Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Targovistében jértünk Harmincegy éve szabad Buloáría Zászlódíszbe öltözött Bulgária. Legna­gyobb nemzeti ünnepüket, a felszabadulás immáron 31. évfordulóját, ünnepük bará­taink. 1944. szeptember 9: a kommunisták által vezetett hazafiak fegyveres felkeléssel dön­tötték meg a fasiszta diktatúrát. A harc nem ' ért véget, a bolgár nép legjobbjai, az előre­törő szovjet hadsereg oldalán vetlek részt hazájuk és több más kelet-európai ország .— köztük Magyarország — felszabadításában, a fasizmus szétzúzásában. A harmincegy évvel ezelőtti szeptember 9-e döntő fordulatot hozott a bolgár nép életében: megkezdődött a szabad, a demok­ratikus bolgár állam felépítése. A harminc­egy éves állhatatos, áldozatkész munka nyo­mán az egykori szegény, elmaradott, kizsák­mányolt Bulgáriából dinamikusan fejlődő, ipari agrárország lett. Mik sem bizonyítják ezt jobban, mint a végzett munka eredményeit illusztráló számok, tények: 1971. óta 55—60 százalék­kal emelkedett az ipar termelése. A nem­zeti jövedelem 1975. végére eléri a fejen­kénti 1704 levát. (Egy leva 17,50 Ft). Az eltelt évtizedekben alapvetően meg­változott az ország gazdasági szerkezete is. 1939-ben a nemzeti jövedelem 65 százalé­kát a mezőgazdaság, 15 százalékát az ipar adta. Ma ez az arány 19:55 az ipar javára. Az ország ipara 1975-ben nem kevesebb, mint 58-szor termel többet az 1939-es évi­nél. Kialakult, megerősödött a szocialista me­zőgazdaság is, napjainkban egyre több me­zőgazdasági szövetkezet, állami gazdaság te­remti meg az iparszerű termelés tárpvi, technikai, személyi feltételét. Az évfordulón jogos elégedettséggel tekinthetnek tehát vissza az eltelt 31 esztendőre szocializmust építő bolgár barátaink. ' 'i: • A győztes csata színhelyén épült emlékmű a Sipkán. Élő ékszerdoboz Láttak már élő ékszerdo­bozt? Ha nem, tekintsék meg egyszer az ősi bolgár biro­dalom hajdani fővárosát, Tirnovot. Alul a haragos Janira kétszer is megkerüli a hatalmas sziklát, amelynek tetején méltóságteljesen pom­pázott egykor a fejedelmi vár. ^Körös-körül szikla, raj­tuk házak, utcák, üzletek és emberek és emberek. Az ide­gen attól retteg: egyszer minden a mélybe zuhan, sziklástól, emberestől. A városka persze nem fél. Az egyetlen szélesebb utcá­ján jókedvűen fütyörészik a közlekedést irányító rendőr, az üzletek zsúfoltak, a szu- venirboltok tele turistákkal. Nem szívesen veszünk bú­csút az élő ékszerdoboztól... De menni kell. Vár Gabro­vo. A városban meg se ál­lunk. Minek! Gyárakat .itt­hon . is láthatunk. Gabrovo mégis csodálatos. Nem, nem a mai, hanem a régi. Micso­da ötlet: a város utáni első völgyben életre keltették a hajdani település közműipa­rát. Ahány mesterség, annyi kis kuckó, műhely. Pontosan olyanok, mint száz, kétszáz évvel ezelőtt. Az elsőben olló készül, a másodikban szőrmét, szőnyeget mosatnak a hegyekből lezúduló hideg vízzel. Dolgozik a vízi ma­lom, munkálkodik a szűcs, a kovács, a szakács, a pék, az ötvös, a fafaragó mester. A masinákat vízzel hajtják, mint egykor... A kis műhelyekben nem haszontalan munka folyik, a pompás termékek a helyszí­nen megvásárolhatók. Igaz, hogy a külföldieknek drá­gább a belépőjegy, de ezt a Gabrovót aligha felejti el az ember... Akárcsak a Sipka-szorost sem, ahol az egyesített orosz és bolgár seregek megsem­misítő vereséget mértek a sokszoros túlerővel támadó törökökre. A hegy ormán épített emlékmű örök dicső­ségként hirdeti a győztesek csatáját. Kötél! Országos hírű köl­tők. hős hazafiak szülőhelye. A lakosság többsége török. Persze ez csak nekünk tű­nik fel. Az viszont már a külföldi szakmabeliek figyel­mét is felkeltette, ahogyan helyreállították, ahogyan épí­tik Bulgária egyik élő falu­skanzenjét. Egy-egy darabka múlt valamennyi ház. Külön­ben egyik sem üres, a mú­zeumon kívül valamennyi­ben laknak... A világ különben Kotei­ben is kicsi. A múzeumról érdeklődtünk egy hetven év körüli férfitől. Megmutatta az utat, addig azonban nem engedett el, míg el nem mondta, hogy a II. világhá­ború alatt . Magyarországon harcolt és szinte dicsekedett vele, hogy tudja: 1552-ben Egerben igencsak megverték a törököket. Búcsúzóul még a vállun­kat is megveregette érte. Nem csoda. Bulgária 500 éven át ,élt török uralom alatt. Ez is, az is Euigária Hogy élnek barátaink? A kérdésre röviden úgy válaszolhatunk: jól. Illetve még pontosabban: jobban, mint bármikor. Lényegében felszámolták az országban az analfabétizmust, akárcsak nálunk, biztosított a teljes foglalkoztatottság is. Ezrével épülnek az új la­kások — az igényeket ugyanúgy nem tudják kielé­gíteni, mint mi —, az alap­vető élelmiszerek ára lénye­gében 5—10 év óta nem vál­tozott. Minden harmadik csa­ládnak kocsija van — Zsi­guli, Moszkvics, Zaporozsec a sláger. — Nincsenek ma­szekok, ipari, szolgáltató szö­vetkezetek; valamennyi gaz­dálkodó, tervező, építőegység kollektív, illetve állami tu­lajdonban van. Az iparban többet keres­nek, mint a mezőgazdaság­ban, a férfiak bére is sok helyen magasabb a nőkénél, igen sok üzem panaszkodik munkaerőhiányra, a munka termelékenységével, haté­konyságával kapcsolatosan is sok kritikát hallottunk. A fiatalokat elsősorban az egyetemek, a főiskolák, a városok vonzzák, a kívána­tosnál, a szükségesnél lénye­gesen többen szeretnének or­vosnak, mérnöknek, közgaz­dásznak tanulni, mint eszter­gályosnak, villanyszerelőnek, vagy lakatosnak. A vidéki városokban és a kisebb településeken tejet sokszor nehezebb kapni, mint Radeberger sört, vagy Kent cigarettát. A magyar kon­fekcióban bármilyen alka­lomra, eseményre nyugod­tan elmehetnénk. Reggel kilencig minden­nap szesztilalom van — az ital miatt sokan elmaradtak a munkából. Divat a mini, a maxi, a felnőttek is szívesen hallgatják — Targoviste egyik leghangosabb szórako­zóhelyétől mindössze néhány méterre laknak a megye ve­zetői — a beat katonáit. Jól haladnak a Várna- Szófia közti autópálya épí­tésével, a várnai öböl fölött most épülő felüljáró alatt a tengerjáró hajók is átjuthat­nak majd. A bukósisak bőrből készült egyre drágább —, a Tra­bant kivételével valamennyi kocsiban, kötelező a bizton­sági öv, a szamár ma is jó­val drágább a lónál. Rendkívül jól szervezett a helyi légiforgalom — Targo- vistéből például ID—18-as péppel utaztunk Szófiába. — Várna, Albena luxushoteljai­ban — az építészeti remeke­ket különben Targoviste me­gyei születésű építész ter­vezte — ugyanúgy nyugati turisták pihennek, mint Bu­dapest, Balaton legelőkelőbb helyein. Nem divat a hosszú haj — legényekre gondolunk —, ki­tűnő a szilvapálinka — meg is kóstoltuk —, aki teheti, a hét végét a hegyekben tölti. A borjúhús nem szenzá­ció. olcsó a szőlő, a paprika, a dinnye, a gépkocsik drá­gábbak, mint nálunk. Szó­fia, Várna, Albena üzletei­nek gazdag választékát össze sem lehet hasonlítani más városok, falvak árukészletei­vel. A városokat körülölelő hegyoldalakon pompás ví- kendtelkek vannak — fél- holdnyi telket bárki ingyen kaphat — a kulturáltan megművelt parcellákhoz nemcsak az utat építették ki, hanem állami pénzen kive­zették — ismét eszünkbe ju­tottak az egri kertbarátok — a vizet és a villanyt is. Szó­fiában, Popovóban, Várná­ban, Targovistében egyaránt. Az utakat szeretik toldozni- foltoziti, valamennyi megye- székhelynek öjsálló színháza van, a bort általában tisztán isszák, este még az ebédnél is több hús kerül az aszta­lokra A 0. __.gi vezetők több­s ége negyven éven aluli, a szakszervezeti beutaló húsz napra szól, a középiskolások minden évben egy hónapot termelésben töltenek, az es­küvőket vasárnap, a lako­dalmakat éttermekben tart­ják. Már az első ittas veze­tés miatt ugrik — először egy-két évre, aztán véglege­sen — a jogosítvány, van már Pepsi-, Coca-cola is, a szobrok többségét a hős par­tizánokról mintázták. Szófiában felújítják az egy­kor hét nap alatt épített Di­mitrov Mauzóleumot — már több hónap óta dolgoznak rajta — a cár egykori nyá­ri rezidenciájában pártmun­kások üdülnek. Anionéban — Targoviste megyében van — szépen fejlődik a Todor Zsivkov által tavaly ültetett akácfa. Száz, ezer arca van tehát Bulgáriának is. IIXI. kongresszus tiszteletére A Bolgár Kommunista Párt 1976 tavaszán tartja XI. kon- - :••«*». Az *­szág niej.^scppen, munkával készül köszönteni a nagy po­litikai eseményt. Mint To- dorka Grosevszka, a Bolgár Kommunista Párt Targoviste megyei Bizottságának titká­ra elmondotta: legfontosabb feladat az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan végrehajtása. Mivel még né­hány hónap hátra van az esztendőből, ezért pontos mérleg még nincs az eddig végzett munkáról, annyi azonban máris biztos; bolgár barátaink maradéktalanul valóra váltják a párt X. kongresszusának határozata­it. A tervezettnél is több la­kást építenek, jelentős bér- intézkedéseket hajtottak vég­re az országban, egyre kor­szerűbb, . modernebb gépek termelnek az ipari, mező­gazdasági üzemekben. Ahogyan a titkárasszony mondotta; Targoviste megye lakossága joggal büszkélke­dik a popovói agrárkomple­xum dolgozóinak felhívásá­val: a párt XI. kongresszu­sa tiszteletére ugyanis az or­szágban elsőként a popovói- ak hívták ki versenyre az üzemeket, vállalatokat. Fel­ajánlásaikban azt ígérik a megye dolgozói, hogy no­vember 7-re maradéktalanul eleget tesznek éves felada­taiknak, kötelezettségeiknek. A verseny napról napra fo­kozódik. A dolgozók, a szo­cialista brigádok jó kedv­vel, vidáman mérik össze lel­kesedésük, tudásuk erejét... Zászlódíszbe öltözött Bul­gária. Legnagyobb nemzeti ünnepüket, felszabadulásuk immáron harmincegyedik év­fordulóját ünnepük baráta­ink. » . A- ^ ^ ^ t r ' * [ írta: EOŐS JÓZSEF [ Fotó: LAJEB MIKLÓS ♦ ♦ ♦ < A megyeszékhely főterének dísze a szökőkút, a játékos (delfinekkel. — különben a nemesbör ára Targovistének önálló színháza van. Ernovo- énül a is

Next

/
Thumbnails
Contents