Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-10 / 212. szám

A szakszervezeti választások eddigi tapasztalataiból Közös gondii?*^ közös feladatún :: s rís A szakszervezeti választá­sok eűcíigi menetét és a je­lenleg folyó munkát jól elő­készített, átgondolt, megszer­vezett és megfelelően irányí­tott folyamatként jellemez­hetjük. Az eddig megtartott szak- szervezeti választások egyér­telmű, n megerősítik, hogy a szakszervezeti mozgalom azonosul a párt politikájá­val. A bizalmiak és helyet­teseik, a műhely-, osztály-, i-ZB, SZT és megyebízottsá- gok választásain pontos ké­pet kaptunk az egyes társa- calmi csoportok, rétegek, vállalati, üzemi, munkahe­lyi kollektívák anyagi hely­zetéről, közérzetéről, tudati állapotáról, politikánkról és egész életünkről alkotott vé­leményéről. A tapasztalatok arra mu­tatnak, hogy őszinte volt a tagság és a szakszervezeti vezetés közötti beszélgetés. Legjobban ezt az a tény pél­dázza, hogy mar eddig több mint, háromnegyed millióan mondtak véleményt a szak- szervezeti munkáról, tettek javaslatokat a továbblépés­re. Sok észrevétel hangzott el a megnövekedett jogkör al­kalmazásáról, a szakszerve­zeti demokrácia fejlesztésé­ről, a bizalmi munkájának egyre fokozódó elismeréséről. Sok helyen nyilatkoztak el­ismerően a bérpolitika — központi és vállalati — ala­kulásáról. de sokan bírálták a jövedelmi arányokban elő­forduló szélsőséges eseteket, a normákkal, a túlórákkal, a fizikai és alkalmazotti dol­gozók bérfejlesztésével kap­csolatos problémák megoldá­sát, helyesebben megoldat­lanságát Szinte mindenütt igényelték, hogy az aktívák és a tagság rendszeresebb és gyorsabb tájékoztatást kap­jon a gazdasági és a mozgal­mi területről egyaránt. A legtöbb észrevételt a munka- szervezés fogyatékosságaival, a folyamatos termelés felté­teleinek biztosításával, az üzemi szociális körülmé­nyekkel kapcsolatban tették a dolgozók. Sok konkrét megjegyzés, kritika, javaslat hangzott el a gyermekintéz­mények helyzetével kapcso­latban is. A vitákban részt vevő gaz­dasági vezetők kifejezésre juttatták, hogy a szakszer­vezetek egyre nagyobb fele­lősséggel és hozzáértéssel gyakorolják funkciójukat, ér­zékenyen reagálnak a prob­lémákra, konstruktív javas­latokat tesznek. A tagság ál­tal tett észrevételekre az il­letékesek már eddig is konk­rét intézkedésekkel válaszol­tak. A választások eredményes­ségéhez döntően hozzájárult, hogy a pártszervek és -szer­vezetek túlnyomó többségé­ben fontos politikai ese­ményként kezelték, felelős­ségteljesen segítették a szak­szervezeti választásokat. A területi pártszervek körülte­kintően, tervszerűen, és szer­vezetten készítették fel az Irányításuk alá tartozó párt­szerveket erre a munkára. Megfelelő figyelmet fordítot­tak a kádermunkára, igye­keztek jól megismerni és megismertetni a választási munka tartalmi célkitűzése­it, a választás mechanizmu­sát és rendjét. Ezzel kapcso­latos feladataikat jól illesz­tették be a pártmunka egé­szébe. Figyelembe vették azokat az észrevételeket, amelyeket pártszerveik új já- választása során a párttag­ság e munkával kapcsolat­ban elmondott. Pártszerve­ink többsége számot adott arról is, hogy nemcsak is­meri, hanem egyre jobban érti és mind hozzáértőbben alkalmazza is a szakszerve­zetek pártirányítására vonat­kozó határozatokat. Kedvező változások történ­tek a szakszervezetben dol­gozó kommunisták munkájá­nak értékelésében és elis­merésében is. A pártszervek a szakszervezetekben való tevékenységet fontos párt­megbízatásként kezelik és ilyen céllal sok elvtárs és elvtársnő jelölését javasolják a szakszervezeti funkcióba. A pártszervek fontos fel­adata most, hogy az elért eredményekre alapozva — a helyi viszonyoknak megfele­lően — tovább tökéletesítsék a szakszervezetek pártirányí­tásával összefüggő munkáju­kat. A nem végleges értékelé­sekből is megállapítható, hogy eddig a szakszervezeti választások kedvező politikai légkörben, nagy aktivitással zajlottak le. Koszorús Ferenc, ez MSZMP KB munkatársa A VÍZ JELENTŐSÉGE — közismert. Ennélfogva ko­rántsem véletlen, hogy gya­kori témája a különböző ta­nácskozásoknak, felelős ve­zető testületeink következe­tesen foglalkoznak a kérdés­sel. Legutóbb például — nemrégiben — a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága tárgyalt róla. Elemezvén a jelenlegi helyzetet, a legsür­getőbb gondokat, s megbe­szélvén mindjárt a felada­tokat is. Milyenek a tapasztalatok ma „szűkebb hazánkban”? Nos, ami talán a legör- vendetesebb: az utóbbi esz­tendőkben .végzett fejleszté­sek tovább javították a ko­rábbi állapotokat, mind ked­vezőbben éreztetik hatásu­kat. A mostani tervidőszak­ban, csupán a tavalyi év végéig, napi csaknem hét­ezer köbméterrel növekedett az ivóvíztermelés városaink­ban, s így a megyei átlag már megközelítette a 46,5 köbmétert. Az előzőnél na­gyobb mértékben sikerült kielégíteni a lakossági igé­nyeket, amit természetesen a falvainkban is érezhetnek. Különösen Gyöngyösön, a város környéki községekben, illetve a gyöngyösi járásban szembetűnő az előbbre lépés — a lakosság ellátottságát tekintve azonban, napjaink­ban, a járások közül a he­vesi áll az első helyen. Városainkban a legszára­zabb években sem volt szá­mottevőbb vízhiány, s köz­ségeink közül is mindössze Mindennapi kenyerünk Ember legyen a talpán, aki a kedves vevő minden kívánságát ki tudja elégíte- 2Ü. Például. Az eladó levesz egy arany­sárgára sült veknit a polc­ról: — Nekem ez a sületlen kenyér nem kell — utasítja vissza a kedves vevő. — Ad- j n szépen megsült kenye­ret. Ugyanakkor egy másik ve­vő: — Ne haragudjon, de ha ezt a halálra sült kenyeret ríja, akkor el sem viszem. melékenység növekedésével is, amely néhány százalék­kal megnőtt. Mindez olyan nagyon si­mán ment? Kérdi, az ember, önkéntelenül. A választ a vállalat igazgatója, Oláh György adja meg, aki rög­tön felsorolja a nehézsége­ket: esetenként kifogásolni lehetett a liszt minőségét, az élesztővel is akadt gond. Aztán ott van még a sok, elavult, kis teljesítményű üzemecske. De a nagyobbak közül való a gyöngyösi 1. számú, amely a hangzatos Hosszú sor a jó kenyérért — Gyöngyösön (Fotó: Szabó Sándor) hogy mindenki jóízűen tömi azokat magába. Aztán lett már burgonyás kenyér is, ami szép is, jó is, az ára is csupán néhány fil­lérrel több a másiknál. Ezt azonban egyelőre olyan köz­ségekbe viszik eladni, ame­lyekben a tsz is süt kenye­ret, nem is akármilyet, fel kell tehát azzal venni a ver­senyt. Készítenek már nápolyit is, sütöttek már tortalapot is, ahogy a cukrászkészít­mények is szép számban ke­rülnek ki a vállalat üzemé­ből. Látszik tehát, hogy a sütőipariak nem ülnek a ba­bérjaikon, az eladatlan szá­raz kenyerek halmán tétle­nül. hanem igyekeznek min­denben lépést tartani a ke­reslettel, odafigyelnek a pia­ci kívánalmakra. Azt mondja a vállalat igazgatója, hogy a már na­gyon korszerűtlen gyöngyösi kenyérgyárban naponta 220 mázsa kenyeret és 110 000 süteményt készítenek. Ilyen mennyiségnél már előfordul­hatnak hibák. Mindenütt nem lehet ott sem az igazga­tó, sem a műszaki vezető, és a nagy sietségben az önel­lenőrzés esetenként lazíthat a követelményeken. De a kifogások száma nem jelen­tős. ■ B ■ Világos, vékony héjút ké­rek. Ami az egyiknek nem kel­lően sült. ugyanaz a má­siknak már valóságosan „égett”. Mit is mondtak az ízlé­sekkel kapcsolatban a régi, római bölcsek? Vitatkozni az ízlésről csakugyan feles­leges. ■ B B A Mátravidéki Sütőipari Vállalathoz tartozik Hatvan és Gyöngyös, valamint a já­rás és a városkörnyéki tele­pülések sora. összesen ti­zenöt üzemben készítenek kenyeret, péksüteményt és édesipari terméket. Saját szakboltjuk is van, több mint húsz, és ezekben min­dig kifogástalan minőségű áru kapható. Az elmúlt öt4 év alatt a termelésüket húsz százalék­kal növelték a vállalat üze- íoo, öe hasonló szintre ju­tottak az árbevételnél is. Elégedettek lehetnek a tor­kenyérgyár nevet viseli, az is megérett már a lebontás­ra. És tessék ilyen körülmé­nyek között közmegelégedés­re termelni, friss és kifogás­talan kenyeret, kiflit adni, de minden üzletbe már a kora reggeli órákban- Lehet ezt? Az ünnepek előtt pedig ugyancsak növelni kell a termelést, különösen a ket­tős ünnepek előtt. Az egy nappal korábban sütött ke­nyér miatt pedig fanyalog«* nak a kedves vevők. Ajaj, nehéz mindenkinek a szája íze szerint csinálni ezt a munkát! Sóhajtanak a pékek, a sütőipari szakem­berek. B B B Nem eszik olyan forrón a levest. Akad itt már új be­rendezés is, amelyik sokat tud, új üzem is, a hatvani, amelyből olyan kenyerek, sütemények kerülitek ki, A városi tanács szakigaz­gatási szervei megállapítot­ták, hogy amikor március 6-án 30 kenyeret vettek ki mintaként, ezek sem külle- mi, sem tartartalmi szem­pontból nem feleltek meg a szabvány követelményeinek. Május 30-án a „vajas” kifli nem felelt meg az előírás­nak. A mintaként kivett meny- nyiséget lemérték, a súlyuk megfelelt a szabványnak. Égy korábbi időpontban a megvizsgált termékek mind sületlenek voltak, nem is egyetlen napon, hanem egy héten át. íme: a másik oldal. Még­hozzá az „objektív” oldal, amely bizonyos pontozásos és méréses alapon állította össze a véleményét. Elfo­gultsággal egy kicsit sem lehet vádolni. Előfordulnak „mini” kif­lik, panaszolják többen. Igen, de azt senki sem tud­ja, hogy a kiflit még min­dig ugyanolyan módszerrel készítik GyöBgyösön, mint akár szépapáink idején. Nincsenek hozzá gépek, ame­lyek egyforma méretre, for­mára alakítanák a kifliket, így aztán — ahogy sikerül, olyan lesz. BAB Ha minden igaz, és pénz is úgy lesz, ahogy kellene, akkor jövőre hozzákezdenek a gyöngyösi kenyérgyár fel- frissítéséhez, korszerűvé va­rázsolásához. Ehhez kell mindenekelőtt ötvenmillió forint — ennyi pedig még nincs együtt —, és kell majd a két évig is eltartó építke­zés idejére egy jókora adag megértés a kedves vevők ré­széről. Mert a kenyérgyár helyett addig a régi kis pék­ségek sütnek kenyeret, kif­lit. Hát... ! Egyelőre tehát elégedjünk meg azzal, ami van. Nem rossz ez a gyöngyösi kenyér, annyi szent. Az is igaz, az egyik üzletben mindig friss az áru, a másikban meg olyan, mintha már egy hete sütötték volna, méghozzá pa­rázson, hogy a héja Is meg­szenvedett, utána pedig még az úthengert Is ráengedték volna. A csuda érti ezt? Nem mindegyik üzletvezetőnek igyekeznek a kedvébe jár­ni a szállítómunkások? Ügy látszik. Eszi, nem eszi 1.. De nem az üzletvezetőnek kell azt a sok — legyünk finomak — „kevésbé szép” kenyeret megennie, hanem a kedves vevőnek. Ha egyáltalán meg­veszi, és nem megy egy üz­lettel arrébb, ahol ugyanak­kor olyan kenyeret vehet, hogy az maga a kicsattanó élet. BAB ízlésekről nem vitatko­zunk. De bizonyos tényeket észre kell vennünk. Kész­séggel elismerjük a jót, de — a sületlen kenyérre sem mondhatjuk rá azt, hogy az kitűnő. Egy biztos: ha elkészül a gyöngyösi rekonstrukció, már semmiféle kifogása nem lehet a sütőiparnak. Ezt pe­dig kivárjuk türelemmé1. És miután már a vevők kifür­készték, melyik üzletben le­het mindig szép kenyeret kapni — addig is oda me­gyünk vásárolni, G. Molnár Ferenc néhányban — Lőrinciben, Detken, Halmajngrán, Vi- sontán, Egercsehiben — je­lentkeztek problémák. Gyöngyösön és a visontai térségben, sót távolabb — a külszíni bánya erőteljes víz­telenítése miatt — azonban sajnos, ma is aggasztó* a helyzet. Hatvanban a tarta­lékkapacitás nem képes fe­dezni a későbbi igényeket, Eger több részén, kiváltkép­pen a rendkívül dinamiku­san épülő Lajosvárosban, a közmű mind elégtelenebb- nek bizonyul, egyre kevésbé bírja az ugrásszerűen növek­vő terhelést. S ha Lőrinci nagyközségében — Petőfibá- nyán — a megyei tanács je­lentős támogatásával, a je­lenleg már a befejezéshez közeledő munkákkal rövide­sen javul is az ellátás, Eger- csehi gondjai egyelőre to­vább gyarapodnak. Ami mind-mind komoly figyel­meztetés Is arra, hogy az elkövetkezendő években — a lehetőségekhez képest — fő­leg ezekre a területekre kell összpontosítani az erőfeszíté- Sßfcßi. TÉNYEK, ADATOK bizo­nyítják, hogy megyénkben törődnek a helyzet javításá­val — országosan is a leg­jobbnak ítélik a tanácsi mun­kát: — új vízműveket léte­sítettek, 364 és fél kilomé­terrel nőtt a vízvezeték-há­lózat hossza, nem kevesebb, mint további 10 228 lakás vízellátását sikerült megol­dani, s 614 új közkifolyóval gazdagodott a megye a terv­időszakban. Ezen túl a so­ron levő egri fejlesztésekkel — a felsőtárkányi készlet­ből — rövidesen napi két­ezer köbméterrel növekszik a víztermelés, a csórréti új tárolóval lényegesen enyhí­tik a Mátra gondjait, s az V. ötéves tervben előrelát­hatóan további 17 törpe víz­művel számolhatunk. A meg­oldandó feladatok pénzügyi fedezete--azonban közismer­ten korlátozott, nem futja belőle mindenre. Kiváltkép­pen pedig, ha a törekvése­ket mostoha geológiai viszo­nyok is gátolják. Olyanok, mint amelyek például kü­lönösen az egri járásban vagy éppenséggel a gyön­gyösi járás északi községei­ben jelentkeznek. Amíg a megye déli területein sekély, esetleg közepes mélységű ku­takból is megoldható a tele­pülések ellátása, az utóbbi területeken a vízbeszerzés csak igen mély kutakból, il­letve regionális rendszerek építésével biztosítható. - S ez nyilvánvalóan sokkal költ­ségesebb. Éppen ezért a megyei, köz­ponti erőfeszítéseknek fel­tétlenül találkozniuk kell az érintett és érdekelt közsé­gek lakosságának támogatá­sával. Szükség van a vízmű­társulásokra, a reális igény, hogy segítsenek a vállalatok. minisztériumok is, ha keli Osztozzék a feladatokon a NíM, aogy csupán egyre utaljunk, ha egyszer például Gyöngyös térsegeoen a bá­nyaberuházások, a bánya­munkák veszélyeztetik a vízkészleteket, a vízzel vaiv ellátást. S az ilyenfajta felelősség érződjék a szennyvízgondok csökkentéséért végzett mun­kán is. Mert sajnos, napja­inkban nemcsak az ivóvíz okoz gondot. BAJ VAN FELSZÍNI vi­zeinkkel is. Az Eger-putakot a városön kívül szennyezi például a Cement- és Mész­művek Bélapátfalvi Gyára, a Tárnát ugyanekkor a Mát­ravidéki Fémművek rontja, míg a Gyöngyös-patak víz­rendszerére az EIVRT Fél­vezető és Gépgyára, illetve a gyöügyüsoroszi ércdúsító hat károsan. Ez utóbbi miat­ti rossz vízminőség veszé­lyezteti a gyöngyöshalászi tá­rozót is, ami fölöttébb kel­lemetlen, hiszen — mint is­meretes — a tó mezőgazda­sági igények kielégítésére szolgál. Mindezek jelentős környe­zeti ártalmak, amelyek — hangsúlyozni sem kell külö­nösebben — korántsem kívá­natosak megyénkben, főleg pedig üdülőterületeinken! Kétségtelenül javít majd a helyzeten az Egerben kivi­telezés alatt álló új szenny­víztisztító telep, a bélapát­falvi új gyár építésével egy­idejűleg. megvalósuló szűrő­mű, illetve a Gyöngyösön tervezett további intézkedés. A parádfürdői tisztító be­rendezés azönban elavult, s tökéletesítésére egyelőre ki­látás sincs, a parádsasvári elképzelések pedig legfeljebb szükségmegoldást jelenthet­nek. Míg az Apc—Lőrinci térségben keletkező ipari és kommunális szennyvizek ke­zeléséhez kívánatos regioná­lis rendszer megvalósítása költségfedezet hiányában vá­rat magára. Sokkal határozottabb és nagyobb ütemű lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy a helyzet gyorsabban és meg­nyugtatóbban javuljon. Ez azért is kívánatos, mert me­gyénk felszíni vízfolyásai kis hozamúak, csak kevésbé ter­helhetők. Már a „természe­tes” szennyezések, a mező­gazdaság nagy fokú kemizá- lása következtében a talajba szivárgó különféle vegyi anyagok is jelentősen ront­ják a vízminőséget — nem még az üzemek, gyárak mel­léktermékei! RENDKÍVÜL FONTOS te­hát a feladat, legalább olyan, mint az igényeknek megfe­lelő ivóvíz biztosítása. S amíg e tennivalókkal a jövőben mindenki nem a legnagyobb komolysággal foglalkozik — aligha lehetünk nyugodtak. Gvóni Gyula Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter új rende­letben szabályozta az építés- vezetők, íőépítésvezetők fel­adatait, e munkakörök betöl­tésének feltételeit. A rende­let e vezetői munkakörök be­töltésének feltételei között a különböző szakmai, iskolai végzettségen túl külön felté­telként írja elő, hogy a meg­növekedett szakmai gyakor­latnak legalább 50 százalé­kát közvetlenül az építési munkahelyen kell eltölteni. Korábban pusztán tervező­irodai szakmai gyakorlat is elegendő volt arra, hogy a megfelelő képesítéssel ren­delkező szakember építésve­zető vagy főépítésvezető le­gyen, pedig e munkakör el­látásához sok egyéb szakmai, vezetési tapasztalat szüksé­ges, amit csak közvetlenül az építési munkahelyen le­het megszerezni. Az új tel­tétel egyúttal azt is lehetővé tette, hogy a különböző szakiskolai végzettségtől füg­gően kétharmadára, felére csökkenjen a munkakör be­töltést, hess szükséges — dó­írt — szakmai gyakorlat ide­je. Üj vonás, hogy most mar nemcsak az állami vállala­toknál, hanem az építőipari szövetkezeteknél is építésve­zetőt kell megbízni az épít­kezés irányításával, vezetésé­vel. Így a szövetkezeteknél is magasabb szakmai köve­telményeknek kell megfelel­niük az építési munkahelyek vezetőinek. A rendelet sza­bályozza az építésvezető irá- nyítárával dolgozó munkave­zető-. művezető-, főmunka­vezető alkalmazásának szak­mai, képesítési feltételeit is. Az új rendelet a kihirde­téssel hatályba lépett, s ugyanakkor a művezetők jo­gainak és kötelezettségeinek vállalati szabályait összefog­laló ügyrend kidolgozását ágazati irányelvek kiadásá­val segítette az ém'tésügyi- és városfejlesztési rrtiniszter. zjjmmíbQ 1313. szeptember 16« szercU Miniszteri rendelet az építőipari munkahelyek uoTAfnirtplí ff*’adatairól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents