagy összegű túlóradíjat terveztek s ez már szinte önmagában jelzi, hogyan „utaztak” a bérmegtakarításra, a jutalomalapképzésére. Hadd idézzünk egyetlen iskola, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium adataiból: hat pedagógus végzett 22— 38 ezer forint értékű túlórát, illetve helyettesítést, de volt olyan tanár is, aki túlóraként, helyettesítésekért, valamint jutalom címen több mint negyvenezer forintot vett fel az alapbéren felül. A vizsgálat tapasztalatait összegezve több javaslat hangzott el. Nyilvánvaló, hogy növelni kell az irányító osztályok ellenőrzését, felügyeletét, s indokolt esetben tudni kell nemet is mondani. Még akkor is, ha a bérmegtakarítás mint módszer nem Heves megyei, hanem országos jelenség. De nem kívánatos jelenség, hiszen végső fokon éppen egy olyan területről vonja el a pénzt, ahol megfelelően fel is használnák. Az egyik javaslat szerint célszerű lenne csupán a bérmegtakarítás egy részét visszaadni jutalmazásra, míg a másik részét egy közös alapba gyűjteni, s azt felújításokra, berendezésekre, szertárbővítésekre fordítani. Nem vitás, hogy ez a módszer is oktatási célokat szolgálna, mégis szimpatikusabb a másik javaslat, amely a EDUARD JEVDOKIMOV: Az egész egy semmiséggel kezdődött. Irina, a feleségem azt kérdezte: — Véletlenül nem tudod, hol t>an a rúzsom? Gondolkoztam, aztán ezt mondtam: — Véletlenül tudom: keresd a frizsiderben. A rúzs ott volt. Másodjára, amikor feleségem már az egész lakást felforgatva azt kérdezte, hogy nem láttam-e a vasalót, gondolkozás nélkül válaszoltam: a lisztes dobozban. És ott volt. A mosdószappan hollétét is pontosan meghatároztam, mert miután nejem halk sik- kanások közepette kihalászta a kompótból — odajött hozzám, mélyen a szemembe nézett és titokzatosan súgta: — Kolja drágám, már néhány hónapja egyún élünk, de még csak most jöttem rá, megtakarítástól teljesen független, jelentős összegű jutalmazási keret megállapítását sürgeti. ★ Nehéz témát vizsgáltak a népi ellenőrök. S nemcsak azért, mert az anyagiak is szóba kerültek, inkább mert nagyon is bonyolult ez a kérdés. Igaz, kimutathatóan megtakarításra, s így jutalmazási keretük növelésére törekszenek az intézmények vezetői. De csak rajtuk múlik, hogy megfelelően és kellő időben tudják-e pótolni mindazokat, akik hiányoznak? A 13 oktatási intézménynél több mint másfél millió a bérmegtakarítás, durván számolva 40 pedagógus egyéves fizetése. Vajon van-e negyven szabad pedagógus, s pont olyan szako- sak-e, amilyenekre éppen szükség van? S pont o 11, és akkor...! S van-e elegendő orvos, ápolónő, vagy mondjuk takarítószemélyzet? Szólni kell itt a kérdés másik vetületéről is. Nevezetesen arról, hogy míg az egyik oldalon egészséges és jogos törekvésként csökkentik a pedagógusok kötelező óraszámát, addig a másik oldalon vannak, akik a kőtelezőn kívül még ugyanany- nyi, sőt még ennél is jóval több túlórát vállalnak. A túlóra persze gyakran szükséges, csaknem kikerülhetetlen, s ezért engedélyezik még a kötelező órák 50 százalékán felül is. Ilyenkor felvetődik a jogos kérdés: hogyan tud eleget tenni kötelességének a pedagógus, mennyi ideje marad felkészülésre, s milyenek azok az órák? Félő, hogy az ilyen megterhelés az oktatás és egyben a pedagógus egészségének rovására megy. A jobb életmódot szorgalmazó egészséges törekvéseket nyilvánvalóan támo ) '- ni kell. A megszenvedett túlórák, a hirtelen jött helyettesítése^ díjait, az önfeláldozás jutalmait senki sem sajnálja a pedagógusoktól, hiszen mindenki érzi, tudja, milyen sokféle munkát végeznek ők, díjazás nélkül is. Ezért valljuk, hogy mindazt az összeget, amelyet az állam a pedagógusok életkörülményeinek javítására szánt, azt arra és csakis arra lehessen felhasználni. Egy jobb munkamegosztás, egy egészségesebb teherviselés azonban hasznára válna az oktatásnak és a pedagógus-társadalomnak is. Márkusz László hogy te gonuo’átolvasó vagy. Én elszömyedve tiltakoztam: .— Isten ments! Soha többé nem teszem! — Már miért ne tennéd? Hisz ez nagyszerű dolog! Te ezzel a képességgel még híres ember is lehetsz. Próbáljuk csak ki! Csukd bé a szemed! Vgy. .. Nagyszerű... Es most mondd meg, hol a mozijegyünk, amit ha jól emlékszem, az asztalra tettem. Erősen koncentráltam, éreztem a láthatatlan impulzushullámok irányát, amelyek a következő szavak el- dadogására inspiráltak: — Szerintem a szemetes vödörben kell lennie. .. Odaugrottunk a vödörhöz, felkavartuk a szemetet, s mit ad az ég! A mozijegy ott van. Látnoki adottságomnak egykettőre hűre ment. Jöttek Tizennyolc esztendővel ezelőtt, háronf ország filmeseinek összefogásából született meg ez a film, Victor Hugo híres, romantikus regényének újabb filmváltozata. Akkor, az ötvenes évek végén osztatlan siker kisérte ezt az alkotást. Most, a mai tizenéveseknek forgatják újra ezt a filmtörténeti érdekességet, amelyben Jean Gabin, ez a robusztus jellemszínész, valóban a helyén van. Nekünk, akik „idejében” láttuk a filmet, az is érdekes, ha ilyesmit egyáltalán lehetséges megállapítani, milyen változás állott be azóta ízlésünkben; hogyan emlékezünk vissza erre az egykori nagy élményre; mi az, ami ma rríár — újabb divatok és ízlésváltozások után — idegen számunkra, esetleg avittasnak tűnik? Hát van ilyen is! Ami megint annak a felülvizsgálatára indít bennünket, hogy mikor és milyen lelkesedéssel üljünk be egy-egy újabb divat vagy ízlés, esetleg modorosság hintájába. A Nyomorultak sok megfilmesítése közül eddig, a Filmlexikon szerint ez a legújabb. A képek mögött a narrátor mondja Victor Hugo regényének bemellékelt szövegrészeit, a kép alá, a színes, önmagáért beszélő, szélesvásznú látvány kiegészítéseképpen. Akkor, 1957- ben ez divat volt, és még sokáig használták ezt az újítást színpadon is. Ma már ez a fogás fakít a legtöbbet az élményen. A regény és a történet csamópontjain nagy-nagy részletességgel elbabrál a rendező, olyankor is, amikor a realisztikusnak fogalmazott részletek már nem okozhatnak izgalmat a nézőnek, hiszen arra a mai európai mozilátogatónál már számítania kell a film alkotóinak, hogy a regényélmény után, annak birtokában ülnek be a filmet megnézni. A három színész alakítása ma is frissen hat. Élvezzük Jean Gabin Jean Valjean- ját; azt, ahogyan Bemard Blier megvalósítja Javert felügyelőt; ahogyan Bourvil, ez a valóban nagy színész Thenardier szerepében végig- szélhámoskodja a históriát. A három ember sorsának egymás mellett futása valóban illusztrálja az író alaptételként is felfogható gondolatát: vajon érdemes-e olyan nagyon hajszolni a hasznot, vagy inkább keresni kell a lélek és a test nyugalmát? Jean Gabin alakításának méreteit és hatását növeli Bemard Blier viszonylag passzív játéka, egyénisége. - Itt a felügyelő nem az az éhes kopó, akit a szomszédok, a rokonok. A szomszédoknak megmondtam, hogy csemetéjük, hol. kinek a kertjében dézsmálja az almát, a rokonoknak: féhjhez megy-e hamarosan a leányuk vagy sem. Mondanom sem kell, hogy otthon minden szabad időmet telepatikus képességem fejlesztésére fordítottam. Fecsegem