Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-10 / 212. szám

wmmimwwmwm i , Kedd esti külpolitikai kommentárunk: A tengernagy dilemmája HÉTFŐN PORTUGÁLIÁBAN ténylegesen is be­fejezte működését Vasco Goncalves ötödik, ideiglenes kormánya. Miután Pinheiro de Azevedo tengernagy, kijelölt miniszterelnök a kormányalakítási tárgyalá­sok elején tart még, átmenetileg Portugáliának nincs kormánya. A helyzet bonyolultságát csak tetézi, hogy az MFA múlt hét pénteki különös közgyűlésén olyan döntéseket hoztak, amelyek vitathatatlanná tették a legfelső katonai vezetés jobbratolódását. Ha mindehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy a francia főváros előkelő hoteljének, a Sheraton szállónak együk lakosztályát — álnéven és a megté­vesztés céljából monokli helyett szemüvegben — egy nemkívánatos vendég: Spinola extábornok, volt por­tugál köztársasági elnök bérli, akkor elfogadhatjuk a megfigyelők jóslatát: sorsdöntő szakaszához érkezett a portugál demokratikus népi forradalom. Az ország ellenforradalmi erői már hetek óta nyílt ellentámadásba mentek át. Bár a kulisszák mö­gül tulajdonképpen a fasiszta restaurációs kísérlet hívei bujtogatnak, az élvonalban ismét a szocialisták hallatják hangjukat. Soares pártja kétségtelen siker­ként könyvelheti el, hogy a szárazföldi hadsereg és a légierő egyes jobboldali beállítottságú tisztjeire tá­maszkodva sikerült félreállítaniok Vasco Goncalves tábornokot, a forradalmi folyamat következetes hí­vét. A tábornok nemcsak a kormány éléről távozott, hanem a vezérkari főnöki tisztséget is kénytelen volt visszautasítani. KORÁBBAN AZEVEDO TENGERNAGYRÓL lisszaboni források úgy nyilatkoztak, mint az úgyne­vezett mérsékeltek egyik képviselőjéről. Ám kormány­fői megbízatásával a róla alkotott vélemény máris megváltozott: a szocialisták és a jobboldal berkeiben már úgy emlegetik, mint „kommunistabarátot”. Hoz­zájárult ehhez, hogy haderőneme, a haditengerészet továbbra is híven kitart a forradalmi folyamat foly­tatása mellett, s ezzel szembekerült a szárazföldi had­sereg és a légierő MFA-n belüli képviselőivel. Jellemző, hogy a nyugati sajtó nagy megkönnyeb­büléssel méltatja Goncalves félreállítását. Egyes kommentátorok azonban keveslik a „fordulatot”. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkírója nyíltan kimondja: Portugáliában elérkezett az idő­pont a jobbratolódásra, miután „a vezető katonák ta­nácstalanok”. FÉLŐ, HOGY A KÜLFÖLDI NYOMÁS, a NATO és a Közös Piac szüntelen beavatkozási kísérlete, a szociáldemokrácia aknamunkája és nem utolsósorban a portugál jobboldal nyomása következtében Azevedo tengernagy a hatodik ideiglenes kormány megalakí­tásában nyomasztó kompromisszumokra kényszerül. A jelenlegi zsákutcából pedig nincs más kiút, mint az antifasiszta erők összefogása. lvr V>AlVV^V^V>A|AAAAAAA: Megkezdődött Genta az egyiptomi -izraeli tárgyalássorozat GENF: Negyvenöt perces üléssel kedden megkezdődött Géni­ben az egyiptomi—izraeli tárgyalássorozat, amelyen ki­dolgozzák az öt nappal ko­rábban aláírt egyezmény részleteit. Az EAK küldöttsé­gét Taha El-Magdub tábor­nok, az izraeli küldöttséget pedig Mordehaj Gazit nagy­követ vezeti. A tárgyaláso­kon a finn Ensio Siilasvuo tábornok, a Közel-Keleten állomásozó ENSZ-haderök főparancsnoka elnököl. Az első találkozón a két de­legáció megállapodott abban, hogy a hozzávetőlegesen két hétre tervezett tárgyalásokat napi két ülésen bonyolítják le. A tárgyalásokat lezáró jegyzőkönyv részletesen tar­talmazza majd az Abu Ra- deis-i olajmezők Egyiptom számára történő átadása, va­lamint az izraeli csapatoknak a megállapodás szerinti új határok mögé történő vissza­vonásának menetét. A 2. si- nai megállapodás néven em­legetett egyiptomi—izraeli megállapodás a genfi jegyző­könyv aláírásával lép majd életbe. JERUZSÁLEM: Iszmail Fahmi, egyiptomi külügyminiszter egy kijelen­tésére válaszolva az izraeli külügyminisztérium szóvivő­je kedden cáfolta, hogy egy esetleges stíriai—izraeli tár­gyalásra vonatkozóan bármi­féle megállapodás született volna az Egyesült Államok és Izrael között. Megrendítő kép Kelet­Törökországból Kétezernél több halálos ál­dozatot követelt a kelet-tö­rökországi földrengés; a se­besültek száma meghaladja a háromezret, a hajléktalanoké a tízezret. (Telefoto — AP — MTI — KS) Zavargások Libanonban Fegyveres összetűzés a muzulmánok és a keresztények között BEJRUT: Kedden hajnalban muzul­mán mesterlövészek vették körül Tripoli észak-libanoni várost, hogy megvédjék a szomszédos Zghorta keresz­tény fegyvereseinek esetle­ges támadásaitól. Miközben a városba vezető országutakat biztosították, a településen belül hétfőn foly­tatódtak az összecsapások a felfegyverzett muzulmán és keresztény csoportok között. Az utcai harcok során köny- nyűtüzérségi egységek is működésbe léptek. Hatósági jelenté^ szerint az elmúlt hét zavargásai során összesen hatvannál többen vesztették életüket. A biztonsági szol­gálat most attól tart, hogy a zavargások a második legna­gyobb libanoni városból át­terjednek az ország többi részére. Máris meggyilkolt muzulmánok és keresztények holttestét találták meg a Beirútból Damaszkuszba ve­zető főút mentén. (Reuter) Ot és fél országon át ■ I Szihanuk hazatéri Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő, a Nem­zeti Egységfront elnöke ked­den reggel — közel öt és fél éves távoliét után — Peking- ből hazarepült Kambodzsába. Vele együtt fejezte be az emigrációt Penn Nouth mi­niszterelnök, az egységfront központi bizottsága politikai bizottságának elnöke is. Szihanuk búcsúztatására a pekingi repülőtéren egy tucat kínai állami és pártvezető megjelent, élükön Teng Hsziao-ping miniszterelnök­helyettessel. Jelen voltak a pekingi diplomáciai képvise­letek vezetői, közöttük Gödör Ferenc, hazánk nagyköveteié. III. Mozart és Helsinki szelleme Gyalog: hegyi túra. Sikló­val: nem olcsó mulatság. De a túra is, a pénz is megéri: Salzburgot, ezt a csodás ék­szerdobozt, a várból látni. Igaz, az előbb még azon mo­rogtam, hogy az osztrák ke­délyt itt valami, nemzetközi­vé lett és merev német pre­tészete — középkori és kora barokk — magával ragadó, s hogy utcáinak hangulata, a vár mord szépsége önmagá­ban is alkalmas lenne az idegenek idecsábítására és nem utolsósorban a saját maguk örök gyönyörködteté­sére is. A szem és az ujjak, a lá­tás és tapintás érzékei mel­lett a hallás gyönyörét is szolgálni kívánták és kíván­ják: Karajan vezényelt ép­Salzburg az tilsán Is a zene városa: készül & déli térzenére a városi zenekar cizitás helyettesíti, és mor- golódásom oka a frissen „pu­colt” székesegyház belső te­re volt. Ügy néz ki, mintha egy otromba cselédlány ven­dégeket várván gazdáihoz, ledörzsöli a nemes patinát az antik ezüstökről, nehogy szó érje. a ház elejét. Kíno­san tiszta minden, kínosan friss festés mindenütt, még az egyébként kínosan tiszta .környezetből is kirívóan. Ám innen felülről, a lentről megcsodált vár „lőrésein” ke­resztül nézve ezt a várost, lent a Salzach partján, meg­bocsát mindent és meg is ért sok mindent az ember: az idegenforgalmat, a zenei heteket, azt, hogy várost épí­teni is művészet, s hogy a városkép is lehet olyan magával ragadó, mint egy festmény a Mirabell-kastély- ban. Mert Salzburgot nem a zene tette azzá, ami, hanem ami volt, s amivé lenni és válni akart, az csalogatta fa­lai közé a muzsika szerel­meseit. Mozart szelleme hiá­ba lengett volna e város fe­lett, keserű rezignálcióval le- gvinthetett volna és suhan­hatott volna tovább más, és megértőbb tájak felé, ha nin­csenek élő és olyan embe­rek, akik bölcsen tanulták meg tisztelni a halhatatlanok emlékét: az ünnepi játékok­kal például. így aztán immá­ron százados fogalompárosí­tás: Salzburg és a muzsika. A helybéliek nem elégedtek meg hát azzal, hogy a város fekvése gyönyörű, hogy épí­pen akkor, mikor ott jártunk egy csendes, szerény nyár végi hétköznapon. Mert a szépséget, a meg­levő kincseket és a meglevő lehetőségeket gondozni, vi­rágba szökkenésüket elősegí­teni — no6, ez nemcsak salzburgi specialitás. Milánó, véli, hogy a plüss zsöllyék barokk cirádáiból a stuk­kók, csillárok, falszogiet : titkos zugaiból hogyan kúp­nak elő az eddig olt megbú­vó dallamok, meglátogat’1' '.- ja rendkívül gazdag múzc i- rnát is az operaháznak. S az operának. Mert a múzeum egyben operatörténeti, köze­lebbről olasz operatőrién nti múzeum is, s benne helyet kap, fő helyet persze a Scala is. Mint otthona, istápolója és fellegvára ma is az olasz operának. És Monaco is a múltjából él, a mai erőfeszítések nyo­mán, a turistákból, akik cso­dálni és szájtátni jönnek ide, és nem is igaz, hogy elsősor­ban a játékkaszinó millio­mosaiból. Itt meg ünnepi őr­ségváltás fogadja a nézőt, hihetetlenül fehér ruhákban, hihetetlen csinnadrattával folyik délben az operett­hadsereg őrségváltása. De Monte Carlóban járni és nem nézni meg legalább kí­vülről a játékkaszinót, Mo­nacóban járni és nem részt venni a valamiféle hősi múl­tat a jelenbe átorzó őrség­váltás! játékot — bűnÖ6 mu­lasztás lenne. Es mindenütt és másutt, mint az öreg szülők kupor- gatta vagyonkából a fiata­lok, úgy élnek a történelmi múltú városok és polgárai a múltból, de tisztességükre legyen mondva, igyekeznek itt tenni és adni a jelenből is. Üzlet az idegenforgalom, de szellemi és anyagi befek­tetést igényel és ötletet is, mert a béke nagy konkur- rencia: egymagában az öreg falakért, a múlt szépségéért, a históriák izgalmáért még nem járja sorba és végig például a dél-francia váro­sokat a turista. Európa egyébként olyan most, mintha mindenki úton lenne. Az egész kontinens valamiféle nagy karavánsze- ráj, nyüzsög benne az élet, érkeznek, indulnak a „kara­vánok” az immár ismert vi­lágokból az ugyancsak is­mert célok felé Montserát­Dolgoznak a felvevőgépek az alkalmi „állványok” vállain: készül a felejthetetlen pillanat a monacói, az őnagyhercegsége díszes őrségváltásáról. A részkérdések megoldása nem hozza el a békét Husak tógádta a szíriai államfőt JMSßSltSß, 1C» »»fifda Gustáv Husák, az CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnö­ke, hétfőn fogadást adott Hafez Asszad, a Szíriai Arab Szocialista Unió főtitkára, államfő tiszteletére, aki párt- és kormányküldöttség élén hivatalos látogatáson tartóz­kodik Csehszlovákiában. Husák pohárköszöntöjében teljes támogatásáról biztosí­totta azt a szíriai álláspon­tot, hogy a közel-keleti hely­zet átfogó, minden problémá­ra kiterjedő megoldást köve­tel. A részkérdések csupán attftm-nrfsFÍSfí^ erdeüíU saoi­gáló megoldása nem hozza el a térség számára a rég­óta várt békét, ellenkezőleg, távolabbra tolja ki az igaz­ságos rendezést — mondotta. Az arab országok igazságos harcának sikeres befejezé­séhez — hangoztatta a to­vábbiakban — antiimperia- lista egységre van szükség, az arab államoknak a szo­cialista államokkal, különö­sen a Szovjetunióval való együttműködése megfelel az arabok igazságos harca ér­dekeinek. Hafez Asszad válaszában hangsúlyozta, hogy a cseh­szlovák álláspont elégedett­séggel tölti el a szíriai né­pet. A szíriai tapaszalatok azt mutatják, hogy Izrael minden erőfeszítése az idő­nyerésre irányul. Az izraeli vezetés még bonyolultabbá akarja változtatni a közel- keleti helyzetet, meg akar­ja bontani az arab ellenállá­si frontot. Ezt célozta a si- nai megállapodás aláírása is. Asszad rámutatott, hogy az igazságos béke nem I ' tosítható mindaddig, a Izrael arab területeket megszállva. (TASZSZJ ez a hatalmas iparváros, amely Torino mellett, vagy talán még előtte is, a legna­gyobb létszámú munkásosz­tállyal dicsekedhet, s amely­nek élete olyan dinamikus, hogy visszatükröződik benne a mai olasz valóság minden gondja és sikere, nos, szóval ez a Milánó is igyekszik, hogy a Sforzák kastélya, a csipkeszépségű és mégis mo­numentálisán lenyűgöző Dómja mellett, őrizze, óvja más kincseit is. Ügy van: a Scalaról van szó. A világhí­rű milánói operaházról, de most nem az előadásokról. Hanem a múzeumról! Mert múzeum is az ope­raház. Éíő, eleven és a na­pok múlásával lépést tartó múzeum. A turista jegyet vált — ez sem olcsó persze —, s a jegyért elmondhatja, hogy volt a világhírű milá­nói Scalában. Igaz, nem es­te, amikor a fény és a pom­pa, a ruhák, kosztümök fé­nye és a zene pompája az uralkodó, csak napközben, amikor a szájtáti közönség előtt a bálterem nagyságú színpadon ott kopácsolnak a díszletmunkások és a zene­kari árokba lógázva a lábát, üldögél a színpadmester, déli sziesztáját tartva éppen. Az­tán, amikor kellően Rioamui­la m áOkdi' -hallani ban, a benedekrendiek évez­redes hegyi kolostorában ép­pen úgy nem okoz feltűnést a magyar szó, mint If várá­nál Marseille-ben. Az embe­rek szerte Európában mind jobban megszokják egymás) és egymásról, hogy emberei: És mind kevésbé gondolja - hogy a múlt csodáit bámuló nem azt nézegetik, hogy tudták ily pompásan felé; teni Barcelona gótikus ns gyedét, hanem azt, hogyan lehetne egyetlen bombával a földdel egyenlővé tenni az évszázadok alkotását... Hogy Mozart szelleme dia­dalmasan lebegjen tovább Salzburg, Dantéé Verona, Gaudié Barcelona felett, ah­hoz az is szükségeltetik, hogy Helsinki szelleme is ott le­begjen Európa országútjai felett. Mert ugyan kétségbe­ejtő, ha kilométer hosszú közlekedési dugó keletkezik a forró nyárban San Remó- ban, de mégis csak az lenne a legkétségbeejtőbb, ha né­ma és kihalt lenne a tenger­part Genuától Calelláig és még tovább, mert valaki ki­húzta a dugót a félelmetes palackból, hogy ismét sza­badjára engedje belőle a háború szellemét. (Folytatjuk.} Gyúr kő Géz#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents