Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
Főiskolások — munkán Két hét alatt kétszer almában, kétszer zöldségben Egy kis pihenés nem árt. A kora, délelőtti időben már annyira jólesik leülni a tábla szélén, hogy szinte mindenki csak hallgat, maga elé néz, egy fűvel babrál az ni jaj között vagy a szája sarkában. A tábla olyan dudvás, hogy nem lehet megállapítani, milyen hasznos növény van benne. Talán sárgarépa. — Nem olyan nehéz — jegyzi meg bátortalanul Pál Katalin, de a hangja nem eléggé meggyőző. — Nem olyan nehéz, mmt...? — Van ettől nehezebb is. Csak meg kell szokni. A többiek enyhén mosolyognak Néhányan ingatják a fejüket és hümmögnek. Odapillantanak a kihúzott gazra, aztán a tenyerüket fordítják maguk felé. A brigád vezetője, Pócsai János, ő már „öreg” főiskolás, megjegyzi, hogy kell azért itt dolgozni, nem is keveset. A lányok nehezebben bírják, ök is besegítenek. De ne higgyük, hogy az eg'sz napjuk itt megy el a derékig érő dudvában. — A múlt héten itt volt a KISZ-klubvezetők tábora a főiskolán. Egy-két rendezvényükön mi is részt vettünk. Jó buli volt. Varga Kálmán, a kollégiumi nevelő tanár vigyáz a csapat ifjúra, de nem sok gondja van velük. Rendes gyerekek ezek. Senki s»m tiltakozik a minősítés ellen. ★ — Én azért választottam Violettát, így hívják a brigádvezetőmet — magyarázza Einer György —, mert olyan szépen mosolygott. Igaz, nemcsak rám mosolygott, de így olyan vonzó volt. Ugyanis á fiatalok maguk döntötték el, hogy melyik brigád vezető mögé sorakozzanak fel az első napon. Mázuk Angyalka —ő mindenkinek csakugyan angyalka. Próbálják másként mondani. A nagy A-betűt csak leírni lehet. Gyöngyösi ugyan, de Budafokon járt középiskolába, és most került a gyöngvösí főiskolára. Édesapja a városi kertészet mérnöke, az érdeklődése Angyalkának a mezőgazdaság iránt — „érthető”. Földkóstoló volt eddig Héjén Mihály, aki Nagyfüged- ről érkezett. Mi is ez a foglalkozás? — A Gyöngyösi Állami Gazdaság laboratóriumában dolgoztam, én jártam ki földmintát venni. Bizony, elég fárasztó volt, mert sokat kellett gyalogolni. Könnyű volt a dolga Mészáros Józsefnek, mert ő a volt osztálytársának a brigádjába szegődött ei. Együtt jártak a szakközépbe a „brigadérossal” — Hiez Györggyel. — Azért jobb volt az almában — emlékezik vissza Bállá Mária arra a két napra. — Golden Delichest szedtünk Csókáson. I Talán még egy hetfk sóhaj is elröppent Csókás almáskertjének irányába innen, a- Mátra Kincse Tsz zöldség- kertészetéből, a dús tenyészeti!, erőteljes dodvák honából.' W Csókásra dr. Dráviczky Imre, a főiskola tanára, a i főiskolai pártszervezet titkára is elkísért. Annyi ott az elmafa, mint a Mátra egyéb , tájain a szőlő. A fiatalokkal itt Szkocsovszky István szakoktató törődött. A fák alatt pihent egy kis csoport, a zsíros kenyerüket majszolták. Mellé almát haraptak. — Paradicsom helyett — huncutkodott egyikük. — Mert ez az alma is olyan savanyú, mint a paradicsom. A pélyi Rab Margit a norma felől tájékoztat. — Naponta 25 láda almát kell leszednünk. Eddig nekem is sikerült teljesítenem az átlagot. — Én most járok először Gyöngyösön — jegyzi meg hály. — A Mátrába már többször eljutottam. A várost nem nagyon ismerem. Azt tudom, hogy a legjobb bort az állomás mellett levő pincében mérik. — A Bacchusban — teszi hozzá Berta Kálmán. 0 már három éven át dolgozott, felvitte a brigádvezetői. illetve a termelésvezetői beosztásig. Közel négyezer forintja volt havonta. — Kevés a középiskolai végzettség, ezért jöttem a főiskolára. Nem mondom, más, mint az üzemi élet, a pénz is, ugye, de hát majd lesz valahogy. ★ Valamennyi építőtáboros most lesz első éves. Miért választották ezt a szakmát? Az egri Baksa Dezső így válaszol: — Engem mindig a technika érdekelt, de hát... Két évig katonáskodtam, aztán ide jelentkeztem. Otthon nem ellenezték a kertészeti főiskolát, mert édesapámnak mindene a kert. Juhász Anna Atkáron adminisztrátor volt egy évig. — Én csupán a mezőgazdaságban akartam dolgozni. Édesapám is az állami gazdaság alkalmazottja. Az a bérelszámolás, amit csináltam, nem éppen mezőgazdasági tevékenység, elismerem. Valamiféle vonzódás annak idején Holló Gabriellánál is érződött, mert az édesapja a gyöngyösi főiskolánál volt állásban, ö most már III. éves. Gyakorlaton járt már a szekszárdi állami gazdaságban, és ott sok mindennel megismerkedett, sok mindent meg is kedvelt. Üzemmérnök szeretne lenni ugyanott, vallotta be kertelés nélkül. Szabó Éva még két lánytestvérével él együ.tt az aba- sári szülői házban. Nála a pályaválasztás tehát szinte törvényszerű. Itt „másodbri- gádvezető” most. de a délutánjait már otthon tölti. Kell a segítség a ház körül is, a részesben művelt oltványban is. — Főzni szoktunk otthon. Én legszívesebben lecsót csinálok. Azt négyféleképpen is el tudom készíteni — teszi hozzá nem k.s büszkeség gél. Dicsősége azonban nem hosszú éietű. mert pillana tok alatt kiderül, hogy az ö lecsóspecialitása még újabb három variációval bővíthe tő. Vidám kacagás csendül fel a „műsoron kívüli” sza kácskodás nyomán. A fiata lók merev mozdulatlanul figyelték a lecsóművészet fogásait. Az egyik szemüveges fiúnak nagyot mozdult az ádámcsutkája is. Nemcsak a munka, nem- csali az anyagi haszon a lényeg ennél az év eleji táborozásnál, amit minden iskolai év kezdetén megrendeznek a gyöngyösi főiskolán. — Mi itt egy kicsit össze is akarjuk szoktatni az elsősöket és egy kicsit meg is akarjuk már ismerni őket — mondja dr. Dráviezky Imre. — A KISZ-szervezet patronálja, irányítja ezt a tevékenységet. Délutánonként bizonyos programok is várják a lányokat és a fiúkat. Megnézik s, várost, de kirándulnak a környékre is. Jó ez a táborozás. Nem jön rosszul az a kis pénz sem, amit kapnak a fiatalok a munkájuk után, hiszen melyik diák mondhatja el magáról, hogy neki egykét száz forint nem számít. ,A keresetük felét kézhez kapják, a másik része a KISZ-é lesz. örülnek a tsz-ben is, az állami gazdaságban is a szorgos fiatalok segítségének. Az igazi haszon azonban az új kollektívák kialakításának elkezdésében mutatkozik meg. Két hét együtt — munkával, szórakozással vegyest — erős kötődéseket teremt. G. Molnár Ferenc Mikrohn'I :má estitek exportra Az Adócsőgyár budapesti, Váci úti üzemében készülnek a telefon- és televíziolánc erősítésére szolgáló mikrohullámú csövek. Az üzem ellátja az összes szocialista országot, valamint Angliába és ázsiai országokba is exportál. (MTI foto: Balaton József felv. — KS) Almas2Üret a hegyvidéken Jó termés ígérkezik a mátrabailai a*máskertben A kis mátraalji fa. a, Mát- raballa, nemcsak burgonyájáról, hanem almájáról is híres a megyében. Tavaly mind mennyiségi, mind minőségi szempontból rekord- termést takarítottak be a mintegy, 60 hektárnyi ültetvényről: az értékesített mennyiség meghaladta a 100 vagont, amelynek jelentős hányadát exportminőségben vásárolták fel. Az idén is hasonló termést ígér az almáskert, noha — amint Albertus Imre tsz-el- nök elmondotta — jégverés is érte az ültetvényt. Egyébként ezekben a napokban már megkezdték a goldenfajta szedését, s ha ezzel végeztek, hozzálátnak a star- king szüreteléséhez, majd a végén pedig ládákba gyűjtik a sokak által kedvelt jonatánt is. Sajnos, a közeli pétervá- sári termelőszövetkezet almáskertjében már nem ilyen kedvező a terméskilátás. Elsősorban — hallottuk Kaszab Balázs elnökhelyettestől — a minőség lesz gyengébb a szokásosnál. Ugyanis náluk a jégverés a ■már kifejlett gyü- mölcsöf károsította meg. 130 vagonra becsülik a mintegy 100 hektárnyi ültetvény idei termését, amelynek betakarítását ugyancsak rövidesen megkezdik. A hatékonyabb termelésért Mozgó munkaértekezlet az erdőgazdaságnál A közelmúltban a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban, rendhagyó munkaértekezleten vettünk részt: a soron következő gondokat és problémákat ugyanis — az általánosan szokásostól eltérően — nem kényelmes tanácskozóteremben, hanem kint, az egyes kulcsfontosságú munkaterületeken tartották meg. Csak a lényegről... A mozgó munkaértekezlet első állomása az erdőgazdaság központi gépjavító üzemének egri telepe volt. Itt találkoztak a mintegy 90 ezer hektáron gazdálkodó három megye területére is kiterjedő, s négyezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat valamennyi üzemének és erdészetének vezetői. a vállalati központ osztályvezetői és igazgatóhelyettesei. Az egyik gépjavító műhely kellős közepén — körbe állva a „beteg” járműveket és erőgépeket — dr. Kovács Jenő, az erdőgazdaság igazgatóhelyettese, a helyzethez illően rögtön a lényeggel kezdve köszöntötte a vezető kollektíva tagjait: — A legfőbb törekvésünk az eddiginél még hatékonyabb termelés és gazdálkodás megvalósítása, s ez ilyen és ehhez hasonló módszereket is kíván: nincs szükség semmiféle öncélú vitára, időpazarló „értekezle- tesdire”. Az a célunk, hogy a legproblémásabb munkahelyeken együttesen vizsgáljuk az esetleges zavarok okait, s azok gyors megszüntetése érdekében is a helyszínen hozzunk megfelelő döntéseket. Könnyen mondhatná bárki, hogy ez nemcsak az effé■ hrrnDTTirtrfnrrliVTrgn flfji.l In mnrigíi "Tnifítnúrtiihíj lit. nek, hanem valamennyi munkaértekezletnek a célja és feladata. Ennek ellenére — mint később kiderül — mégis vitathatatlan az előnye annak a módszernek, amikor egyes problémák szinte érzékszervileg is megragadhatóvá válnak. Ugyanakkor az is tény, hogy azok a bizonyos hagyományos munkaértekezletek, az erdő- gazdaságnál is, és másutt is, óhatatlanul időpazarlóssá válnak egy-egy felszólalás kapcsán. Arról nem is beszélve, ahogy Szőke Miklós, a központi gépjavító üzem vezetője is megjegyezte tréfásan: „Így már csak azért is érdemes értekezletet tartani, hogy állva, ilyen körülmények között senkinek nem jut eszébe hosszú szónoklatokat tartani.. Megismerni egymás munkáját A felvetetett problémákat egymás után lehetne sorolni. Ezek között a gépjavító műhelyben például az egyik fontos kérdés az volt, —mivel ma már az erdőgazdálkodásban is a gépeké a döntő szó — mindent el kell követni, hogy a nagy teljesítményű erő- és munkagépek termelésből való kiesése a minimálisra csökkenjen. Ez pedig a különböző szemlék és javítások előtti még alaposabb vizsgálatokat igényli, amely vizsgálatokat ma már elképzelni is nehéz megfelelő műszerek nélkül. Az erdészetvezetők sorolták a hiányosságokat. Leicz József, a szilvásvárad! erdészet vezetőie elmondta: elég gyakran előfordul, hogy egy- egy beküldött gép rosszul kijavítva érkezik vissza, s későn kapják meg a gépjavító Vágner Tibor, az építésvezetőség üzemvezetője és Farkas Imre, a gyöngyösi parkettagyár üzemigazgatója pedig többek között arról szólott, hogy a kisebb hibák elhárítására jó lenne mozgószerelőket is alkalmazni. És mindezt nemcsak a gépjavító üzem vezetői, hanem a műhelyek dolgozói, szerelői is hallhatták. Természetesen hallották a jó véleményeket is, mert hiszen a felvetett problémák jelentős része a műhelyek felszereltségének hiányosságaira mutatott rá, s csak kisebb hányada az esetleges emberi felületességekre. Egyidejűleg arra is alkalmas volt a gépműhelyben történt látogatás és be-. 6zélgetés, hogy a távoli erdészetek vezetői megismerhessék azokat a körülményeket, amelyek között a központi gépműhely dolgozik. Feltárni a tartalékokat A termelés hatékonyabbá tételének csak egyik fontos feltétele a gépek állásidejének csökkentése, a javítások még szakszerűbb, még megbízhatóbb elvégzése. Ez derült ki a továbbiakban Felnémeten, a gazdaság egyik központi fatelepén, s a szilvásvárad! alsó rakodón és a szalajka-völgyi barkácsmű- helyben is. A fatelepen például a többi között Bognár József telepvezető elmondotta: jobb összhangra van szükség az erdészetek szántásai, valamint a felvevőpiac között. A telep vezetője a helyszínen bizonyított: bizonyos fafajtákból alaposan felgyülemlett a készlet, amely semmiféle szempontból nem jó dolog. Ugyanakkor —elmondták a kereskedelmi iránt tartós a kereslet, s éppen ezért a kitermelésnél és a központi telepre való beszállításnál csak a sorrendiségen kellett volna és kellene esetenként változtatni. 1 Szilvásváradon a nemrégen kialakított, gépesített alsó rakodón — ahová a környező erdészetekből, a kivágás színhelyéről méretre vágás nélkül érkezik a faanyag — a pozitívumok mellett arra figyeltek fel a legtöbben, hogy meggondolandó mindenféle minőségű fát ide- szállitani. Ugyanis azok egy része csak a legértéktelenebb tűzifaként értékesíthető, ennélfogva nem kifizetődő jó néhány kilométert ide-oda utaztatni. A szalajka-völgyi barkács üzemben kellemes meglepe. tések érték a vezető kollektíva tagjait. A legtöbben ugyanis csak hallottak arról, hogy milyen jól értékesíthető — többnyire a lakás- kultúra céljait szolgáló — áruk készíthetők az egyébként félredobott, használhatatlannak, értéktelennek minősített faanyagokból. Amikor az elhangzott tájékoztatóból megismerték a kereslet tény- számait többen a saját üzemük, erdészetük lehetőségeire gondoltak, amelyek mind- mind ugyancsak hasznosítható tartalékok. Mindent összevetve az alig több mint fél napig tartó munkaértekezlet nagyon hasznosnak bizonyult. Nemcsak a jobb együttműködés nyilvánvaló szükségességét ismerték fel egyes területeken, de jobban megismerték egymás munkáját, gondjait, felszínre került sok kiaknázatlan lehetőség. Mindez együtt valóban a hatékonyabb termelést és gazdálkodást szolgálja. Vannak szavak, amelyeket magunkhoz veszünk, mint a kenyeret, felnövünk velük, és visszavisszük őket gazdagabban oda, ahonnan elindultunk. Elővesszük e-rí szavakat, melyek megtett út- " jaink során színesedtek, kitágultak, értékesekké váltak,- és ízleljük őket: ízleljük .őket, mint az önmagunknak visszahozott madárlátta kenyeret. Ezek a madárlátta,,, szavak. Ilyenek: anya, apa, - virág, kenyér, szeretni, cm- " bér, testvér... kinek-kinek alkata szerint több vagy kevesebb, de amelyek a közösség, a társadalom legegyénibb és leggazdagabb szó- kincséhez tartoznak. Ügy vélem, e madárlátta szavak közé tartozik az iskola szó - is. Birtokbavétel, jól megfontolt elemi erejű honfoglalás kezdődik minden év, szeptember első napjaiban^ Tárt kedvű örömnek tár te-* rét s távlatot a tisztaszemű iskola. Így volt ez a hét első napján is. Megindult megyénkben is 44 ezer diák. Érthetően azt a 4400 hatévest fogadták legtöbb szeretettel, a madárlátta szavak legjobb ízeivel, akik az óvodások tipegő eszterláncából kifordulva csatolták hátukra a színes táskákat. A zsongó, zsibongó őszi reggelek-; hez immár ők is hozzáadják cipőjük szapora kopogását, tolltartójuk zörrenéseit. Az ünnepi eseményekhez Gyöngyösön iskolaavatás is túr-- ’ sült. Lőrinciben zeneiskolát nyitottak. Az ősz másik csalhatatlan jele: őz színűvé szelídül lassan a dombok felnőtt zöldje — megkezdődött a szőlőszüret. Amint a héten szőlő- és borgazdaságaink, felkészüléséről írtunk, az el- ■ só tapasztalatokat is összegezhettük: jő közepes termés mutatkozik, kedvező a minőség. A hét krónikájából ezúttal sem hiányoztak a tanácskozások. a reumatológia hazai és európai helyzetéről, a kutatások gyakorlati sikereiről esett szó a szakemberek országos szintű egri eszmecseréjén. A megyei tanács végrehajtó bizottságának testületi ülésén Heves megye hosszú távú fejlesztésének tervjavaslatát tárgyalták meg a megyei tanácsülést előkészítendőn. Két minőségi változást is bejelentettek; minisztériumi vállalat lesz az Agria Bútorgyár, a Vas- és Fémipari Vállalat pedig az Ipari Szerelvény- és Gépgyárhoz tartozik majd ezután. A következő évek fejlesztéseiről számoltunk be az Állami Építőipari Vállalat gyöngyösi központjából. Csak a legfontosabb adatokat említjük: 600 lakást adnak át ' évente, segítik a bükkábrányi külfejtéses bánya és" ' erőmű beruházási munkáit, hozzákezdenek a megyei kórház építéséhez. S végül még egy őszi ' híradás: megzendült a Bükk és a Mátra színesedő erdeje, - kezdődik a szarvasok ná-‘ sza. Az erdőről óhatatlanul más is eszembe jut. A héten többször is esett az eső, sok gomba előbújt az avar alól. Bizonyára sok kiránduló lepi meg ma az erdőket. Nehogy megjárja valaki az erdőben szedett gombával! (pataky) rNWWSßMtä 1OHS! tnwMnÍAmhar 7. ffMftktí