feledékenysége révén, erre minden gyakorlati lehetőségem megadatott. Már kezdtem híres lenni. Felismertek az utcán, a villamoson. Amikor egy öregasszony azt kérdezte tőlem, hogy van-e élet más bolygókon, már hatarozottan tudtam: a dicsőség glóriája rövidesen fejem körül lebeg majd. Ismerőseim már ujjal mutogattak rám, a szomszéd gyerekek kövekkel dobáltak. Hiába, a népszerűségért az embernek meg kell szenvedni Bár látnokiságom egyre jobban kiteljesedett, jövőm körvonalai még a homályban maradtak. Rendesen eljártam a munkahelyemre — afféle hétköznapi kishivatal- nokként, mígnem ott is rájöttek képességemre. — Mit nem adnék érte, ha tudnám mikor jönnek az ellenőrök —, mondta a főraktáros. — Hamarosan — mondtam. És jöttek is. Később telefonon azt kérdezték tőlem, hogy hol a főnököm. Megmondtam: halászik. Va.óban hctiaftäott — munkavdooen. a regény soraiból az olvasók kirajzolhatnak maguknak. A rezzenéstelen arc, puha vonásokkal inkább polgár, mint bosszúra ehes hadakozó. Bourvil viszont — későbbi alakításaira is gondolva — fénykorát élte akkor, az ötvenes években. Ez az alakítása is maradandó érték, a jellemformálás itt erő6 és egészséges alapokból nő ki. A mai fiatalok teljes figyelemmel élvezték a filmet, a romantikát. A sors esendőségét talán azzal a komolysággal fel sem fogtak a látvány színes hatása alatt, ahogyan azt a nagy francia író megírta. És hogy ez a kor, mármint a miénk, mennyivel lépett arrébb a tegnaptól, a tegnapi ízléstől, arra egy jellemző mozzanattal világíthatunk ra: amikor a narrátor a fiatal férfi, Marius szépségéről beszél, a nézőtéren kuncogás fut végig. A barokkos romantikának ez a túlzása ellenállhatatlan hatást váltott ki, ellenkező előjellel. A rendező Jean-Paul Le Chanois-nak a nevét meg sem tanultuk akkor és nem volt időnk őt elfelejteni sem, pedig jó néhány filmet forgatott, még 1966-ban is. Ha még emlékszünk, a Papa, mama .. .-sorozat az övé. (farkas) 21.50: Kortársak — kortársakról A népszerű sorozat új műsorában Molnár Antal professzor szólal meg. Az idős zenetudós az elmúlt évtizedek magyar zenetörténetének legjelentősebb eseményeit eleveníti fel. Személyes emlékek, kapcsolatok, élmények alapján esik szó Bartókról, Kodályról, Doh- nányiról és más jelentős személyiségekről. De nemcsak a zene a beszélgetés tárgya. Kultúrtörténeti, történelmi dokumentumok, emlékezések adják a műsor érdekességét. (KS) Ez, úgy látszik nagyon felcsigázta főnököm érdeklődését, mert másnap már hivatott. — Ide figyelj, te látnok elvtárs. .. azt mondják, előre tudsz mindent. .. — Azt mondják.,. — Rendben van. Mivel kínálhatlak meg? — Konyakkal, Három esil. tagossal, amit a széfben tartasz. .. — ördögöd van! Es azt ts megmondanád. hogy miért hivatnak a fejesek? — Gondolom azért, hogy leváltsanak. A főnököm elfehéredett és sürgős tennivalóira hivatkozva elköszönt. \ Néhány nappal később, kiküldetéséből visszatérvén, újra hivatott. — Üdvözöllek, te gondolatolvasó — mondta és elterpeszkedett a fotelban. — Egy jó újsággal szolgálhatok —, foytatta —, fontos értekezleten voltam... Egyes kartársak menesztesérpl döntöttünk. .. Fogd csak, dobott elém egy papírt. És én olvasni kezdtem. Éreztem: az arcomra fokról fokra kiüi az öröm, mert a papír tartalmából rájöttem, hogy normális ember va - gyök. azaz egyáltalán nem értek a telepátiához. És e szóról szóra igaz is, hisz hr’ vány gőzöm sem volt am', hogy — amint a papir igazolta — létszámcsökkentés miatt elbocsátanak munkahelyemről. Barnáé Rozalia jordtiom
