Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

r Ctezdag terítéssel köszönti * magyar könyvkiadás a rseptemberben nyíló finn­ugor kongresszust. Évek óta nem jelent meg ennyi terje­delmes, tartalmában és kivi­telében színvonalas kötet a finnugor és — szélesebb kör­ben — az uráli népek anyagi és szellemi kultúrájáról! Az ezzel összefüggő kér­désekkel fogalkozik a Buda­pesten szeptember 9—15. kö­zött megrendezésre kerülő finnugor kongresszus. A té­mában összehívott negyedik nemzetközi seregszemle fel­vonultatja a magyar nyelv és nép rokonságát alkotó finn­ugor népek közös nyelvi, néprajzi, népzenei, történeti, és irodalmi kérdéseivel fog­lalkozó tudományok rangos művelőit. A kongresszus nemzetközi szervező bizottsága ezúttal a korábbiaknál szélesebb körű munkát fejt ki, mert a finn, szovjet és magyar résztve­vőkkel együtt huszonöt or­szágból számítanak résztve­vőkre. A kongresszus négy szekcióban — nyelvészet, néprajz, régészet, irodalom — végzi munkáját. A szek­cióüléseken és az ezeket Könvvkiadásunk és a finnugor kongresszus megelőző plenáris üléseken a nemzetközi tudományos élet előre felkért neves képvise­lői tartanak előadást egyebek között olyan kérdésekről is, mint például a gépi módsze­rek alkalmazása a finnugor nyelvek tanulmányozásánál. A finnugor nyelvekkel és népekkel korábban a tudósok szűk köre foglalkozott egy­két országban. Ma már a vi­lág minden részén jelennek meg tanulmányok a finnugor népekről és nyelvekről, abból a felismerésből kiindulva, hogy a finnugor népek anya­gi és szellemi világa is része az emberiség közös kulturá­lis értékeinek. A magyar iro­dalom gyöngyszemei mellett a finnek Kalevalája és az észt népköltészet gyűjtemé­nye része a világirodalom­nak. de a kisebb, nemrég írásbeliségre jutott finnugor népek számos kiemelkedő al­kotójának művét is több nyelvre lefo'\iították. A finnugor Kongresszus al­kalmából vaskos kötet jelenik meg „A vízimadarak népe” címmel. A könyv tanulmá­nyokat közöl a finnugor né­pek élete és műveltsége kö­réből a legkülönbözőbb nem­zetiségi szerzőkkel. (A szer­zők nagy része ma is él, töb­ben közülük hazánk vendé­gei lesznek a kongresszuson.) A finnugor nép költészetéből közöl „Medveének” címmel az Európa Könyvkiadónál megjelent kiadvány olvas­mányos szemelvényeket. Finn és magyar szakembe­rek együttműködésének ered­ményeként jelenteti meg a Corvina Könyvkiadó az „Urá­li népek” című sok képpel és rajzzal illusztrált kötetet. Ez a mű nyelvrokonaink kultú­ráját, hagyományait ismerte­ti. A könyv egyidőben jelenik meg finnül és magyarul, de angol kiadásban is napvilá­got lát majd, hogy e rokon népek kultúrájáról képet nyújtson a finnugor nyelve­ket nem beszélő, de irántuk érdeklődő külföldi olvasók­nak. (G. L.) A művésznő legutolsó arckép* 125 ízületeit HLakd Jlutza 125 évvel ezelőtt, 1250. szep­tember 8-án született Bioba Lujza, a korszak egyik ki­emelkedő tehetségű színész­nőié. A Peking róná)* főszerepéb en ÚJ KÖNYVEK A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közül említést érdemel az Európai antoló­giasorozat új kötete, a „Mil­ton, az angol forradalom tükre”; amely Milton prózai írásaiból tartalmaz rendkívül érdekes összeállítást. A Vi­lágjárók sorozat 101. kötete­ként került a könyvesboltok­ba Ewa Wolak könyve, a „Varázslatos Samoa”. Újból megjelent Lukács Ernőné és Tarján Rezsőné közös mű­ve, a Játékos matematika. Abraham Moles, ismert nyu­gatnémet professzor érdekes és hasznos könyve, sok ki­váló, részben színes képpel kísérve, „A giccs, a boldog­ság művészete”. Az Európa Könyvkiadó a Janus-könyvek kétnyelvű so­rozatában adta ki Thomas Mann „Tonio Kroger” című elbeszélését. Az öt világrész könyvei sorozatban látott napvilágot Julien Green iz­galmas regénye, az „Ejfél”. A Világirodalom rémekei 6. sorozatának új kötete a ro­mán származású Panait Ist- rati regényeit tartalmazza; köztük van a világhírű „Ky- ra Kyralina" is. A Modern könyvtár új kötetei között találjuk Romulus Guga Ha­lál utáni élet című regényét és Pascal Lainé Az ellen- forradalom című kisregényét. Devecseri Gábor műveinek sorozatában jelent meg Ovi­dius Átváltozások című köl­teményciklusának remek for­dítása. Mordgcháj Avi-Saul, a magyar származású izraeli író elbeszéléseit, illetve kis­regényét tartalmazza az Aranytó. Az Akadémiai Kiadó új­donságai közül említést ér­demel a magyar tudomány kiválóságai életrajzsorozatá­nak új, ötkötetes kiadása. Paul Fraisse tollából látott napvilágot — második javí­tott és bővített kiadásként — „A kísérleti pszichológia” gyakorlati kézikönyve. Meg­jelent Pais Dezső „A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből” című tanulmánykötet. Jókai Mór levelezése sorában a most megjelent kötet Jókai 1860—1875 közötti levelezését tartalmazza. Változatlan le­nyomatban került a köny­vesboltokba az újból „kul­turális hiánycikknek” számí­tó Új Magyar Lexikon 5. kötete (Mf—R) s a Magyar— orosz műszaki szótár két vaskos kötete is. A Corvina új kiadásban adta ki Genthon István „Mo­dem francia festmények” című, sok színes illusztrációt tartalmazó könyvét. ILLYÉS GYULA: Erdőben-Nem érdekel, mi a neved fuzöld-fejű madár. Azzal is kevesebb köztünk az akadály. Nem nyomul közénk ennyivel sem a világ. Se nyom. se jel, se rubrikák! A hangodat, a szavadat sem ismerem. Szót ért csak annál hamarabb szíved s szívem. Fú-zöld fejű, hó-begyű, kék­hasú társ, édeni, nem lehet elég lent: elég elölről kezdeni! ZELK ZOLTÁN: Győzelem Ha átgázolva a tengereken, az öregség csuszamlós visszanézve, látod az ifjúság fölbokrétázott csillagok alatt, mindig zöld évszakokban járva, zsákmánnyal megrakott napokkal is kudarc kudarc kudarc — megöregedni! az a győzelem. 10 HUU: Partizándal , (Egy népdal nyomán) —■ Jer haza gyorsan, kedvesem, egyedül sótlan az ebéd — Ha szeretsz, érts meg, feleség: harc folyik, ott van a helyem. — Jer haza gyorsan, kedvesem, fiad kisírja a szemét — Ne sírj, fiam, korai még: harc folyik, ott van a helyem. — Jer haza gyorsan, kedvesem, jó anyád úgy vár haza rég — Anyám te sem vagy menedék: harc folyik, ott van a helyem. — Jer haza gyorsan kedvesem, felgyújtja házad a pribék — Ha ég, a gyűlölet is ég: harc folyik, ott van a helyem. — Jer haza gyorsan, kedvesem, ha meghalsz, ki lesz a tiéd — Életemről lemondanék, de szabadságomról sosem. (Gergely Ágnes fordítása) A/WWAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAV ^AAAAAAAAAAAAMAAAAAaOí jVVSA^^WAAAAV^AAAAA/VSAA^>AAAAAAAAAAAAAAAAA/WWVAAAAAAAAAAAAAAAAAA(»AAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAA^\AAAAAAAAAA<\\AAAAAAAAAAAAAAAV , Feles elök —• JŐ, jó, menjetek csak! Ebéd­nél találkozunk! — Aztán a lány­nak mondta: — A srácok, akikkel vagyok. Az, mintha megenyhülnél — András a neved? — Aha. És téged hogy hívnak. — Juditnak. — Leguggolt, a táska zárjával bajlódott. A fiú fölpattant a párkányra, s beugrott. A lány még föl sem ocsúdhatott, már mellé kuporo­dott, s kivette kezéből a táskát, becsattantotta a zárat s körülné­zett: — Nem is rossz ez a bun­galó belülről sem — mondta elis­merően. — A tiétek? J udit kicsit arrébb húzó­dott. — A miénk. Mért? — Van benne fantázia. 11 — Ez még csak négy fal. — Majd belakjátok. — Nyújtó­zott kicsit, aztán megkérdezte: — Te még nem érettségiztél, ugye? — Nem. Mért? — Semmi, csak úgy... — za­vartan, épp, hogy mondjon vala­mit, hozzátette: — És a barátnőd? — Ömár igen. Ö aztán.... leérett­ségizett. •— És.:? és milyen? — A barátnőm? — Mintha gon­dolkodna egy pillanatig. — Hát tudod... izgalmasabb ná­lam. Százszor, milliószor! András kedvtelve nézegette: — Akkor érdemes megvárnom. — Elkésel a barátaidtól. — Épp az ő érdekükben mara­dok. — Maga alá húzott egy zsá­molyt. — Bár sok bizalmam nincs az ügyhöz. Azok a nők, akikéit a barátnőik lelkesednék... — le­gyintett — Tudod, mi az igazi? Akinek nincs barátnője, mert mindenki más csak lehervadhat mellette. Akit a többiek csak lő- távolon kívül lepráznak! Juditot elkapta a boldog lány­nevetés, áradón kacagott A fiú csak bámulta értetlenül, talán egy picit sértetten is. "7 ökkenve megnyílt az ajtó és belépett rajta egy nő, aki­től beléállt a lélegzet Sudár vil­lódzás a kitáAiló bejáratban, nyú­lánk, felszökkenő láng. Igen, igazi nő volt, felnőtt és magabiztos, aki megszokta már, hogy elhallgatnak, ha belép egy szobába. Sportszok­nyát, antilopzekét viselt, kezében mellékesen lógázott hálószatyor­ban paprika, paradicsom, kenyér, gyümölcs. Csodálkozva fordult a kacagó Judithoz, látta a vadide­gen fiút, amint lassan fölemelke­dik ültéből. — Már azt hittem, megbolon­dulták hogy magadban nevet­gélsz! Juditodfc'végre sikerült megszó­lalnia: — Ez András az ablakból. Be­ugrott segíteni. Barátságosan kezet nyújtott a fiúnak. — Ha segíteni akar, itt aztán válogathat! Valahogy egyszeriben a lány is magabiztosabb lett — Te összeütsz valamit a kony­hán, mi meg rendet rakunk ide- benn Andrással, jó? — Persze, szívesen! — a fiú csupa készség volt. — Hát akkor essetek neki! — s szatyrával jókedvűn eltűnt a hátulsó ajtóban. Súlyos, teli csöndet hagyott ma­ga mögött. — No? Megmondtam? — Judit hangja csupa diadal volt. A fiú önkénytelenül félsuttogó- ra fogta: — Ö... ő a... barátnőd? — ö. — Fura.:: inkább a nővéred le­hetne. Judit fölcsillant: — Hasonlítunk? — Nem is az, csak. li fene tud­ja... — Klassz, mi? — hunyorított rá. — Olyan, akit a többiek csak távolból mernek leprázni! András még egyre az ajtóra meredt, nem válaszolt. Arra kapta csak vissza a fejét, hogy Judit­ból megint kitör az előbbi hosz- szú, idegesítő kacagás. — Hagyd már abba! — toppan­tott indulatosan. — Még mindig nem találod ki? Anna az anyám. Persze, érezte, csak néni merte kimondani. sszenéztek némán, vallatón. A fiúnak arra kellett gon­dolnia, hogy ha a másik nőt pil­lantja meg idebenn félórával előbb, valószínűleg torkában do­bogó szívvel továbbmegy... A nti szeme e*e ernyuzae w nyer ét a délelőtti napban, úgy nézett föl a domboldali kis > nyaralóépületre. Nyitva az abla­\ kok. Maga sem értette, mi izgatja s ezen a vttyWón, mért állt meg itt 5 a földút közepén, valahányszor > visszafele jött a boltból a tejjel, \ zsömlével, hogy egy pillantással > fölmérje a látnivalón kihalt házat. > Nekivágott a szelíd lejtőn«*; > ötven lépéssel elérte a telek szó- ? lét. Kerítése sem volt még, né- 2 hány eövek jelezte csupán, egy- < szerűn besétált közöttük, s bené- < zett az ablakon. I A szoba közepén fia« lány | térdel* a nyitott útitáska előtt, < szedegette belőle a női ruhákat, $ pulóvereket. Karjára kapott egy S kötegre valót, s mielőtt elindulna \ a hátsó ajtó felé, a fiú közaeUe- > nül beszólt: < — Ne segítsek? I A lány meglepetten pillantott < föl. Keskeny arcában két nagy I mandateszem,' de vonásai bizony­talant* tétováztak még körülötte gyerekkor és nővé válás határán. ~ «tea? — Derékig látta csak a fiút; rövidujjú sportingben, jó­képű magabiztosságában, amint a párkányra könyököl. —* Csakhogy megnyílt a titkok házal Már az hittem, lakatlan ma­sad. Egy hete várlak. Érezte, hogy elönti arcát a vér, dühös volt magárai j — Azt sem tudtad, hogy a vi- ' tágon vagyok! : — Mért, te tudtad, hogy vár­nak? I« ég mindig a táska előtt ktv­■ ■ pörgött, s most hirtelen fölegyenesedve megtalálta a hang­ját: — Elképzeltem. Más dolgotok úgysincs nyáron. Ezért jöttök le. A fiú nevetett, kicsit tán eről­tette is: — És ti mért hoztok öt pulcsit meg három bikinit? Ennyi cuccal is csak egy nő utazhat! — Kettő — vágta rá. — A barátnőddel jöttél? Re­mek! Szólok a srácoknak! Tudod mit? Ne patronálj. — Értem. El vagytok látva. A fiúitok utánatok jönnek. A lány egy fél másodpercnyi késéssel vonta meg a vállát: — És ha igen, akkor se lenne hozzá senkinek semmi köze. — Ha lenne, akkor nincsenek fiúk! Egy néma pillanatig farkassze­met néztek. A távolból kiáltás hallatszott: i — András! András! M3 tesz már.:. ? A fiú kicsit oldalt fordulva vísszakiáltotta;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents