Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
f< ( Beszélgetés dr. Pápay Gyulával, a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárává! Üjabb negyedszázados jubileum megünneplésére készül az ország. Októberben lesz 23 esztendeje annak, hogy megaläKUitak hazánk - ban a különböző szintű tanácsok. Az úttörők, a mai tanácsi rendszer elődjének a megalkotói között volt dr. Pápay Gyula, a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára, akit arra kértünk, elevenítse fel az egykori eseményeket. — A tanácsrendszer gyökerei a felszabadulást követő időszakra nyúlnak vissza. Azokra az évekre, amikor a megsemmisített. széthullott közigazgatás helyett a nép küldötteiből álló szervek vették át a vezetést, a kezdeményezést. Az akkori népi bizottságok, a nemzeti bizottságok. a földosztó bizottságok szerepe forradalmi volt. híven fejezték ki a kibontakozó új társadalom országos és helyi Igényeit. A lakosság nagy lelkesedéssel vett részt a közéletben, s még többet is vállalt volna, ha a régi közigazgatás1 szervezeti formái nem gátolták volna a fejlődést. Ekkor vált é 'etően sürgető feladattá az á iamszerkezet átalakítása, a dolgozók egyre szélesebb rétegeinek bevonása az állami é etbe. Ilyen előzménvek u án alakultak ki a tanács- rendszer létrehozásának az eivi alapjai. Ennek folytatásként 1910-ben megválasztó ‘M/c a tanácsokat. Ez alé- P 's gyökeres változást jelentett az államigazgatás rendszerében. — ön abban az időben már a megyei igazgatási apparátusban dolgozott, így szemtanúja lehetett annak a történelmi eseménynek, amikor „helyet cseréllek" a regi és az uj rendszer tanácstagjai. Kikből kerültek ki a nép első igazi képviselői? — Megyénkben is nagy v rrakozás előzte meg a 25 é vei ezelőtti tanács választat. Az emberek örömmel és v 'gy felelősséggel készültek a: esemenyre. hiszen először v ásztották szabadon a kép- v.selöiket. Jól emlékeztek a v. lasztópolgárok arra, hogy k k voltak a felszabadulás e >tt az akkori képviselőtestületekben, kik intézték a v rosok, a községek ügyeit. Tőkések, földbirtokosok, nagygazdák és az őket kiszolgáló tisztviselők ültek korábban azokban a székekben, ahová most a nép igazi képviselőit választják meg. A jelöltek, a munkások, a parasztok, a szövetkezeti utat ízlelgető gazdálkodók, a nép ügye mellett állő értelmiségiek pedig hittel és lel- •kesedéssel beszéltek az országos és a helyi feladatokról, tervekről, s a megvalósítás felelősségéről. — Október 22-én lezajlottak a választások, megkezdték a munkájukat a tanácsok. Miként sikerült kiválasztani a testületek tisztségviselőit? — A tanácsi tisztségviselők kiválasztása bizony nem volt egyszerű feladat. Bár már 1945-től tervszerűen folyt a különböző tanfolyamokon, iskolákon az új köz- igazgatási szakemberek kiképzése, nem voltunk bőmben sem az országban, sem a megyében a politikailag alkalmas, a tanácsok vezetésére képzett szakembereknek. Tanácsvezetési tapasztalatokról pedig nem is beszélhettünk. mert hát kinek lettek volna akkoriban ezen a téren tapasztalatai. A tisztségviselők kiválasztásakor csupán a pártszervezetek véleményére. javaslatára támaszkodhattunk. Így került be a tgnácsi apparátusba sok becsületes, a munkában élen já^ó kétkezi dolgozó, földműves. értelmiségi és főként fiatal. Még ma is emlékszem, egy alkalommal felkerestük a meeve "gvik bányaüzemét és kértük a pártsze”- titkárát, segítsen a vá- 'a-j-j-tásban. 'Mondion olvan CVtkal deteerót. aki vállalná a tanácsi Igazítást rrmnkáf és aki a megfelelő felkészítés után a. megyei tanácsnál dolgozna. A párttitkár javasolt is egy fiatalembert, aki nem kis anyagi áldozat mellett is vállalta a feladatot. Tanfolyamokra, Iskolákra ment, később felelős beosztásokba került és becsülettel végezte a munkáját. És végül egy személyes élményt hadd mondjak el: megyénk választóinak bizalmából én is 1950. október 22-én lettem először a megyei tanács tagja, egyben a végrehajtó bizottság titkára... — Melyek voltok áz újonnan megalakult tanácsok első és legfontosabb feladatai? — Az első és a legfontosabb feladatunk volt: utat nyitni már a tanácsok tevékenységének kezdetén a közéleti demokratizmusnak, megszervezni a párt, az állam politikájának helyi végrehajtását, számba venni a lakosság ellátásának helyzetét és lehetőségeit. Az alapvető feladatok közé tartozott továbbá az, hogy elérjük: az emberek magukénak érezzék az általuk megválasztott tanácsokat, adjanak ötleteket a tanácsi munkához, éreztessék a választópolgárok kezdeményező erejét és ellenőrző szerepét. — A közös teendők mellett más és más feladatokat kaptak a tanácsok. A megyei tanácsi szervezetbe kerültek az addig a minisztériumok megyei szerveiként működő intézmények, mint például a volt pénzügyigazgatóság, a tankerületi igazgatóság, a mezőgazdasági igazgatóság. Ez természetesen nem ment nehézségek nélkül. Sok vezető még nem látta tisztán, hogy a tanácsi, illetve a végrehajtó bizottsági irányítás és a megye politikai, társadalmi, gazdasági életében betöltött szerep összefügg. Voltak olyan szakigazgatási feladatok is. amelyek elvégzéséhez új osztályokat kellett szervezni a megyei tanácsnál. Akkoriban alakultak meg az ioari és a kereskedelmi osztályok... A járási és a városi szakigazgatási szervezet is lényeges változáson ment keresztül. Érdekesen alakult a községek helyzete: akkoriban minden k’s telepiPésen önálló tanácsot választottak, ezért ott is létre kellett hozni a szakigazgatási szerveket, ahol ilyen korábban nem volt. A tanácsok tárgyi feltételei meglehetősen kezdetlegesek voltak. Jó volt, ha az állampolgárokat le tudták ültetni, ha régi lócákon is, de ülésezni tudott a tanács, vagy ha külön íróasztaluk volt a dolgozóknak. — Az elmúlt negyedszázad alatt sokan megváltak a tanácsi munkától, mások nyugdíjba mentek, esetleg magasabb beosztásba kerültek. Ennek ellenére bizonyára szép számmal dolgoznak még ma is a megye különböző szintű tanácsainál a régiek, az úttörők közül. — A közelgő évforduló előkészítése során számba vettük a törzsgárdához tartozókat. Százhetvenheten 25 éve megszakítás nélkül tanácstagok, 81-en pedig ugyanennyi ideje dolgoznak a tanácsi szervekben. Valamennyiüknek az évforduló alkalmából rendezendő ünnepi tanácsüléseken mondunk köszönetét az áldozatos munkájukért — Most, a jubileumi esztendőben bizonyára sok szó esik a tanácsok jövőjéről, a szakigazgatási szervek feladatairól ... — Az elmúlt Időle eseményeit, emlékeit feleleveníteni akkor érdemes, ha azoknak van a mára és a jövőre vonatkozó tanulsága, mondanivalója. A tanácsok 25 éves múltja ilyen. Negyed- százados tevékenységünk a politikai munka, a társadat lom-, a gazdaság-, az ellátásszervezés, a testületi élet, az igazgatási munka gazdag tárházát, tapasztalatait kínálja. Ezeket a tapasztalatokat nemcsak lehet, de kell is hasznosítani a jövőben, a párt XT. kongresszusa határozatainak a tanácsi vonalon történő végrehajtásában, az ötödik ötéves terv megvalósításában. Feladataink közé tartozik a tanácsi munka fejlesztése, korszerűsítése, a szocialista közgondolkodás elmélyítése. A 25 éves múlt. a dolgozók, az állampolgá rok bizalma kötelezi erre az egész tanácsi szervezetet a megyében. Szilvás István Elmúlt a nyár, véget irt az idegenforgalmi főszezon. Az eredményekről, a tapasztalatokról országszerte felmérések készülnek. Számszerű kimutatások természetesen még nem állnak rendelkezésünkre ezekről, annyi azonban bizonyos, hogy legismertebb idegenforgalmi központjaink gondjai alapvetően azonosak. Amikor tehát Eger vendéglátásának beteg gócait igyekszünk felkutatni — országos problémák megoldásához kerülünk közelebb. Es ez a célunk, mert hisszük, hogy ezzel segíthetünk. — Nem kérem. Nagyon sajnálom, de nem nyilatkozom! — Megmondaná, hogy miért? — Ez az igazgató hatásköre, csak az ő engedélyével, és akkor sem szívesen ... Nagyon sajnálom. — De hiszen, ön régi szakember, az egyik legjobb étterem vezetője... Csak nem azt akarja mondani, hogy ami az egri vendéglátás jelenlegi helyzetét illeti — az titok?! — Én ilyet nem mondtam. Azt mondtam, hogy nem nyilatkozom, és nem is...! — Legalább azt mondja meg, mi a véleménye arról, hogy az önkiszolgáló Ételbár éppen úgy másodosztályú étterem, mint az elegáns Unicornis? — Ezt nem itt kell forszírozni. Magasabb helyen. — Mert alacsonyabb helyen attól tartanak, hogy véleménynyilvánítás esetén összeütközésbe kerülnek a főnökökkel? — Ezek szerint értjük egymást. Viszontlátásra. „Nem vagyunk szociális intézmény" Az önkiszolgáló rendszerű Ételbárt azzal a céllal létesítették, hogy főszezonban enyhítsen az egri éttermek zsúfoltságán. Korszerű, nagy áteresztőképességű, olcsó önkiszolgáló étterem lesz — nyilatkozták megnyitása előtt a szakemberek, — Eleget tesz-e az Ételbár ezeknek a követelményeknek? — Az üzlet látogatottsága fejezi ki a közönség véleményét — válaszol Hangrad Márton üzletvezető. — Április 29-én nyitottunk, és — nem akarok dicsekedni, de azt hiszem — igen népszerű Új vasércátrakó épül Záhony térségében A Szovjetunióból évente több mint 3 millió tonna vasérc érkezik vasúton hazánkba. A vasúti átrakás ~vegkövnyítésc~e Záhor-: térségében az eperjeskei átrakónál vasé:c- csúszdát építettek, és ezzel teljesen gépesítették az átrakást. Az új berendezéssel, vasércen kívül, szén és koksz is átrakható. iteZí, kto-g- Balosa g, h&ma „Feladatunk Tolt: utat nyitni a közéleti demokratizmushoz” Éttermek, pincérek, vendégek lett az üzletünk. Kétszáz adagos konyhánk van. de ennél sokkal többet adunk el, van úgy, hogy az ezer adag is elmegy. Augusztusban 370 ezer forintos forgalmat bonyolítottunk le. — Nyitás előtt arról volt szó, hogy olcsó lesz ez az ön- kiszolgáló étterem. A II. osztály viszont nem a legolcsóbb tömegétkeztetési forma. — Felszereltségünk és az étterem belső kiképzése olyan színvonalon van, amely indokolja a II. osztályba sorolást. Különben itt hét forintért is meg lehet ebédelni : levest, főzeléket, kenyeret ... — Egy kiadósabb ebéd azonban alig-alig jön ki egy húszasból... — Nem vagyunk szociális intézmény. Ez a válasz bizonyára kissé meggondolatlanul hangzott el, de, ha valaki mégis kimondja — legyen. Lelke legyen rajta. Ezek után azt kérdezem az üzletvezetőtől, mi a véleménye Eger vendéglátásáról. — Nem megoldott a köz- étkeztetés. A nyári szezon minden, csak nem vendéglátás. Nagy a forgalom, tele vagyunk külföldivel. Nekik adjuk az olcsó ételt?! Ez a visszakérdezés megint csak elgondolkoztató: ilyen meggondolással aligha indokolhatjuk a magas árakat. (Más kérdés, hogy két kislány, Vízkeleti Erzsébet és Molnár Mária —mindketten gimnazisták — nem sokallják a 14 forintot a roston- májért. „A koliban rossz volt a kaja, azért jöttünk ide” — mondják két falat között. „És ez jó?” „Igen.” „Máskor is eljöttök tehát?” „Annyi pénzünk azért nincsen ...") Nos, igen, az olcsó — mégsem olyan olcsó. Egy kis „személyeskedéssel” azt lehetne mondani, hogy a pincérekhez hasonló jövedelemre lenne szükség ahhoz, hogy mindenki rendszeresen ilyen helyen, ilyen árak mellett ebédeljen. — Persze, a borravaló — mondja Hangrad Márton. — De ha nem lenne borravaló, nemhogy pincér nem lenne, de még a szakmában sem lenne senki. — Egyetérthetünk tehát abban, hogy a pincérek jól keresnek, de a levest mégis gyakran hidegen hozzák ki? — Ha csak nem külföldiről van szó,.. Mert az más, azt egyből körülrajongják. > „Halkan" mondva: 5 ezer... Vincze József, a Kazamatában dolgozik, és azok közé a pincérek közé tartozik, akit a vendégek szeretnek, a kollégák pedig megbecsülnek. Vele és a nyugdíjas, de még mindig köztiszteletben álló Pittner Elemér bácsival, a Platánban jöttünk össze egy kis beszélgetésre. — Egy van itt kérem, a szervezetlenség — mondja Elemér bácsi. — Majdnem minden étteremben 12 és 1 között szervezik az ebédelő csoportokat. Hát hogy lehet ezt győzni?!... — Nálunk, a Kaziban körülbelül egy hónapja új brigádvezető van, Szegedi Attila. Azóta minden sokkal masabb, és anyagilag is jobban járnak a srácok. Most már szinte harapnak a vendégekre. — Miért? Korábban mi volt a helyzet? — Először is: egész nyáron nyolcas létszámmal dolgoztunk, most 12-en vagyunk. Egy fiú az NDK-ból. szakmai gyakorlatról, egy a Balcsiról jött vissza közülük ... Ami pedig a korábbi helyzetet iflsti, hát az biztos, hogy a legtöbb fiatal csak azt szeretné, hogy könnyen megkeresse a pénzt. Közben meg valósággal oda kell lökdösni az asztalhoz, ha vendég érkezett. Mondtam is egyikmásiknak: „Megharap a vendég, félsz tőle? ... Látod, az ott egy vendég, így néz ki, nézd meg magadnak...!” Elemér bácsi egyetértőé« bólogat a fiatalember szavaira és azt mondja: — Pedig kérem, a vendég, az nem háládatlan. — Tessék mondani, mi szükséges a jó vendéglátáshoz? — Figyelmesnek kell lenni a vendéghez, szeretni kell őket, nem pedig elereszteni egy kötelesség-vigyort. És persze, jó munkaszervezés kell, hogy legyen összhang a főnök, a felszolgálók, a szakácsok, és az egész kollektíva között. Ha ez nincs, akkor nem ér semmit az egész. — A Kazamatában viszont javult a helyzet, igaz? — Igen — válaszol Vincze Jóska. — Nálunk most már sokat jelent, hogy megvan a borravaló. Ez egyébként perdöntő, mert a felszolgálót mindenütt csak eggyel lehet megfogni, a jattal. — Szerinted mennyi egy pincér havi jövedelme? — Nálunk kijön úgy ötezer felett. — „Halkan" mondva? — Halkan mondva — es mosolyog. Igen, értjük egymást. A pincérek nagy többsége közismerten igen jól keres, már egészen fiatalon hozzászoknak a nagy pénzhez. Aztán „rájönnek” — tisztelet a kivételnek —, hogy nem muszáj „tömi” magukat: a vendég vár, a vendég megeszi a hideg csontlevest, a móesingos húst, mindent. És még fizet is. — Pedig: szakképzett emberekről van szó... — Igen — legyint az öreg pincér —, sok a szakképzett, de az az igazság, hogy néha ezerszer jobb a szakképzet- len. Áz, aki szívvel csinálja, aki él-hal a szakmáért. Ilyen már alig akad, sajnos. Ez a szomorú. Mert amíg a felszolgálás színvonala nem emelkedik, addig nem emelkedik a vendéglátás színvonala sem. Ebbe viszont a vezetőségnek kéne határozotab- ban beleszólni. Megbeszéltük mi már ezt egy párszor, tudják, hogy van: fejétől... a hal. (Folytatjuk.) B. KUN TIBOR Következik: A „YATT", MEG A GEBIN Megfiatalodik az Erzsébethíd Pénteken a munkások befejezték az Erzsébet-híd pályaburkolatának megfiatalítását. A felújításban részt vevő vállalatok — az osztrák Teerag Asdag cég, a Ganz-MÁVAG, az Aszfaltútépítő Vállalat, valamint az Országos Szakipari Vállalat — dolgozóinak tervszerű munkáját dicséri, hogy a kezdés óta eltelt 18 esős nap nem hosszabbította meg lényegesen az átadási határidőt. Az Aszfaltútépítő Vállalat az acélszerkezetet először négy centiméter vastag zúzalékos kötőréteggel, majd három centiméter vastag aszfaltszőnyeggel borította be. Az utóbbi műveletet speciális zúzalékszóró géppel végezték, hogy a pályatest érdes felületű legyen. Három- méter bűSSZÚságban, 18,2 méter szélesen alakították ki az új, korszerű pályatestet. A hétfői hivatalos műszaki átadást követően a Ganz- MÁVAG és az Országos Szakipari Vállalat szakmunkásai veszik át a terepet. Hozzálátnak a hídszerkezet rozsdátlanításához, festéséhez. Gondosan megtisztítják a tartókábeleket, a korlátokat. Hétfőn már a híd egyik oldalán megkezdik az állványozást. A Budáról Pestre vezető szélső forgalmi sávot és a mellette l°vő gyalogjárót ezért lezárták. MmnsösCs 1873. szeptember lovasamat*
